Textilmunkás, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1961. JANUÁR 1. ÁRA: 50 FILLÉR E sorok megjelenésekor még nem ismerjük a textilipar 1960. évi tervteljesítésének végleges számait, de az időközi jelentések és értékelések alapján megállapíthatjuk, hogy iparunk munkásai, műszaki és adminisztratív dolgozói eredményes munkát végeztek. Teljesítették a mennyiségi, az önköltségi, a minőségi és az anyagtakarékossági terveken Javult a munka termelékenysége az elmúlt évekhez viszonyítva, de nem valósítottuk meg azt a célt, hogy a termelés emelkedését legalább kétharmadrészben termelékenységnövekedéssel és csak egyharmadrészben létszámemeléssel érjük el. Az elmúlt háromnegyed évben a textiliparban a termelés 55 százalékát fedezte munkatermelékenységgel. Ezen belül igen jó eredményt ért el a selyemipar, ahol 97 százalék, valamint a pamutipar, ahol 73 százalék ez a szám. Ugyanakkor erősen lemaradt a gyapjú és a rövidáruipar, ahol a termelés fejlődésének mindössze 28 százalékát biztosították termelékenység emelkedésével. A termelékenység emelkedését nagymértékben gátolta a munka szervezetlensége, technológiai hiányosságok, a munkanormák elhanyagolása, a fölösleges létszám, a munkafegyelem lazasága stb. A textilipari vállalatok zöme teljesítette az alaprentabilitást, ennek alapján nyere-Ismeretes, hogy a második ötéves tervidőszak alatt befejezzük a szocializmus alapjainak építését, ezt tükrözi 1961. évi népgazdasági tervünk ésezen belül a textiliparé is. Míg az előző években nem jelentett különösebb nehézséget, gondot az iparági vezetőknek a mennyiségi tervek teljesítése, mert általában volt szabad kapacitás, addigma a különböző mutatók teljesítése mellett a mennyiség teljesítése is gondot okoz. Különösen nagy feladat előtt állnak a pamutipari fonodák és szövödék, a gyapjúipari ré- 6sfonodák, az egész textilipar cérnázó részlegei. Hasonlóképpen nagy feladatot jelent a selyemipar 12,5 százalékos, vagy a rostiparnak az ipar átlagát meghaladó felfutása, de a rövidáru- és a kötöttáruiparnak sem volt még ilyen mennyiségi terve. A lenkenderiparnak ezenkívül nyersanyag minőségi problémái vannak, mely egyben a termékek mennyiségét és a készáru minőségét is befolyásolja. A feladatokat kevés kivételtől eltekintve nem új beruházások segítségével, végvisszatérítésben részesülnek. Eredményes volt az anyagtakarékossági mozgalom is, de nem mondható ez el az általános takarékosság megvalósításáról. Sok vállalatnál fényűző irodaberendezéseket vásároltak, máshol nagy költekezések folytak különböző ünnepségek rendezésekor, emelkedtek a reprezentációs költségek stb. Az elért eredményekben részük van a szakszervezeti szerveknek, aktivistáknak, akik lelkiismeretesen, odaadóan végezték munkájukat. Ugyanakkor felelősek a hiányosságokért is. Az 1960-as terv végleges számainak megismerése után vissza kell térni azok elemzésére, továbbá elemezni kell a végzett szakszervezeti munkát is azért, hogy a szerzett tapasztalatokat hasznosítani tudjuk az 1961-es évben. A rövid visszatekintést öszszefoglalva megállapíthatjuk, hogy haladást értünk el a textiliparban is, de egyben azt is meg kell állapítani, hogy a fejlődés lehetett volna sokkal nagyobb, ha jobban használjuk fel a rendelkezésre álló eszközöket és erőket, hanem a meglevő termelőberendezések jobb, ésszerűbb kihasználásával kell , megoldani. Új létesítményt nem kezdünk 1861-ben, hanem a megkezdett beruházások