Textilmunkás, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A TEXTIL­IPARI DO­LGOZÓK SZAKSZ­ERV­E­ZETÉNEK LAPJA ■■■­­ • II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1958. JANUÁR 1. Boldog új esztendőt... Írta: Tóth Anna, a szakszervezet elnöke Most, amikor az 1958-as új ejtendő küszöbére lépünk, fel­tétlenül szükséges, hogy be­széljünk az óévről is egy né­hány szót. Emlékezzünk az 1957-es esz­tendő nagy munkáira, nehéz­ségeire, az elért eredmények­re. Életünkre, amely oly sokat javult az elmúlt esztendő alatt. Az 1957-es év kezdetén ne­héz harcban álltunk az ellen­forradalmi erőkkel, nagy volt még a fejekben az eszmei zűr­zavar, sokan nem láttak még előre. Sok volt a fájdalom, meg voltak sebezve a házak és a szívek. Üzemeinkben is az élet, a termelés lassan-lassan kezdett megindulni. Az elmúlt esztendő alatt a párt vezette harcunk eredmé­nyes volt. Sikerült elérni, hogy a gazdasági és politikai élet konszolidálódott. A textilipa­ron belül is a tervek mennyi­ségi teljesítése az üzemek többségében kielégítő. Ennek alapján az ipar egy sor üzemé­ben lesz nyereségrészesedés. Ez év elején a kormány a szakszervezet javaslatára — az általános béremelésen túl — megszüntette a szombat éjsza­kai műszakot, az egyes túlzott terheléseket csökkentették úgy, hogy a dolgozókat ebből eredően keresetcsökkenés nem érte. De sok minden van még, amivel nem lehetünk elége­dettek, és erről is kell beszél­ni. Az 1958-as évben tovább kell javítanunk — a termelés mennyiségi teljesítése mellett — a minőséget, nagyobb ered­ményeket kell elérnünk az anyagtakarékosság, a műszaki fejlesztés terén. Arra kell tö­rekednünk, hogy még jobban csökkenjen az önköltség, gaz­daságosan termeljenek az üze­mek. El kell érnünk az üzemi fe­gyelem megszilárdítását min­den területen. Harcolni kell a társadalmi tulajdon védel­méért, fel kell lépni az üzemi lopások, sikkasztások ellen. Olyan közszellemet kell kiala­kítani, amely lehetetlenné te­szi a társadalmi tulajdon köny­­ngelmű kezelését. Az előttünk álló feladatokat csak akkor tudjuk eredménye­sen, jól elvégezni, ha az üze­mek dolgozóit mozgósítani tud­juk ezeknek a végrehajtásá­ra. A jó munka előfeltétele, hogy a dolgozók aktívan részt­­vegyenek nemcsak a terme­lésben, hanem beleszóljanak véleményükkel, javaslataikkal a vállalatok munkájának irá­nyításába, ellenőrzésébe. Ezek a feladatok állnak előttünk, szakszervezeti funk­cionáriusok, a textilipar veze­tői és dolgozói előtt. Meg va­gyok róla győződve, hogy kö­zös erőfeszítéseink nem lesz­nek eredménytelenek. Az új esztendő alkalmából a textilipar minden vezetőjé­nek, az ipar összes dolgozóinak eredményes jó munkát kívánok a szocializmus építésében. Az új esztendőben jó egészségben, vidáman éljenek családjaik körében. A textilszakszervezet elnök­sége és a magam nevében kí­vánok mindenkinek boldog új évet.---------«*■ m -------­ !. Szeretettel üdvözöljük­­ mindazon üzemek dol­­­­gozóit és vezetőit, akik t éves tervüket határidő­­ előtt befejezték. Továb­­­­bi sikeres munkát kívá­­­­nunk! Delegációnk november 2.