Textilmunkás, 1957 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1957-05-30 / 1. szám

Könnyítsünk az asszonyok gondjain SOKAN ÍRTAK MÁR az asszonyok kétműszakos munkájáról. Számukra a napi munka nem fejeződik be, amikor elhagyják az üzemet. Az asszony hazamegy, kezdődik a második műszak. — Takarít, főz, mos, vasal, gyerekeket, férjet lát el — A házimunkában mind több férj segít, de a fő teher mégis az asszony vállán nyugszik. Ezt a problémát nem lehet csak a család ügyének tekinteni. Az üzemnek, a nagyobb családnak is segíteni kell. Hogyan? A Kaposvári Textilművekben főtt vacsorát visznek haza a családtagoknak az üzemi konyháról önköltségi áron. Ezzel a vacsorafőzés terheit veszik le az asszonyokról. A Rákospalotai Kötöttárugyárban mosógép áll rendelkezésére a dolgozóknak. A Hazai Fésűsfonó kultúrotthonában pedagógus foglalkozik a nyári szünidő alatt a gyermekekkel, így az anyák nyugodtan dolgozhatnak, gyermekeik jó helyen vannak, nem csavarognak az utcán az iskolai szünidő alatt. Ezekkel az intézkedésekkel hol így, hol úgy sokat segítenek a dolgozó asszonyoknak, de sajnos még nem széles méretű ez a segíteni akarás. Pedig ilyen intézkedéseken keresztül a dolgozók érzik, ami ebben az országban történik, ő értük, az emberért van. A párt, a szakszervezet, az állam az ő életüket akarja szebbé, könnyebbé tenni. MI MINDENT lehetne tenni ! Például: sok asszony tud varrni, de nem tud szabni. Régi holmikból sok kis ruhát varrna gyerekeinek; az üzemi bizottság ebben segíthetne, ha például havonta kétezer szabászt alkalmazna, aki a megadott méret szerint szabásmintát készítene (az asszonyok szívesen megfizetnék a mintákat, hiszen így 4—5 forintba kerülne egy szabásminta). A Német Demokratikus Köztársaságból nálunk járt delegáció elmondta, hogy sok üzemükben mosoda áll a dolgozók rendelkezésére. Az üzembe beviszik a ruhát, kimosva, vasalva, sőt a szakadt holmit kijavítva, foltozva kard vissza. ERRE NEKÜNK is megvan a lehetőségünk, ha egyelőre nem is ilyen módon, hiszen ehhez nagyobb anyagi eszközök szükségesek. Az üzemi bizottságok kérhetnék a Tanács illetékes osztályát: a nagyobb üzemekbe küldjön ki javító részleget. Ezek a munkát összeszednék és meghatározott időre visszaszállítanák, így sok időt és fáradságot takarítanának meg az asszonyoknak. Segítséget nyújtana az is, ha az üzemi közért boltokba az asszonyok leadhatnák a rendelést és a munkaidő leteltével már kész csomagot vihetnének haza. Az így megtakarított időt, sok órát pihenéssel, szórakozással, tanulással, de elsősorban gyermekeik körében tölthetnék. Ha a dolgozó asszonyok hangot adnak ilyen igényüknek a különböző szakszervezeti gyűléseken, javaslatokat tesznek a megoldásra, közös erővel sok segítséget kaphatnak a nagyobb családtól , az üzemtől, a kisebb család, az otthon részére. KÉRJÜK, MONDJÁK EL véleményüket, kívánságukat, javaslataikat. Fogjunk össze asszonyok, csatázzunk ezért a segítségért itt az újságon keresztül is. ■agy öröm ért. Meghitt vetkaptam a textilipari szakszervezettől május elsejei összejövetelre. Kitárult a szakszervezet kultúrtermének ajtaja és bár 18 éves vagyok, mégis kisgyerek módjára szeretném megtapsolni a nagyszerű rendezést. Az asztalon katonás rendben sorakoznak a kedves kis gyöngyvirágok május elsei üdvözlő kartonokra fűzve, középen kis vázákban virágok. Tányérokon szendvics és sütemény. Hófehér abroszok, kivilágított terem, mely lassan megtelik idősebb és fiatal elvtársakkal. A régi textilmunkás harcosok boldogan ölelik meg egymást — régen találkoztak. A hajuk megfehéredett, de szemükben fiatalos tűz lobog. Sokan most találkoztak először az ellenforradalom óta. Szemükben a gondolat. Jó, hogy újra látlak, túléltük ezt a vihart. A fiatalok elfogódottan lépnek be. Nem ismerik egymást, de hamarosan összebarátkoznak. Honnan jött, kérdezi egy