Textilmunkás, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Folyik az automatizálás a Kőbányai Textilgyárban FELAVATTÁK A „PEKING"-TERMET A gyár szövödéjének 50—60 éves gépparkját folyamatosan új modern gépekre cserélik. A munka befejezése után 1020 gépből álló automata szövődé fog működni. 560 db ■ 1511-es típusú kínai gyártmányú automata szövőgép felszerelése már befejezéshez közeledik. Műszál-szövöde A tervek szerint 103 automatagépből álló műszál-szövödét rendeznek be. A terem elkészült, egyelőre 48 géppel felszerelve. Ezt a termet a legkorszerűbb elvek szerint rendezték be. A levegős gépelhelyezésen és a nappali fényt árasztó világításon kívül teljes mértékben alkalmazták a legújabb színtechmikai tapasztalatokat is. A sárga és bordó színű betonpadlót almazöld csempés fal övezi, mely feljebb lemosható krémszínű festékkel van festve, míg a tető különféle pasztell színekben pompázik. Mint tudjuk, a lélektani kutatások bebizonyították, hogy az ilyen megfelelően összeválogatott barátságos színek igen kedvezően hatnak az ott dolgozók kedélyére és idegállapotára. Az új termet a gyár dolgozói a gépek szállítóinak, tiszteletére ,,Peking”-teremnek nevezték. December 20-án tartották az ünnepélyes avatást és ez alkalommal a gépeket a KM jelképeben is átadta a Kőbányai Textilműveknek. Ebből az alkalomból megjelent Chon Gen-hoa, a Kínai Népköztársaság nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa, Tóth Anna elvtársnő szakszervezetünk főtitkára, Döbrentei Károly elvtárs, a Pamutipari Igazgatóság igazgatója és a kínai nagykövetség képviselője is. Az átadási ünnepség után a csinos terrakott színű munkaruhába öltözött szövőnők megindították a gépeket, melyeknek zúgása betöltötte az új termet. A vendégek hosszasan és nagy érdeklődéssel vizsgálták az új automata gépeket működés közben. Az ünneplés miatti rövid megállás után tovább folytatjuk a Kőbányai Textilművek szövödéjében az automatizálást, befejezzük az első lépcsőt, és előkészítjük a másodikat, melynek gépei már úton vannak a Kínai Népköztársaságból. Az automatizálás befejezése és a gépek bejáratása után az új gépparkkal el kell érni a Kőbányai Textilművek szövödéjének a 11 340 vetés,bruttó gépórát és ezzel évente négymillió méter pamut- és szintetikus áruval kell többet adni a népgazdaságnak, mint eddig. Ács István Kőbányai Textilgyár Megindultak az új automata gépek. Varga Botondné már elsajátította az új gépek kezelésének módját. Kedves Feri a közeli falvak egyikéből járogatott be a gyárba. Nem hazudtolta meg nevét, mert a huszonnyolc éves fiatalember mindig előzékeny és udvarias volt. Mégis, mikor a bizalmi, Kiss Mária, felkereste, s megkérdezte, óhajt-e belépni a szakszervezetbe, Feri rövid habozás után határozott „nem”-mel válaszolt. Ezen a „nem”-en mindenki csodálkozott az üzemrészben. Hiába faggatták Ferit, nem indokolta meg. Máriát, a bizalmit nem olyan fából faragták, aki meghátrál az első elutasításra. Bántotta az elutasítás, mert Feri volt az egyetlen szakszervezeten kívüli dolgozó az üzemrészben. Mit tegyen? Ez a fiatalember mereven elzárkózik. Erővel pedig nem kényszeríthet senkit. Aki nem akar belépni, az nem lép be. Ezt az elvet Mohos bácsi így fejezi ki a maga módján, amit meg is mondott Ferinek: „Nem erőszak, öcsém, a palacsintaevés.” Feri jól dolgozott, nem lehetett a munkájára semmit