Természet Világa, 1975 (106. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
Sándor utca — Bécsi utca) esik. A két főirány közül a K—Ny-i halad a terepszinten, amelyről csak kis íves lekanyarodások a megengedettek.A Petőf Sándor utcába a Városház utcába való bekanyarodás után lehet majd eljutni.) A Felszabadulás teret környező utcákat és az Erzsébet-híd pesti hídfőjét figyelembe véve — félig közvetlen nyomvonalvezetéssel — a K— Ny-i főút és az É—D-i útvonalpár déli irányú vonala fél lóhere kapcsolatinak minősíthető, míg az Y alakú („K” jelű) aluljáró az észak felé vezető iránnyal teljes értékű külön szintű kapcsolatot eredményez. Ezen megállapításnál az É—D-i irány kis íves lekanyarodásának tekintjük a Reáltanoda utca — Szép utcai irányt is, amely a K—Ny-i főirányhoz jelzőlámpa biztosításával csatlakozik (lásd a borítólapunk II. oldalán levő felső ábrát). A szűk helyi adottságok miatt a közúti aluljáró rámpáinak szélessége nem teszi lehetővé a Károlyi Mihály utcában (Irányi utca — Kossuth Lajos utca között) és a Petőfi Sándor utcában (Kossuth Lajos utcából a Pilvax közig) a szintbeni közúti pályák kiépítését. A két útszakaszt övező épületek kereskedelmi és egyéb célforgalmi kiszolgálása ezért részben a környező utcák felől, másrészt a megerősített burkolatú járdára való ráhajtással biztosítható (pl. a Katona József Színháznál a díszletszállítások és tűzoltósági szempontok miatt). A gyalogosforgalom biztonságát és zavartalanságát a kelet- nyugati tengelyre merőleges három gyalogos aluljáró, valamint az Erzsébet-híd hídfőjénél levő külön szintű áthaladás adja. Ezeken felül még a Szép utcánál át lehet jutni (szintben, jelzőlámpa biztosítása mellett) a Kossuth Lajos utcán. A Felszabadulás téren nagy kiterjedésű, a Károlyi Mihály utca és a Petőfi Sándor utca torkolatába is benyúló, összefüggő járdafelületek lesznek, amelyek a tömegközlekedési megállóhelyekhez és az aluljáró lépcsőihez csatlakoznak. A gyalogosok kelet-nyugati irányban nagy hosszon teljesen zavartalanul közlekedhetnek majd. A Felszabadulás tér így valóban tér lesz, sőt a szokásos egyszerű aszfaltburkolat helyett díszburkolatot kapnak a járdák. A térre helyezik a Nereidák kútját is, s az esztétikai és környezetvédelmi szempontok kielégítésére zöldfelületek kialakítására is sor kerül. Sajnálatos ellentmondás viszont, hogy éppen ott, ahol a felszín alatt betonszerkezet foglalja el a helyet, ott növények telepítésére csak korlátozott a lehetőség. A metrókijárathoz kapcsolódó „A” jelű aluljáró két lépcsőjének a Kossuth Lajos utca 2. számú házhoz való közelsége miatt sor kerül a Kossuth Lajos utca — Petőfi Sándor utcai saroképület árkádosítására. Az árkád mögött megmaradó területen (az épület belső udvarának bizonyos beépítése árán) a fodrászüzlet mellett egy teljesen felújított ÁPISZ-kisáruház és egy új kialakítású nagy gyógyszertár épül. Ugyancsak elkezdődik — a térrendezés munkáitól függetlenül — a passzázsrendszer kiépítése is, amely a Párizsi udvarral a Haris közzel (akkor már sétálóutca lesz) létesít közvetlen kapcsolatot. Ennek a belvárosi építészeti, forgalmi, kereskedelmi és idegenforgalmi „egységnek” lesz a kiegészítője a Szabadsajtó út — Váci utca sarkán létesülő fővárosi kiállító- és bemutatóterem is. A technológiai sorrendnek — talán úgy is mondhatnánk, hogy a „szokásnak” — megfelelően a munka a közművek kiváltásával kezdődött, 1974 augusztusában. Először az elektromos, postai, BKV-tápkábelek áthelyezése, a víz- és