Textilmunkás, 1957 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1957-05-30 / 1. szám
VII.ÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA I. ÉVFOLYAM: 1. SZÁM. ARA 50 FILLÉR KÖSZÖNTJÜK OLVASÓINKAT! Írta: Tóth Anna, a textilszakszervezet főtitkára A magyar sajtó, a magyar újságok igen sokat foglalkoztak az ellenforradalmi eseményekkel, komoly segítséget nyújtottak az ellenforradalom helyes értékelésében, az eszmei zűrzavar felszámolásában. A „Texoilmunkás* most jelenik meg először, hosszú, kényszerszünet után, mint a Vörös Fonal utódja. Minden teámmal ki akarja vívni a Fileso bizalmát, szeretetét* Minden:fián, tudjuk, az üzemek dolgozói, aktívái, a mi újságunk szerkesztősége is, hogy milyen tönleges nagy szert van a sajtónak, nemcsak az ellen forradalmi erők bezében, hanem a maga sajátos szakszervezeti feladat« körében ír A munka ok új, most épülő elején tényeit kell összegyűlten, azokat gondosan tanulmányoznia, felül kell Vi/ íl. .. Kendőzés nélkül kell írnia a „Textilmunkásnak az egyes gyárak, az iparág, az ország gazdasági helyzetéről, tennivalóinkról A dolgozók közvéleménye elé kell tárni minden eredményt, ismertetni kell az előttünk álló feladatokat, beszélnünk kell azonban a hibákról és a fogyatékosságokról is, a dolgozókhoz kell apellálni a hibák orvoslása céljából. A „Textilmunkás“-nak a mindennapi élet összes fontos kérdéseit, kell a dolgozók ítélőszéke elé állítani, segítséget, javaslatokat kérni a dolgozóktól, ezeknek a megvalósítására mozgósítani a textiles dolgozókat, s ebben van a mi újságunknak most a fő feladata. Ez jelenlegi helyzetünkben a legfontosabb munkásügy. A munkásélet tényeinek öszszegyűjtése, gondos tanulmányozása révén tudjuk a szakszervezet egyik legfontosabb feladatának teljesítését elősegíteni és ez a munkások közvetlen és közvetett érdekvédelme biztosítása. A közvetlen érdekvédelemmel kapcsolatban foglalkoznunk kell a dolgozók szociális, kulturális igényeinek kielégítésével. Nagyon nagy gondossággal kell elvégeznünk az úgynevezett „apró munkát“, ami a dolgozók számára nem apró dolgot jelent, hanem nagyon fontos, esetleg életbevágó ügy elintézését. Mindennapi munkánk elemét kell, hogy képezze az ilyen „apró munka“, dolgozótársaink ügyeivel való figyelmes, alapos, gondos foglalkozás. Úgy kell ezeket a dolgokat elintézni, hogy a dolgozók tudják, hogy a szakszervezet az ő érdekvédelmi szervezetük, amely tudja és akarja képviselni érdekeiket. Szakszervezetünk igen fontos feladata — és ezt meglehetősen elhanyagoltuk az utóbbi időben — szervezni, mozgósítani, lelkesíteni a dolgozókat a jobb, az olcsóbb termelés elérésére. A „Textilmunkás“ a mindennapi gazdasági élet ismertetésével, a jó és a rossz termelési tapasztalatok közlésével, a jó módszerek általánosításával, segíteni akar ennek az országos fontosságú ügynek a megoldásában, előbbrevitelében. Arra kell törekedni, hogy minden textilüzem termelése gazdaságos legyen, ez egyik lényeges tennivalónk. Ráfizetésből egyik gyár sem és az ország sem élhet meg. Semmilyen jogos követelést — hisz van ilyen még sok — kielégíteni nem lehet úgy, ha a termeléssel nem teremtünk ehhez reális alapot Nagyon sokat segíthet a jól megszervezett, de a bürokratikus formáktól mentes munkaverseny. Feltétlenül szükség van arra, hogy ezt a fontos ösztönző erőt — a nemes