se mondani. Közben eltelt egykét hét. Mária a munkája mellett a szakszervezeti ügyeket is intézte. Kirándulást szervezett, elintézte Kávésné segélykérését. Kincsesné visszavételét, szóval mindent, ami egy ilyen üzemrész,ben a bizalmi feladata. Feri az első napok félszegsége után árgus szemekkel figyelt. Többen észrevették, hogy gyakran megakad szeme Márián. Akadtak olyanok is, akik azt állították, hogy Mária is rajta felejti szemeit Feri barnapiros ábrázatán. — Fiatalok! — sommázta a megállapításokat Kaszás, mikor meghánytákvetették egymás között a két fiatal dolgát. Legkivált , csodálkozott ezen a dolgon maga Mária. Észrevette, hogy tetszik neki a fiú, aki nagyon rendes, csak olyan makacs nő volna. S mert a jó bizalminak mindent el kell követni, hogy rend legyen a portáján, Mária egyszer kifelé menet pajkosan megkérdezte Ferit: — No, nem gondolta meg a dolgot? Feri ábrázata piros lett, mint a pipacs. — Hát, tudja ... — elhallgatott. — Ha nincs kifogása ellene, elkísérem — vágta ki bátran. — Ha ráér, elkísérhet. — Tudja — kezdte Feri, mikor már vagy három perce ott ballagott mellette szótlanul —, olyan jó látni, hogy maguk, szakszervezeti tagok, összetartanak, mint egy család. . — Ezen könnyen lehet segíteni — vélte Mária. Feri hirtelen másról kezdett beszélni. Lassan híre terjedt, hogy együtt mennek ki a gyárból. Mária idősebb munkatársai megértően mosolyogtak. Azután az egyik reggelen Mária és Feri kari-karba öltve jelent meg az üzemben. — No, mi az, gyerekek? — kacsintott huncutkásan feléjük Kaszás,bácsi. Mária szemérmesen vonta ki karját Feriéből. — Hát az történt, hogy az elmúlt héten megkérte a kezemet ez az... izé, ez a nem szakszervezeti tag — de megígérte, hogy majd belép. — Szavamat állom! — jelentette ki Feri. — Hiszen a szakszervezetnek köszönhetlek, mert ha akkor belépek, nem törődtél volna velem! — Ki tudja — mosolygott Mária. Feri hálásan nézett rá, majd hivatalos hangon folytatta. — Kérek egy belépési nyilatkozatot! Senki sem csodál-',kozott, hogy Mária-' nál éppen kéznél' volt egy belépő, és még kitölteni is segített. ■ GYIMESI : Pamutkolor Művek, 1. sz. telepe , Székesfehérvár Beszélgetés a fiatalokkal A Pápai Textilgyárban másodízben tartották meg az idősek és fiatalok találkozóját. A beszélgetést a fiatalok köréből Szóka Magdolna bevezetője és a szakszervezeti bizottság tagja, Magyari Károly indította el. A bevezetőben arról volt szó, mit vár az üzem kollektívája a fiataloktól és mint segítik őket az idősebbek. A hozzászólások megkezdésében az idősebbek voltak a kezdeményezők. Felszólalt Császár Karolin szövődei dolgozó, aki már 39 évet töltött el a szövőgép mellett és elmondotta, hogy ő szívesen foglalkozik a fiatalokkal. A fogadtatás a kezdők részéről azonban nem mindig olyan szíves. Pedig, amit ők, régi szövők tanácsolnak, a munkában szerzett sok évi tapasztalatokon alapszik. Arról beszélt, hogy élete nagy részét itt élte le a Pápai Textilgyárban és fia úgy jár be, mint második otthonába. A fiataloknak azt kívánja, szeressék úgy a gépeket, mint az idősek és érezzék olyan jól és otthonosan magukat munkahelyükön, mint ő, akkor szép és derűs lesz az életük. Mayer Gáborné szintén régen dolgozik a Pápai Textilgyárban és ezen a megbeszélésen jelen volt az ő tanítója, akinek így, a nyilvánosság előtt mondott köszönetet a fáradozásáért, és