magas, szőke fiatalember a mellette ülő fiatalasszonyt. Ketten jöttünk a Gyapjúmosóból. Bemutatkoznak, beszélgetnek. Tóth Anna, a szakszervezet főtitkára feláll, bevezető beszédet mond. Nem is beszéd, beszélgetés a mi gondolatainkkal. Május elseje — mondja — nem egyszerű ünnep, hanem a munka, a megújhodás, az új világ ígéretének és az új világ megteremtésének ünnepe. Mi hozzákezdtünk az új munkásrend, az új világ építéséhez. Tudjuk, hogy az új munkaszokások, az erkölcsök átalakítása, a társadalmi jólét megteremtése évtizedek munkája lesz. A fiatalok mindig és mindenhol nagy élményekre, csodálatos nagy dolgokra vágynak. A mi életünk csodálatos nagy dolgokkal van tele. Hiszen munkánkból, mindennapi cselekedeteinkből születik az új. Az egyszerű hétköznapok eltakarják előttünk e csodákat, de ha körülnézünk, meglátjuk azokat. Mi mindent alkottunk eddig! Új városok nőttek kopár területeken, ahol ma virágzó élet, termelő munka folyik. Ha az országutakat járjuk, látjuk a gombamódra kinövő családiházakat. Munkás- és parasztfiatalok az iskolákban, egyetemeken nevelődnek művelt emberekké. „Szövőlány cukros ételekről álmodik“ mondta József Attila 1936-ban. Ma már lakás, családalapítás, biztos jövő az álma. Hogy megvalósuljon mindez, rajtunk múlik. Még sok szép gondolatot mondott el a régi május elsejékről, és jó szórakozást kívánt. — Ebben volt is részünk. Nagyszerű műsorkövetkezett. Nagy élmény volt Gál György Sándorral találkozni, aki a műsort konferálta. Horváth Ferenc, Palotai Erzsi szavalatai gyönyörűek voltak. Globák Erzsi és Gyimesi Kálmán, két tehetséges fiatal, a Magyar Pamutipar dolgozói énekszámaikkal arattak nagy sikert. A szakszervezet központi ének-, zene-, táncegyüttese vidám számaival együtt nagyszerű volt. Ami most következett, felejthetetlen. Kezdődik a baráti beszélgetés a régi és az új felszabadult május elsejékről. Nem várakoznak, egymásután állnak fel, beszélnek, emlékeznek, tervezgetnek. Bábel elvtársnő, Ratkó elvtársnő és sok régi harcos beszél a múltról. Gyermekkori munka, megaláztatás, a munkanélküliségtől való félelem, kiszolgáltatottság volt a sorsuk. Mi, fiatalok ezeket a történeteket már csak elbeszélésekből ismerjük, számunkra e régen megtörtént szomorú tények érdekes, megható mesék. A fiatalok felszólalásáés bál kicsendült, hogy a mi életünkben is van sok küzdelem, kielégítetlen vágy, de már nem reménytelen a vágyakozás. Erről beszéltek Korpás Éva, a Sortex — Csongrádi Józsefné és Tímár Sándor, a Gyapjúmosó dolgozói és még sokan mások. Berta Ernő, a Mol dolgozója kért szót. Halkan beszélt, emlékezett, bár az emlékek frissek, mégis mintha messzi távolból szedné elő őket. Az ellenforradalom őt is megzavarta, Ausztriába ment. Lágerben élt. Három hónap után visszajött. Aki dolgozik — mondta — megkeresi a megélhetési összeget, de a külföldi az külföldi marad az osztrákok szemében. — Ott tudtam meg, mit jelent az a szó, hogy „Haza“. Nem egy földrajzi terület, mint eddig gondoltam! A haza, amelyben élünk, a gyár, az otthon, a szülő, a barátok, a szórakozóhely, ahova szívesen járok, a magyar beszéd — minden, ami körülöttem van, még a villamos csengése is. Mindanynyian azokra gondoltunk, akik ezt érzik most valahol távol hazánktól és kínlódnak a honvágytól. Akiket elbolondított a felelőtlen nyugati propaganda, Iyrug Ferenc, a HPS fia■atál dolgozója sokunk gondolatát fejezte li. Kérte az idős elvtársakat, segítsenek nekünk. A mozgalmat nem lehet csak könyvből megtanulni, azt a tapasztalat tanítja meg igazán. Mi elvárjuk a szakszervezettől, hogy képviselje a fiatalok speciális érdekeit, természetesen úgy, hogy mi magunk is részt veszünk a munkában. A fiatalokat vonják be bizalmi testületektől felfelé a legfelső vezetésig. Ezekben a testületekben érvényesítsük igényeiket, védjük érdekeiket. Igen, ez a helyes út, ezt kell tennünk, így érzem magam is és azt hiszem, a jelenlévő fiatalok mindegyike. Szervezzenek az üzemekben is ilyen találkozókat, hangzott a javaslat. Az öregek tapasztalata, a mi lendületünk együtt viszi előre életünket. A találkozó végén mint egy nagy család tagjai búcsúztunk egymástól; lelkesedésemben úgy éreztem, most hegyeket tudnék elmozdítani. Nincs akadály, mely megállíthatna bennünket új életünk megteremtésében. SZEMES ILONA: Pamutszövő. 