vetélkedést a munkában — ne hagyjuk üzemeinkből kiveszni. Nem akarjuk elsősorban központilag szervezni a versenyt. Az üzemi dolgozók részéről nem egy helyen már tapasztalható kezdeményezés, maguk indítottak már sok helyen munkaversenyt. Ott, ahol a gazdasági, műszaki vezetők — a párt, a szakszervezet bevonásával — meghatározzák az üzem legfontosabb célkitűzéseit, feladatait és ezt a dolgozókkal széles körben ismertetik, rámutatva az üzem előtt álló feladat legnehezebb részére, ott a versenyt a munkások helyes célkitűzések alapján tudják elkezdeni és ez a munkaverseny nagyon sokat segíthet ezeknek a céloknak az elérésében. A mi szakmánkban a menynyiség nagyarányú növelésének komoly korlátai vannak, elsősorban a nyersanyagbeszerzés nehézségei miatt. Nálunk a versenynek elsősorban az anyagtakarékosságra, a minőség megjavítására, az önköltség csökkentésére, a gazdaságos termelésre kell irányulnia. Napjainkban egyre több és több dolgozó követeli, hogy néhány régi versenyformát feltétlenül tartsunk fenn továbbra is, így elsősorban a „szakma kiváló dolgozója“ és az „élüzem“ formákat. Mi is azt gondoljuk, szükség van a munkaversenynek eddig is bevált formáira és reméljük, hogy rövidesen továbbra is versenyezhetnek a dolgozók egymással egyénileg és a gyárak egymás között ezeknek a kitüntető címeknek az elnyeréséért. A „Textilmunkás“-nak nagy feladata lesz e téren is, hogy a helyi versenykezdeményezéseket ismertesse, népszerűsítse, hogy a jól bevált módszereket általánosítsa, hogy tájékoztassa az iparág dolgozóit a verseny alakulásáról, hogy harcoljon a munkaverseny befullasztását eredményezhető bürokrácia ellen, hogy őrködjön a munkaverseny tisztaságán. Szakszervezetünknek sok más, igen fontos területen is nagy munkákat kell végeznie. Rövid idő alatt rendet kell teremteni az ipar bérrendszerében. Meg kell valósítani ezzel kapcsolatban a szocializmus legfontosabb elveinek egyikét, hogy a végzett munka alapján részesüljenek a dolgozók a termelt javakból. A munkásellátási, munkavédelmi eddigi eredményeinket tovább kell fejleszteni és a még meglevő hiányosságokat fokozott ütemben ki kell küszöbölni. Itt is a nyilvánosság, a sajtó, a tájékoztatás igen sokat segít. Sokkal többet kell törődnünk a kulturális színvonal emelésével, a dolgozók általános műveltségének növelésével. Törekedni kell arra, hogy a kulturális, sportolási, szociális stb. igényeket ki tudjuk elégíteni. Igen sokat segíthet a ..Textilmunkás“ a jó munkamódszerek elterjesztésével, segíthet és segítenie kell abban is, hogy üzemi és központi szerveink munkája jelentékenyen megjavuljon. Nagyon fontos ez, mert a munka megjavulásával az egyes ügyek gondos elintézésének következtében feltétlenül növekedni fog a szervezett dolgozók száma és bizalma a szakszervezet iránt. Ezért kell a lapnak egyben a dolgozók fórumává válnia, hogy ezúton is elmondják véleményüket, igényüket választott vezetőitkkel szemben. Igen sokat segíthetünk a helyes munkával a munkásegység állandó szilárdításában, abban, hogy a párt és a kormány mögé felsorakoztassuk szakmánk dolgozóit, hogy élő, eleven kapcsolat megteremtését segítsük elő a dolgozó tömegek és a kormány között, ami további sikereinknek záloga. A textilmunkások zöme a tragikus októberi, novemberi események után egyre jobban, mgyre erőteljesebben nyilvánítja