egyben köszöntötte azokat a fiatalokat, akiket ő vezetett be a szövés mesterségének ismereteibe. Gyenes László, a vállalat igazgatója arra kérte a fiatalokat, mennél többen vegyenek részt a KISZ életében, mert ő úgy tapasztalta, hogy a KISZ-tagok a termelő munkában és magatartásukban is példamutatók. A fiatalok közül Bálint József elmondta, hogy a mai fiatalok nem ismerik a régiek életét, munkakörülményeit, de szívesen hallgatják az idősek elbeszéléseit, amelyből ők is megismerhetik a múltat. Kéri tanítóit, hogy foglalkozzanak a fiatalokkal ilyen szeretettel és türelemmel továbbra is, mert erre nagy szükségük van. A szakszervezet titkára, Buti elvtársnő foglalta össze a hallottakat, s az időseket arra kérte, legyenek a fiatalokhoz nagyon türelmesek a nevelésben, szakmai tanításukban. A fiatalokat, hogy mindenkor adják meg az időseknek a kellő tiszteletet, de fogadják el a jótanácsaikat. Ezután a fiatalok virággal köszöntötték a megjelent idős dolgozókat, a meghívott nyugdíjasokat is. Buti Erzsébet Pápai Textilgyár Kőszegen jártunk Tapasztalatcserével egybekötött, élményekben gazdag, hasznos és kellemes autóbuszkirándulásban volt része annak a harminckét dolgozónak, akik a Kőszegi Posztó és Nemezgyárat és az Ágyterítőgyárat látogatta meg a Magyar Gyapjúfonógyár üzemi bizottsága kezdeményezésére. A hangulat fokozódását egy meredeken emelkedő, Pestet Kőszeggel összekötő egyenessel lehetne jellemezni, az időjárás ugyanis minden szomorú várakozással ellentétben, Pestről elindulva kilométerről kilométerre borús, tartósnak ígérkező esőszemerkélésből verőfényes, szép őszutói idővé változott. Ilyen kedvező körülmények között folytattuk utunkat, majd egy rövid győri pihenő és „bemelegítő” séta után egyfolytában tettük meg az utat Kőszegig. Ebédidőben érkeztünk meg, de az ebédet megelőzően még egy gyors — sajnos, túl gyors látogatást tettünk a fonodában. Helyes lett volna ezt a fontos látogatást úgy megrendezni, tekintettel arra, hogy valamennyi üzemrészt képviseltünk, hogy ki-ki a maga területén nézzen alaposan széjjel. Sajnos, ez nem volt lehetséges, mert a Kőszegi Posztógyárból csak egy ■ kísérőt kaptunk. Kárpótolt azonban ezért a délutáni látogatás az Ágyterítőgyárban, ahol a textiliparnak egy új, számunkra ismeretlen ága tárult elénk teljes szépségében és érdekességében. Ezt követően estefelé a Posztógyár és az Ágyterítőgyár KISZ- és ÜB-szervezete meghívásának tettünk eleget. Barátságos, kellemes hangulatban zajlott le ez a baráti találkozó. Másnap ismét gyárlátogatást tettünk, mégpedig a Nemezgyár részlegét látogattuk meg. Érdekességben itt sem volt hiány, sok új tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ezután egy felejthetetlen kirándulást tettünk a Várost szegélyező hegyekbe, az Írottkőcsúcs közvetlen közelébe. Autóbusszal alig járható magasságba mentünk fel, élveztük a sűrű erdőrengetegben való kószálást, gyönyörködtünk a kilátás szépségeiben. Alig volt közülünk olyan, aki ne hozott volna emlékül egy kis törpefenyőt, páfrányt, vagy egyéb, a pesti aszfalton rit■ kán lelhető magaslati növényt. A bennünket útbaiga■ zító határőr bajtársak szívélyesek és igen szolgálatkészek ■ voltak. Az ebéd utáni idő városnézéssel telt el. Kőszeg műemlékekben és történelmi hagyományokban gazdag, igen szép ■ fekvésű város. A Jurisich-múzeumot, sajnos, nem tekinthettük