Textilmunkás, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1964-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! vm. Évfolyam, 1. SZÁM, 1994. JANUAR t nXTIlIPARI D0I90ZŰK SZAKSZÍRVIZÍTJMK LAPJA Tervek és feladatok az 1964. évben Központi vezetőségünk megvitatta a textilipar helyzetét, 1963. év eredményeit és meghatározta az 1964. évre szóló feladatokat. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a központi vezetőség előtt elhangzott beszámolót. A textilipar dolgozói és vezetői át­érezve azt a jelentőséget, amit a textilipar a népgazdasági terven be­lül betölt, az elmúlt évben is nagy erőfeszítéseket tettek a tervek telje­sítésére. A textilipar termelése kö­zel hat százalékkal haladja meg az előző évit. ■jvj­ovember vég­éig a programot 103 M­ százalékra, a tervet közel 101 százalékra teljesítettük. Az éves tel­jesítés az előzetes számítások és az eddigi tapasztalat szerint ennél va­lamivel még jobb lesz. Elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy a textiliparon belül vala­mennyi iparág külön-külön is teljesítette termelési feladatát. A rostipar az első negyedéves, a gyapjú- és a selyemipar harmadik negyedéves lemaradását­­ éves szinten behozta. A textilipar az export feladatának is eleget tett. Külön ki kell emelni a pamutszövet export első három­­negyedévi két és fél százalékos túl­teljesítését, mert a diszpozíciós ne­hézségek miatt még a harmadik ne­gyedévben is jelentős lemaradások voltak. A népgazdaság legfontosabb fel­adatai közül a termelékenység tervezett emelésének a textilipar sem tett eleget. Ennek legfőbb oka a létszámgazdálkodás hiányosságai­ban van. Az első háromnegyed év­ben a textilipar mintegy egy száza­lékkal maradt el a termelékenységi feladatától és részaránya a termelés növelésében a tervezett 62 százalék­kal szemben csak­ 57 százalék. November végéig éves átlagban mintegy ezer fővel több munkás dol­gozott az üzemekben a tervezettnél. Ennek ellenére a legtöbb vállalat részleges munkaerőhiánnyal küz­dött. Különösen fonó-szövő és egyéb szakmunkás, valamint férfi segéd­munkásokban volt hiány. 1963. évi tervkötelezettségeink tel­jesítését a beruházásokban megter­vezett és megvalósított műszaki fej­lesztés jelentős mértékben támasz­totta alá. A kormány álal kijelölt beruhá­zásokat az ipar általában prog­ramszerűen hajtotta végre. A Szegedi Textilművek fonodabő­vítése és új szövőde létesítése, a Kispesti Textilgyár, a Textilfestő, a­­ Goldberger és a Magyar Pamutipar nyomó-kikészítő rekonstrukciójának gépbeszerzései tervszerűen folynak. Lemaradások a Magyar Pamutipar és Goldberger-gyár építkezéseinél mutatkoznak. Az elmúlt év beruházásai és a végrehajtott műszaki intézke­dések során tovább folytatódott a fonodákban a technológiai folyama­tok lerövidítése, korszerű nyújtómű­­vek alkalmazása, aszimmetrikus gyűrűk felszerelése. Szövedékben az automatizálás és viszonylag magas teljesítményű mechanikus szövőgé­pek beállítása. A kikészítőiparban a nemes kikészítési eljárások fejlesz­tése, a filmnyomás gépesítése, folya­matos festési eljárások bevezetése. A kötszövőiparban, mely a legjob­­­­ban fejlődő textiliparág, nagy terme-­j­lékenységű, világszínvonalat jelentő gépek, így soklakatos körkötőgépek és finomosztású harisnya körkötő­gépek beszerzése és üzembehelyezé­se, a rövidáruiparban a tűzött tech­nológiával készített termékek elő­állítása jelzi a továbbfejlődést. A textilipar dolgozóinak élet­színvonala az elmúlt esztendő­ben a keresetek emelkedésén keresztül is tovább javult. Tervszerűbbé vált a vállalatok bér­­gazdálkodása, csökkent a tartalék­képzés. A textilipar feladatai az 1964-es évben tovább nőnek. A fejlődés mértéke megközelíti az egész nép­gazdaság