Vörös Fonal, 1950 (2. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

II. évfolyam, 1. szám. Munkásmozgalmi Intézet Bp .­st II. - a 1. Budapest, 1950 Textil- és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja A sztálini műszak lendületével kezdtük meg ötéves tervünket Hároméves tervünk utolsó esz­tendejében hatalmas fejlődésen ment keresztül textil- és ruházati iparunk és hatalmas mértékben fejlődött munkaversenymozgal­­munk is. A harmadik országos munkaverseny a dolgozók széles tömegeit vonta be a szocializ­mus építése nagy munkájába. A dolgozók közül egyre többen is­merték fel, hogy a verseny nem fejező­dik be egy-egy verseny­szakasz lezárulásával, a verseny nem öt vagy tíz hónapra szól, a verseny a szocialista társada­lom építésének állandó munka­­módszere. Az Országos Tervhivatal 1949 első félévéről szóló jelentése megállapította a textil- és ruhá­zati ipar termelésében mutatkozó hiányosságokat. Hibáink kikü­szöböléséhez a Nagybudapesti Pártválasztmány és Rákosi elv­társ iránytmutató beszéde nyúj­tott segítséget. A bennünket ért bírálat és a Párt iránymutatása jótékony hatással volt további munkánkra. Bizonyítja ezt a Tervhivatal harmadik évpegyedi jelentése, amikor is a textilipar nemcsak, hogy behozta az első félévben mutatkozó lemaradását, de túl is szárnyalta előirány­zatát. A Párt építő bírálata nyomán üzemeinkben kiszélesülő egyéni versenymozgalom soha nem lá­tott eredményeket hozott az ipar­ban. A textil- és ruházati ipar minden területén jelentkeztek a bátor kezdeményezők, akik mun­kamódszereik megjavításával, több gép kezelésének vállalásá­val nap-nap után újabb és újabb hatalmas eredményeket értek el. Az egész ország megismerte Panyi Ferencnének, az Óbudai Kikészítőgyár bolyhozónőjének nevét, aki négy gép kezelését vállalva, elsőnek ért el a magyar textiliparban 300 százaléknál ma­gasabb eredményt. Panyi Ferencné példájának számos követője akadt a textil­­es, ruházati ipari üzemekben. A szövedékben hat gép helyett előbb tíz, majd tizenkét gép ke­zelését vállalták az ott dolgozók, így segítve elő a termelés emel­kedését, a termelékenység növe­kedését. Az egyéni versenymozgalom kiszélesedésének és eredményei ugrásszerű emelkedésének hatal­mas lökést adott a Sztálin elv­társ 70. születésnapjára tett munkafelajánlások tömege. Dol­gozóink nagy felszabadítónk iránt érzett szeretetüket és hálá­jukat népgazdaságunk megerő­sítésével, terveink idő előtt való befejezésével kívánták megünne­pelni. Ez a lelkesedés volt a mo­torja a terv idő előtt való telje­sítésének. Novemberben már üze­meink sora jelentette Pártunk szeretett vezérének, Rákosi elv­társnak, hogy hároméves tervü­ket befejezték jóval a kitűzött határidő előtt. A Magyar Bélés- és Szövet­­árugyár dolgozói 2 év, 2 hónap és 11 nap alatt teljesítették terv­­előirányzatukat. A terv befeje­zése alkalmával Rákosi elvtárs­hoz küldött táviratukban ezeket írták: »Munkánkat az ötéves terv folyamán még nagyobb len­dülettel és eredménnyel folytat­juk a szocializmus megvalósítá­sáért.­ November óta mind gyakrab­­ban érkezett jelentés üzemeink­ből a terv idő előtti befejezéséről. A Dunántúli Lenipari N. V. és a Salzmann-féle Textilgyár no­vember 30-án teljesítették elő­irányzatukat. A szocialista mun­kaverseny lendülete, az egyéni verseny kiszélesedése nyújtott segítséget a Linum Lenipari N. V. a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar és a Kender-, Juta- és Textilipar N. V. dolgozóinak is tervüknek november 4-én való befejezéséhez. A Kistext és a Csepeli Magyar Posztógyár, Goldberger I. ker., a Szombat­­helyi Pamutipar szövődé­ke és az UVAG Szövőgyár december elején jelentették­ tervük befeje­zését. Üzemeink jó munkát végez­tek. Az építő bírálat nyomán igyekeztek hibáikat kiküszöbölni. Munkájuk sikerét a Terv idő­előtti befejezése bizonyítja és az, hogy az első félévben tervét nem teljesítő textilipar november hó­napban az ipar egyes területein már túlteljesítette hároméves ter­vének előirányzatát. A sztálini felajánlások végre­hajtása lényegesen megerősí­tette, kiszélesítette üzemeinkben Panyiné kezdeményezését, el­indította iparunkban is a sztaha­novista mozgalmat. A sztálini felajánlások során elért eredmé­nyekre a sztálini műszak ki­magasló eredményei tették fel a koronát. December 21-én, a bölcs Sztálin születése napján, nem­csak az egyének, hanem az üze­mek átlagteljesítménye emelke­dett. Az Angyalföldi Textilmű­veknél ez az emelkedés az egész üzemre vonatkoztatva, 13 száza­lék volt. Az Általános Fonóban e napon soha nem látott rekord­­eredmény született: 125 százalé­kos átlagteljesítményt értek el. Az Első Magyar Gyapjúmosó előkészítőjében 43,6 százalékkal, a szövődében 2,6 százalékkal, a kikészítőben 30 százalékkal emelkedett a teljesítmény. Az Egyenruhaipari N. V.