Textilmunkás, 1946
1946-01-01
TEXTILMUNKÁS Hat óra a Hagdolna utcában Az újságíró délelőtt fél tízkor lép be a Szakszervezet helyiségébe. A pénztárasztalnál Pólya bácsi dolgozik az előtte lévő elszámoláson. Hárman várnak sorukra. Két írógép kopog. A munka közvetítőasztalnál ketten érdeklődnek. Még vagy tízen beszélgetnek kisebb csoportokban. Valaki Döbrentei után érdeklődik. Az első emeleten van, a kilencesben tárgyal a kollektív szerződés előkészítő bizottsággal. Az újságíró két textilgyárban is járt a napokban. Sok volt a panasz. A Szakszervezetet is szidták: »Minek fizessük a tagdíjat, mikor a Szakszervezet semmit sem tesz értünk!« Eljött hát, hogy megnézze: mit is csinál a Szakszervezet? Belép a másik szobába, azt hiszi, hogy valami szépen berendezett, csendes titkári szobát fog látni. Kicsit meghökken: itt talán még többen vannak, írógép kopog. Két asztalnál tárgyalnak, telefonálnak. Egy csoport külön tárgyal a sarokban. Az újságíró az asztalhoz húzódik és előveszi a jegyzetfüzetét... Bányai Pál a Kistexből panaszkodik Dékány titkárnak. 1944 márciusában bevonult, 1945 augusztusában jött haza sebesülten. November végén kezdett dolgozni, de semmiféle természetbeni juttatásban nem részesült. Dékány felhívja az Üzemi Bizottságot, azt állítják, amit a többi kapoli, jJuuyai io niutíi kapta. Dékány figyelmezteti az Üzemi Bizottságot, hogy a kollektív szerződés .U vvyrtltr ílwOLrt AonlrthTn "‘All tctubivtt b, UHuxj-wl/rt.. W vonatkozik, vegyék figyelembe. Szász Albert a következő pana-8ZOS. ^ySr&GaujttlujjLuuigUZlK. Kevés a fizetése: 502 pengő órabér. Dékány emlékezteti, hogy ennyi novemberben volt a 48. és 49. bérhéten dupla fizetést, azután háromszorosát kaptak. »De karácsonyra nem kaptak semmit« — mondja Szász szaktárs. Aztán lassan kiderül, hogy »valamit« mégis kaptak. Mégpedig pár bakancsot 18.000 pengőért, 3 méter szövetet 90.000 pengőért, nők egy meleg nadrágot, férfiak kesztyűt és zoknit. Élelmiszer ellátásuk is jó. Jól öltözött komoly úr lép be. Kisüzem tulajdonosa. Érdeklődik, hogy a kéthetes beszerzési segélyt hány órával fizesse. Munkásai 36 órát dolgoznak. Gács titkár felvilágosítja, hogy 48 órára kell fizetni a segélyt. A rendelet nem világos — mondja a kisiparos —, de ő nem akar ellentétet a munkavállalóival. Ki fogja fizetni. Panaszolja, hogy műhelye a csőd szélén áll. Nehezen tudja előteremteni a bérfizetéshez szükséges pénzt. A közszállítás, a zárolás tönkreteszi. Kénytelen lesz bezárni az üzemét. »Ezt ne tegye, igyekezzen egy kis ideig még megbirkózni a nehézségekkel. A Szakszervezet jól tudja, hogy a népruházati akció terheit a kisipar nehezen bírta. A kalkuláció is rossz volt. Most azonban a textilgazdálkodás terén ij rendszert dolgoznak ki és a Szakszervezetnek is van szava ennél. Mi pedig arra törekszünk, hogy a kisinar érdekeit megvédjük.« »Új kalkulációs rendelet is készül.« Megköszöni a felvilágosításokat és láthatóan megnyugodva megy el. Most egyszerre hárman jönnek. Három különböző üzem, de ugyanaz a panasz: az igazgató nem hajlandó a szénszünet idejére semmit sem fizetni. »Nincs rá rendelet.« Az egyik szaktárs azt mondja: ha írást viszünk a Szakszervezetből és a Szakszervezet vállalja a felelősséget, akkor fizetni fog. Megkapja az írást: »...a Szakszervezet álláspontja az, hogy a kényszerű szénszünet idejére a munkavállalók megkapják bérüket és szokásos élelmiszeradagjukat.« A másik kettőnél telefonálni kell. Szatkó Anna akar beszélni velük: »adjátok ide a kagylót, majd megmondom nekik!