Textilmunkás, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
TECHNIKUSOK TOVÁBBKÉPZÉSE A Magyar Gyapjúfonó műszaki bizottságában felmerült a technikusok továbbképzésének ügye. Általános panasz, hogy a technikusok részére semmiféle szervezett továbbképzés nem folyik évek óta és így azok nem tudnak lépést tartani a textiltechnológia rohamos fejlődésével. A korábbi években a Mérnök Továbbképző Intézet olym tanfolyamokat rendezett, amelyek a mérnök továbbképzést és technikus továbbképzést együttesen szolgálták. Ezeken a tanfolyamokon nagyobb számban jelentek meg a technikusok, mint a mérnökök, ami természetes is, hiszen a textiliparban a technikusok vannak többen. Idővel más iparágak mintájára a textiliparban is emelték a színvonalat és kikötötték, hogy a MTI tanfolyamokon csak mérnökök vegyenek részt és így a technikusok ebből a továbbképzésből kiestek. Mivel azonban iparunk műszaki szakembereinek nagyobb részét a technikusok teszik ki a MTI átszervezése kisebb réteg továbbképzését oldotta meg nagyobb réteg továbbképzéséről intézkedés pedig nem történt. Különösen nagy hiányosság ez napjainkban, amikor a textiltechnológia rohamosan fejlődik (szintetika nyersanyagok, automatikus gépek, stb.) Többször felmerült az a lehetőség, hogy a textiltechnikusok továbbképzését a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület hivatott átvenni. Véleményem szerint ez nem megoldás, mivel a szervezett továbbképzés és esetenként tudományos előadás más célokat szolgál. A MTMTE előadásai munkaidő után a délután órákban vannak, a MTI pedig munkaidő alatt. Előbbin a részvétel ajánlatos, utóbbin kötelező. Másik különbség az, hogy a szervezett továbbképzés megadott téma szerint rendszeresen folyik, míg az említett egyesületi előadások esetenként és ötletszerűen. A textilipari szakemberek legjobban úgy értesülnek a technika fejlődéséről, ha rendszeresen olvassák a külföldi folyóiratokat. Ennek olvasása azonban hiányos nyelvismeret esetén akadályokba ütközik. Ugyancsak szükséges volna, hogy a műszakiak részletesen megismerjék a hazai kutatási eredményeket, melyek azonban csak szervezett oktatás formájában juthatnak el a műszakiak nagy tömegéhez. A technikusok szervezett továbbképzésének forrásai tehát a következők lennének: külföldi folyóiratok, külföldön megjelent könyvek, kutatóintézet záró jelentése, műszaki tanácskozásokban megtárgyalt , üzemi munkatársi témák. Néhány konkrét téma felsorolása technológiai sorrendben a következő: Fonás: új nyersanyagok, rövidített fonás technológiák, kártoltipari gyűrűsfonógépek; automatikus szabályozású nyújtógépek. Szövés: modern előkészítő gépek; szövődés automatizálás; vetélőnélküli szövés irányai; műanyagból készült gépelemek. Festés, kikészítés új segédanyagok; modern gépek; új kikészítési eljárások, anyagmozgatás korszerűbb módszerei, összefoglalva a tanfolyam célja: Általános ismeretek (matematika, fizika, kémia) továbbfejlesztése; Új technika rendszeres ismertetése. Az előadások megrendezésével az illetékes Textil Technikumokat kellene megbízni és megfelelő bizottságot kellene alakítani a tématerv összeállítására és előadások kiválasztására. Somogyi József Magyar Gyapjúfojró és Szövőgyár A technikusok továbbképzését szakszervezetünk is fontosnak tartja. Szakszervezetünk elnöksége mellett működő műszaki tanács javaslata, hogy specializáló, illetve szakmásító tanfolyamokat szervezzenek az iparigazgatóságok a technikusok továbbképzésére, melyeket