meg, mert zárva volt. " Késő délután indultunk haza, kissé fájó szívvel. Az idő rövid volt, szerettünk volna [ rrég Szombathelyre is eliá■ fogatni. Köszönetet mondtunk [ vendéglátóinknak kedvességünkért. S örültünk, hogy módunkban volt összehasonlítást tenni, és annak, hogy ma már nem, kell „lopni” a tapasztalatokat, hanem kölcsönösen átadhatjuk egymásnak azokat, ha valami jobb, korszerűbb, ésszerűbb, s ezzel is nagy ügyünket, a szocializmus építését segítjük. KAS LÁSZLÓ Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár ■ fonodája folytatták a bölcs incselkedést. A szakszervezeti bizottság 7 nyugdíjas dolgozót 200—200 Ft segélyben részesített. A hangulatos zeneszó mellett lefolyt találkozó sok kedves emléket ébreszten. c.z pihenni tért dolgozókban. Hálás szívvel gondolnak a vezetőségre, hogy még a nyugdíjba vonulás után sem feledkeztek meg róluk. Bensőséges és felemelő hagyományt alakított ki a Tolnás Selyemfonógyár szakszervezeti bizottsága. Köszönet érte a nyugdíjas?", nevében: SCHÄFFLER ÁDÁM Boldog emberek Nincs felemelőbb érzés, mint elégedett, boldog embereket látni. A Tolnai Selyemfonógyár szakszervezeti bizottsága vendégül látta az üzem 30 nyugdíjas dolgozóját. A kedves ünnepség vidám beszélgetéssel és poharazgatással telt el. Az egyik nyugdíjas derűs sóhaj közepette meg is jegyezte: Ej, inkább legényavatásra mentem volna, mint nyugdíjas találkozóra. A válasz rá: Nocsak, nocsak! — kontárkodott az egyik társa. — Hát enynyire megöregedtél már? — S nagy kacagás közben tovább Jó dolog ma gyereknek lenni Heteken keresztül nagy volt a sürgés-forgás a szakszervezeti bizottság irodájában. Gyönyörű díszpárnák, szebbnél szebb babák és kézimunkák készültek. Ezek árából azután megtöltöttük ám jól a Télapó puttonyát babákkal, könyvekkel, társasjátékokkal, no meg finom csokoládéval. E munkának lelkesítője Mazányi elvtársnő, az sz. b. titiora és Berki Ilona nőfelelős voltak, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak azon, hogy minél szebbé tegyék a gyermekeknek Télapó ünnepét. Lekesen dolgozott Borzáné, Pékné, Csányiné. Szölgyén Anna volt a babák öltöztetője, Csordás Mária pedig kis horgolt ruhákkal remekelt, is még sokan működtek közre. Mindnyájunk jutalma vo a gyermekek csillogó szemecskéi, boldog mosolya. A nyugdíjasokról sem feledkeztünk meg és a hoszszabb idő óta betegeskedőiről. Felkerestük őket egy-egy élelmiszercsomaggal. ■ Bizony, jó dolog ma gyermeknek lenni, mert az egész társadalomnak gondja van rájuk, hogy mindenük meglegyen, s örömben se legyen hiányuk. VARRÓ GYULÁNÉ, a Paszományárugyár Vöröskereszt-titkára A textilgyárakban most fő téma a munka megjavítása, a termelékenység fokozása, lehetőleg beruházás nélkül, a vállalatok saját erejéből. Arról, értesültünk, hogy a Csillaghegyi Lenárugyárban jó elképzeléseik vannak a műszaki vezetőknek. Ezekről a tervekről érdeklődtünk Bárkányi elvtárstól, a vállalat igazgatójától. — Hogyan és milyen tartalékokat akarnak feltárni? — Azzalkezdeném — válaszolja az igazgató —, hogy nálunk a cérnázóban szűk a kapacitás. Nem képes a szövődét teljesen ellátni, ezért először itt kell előre haladni. — Talán már hozzá is fogtak? — De még mennyire. Terveink szerint 1200 orsóval növeljük a jelenlegi állományt éspedig úgy, hogy meghoszszabbítjuk a meglevő gépeinket. Egy ilyen géphosszabbítással már el is készültünk, és