Textilmunkás, 1948 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1948-03-04 / 2. szám

II. évfolyam, 2. salain Mit várnak a textilmunkások a Szociáldemokrata Párt 36-ik kongresszusától ? A­­Szociáldemokrata Párt 36. kongresz­­szusa néhány nap múlva megkezdi mun­káját. A kongresszus mindig nagy ese­mény egy párt életébő­­, de ennek külö­nös­­jelentőséget kölcsönöz az a körül­mény, hogy olyan időben ül össze, ami­kor a Szociáldemokrata Párt életében és szervezetében döntő, az utóbbi 38 eszten­dő talán legjelentősebb változásai men­tek végbe. Ez indokolja azt a várako­zást, amellyel az egész magyar munkás­osztály a Szociáldemokrata Párt 35­ kongresszusa felé tekint. Az elmúlt hetekben a Szociáldemo­krata Párt megkezdte a soraiba be­­ér­kezőtt jobboldali vezetők eltávolítását. Ez nem ment — nem is mehetett —­­megrázkódtatás nélkül, hiszen a tiszt­­ségüktől megfosztott, vagy a pártból ki­zárt jobboldaliak több esetben a Szociál­demokrata Pár régi vezetői voltak. Ki­­sebb lett volna a zavar a párton belül, ha a jobboldal felszámolása hamarabb következik be. Erre számos lehetőség és alkalom kínálkozott, annak a hosszú harcnak során, amely több éve folyt már a Szociáldemokrata Párt jobb- és bal­­szárnya között. A bal- és jobbszárny között folyó küz­delem a háború egész tartama alatt sem szünetelt. És bár a felszabadulás után a baloldali szociáldemokratáknak min­den lehetőségük m­egvolt arra, hogy végleg leszámoljanak az osztályáruló jobboldaliak ezt nem tették meg. Több­éves küzdelmüket a jobbszárnnyal szem­­ben egyszerűen vitáknak tekintették, amelyeket annyira megszoktak már, hogy anélkül pártéletet el sem tudtak képzelni. Azt hitték­, hogy a párton be­lüli véleményszabadságot korlátozzák, ha nem engedik a munkásság ellenségei­nek szavát hallatni a párton belül. A valóságban azonban nem ugyanazon párt, közös elvi alapokon álló tagjainak véleménykülönbségről volt szó, hanem a dolgozók képviselői és a burzsoázia ügy­nökei csaptak össze a Szociál­demokrata Párton belül. Hol az egyik, hol a másik irányzat kerekedett felül, majd ebbe, majd abba az irányba rángatva a pártot-Ezt az örökös ingadozást a dolgozó tö­megek nem tudták megérteni. A Szo­­ciáldem­ok­rata Párton belüli harcokat nem­ tekintették a véleménynyilvánítás szabadságának, hanem a párt belső gyöngeségének. A párt tagjai között fel­ütötte fejét a bizalmatlanság. A párt baloldalának legöntudatosabb vezetői már 1911-ben, a 35. kongresszus idején felismerték ezt a veszélyt, de m­ár nem volt bátorságuk a jobboldallal való végső leszámolásra. Egy év alatt azon­ban roppant sok történt, ami megváltoz­tatta a helyzetet. A népellenes összeesküvőket leleplez­ték, a kisgazdapártot megtisztították, az új választások a demokráciát lényege­­sen megerősítették, a bankok és ipar­­vállalatok egész sorának államosítása teljesen átalakították a magyar demo­krácia arculatát. Végleg eldőlt az a kér­dés, hogy a magyar demokrácia nem b­olgári, hanem népi demokrácia- Ezt a szoci­ál­demokrata dolgozók is jól meg­érezték. A külföldi események sem zajlottak le hatástalanul. A sztrájkoló munkások­ra lövető francia »szocialista« miniszte­rek, a szabadságért k­ü­zdő görög nép ellen katonákat szállító angol «munkás­párti,­ miniszter Levin, az az Egyesült Államok, amely minden országban a reakció rohamcsapatait támogatja, vég­leg elvették annak a lehetőségét, hogy itt valaki is a »nyugati demokrácia« ko­pott lemezét szólaltassa meg, egyben szétoszlatták a becsületes szociáldemo­kraták utolsó illúzióit is a nyugati­­de­mokráciák felől. Nem csoda, hogy az SzDP fővárosi V. B.