-nél az üzemi átlag ezelőtt 143 százalék volt, a sztálini műszak teljesí­tésekor ezt 201,7 százalékra emelték. Jelentős eredményeket értek el a sztálini műszak folyamán vidéki üzemeink is. A győri Richards-gyárban az átlagtelje­sítmény 117 százalék volt. A dol­gozók vállalták, hogy ezt decem­ber 21-én 134 százalékra emelik. Lelkesedésük, forró ragaszkodá­suk és szeretetük azonban a vál­lalásnál nagyobb eredmény el­érését tette lehetővé és december 21-én 136,5 százalékra teljesí­tette az üzem átlagosan előirány­zatát. A Győri Textilművek dol­gozói 20,7 százalékkal szárnyal­ták túl a sztálini műszakra tett felajánlásukat. A Magyar Ken­der-, Len- és Jutaipar (Szeged) dolgozói közel 8 millió vetéssel teljesítettek többet a nagy ünne­pen, az üzem történetében párat­lan csúcseredményt érve el. Az átlagteljesítmények növe­kedése mellett számos kimagasló egyéni teljesítmény született a műszak idején. A Szegedi Egyen­ruhaipari N. V.-nél Erdélyi Al­bert kézivarró 582 százalékra emelte teljesítményét. Az azóta államosított Angol-Magyar Juta­iparnál Zombori András vas­esztergályos 920 százalékot tel­jesített. A Szegedi Kenderfonó­ban Vér József és Király József érték el a legmagasabb teljesít­ményt. Egy műszak alatt 11—11 nap előirányzatot teljesítették. A Soproni Pamutiparnál Csere Ferencné hatgépes­ rendszerről 16 gépre tért át, teljesítménye 346 százalékra emelkedett. Polócz Rózsi csévélő, a Dunántúli Len­ipar N. V. dolgozója 121 száza­lékos teljesítményét emelte 349 százalékra. A hatalmas lendület, amelyet a sztálini munkafelajánlások és a sztálini műszak adott munka­versenyünknek, biztosította az ötéves terv sikeres megindítását. Az üzemekből érkező jelentések bizonyítják, hogy a sztálini mű­szak lelkesedése nem csökkent a gyárak dolgozói között. Az a lendület, amellyel szeretetüket és hálájukat fejezték ki dolgo­zóink a nagy Sztálin iránt, az ötéves terv végrehajtásának mo­torja is. A terv megindult. Az első eredmények mutatják, hogy dolgozóink, eredményeiket tartva, a feladat nagyságához méltó lelkesedéssel állottak munkába a sztálini műszak győzelmei után, sikerre víve ötéves tervün­ket is. Iparunk ötéves terve Néhá e­y hete, Tingy Gerő elv­­társ ismertette az ötéves tervet. A nagy munka, a terv végrehajtása most kezdődik meg. Még a három­éves terv befejezését jelentik üze­meink, de már tapasztalhatjuk, milyen nagy jelentőségűek lesznek az ötéves terv alkotásai, milyen előnyös változásokat hoznak a tex­til- és ruházatipar dolgozóinak. Megkezdődött a legnagyobb tex­tilipari üzemekben a gépi és áru­profil kialakítása. A textiliparban igen nagy a jelentősége a profilí­­rozásnak. A tőkések gyáraikat úgy szer­vezték meg, úgy rendezték be, hogy a vevő raktárukban minden árucikket megkapjon, amit csak keres. Az a jellem­zés, hogp üzemeink olyanok vol­tak, mint valami vegyeskereskedés, találóan illik a textilipari üze­mekre is. Zsúfolt össze-visszaság­­ban állanak még ma is a legkü­lönbözőbb gyártmányú, típusú gé­pek üzemeinkben. Hetenként vál­toztak az árucikkek a gépeken. Alig szokta meg egy szövőnő mun­káját, a következő héten új hen­gert kapott, új árut gyártott, ahol megint másra kellett figyelnie, má­sok voltak a nehézségek, állítani kellett folytonosan a gépeket. Rengeteg energia, fáradtság, idő és pénz folyt el ebben a ka­pitalista összevisszaságban. Az ötéves terv első éve döntő mértékben megjavítja a helyzetet. Kialakul az üzemekben lehetőség szerint az egységes áru- és gép­profit. Lehetővé válik, hogy az üzemekben általában egytípusú, ha­sonló gépek legyenek. Lehetővé válik az is, hogy egy üzemben könnyű, keskeny árut, más üzem­ben széles árut, a harmadikban mintás árut