Testkultúra, 1949 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1949-01-01 / 1-2. szám
Jelvényszerző próbák meghonosítása Magyarországon A Szovjetunióban és más államokban oly sikerrel alkalmazott jelvényszerző próbarendszer már régen felkeltette a magyarországi szakemberek érdeklődését. Azok, akik szívükön viselték a tömegek sportolásának ügyét, világosan látták, hogy új feladatok megoldására csak új módszerek alkalmasak.pT"felszabadulás után előtérbe került a tömegsport ügye, ifjúsági szervezeteink, elsősorban a MADISZ óriási erőfeszítéseket tettek ennek megvalósítására. Az áldatlan politikai helyzet, az a tény, hogy az ország vezető pozícióiban Nagy Ferencek, Bán Antalok és a demokrácia hasonló ellenségei is helyet kaptak, a hazai reakció számára biztosította sportéletünklegfontosabb pozícióit. Így történhetett azután, hogy a felszabadulás utáni sportunk csaknem teljesen a régi alapokon fejlődött tovább.Szakszövetségeinkben kevés kivétellel, ha nem is az 1942—44-es, de legalább is az 1930—38-as garnitúra nyerte el a vezetőszerepet. Megválthatjuk, hogy ez a társaság legfeljebb személyi összetételében különbözött a későbbitől. No meg abban, hogy módszerei a liberális kapitalizmus hagyományain alapultak. Sportunk szelleme, sportunk építménye nem az újjáépülő, fejlődő, a szocializmus felé haladó népi demokráciát, hanem a késői kapitalizmust, annak rothadását, hanyatlását tükrözte vissza. A MADISZ egyebek között kísérletezett a jelvényszerző versenyek bevezetésével is. A jószándékú szakemberek egész sora kapcsolódott be ebbe a munkába, de ez a kísérlet nem vezethetett eredményre. A jelvényszerző próbák jellegzetes tömegmegmozdulások és azt a szellemet tartalmazzák, melyet a kollektivizált nagyipar és az ugyancsak a nagyüzem felé haladó mezőgazdaság áraszt magából. Ha hasonlatokkal akarnánk élni, akkor azt kellene mondanunk, hogy az egyesületesdi, a bajnokságocska kisüzemi munkájával szemben, a jelvényszerző próbák mint sportakció, a nagyüzemet jelentik a sportban. Egy aránylag kis hatósugáré, az állam által kellőképpen nem támogatott tömegszervezet képtelen volt ezt a feladatot vállalni, így adódott, hogy a MADISZ próbálkozása minden jószándék ellenére sem vezethetett sikerre. „A fordulat éve“nek kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy a politikai helyzet megérjen a jelvényszerző bevezetésére. Ezen a ponton elismerés illeti a Magyar Kommunista Pártot, mely a politikai változást megelőzve, elsőnek vette programjába az egész országra kiterjedő, nagyszabású jelvényszerző próba létesítését. A Szovjetunió bölcs vezetője, Sztálin, a munkaversenyekről szólva arról beszélt, hogy amíg a dolgozók életviszonyai nem javulnak meg kellő mértékben, amíg az élet nem lesz vidámabb, addig nem lehet munkaversenyről beszélni. Az a tény, hogy a Szovjetunióban a sztahanovista mozgalom kifejlődhetett, azt bizonyítja, hogy az emberek kevésbé gondterheltek, vidámabbak lettek. Nos, az a tétel, amit Sztálin állított fel, érvényes reánk is. 1946 végén és 1947 elején, mikor a MADISZ kísérleteit folytatta, szó sem volt nálunk vidám életről, sőt ellenkezőleg: népi demokráciánk talán egyik legnehezebb korszakát éltük ebben az időben. Ma, amikor a dolgozók életszínvonala — messze túlszárnyalva a 3 éves terv előirányzatát —, túlhaladta az utolsó békeév életszínvonalát, ma, amikor a könyvpiac mérhetetlen fellendülése, a színházak és mozik jó szezonja és nem utolsó sorban a sport iránti érdeklődés felfokozódása bizonyítja, hogy a magyar dolgozók is vidámabbak, kevésbé gondterheltek lettek, megnyílt a lehetőség nemcsak az üzemi termelési munkaversenyekre, hanem az egész országot, valamennyi dolgozót érintő sportmegmozdulások elindítására is. .