Vörös Fonal, 1949 (1. évfolyam, 1-12. szám)

2 v~" rEXi|LV­UNKAS Apró Antal elvtárs beszéde a Textilipari Munkások Szakszervezete új székházának felavatásán A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa nevében üdvözlöm a textil­­munkásokat, a Texti­­pari Szak­­szervezet tagjait, vezetőségét. ■* Ez a székház erős vára lesz a Textil­ipari Szakszervezetnek a szocializmus építésében. Hosszú utat tett meg ez a szakszervezet addig, amíg eljutott odáig, hogy saját otthona, új, modern székháza legyen. A textilipari munkások derekasan ki­vették részüket hazánk újjáépítésében­ és dolgoznak a szocializmus építésén. A fel­­szabadulás első heteiben a szakszervezet vezetősége rögtön arra vett irányt, hogy mozgósítsa a dolgozókat a gyárak rend­­behozására, az ipar talpraállítására. Hogy ma Magyarországon fejlődő, erős textilipar van, ebben a textil­ipari dolgozóknak és a szakszerve­zetnek oroszlánrésze van. Ezúton is köszönetet kell mondanom mindazoknak az elvtársaknak, a szakszer­vezet vezetőségi tagjainak, akik a ma­gyar textilipar talpraállításán eredménye­sen dolgoztak. A textilipari dolgozók szakszerve­zete új tömegeket vont be a szak­­szervezeti mozgalomba. Ha valame­lyik szakszervezeti mozgalomról el lehet mondani azt, hogy a felszabadulás előtt igen szűk keretek között mozgott, akkor a Textilipari Szakszervezetről ezt el lehet mondani. Jó pár esztendővel ezelőtt a Tex­­tilmu­­kások Szakszervezetének vezető­sége azzal a kéréssel fordult a vasasok­hoz, építőmunkásokhoz és a többi szak­mákhoz, hogy párszáz pengőt köcsönöz­­zenek nekik, hogy a titkárt fizetni tud­ják. A felszabadulás előtt mindössze két szobája volt a szakszervezetnek a vasas szakázba. Később az Andrássy-úton kaptak 5—6 szobát s most eljutottak odáig, hogy Budapest egyik legmo­dernebb, egyik legszebb szakszervezeti székházával rendelkeznek. Nemcsak az ország újjáépítéséből vették ki részüket, hanem­­ gondoskodtak arról is, hogy a tex­tilipari dolgozók önfeláldozó mun­­kája nyomán összegyű­jtsék a fillére­ket és maguknak erős várat, erős szakszervezeti központot építsenek. A textilipar a hároméves terv első szakaszában nagyjából teljesí­tette feladatát, jelentős eredmé­nyeket értek el. Az előttünk álló fel­­adatok nagyok. A szakszervezet vezető­ségének az új évben tovább kell dol­goznia a textilipar erősítésén Központi kérdés marad továbbra is a termelés. A szakszervezeteknek a XVII. kon­gresszus döntése alapján irányt kell vén­ülök arra, hogy patikájukban változás történjék. Ez a változás többek között abban áll, hogy a textiliparban és a többi iparágban áttérünk az ipari szervezke. ■éém, ipari szakszerveztek megterestíté­­s­ére Amikor értő­ határozatot hoztunk, a textilipar vezetői voltak az elsők, akik jelentis­ezték és azt mondották, hogy ezt az új szakszervezeti formát ők fogják elő­ször megvalósítani Magyarországon. Nemcsak az újjáépítésben, nemcsak a szakszervezet megerősítésében, hanem a változott időnek megfelelő új szakszer­­vezeti konstrukció felépítésében, a mozgalom­­átszervezésében is eredmé­nyes, jó munkát végeztek a textilesek, ez elsők között vannak. A textilesek ta­pasztalatait a szervezés, a kultúra fej­lesztése terén és még számos területen a többi szakszervezet eredményesen hasz­nosítja. A textilesek sok esetben nem­csak a maguk mozgalmát erősítették meg, hanem jó munkamódszerükkel, he­lyes szakszervezeti politikájukkal -Sok­szor utat mutattak a többi