Természet Világa, 1980 (111. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
A magyar köztudatban a költő fogalma nevével azonosult. Öröklődéstani szempontból sem tanulság nélküli élete. Korábban ugyanis az emberi adottságok öröklődését a nagy tehetségeket halmozottan felvonultató családok példáján próbáltuk igazolni. Néhány évvel ezelőtt magam is éppen e lap hasábjain (1974. 11. sz.) mutattam be a nevezetes Bach-familia családfáját és kivételes teljesítményük példáján a zenei tehetség öröklődését. Mai nézetem szerint azonban a „tehetséges" családok bizonyító ereje kisebb. Ilyenkor ugyanis a szülök nemcsak kivételes potenciális adottságokat biztosító génjeiket örökíthetik át utódjaikba, hanem éppen saját teljesítményük társadalmi elismeréseképpen kivételes külső, családi és társadalmi feltételeket is képesek gyermekeiknek teremteni. Nehéz megmondani, hogy leszármazottaiknak az átlagost esetleg meghaladó teljesítményében minek, a családi közös géneknek vagy a családi közös környezetnek van-e meghatározóbb szerepe. Szerencsés DR. CZEIZEL ENDRE A szellemi képességek esetében hangsúlyozni kell az öröklődés korszerű, tágabb értelmezését. Az öröklődés tágabb értelmezése Az öröklődésnek ugyanis három fő formája van (1. ábra). Az egyik a biológiai öröklődés, amikor a szülők átadják utódaiknak génjeik és kromoszómáik felét. Ez teremti meg az alapját a szülők-gyermekek hasonlóságának és az individualitásnak. A másik a „minta’’ öröklődése, ami az etológia tárgykörébe tartozik, és ami a korai fejlődés során, elsősorban a szülőktől látott és tanult minták átvételét és utánzását jelenti. Ez a két öröklődési forma az élővilágban csaknem mindenütt megtalálható. Az emberi faj viszont létrehozta az öröklődésnek új, harmadik, ember-specifikus formáját, a szociokulturális öröklődést. Mit jelent ez? Azt, hogy a nyelv, a beszéd és az írás kialakulása, amely a szerszámkészítés és a munka folyamatával ok-okozati kapcsolatban jött létre, megteremtette az elvont, absztrakt gondolkodás lehetőségét. Ennek köszönhetően az ember, először a biologikumban, képessé vált a biológiai öröklődés és a mintaátvétel hatékonyságának megsokszorozására. A szociokulturális öröklődés révén az emberiség a tágabb értelemben vett össztársadalmi tapasztalatot, tehát minden korábbi történeti kor tapasztalatát képes felhasználni a saját fejlődése érdekében. Az emberiség a társadalmi munkamegosztás keretében külön foglalkozási kategóriát teremtett, a humán értelmiséget, amelynek tagjai a kultúra megőrzésével, fejlesztésével foglalkoznak. Kidolgozta a metodikát, a pedagógiát, a filozófiát, a pszichológiát, a szociológiát, és létrehozta a szükséges eszközöket: a könyvet, a könyvtárakat, a tömegkommunikációt stb. a felhalmozott és általánosított társadalmi tapasztalat tudatosítására és átadására. Így az utódok szellemi életére — a drasztikus hatásoktól eltekintve — a korábbi és a jelenkori társadalom ismeretanyaga és ezen belül a legkiválóbb személyiségek, például Luther, Arisztotelész, Marx és Lukács, Homérosz, Shakespeare vagy Petőfi Sándor csaknem olyan hatással lehetnek, mint a szülőktől kapott gének és kromoszómák. Véleményem szerint az öröklődés törvényszerűségeit, pontosabban a szerencsés génkombináció fontosságát szemléletesen bizonyítják a szinte semmiből magasra törő géniuszok példái, mint a tehetséges családoké, így Petőfi Sándor e tekintetben is különleges példa. Tekintsük át először röviden Petőfi Sándor családfáját. A családfa Petőfi családfáját a 2. ábra szemlélteti. A délszláv származású Petrovics György (N 2) valószínűleg a felvidéki (észak-nyitrai) Vagyócon élt. Még szlovák anyanyelvű fia, Tamás (III/4) 1785 körül Aszódra ment, ahol kitanulta a mészárosmesterséget. Felesége Salkovics Zsuzsanna (III/8) lett, aki ugyancsak felvidéki család leszármazottja. Harmadik gyermekük, a költő édesapja, István (IV, 1 4) Kartalon született. Ez a Vác környéki település színmagyar volt, így István magyar anyanyelvű, palócos tájszólással magát „Istvány”-nak mondta. Petrovics István az elemi iskolákat minden bizonnyal elvégezte. Írni tudott, sőt üzleti számadásait is maga vezette. Alakját és személyiségét a költő verseiből jól ismerjük: „Úgy hiszem emlékeztek még arra az alacsony, köpczös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket arendálta. Az az én apám.” (Nyílt levél a kis kánokhoz) . Dr. Sass István — Petőfi Sándor iskolatársa és jó barátja — 1849-ben imigyen jellemezte: „középtermetű, széles válllú, magas kopaszodó homlokú, szőke hajú s kevéssé elhízott testalkatú volt. Még hatvanas létére is egyenes tartású. Bátor tekintete mellett arczán szelíd kifejezés ült”. Ferenczi Zoltán, Petőfi hivatott életrajzírója mindezeket a következőkkel egészítette ki: „Arcza állandóan piros, majdnem vörösbe átmenő volt, s a vidék szokása szerint mindig magyarosan, kurta zsinóros dolmányban járt. Általában is magyarságára sokat tartott, s nem szerette, ha amint ez Szabadszálláson gyakran megtörtént, tót eredetét emlegették. Egyszer össze is verekedett ezért.. . otthon hallgatag volt, ritkán mosolygott, de társaságban szeretett sokat beszélni, folyékonyan szamarul tudott valamit előadni, népies kifejezésekkel, eredeti ötletekkel fűszerezve s tiszta, átlátszó nyelven ... Véleményében szilárd, daczos, hajthatatlan természetéhez képest, kivált, ha ellentmondásra talált, génkombináció Petőfi Sándor életének genetikai elemzése