1. telep dolgozója. Mi/kor/im Bérügyekre válaszolunk A textiliparon belül több állománycsoportban rendeződött a dolgozók fizetése. A bérrendezést a forradalmi munkásparaszt kormány határozata alapján 1957. január, illetve március 1-től hajtottuk végre. A bérrendezés során több azonos probléma jelentkezett. Ha éjszakai műszak esetén hiányzik a dolgozó, hogyan számoljuk el munkabérét? A textiliparban a szombat éjszakai műszak megszűnt, így a kiesett idő pótlására a rendes 10, illetve 20 százalékon kívül még 22—24 százalék éjszakai pótlék illeti meg a dolgozót. Ha a dolgozó az éjszakái hét bármely napján igazoltan, vagy igazolatlanul hiányzik, akkor az említett pótlékok csak a ténylegesen ledolgozott órákra számolhatók el. Jár-e a műszaki dolgozóknak egészségtelenségi pótlék? Ha a műszaki dolgozó olyan műhelyben dolgozik, ahol a fizikai dolgozók az egészségtelen vagy meleg légkör miatt egészségügyi pótlékban részesülnek, abban az esetben a műszaki dolgozónak is jár a pótlék. Ezt azonban csak akkor lehet fizetni, ha munkaidejének nagyobb részét az egészségtelen légterű műhelyben tölti el. Az egészségtelenségi pótlékot beépíteni nem lehet a műszaki dolgozó alapfizetésébe. Ez a rendelkezés január 1-én lépett hatályba. Hogyan kell a munkaközi szünettel járó bért fizetni? A fizikai, nem ipari, kisegítő állománycsoportba tartozó dolgozóknál az étkezési és tisztálkodási időre járó bér az egész iparban egységesen — munkakörre való tekintet nélkül — óránként 4 forint. A műszaki dolgozóknak a régebbi rendelet alapján alapkeresetük egy órájára eső hányadával kell elszámolni az étkezési és tisztálkodási időre járó bért. Megemlítjük, hogy az ebédpénzt az alapbérbe beépíteni nem lehet egyik állománycsoportban foglalkoztatott dolgozónál sem. Éjszakai műszak esetén jár-e a fűtőnek 32 százalék pótlék? Amennyiben szombat éjszaka üzemeltetés nincs, akkor a fűtőket sem lehet berendelni munkára. Mivel a fűtők nem karbantartók, ezért részükre a 32 százalék pótlék fizetése kötelező. Vasárnapi berendelés esetén, mint heti pihenőnapon végzett munkát kell elszámolni. A gépállási időt milyen bérrel kell fizetni? Az új „tói — ig“-os (pl. IV. kát. 4,25—6 forintig) kategóriarendszer bevezetése óta a betöltött munkakör alsó bérhatárának 80 százalékával kell számfejteni a gépállási időt. Ezt a bért időbérnek nevezzük. Milyen bérkategóriába, minek alapján soroljuk be a dolgozókat? A fizikai dolgozóknál új bérkategória-rendszer került bevezetésre. A Könnyűipari Minisztérium által kiadott besorolási példatár azonban érvényben van. A besorolásokat tehát az eddig is alkalmazott példatár és az új bértételek szerint kell végrehajtani. MI AZ IGAZSÁG Szakszervezetünk XIX. kongresszusa határozatot hozott arra, hogy a textilipari dolgozók évenként kedvezményesen vásárolhassanak. Ennek tervszerű végrehajtását az ellenforradalom megakadályozta. Az ellenforradalom alatt megalakult munkástanácsok az üzemek egy részében nem várták meg a minisztérium erre vonatkozó utasítását (amely 1956. dec. 5-én jelent meg), kiosztották a különböző anyagokat 250 forintért, önköltségi áron, ami több helyen meghaladja az 1000 forint értéket, így huszonkét üzemünkben körülbelül 17 millió forinttal lépték túl az engedélyezett keretet. Bár a hibát a munkástanácsok követték el, szakszervezetünk mégis állást foglalt e kérdésben. Egyetértünk azzal, s