szakszervezet­nek, az egész magyar szakszervezeti mozgalomnak. Az előttünk álló feladatok igen na­gyok. Most, amikor létrehoztuk az ipari szakszervezeteket, nem állhatunk meg félúton, az átszervezés csak egyik része a­ munkánknak. A munka neheze ezualán •Jön. Ki kell alaktani az üzemekben az ipari szakszervezetet és a formális át­szervezés után rá kell térnünk az ipari szakszervezetek üzemi csopor­jai­­­rcos megszervezésére. A textilesek ezen a téren is mutassanak utat kezdeménye­zőképességükkel a többi szakmáknak. És n­emcsak a székház avatását ütme­sés­zeljük. Azt hiszem mndannyiunk örömének adok kifejezést akkor, amikor üdvözlöm a szakszervezet fő­titkárát, Ratkó Anna evtársnőt, aki immár egészségesen együtt ünnepel az elvt­ársakkal. Kívánom, hogy az új székházban az elvtársak eredményesen folytassák mun­kásságukat a magyar szakszervezeti mozgalom megerősítésére, az erős, nagy textilipari szakszervezet kialak­tására. A Szakszervezeti Tanács a jövőben is megad minden támogatást a text­ippari dolgozóknak, a szakszervezet vezetősé­gének, az előttünk álló új feladatok ered­ményes elvégzésére, a szocializmus fel­építésére. A szakszervezet munkájában legyen irányvonal továbbra is a Magyar Dolgo­zók Pártjával, a Szakszervezeti Tanács­­sal való szoros együttműködés. Minden­­napi szervező, felvilágosító munkánkban mindig tartsuk szem előtt pártunk és Rá­kosi elvtárs útmutatásait. Szék­fi­áz Ratkó elvtársnő beszéde 1918 december 29-6* a Textilmunkás Szakszervezet felavatta új székház, nemcsak a szakszervezeti dolgozók, de minden textilmunkás őszinte örömére. Most, hogy ez a sorsdöntő esemény be­fedve kezelt, tekintsünk vissza a szak­szervezet eddigi életére és akkor látn fogjuk, hogy milyen nagy és nehéz utat tettünk meg addig, amíg elértük régi vágyunka­ egy új, csak a magunknak mondott székházat, amiben most már csak magunk dolgozunk — a textilmun­kásság érdekeit a legmesszebbmenőkig képviselve, a visszapillantunk a múltra, lát­hatjuk, hogy az első világháború előd a 75—80,000 textilmunkásból 800, legfeljebb 1000 szervezett munkás volt. Be kell látni, hogy az akkori szak­­szervezeti vezetők nem minden esetben fogták fel helyesem a kérdéseket és így a szervezés — az amúgy is rossz össze­tételű munkásokból — igen Tidhotngi ment*. Az 1910—30*a$ években'•$ Kun-utcdb a Vegyészeti Munkások Sfatk&tervezeti ves­enyüH voltunk közös fbzldiségben, majd 1933-ban, az akkori VagdcMSm utcában, a Vasmunkások seékkdzdbets két kis irodahelyiséget kaptunk. A f&' szabadulás után, 1915 elején a Szakszr­veze­n Tanácsban megtartott textiles értekezlet után átvettük szakszerveze­tünk irányítását, két igen kis iroda­­helyiségben, a vasasoktól kölcsönkapó& 12 székkel, egy asztallal. Sajátunk há­rom íróasztal, néhány kartotékldda■ egy nagyon öreg könyvszekrény és kilenc hónap lakbérhátralék volt. 1916 máju­sában örömmel fogtunk hozzá új helyi­ségünkben, a Vörösmarty­ utca 35. szám alatt munkánkhoz, remélve azt, hogy ebben a helyiségben végre valahára rendesen fogunk tudni dolgozni. N­éhány hónap alatt észrevettük, hogy a helyiség kicsi. Nemcsak hogy négy-öt reszortot kellett beszorítani egy szobába, de elég gyak­ran egy íróasztal mellé két reszort­­felelőst kellett beosztani. Sokszor egy­mással kiabáltunk, hiszen nem értettük saját szavunkat. Mégis, több mint két évig dolgoztunk ilyen körülmények kö­zött. Közben a textilmunkásmozgalom naggyá nőtt, kiszélesedett és ez még csak növelte