ki véleményét az ellenforradalmi eseményekről. Munkásgyűléseken, személyes beszélgetések során, főként pedig az egyre jobb termelési eredményekben nyilvánul meg a textilszakma dolgozóinak az ellenforradalmat elítélő véleménye. A mi szakmánk munkásai javarésze úgy látja, hogy a fehérterror a maga embertelen, fasiszta módszereivel megmutatta az események várható irányát. Megmutatta ezt a kommunisták, a szocializmus következetes híveinek legyilkolása, a további tömeges kivégzések előkészítése, a vörös csillagok, a vörös zászlók összetörése és elégetése, hogy itt rendszerváltozást akarnak kierőszakol:ni, a politikai hatalmat akarják megragadni az ellenforrradalmárok. Rendszerváltozást pedig egy népi demokratikus országban nem lehet más, mint a tőkés rendszer visszaállítása. Nincs valamiféle harmadik rendszer a mi életünkben. Vagy-vagy! Vagy mi, munkások építjük fel — sokat próbálkozva, többször hibázva, de kitartóan, elszántan — a mi munkásrendszerünket, vagy a tőkések teremtik meg a maguk rendjét, visszaállítják a kapitalizmust. A munkáshatalom elsősorban azt jelenti, hogy a termelőeszközöket társadalmi tulajdonba veszik és a köz javára használják fel. Ennek ellenkezője a tőkés hatalom, ahol magántulajdonban vannak a gyáraik stb. és egyesek javára használják fel Ez alapigazság! De ezt nemcsak mi tudjuk, tudták az ellenforradalmárok is. Nem is sokáig titkolták. Az első, valóban „hivatalos“ legjelentősebb hitvallásukban ezt — a bíboros hercegprímás — ország-világ előtt a rádióban elmondotta. Ez volt a Programja az október-novemberi ellenforradalomnak, amelyet a „kulcsember“ — ahogy a nyugati rádió emberei Mindszentyt akkoriban nevezték — „szózatában” meghirdetett. Mindezt az azóta eltelt idő alatt sok-sok munkás felismerte és állást foglalt az újjáalakult párt és a Kádár elvtárs által vezetett munkásparaszt forradalmi kormány mellett. A szervezett textilmunkásság megérti, hogy ez a helyes felismerés, és ebből a helyes ítéletből következnek a párt és a kormány következetes intézkedései a munkásosztály életkörülményei megjavítását célzó bérrendezésektől kezdve, egészen az ellenforradalmi erők rendőri és ideológiai megsemmisítéséig. Vannak azonban még olyan dolgozók üzemeinkben, akik nehezebben értik meg mindezeket a cáfolhatatlan igazságokat. Akadnak olyanok is, akik nem értik meg több intézkedés elkerülhetetlen és helyes voltát, akik nem gyógyultak ki még az ellenforradalom politikai mérgéből, esetleg még mindig valamiféle ábrándokban ringatóznak. Ezeket a szaktársakat rá kell vezetnünk a helyes útra. A „Textilmunkás“ csak úgy töltheti be feladatát, csak úgy képviselheti a textiles dolgozók érdekeit megfelelően, ha a munkásosztály tudományos világnézete a marxizmus —leninizmus vezérli, ha nem tér le az elvhűség, az osztályharc, a szocializmus igaz ügyének álláspontjáról. PiiiíKmiiiniiiiiHiiiiitiiiiiitiiiifitiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimifimiiiiiiiiiiiiniiiuiuiumiiiimmwwumimtmiB Összefogunk A nemzetközi imperializmus! újabb támadásokat intéz a békke, a haladás, a népek demok- ratikus jogai ellen. A textil- munkások nevében tiltakozunk a világ dolgozóival együtt a jor- dániai szakszervezetek betiltása ellen. Tiltakozunk az ellen, hogy békénket, életünket hidrogén- és atombombák robbantásával veszélyeztetik. Együtt