Textilmunkás, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! teXTIlmi/HHIÍS TEXTILIPARIDOIGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA III. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1959. JANUÁR 1. íj esztendő köszönt ránk Írta: Vég László könnyűipari miniszterhelyettes Ha pontos mérleget még nem is tudunk csinálni, de a most lezárult évről mégis megállapíthatjuk, hogy lelkes, eredményekben gazdag esztendőt hagyunk magunk mögött. A gazdasági konszolidáció ténye, a dolgozók bizalma igazolta a párt helyes politikáját. S a nép ezt a politikát magáénak vallotta. Egész népgazdaságunk szilárd, az ipar túlteljesítette feladatait és ezen belül a textilipar dolgozóinak sem kell szégyenkezniük. Feladatainkat minden vonalon teljesítettük. Az 1958. évi beruházások nagymértékben segítették e feladatok teljesítését. Jelentősen nagyobb összegeket tudtunk beruházni, mint amire az ellenforradalom kártevése után számíthattunk. A Sztálinvárosi Fonoda beindulása, a Hódmezővásárhelyi Kötszövőüzem új gyárrészlege, számos egyedi termelőgép beszerzése, valamint a résztelepeken beindított ■pozdorjalemez-üzemek mind a népgazdasági tervben elért feladatok teljesítését mozdították elő. A kormány egyéb intézkedései pedig, mint a nyereségrészesedés, a terhelések csökkentése, a szombat éjszakai műszak elhagyása fokozta a termelő kedvet és egyértelművé tette a textilipar dolgozói előtt is a párt azon törekvését, hogy a népgazdasági terv célkitűzései valamenynyiünk érdekét szolgálják. E feladatok megvalósítását segítette a kormány felhívására a textiliparban elindított anyagtakarékossági mozgalom. Az 1938. évi önköltségcsökkentésnek jelentős hányadát a megtakarításokból valósította meg az ipar. De számos egyéb kezdeményezés, ésszerűsítés és újítás is elősegítette az 1959-es évi feladatok teljesítésének kedvező előfeltételeit, így váltak az eddig elért sikerek és eredmények a jövő évi feladatoknak kiindulási alapjává. A jövő évi népgazdasági tervben a párt és kormány azt a feladatot tűzte elénk, hogy jelentősen javítsuk a textiláruk választékát, javítsuk annak minőségét, az eddiginél is fokozottabban takarékoskodjunk az anyaggal és tegyük olcsóbbá a gyártás költségeit. Ezért nem emelkednek jelentősen a tervelőirányzatok. Kivéve a hazai nyersanyagot előállító rostipart és a még ma is jelentős hiánycikket gyártó selyemipart. A munkáslétszám is körülbelül azonos marad és csupán a selyemiparban várható egész kevés növekedés. Egyes munkaterületeken a minőség javítása és egy-két jogos igény kielégítése érdekében növekszik a munkaráfordítás, mint például a pamutkikészítő üzemekben és a fésűsgyapjúfonodákban. A minőség javítását szolgálják majd azok a beruházások is, amelyek 1959-ben kezdődnek meg. Elsősorban a pamutkikészítő üzemek rekonstrukciójával, valamint a Kínából beérkezett és 1959-ben beinduló 250 automata pamutszövőgép és a Szovjetunióból beérkező 46 000 pamut fentorsó üzembehelyezésével. De ezt szolgálják az egyéb beruházások, melyeknek hozzávetőleges összege jelentősen meghaladja a 100 millió forintot. Nem beszélve az állagfenntartásra és a felújításokra fordított, ugyancsak magas forintösszegekről. A jövő évi beruházások között szerepel többek között számos új kikészítőgép beszerzése, a selyemipar korszerű szövőgépekkel való kiegészítése, rostipari