munkánkat. Munk­ánkban erősített az a tudat, hogy úgy g. Párt, mint a Szakszervezeti Tanács elismerti, hogy aránylag elég jó munkát végez­tünk. Innen adódik, hogy boldogan, büsz­kén és fiatalosan fogtunk hozzá munt­kánkhoz itt az új székházban. Azért, hogy ez az új székház elkészült, nagyon, sokakat- Met köszönet Elsősor­ban köszönet illeti a szervezett mun­kásságot, akik önkéntes felajánlással hat hónapon keresztül, minden, hónap­ban egyórai keresetüket ajánlották fel és így 121.270 forint összeggel járultak hozzá székházunk felépítéséhez. A nem átlamosított vállalatok tulajdonosai 257.000 forintot, egyes vállalatvezetők — de még munkások is — keresetükhöz mérten küldtek be pénzt 32.121 forint összegben. A texalos városokban rende­zett székháznapok bevitele 19.252 forint lett. A központban dolgozó alkllmaz­zottak 1580 forinttal, a textilnagykeres­kedők 20.269 forinttal járultak hozzá székházunk felépítéséhez. M­ost, hogy ehhez a határkőhöz el­érkeztünk, a visszapillan­ás mel­lett új célokat tűztünk ki szak­szervezeti mozgalmunk elé, melyek új felelősségeket állítanak a szakszer­vezeti, alkalmazot­ok és az egész textilmun­­kásság elé. A hároméves tervet két év és öt hó­nap alatt akarjuk végrehajtani. Ennek érdekében a következő feladatokat­­tűz­­tük ki magunk elé: Munkaversenyek és munkabrigádok megszervezése, a tervbizottságok jó működése, az ipar raciikalizálása, új textilmunkás rétegek kinevelése, a szak­­szervezet üzemi szerveinek újjáépítése, bizalmiak erősítése, az új üzemi bizott­ságok jó munkája, vállalatvezetőink, munkásigazgatóink, tisztségre alkalmas textilmunkások nevelése, a textilipar­ban dolgozók politikai és ipari neve­lése, a te­xti­munkások szakmai és kul­turális nívójának emelése, szociálpol­­tikánk kiépítése. H­iszem, hogy a ránk rótt feladato­kat lelkiismeretesen, minden tu­dásunkkal fogjuk végrehajtani, mert tudjuk, hogy nekünk szakszerve­­zeteknek a Párt irányítása mellett első­rendű feladatunk — úgy szakmailag, mint politikailag — képezni a dolgozó­kat, hogy minél gyorsabban, mi­nél ha­marabb meg tudjuk valósítani nagy, közös feladatunkat, a szocializmus és a jólét megteremtését.­­ A hazaárulók megbüntetése A bizonyíték­ok súlya alatt megtörtek és mindent beismertek a nép ellenségei Az álarc lehullott. Államvédelmi hatóságaink lerántották azt a leplet, amellyel az egyházi reakció feje, a magyar­­ dolgozók megátalkodott elsőségeinek vezetője, a népgyű­lölő­­Mindszenty József eddig bű­­nös tizedmei­t ta­kargatta. Az esztergomi érseki palota pin­céjében, mélyen elásott fémtokból előkerült Mindszenty titkos irat­tára. A megtalált leveleik mind­­egyike külön-külön egyegy bizo­nyíték arra, hogy Mindszenty ha­­zao­mló, faóm? idegen pénzekkel üzérkedő bűnöző. Szövetkezett Bsokerházi Pállal, (akinek­­200 000 hold földjét kapta meg a Ma népe) hogy visszavegyék a parasztoktól a kiosztott földet, comborált a volt bankárokkal és egykori gyárigaz­gatókkal, hogy azoknak ismét tu­­lajdom­ába adja az államosított, bankokat és gyárakat. Nem csoda, ha titkos irattárában leveleket találtak, amelyek felfed­ték Mindszentinek idegen hatal­mak megbízottaival való kapcsola­tait.