befejezésére, minél előbbi üzembehelyezésére koncentráljuk az anyagi erőket. Az eddig elmondottak alapján látjuk, hogy a textilipar feladatai nagyok, komoly erőfeszítésekre van szükség azok teljesítésére. A munka helyes megszervezésével a termelőberendezéseket a lehető legjobban kell kihasználni. Használják fel célszerűen a beruházási, felújítási, vállalatfejlesztési összegeket és rövidlejáratú MNB hiteleket. Irányítsák az újítási és ésszerűsítési feladatterveket az üzemi problémák megoldására. Szervezett szakoktatással és továbbképzéssel kell emelni a dolgozók szakmai műveltségét az egyszerű munkástól egészen a mérnökig. Az anyagi ösztönzés minden formája valóban a feladatok teljesítését segítse. Teremtsenek rendet a munkanormák területén mindenütt, ahol még lazaságok vannak, tanácsadói hálózatot, akik segítik elméleti és gyakorlati tudásukkal az egyszerű embereket is. Gondoskodjanak az üzemi bizottságok az újítók érdekeinek védelméről, követeljék Komoly eredményeket értünk el a jó munkamódszerek elterjesztésében az 1953—56-os évek között. Az utóbbi években viszont visszaesés következett be ebben a munkában. Csökkent a függetlenített és a társadalmi munkamódszerátadók száma és ezért csökkent a jó munkamódszert átvevők száma is. Ez károsan hat ki a termelés minden mutatójára. A szocialista címért küzdő brigádokban ez a kérdés meg van oldva, de a többséget kitevő egyéni versenyzők és más brigádokban dolgozóknál nincs. Különösen nincs megoldva az egyes vállalatoknál kialakult legjobb módszerek elterjesztése, nincs szervezett tapasztalatcsere a textiliparágak, de az iparágakon belüli vállalatok között. Vannak kezdeti lépések például a pamutiparban aszameg az újítások gyors elbírálását, az elfogadottak bevezetését, az újítási díjak kifizetését. Ellenőrizzék a tapasztalatcserére küldött újítások elbírálását és segítsék azok alkalmazását. hatékonyság csökkentése, különböző mutatók összehasonlítása és azok elemzése, majd a legjobb módszerek megvalósítására. A selyemiparban gépgyorsítás, nagyobb méretű vetétlők alkalmazása. Rostiparban a jobb pácolási eljárás bevezetése. A lenkenderiparban gépgyorsítás és az optimális terhelések biztosítása. A gyapjúiparban a kooperáció szűkítése. A Magyar Posztógyár, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár és a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár gazdasági és mozgalmi vezetői rendszeresen folytatnak tapasztalatcserét stb. Támogassuk e kezdeményezéseket, szélesítsük és tegyük , még szervezettebbé. Fel kell újítani a fontosabb munkahelyeken kialakult legjobb munkamódszerek nyilvános bemutatóit és illozgósítani ezekre az érdekelt dolgozókat. Szélesítsük az ipari tanulórendszert, a szakmásító tanfolyamokon növeljük a résztvevők számát és gyorsítsuk azok ütemét, gondoskodjunk az egyéb munkahelyeken dolgozók szakmai képzéséről, illetve továbbképzéséről is. Az anyagi ösztönzésnek a legjelentősebb eszköze a munkabér. A jelenleg kialakult bérrendszerek jók, alkalmasak arra, hogy elősegítsék a gazdasági célok megvalósítását, de az a hiba, hogy nem minden vállalat alkalmazza az egyes munkahelyeken legcélravezetőbb bérezési formát. Nem törekednek számos helyen arra, hogy emeljék a teljesítménybérben dolgozók arányát, illetve ezen belül a tiszta darabbéresekét. A munkaszervezési hiányosságok, a technológiai előírások megsértése, a műszaki feltételek megváltoztatása számos textilipari vállalatnál és