kiáltjuk a világ bé-|keszerető dolgozóival — Nem!! Nem! Nem akarunk háborút! Békében akarunk élni! Ne! nyúljanak a munkások szerve- zeteihez. Tiltsák be a nukleá-| ris fegyvereket. Bölcsődében... ! Mennyi boldog, mosolygó kis arc. Mennyi boldog, reményizkedő ábrándozás a szülők tekintetében. — Mi lesz belőle kicsi szívem? Okos, szép vagy, legalábbis nekem a legszebb ! A hangod csengő harang, a mosolyod táncoló napsugár. Érted dolgozom, neked építem a jövőt. A bölcsődében, a napközi otthonban gondos kezek vigyáznak rád, míg én dolgozom. Ha otthon vagyunk, vidám a ház a nevetésedtől, mert boldog vagyok a holnap? Még szebb, még boldogabb lesz! Ezért dolgozom én, s velem együtt sok-sok munkás anya. Csökkentik az önköltséget A Miskolci Pamutfonó Vállalat dolgozói 1957. május 1-től augusztus 20-ig terjedő időszakra szocialista munkaversenyre hívták ki a Szegedi Textilműveket, a Kaposvári Textilműveket és valamennyi textilgyárat, amely a versenyhez csatlakozni kíván. A verseny célja, hogy a kilogrammonként számítandó mintegy 1,20 forintos önköltség növekedést a II. negyedévben 1 forint alá szorítsák, így az önköltséget negyedévenként legalább 104 000 forinttal csökkentik. Gazdasági szakbizottság alakult Megalakult a SZOT elnöksége mellett működő gazdasági szakbizottság. E bizottság segítséget nyújt a szakszervezeteknek és a Szaktanácsnak egyes iparágak, illetve a népgazdaság előtt álló gazdasági jellegű kérdések feltárásában, javaslatok kidolgozásában és a problémák megoldásában. A gazdasági szakbizottság tanácsokkal, tanfolyamokkal, előadásokkal, munkacsoportok alakításával és szakirodalommal nyújt segítséget. ............. Fogadóórák a műszakiaknak A központi műszaki szakosztály intéző bizottsága minden hónap második és negyedik szerdáján 15 órától 17 óráig szakszervezetünkben (Bp., VI. Rippl Rónai u. 2. I. em. 20.) fogadóórát tart műszaki dolgozók részére. Az első fogadóórát 1957. június 12-én tartjuk. Intéző bizottság. 1957. MÁJUS 30. Megindult a verseny A Kaposvári Textilmitck- ben megindult a munkaverseny. Az egyes leszedő csopotok (leszedők, fonók, művezetők, előkészítőik) brigádokként versenyeznek egymással. A verseny célja a minőség javítása, a hulladékanyag csökkentése. Tehát olcsóbb, jobb termék előállítása.A Csöpöri maga értékeli a brigádnak munkáját és meghatározza a jutalomra érdemes dolgozót. A vállalat 10 000 forint értékű tárgyjutalmat tűzött ki céljuk talmu. lélfest tartott szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége 1957. május 3-én ülést tartott. Sedyó János és Schäffer János szaktársak benyújtották lemondásukat elnöki, titkári, elnökségi és központi vezetőségi tagságukról A központi vezetőség megvitatás után lemondásukat elfogadta. • Ady Endre: A csillagok csillaga Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen Só dölyföl a keleti égen, Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig, 1 Ezer eséssel, ezer jajjal. Egy csillagból is jöhet hajnali Vörös csillag, ragyogj és trónolj. Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt reménye. • 30 000 forint a gyermekvárosért Szakszervezetünk Elnöksége 1957. május 20-i ülésén „Népakarat a Gyermekvárosért** akcióhoz 30 000 forint hozzájárulást szavazott meg. Ezzel a textilipari dolgozók segítik az árva és elhagyott gyermekek otthonának megteremtését.