szőjenek. Minden gyár a maga kialakult jellegének megfelelően azt, amit gépi beren­dezésének megfelelően legjobban, legolcsóbban tud gyártani. Lehe­tővé válik az, hogy egy szövődé­nek ugyanaz a fonoda szállítson állandóan. Nagy jelentősége van a dolgo­zókra annak, hogy egész sor üze­münk évelő cikkekkel fog dolgozni, azaz egész évben ugyanazt a be­állítású árut fogja gyártani. Rend­kívüli könnyebbséget fog ez jelen­teni a dolgozóknak. Az előkészítés munkája egyen­letesebbé válik, jobb hengerek ke­rülnek a gépekre. A dolgozók meg­szokják árujukat, kiismerik minden nehézségét s teljesen urai lesznek munkájuknak. Nem zökkenti ki munkájukból őket az állandó kap­kodás, változás. Hasonló nagy jelentősége van a profilírozásnak a fonodákban is. A tehető legkevesebb fonalsz­ám és minőségváltozás nagy mér­tékben le fogja csökkenteni a szereléseket. Sok tízezer órát takarítunk még így­ Egyenletesebb minőségű jobb keverékből készül a fonal. Lehe­tővé válik a dolgozók helyes­ meg­terhelése, az egyszerű bérezés be­vezetése. Rögtön látható, milyen hatalmas könnyebbséget jelentenek mindezek üzemeinkben, könnyebb munkát, jobb keresetet. Még nagyobb változást, javulást hoznak a textilipar új gyárai. Öt új nagy fonó­szövőgyárat és 12 ruházatipari konfekció üzemet építünk az ötéves terv ideje alatt. Az öt textilipari nagyüzem kö­zül az elsőnek, a szegedi fonó­szövő kombinátnak építkezése már folyik. A fonoda épülete már áll. A terem egyik végében még kőmű­vesek, szerelők és parkettázók dol­goznak, de a másik végében már állanak a fleger- és gyűrűsfonó­gépek. A Pí­ár tervezésénél, építésénél figyelembe vették már mindant, amit a modern gyárépítés, a textilipari technika korszerűt, legjobbat nyúj­tani tud. A fonoda hatalmas, négyszögle­tes terem, nem hasonlít az álta­lunk eddig ismert textilgyári mű­helyekhez. Nem látjuk a megszo­kott üvegtetőt, amelyen keresztül tavasszal és ősszel csöpög az eső árura és gépre és nyáron pokoli melenet áraszt. A teremben nin­csenek transzmissziók, szíjak, nem látjuk a légnedvesítőt és a bizto­sító tűzoltóberendezés csöveit sem. Nyoma sincs a mai gyárainkban annyira megszokott zsúfoltságnak, tervszerűilenségnek. A fonoda helyi­ségét inkább egy modern, hangver­senyteremhez lehetne hasonlítani. Világos, sima falak, a világítást rejtett mesterséges napfény, neon­világítás biztosítja. A klíma-beren­­dezés, a kábelek, csővezetékek rejtve, a kettős mennyezetben van elhelyezve. A gépek egyenkénti meghajtással működnek, így a fo­noda termének légtere teljesen üres, szabad. Olajos beton helyett par­kettán járunk. A széles utak két oldalán sorba vadonatúj szovjet gépek állanak, a Szovjetúnió ba­ráti segítségének, támogatásának újabb fényes bizonyítéka. A modern szovjet gép a szoká­sostól eltérően egyszeri fleger rezes után fonásra alkalmassá teszi a szálat. Egyelőre még csak a fonoda épülete áll, de jövőre épül a szö­vődé is, az előkészítővel­ ,a terv­rajzok mutatják, milyen helyesen helyezkednek el a munka folyamata szerint egyik műhely a másik mű­hely mellett, hogy biztosítsa az áru rövid útját a munkafolyamatot elvégző műhelyek során. A gépek szerelési munkálataiban már részt vesznek azok a szaktárs­nők, akik egy félévig fent voltak Budapesten tanműhelyben, hogy az új gyárban megfelelően képzett munkásgárda kerüljön. A második csoport nemsokára szintén befejezi tanulóidejét Budapesten. Ilyen tervszerűséggel, előrelátás­sal, gondossággal, szeretettel építi a népi demokrácia az ötéves terv új üzemeit. Még éppen hogy befejeztük a hároméves tervet, de az ötéves terv hatalmas épületének ezt az első két tégláját, a Szegedi Fono­dát és a profilh­ozás munkájának kezdetét már leraktuk. Már látjuk kialakulni Pártunk és népgazdaságunk nagy célkitűzé­sét: az ötéves terv során agrár­ipari országból ipari-agrár­or­szággá fejlődünk. . Az ötéves terv végrehajtását biz­tosítja­ dolgozóink hatalmasan meg­növekedett versenylendülete. Most, a hároméves terv befejezésének napjaiban, az ötéves terv küszöbén dolgozóink eddig példa nélkü­l álló termelési ereményekkel bizonyítják be, hogy népgazdasági tervünk a nép terve. A nép tervezte, a nép hajtja végre és az áldozatkész munkások eredményét a nép fogja élvezni. Fülöp György.

Next