gázvezetékek, valamint a csatornahálózat átépítése volt a feladat, hogy a műtárgyak építése megkezdődhessék. Az év elején a sok forgalmi zavart okozó tartók leverése folyt. Ez évben és 1976 jelentős részében folytatódik az építés, hogy rendezett legyen a csomópont, mire a metró észak-déli első szakaszát — várhatóan 1976 végére — üzembe helyezik. Ennek érdekében végzik tevékenységüket az Út- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV), a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat (FŐMTERV) és a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat tervezői, a METRÓ, a generálkivitelező Közlekedési Építő Vállalat (KÉV) és Hídépítő Vállalat, valamint több mint 20 alvállalkozó dolgozói. E feladat pedig nem kicsi, hiszen a Felszabadulás téri csomópontban a gyalogaluljárók, a közúti aluljáró és a vasbeton szerkezetekkel határolt, nyitott rámpaszakaszok együttes műtárgyterülete: kereken 3880 ma. Ennél a metróra és a kelet-nyugati közúti főtengelyre egyidejűleg felfűződő térrendezések műtárgyépítési mennyisége egyedül a Baross téren volt nagyobb (felüljáró híd nélkül, de a nyitott tér beszámításával) : 6340 m2, s lényegesen kisebb volumenű volt a Blaha Lujza téri aluljáró (2000 m2), az Örs vezér téri aluljáró (1100 m2) és az Astoria aluljáró (1000 m2). Jeli erdészeti botanikus kert Jeli nevét Kámonéhoz hasonlóan hiába keressük a térképen, még falu sem volt soha, csupán Kám községnek egy félreeső dűlője, amelynek hírét Ambrózy-Migazzi István, a világot járt magyar főúr, autodidakta botanikus második életműve, a Jeli botanikus kert alapozta meg és tette hazánkon kívül is ismertté. 1861-ben született. Édesanyja révén — Erdődy-lány — nemcsak a vagyont, hanem az akkor már pompájában levő vépi park látványát is élvezhette. Az itt szerzett gyermekkori élményeket és emlékeket csak elmélyíthette felnőttkori európai körútja, amikor alkalma nyílt megismerni a mediterrán örökzöld kerteken keresztül Anglia csodálatos zöld pázsitú főúri parkjait is. Nemcsak megnézte és élvezte a látottakat, hanem alaposan meg is figyelte és tanulmányozta, majd a tapasztalatokat az itthoni körülmények között alkalmazni tudta. Malongal birtokán 1894-ben Spanyolországból és a Kanári-szigetekről magával hozott növényanyaggal kezdte meg a munkát azzal a céllal, hogy a mintegy 80 holdas, zömmel tölgy és csertölgy erdőállomány alatt egy mediterrán flórát utánzó örökzöld kertet létesít. A későbbi sikert e növények életmódjának megismerése és akklimatizálódásuk feltételeinek a fel-,fedezése hozta. Írása szerint: .........hogy az örökzöldek lomb- és tűlevelüket megtartsák, az szükséges, hogy a szárító szelektől és a téli és tavaszi napsugártól óvni kell őket. .. nehogy a vegetáció a késői fagyok előtt meginduljon...” E védelmet az idős tölgyállomány biztosította, annyira, hogy még az 1929-es telet is kibírták az egyébként legfagyérzékenyebb növények. . . Az alapító azonban 1914-ben már ismét a Vas megyei Tanán lakott és a trianoni szerződéssel Csehszlovákiához került Malonyára nem is tért vissza. (A területet a cseh állam vette gondozásaiba és ma is nemzeti értékként őrzi.) Így került sor a második alkotásra, a jeli arborétum megteremtésére az 1926-os évektől. 1920 Lásd: Vörösmarty Géza „Ahová a tavaszt varázsolták” c. cikkét a Természet Világa 1974. 1. számában. A sárvári arborétum részlete Velsz Ödön oki. mérnök METRÓ, Budapest és megyei arborétumok (II) Jeli és Sárvár A TERMÉSZET VILÁGA telefonszáma 137-660 209