-nak határozatát, amely a francia munkásokra lövett, harmadik utas »szocialisták« politikáját elítélte, a tömegek oly nagy robon­szerve kísérte. A jobboldalnak ezt kellett némulnia. Annál se inkább, mert az amerikai dip­lomácia általuk várva-várt nyílt beavat­­kozása a magyar belpolitikába, vagy teljesen elmaradt vagy teljesen ered­ménytelen véte Ehelyett a magyar népi demokrácia külpolitikájának sikerei or­szágunk függetlenségét minden esetle­ges ellenséges kísérlettel szemmien biz­­­­tosították. Először a hős Jugoszláviával, majd Romániával és legutóbb a nagy Szovjetunióval kötött szerződéseink a nyugodt, bél­és építés korszakát bízta- ! sitják mindenf­éle külső záraadással szem­ben. Mindezek a körülmények kibújták a talajt a­­jobboldali szociáldemokraták lába­ alól és olyan szilárd alapot terem­­­tettek a baloldal számára, amelyre bát­­­­ran támaszkodhattak a jobboldal ellen­­ intézett döntő tám­adásuk alkalmáva­.­­ A párt megtisztítása a reakciós ele­mektől valóban megkezdődött és bár ez a folyamat nem volt mentes minden in­gadozástól, Marosán elvtárs sportcsar­nok­i beszéde mégis a jobboldallal való végső leszámolás szándékát jelentette . És itt nem csupán arról van szó, hogy a Szociáldemokrata Párt szakított több régi jobboldali vezetővel,­­ hanem­ arról is, hogy most hangzott el első in­ben nyilvános bírálat szociáldemokrata­­ részéről a Horthy—Peyer korszak szociál­demokrata politikája fölött. De több is történt ennél: Marosán elvtárs kimon­­­totta, hogy a magyar szociáldemokra­ták nem csak marxisták, hanem leninis­ták is akarnak lenni. A Szociáldemokrata Pártnak ez a szer­vezeti és ideológiai megújulása a két munkáspárt egyesülésének olyan ked­­vező felt­ételeit teremti meg, amelyek­hez hasonlóak mindeddig sohasem lé­­­­teztek. Mit várunk tehát a textimunkások a Szociáldemokrata Párt 36. kongresszu­sától? A t­ex­ti­­ m­­u­nk­ások azt várják, hogy olyan határozatokat hozzon a kongres-/­ sens, amely a két munkáspárt egyesülé­sének minden további feltételét megte­remti. Utasítsa határozataiban a kongresszus a megválasztandó új veze­tőséget, hogy: 1. folytassa a harcot a jobboldala ellen a Szociáldemokrata Párt végső megtisztításáig; 2. lépjen érintkezésbe a Magyar Kom­­munista Párt vezetőségével a két mun­káspárt egyesítésére irányuló tárgyalá­sok haladéktalan megkezdésére. Ebben a reményben küldjük a Szo­ciáldemokrata Párt 36. kongresszusának 69 ezer szervezett textilm­unkás szeretet­teljes üdvözletét. Magyar Textilipari Mankr­ok Országos Szabad Szak­ Szervezetének Központja Budapest, 1948 március 4 Magyar Textilipari Munkások Országos Szabad Szakszervezetének, közlönye Munkaverseny-magasabb életszínvonal Irta: Döbrentei Károly Március 15-én kezdődik az országos munkaverseny. A Tervhivatal több ezer díjat tűz ki a legjobb munkások részére A" magyar lunaifcásság fától» példáját mutatta meg az simult három év alatt, hogyan lehet egy országot a pusztulás­ból, a sziforgatottságból szívó» MBrvenfct összt­­unkával újjáépíteni. Az újjáépítés eredményeit azonban a magyar demo­krácia élharcosainak követkesetes poli­tikái és gazdasági vonalveztettése nélkül nem tudtuk vétet a dolgozó magyar nép közktecsévé tenni. Tremokrác­iánknak egyetlen gyenge pontja, hogy az a hatalmas munkástábor, amely közvetlen részvevője ennek a küz­delemnek, de egyben élvezője az eredményeknek is, csak igen kis mértékben tudja felmérni és érté­kelni, amit kapott. Nem véletlenül mondtuk, hogy ez gyenge , má­j a­­ demok ráejáznak, mert «­ való­ban így vatn és ha raes» változtatunk rajta, h­a késik erűnek féltem­etése a munkásosztály táboriban, ez könnyen akadályává válhat a további fejlődés­nek, de főleg akadályává válhat a­ dolgozók életpr­­r. roma­­ emelked­ésén­ek. Mert e felimnerés hiánya az egyéni tel­­jesíítmény areesony ó/á­nom­ásában erősí­­tett hatását­. Ezek a kör-SLmén­yok md/totürtk mir» m Országos 'Stervhiva­talit, hogy mérete« tó­le! augusztus 1-ig a­z egész Or­szág te­rűléti­én hat­almi« munkaversenyt in­dítson meg- A Tervhivatal a verseny díjazássár­a nagy összegeket fordít. A versenyben való részvétel minden munkavállóinak, minden üzemrész munkásainak, de az ország b­ivdltív dal­­gwaójának se érdeke. Hogyan folyik a verseny? Másban ált a verrseny jedrogof As üze­mek m­­ár elkészí­tették termetéért tervü­­ket, elsősorban mindenhol saját tervé­vel versenye® az üzem. A cél minden­ hónapban, miind­en nap, sőt minden, órá­ban túlhaladni a tervben előírt termel­­és mennyiségét. Versen­yessnek