« Meg is mondja, hogy csak úgy rezegnek a telefondrótok. Nincs semmi baj, a gyáros »belátja«, hogy szénszünet alatt sem halhat éhen a munkás, mert ki fog aztán termelni, így hát fizet. Még telefonál, amikor héttagú küldöttség lép a szobába. Az első örömmel kiált hátra a többieknek: »Itt van az Annus!« Kérik, jöjjön velük a minisztériumba, mert őket csak küldözgetik egyik szobából a másikba. »Annus« már veszi is a kabátját, őt biztosan nem fogják küldözgetni! »Siessünk, mondja, mert 1 órára a Szaktanácsnál kell lennem!« Közben ismét megszaporodtunk. A Hungária Jacquardszövő üzembizottsági elnökével és ifi titkárával tárgyalnak. Az ifi titkán ». J?n.ríV~of'* " A Vaemben szénszünet van, a fizetést meg- I kapják. De a mesterek be vannak I rendelve és azt kérdik: követelhetnek-e többet, mint akik nem | dolgoznak? Nem. Ezt nem támogathatja a Szakszervezet! Amiért dolgoznak, megkapják rendes fizetésüket Ennél többet nem követelhetünk a vállalattól. Ha van bennük munkás szolidaritás, csak örülhetnek, hogy a Szakszervezet közbenjárására a kizemeltek is megkapják bérüket, nem éheznek. »De kötelesek-e napzáros munkát végezni a mesterek?« Kérdi az ifi titkár. Kérdezősködés után kiderül, hogy egy vágón szén futott be váratlanul és azt kellett kirakni. Viszont 26 ezer pengő különdíjazást kaptak érte személyenként. Az élelmet is megkapják, még tüzelőt is kapnak a szénszünet alatt. Megértik, hogy a Szakszervezet nem az egyének, hanem az összesség érdekeit nézi.Az üzemi bizottság gondoskodjon róla, hogy felváltva hívják be munkára a kizemelteket és barátilag kell megoldani a dolgot.« Döbrentei titkár jön be. Rögtön körülfogják: »Milyen lesz az új kollektív szerződés?« »Mi most az gyes munkanemek kiértékelésén dolgozunk« —■ mondja. — »Azt akarjuk, hogy ne legyenek súrlódások az üzemen belül. A kollekív szerződés alapelveit most tárgalja a Szakszervezeti Tanács, természetesen a mi Szakszervezetünk részvételével. A legfontosbb az benne, hogy biztosítani fgjuk a dolgozók reálbérét. Nem csak pengőben lesz megállapítva a bér, hanem részben élelmiszerben is. E körül nagy harcok folynak. Sok változás lesz ezenkívül is az új szerződésben. Miután még tárgyalnak róla, nem ihatunk előre a medve bőrére, de annyit mondhatok, hogy valamennyi változás a munkáság javára szolgál. A Textilmunkás Szakszervezetnek külön öröme az, hogy most az összes magyar dolgozó számára megvalósul az, amit mi vettünk be tavaly a mi kollektív szerződésünkbe: a fizetett ünnepnapok és a lakbérmegtérítés. Az újságíró most már eltávozik. Azt hiszi, eleget hallott. Kicsit szédül is a rumlitól. Úgy látszik, mégis csak tesz valamit a Szakszervezet a munkásságért! 3 Felhívás az Üzemi Bizottságokhoz! A nemzeti kormány december 23-án rendeletet bocsátott ki az ipari nyersanyagok, félkész- és készáruk bejelentéséről és zárolásáról. A kormányintézkedés célja az, hogy a meglévő árut elvonja a feketekereskedelemtől, a spekulációtól. Ilyen módon olyan készletre tegyen szert, melyből egyrészt a városi dolgozókat a legszükségesebbekkel elláthassa, másrészt a parasztságnak juttassa azokat cseráruként és így megszerezze az iparban dolgozók számára azt az élelmiszermennyiséget, mely az új termésig elegendő lesz. Minden munkásnak tudnia kell, hogy a kormányrendelet a dolgozók érdekeit szolgálja. A rendelet sikeres keresztülvitele a legnehezebb hónapokon fog átsegíteni bennünket. De ezen túlmenően keresztülhúzza a számítását azoknak a szabotálóknak, reakciósoknak, akik zsíros üzleteket csináltak az árukészletek kézről kézre adogatásával, halmozásával, rejtegetésével, akik gazdasági anarchiát, csődöt akarnak előidézni, hogy a demokráciát lejárassák. Szaktársak! Most arról van szó, hogy minden Üzemi Bizottság öntudatos szervezeti munkásként felismeri-e kötelességét? A nemzeti kormány intézkedésének végrehajtását segíti-e, vagy a spekulációnak játszik a kezére? Azt hisszük, nem lesz egy sem az O. B.