Természet Világa, 1991 (122. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
BORÁSZAT-GEOLÓGIA A geológia és a bortermő szőlő kapcsolata ősrégi, a földtörténeti múltba nyúlik vissza. Az első szőlőlevél-lenyomatot a kréta időszak fiatalabb rétegeiből, mintegy 90-100 millió évvel ezelőttről ismerjük a föld számos lelőhelyéről. A legrégibb magyarországi szőlőlelet, egy levéllenyomat (Vitis hungarica), amely az Eger melletti Kis-Eged alsó oligocén kori üledékeiből (kb. 35 millió évesek) került elő. A nemes szőlő (Vitis vinifera) az eurázsiai ókori kultúrnépek művelése nyomán 6-7000 évvel ezelőtt fejlődött ki. őshazájának Mezopotámiát tartják, ahonnan 2500-3000 éve került a Földközi-tenger vidékére. Az európai szőlőfajták elterjesztői a görögök voltak, majd a rómaiak minden provinciájukban meghonosították termesztését, így jutott el a szőlő Pannóniába a Kr. u. 3. század folyamán. Az azóta eltelt több mint másfél ezer év gondos termesztése, nemesítőmunkája nyomán számos kitűnő borokat adó szőlővidék alakult ki. Az 1870-es évek filoxérarésze nagy pusztítást végzett szőlőskertjeinkben, de az új „filoxéraálló” fajok telepítése nyomán lassanként regenerálódott a szőlő- és bortermelés. A borok jellegét alapvetően a termőhely földrajzi elhelyezkedése határozza meg. Ettől függ a tenyészidő, a napfénytartam és a hőösszeg. A jelleget - a fajta mellett - erősen befolyásolják a talajviszonyok is, melyek viszont a termőterület kőzettani felépítésétől függnek. Éppen ez az a szakterület, mellyel a geológia, ill. szőlészetborászat könyvtárakat kitevő irodalmában viszonylag keveset foglalkoznak. Ezért határozta el a szerzőpárosgeológus, ill. ampelológus-ökológus, hogy körutazásra hívja olvasóit hazánk legfontosabb borvidékeire. A túra során az egyes földtani feltárásokban, ill. termőhelyeken a talaj és a kőzet megszemlélésével, megtapintásával, a bor „érzékszervi vizsgálatával” tapasztalatokat szerezhetünk a borgeológiáról. Mielőtt elindulnánk, két megjegyzés. Az egyik: hazánk történelmi borvidékei szinte követik a Pannon-medence ÉK-DNy irányú nagyszerkezeti vonalát. Az ennek mentén feltörő vulkánok kőzetanyaga adja a Somló, Badacsony, Eger és Tokaj-Hegyalja talajainak alapkőzetét. A másik: tiszta vulkáni málladékkőzeteket, mint szőlőtalajt sehol sem találunk hazánkban. A talajt a megbontott vulkáni kőzetekre települt, később keletkezett üledékes kőzetek (tengeri, tavi, szél hordta) málladéka adja. S most keljünk útra! Közel 2000 kilométeres útvonalunkat célszerű több szakaszban bejárni, így jobban élvezhetjük a tájat, s jobban érzékelhetjük a földtani felépítés különbözőségeit, s a borok sajátos jellegeit, így a bortúra nem lesz tortúra! Kiindulópontunk Budapest, már csak azért is, mert egykor Budán jelentős borvidék volt. A filoxérajárvány előtt a Mátyás-hegy, a Gellérthegy, a Sas-hegy, a Márton-hegy, az Orbán-hegy eocén nummuliteszes mészkőből, briozoás márgából és budai márgából álló, lösszel borított déli lejtőin jó vörösborok teremtek. Ennek emlékét már csak néhány utcanév (Bakator, Szüret, Serleg) őrzi. Az M1-es autópályán indulva nyugat felé haladunk. Jobbról a Budaihegység triász mészkő- és dolomitrögeit elhagyva Biatorbágynál érjük el az etyeki borvidék északi szélét (az ún. bortörvény jól körülhatárolt borvidékeket jelöl ki: az 1990-es húszat). A főként pezsgő alapbort termő vidék DNy felé elkeskenyedő sávban húzódik a Velencei-hegységen át Pákozdig. ÉK-i részét pannon agyag és homok, pleisztocén lösz és futóhomok, DNy-i részét karbon időszaki gránit és telérkőzetei, valamint agyagpala és homokkő alkotja. A Vértes és Gerecse triász mészkő- és dolomit-, valamint eocén mészkőhegyei közül kifutva a két központú ászár-neszmélyi borvidékre érünk. Az G. B. Hancke , előbbi hegyes-dombos, a Duna felé lefutó lösz mélyutakkal, az utóbbi sík terület. A felszíni képződmények: oligocén agyagmárga, pannon agyagmárga, homok, pleisztocén lösz és homok, valamint holocén futóhomok. A borvidéken fehér szőlőfajták uralkodnak: rizling, rizlingszilváni, ezerjó, leányka. Borai kellemesen savanyúak, üdék, finom illattal és aromával. Legjellegzetesebb a neszmélyi rajnai rizling és az ászári rizling. Ászárnál érdemes DK-re fordulnunk s 25-30 km-t haladnunk a Móriárokban. A triász dolomitból és mészkőből, eocén mészkőből, márgából, agyagból álló Vértes nyugati és déli oldalán Pusztavám-Mór-Csókakő- Csákberény ívében pannon homok, agyagmárga, továbbá pleisztocén lösz és homok alkotja a szőlők altalaját. A kedvező talajviszonyok hatását fokozza a klíma, a szőlők jó földrajzi kitettsége. A vidék legjellegzetesebb és külföldön is híres bora a móri ezerjó. Savai markánsak és kemény jelleget adnak, ugyanakkor testessége miatt mégsem hat savanyúnak. A vidék jó talaj adottságait dicséri az itt szüretelt muskotály, chardonnay, tramini és rizlingszilváni. Móri látogatásunkat úgy időzítsük, hogy az október első szombatján és vasárnapján sorra kerülő színpompás szüreti felvonulást láthassuk. Ne feledjük el megnézni a bormúzeumot és a régi pincesort Innen az északnyugati országrész felé veszünk irányt. Kapuvár után hamarosan elérjük a soproni borvidéket. Fertőszentmiklóstól már sok helyen látunk szőlőskerteket, de ezek uralkodóvá Sopron határában és közvetlen környékén (Balf, Fertőrákos, Kópháza, Magyarfalva) válnak. A talaj alapkőzete változatos: paleozoós csillámpala és gneisz, miocén homok, homokkő, kőzetliszt, mészkő és kavics, pannon agyag, márga, homok és pleisztocén lösz. Az ezeken képződött kitűnő talaj, az enyhe páradús nyár, szelíd tél kedvező feltételeket teremt KECSKEMÉTI TIBOR-KERESZTESY ÁRPÁD A bor geológiája „Én azt hiszem, Kánában a menyegzői bor, az is magyar földben termett valamikor. ” 1 434