esetleg egésznapos oktatás formájában bonyolítanak le. A Magyar Gyapjúfonó műszaki bizottságának javaslata hasonlít ehhez az elképzeléshez. A mi véleményünktől azonban eltérő egyes vezető elvtársaik elgondolása. Erősen vitatják a mi javaslatunkat, az a véleményük, hogy nincs szükség szervezett továbbképzésre, mert a különböző, jelenleg is folyó előadások, ankétok, ennek a célnak teljesen megfelelnek. Szeretnénk a fenti javaslaton kívül olyan megoldásokat is ismerni, melyekből szakszervezetünk műszaki tanácsa összeállítana minden szerv által elfogadható és végrehajtható, a technikusok továbbképzését elősegítő szakmai továbbképzési formát. Jól bevált a KST Karácsony az ajándékozás ünnepe. December elején sok száz üzemben, vállalatnál történt meg a KST, a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár kifizetése. Azok az előrelátó dolgozók, akik egész évben gyűjtötték forintjaikat, most jól jártak. A karácsonyi vásárlás egyik gondját — azt, hogy miből vegyük az ajándékot, elvetették maguktól. Az egész évi takarékoskodás meghozta gyümölcsét, könnyen, simán, gond nélkül ment a vásárlás, az ajándékozás. A KST jól bevált, és évről évre jobban terjed, tagjainak száma egyre jobban növekszik. Hiszen nemcsak az év végére összegyűjtött pénz jön jól a tagoknak, hanem év közben, ha hirtelen szükség van pénzre, a KST révén kölcsönhöz is lehet jutni, amelyet havi részletekben kell visszafizetni, s így év végén mégis együtt van a gyűjtött összeg. Legtöbb üzemünkben már működik a KST. A tagok megismerték és megszerették. Ahol még nincs, jó megalakítani, biztosan ott is felismerik az előnyeit és megszeretik. NÉHÁNY SZÓ A TÚLÓRÁRÓL Az utóbbi hónapokban sokszor hallunk arról, hogy az export és karbantartási tervet — akár túlórákkal is, de el kell végezni. A tervfeladatok elvégzése, a dolgozóknak közszükségleti cikkekkel való ellátása és az exportigények kielégítése az üzemek elsőrendű feladata. Viszont nem lehet számunkra mindegy, hogy ezen feladatokat hogyan végzik el. 1959. II. negyedévétől kezdve üzemeink egy részénél nagymértékben elszaporodtak a túlórák. A túlórák felhasználása az 1958. évinek mintegy másfélszeresét teszi ki. Ez nemcsak termelőtúlórákban jelentkezik, hanem a karbantartás területén is. A nagyfokú túlóráztatás csak részben indokolt és elsősorban ott, ahol a megnövekedett igények ezt megkövetelik, illetve az I. negyedéves diszpozíció hiánya miatti lemaradásokat be kellett hozni. Ennek ellenére vállalataink egy részénél a legkisebb nehézség esetén is túlórákkal akarják megoldani a problémákat. Nemegyszer előfordult, hogy egyes szakszervezeti bizottságok felszólaltak annak érdekében, hogy a túlórákhoz ne járuljanak hozzá, mivel nem tartják indokoltnak. A textiliparban elértük, hogy az éjszakai műszakban dolgozóknak — a karbantartók és erőtelepi dolgozókon kívül — szombat éjjel nem kell dolgozniok és a kiesett időt fizetve megkapják. Elsősorban a nők helyzetén kívántunk könnyíteni. Ezt sok vezető nem látja, vagy nem akarja látni és előszeretettel próbálkozik azzal a kérelemmel, hogy a termelési nehézségein szombat éjszakai műszak beindításával segítsen. Ehhez természetesen nem járulunk hozzá, annak ellenére sem, hogy nemegyszer azt mondják, nem értjük meg az üzemek nehézségeit. Mi megértjük az üzemek előtt álló termelési nehézségeket, de ilyen esetekben helyesebb, ha a dolgozókhoz fordulnak segítségért, véleményért. A dolgozók sok tapasztalata hozzásegítené az üzemeket