Vörös Fonal, 1951 (3. évfolyam, 1-14. szám)
1951-01-10 / 1. szám
4. Vuia fonal • Üzemi bizottságunk felhasználja az előző év tapasztalatait az 1951. évi terv teljesítésénél Az amerikai imperialisták agreszsziós politikája következtében napról napra jobban éleződik a nemzetközi politikai helyzet. Az a féktelen uszítás, amelyet a dollár urai végeznek a béketábor ellen, mélységes megvetést vált ki a dolgozókból és egyben még jobban megszilárdítja a becsületes munkások békeharcát. Ebben a harcban igen nagy szerepe van a szakszervezeteknek. Elsősorban a termelés frontján van nagy jelentősége a szakszervezeti munkának. Meg kell mondani őszintén, hogy az 1950-es tervévben a dolgozók sok esetben elöljártak a kezdeményezésben és így a szakszervezet csak regisztrálta az eseményeket. Éppen ezért okulva az elmúlt év hibáin, az 1951-es tervév beindítására a szakszervezet már sokkal jobban felkészült. Üzembizottsági értekezleteken megtárgyaltuk az előttünk álló feladatokat és megállapítottuk, hogy a szakszervezetnek különösen a verseny nyilvánosságában voltak nagy hibái, tehát erre a területre kell nagyobb súlyt fektetni. Először is a termelési felelős elvtársat háromhónapos iskolára javasoltuk azért, hogy onnan visszatérve, munkáját politikailag alátámasztva jobban tudja végezni. A minkaverseny kiszélesítése érdekében a műszakiakat összehívó, az 1951-es tervet gépekre és minőségekre széjjelbontottuk és ezt a tervismertető értekezleten tudatosítottuk. Dolgozóink a tervismertető értekezleten tervüket megismerve megtették felajánlásaikat, amelyek igen komoly többtermelésből és önköltségcsökkentési vállalásokból állottak. Pl. Szilágyi Teréz fleyer fonónő vállalta, hogy 110 százalékos normáját 113 százalékra emeli és az első negyedéves tervét a Pártkongresszus tiszteletére öt nappal előbb befejezi. Szilágyi elvtársnő a műhelybizottságban termelési felelős és most jelenleg a termelési felelősök iskolájába jár, ahol megtanulta azt, hogy milyen döntő feladat a verseny nyilvánosságának biztosítása. Üzemünkben a versenymozgalom napról napra szélesedik. Az élenjáró termelők példája nyomán egyre többen és többen kapcsolódnak be a munkaversenybe. Makár Jánosné sztahanovista, a Magyar Népköztársasági Érdemérem aranyfokozatával kitüntetett szövőnő is vállalta, hogy az első negyedévi tervét öt nappal előbb befejezi. Elmondta, hogy »bár a tervünk magasabb, mint az előző évi volt, de hisz mi nem ijedünk meg a nagyobb feladatoktól, állandóan fejlődünk és a szükségletnek megfelelően többet és többet termelünk. Túl fogjuk teljesíteni. Pártbizottságunk felajánlásaink teljesítéséhez minden segítséget megad.Bevezettük a szövődében a blokkrendszert. Ezt is, mint annyi rengeteg segítséget, a Szovjetuniónak köszönhetjük, mert hiszen a blokkrendszer alkalmazása terén szerzett tapasztalataikat is átadták, így értük el azt, hogy a gépállásunk állandóan másfél százalék körül van. A közeli napokban az összes gépeket meggyorsítjuk kb. 4—5 százalékkal, így minden lehetőség megvan arra, hogy a felajánlásainkat teljesíteni tudjuk. Az üzembizottság széleskörű szervező munkát indított a műhelybizottságokon és a bizalmiakon keresztül a hosszúlejáratú versenyszerződések megkötéséhez. A dolgozók minden esetben átbeszélik a bizalmival és a művezetővel a vállalásaikat, kiszámítják az eddig elért vetésekből és kilogrammokból, hogy az 1951. évi tervben mennyit kell termelni ahhoz, hogy előbb fejezzék be tervüket, hogy felajánlásaikat teljesíteni tudják. Az üzembizottság a műszaki bizottsággal karöltve állandóan ellenőrzi a termelési előfeltételek biztosítását, mert csak így látjuk biztosítva, hogy a tervünket naponta 100 százalék fölött teljesítsük. A minisztertanács határozata a takarékosságról nagy feladatokat ró a műszaki bizottságra. Az ő feladatuk lesz elsősorban megszüntetni a kapun belüli munkanélküliséget és minden embert arra a helyre állítani, ahol részükre munkalehetőség van. Nem tűrhető meg, ami az elmúlt évben volt, hogy pl. a