beruházások és más egyéb jelentős létesítmények is. Mindezek lehetővé teszik, hogy a pamutipar az úgynevezett „biztonsági tartalékait” jelentősen csökkentenitudja, ugyanakkor a külkereskedelem számára nagyobb mennyiségű pamutárut bocsásson rendelkezésre. A gyapjúiparban növekedjék a fésűsszövetek és általában a magasabb gyapjútartalmú szövetek aránya. A lenkenderiparban pedig fokozni lehessen a zsáktermelést. A selyemszövetgyártás több mint 10 százalékkal fog növekedni, a kötszövőiparban pedig a fésűsgyapjúból készített felsőruházati cikkek 23 százalékkal. A szőnyeggyártás 1959-ben 14 százalékkal fognövekedni. Néhány kiragadott szám és aKÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK decemberi ülésén gazdaságunk fejlődésének egyik fontos feltételével, a takarékossági mozgalom eddigi eredményével, problémáival foglalkozott. Közel egy év múlt el azóta, hogy kormányunk felhívása nyomán szerte az országban, minden üzemünkben megindult a munka, készültek az intézkedési tervek, a dolgozók ezrei nyújtották be javaslataikat, az újítók és ésszerűsítők új elgondolásaikat valósították meg a takarékosság érdekében. Az erőfeszítések nem maradtak hatástalanok. A mintegy 85 millió forint értékű takarékossági vállalásokat sok ütemben már teljesítették és minden remény megvan arra, hogy az év végéig az ipar teljesítse vállalását. Lemaradás néhány gyapjúipari üzemben található. A takarékossági feladatok között első helyen áll az anyaggal való helyes gazdálkodás és a szocialista munkaverseny fő célkitűzései között is ez szerepel. Néhány vállalat munkájának ismertetésével kívánjuk iparunkban e szélesen elterjedt mozgalmat bemutatni. A KŐSZEGI POSZTÓGYÁRBAN a dolgozókat érdekeltté tették az anyaggal való takarékosságban, mindenütt, ahol erre mérési lehetőség nyílott. Mindenki, aki a megállapított szigorú szinthez képest megtakarítást ér el, a megtakarított érték arányában, a versenyszakasz lezártával jutalomban részesül. Zselyi Imréné megfigyelte, hogy Barátnénak alig van hulladéka, mert a tömlős vetélőt lefogyás előtt kiveszi a gépből, a maradék cséve végét a következő tömlőcsévéhez kötözi és minden fonalat az áruba sző. Zselyiné átvette ezt a módszert és a III. negyedév végén már 5,80 kg fonallal többet takarított meg, mint versenytársa. A többi szövőnőnek is javasolta a módszer alkalmazását. * A munkamódszerátadás megvalósítása meghozta a maga eredményét. Október hónapban a megtakarítás összege elérte az egész III. negyedév öszszegét. Az egy főre eső megtakarítás 16,5 Ft-ról 54 Ft-ra emelkedett novemberben. A KENDER-JUTAGYÁRBAN a műszaki bizottságból alakítottak hat brigádot, melyeket a takarékossági terv ellenőrzésével bíztak meg. Az első félév után a brigádok megállapították, hogy az intézkedési terv egyes pontjai túlzottak, másokat pedig alacsonyan értékelték, mint ezt Gabos Pál elvtárs, a gyár dolgozója írja. Ennek megfelelően módosították tervüket, mely most ugyan kevesebb intézkedést tartalmaz, de forintértékben 130 ezerrel meghaladja az előzőt. Ipán, melyek textiliparunk, e sokrétű és szerteágazó érfokféleséggel dolgozó ipar feladatait megszabják. Eredményeként pedig a dolgozók javuló életszínvonala, igényeik jobb kielégítése, több szociális és kulturális intézmény valósulhat meg. Ezek teljesítése vár miránk a jövőben. Az 1958. évi feladatok teljesítése