ipari termelésének terve­zett 7 százalékos növekedését. Ennek teljesítése a textilipar dolgozóinak, vezetőinek, gazd­asági és mozgalmi szerveinek fokozódó erőfeszítését követeli meg. A textilipar termékei közül pa­mutfonalból 5,4 százalék, pamutszö­vetből 7,9 százalék, len­kenderszö­­vetiből 5,2 százalék, fésűsgyapjúfo­­nálból 7,5 százalék, gyapjúszövetből 3,2 százalék, selyemszövetből 6 szá­zalék, kötöttáruból 8 százalékkal kért többet a népgazdaság. A zavartalan termelés megköve­teli a megfelelő anyagellátást, valamint azt, hogy az exportáló vállalatoknak kellő időben bo­csássák rendelkezésükre a disz­pozíciókat. A lakosság igényeinek kielégítésé­ben megfelelő mennyiségű, minősé­gű és választékú textiláruval való ellátásban fejlődés várható. A könnyűiparnak az előző évhez képest 3,8 százalékkal kell emelni termelékenységét. A terme­lés és termelékenység emelése na­gyobb részben a beruházásokra, mű­szaki, szervezési intézkedésekre, ki­sebb részben a dolgozók szervezet­tebb, jobb, fegyelmezettebb munká­jára támaszkodik. Folytatódik 1964-ben a beruházá­sok megvalósítása, melyek eredmé­nyeképpen a pamutipar éves szinten 30 millió négyzetméterrel több árut fog adni a fogyasztóknak.­­•­ Szakszervezetünk központi veze­tősége az 1964. évi termelést segítő munkában nagyobb gonddal foglal­kozik a textilipar munkaerő-problé­máival, figyelembe véve annak sok­oldalúságát. A megoldás eszközei között je­lentős szerepe van a kereseti szintek — a lehetőségekhez ké­pest — megfelelő alakításának, a munkakörülmények javításá­nak, az emberekkel való rend­szeres és helyes foglalkozásnak, a szervezett munkaerőgazdálko­dásnak, a kisgépesítésnek, auto­matizálásnak, a belső szállítás fokozott gépesítésének, a terme­lés jobb megszervezésének, a munkafegyelem megszilárdításá­nak. Fontos követelményként jelent­kezik a kulturáltabb és bizton­ságosabb munkakörülmények felté­teleinek megteremtése, az üzemek szociális ellátottságának növelése. Ez a cél vezette elnökségünket, amikor az 1963-as év elején minden üzemre kiterjedő elemző vizsgálatot folytatott és felmérte üzemeink helyzetét. A felszínre hozott hiá­nyosságok lehetővé tették a sürgős­ségi sorrend megállapítását s egy­ben megszabták a szakszervezet és a gazdasági vezetés számára is a tennivalókat. Szakszervezetünknek újabb erőfe­szítéseket kell tennie annak érdeké­ben, hogy az üzemek szociális el­maradottságát és a dolgozók egész­ségét károsan befolyásoló munkakö­rülményeket, a lehetőségekhez ké­pest mielőbb felszámolják. A szakszervezeti bizottságok a dolgozók egészségének, testi ép­ségének védelmében követeljék meg, hogy a beruházásoknál, az üzemrészek kapacitás­növelésé­nél, a felújításoknál, rekonstruk­cióknál betartsák a munkavédel­mi törvényeket és normákat Legyenek kezdeményezők a munka­­körülmények javításában, az elma­radottság felszámolásában. A nagy költségekkel járó beruhá­zásokon kívül számos olyan kisebb nagyobb műszaki intézkedés, beren­dezés megvalósításának lehetősége is fennáll, amelyek megkönnyítik a munkát. Példaként említhetjük meg, hogy­­ a lehetőségekhez képest csak­­ egyharmad részben alkalmaznak pi- t heelszívást. Nagyon lassan halad a­­ mechanikus szövőgépek ellátása ősé­vé vagy vetélőváltó szerkezettel. Ugyancsak kevés történt a nehéz fi­zikai munkát jelentő csomagolás gé­pesítése terén is. Legelmaradottabb terület, bár ném­­­mi fejlődés itt is tapasztalható, a belső szállítás gépesítése. Rendkívül alacsonyan gépesített egyik legnehe­zebb fizikai munka, a vagonkirakás. A textilipar 60 vizsgált üzeme kö­zül mindössze kettőben alkalmaznak elektromos szénkirakót és egy üzem­ben mechanikus meghajtású hará­csológépet. A kisgépesítést, automatizálást, az