-án érkezett a lengyel fővárosba. Mint ismeretes Varsót a földdel tették egyenlővé a német fasiszták. A felszabadu­lás után a városnak csak fél millió lakosa volt. Ma már 1,1 millió em­ber él itt és az újjáépítés változatlanul nagy ütemben fo­lyik. A teljesen újjáépített városrészek mellett ott láthatjuk ma is a vádoló épületcsonko­­kát, utcahosszat — vagy éppen csak sejthet­jük a hatalmas gazzal benőtt dombokból, — hogy helyükön épületek álltak valaha. Mind­emellett Varsót járva az embert nem lehangoltság tölti el, hanem az építő emberi munka optimizmusa. Ez az optimizmus jellemzi a varsóiakat is, akik úgy számítják, hogy szeretett városuk 10—15 év múltán teljesen újjáépül és szebb lesz, mint a történelem folyamán valaha is volt. V­arsó új város, de a történelmi múlt pa­tinája jellemzi, mint nálunk pl. Sop­ront, vagy Egert, mert a műemlékszámba menő városrészeket a megmaradt tervrajzok alapján építették fel. A város összehasonlíthatatlanul levegősebb, tágasabb, mint Budapest. A szűk utcájú óvárostól eltekintve, széles utak, hatalmas terek és a sok park keltik ezt a benyomást, amihez tekintetbe kell venni a még beépítet­len területeket is. Első utunk a varsóiak büszkeségéhez, a Kultúra és Oktatás Palotájához vezetett. Ezt a palotát a Szovjetunió ajándékozta a len­gyeleknek és szovjet szakemberek vezetésé­vel 5 év alatt épült. A palotát a pesti Hősök­ terénél legalább háromszor na­gyobb tér övezi. Az épület 334 méter magas és 34 emelete van. A 30. emeleten, mely kilátószerűen van kiképezve, éppen a 3003- ik szoba ajtajánál írtuk meg üdvözlő lap­jainkat. Ez a hatalmas épület kolosszus Var­só kulturális központja. Könyvtárak, kiállí­tási csarnokok, két színház, több mozi, foga­dóterm­ek, három uszoda, tornatermek, étte­rem, télikert találhatók benne. Külön kell szólnunk a méreteiben és kivitelezésében egyaránt impozáns kongresszusi teremről, melyhez hasonló kevés van Európában. A 3000 embert befogadó hatalmas köralakú terem alaptónusát a hófehér, égőpiros és arany együttes színhatása adják. Minden káprázatos pompája mellett a terem nemes egyszerűsége és hatalmas méretei ragadják meg a szemlélőt. Az egész palotát belül mindenütt már­vány borítja. Számtalan festmény, go­belin, szobrok, mozaikok, domborművek, fa­faragási mennyezetek teszik feledhetetlenül széppé a művészetnek, az ember alkotó ere­jének, a szocialista szolidaritásnak ezt a szimbólumát. Lengyelek az ország minden részéből, kül­földiek a világ minden tájáról nap mint nap tömegesen tekintik meg ezt a csodálatos al­kotást. Ugyancsak az elragadtatás hangján kell megemlékezni az óvárosról is. Ezt teljesen eredeti állapotába építették újjá. Erről csak annyit: egy rész nemcsak lengyel, hanem egész Európa népeinek múltjából, andalító romantika, testet öltött történelem. Innen azzal a fájó nosztalgiával távoztunk, hogy jó lenne még egyszer 20 évesnek lenni és hold­fényes éjszakákon az Óváros zeg­zugos ut­cáin andalogni. A­isztelegtünk az Ismeretlen Katona sír-Já­jánál is. Ez még romjaiban van. Az em­lékművön márvány táblák hirdetik, azoknak a lengyel hazafiaknak dicsőségét, akik a vi­lág minden táján — Spanyolországban, Nor­végiában, Afrikában, — harcoltak a fasiz­mus ellen és életüket áldozták a szabadság­ért és az emberi haladásért. Megindultan szemléltük a volt gettó terü­letén felállított