ezen a gépen 150 orsóval több forog, mint eddig. A gép átalakítása itt történik saját műhelyünkben, Vadász Lajos újítása alapján. — Mennyivel tudnak majd többet cérnázni a megszaporodott orsókkal? — Nem elégszünk meg csupán az orsók számának emelésével, a gépek fordulatszámát is felgyorsítjuk 15 százalékkal. Így összesen 40 százalékkal tudjuk növelni a cérnázó termelését. — Meggyőzi-e majd e sok fonalat a szövődé? — Természetesen, a szövődéről sem feledkeztünk meg. Ott is sokat kísérletezünk, és minden lehetőt megteszünk azért, hogy emelkedjen a termelés és a termelékenység, javuljon a minőség. Eddig 100 gépre felszereltük a Puskás-féle lánchenger adagoló lenipari típusát, amely biztosítja a szövet egyenletes sűrűségét. Ezenkívül óriási előnye, hogy a régi fékezési módszer baleseti lehetőségét teljesen kiküszöböli. 40 gépre vetülékadagoló kisautomatát szereltünk, és ez is a TMK- dolgozók kezei alól került ki. A beszélgetés végén levezetnek a műhelyekbe. A szövődét mintha kicserélték volna. Ragyogó nappali fény, tisztaság, rend mindenütt. Reményi elvtárs gyártásvezető megmutat minden újítást, amiről az irodában szó volt. Megnézegetem a Puskás-féle lánchenger-adagolókat. Megcsodálom a vetülékadagoló automata pontos működését. Kis időre megállok a 206 fordulat sebességgel működő kísérleti szövőgép előtt és hallgatom Reményi elvtárs magyarázatát arról, hogy egyegy gépen hány alkatrészt újítottak meg, cseréltek ki, míg a kívánt eredményt elérték. Ezt a gépet például átépítették felsőütésűről alsóütésűre, amivel sokkal nagyobb sebességet tudtak elérni. Az alkatrészek kicserélésénél bátran felhasználják az új, modern műanyagokat, amelyek kopásmentesek, zajtalanabbul működnek. A műanyagból készült alkatrészeket nem kell olajozni, így ez megkíméli az árut az olajszennyeződéstől. A cérnázóban szintén meggyőződhettem arról, hogy a kapacitás bővítése jó úton halad. Az átépített több orsóval működő gépet már fel is gyorsították, és éppen próbajáratása folyik. E gépen szerzett tapasztalatok alapján fogják majd a többi gépet is átépíteni. — Mi a véleményük a dolgozóknak? E kérdéssel az SZB-titkár helyetteséhez, Szabó Ilonkához fordultam, aki szintén jelen volt a beszélgetésnél. — A dolgozók minden újítással egyetértenek, annál is inkább, mert bevezetésük előtt minden esetben velük is megtárgyaljuk. Sok esetben javaslataikkal kiegészítik, észrevételeikkel meggyorsítják a műszakiak elgondolásainak valóra váltását. Akkor itt könnyű dolga lehet a szakszervezeti bizottságnak, hiszen minden úgy megy, mint a parancsolat — jegyzemmeg tréfásan. — Nincsen ugyan itt senkinek könnyű dolga, de mi mindnyájan nagyon szeretjük a gyárat, a dolgozókat, és egyáltalán nem keressük mindig a legkönnyebb utat, hanem a legcélravezetőbbet. Igen, ez a valóság. A látogatónak is az a benyomása, hogy a Csillaghegyi Lenárugyárban sem a vezetők, sem a dolgozók nem sajnálják a fáradtságot azon az úton, amely az úthoz, a jobb eredményekhez vezet. S. A. A Tolnai Textil nődolgozóinak régi kívánsága teljesült, amikor szép, modern öltözőt, mosdót, fürdőt kaptak a IV. negyedévben. A Habselyem Kötöttárugyár december 1-je tervét befejezte Vállalását december 20-a helyett december 16-ra 104 százalékra teljesítette. ★ A Kalapgyár XIV. ker. tepén az SZB-tagok röpgyűrén ismertették a kommunist pártok nyilatkozatát.