a munka helyesebb megszervezéséhez, a felesleges túlóráztatás elkerüléséhez. A karbantartási túlórák elszaporodása ma már túlmegy azon a határon, melyre lelkiismeretfurdalás nélkül azt mondhatnánk, hogy szükséges. A karbantartási túlórákat legnagyobbrészt vasárnap használják fel, holott szombat éjszaka, álló üzem mellett sok karbantartási munkát lehetne elvégeztetni. Nem gondolnak arra az üzemekben, hogy a vasárnapi munka sokkal többe kerül a népgazdaságnak, mint a hétköznapi, egyesek szerint az a lényeg, hogy a munkával elkészüljenek. Ma már sok helyen a karbantartási túlórákat fizetéskiegészítésnek tekintik és a dolgozók ezért nem is tiltakoznak a túlórázások ellen. Ezt még alátámasztja az is, hogy egyes vezetők rendszeresen ugyanazokat a dolgozókat rendelik be túlórázni, hivatkozva arra, hogy kevés a szakmunkás, akik értenek az adott munka elvégzéséhez. Mi tudjuk, hogy nem így van, nem is értünk egyet vele. Szakszervezeti bizottságainknak segíteni kell ebben a munkában. Sokkal körültekintőbbnek kell lenniök, mikor egy-egy túlórajavaslatot elbírálnak, aláírnak. Minden egyes kérelmet alaposan vizsgáljanak meg, kérjék ki a műhelybizottságok, illetve bizalmiak véleményét és csak akkor írják alá, ha másképp nem tudják elvégezni a munkát, mint túlórában. Ne engedjék meg, hogy a határidős feladatok elvégzésére való hivatkozással egyegy dolgozót mértéktelenül túlóráztassanak, még akkor sem, ha a dolgozó maga nem tiltakozik. Keressenek más megoldást, akár olyan formában is, hogy több dolgozót vonnak be egy adott munka elvégzésére. Török Mihály A munkavédelmi hónap után A könnyűipar területén november a munkavédelem hónapja volt. Jogosan teheti fel bárki a kérdést, hogy miért novemberben tartjuk a munkavédelmi hónapot. Egyrészt azért, mert az utolsó negyedévben mindig nagyobb az erőfeszítés az éves tervek teljesítéséért. Szükséges, hogy a munkalendület hevében nap mint nap elmondjuk dolgozótársainknak: vigyázzanak testi épségükre és egészségükre. Azt akarjuk, hogy minden szülő és fiatal úgy menjen haza a munkából épségben és egészségben, ahogy otthonról eljött. Novemberben hűvösebb az idő, ködös, csúszós lesz az út, ez mind okozója lehet a baleseteknek és megbetegedéseknek. Mindenre kiterjedő felvilágosító munkát kell végezni a dolgozók érdekében. A novemberi munkavédelmi hónap alatt ezt tették a szakszervezeti aktívák. Amíg október hónapban 398 baleset volt és ebből eredően 5797 munkanap esett ki a termelésből, addig novemberben 335 baleset történt 4538 munkanap kieséssel. Hogyan tudjuk tovább javítani a munkásvédelmet? Elsősorban úgy, hogy a mozgalmi szervek szorosan együttműködve a műszaki dolgozókkal azon fáradoznak, hogy minél korszerűbbé tegyék a munkakörülményeket, könnyítsék a nehéz fizikai munkát. Olyan védőberendezéseket készítsenek, amelyek kizárják a baleseteket. Nagyon fontos a dolgozók tanítása, a rendszeres oktatás. A baleseti veszélyforrások feltárásában nagy segítséget tudnak adni azok a dolgozók, akik közvetlenül a gépek mellett végzik munkájukat. Tőlük kell tanácsot, segítséget kérni a balesetek megelőzésére. A Kispesti Textilgyárban ezt a feladatot úgy oldották meg, hogy véleménykutatólapokat adtak a dolgozóknak, írják rá tapasztalataikat, észrevételeiket. Rövid időn belül 285 javaslat érkezett a dolgozóktól az üzem különböző részéről, ezeket már kiadták az illetékes osztályokra végrehajtás végett. Sokszor elmondják a műszaki dolgozók, szakszervezeti aktívak