emlékművet is. Az emlék­művön uralkodó szoborcsoportozat szívbe­­markolóan szemlélteti az öregek és gyerme­kek kiszolgáltatottságát, és a fiatalok harcos szembeszállását a vadállati fasiszta terorral. Varsónak is van citadellája. Ez ugyan nem hegyen, hanem csak egy kis dombon épült és, hogy teljes legyen a hasonlóság a Visz­tula folyam szegélyezi. A citadellát a Pilsud­­szky rezsim alatt börtönnek használták. Itt voltak bebörtönözve a munkásmozgalom legjobbjai. Emléktábla és jelképes sírhelyek emlékeztetnek azokra, akik életüket adták a munkásosztály felszabadításáért Ezeken a helyeken, de a városban is sok helyen fel­lelhető síroknál és emléktábláknál viráger­dőkkel, égő gyertyákkal áldoztak a varsóiak ezekben a napokban a fasiszta terror áldo­zatainak. Még néhány benyomásunk a városról. A közlekedést túlnyomórészt trolibuszok és autóbuszok bonyolítják le. Kevesebb a vil­lamos, mint Pesten és ezek épúgy, mint ná­lunk, főképp a külvárosok forgalmát bonyo­lítják és épp oly zsúfoltak, mint a mieink. A Varsó és környéke közötti összekötte­tést modern, áramvonalas villamosvonatok biztosítják. A személygépkocsiforgalom is nagy, több a magántulajdonban lévő autó, mint nálunk. A varsói emberek egyszerűbben ruházkod­­nak, mint a pestiek, a varsói nők ha nem is annyira divatosak, de éppen olyan csinosak, mint a pestiek. Részt vettünk a lengyel—finn világbajnoki selejtező mérkőzésen. A Stadion befogadó­­képessége szintén 100 000 fő. Kiképzése am­fiteátrum-szerű. Véleményünk szerint álta­lános látási viszonyai jobbak, mint a mi Népstadionunké. Feltűnt még az is, hogy a mérkőzésen több vidéki vett részt, mint ná­lunk. Teherautók és autóbuszok tömege szál­lította a vidéki labdarúgó rajongókat a Sta­dionba az ország minden részéről. Jóleső érzéssel tapasztaltuk azt a nagyra­becsülést és szeretetek melyet a lengyelek a magyarok iránt tanúsítanak. A magyar— lengyel barátság itt élő történelmi hagyo­mány, új tartalommal, a proletár internaci­onalizmussal telítve. Ezt a hagyományt a ma élő generációban tovább mélyítették azok a tapasztalatok, melyet, mint emigránsok, vagy hadifoglyok Magyarországon a magyar munkásmozgalomban szereztek a II. világ­háború folyamán és azok a tapasztalatok, melyeket a két nép felszabadulása után a baráti együttműködés során tapasztaltak. Büszke megelégedéssel vettünk búcsút a poraiból megelevenedett szocialista Varsótól, mint a munkáshatalom és alkotókészség megtestesült szimbólumától. Tóth Tibor Részlet az újjáépült Varsóból. TEX­TILES BÁL január 18-án az Építők Szakszervezetének Rózsa Ferenc kultúrotthonában A meghívókat az üzemi bizottságok osztják szét 1ó mulatóst! „SZORGOS KEZEK.“ Egy kiállítás díjnyertes képe. Szabó Lajos, a Budai Pamut­fonó dolgozójának felvétele. FELHÍVÁS! Textilipari szervezett dolgozók! Választott szakszervezeti vezetők! Aktivisták! Az ipar összes dolgozói! SZAKSZERVEZETÜNK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE hoz­zátok fordul, hogy­­közös erővel véget vessünk az üzemi lo­pásoknak, véget vessünk a sok helyütt elharapódzott, a nép erkölcsét bemon­koló, megalázó, szégyenteljes állapotnak. Dolgozóink többsége becsületes, népi demokráciánkhoz hű ember, aki nem