hüvelyválogatóban 40 dolgozó a csévékről letisztította a rajtmaradt fonalat, mely munka azért vált szükségessé, mert a fonodában és a szövödében egyes munkavállalók hanyagul dolgoztak. Az ilyen és hasonló munkahelyeket, amelyek csak felesleges pénzkiadást jelentenek, a műszakiak jobb és éberebb munkájával meg lehet és meg is fogjuk szüntetni. Ezáltal jelentős megtakarítást érünk el. Az üzembizottság értekezletein a termelési felelősnek minden esetben be kell számolnia a termelés állásáról, az önköltségcsökkentésről, a munkafegyelemről. Nem fordulhat elő ebben a tervévben, hogy szombatonként 20-an, 30-an hiányozzanak egy üzemrészből, mert ezek a hiányzások veszélyeztetik a terv teljesítését. A Magyar Pamutipar üzembizottsága a pártbizottság irányítása mellett mindent el fog követni, hogy ez évben jelentős termelési győzelmeket érjenek el az üzem dolgozói, hogy a mi munkánk eredményei is hozzájáruljanak a béketábor erősítéséhez. UNGÁR FERENCNÉ, Magyar Pamutipar ab-titkára A szocialista munkaverseny nyilvános ellenőrzéséről Pártunk Szervező Bizottságának szeptember 9-i, a SZOT elnökségének október 9-i határozata, valamint szakszervezetünk Elnöksége által megadott útmutatások alapján megjavítottuk üzemünkben a szocialista munkaverseny nyilvánosságát. Legelsősortan a verseny szervezésében kellett javítani munkánkon, mert ezt a legtöbb esetben csak a függetlenített funkcionáriusok végezték a vállalat versenyidőzősével karöltve. Ez döntően azért volt rossz, mert a dolgozó nem érezte magáénak az általa tett vállalást, amely nem minden esetben lett kiértékelve sem. Ezen a hibán úgy javítottunk, hogy a bizalmiak és a művezetők segítségével szerveztük a munkaversenyt. Ugyanis bebizonyosodott az, hogy sokkal pontosabb és kiértékelhetőbb lett azóta a dolgozók vállalása. Ezzel elértük azt, hogy a dolgozók és a műszakiak között kialakult, egy szorosabb kapcsolat és egyben az alulról való kiértékelés is megindult. Ezen a területen példamutatóan végezték munkájukat Horváth Ilona VII, Szabó Róza, Molnár Lászlóné bizalmiak, Asztalos László, Juhász János, Barna István, Szóka Gyula művezetők, akik önzetlen munkájukkal segítették és fellendítették csoportjukban a munkaversenyt. Jól bevált módszerünk még a csoportok között kitűzött vándorzás alá is, mert dolgozóink állandó érdeklődéssel várják, hogy melyik parti lesz az első. A legutolsó kiértékelésnél termelésben a Kfesser-parti, tisztaságban azIszthos-parti és hulladékmegtakarításban a Saltys-parti lett az első. Dolgozóink között is folyik az üzemrész legjobbjaiért folyó verseny, melyet plakátokon és hangos híradókon keresztül ismertetünk. Az utolsó kiértékelésnél: Varga Ferencné /. előfonó 1226/o’ot ért el, Stipesics Katala ifjúmunkás gyűrösfonó 107o/o-ot, ön Józsefné gyűrüsfonó 116o/o-ot és Jdreb Ödönné kereszttorsozó 108o/o-ot értek el. Az írásos propagandára nagy súlyt fektetünk az üzemijén, nem hagyunk fent régi plakátokat, mindig új, aktuális jelszavakat használunk fel munkánkban. Például kiírjuk, hogy 1 kg. megtakarított gyapotból 1 kg. zsírszalonnát vehetsz, vagy ha pontosan jársz munkahelyedre, a békét erősíted ezzel. A vitáimtábla is egyik legjobb módszere a versenyre való serkentésnek. Pl. a Piatenics szaktárs partija az előfonádóban lemaradt termelésével és mire bejöttek dolgozni a szaktársak, egy hatalmas figurás plakátot raktunk ki róluk és fent hagytuk mindaddig, míg lemaradásukat be nem hozták. Ez elősegítette, hogy lemaradásukat egy nap alatt behozták. Ezeken a módszereken kívül még jól látható grafikonokat alkalmazunk. Csoportánként, minden egyes effektív termelésben levő dolgozó teljesítményét naponta kiírjuk és ellenőrizhető, hogy dátum szerint hol tart termelésével. A legközelebbi feladataink közé tartozik a 100% alatt termelők segítése melyre 16 függetlenített munkamódszerátadót állítottunk be, amellett állandóan egyénileg is foglalkoznunk kell dolgozóinkkal, hogy tisztában legyenek a munka termelékenység emelésének fontosságával, mert ez