elképzelhetetlen lett volna a szakszervezet vezető és mozgósító tevékenysége nélkül. Erre ezután még nagyobb szükség lesz. Az üzemi tanácsok már készülnek, hogy a mérlegeredmények alapján a nyereségrészesedés felosztásáról gond Pest megyei Területi Bizottsághoz tartozó két vállalatnál, a Budakalászi Textilműveknál és a Budakalászi Gyapjúszövetgyárban anyagtakarékossági számlát nyitottak. Ebből meg tudják állapítani az egyes dolgozók eredményeit, mely egyúttal alapját képezi a verseny jutalmazásának. A területi bizottság vándorzászlót írt ki a gazdaságos termelésben, takarékosságban, minőségi gyártásban legjobb eredményt elérő vállalat részére. Az 1938. II. és III. negyedév eredményei alapján a Váci Finomfonógyár nyerte el a vándorzászlót. A HABSELYEM KÖTÖTTÁRUGYÁR intézkedési terve 33 pontból áll, melyeknek megvalósítása 480 ezer Ft-ot eredményez. Karmos elvtárs,, vállalati főmérnök a következőket mondja: „A sok intézkedés közül kettőt szeretnék kiemelni: a nylon szövet gyártásához az eddigi sodrott fonal helyett a lényegesen olcsóbb sodratlan nylon fonal felhasználását terveztük. Sok műszaki problémát kellett megoldani. Ma már a fonalfelhasználásunk jelentős része sodratlan fonalból történik, ezzel kb. 240 000 Ft-ot takarítottunk meg. A szabászati hulladék csökkentése érdekében új, gazdaságosabb fektetésű rajzokat dolgoztunk ki, hasznosítjuk a hulladékot új cikkek gyártásához. Ezzel kb. 100 000 Ft megtakarítást érünk el.” A LŐRINCI FONÓ „A" szakmányban Sipeki Pálné,doskodjanak. Az eddig szerzett tapasztalatok pedig arra serkentik őket, hogy ne csak az év második felében tartsák szem előtt, hogy miből „lesz” a nyereségrészesedés? Már az év elején hívják fel a dolgozók figyelmét: érdemes az anyaggal takarékoskodni, a minőséget javítani, a selejtet csökkenteni, a munkafegyelmet betartani, mert az év végén komoly nyereséggé változik. Nálunk, a termelés középpontjában maga a dolgozó ember áll. Ezt igazolta tényeivel, növekvő jólétével az 1958-as esztendő. S ezt fogja előbbrevinni jó munkánk segítségével az 1959-es tervek valóraváltása is. kormánykitüntetéssel kitüntetett előmunkásnő, szakszervezeti bizalmi, szigorúan őrködik azon, hogy csoportjában anyagkeveredés ne legyen, csoportja a technológiai és munkafegyelem terén is élenjárjon. Jeszenczky Pálné műhelytitkár (gyűrűsfonónő) nagyon vigyáz arra, hogy a gépéről lekerülő anyag tiszta és selejtmentes legyen. Ennek érdekében gépét állandóan tisztán tartja, a gépe környékén rendet tart és vigyáz arra, hogy egy gramm nemes hulladék se kerüljön a söpredékbe. Ezt a munkamódszerét kiterjeszti az egész gyűrűsfonodára. Az ,,A” szakmányi KISZ-tagok anyagtakarékossági őrjáraton keresztül támogatják a mozgalmat. KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK a takarékossági mozgalom ez évi eredményeinek és hiányosságainak vizsgálata mellett megtárgyalta az elkövetkező év feladatait is az újabb sikerek elérése érdekében. Az új év első napjaiban sürgősen hozzá kell látni a már meglevő tapasztalatok alapján az új intézkedési tervek elkészítéséhez. Biztosítsák a rendszeres ellenőrzést, értékelést, nyilvánosságot, a dolgozókat vonják be a tervek elkészítésébe és szorgalmazzák javaslataik megvalósítását. Munkájukkal segítsék elő népgazdaságunk további megszilárdulását, adjanak újabb és újabb lehetőségeket