Textilmunkás, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1960. JANUÁR 1 Negyedik évfolyam 1. szám ÁRA: 50 FILLÉR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA J­égy vélemény a A nagymúltú Kende­r-Jut­agyárbaz látogattunk, ahol né­­háj­y dolgozóval a párt közelmúltban lezajlott VII. kongresz­­szusáról beszélgettünk. Elsőnek Barta Elekné textilmunkásnő, párttitkárt kérdeztük, hogyan látta a kongresszust az elnöki emelvényről. Elmondta, már az a tény megtisztelő volt számára, hogy a gyár küldöttjeként a kongresszusig eljuthatott. Bár hosszú évek óta dolgozik a mozgalomban, régi szakszer­vezeti tag — mégis nagy izga­lommal ült le a hallgatóság közé a MÉMOSZ nagytermé­ben, ahol a magyar dolgozó nép életéről, munkájáról, jö­vőjéről döntöttek. Könny szökött a szemébe, amikor nevét szólították és az elnökség tagjai sorába hívták. Ott ülhetett a párt vezetődve­ és Hruscsov elvtárssal az emelvényen. Az első perctől fógva tudta, hogy a megtisz­teltetés nemcsak saját magá­nak, hanem a gyár minden dolgozójának, sőt minden tex­tilipari munkásnak szól. Az elnökségben 6 nő volt, 5 egy fél napig elnökölt is. A kong­resszus külsőségeiben — foly­tatta — nem volt túl díszes, de nagyon őszinte és méltó­ságteljes. A küldöttek büszke önérzettel számoltak be ered­ményeikről, de nem hallgat­ták el a hiányosságokat sem. Nagy hatást tettek rá a tőkés államok küldötteinek beszá­molói, melyek során elmond­ták, hogy mennyire nehezítet­te helyzetüket az 1956-os el­lenforradalom híre, mert an­nak hatása alatt a kinti kapi­talisták nagy hangra kaptak és milyen boldoggá tette, mennyire segítette ő őket győ­zelmünk tudata. Hruscsova elvtársnőnek bemutatták, aki­nek elmondta, hogy olyan üzemből jött, ahol ezernégy­száz nő dolgozik. Hruscsova asszony nagy érdeklődéssel hallgatta, amit a gyár szép eredményeiről mondott neki és megígérte, hogy szívesen ellátogat hozzájuk, „ha meg­hívják”. Scherczer Lajosné előfonónő, a Központi Bizottság tagja a hallgatóság soraiból figyelte az előadók és hozzászólók minden szavát. A szíve mé­lyéig átérezte, amit Kádár elvtárs az „aludni ment ke­nyérről” mondott, mert telen­ként bizony ők is gyakran fe­küdtek le éhesen, ha kőműves édesapjuk munka nélkül ma­radt. Tizennégy éves korában már ott, volt az ifjúsági szer­vezkedésnél, évtizedeken ke­resztül állt becsülettel a moz­galom mellett, 1957-ben lett tagja a Központi Bizottság­nak. Az 1958-as csehszlovákiai kongresszuson sok külföldi küldöttet ismert meg — al­bánt, indonézt, spanyolt — akikkel most nálunk újra ta­lálkozott és boldogan hallotta tőlük, hogy mennyire örülnek eredményeinknek. Mély ha­tást tett rá a kongresszus, mert érezte, hogy minden szó és javaslat a dolgozók érde­két szolgálta. A kongresszus tiszteletére alapított brigádja kimagasló eredményeket ért el, jutalmat is kapott. Elha­tározták, hogy április 4-ig együtt maradnak, akkor majd újabb felajánlást tesznek és tovább versenyeznek. Nagyon büszke rá, hogy Kádár elv­társ megemlékezett a Kender Juta-gyári asszonyokról, akik a régi világban harmincéves korukban ötvennek látszottak, most pedig az ötvenesek mu­tatnak harmincat. Ladányi István művezető a televízión át követte a kongresszus eseményeit Most elmondja, hogy mennyire meghatotta a külföldi küldöt­tek magatartása, akik nagyon örültek eredményeinknek, sze­retettel bírálták hiányossá­gainkat, de egy sem volt kö­zöttük, aki ne támogatta vol­na minden meggyőződésével megvalósításra váró tervein­ket. Tudja, hogy a gyár szép eredményeit a kongresszusi felajánlások sikeres teljesíté­sének köszönheti és biztos benne, hogy ez a jövőben is így lesz. A gyár kitüntetésé­nek tartja, hogy két dolgozó­juk is a küldöttek között volt. A kamera csöve nem egyszer irányult rájuk, többször is mutatta mindkettőjüket. Kőhegyi Antalné, KISZ-alapszervezeti titkár rádióból és újságból figyelte a kongresszusi híreket. Foko­zottabban érezte a fiatalokra­ váró kötelességeket, amikor­ Kádár elvtárs róluk beszélt,­ de ők meg is tették a magu­­­két. Huszonhét működő ifi-­ brigádjuk van, teljesítéseik, felülmúlják az üzemi átlagot.­ Elhatározták, hogy jövő évre­­tov­ábbi öt brigádot alakí­ta­­ naik, új KISZ-tagokat szervez-­ nek, kívülállókkal is megis-­­mertetik a kongresszusi hatá­­­roza­tokat. Olvasókörökben dolgozzák fel a kongresszusi­ anyagot, abból szellemi öttu­­­saversenyt rendeznek, nem­ -j csak a kiszisták, hanem min-3 den fiatal dolgozójuk részvé-t telével.