anyagmozgatás gépesítését központilag kell irányítani. Szakszervezetünk elnöksége ezzel a kérdéssel foglalkozott és szükséges­nek tartja, hogy az a kezdeménye­zés, amely a Magyar Posztóban elin­dult, a textilipar többi vállalatainak iránymutatóul szolgáljon. Az ipar átszervezése az üzem- és munkaszervezési feladatok megoldásának tágabb lehetőségeit biztosítja. Az elmúlt években a tex­tilipar különböző területein végzett azonos technológiával dolgozó üze­mek között összehasonlító vizsgála­tokat. Az­ ered­mények hasznosítása azonban az akkor önálló vállalatok­nál sokszor helyi elfogultságból nem történt meg. A nagyvállalatok meg­alakulásával ez a korlát megszűnt, az összehasonlítás tapasztalatainak felhasználásával a múlthoz kép­est sokkal nagyobb hatással biztosítha­tó. Hiányosságnak tekinthető, hogy a munkalélektannal és munka­­élettannal, mint az üzemszerve­zés fontos részével még csak néhány vállalatnál foglalkoznak. Szakszervezetünk elnöksége vizsgál­ta e területen végzett munkát és megállapította, hogy sokszor a jó kezdeményezések is a közöny miatt megrekedtek. Ez történt néhány vál­lalatunknál a munkaközi szünet al­kalmazásánál is. A kezdeti jó ered­mények után indoklás nélkül vagy helytelen indoklással a kísérletet is megszüntették. A textilipar előtt álló feladatok megkövetelik a dolgozóktól mind a technológiai előírások követ­kezetes betartását, mind a munka­idő teljes kihasználását Rendkívül káros, hogy p­éldául a kikészítőiparban a tervidőszakok elején gyakori, a lézengés, a diszpo­zíció hiánya és egyéb szervezetlen­ség miatt a tervidőszak végén pe­dig az emberek túlzott igénybevéte­lével teljesítik feladataikat. Csak pontos és helyes irányítás mellett lehet munkafegyelmet tartani a termelés minden területén. XXI. kongresszusunk a szak­­szervezeti bizottságok feladatává tette, hogy a vállalatok éves vállalásai az egyének, brigádok, műhelyek vállalásainak összes­ségéből tevődjenek össze. Most ismét jelentkezik ez a feladat — az 1964. évi vállalások kidolgozá­sában. Úgy gondoljuk, nem lesz fö­lösleges, ha az éves vállalások tar­talmáról és előkészítésének módsze­reiről néhány gondolatot ismerte­tünk. A versenycélkitűzések ismertetése alapján már a termelési ta­nácskozások előtt kezdődjön meg a verseny szervezése. A szervező mun­ka eredményességének feltétele, hogy­ abban a szakszervezeti aktívák mellett a termelési egységek — mű­helyek, üzemek — vezetői és mű- , vezetői is részt vegyenek, ők isme­rik legjobban az egységük előtt álló feladatokat, problémákat, az egyé­nek és csoportok munkájában mu­tatkozó hiányosságokat és így meg­felelő irányt tudunk szabni a válla­lások kialakításához. A szakszervezeti aktívák és gaz­dasági vezetők személyesen beszél­gessenek a dolgozókkal és készítsék fel őket a termelési tanácskozások­ra, a versenyvállalások megtételére. A szocialista brigádok, munkabrigá­­dok vezetőivel helyes külön megbe­szélést tartani. A versenyvállalások minden szin­ten elsősorban a tervek leggazdasá­gosabb teljesítésére irányuljanak. Minden vállalás kialakításánál általában arra kell törekedni, hogy ne csak az elérendő célt, hanem annak megvalósítását elősegítő módszereket is hatá­rozzák meg. A műhelyek, üzemek vállalásai­nak kialakításánál az eddigiek­nél jobban kell törekedni arra, hogy azokban helyt kapjanak olyan fel­adatok is, amelyek a műhelyek kö­zötti együttműködést, a továbbgyár­tó műhelyekben jelentkező technoló­giai, gyártási nehézségek megszünte­tését segítik elő. A gazdasági vezetés és az stb, a (Folytatás a 2. oldalon.) ­ Újszerű megoldások a dolgozók munkájának megkönnyítésére, a munkás­védelemre A Pamutfonóipari Vállalat mis­kolci gyárában minden évben igen alapos és részletes