életszínvonalunk emeléséhez. Lényi Ferenc, Közgazdasági és Munkaügyi osztályvezető 85 millió forint megtakarítás A takarékossági mozgalom eredményei és feladatai a Textiliparban Ismét gazdagabbak lettünk Baranya megye területén, a festői Harkányfürdőtől néhány kilométernyire épült fel a Drávaszabolcsi Kendergyár. Már a felszabadulás előtt is kendergyár volt ezen a helyen. A háború azonban földig lerombolta az üzemet. A Dunántúli Rostkikészítő Vállalatnak sok gondot okozott az elmúlt években az áztatókemencék hiánya, így került sor a vállalat dolgozóinak javaslata alapján az üzem részleges helyreállítására. Az áztatás itt harkányfürdői melegvízzel történik, ami a kenderkóró áztatásának időtartamát megrövidíti. Későbbiek során a harkányi melegvíz a helyi kendertermelés és más előnyös adottságok következtében felvetődött a gondolat a vállalatnál, hogy itt egy alacsony önköltséggel dolgozó kendergyárat lehetne — és kellene — létesíteni. A vállalat műszaki gárdája a felettes szervek jóváhagyása után örömmel fogtak az új gyár létrehozásához. A feladatot gyorsan és jól megoldották a vállalat dolgozói. A vállalatfejlesztési alapból kiegészítve a beruházási tervhitelt, a gyár építkezése a kitűzött határidő előtt nyolc hónappal elkészült és október 21-én megindult a próbaüzemeltetés a Drávaszabolcsi Kendergyárban. Az új üzem felépítésére és felszerelésére eddig 3 millió 600 ezer forintot fordított a vállalat. Korszerű, modern, világos csarnok épült, ahol csehszlovák turbina teszi könnyűvé a kenderfeldolgozás egészségtelen, nehéz fizikai munkáját. A Dunarest 1959-ben megkezdi az új üzemépülethez méltó üzemi konyha, ebédlő, fürdő- és irodahelyiségek építését. Mintegy tizenötmillió forint költséggel 1961. évben Magyarország legkorszerűbb kendervára lesz a Drávaszabolcsi Kendergyár. Magyar Sándor a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat igazgatója. | :fpopop akSifendöt » 1 g Az 1958-as év leteltével a szocialista országok, közöttük ha Wazánk is, ismét egy békés munkában töltött évvel gazdagodott. * v Egész éven át szüntelenül szállt a füst gyárkéményeinkből és a földeken is vidáman folyt a munka. ... . A textilipari dolgozók derekasan kivették részüket az orszá q ) gos tervek iparunkra háruló feladatainak teljesítéséből. Nincs q ) oksunk panaszra, munkánk gyümölcsét is mi élveztük. Pártunk és q ) kormányunk helyes és céltudatos vezetésével a dolgozók szorgal- q ) más munkája eredményeképpen megszilárdult gazdasági helyze- g )tünk, emelkedett az életszínvonal. __ O ) Eredményeink még magasabbak lehetnének, ha nem azon- O ) vedtünk volna súlyos károkat az 1956-os ellenforradalomban. Erről O ) nem feledkezhetünk meg az 1959-es esztendő küszöbén sem. Új O ) tervekkel, új feladatokkal, új reményekkel kezdjük az évet. Min üden tervünk, vágyunk és reményünk csak akkor válhat valóra, ha otg a Szovjetunió vezette béketábor 1959-ben is meg tudja fékezni az új agresszorokat és megőrzi a számunkra is oly drága békét. A magyar szervezett dolgozókra, textilipari munkásokra a nagy felelősség, feladat hárul. Amilyen jól dolgozunk a gépek mel qlett, ugyanolyan lelkesen kel részt vennünk a békéért folytatott q 5 nagy küzdelemben. . . . ■ . i... . Q ) Szakszervezetünk, elnöksége ehhez kivon minden textilipari 0 ) dolgozónak erőt, jó egészséget, békés, boldog új