Természettudományi Közlöny 1935 (67. évfolyam, 197-200. pótfüzet)

1935-01-03 / 197. pótfüzet

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY. 11 de más természettudományi műveket is idéz, így BLUMENB­ACHnak, A híres német zoológusnak és anatómusnak Handbuch der Naturgesichte című műve VI. kiadását (Göttingen, 1799). RAFFnak FÁBIÁN által fordított Természeti Históriáját (Veszprém, 1799) csak azért említem, mert HARASZTI GYULA Csokonai-életrajzában azt állítja, hogy e művet „hozzá­adásokkal" költőnk fordította le. CSOKONAinak botanikai készültségét költeményeihez írt jegyzetei bizo­nyítják, így Amaryllis (Idyllium Schraud kir. tanácsosné halálára) című művének egyik részlete így hangzik : „Édes dísze az én kertemnek ! úgy virítál te mint a májusi rózsa, nem érhetted az őszt , s úgy hervadál el, mint ama rózsa, mely sárga mint a nárcis, és balzsamos mint a viola." A májusi rózsáról ezt jegyzi meg : „Már itt akár a R. Cinnamomea, akár a R. Damascena értetődjék mind­egy, mert a rózsák többnyire májusban virágzanak, kivéve a hónapos rózsát, R. omnium Calendarum." — A másik rózsához : „Rosa lutea. Sárga rózsa" (I. 332). Ugyanebben a műben írja : „Fűzfa alatt nőtt az én rúzsám, nem diadalmi babérok alatt." Itt megjegyzi : „Hogy babér és laurus nobilis Linné, mindegy, másutt megmutatom." Ugyanitt mondja : „Jól esik, ha myrtus viselte homlokomon ügeti estikék hervadoznak." A jegyzetben : „Hesperis tristis, Linné." Kleist fordításához írt jegyzeteiben már bővebben ír e világról : „Estike, Hesperis Panii , Hesperis tristis, Linn, egy barátszín, és külső tekintetére nézve szomorú virág, melynek nappal semmi ihatja nincs, de estve elkezdvén, egész éjjel a nap felkeltéig olyan kellemetes szagot bocsát, mint az apró viola, vagy a jácint. Van szelíd is, vad is : ezt a debreceni erdőn is leltem." Ebből az idézetből kiderül, hogy CSOKONAI maga is botanizált. Érdekes az is, hogy az estike nevet DIÓSZEGI-FAZEKAS alkotásának szokták tartani, pedig az 1807-ben megjelent Magyar Füvészkönyvet megelőzte CSOKONAI Kleist-fordítása. Ennek első kiadása u. i. 1802-ben jelent meg Komáromban, a jegyzetek azonban csak a második kiadáshoz voltak csatolva, ez azonban már CSOKONAI halála után, 1806-ban került ki a sajtó alól Nagyváradon. Szintén a Kleist-fordítások jegyzeteiben találjuk : Kankalin, fülvirág, keztyűvirág, papagáj, mennyország kulcsa, primula auricula, Linn. Diószediéknél ennek nevei : fülvirág, medvefül, melyek már Benkőnél is megvannak, a Pri­mula veris nevei pedig : Kásavirág, Sz. György virága, sárga Kükörits, Kesztyű­virág, Kankalin. Benkő az utóbbi kettőt zárójelben közli, amivel azt jelzi, hogy az illető nevek nem használatosak, vagy helytelenül használják őket. A menny­ország­ kulcsa a Primula veris neveként Keszthelyen a Magyar Táj­szótár szerint valóban használatos. A papagály név azonban máshonnan nincs kimutatva. Több botanikai megjegyzést találunk az Anakreóni dalokban. Ezek a következők : „MELIUS vagy HORHI JUHÁSZ PÉTER, a maga Magyar Herbáriumában, a bellist rukercnek nevezi , jó lesz tehát a magyar botanikusnak így írni Linné szerént. 962. BELLIS perennis, százszorszép rukercz. — BELLIS annya, egyévi, vagy kékellő rukercz. — Itt ebben az én versemben az a kelle-

Next