munkahelyen a normák fellazulását okozták. A fellazult normák következménye lett a felesleges létszámnövelés, a munkafegyelem lazulása, végső soron pedig a termelékenység nem kielégítő fejlődése. Mindezek... fékezik, akadályozzák további előrehaladásunkat és egyben az életszínvonal továbbiemelését.. . A textiliparban ismereteink szerint" nem a legrosszabb " a helyzet, kisebbek a teljesít,mányszázalék ellutások, kevesebb létszámot érint, a munkaidő-kihasználás is jobb egyes más szakmáknál. Azonban ez egyáltalán nem jelenti, hogy nálunk nincs tennivaló, vagy könnyű a lazaságok megszüntetése. A termelékenység növelésére, a gazdaságos termelés biztosítására minden vállalat elkészítette komplex intézkedési tervét, ennek keretében a meglevő lazaságokat is fel kell számolni és gondoskodni arról, hogy ne alakuljanak ki újabbak. Kedvező körülmények között lehet ezen intézkedéseket végrehajtani, hiszen nem bércsökkenés a cél, ezt bizonyítja az is, hogy a vállalatok átlagbérét nem csökkentik. A cél az, hogy elhárítsuk a termelékenység fejlődésének akadályait. A végzett mulkénak megfelelő igazságosabb bérarányokat alakítsunk ki. Szakszervezeti szerveink, aktivistáink támogassák, segítsék a gazdasági vezetőket javaslataikkal, ellenőrző munkájukkal és nem utolsósorban a dolgozók között végzett felvilágosítással. (Folytatás a 4. oldalon.) Szakszervezetünk feladatai a textilipar 1961. évi tervének teljesítésében Az UHU. évi tervfeladatok Fordítsunk nagyobb figyenet v a jó munkamódszerők, helyes kezdeményezések gyors elterjesztésére A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Hogyan segíthetik a sisakszervezeti bizsatisílyak és az aktivisták a vállalati tervek teljesítését ? Első feladat az, hogy a dolgozók valamennyien megismerjék a vállalati terveket, megismerjék műhelyeik és munkahelyeik tervét. Tegyenek javaslatokat a vállalati intézkedési tervek és az éves versenyfelajánlások kialakítására és végrehajtására. Szakszervezeti bizottságaink, aktivistáink a tervek megvalósítására lelkesítsék a dolgozókat. A legkisebb egységekig készíttessék el a szocialista munkaverseny célkitűzéseit a különböző mutatók teljesítésére. Követeljék meg a gazdasági vezetőktől minden szinten, hogy biztosítsák a feltételeket a feladatok végrehajtásához. Szélesítsék a szocialista brigád címért folyó versenyt, de ugyanakkor fordítsanak nagy gondot az egyéni versenyekre, és a műhelyek, műhelyrészek közötti versenyeket is tegyék tartalmasabbá. Harcoljanak a munkafegyelem magszilárdításáért, a szocialista tulajdon védelméért. Arra kell törekedni, hogy növeljük az újításban és az ésszerűsítésben résztvevők számát. Nem elég csak ismertetni a feladatokat, hanem műszaki előadásokkal, a szakirodalom ismertetésével, terjesztésével, gyakorlati tanácsadással az eddiginél jobban kell segíteni minden újítót, ésszerűsítőt. Az újítási bizottságok hozzák létre műszaki dolgozókból a SZOVJET KÜLDÖTTSÉGET LÁTTUNK VENDÉGÜL A szovjet Textil- és Könynyűipari Dolgozók Szakszervezetének négy tagú küldöttségét láttuk vendégül az év utolsó hónapjában. A küldöttség vezetője A. N. Saposnyikova elvtársnő, a központi vezetőség tagja, textilmérnök, a szakszervezet mellett működő Textiltudományi Intézet titkára. N. Birjukova, a Vlagyimiri Területi Bizottság titkára. B. N. Prokofjev-gyár kitüntetett ifjúmunkása, és Z. Matvejeva-gyár fiatal technikus szabásza. Kétheti itt tartózkodásuk alatt három textilgyárban, két