-ok közül, aki szembe fordulna a nép érdekeivel és segédkezet nyújtana a készletek eltitkolásában, elrejtésében. Felhívjuk tehát a Szaktársakat: a legéberebben, a leggondosabban járjanak el a bejelentések ellenőrzésében! Vigyázzunk, nehogy árusítolás, egyik telepről a másikra való átszállítás történjen, amely a készletek elrejtését célozza. Elidegenítés, eladás csak a Textilgazdasági Iroda engedélyével történhet. A gyárosok egy részénél a zárolás riadalmat, a termelés iránti elkedvetlenedést okoz. Már eddig is folyt az amerikázás, a szabotázs, főleg az orosz pamut feldolgozásánál. Pedig hétről hétre érkeznek az újabb pamutszállítmányok a Szovjetunióból. A legnagyobb erővel feküdjünk tehát a termelésbe. Van mée ’,verőanyag az országban! Gondoskodni fogunk arról, hogy a nyersanyag előkerüljön és eljusson a gépekig. A szaktársak pedig gondoskodjanak arról, hogy minél gyorsabban, minél öleló áru készüljön belőle, mert csak így harcolhatunk eredményesei az ország gazdasági talpra állításért KÖZPONTI VEZEIő:'* ------------------------ ............. ■■■■■ Ifi kultúrgárdák a fedélzetre A napokban az egyik nagy textilgyárban végignéztem az ifik által rendezett kultúr előadást. A termet szépen feldíszítették — Rákosi, Szakosíts, Petőfi, Táncsics képei voltak a falon. Sok színes felirat: Szabadság! Barátság! It.A munkásifjúságért harcol a szakszervezeti ifi-mozgalom! a »Éljen a munkás-, diák- és parasztifjúság egysége!« és még sok más aktuális jelszó. Szép és főleg jó faliújság jelezte, hogy ott a fiatalok dolgoznak. Ezek után a legreményteljesebb hangulatban vártam az előadás megkezdését. És, sajnos, megkezdték. A gicsnek, a limonádénak, az álkultúrának az előadását. Többízben ránéztem Rákosi és Szakosíts elvtársak képmására és mintha ők is rosszaibon néztek volna rám. A szereplők elég jól mosolyogtak. Néhány egészen komoly tehetség tűnt ki a színjátszók közül. De amit játszottak. A régi »Színházi Élete gyöngyei. Álromantikus operettek émelygős párjelenetei. ■»A munkáslányt végül is nőül veszi a vezérigazgató, vagy egy gróf.« A kis munkáslányok összenéznek. Talán?! Ha nem is vezérigazgató vagy gróf, de talán megszabadulnak a munkássorstól, a szüntelen robottól ők is , ha jól férjhez mennek. Csak az okosabbak legyintenek: butaság. Nem ez a megoldás! S felvetődik a kérdés: Várjon ezt a csaló képet akarjuk mi a robotoló fiatal munkáslányok elé tárni? Meg kell mondanunk egészen nyíltan: nemcsak a kultúrcsoportok a hibásak, az ilyen és ehhez hasonló előadásokért. Eddig, sajnos, nem tudtuk megfelelőképpen vezetni a kultúrmozgalmakat. A központi ifjúsági vezetőség most pótolni kívánja a mulasztásokat. A jövőben nagy súlyt helyezünk a megfelelő kultúranyag beszerzésére. A műsor összeállítására. A kulttrmegbízottak oktatására, tanáccsal való ellátására. Január hónap folyamán, a háromhónapos ificsoport verseny keretében, versenyt rendezünk a gyári kultúrgárdák között. A versenyen szakértőkből álló zsűri pontozza majd az előadottakat. Forduljunk szívvel a kultúr munka felé! Még a munkások közeléből is kipusztítjuk a reakciós kultúr szemetet. Kulturált munkásifjúság — öntudatos munkásifjúság! Harcos szellemű ifjúság, győzelem! Pécsi Ferenc