egymás­sal az egyes munka­vállal­ók, de kihív­hatják egymást versenyre a különböző üzemek is. He sem elégedhetitek meg csak a többtermeléssel. A verseny kiterjed a minőség megjavítására, nyersanyag megtakarítóéra, az áru előállítási köl­­ségeinek a csökkentésére, terjá­t mindem olyan tényezőre, amely nekiBelgau-i vilá­­gunkra nészve hasznos-Lesznek egyéni díjazások, a verseny­ben legjobb eredményt elért éhmunká­­sok részére. Díjazást kapnak az egyes m­­­n­kacsoportok, műhelyek, de díjazást kaphatnak egyes üzemek és harminia­vállalói is. Miből állnak a verseny­díjak? Állhat,­nkik pénzjutalmakból, külföldi nyaralás­­ból, egyes csoportoknak rendezett dísz­vacsorákból, de ezenkívül nem utolsó sorban elismerésből és abból a jóleső érzésből, hogy jó szolgálatót tettem osz­tályomnak. Az elismerések, kitüntetések és díjazások állandóak lessenek oly mó­don, hogy idenne,sa,k a verseny lez­árásá­­val lesznek díjkiosztások, ha­nem a ver­seny tartama alatt is. Az újságok ál­landó jelentéseket hoznak arról, hogy milyen egyének vannak a termelési ver­seny élén. Kiváló J­ohaiumankiteokiiszk a fényképeit, közük, cikkek jelennek meg az egyének és csoportok tel­jesítm­énnyei­ről. A verseny csak úgy hozhat komoly eredményeket, és ételszénvottalemelske­­dést, ha minden munkavállaló alaposan megismeri az üzem tervét, a műhely rész­­tervét, ha minden munkavállaló tisztá­­bf.u .*»•' mud hogy menny­i * ■ terv reá­lső része- Ezért az üzemi reifcinytozott­­ságok legfontosabb kötelessége ismer­tetni az üzemi tervet gyűléseken, érte­kezleteken, grafikonokon, táblákon. Ha mindenki felismeri a termelési verseny fontosságát és mindenki részesévé válik a versenynek, ezzel nemcsak azt érjük el, hogy pénzjutalmakban, kitünteté­sekben terv­­resssünk, hanem azt is, hogy könny­ebbé, sportszerűbbé és eredménye­sebbé tesszük a munkát. Ha mindenki kedvvel dolgozik, óriási mennyiséggel növelhetjük a termelést és vele együtt a dolgozók ételszín­orostáit is. A Szovjetunióban elért eredményből láthatjuk ant, hogy ha célját és érték­ét látják a dolgozók a­­b­unkának, ötéves terveket tudnak négy év alatt megvaló­sítani. A Szovjetunió példája Minden társadalmi rendszer csak úgy tarthatja fenn önmagát, ha a java­kat nagyobb menyiségben tudja előállí­­tani, mint az előző társadalmi rendszer tudta. Ez vonatkozik a népi divinokr­­­atéra és a szocializmusra is. Ezért mondta Sztálin elvtárs a sztahanovisták ért kézlét­én­«hogy a dolgozóknak meg kell ta­nulniok megbecsülni a másodperce­ket«. Legyőzzük a nehézségeket A verseny közben tal­álkozni fogunk majd csügged­ékkel ellenségies pr­opagtan­­dáva), amelyek le akarják törni munka­­kedvünket. Lesznek, akik azt fogják mon­dani, ne termelj több­et, mert minél töb­bet termelsz, annál többet követelnek­­m­­eg fogják sz­igorítani a normákat, srt.b-A normára, intez a termelés mértékére feltétlenül szükség van és ha a tudomá­­nya van . .....á*.r.' 1 tesen többtem­eléssel fogjuk túlhaladni, bám­ilyen százalékot érnek el a dolgo­zók, azt ki is fogják fizetni. Minden szervezett munkásnak meg kell értenie­­hogy a népi demokráciának nem célja a munkavállalók becsapása és ha több­­termelésre hívja fel a dolgozókat, lesz ereje ahhoz, hogy a többletteljesítményért járó többletbért kifizesse, sőt lesz ereje abo® is, hogy a munkakősöket megjutalmazza. Indítsuk el tehát a versenyt minden ütemben a versenydíjakért, a jobb létért, gyermekeinkért, osztályunkért, a népi demokrácia győzelméért, a szoci la­z­­m­usért- Sport világkongresszus A Szakszervezeti Sport Világkongresszust 1948 május hó első felében Parisban rendezik meg, melynek sport ünnepségére a Szakszer­­vezeti Tanács Sporttitkársága szakszervezeti dolgozókból összeállított sportegyüttest küld ki. Az a megtiszteltetés érte a textiles sportolókat, hogy ők képviselhetik a magyar szakszervezeti sportot Pak­sban. A kiküldendő sportegyüttest a Kistext és Goldberger-gyár dolgozóiból állítják ki, akik több sportágban szerepelnek majd a világkongresz­­szuson, melyhez előre is sok sikert kívánunk. (Tóth)

Next