felejtette még el az erkölcsileg züllesztő tőkés kizsákmányolást, a nyomort, a megaláztatást. _ Éppen ezért becsülik meg a mát és szorgalmas munkával építik a szocializmust. Mindenekelőtt őket károsítják meg a tolvajok, az ő zsebükből lopják ki a pénzt. Minden ellopott méter áruval kevesebb a gyár termelési értéke, kevesebb a nyereségrésze­sedés és kevesebb az áru, amit a dolgozók vásárolhat­na­k. A folyamatos munka feltételeit a nyersanyagot gyapotot, gyap­jút is veszélyeztetik ezek a személyek, hiszen a külföldön el­adott áruinkért vásároljuk a nyersanyagot. AZ ELLENFORRADALOM IDEJÉN a népvegyon őrizet­­len maradt. A börtönökből szabadult bűnözők, tolvajok má­sokat is lopásra buzdítottak és a gyenge jellemű emberekkel együtt fosztogatták az üzem, az állam vagyonát. A zsákmány­­szerzés lehetősége sok embert szégyenteljes útra vezetett. Az ellenforradalom szennyes hullámai még nem minde­nütt húzódtak vissza. A tolvajok között ott vannak a letűnt úri világ munkássá vedlett tagjai, akik nemcsak egyéni ha­­szonszerzőből lopnak, rongálnak, hanem azért is, hogy ezzel ártsanak népi demokráciánknak. Ott vannak a részegesek, a lumpenproletárok, akik „meg­szokták" a lopást. Ott vannak a megtévedt emberek. Ideje, hogy lefogjuk a tolvajok kezét, s a megtévedteket jó útra ve­zessük! Az ipar vezetőinek s becsületes dolgozóinak összefogása bizonyosan eredményre vezet! AZ IGAZGATÓK INTÉZKEDJENEK, hogy rend legyen az üzemben. Szüntessék meg az egyes műhelyekben lévő tartha­tatlan öltöző­helyzetet. A művezetők legyenek határozottak, ne hunyjanak szemet a fegyelmezetlenségek, a lopások felett. A becsületes dolgozók előtt nem népszerűtlen, ha valalki rendet és fegyelmet követel Szakszervezeti bizottságaink vizsgálják meg alaposan a lopások okát, forrását és követeljék meg a határozott intézke­déseiket. Ugyanakkor a szakszervezeti bizalmiak segítségével indítsanak széleskörű nevelő munkát. Rözgyűléseken ismer­tessék a fegyelmi határozatokat. Működtessék újra a társa­dalmi bíróságokat. Hozzanak létre becsületes dolgozókból őr­­brigádokat. Tartsanak bizalmi csoportonként megbeszéléseket, hivatkozzanak a munkásöntudatra, amely dolgozóink többsé­gében meg­van. A MOST MEGALAKULÓ ÜZEMI TANÁCSOKNAK ad­ják első feladatul, hogy vegyenek részt ebben a munkában. Világos szóval értessék meg a dolgozókkal, hogy a tolva­jok által ellopott milliókkal a nép életszínvonalának emelését akadályozzák. Szakszervezeti aktivisták, szervezett dolgozók, az ipar ki­váló művelői, munkások, ifjúmunkások! Fogjunk össze bátran és nyíltan harcoljunk a kapitalista múlt romboló öröksége ellen, őszinte szóval, tiszta öntudattal rántsátok vissza a lejtőről munkástársaitok­at, harcoljatok a munkásbecsületért. Embereket, családokat mentetek meg ezzel a gyalázattól, a legsúlyosabb büntetéstől, a munkásosztály meg­vetésétől. Fogjátok le a tolvajokat és a magukról megfeledkezett munkástársak kezét! SZÉGYENÍTSÉTEK meg a munkásbecsület bemocskolóit! Bízunk abban, hogy a szervezett dolgozók összefogásával rendet teremtünk üzemeinkben és meggátoljuk a lopásokat. A MAGYAR TEXTILIPARI DOLGOZÓK ORSZÁGOS SZABAD SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI VEZETŐSÉGE

Next