esztendőt. " (kprundwife iws§§|á®rt Már hetekkel a Télapó- és fenyőfa-ünnepségek előtt lázasan készültek szakszervezeti bizottságaink a dolgozók gyermekeinek megajándékozására. Sok-sok ötlet, szív és társadalmi munka legszebb jutalma volt a kicsinyek öröme, boldog mosolyé. íme, néhány üzemi tevéi arról a lelkes társadalmi munkáról, amelyet ez idő alatt üzemeinkben végeztek. A FONALKIKÉSZÍTŐBEN Sok dolgozónak van gyermeke, pénzünk pedig nem volt. De mi nem estünk kétségbe. Az igazgató elvtárs 130 forintot adott. Ez is segítségi alaptőke volt. A párt, a KISZ, a szakszervezet nőtagjaiból játékkészítő szakcsoport alakult. 130 darab saját készítésű kézimunka árából, klubnap jövedelméből beszereztük a legszükségesebbet. A műhelyek is segítettek: az asztalosműhely adott fahulladékot. Azután megindult a játékgyártás. Munkaidő után ottmaradtak az asszonyok. Volt ott olyan vidám szabás-varrás, csak úgy égett kezükben a munka. A bútorkészítés famunkáit Gyarmati Géza tűzoltószázados vállalta és végezte is el. Gyarmati Elvtársnak csak a felesége dolgozik nálunk, mégis „befogták” az asszonyok. A kultúrgárdánk erre az alkalomra a „Kővirág” című szovjet mesejátékot tanulta meg és előadta az ünnepen. Minden fáradságot megért az a pillanat, amikor ott álltak gyermekeink a gyönyörűen feldíszített fenyőfa alatt és boldogságtól kipirult arccal szorították magukhoz az ajándékokat. Macsnik Károly SZB-elnök A KISTEXTBEN Nem kevesebb, mint 1500, nylonzacskós, szalagos kis édességcsomagot készítettek a szorgos asszonykezek. Olyanok, akik maguk is tudják, milyen öröm ajándékozni, különösen gyermekeknek. Kétségkívül, e csomagok forintértéke nem nagy, mindöszsze 16 forint. De ha a mosolygós gyermekarcokat nézzük, amikor kis kezükkel magukhoz ragadják azt, úgy érezzük, hogy pénzben ki sem fejezhető értéket jelent ez azoknak az apróságoknak, akiket a Kispesti Textilgyár vállalatvezetősége, szakszervezeti bizottsága saját gyermekeinek tekint. Baradzsej Lászlóné SZB-elnök A KENDER-JUTÁBAN Mivel üzemünkbe nem jött a Mikulás, úgy asszonyaink és leányaink bábelőadással kedveskedtek gyermekeinknek. Öröm volt nézni azt a sok várakozó tekintetet, hogy vajon mit is fognak látni, hallani. Nagyon hálás kis közönség volt, tetszett nekik az előadás, a róka, a Piroska, a farkas, a kismalacok. Boldog, csilingelő nevetésük kísérte a vidám jeleneteket. Üzemünk bábosai nagyon lelkesen és önfeláldozóan készültek erre az előadásra. Minden szabadidejüket próbával töltötték, hogy az előadás jól sikerüljön, a gyerekeknek kedveskedni tudjanak vele. Várhegyi Györgyné a Kender-Juta dolgozója A PÁPAI TEXTILGYÁRBAN Fontoskodva hajoltak össze a kis buksik, azon tanakodtak, hogy vajon szánon fog-e érkezni a Télapó, vagy fogaton. Szarvasok vagy kis nyuszik húzzák a szánkóját? A gyermekek fantáziája magasan szárnyalt. Szorgalmasan tanulták az óvónéniktől a szeknél szebb verseket, dalokat, táncokat. Egyszerre csak kintről halk, majd egyre erősödő léptek zaja hallatszott. — Megjött a Télapó! — ujjongott fel minden gyermek. Halk álmélkodás, rövid csendes moraj futott végig a termen, mikor belépett Télapó piros palástban, fehér szegélyű, piros csuklyában, kezében aranyvégű bot, a hátán tele minden jóval a puttonya. Megható látvány volt, mikor minden gyermek átvette az ajándékot. Hollós Imréné, a Pápai Textilgyár dolgozója