igazságosnak tartjuk, hogy a túllépést a dolgozók havi részletekben megfizessék. Miért igazságos ez? Hatvanhat üzem dolgozói tiszteletben tartották a rendelkezést, s nemcsak magukra gondoltak, s most mégis hátrányosabb helyzetben lennének azokkal szemben, akik — ha mások hibájából is —, de jogtalan előnyökhöz jutottak. Azt is meg kell érteni mindenkinek, hogy a nép vagyonával nem szabad csokiszalmája módjára gazdálkodni. S most különösképpen igen nagy szükség van a takarékosságra, hiszen tudjuk, az ellenforradalom következtében milyen súlyos anyagi károk érték népgazdaságunkat. Ezért is úgy véljük, szakszervezetünk akkor képviseli igazán a dolgozók érdekeit, ha nem csak a mára, hanem a holnapra is gondol. Ezzel az intézkedéssel biztosítjuk a legközelebbi textiljuttatások zavartalanságát, a törvényesség betartását, elejét vesszük az anarchiának. Jó kezdeményezés - több lakás Kormányunk nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy minél több lakás épüljön, s hogy megoldhassa a dolgozók súlyos lakáshelyzetét. Üzemi bizottságaink is segíthetnének ebben. Elsősorban tájékoztatnák a dolgozókat arról, hogy az államaz OTP-n keresztül hosszúlejáratú kölcsönt nyújt, családi ház építkezéshez. Ennek feltétele, hogy az építeni kívánó dolgozó a költségvetési összeg 25 százalékát kitevő pénzzel, vagy építési anyaggal rendelkezzen. (Ebbe beleszámít az építésen végzett saját és családja munkája.) A dolgozóknak a hiteligényt az illetékes helybeli OTP fióknál kell bejelenteni. Szükséges, hogy az üzemi bizottság és a vállalat vezetősége a dolgozót javasolja a kölcsönre. Követésreméltó kezdeményezés van a Kispesti Szövőgyárban. Ez év októberéig mintegy tizenhét családi házat építenek fel saját erőből és OTP hitel igénybevételével. A tizenhét dolgozó közül tizennégy fizikai dolgozó, fonó és szövő szakmunkás. A kétszobás, fürdőszobás családi ház összes költsége 46 700 forintot tesz ki. A dolgozók néhány hónappal ezelőtt ún. előtakarékossági akció keretében kb. 36 000 forintot gyűjtöttek öszsze. Ez az összeg, valamint a közösen vállalt társadalmi munka értéke, a saját maguk által készített előregyártott salakblokkok értékének öszszege fedezi a költségvetési összegnek az OTP által előirányzott 25 százalékát. A többit kölcsönként kapják meg. Az üzemi bizottság és a vállalat vezetősége részéről minden erőfeszítést megtesznek ahhoz, hogy a dolgozókat ilyen módon saját házhoz, illetve lakáshoz juttassák. Nem ártana, ha a többi üzemekből ellátogatnának egy kis tapasztalatcserére Kispestre és saját üzemükben is megvalósítanák ezt a jó kezdeményezést. Taggyűléseinkről A taggyűlés a szakszervezeti élet kiemelkedő eseménye, hiszen ez a legfelső testülete az üzemi szakszervezetnek. Itt ad számot az üzemi bizottság az őt megválasztó tagságnak, hogyan végezte munkáját a két taggyűlés között. Ez a fórum mond bírálatot a végzett munkáról és meghatározza a további tennivalókat. Múlt év szeptember óta most voltak először taggyűlések üzemeinkben. A dolgozók várták az őszinte szót, tisztázatlan kérdésekre a választ, saját üzemi vezetőik állásfoglalását, hiszen az ellenforradalom óta sok kérdés foglalkoztatja őket. Üzemi bizottságaink beszámolói általában jól sikerültek. Konkrét példákkal mutatták meg az élenforradalom tényét, mely üzemeinkben játszódott le. A szakszervezeti hálózat szétverése, a sztrájkra uszítás, megfélemlítés, a vörös csillagok leverése, a pártszervezés akadályozása mind élő bizonyítékokként idézték az ellenforradalom rossz emlékét a dolgozók elé. Beszéltek a nemzetközi munkásösszefogásról, mely segítségünkre sietett. Foglalkoztak az üzem gazdasági, termelési helyzetével, a munkaversennyel, a szakszervezeti taglétszámmal. A tagság elé terjesztették a költségvetést jóváhagyás végett. A beszámolók általában tehát jók voltak, tükrözték az üzemi