­­ Egy régi, harcosszellemű­­ gyárból szólalt meg Angyal-­­ föld hangja, ahol a pártunk­­ tanácskozása visszhangra ta- tált és új, nagyszerű tettekre­­ serkenti a dolgozókat. Meg- j győződésünk, hogy az ország­­ minden textilgyárában hason- | ló szeretettel, megértéssel fo-| gadták népünk jövőjét, bal-­­| dogságát formáló kongresszusi | határozatokat. X MOLNÁR GYÖRGY I Az óbudai Goldberg­er-gyárban tovább folyik a mun­ka­verseny A Goldberger Textilművek óbudai telepén — a kikészítő­­gyárban — is széles körű munkaverseny bontakozott ki a pártkongresszus tiszteletére. Az üzemi párt alapszerveze­tek a szakszervezeti műhely­bizottságok és a műszaki veze­tők segítségével, műhelyről műhelyre szerveztük a dolgo­zókat a gyár felajánlásainak teljesítése érdekében. Ennek a szervezésnek következtében kialakult a kikészítőgyárban legmegfelelőbb versenyzési forma, a brigád-mozgalom. Félszáz brigád vetélke­dése új lendületet vitt versenymozgalmunkba és ennek köszönhető, hogy a gyár nemcsak a termelés mennyiségében, hanem a mi­nőség javításában, a gazdasá­gos termelésben is jó ered­ményeket ért el. Teljesítettük az első ne­gyedévi termelési lemaradá­sunk pótlására tett vállalá­sunkat, a második és harma­dik negyedévben csaknem hatszázezer négyzetméter árut gyártottunk terven felül. Az első osztályú áruk részará­nyát vállaláson felül teljesí­tettük. Nem kevés politikai meggyőző munka áll e mögött az eredmény mögött. Festék és vegyszer megta­karításból a kelenföldi fehé­rítő és az óbudai műhelyek, a hotflue-, selyemfehérítő-, szekrényfestő-, clob­festőde-, selyemfestő-, hengernyomó-, kikészítő- és a mosóműhely egyaránt kivették a részüket. Nem szabad említés nél­kül hagyni gyárunk KISZ- brigádjainak kitűnő sze­replését. A fiatalság virtuskodásának, élénk versenyző kedvének nagy szerepe van az időseb­bek szívós, kitartó munkája mellett az eredmények eléré­sében. A legutóbbi értékelés­kor a 17 KISZ-brigád közül a naph*■ ’festő Petőfi-brigádja, a­z elsodr­óműhely Mereszjev­­brigádja, a maróműhely I-es brigádja és a fehérítő Szálkás­­brigádja álltak az első helye­ken. Helytelen volna azonban, ha csak a jó eredményekkel tüntetnénk. Van ugyanis —, ahogyan mondani szokták­­— javítani való is. Itt van mindjárt a termelékenység. Néhány műhelynek jobban kell dolgoznia ahhoz, hogy akár az egy főre eső, akár pedig az egy órára jutó ter­melésben is teljesíthessük, amit vállaltunk. Még nincsen késő, annál inkább sem, mi­vel a munkaverseny lendüle­tét nem hagyjuk megtör­ni most sem, hogy a kongresszus befejeződött. Újabb brigádokat szándéko­zunk létrehozni és versenybe­állítani, de megteremtjük — ahol csak lehet — az egyéni versenyzés feltételeit is. Ver­seny­nyilvánosságunk gyorsa­ságában is akad még kivetni való. Az üzem szakszervezeti bi­zottsága a napokban foglal­kozik 1960. első évnegyedének versenyfeladataival, amelyek segítségével legalábbis meg­tartjuk a munkaverseny len­dületét, de elért gazdasági eredményeinkben minden­esetre további javulást sze­retnénk elérni. Kulás József és Brocskó József Goldberger Textilművek Óbuda Képes híradó a pártkongresszusról Nagy Józsefné könnyűipari miniszter a könnyűipar előtt a második ötéves tervben álló feladatokról szólott, majd a vezetés színvonalának emelésével foglalkozott Eloy Torres, a Venezuelai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a venezuelai kommunisták küldötte lá­togatást tett a­­­­agyar Pamutipar gyártelepén. Nyikita Szergejevics Hruscsov az egész szovjet nép szív­ből jövő testvéri üdvözletét tolmácsolja a kongresszusnak és a Magyar Népköztársaság minden munkásának, parasztjának és értelmiségének A képen Hruscsov elvtárs mellett Kádár és Marosán elv­társak Pak Den Aj asszony, a Koreai Munkapárt Politikai Bi­zottságának tagja a Koreai Munkapárt alelnöke felszólalásá­ban nagy sikereket kívánt a kongresszus munkájához, amely a szocializmust építő magyar népnek boldog életet ígér Kádár elvtárs vitazáró beszédében mondotta: „Pártunk büszke arra, hogy munkásosztályunkat és népünket szolgál­ja... a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog"* Scherczer Lajosné előfonónő a Kender-Juta és Terri Cípat dolgozója, a Központi Bizottság tagja figyelemmel hallgatja a kongresszusi felszólalásokat

Next