­­ De mindennél ékesebb bizonyí­ték az, hogy Mindszenty és bűntár­sai a bíróság előtt mindezt maguk ismerték be. A magyar katolikus egyház már régóta megegyezett volna a ma­gyar kormánnyal, ha ennek Mind-­­szenty nem áll útjába. Most elhá­rult ez az akadály és nyilván a katolikus egyház éppúgy beillesz­kedik országunk demokratikus rendjébe, mint azt a többi egyhá­zaik is megtették. És ez a Mindszenty most mégis gyáván megtörve állott a bíróság elé. A félelem­ életéért és szabadsá­gáért való reszketés, úgy elfújta a régi gőgös, kényúri modorát, mint vihar a száraz falevelet. Nem is ta­núsíthatott másféle magatartást olyan ember, akinek tetteit nem nemes eszmék, hanem kizárólag önző érdekek irányították. Mindszenty és hazaám­ló bűntár­sai most megkapták megérdemelt büntetésüket A magyar nép pedig ebből ismételtem azt ta­nulta meg, hogy a harc tovább fo­lyik a dolgozók és kizs­ákmányolók között mindaddig, míg cstatáról­­csatára végleg megsemmisítjük a nép ellenségeit A Textilipari és Ruházati Munkások Szakszervezeteinek egyesülése és a ruházati munkások új lehetőségei Most, miután, az egyesülés a textilipari munkásokkal megtörtént, őszintén meg­mondhatjuk, hogy a rokonszakmák egyesítésének szükségszerűségén túl, számunkra a textilmunkásokkal való egyesülés hatalmas megerősödést jelent. Eddig szervezetünk­ben nem tudtunk döntő erőt jelenteni, hiszen apró műhelyekben szétszórtan dolgoztunk. December hónapban pl. 16.377 szabóműhelyben 39.275 ruházati munkás dolgozott. Mindenki előtt világosan látszik, hogy a kis műhelyekben szétszórt tagsággal nehezen és csak részben tudtunk a népi demokrácia szolgálatába állni, de mindezen túl, érdekeinket sem bírtuk kellőképpen megvédeni. Az egyesülés óta változott a helyzet és látnunk kell, saját szerepünk lebecsülése nélkül, a Magyar Textilipari Munkások Országos Szabad Szakszervezetének hatalmas újjáépítő munkáját. Nekünk ruházati munkásoknak is ki kell vennünk részünket ebből a munkából és ugyanakkor ki kell használni azokat a lehetőségeket, amelyeket most már a közös nagy szervezetben módunk lesz hasznosítani szaktársaink érdekében. * Az egyesülést szaktanaink örömmel fogadták és amikor e rövid cikk keretében ismertetjük szakmai problémáinkat­, megragadjuk az alkalmat, hogy szakszervezeteink egyesülése alkalmából a ruházati munkások nevében üdvözöljük a textilszakma vala­mennyi dolgozóját és egyben ígéretet teszünk, hogy a közös célkitűzéseinket mindenkor a legmesszebbmenőkig, szervezett munkátokhoz méltóan fogjuk képviselni és meg­valósítani. A ruházati ipar hatalmas lépést tesz előre a szocializmus felé vezető úton, a nagy­üzemi termelésre való átállással. Nézzük, mit jelent ez a ruházati dolgozók részére? 1. A múltban a ruházati munkások nagy többsége a nagy- és kislökések, vala­mint az őket kiszolgáló rétegeknek dolgozott, míg ma a ruhagyárak létesítésével lehe­tővé vált olcsó és jó minőségű ruhával ellátni a dolgozókat. 9. Alig pár hónapja, hogy megalakult az első ilyen állami vállalat, ma már több, mint 9000 embert foglalkoztat, ami azt jelenti, hogy több, mint 9000 szaktársunknak nem kell már attól tartani, hogy egy rövid szezon u­tán ismét munkanélkülivé válik. Még további ruházati üzemek felállítása van folyamatban, úgyhogy az 1910-es évben az állami üzemekben a munkások száma megduplázódik. 3. Az ipar ilyen irányú fejlődése mozgalmi vonalon is szükségessé teszi, hogy az eddigi szakmai szervezkedéssel felhagyjunk és az ipari szervezkedés vonalára álljunk. Az ipari szakszervezetek megvalósításával a Szakszervezetek XVII. Kongresszusa fog­lalkozott és mi­­ruházati munkások örömmel teszünk eleget a határozatnak, mert átérez­­zük annak történelmi jelentőségét. Varga József

Next