végeredményben — mondotta Lenin elvtárs — az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog. Boros Péterné Győri Fonoda ütő titkára. Felajánlottam földemet, hogy eredményesebben tudjam megállni helyem a termelésben 1950. október 15-én olvastam a Szabad Népben Rákosi elvtárs beszédét és éreztem, hogy hozzám is szól, amikor a kétlaki munkásokról beszélt. Majd későbben nagy érdeklődéssel olvastam a Szabad Nép december 10-i számában a minisztertanács rendeletét, mely kedvező módot nyújt, arra, hogy az iparban dolgozó munkavállalók földjeiket felajánlhassák a munkahelyeiken, minden utánjárás és szaladgálás nélkül. Megértettem és magamévá tettem Rákosi elvtárs beszédét és a minisztertanács rendelete által nyújtott lehetőségeket felhasználtam és én is felajánlottam öt hold földemet. Ezen felajánlásomat elsősorban azért tettem, mert beláttam, hogy más irányú elfoglaltságom miatt földem kihasználatlanul hevert és nem tudtuk azt a terméshozamot elérni, mintha rendszeresen és gondosan műveltük volna meg. Ugyanakkor akadályozott abban is, hogy a termelésben magasabb eredményeket tudjak elérni. Erőm felaprót !s most, hogy felajánlottam földemet, egy nagy gondtól szabadultam meg és most már a föld nem tart vissza abban, hogy az üzemben a termelés terén rám háruló szocialista kötelezettségeknek tőlem telhetően a legjobban eleget tudjak tenni. Tudatában vagyok annak, hogy a földfelajánlással leletévé válik, hogy sokkal eredményesebben vegyem ki részemet ötéves tervünk teljesítésében, békénk és eredményeink megvédéséért folytatott harcban. Adorján Bálint rajzoló, Smurn Lenipari Vállalat Szerkesztőségünk Adorján szaktársnak munkájához sok sikert kíván. A békéért harcolni kell! A textiles üzemek dolgozói mindenütt lelkesen, harcos lendülettel, az 1950. év tapasztalatainak felhasználásával fogtak hozzá ötéves tervünk második évének teljesítéséhez. A tervismertető értekezleteken kitárgyaltuk az üzemekben az előttünk álló feladatokat. Tudnia kell minden dolgozónak, hogy az ötéves terv második esztendejében meg kell gyorsítanunk a szocialista építőmunka tempóját, növelni kell sikereinket. Még nagyobb felelősséggel, még nagyobb odaadással kell dolgozni s az áldozatvállalásban, harcos kiállásban követni kell a dolgozóknak a párttagok példamutatását. A magyar nép. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével harcol a békéért. Azért a békéért, mely a munkásnak jelenti a hatalmat. Munkásosztályunkból kerülnek ki az államapparátus vezetői, közigazgatási vezetők, a gyárak vezetői, stb. A béke jelenti a nőknek az egyenjogúságot, nem kap kevesebb bért azonos munkáért, mint azt a kapitalista államokban látjuk. Az anyáról gondoskodik az állam. A gyermekek részére ott vannak az üzemi napközik, ahol orvosi ellenőrzés alatt állanak és szakszerű felügyelet mellett kitűnő kosztot kapnak. Az imperialisták soha nem törődtek azzal, hogy a dolgozó anyának magárahagyott gyermekével mi történik. Az értelmiség számára is sokat jelent a béke. Népi demokráciánk megbecsüli az értelmiségi dolgozókat, biztosítja részükre a művelődést, a továbbtanulást. Az értelmiségnek ma már nem kell félnie attól, hogy állás nélkül marad, nem kell félnie azoktól a veszélyektől, melyek a Horthy-rendszer idején bizonytalanná tették megélhetését, ötéves tervünk célkitűzéseinek teljesítése megköveteli, hogy újabb tíz- és tízezreit neveljük ki az értelmiségi dolgozóknak. A világ népei békét akarnak. A háború a népeknek pusztulást, nyomort jelent Már két világháború szörnyű tapasztalatai mögöttünk vannak, mely megmutatta, hogy mindkét világháború az imperialisták érdekeit szolgálta, akik a népek vére, könnye árán gazdagodtak. Jó üzlet volt az imperialisták részére a háború. Az első világháborún 38 milliárd dollárt, a második világháborún pedig 52 milliárd dollárt kerestek. Az, hogy a második világháborúban kb. 50 millió ember elpusztult, az nem érdekelte őket, csak egy volt a fontos, a haszon. A béke ellenségei, az angolszász imperialisták