azt a problémát, hogy a dolgozók nem eléggé ismerik a munkavédelem szabályait. Ezen úgy segítettek a Győr, Lenszövőben, hogy „Dupla, vagy semmi" játék keretében munkavédelmi előírásokat kérdeztek, olyan kérdéseket tettek fel, amelyek a rendszeres balesetelhárító oktatás anyagában szerepelnek. A Hazai Pamutszövő dolgozói érdeklődéssel kísérik a munkavédelmi rejtvénypályázatot. Ennek is az a célja, hogy minél több dolgozó figyelmét a munkavédelmi előírásokra irányítsa. A nevelés és tanítás eszköze a kiállítások szervezése is. A Szombathelyi Pamutiparban jó szemléltető kiállítást rendeztek, amelyet a dolgozók csoportosan kerestek fel. Csak néhányat soroltunk fel a jól bevált nevelési és agitációs módszerek közül, amelyeket a dolgozók szívesen fogadtak. Számtalan jó kezdeményezés bizonyítja, hogy széles mozgalommá lehet és kell tenni a munkavédelmi munkát a dolgozók segítségével. Nem szabad megállni, tovább kell haladni a kitűzött cél felé. Nemcsak azt akarjuk, hogy csökkenjen a balesetek száma, hanem azt is, hogy ne legyen baleset. Ehhez az kell, hogy minden dolgozó utcán és az üzemben vigyázzon önmaga és munkatársai testi épségére. Albrecht Károly Csehszlovákiát: senkinek nem kellújra felfedezni. Számos cikk jelent meg már róla. Hallottunk személyes élményen alapuló beszámolókat fejlett iparáról, mezőgazdaságáról, természeti szépségekben gazdag tájairól, népeiről. Nem tudom más hogyan van vele, mégis amikor novemberben a Szakszervezet Műszaki Tanácsa által szervezett műszaki csoporttal a határ felé közeledtünk, úgy éreztem, hogy új szemmel, valami újat kell felfedeznem csehszlovákiai tanulmányutunkon. Mindig jóleső érzés, ha az ember meszszebb lát saját országa határain és ha nem is teljesen, de személyes élmények alapján is megismeri más ország népeinek szokásait. Minket különösen érdekelt a textilipar, az ott dolgozó műszaki gárda, a technikai felszerelés, a modern kutatás módszerei. Tizenkét nap nem nagy idő, különösen rövidnek tűnt, mert a szakmai megfigyelésen kívül másfajta élmények, történelmi emlékek is lekötötték figyelmünket, gondolatainkcát. Történelem — világosság nélkül A kint töltött, közel két hét alatt több városában, Pozsonyban, Brnóban, Gottwaldokban, Pöstyénben, Zsolnán, Tátralomnicon, Rózsahegyen, Kassán töltöttünk hosszabb-rövidebb időt. A nap 24 órája kevés volt, már csak azért is, mert voltak olyan élményeink, melyeknek hatása alól napokig nem tudtunk szabadulni... Ilyen volt Brnóban a Spielberg egykori várbörtönében tett látogatásunk. Illik rá a jelző: történelem — világosság nélkül. Régmúlt idők levegője érződik itt minden kegyetlenségével. Akit egyszer ebbe a börtönbe vetettek, nem tudta többé mikor van éjszaka és mikor nappal. Nem tudta, tél van, vagy nyár. A cellákban mindig egyformán hideg és sötét volt. Forradalmárok, költők, igaz hazafiak, magános lázadók, kalandorok nevei a falakon. Csehek, osztrákok, olaszok, lengyelek, magános és közös celláit járva, volt egy, ahol mi különösen sokáig álltunk. Itt raboskodott a magyar reformtörekvés két neves képviselője: Kazinczy és Verseghy. Láttunk középkori kínzóeszközöket, spanyol csizmát, tüzes koronát, majd később, hogyan készítették elő a spielbergi várbörtönt a német fasiszták már modernebb technikával gázkamráknak. A XX. század e barbársága tökéletesítette a középkor kínzóeszközeit. És ez még borzalmasabb volt. Egy város jelképe idtközben volt egy pihenőnapunk Pöstyénben, — ahogy itt mondják — rheumások Mekkájában. Itt már megszelídül a szeszélyesen kanyargó vadság folyó és egy csendes kis szigetet ölel körül. A szigeten fakadnak a gyógyforrások és itt építették a fürdő és kezelő épületeket. Jártunk a szép sétányokon, megcsodáltuk a kis mesterséges tavacskát, ittunk a gyógyító forrás vizéből. A híd előtt —, mely a szigetre vezet — egy márványszobor áll. Mankóját a térdén összetörő férfit ábrázol. Jelkép: Pöstyén jelképe. A gyógyszálló múzeumában mankót és botot láttunk, a gyógyultan távozók otthagyott emlékeit. Megszüntettek egy ellentmondást ,végigutaztunk a Vág-völgyén is. Megcsodáltuk a régi várromokat és gyönyörködtünk a szép völgyekben, de nemcsak az ragadott meg miniket. Amerre buszunk elhaladt, szinte minden községben törpe erőművet, vagy újonnan épült gyárat láttunk. Bár köztudomású, hogy Csehszlovákia a kapitalizmus idején is fejlett ipari ország volt, azért az ország iparosítása nem követelt olyan erőfeszítéseket, mint más népi demokráciákban. Az iparosítás nem új gyárak építésére irányult elsősorban, inkább a meglevő gyárak korszerűsítése volt a feladat. Ugyanakkor meg kellett küzdeni azzal az ellentmondással, amit a cseh és morva területek fejlett ipara és Szlovákia viszonylagos elmaradottsága jelentett. Ennek az iparpolitikai elvnek megvalósulását láttuk lépten-nyomon Szlovákiában, ahol a rendkívül nagyarányú üzem és lakásépítkezésekre hívta fel kísérőnk figyelmünket. Hasznos tapasztalatok A megtekintett textilüzemek közül elsősorban 13 Rózsahegyen láttuk megvalósulni az ipar korszerűsítésének elvét a textiliparban is. A rózsahegyi híres régi üzem Pamutipari kombinátja igen jelentős. A meglevő Rieter-fonó és Rüti szövőtermek mellett most szerelik fel az új fonodát 1958-as típusú szovjet és a szövődét ugyancsak 1958-as típusú saját gyártmányú automatákkal. Más gyáraikban, mint például a pozsonyi cérna, vagy a zsolnai posztógyárban a mi berendezéseinkhez — típusában és évjáratában — hasonló gépeket láttunk. Technológiájuk is lényegében megegyezik a miénkkel. Éppen ezért gyorsan megtaláltuk a közös problémákat az ott dolgozó műszakiakkal és sok olyan megoldást láttunk úgy mechanikai, mint technológiai szempontból, amit itthon hasznosítani tudunk. Érdemes volt felfigyelni Pozsonyban például az üzem szembetűnően jó szervezettségére a nyugodt, pontos munkára, a dolgozók fegyelmezettségére. — Apróság, de fontos, hogy egyetlen dolgozót sem láttunk bekötetlen fejjel, minden munkásnő viselte a rendkívül ügyes, ellenzővel ellátott hajneccet. A zsolnai posztógyárban éppen új bérrendszert vezettek be, ezzel rendezték a vas- és textiliparban dolgozó vasasok közti bérkülönbséget és új bérkategóriákat állítottak fel. Számunkra érdekes volt az a felvilágosítás is, amit a Gyapjúipari Kutató Intézet igazgatójától kaptunk. Elmondotta, hogy nem az állam, hanem tizenkét gyapjúipari vállalat tartja fenn a kutatóintézetet. Ez biztosítja, hogy elsősorban olyan témákkal foglalkozzanak, amelyekre az iparnak sürgetően a legnagyobb szüksége van, ugyanakkor a kutatás eredményeit is rögtön hasznosítani lehet az üzemben. A tanulmányút — tudomásunk szerint — első ilyen kezdeményezése volt szakszervezetünknek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy helyes jó kezdeményezés volt. Az ipar néhány műszaki szakembere részére a tanulmányút betekintést nyújtott Csehszlovákia, nagymúltú és eredményekben gazdag textiliparának helyzetébe. Paizs Gáborné mérnök Kőbányai Textilipar