szakszervezet munkáját, további feladatait. Hogy ez sikerült, a kollektív munkának köszönhető. Legtöbb üzemünkben az ÜB megvitatta az elnöki beszámolót, bírálta, kiegészítette. Különösen jól sikerült a Kaposvári Textil üzemi bizottságának beszámolójra. A tagság határozatot is hozott a legfontosabb feladatokra: Terjessze ki a szakszervezeti vezetőség politikai nevelő munkáját az üzem minden dolgozójára. Szervezzék a munkaversenyt az üzemnek legjobban megfelelő formában, vigyázva arra, nehogy újra bürokratikussá váljon. A költségvetést a tagság jóváhagyja. A következő negyedévben fenti feladatok végrehajtásáról számoljon be az üzemi bizottság. Az Óbudai Harisnyagyárban a beszámoló rávilágított miért volt helytelen a szakszervezet független'’''*''''' jelszava és mit jelent a helyesen értelmezett önállóság. A Soroksári Textilgyárban Magyar elvtárs ismertette szakszervezetünk XIX. Kongresszusának határozatait. Ezzel cáfolta azt a hamis elképzelést, hogy az ellenforradalom hozott eredményeket. Ennek ellenkezője az igaz. A kongresszuson sok jó javaslat hangzott el, melyek megvalósítását éppen az ellenforradalom hiúsította meg. A beszámolók tehát sok kérdésre választ adtak, segítették a tagság felvilágosítását. Azonban ezeket a jó beszámolókat az üzem szervezett dolgozói viszonylag kis létszámban hallgatták meg. Még nincs egész pontos kimutatásunk, de az eddigi jelentések alapján a tagság kb. 20—25 százaléka vett részt. A megjelentek arcán látható volt, hogy érdeklődéssel figyeltek, de kevesen szólaltak fel, kevesen mondták el véleményüket. Miben látjuk az okokat? Üzemi bizottságaink az előkészítő munkába nem vonták be eléggé a műhelybizottság és bizalmi testület tagjait, így nem keltették fel az összdolgozók érdeklődését. Központi Vezetőségünk tagjai és a központ munkatársai kint voltak ugyan az üzemekben, de ezt a hibát nem vették időiben észre, s nem segítették eléggé az üzemi bizottságokat előkészítő munkájukban. A legtöbb üzemben szakmányonként összevonva tartották a taggyűléseket, holott a tagság kisebb csoportokban, szűkebb körben bátrabban beszél, helyi problémáit szívesebben mondja el. Bizonyíték pl. a Kispesti Textilgyár, ahol műhelyenként összesen 28 taggyűlést tartottak, bár nagy fáradsággal, de eredményesem A dolgozóknak kb. százaléka jelen volt a taggyűléseken. Végül, de nem utolsó sorban, a tagság nem ismeri szakszervezeti jogait, melyeket az alapszabály biztosít számára, így nem él ezekkel a jogokkal. Igaz az is, hogy a múltban sok taggyűlésen mondták el véleményüket és bírálatukat, de ezekre sokszor nem kaptak választ, megoldást. A hibák ellenére taggyűléseink fordulatot hoztak üzemeink szakszervezeti életébe. Az üzemi bizottságok érzik fokozott felelősségüket, hisz negyed év múlva újra a tagság elé kell állni és beszámolni az elvégzett munkáról. A mi feladatunk, hogy a hibák kijavításával a szakszervezeti taggyűléseket arra a színvonalra emeljük, mely feladatánál fogva megilleti. Hogy a taggyűlés az üzemi szakszervezeti élet legfőbb fóruma legyen, ez a tagságon és vezetőkön ezaránt múlik. A jövőben kövessünk el mindent e cél éredekében. Szőnyi Anna Kinek s milyen időközönként járjon munkaruha ? Az üzemekben gyakran halljuk a panaszt: miért nem kapunk mi is munkaruhát — mások: túl hosszú a munkaruha kihordásának ideje. Szakszervezetünk elnöksége a közelmúltban olyan javaslatot dolgozott ki: bízzuk az üzemekre a munkaruha-jogosultság elbírálását, s a kihordási idő megállapítását. A kihordási idő attól az időponttól számítson, amelytől a munkaruha jár, hogy a dolgozót ne érje károsodás, ha a járandóságát nem kapja meg időben. Véleményünk szerint ez a módszer megszüntetné a bürokráciát, a túlzott merevséget. Éppen ezért a dolgozók is egyetértenek ezzel, reméljük, elnökségünk javaslatát a felsőbb szervek is elfogadják.