bérenceiket, Ütőt és a Rajk-bandát használták fel, hogy a népi demokráciáik országaiban lerakják az imperializmus robbanó aknáit. Nálunk Pártunk és Rákos elvtárs ébersége folytán szétzúzták az imperialisták aljas terveit, valamint azok ügynökeit. A békéért vívott harcban a Kommunista Pártok világszerte leleplezik az imperialisták aljasságait és egyiket a másik után semmisítik meg. Ebben a harcban az egész világ békeszerető és békét akaró népe részt vesz. A békáért harcolók tábora szilárd és egységes, mint ahogyan ezt megmutatta a Béke Híveinek Varsói Kongresszusa. Ezt a hatalmas béketábort a nagy Szovjetunió vezeti. Az ellenség látja, hogy a béketábor napról napra erősödik és sikereink láttán sorozatosan követ el kísérleteket a rend megbontására, így volt ez a sorbanállások szervezésénél is. Most Népköztársaságunk Minisztertanácsának legújabban hozott rendelete megmutatja, hogy ez is a dolgozók védelmét szolgálja és biztosítja a dolgozók részére a zavartalan cukor- és finomlisztellátást. Ezzel kiküszöböljük a sorbanállást és ezen a téren is felszámoljuk az ellenség befolyását. A kormányintézkedés nem a cukor- és finomlisztfogyasztás megszorítását jelenti, az előző évekével azonos, sőt, a szabadon vásárolható áruval együtt az előző évekét meg is haladó mennyiség kerül fogyasztásra. Azonban ez a mennyiség most valóban a dolgozó tömegek asztalára kerül, nem pedig az árurejtegetők, spekulánsok kamrájába. A béke védelme áldozatokat is követel a dolgozóktól. Ha a béke megvédéséről van szó, akkor tudjuk, hogy szabadságunk megvédéséért is harcolunk, nincs olyan textilmunkás, aki ne emlékezne a Horthyrendszer népnyúzó politikájára, aki ne emlékezne a 15—20 filléres órabérekre, a munkanélküliségre, a holtszezonokra, a nyomorúságra, nyomortelepekre, népkonyhákra stb. Ha a békeharc áldozatokat követel tőlünk, akkor nincs olyan áldozat, mely sok lenne, ha szabadságunkról, békénkről, üzemeinkről, boldog jelenünkről, biztos jövőnkről, épülő városainkról,kultúrotthonainkról, szociális vívmányainkról van szó. A békeharc megköveteli tőlünk a takarékosságot is, megköveteli tartalékaink feltárását. Ezt szolgálja a minisztertanács újévkor megjelent határozata is a takarékosságról, mely világosan feltárja az ezen a területen mutatkozó hibákat és kitűzi megvalósítandó feladatainkat. Akkor, amikor a tervismertető értekezleteken megtárgyaltuk, hogy az eddiginél feszítettebb terv végrehajtása nagyobb erőfeszítésre késztet bennünket, ez azt is jelenti, hogy fel kell számolnunk a lazaságot és gátat kell vetnünk annak a jelenségnek, hogy az üzemek egész sorában az elért hatalmas termelési eredmények mellett nem az anyaghányad csökkenése, hanem emelkedése mutatkozik. Pl. _ A Kispesti Textilgyárban az anyagfelhasználás, a selejt kérdését a pénzügyi vezetés teljesen elhanyagolta. Ami ebben az üzemben mutatkozik, nem egyedülálló, hanem még igen sok vállalatnál megtalálható. A takarékosság terén is, mint mindenben, a Szovjetunió példája kell, hogy előttünk lebegjen. A Szovjetunióban a szakszervezetek egyik fontos feladata az üzemi takarékossági bizottságok megszervezése, amelyek segítik a takarékossági kezdeményezéseket, ellenőrzik, hogy se a dolgozók, se a vezetők részéről pazarlás ne üthesse fel a fejét. Mindezek a feladatok megkövetelik, hogy felvilágosító, népnevelő munkánkat fokozzuk, segítsük a békebizottságok munkáját. A békebizottságok munkájában még hatalmas tartalékok vannak, amelyeket nem tártunk fel. A feladatok végrehajtása csakis alapos felvilágosító munkán keresztül valósítható meg. A Béke Hívei II. Világkongresszusának határozata hosszú időre megszabja a tennivalókat. Meg kell védeni a békét! Ez azt a kötelességet hárítja ránk, hogy még jobban emeljük üzemeinkben a termelékenységet, tegyük még szilárdabbá népünk egységét, mélyítsük el dolgozó népünkben Pártunk és hazánk iránti szeretetet, hogy ezzel még erősebbé tegyük a békefront ránk eső szakaszát. n ^ ^ m in Olvasd + a szervezett dolgozók lapja ! Terjeszd •