egészség­­ügyi komplex tervet készítenek. Az 1964. évi tervezet elkészítése előtt kikutatják a dolgozók jogos pana­szait, kéréseit. Mint új gondolat vetődött fel a tervben, a munka­lélektan. Ezzel elkezdődött egy olyan folyamat, amely egyszer s mindenkorra hadat üzent annak a rossz gyakorlatnak, amely kizáró­lag műszaki és gazdasági szem­pontból kívánt foglalkozni a dol­gozókkal a munkahelyen és szin­te csak hivatalból a munkásvé­delemmel. Ez elősegíti, hogy a tu­domány eszközeinek felhasználá­sával (munkalélektan, színlélek­tan, pszichológiai munkaközi szü­net stb.) előtérbe kerüljenek az élettani és lélektani problémák. Milyen intézkedésekről­­ számol­hatunk be e téren, vegyük sorra őket. , Színdinamika alkalmazása Az első cselekedet az volt, hogy az üzem, az irodák, öltözők falait a színdinamika törvényeinek fel­­használásával festették meg. Jól­eső érzést adnak a színes falak, otthonosabbá vált a gyár és nyug­­tatólag hatnak az idegekre. Igaz, kezdetben, amikor a festéshez lát­tak, megmosolyogták a dolgozók a citromsárga plafonokat, a rózsa, ibolya és zöld színeket. De ma már egyöntetű a vélemény, senki sem kívánja vissza a régi, rideg, vakító fehér, sápasztó színt. Ér­demes megemlíteni, hogy a színes falak a kulturáltabb magatartást is elősegítették. Míg azelőtt a fe­hér falrészek szinte csábítottak, hogy ráírjanak, kézjegyet hagyja­nak rajta, most a dolgozók kollek­tívája ügyel a szép színekre, hogy sokáig megőrizzék tisztaságukat, jó hatást kiváltó színeiket. Munkaközi pihenés az orsózóban Ez egy újabb lépés volt. A Tex­tilipari Dolgozók Szakszervezete munkásvédelmi kérdésekről tar­tott tudományos ankétet az el­múlt években. Azon részt vett dr. Dégi László üzemorvos is, és a gyárban beszámolt a vezetőségnek róla. Tanulmányozni kezdték kö­zösen a kérdést, mert rájöttek, hogy nemcsak termelési kérdés a munkaközi szünet, hanem mun­kásvédelem is. Védd a dolgozót, egészségét, munkaképességét. 1962 év végén kísérletként megkezdték az orsózó üzemrészben a munka­közi szünet alkalmazását. A mun­kakezdés negyedik órájában 15 percre leállnak. A bekészített pi­henőszékekre leülnek, teljes csend van és tízóraijukat nyugodtan el­fogyasztják. Először attól tartot­tak, hogy termeléskiesést okoz. Aztán nem is olyan sokára, kide­rült, nincs termeléskiesés, javult a munkakedv, a pihenőidő utára még eredményesebbé vált a mun­ka. Olyan érzéssel álltak a gépek­hez a dolgozók, mintha akkor jöt­tek volna be műszakra. A dolgo­zók a kísérletről jó véleménnyel vannak és szerintük nagyon kel­lemes érzés, műszak közben pihe­nőt tartani. Az étvágy is megnőtt és többen újságolták, egy, egy és fél kilót is híztak már az első két­­három hét után. Nagyon érdekes kezdeményezés indult el a vöröskereszt-szervezet részéről. Segíteni akarnak a vörös­keresztes aktívák, hogy az új munkásokkal többet törődjenek, szívesebben fogadják az idegen környezettől amúgy is kissé riadt, új dolgozót. A beilleszkedés meg­könnyítésének ezt a módját csak örömmel lehet üdvözölni. A mód­szer az, hogy az új munkavállalót egy régi dolgozó fogadja, segít ne­ki a felvételi adminisztrációs fo­lyamat meggyorsításában, bemu­tatja munkahelyén és még több­ször is felkeresi utána, hogy kömy­­nyítsen nehézségein. Íme néhány példa, a munkásvé­­delemre, amelyet a Miskolci Pa­mutfonó szakszervezeti bizottsága kezdeményezett és felkarolt. A munkalélektan új tudományág és üzemi alkalmazásában a kezdeti sikereket újabbak fogják kövteni az elkövetkezendő esztendőben. A munkalélektannal érdemes foglal­kozni, érdemes gondot fordítani s bevenni a komplex tervbe, mert mindaz, amit az üzemi pszicholó­giára fordítanak, amit ide befek­tetnek, bőségesen visszatérül. Boda István

Next