ruházati üzemben és két cipőgyárban tettek látogatást. Elutazásuk előtt a delegáció tagjai szakszervezetünk központjában nagyszámú hallgatóság előtt beszámoltak itteni tapasztalataikról, saját munkájukról és válaszoltak a magyar textiles aktívák kérdéseire. A beszámolót a küldöttség vezetője Saposnyikova elvtársnő tartotta. Nagy szeretettel és őszinte elismeréssel nyilatkozott a magyar textil, ruházati és bőripari dolgozók munkájáról. Elmondta, hogy a Szovjetunióban a vásárlók nagyon meg vannak elégedve a boltokban vásárolható magyar ruházati cikkekkel, éppen ezért a küldöttség minden tagja igen nagy érdeklődéssel figyelte az üzemek munkáját. Saposnyikova elvtársnő a szovjet emberekre jellemző szerénységgel a gyárlátogatásról azt mondotta, hogy az számukra igen tanulságos volt és a nálunk szerzett jó tapasztalatokat otthon hasznosítani fogják. Nagyon megnyerte tetszésüket a Magyar Pamutipar fonodájában működő automata porlefújó és piheelszívó gép. De a legnagyobb elragadtatással az emberekről beszélt. Többször és hálásan köszönte a szíves fogadtatást, meleg hangon beszélt a szocialista brigádok tagjairól, akikkel sok üzemben kötöttek nagy barátságot. A gyűlés résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták Saposnyikova elvtársnő szavait különösen, amikor a szovjet, textilgyárak legújabb munkamódszereiről beszélt. „Nálunk — mondotta Saposnyikova elvtársnő — 12 textilgyár küzdötte fel magát az élenjáró üzemek közé. A kommunista címért harcolnak, egyéni versenyzők, brigádok, egész műhelyek és az utóbbi időben egész gyárak. Van nálunk olyan kommunista műhely, ahol nincs minőségi ellenőr, minden dolgozó vállalta, hogy csak I. osztályú árut gyárt. Van egy kommunista címet nyert gyár, ahol a könyvtárban nincs könyvtáros, nincs újságárus és a büfében is önkiszolgálás van. A havi keresetét mindenki maga számolja ki a kifüggesztett táblázat segítségével és az asztalon szabadon elhelyezett pénzből minden felügyelet nélkül elvesz annyit, amennyi neki jár. Eleinte a végén maradtak ott kopejkák, mert mindenki inkább pár kopejkával kevesebbet vett el, nehogy hiány legyen. De a vezetőség ezért is szólt. Az asztalnak üresen kell maradnia, mindenki pontosan vegye el, ami neki jár. Mióta ezt a rendszert ebben a gyárban bevezették, sokat megtakarítanak adminisztrációs vonalon, de a legnagyobb haszon az emberek megnövekedett öntudata, a bizalom visszahatásaként. A könyvtárban ahol nincs könyvtáros, az évvégi leltárnál kiderült, hogy sokkal több a könyv, mint amennyinek lenni kellene, sokan otthonról bevitték könyveiket, hogy ami nekik tetszett, más is olvashassa.” A mi elvtársaink, amikor a beszámoló e részét hallották, először arra gondoltak, mikor fogunk mi ott tartani. Azután meg sokan arra is gondoltak, hogy a bizalom szárnyakat ad az embereknek és ebből mi nagyon sokat tanulhatunk. Saposnyikova elvtársnő beszámolója végén újból megköszönte a delegáció meghívását és azzal a meggyőződéssel fejezte be beszámolóját, hogy ez alkalommal feltétlen tovább mélyült a két nép, szovjet és magyar nép barátsága és ezen belül is a textilipari dolgozók egymásra találása. A jelenlevők közül 38-an tettek fel kérdéseket a szovjet elvtársaknak, akik a legnagyobb türelemmel válaszoltak minden kérdésre. A nagysikerű gyűlés a szovjet—magyar barátság éltetésével ért véget. A szovjet küldöttség vezetője, Saposnyikova elvtársnő beszámol hazánkban szerzett tapasztalatairól.