Textilmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Feladataink az új esztendőben... Irta: TÓTH ANNA főtitkár Az 1965-ös esztendő küszöbén szakszervezetünk el­nöksége nevében szeretettel köszöntöm szakszervezetünk tagjait, a tisztségviselőket, a textilipar minden dolgozó­ját. Az új esztendőben valamennyieknek jó eredményt és sikeres munkát kívánok. Új évet köszöntünk, kiemelkedő évforduló esztende­jét! Húsz éve szabad hazánk! Nagy történelmi forduló, az igazi szabadság születésének huszadik esztendeje. Úgy dolgozzunk, olyan eredményekre törekedjünk, amelyek méltóak a nagy évfordulóhoz. Fokozott kötelességeket ró valamennyiünkre, hogy ebben az esztendőben fejezzük be második ötéves ter­vünket. S tervünk maradéktalan teljesítése jelentős hoz­zájárulás országunk erősítéséhez, népünk életének gaz­dagításához, jobbá tételéhez. Az elmúlt évben végzett munkát alapul véve, sikeresen készülhetünk fel a nagy feladatokra. MIT MUTAT AZ ELMÚLT ÉV MÉRLEGE? Bár csak 11 hónap eredményei állnak a rendelkezé­sünkre, de már ez is lehetőséget ad annak megállapítá­sára, hogy a textilipar termelési színvonala 6,3 száza­lékkal volt magasabb az előző évinél. Az ipar 102,2 szá­zalékra teljesítette a programot. Az első háromnegyed évben 3,6 százalékkal növeke­dett a termelékenység. De azt a feladatot, hogy a ter­melés emelésének kétharmad része a termelékenység nö­vekedéséből származzon­­, nem teljesítettük. Jelentősen emelkedett néhány fontosabb cikk ex­portja. Csak néhányat említek ezek közül: szeptember végéig pamutszövetből 17, kötöttáruból 11, gyapjútaka­róból 19 százalékkal exportált többet a múlt évinél az ipar­ .A termelési költségek az első háromnegyed évben a vállalatok felénél a tervezettnél kedvezőbben alakultak. Legnagyobb iparágunkban, a pamutiparban azonban 0,3 százalékkal magasabb volt a költség. Bízunk abban, hogy a negyedik negyedévben itt is javul a helyzet. A textilipar 1964. évi kötelezettségeinek megvalósí­tását elősegítették a mintegy 800 millió forintot kitevő nagyarányú beruházások és rekonstrukciók. A textilipari munkások havi átlagkeresete 3 százalékkal —, egy szá­zalékkal több az átlagosnál — emelkedett. 1965. ÉVI FELADATAINK TOVÁBB NŐNEK Mintegy négyezer tonna pamutfonallal és 12 millió négyzetméter pamutszövettel kell többet termelni, mint 1964-ben. Fésűs-gyapjúfonalból 380 tonnával, fésűs­gyapjúszövetből 600 ezer négyzetméterrel magasabb a követelmény, kötöttáruból 510 tonnával többet vár tőlünk a népgazdaság. Az előző évekhez hasonlóan tovább emel­kedik az exportra termelt áruk mennyisége is, mindenek­előtt pamutszövetben és kötöttáruban. Az új esztendőben a termelésemelés nagy többségét kell a termelékenység növelésével teljesíteni. Feladataink közül csak néhány jellemzőt­­ emeltünk ki, de ezek is mutatják, hogy az 1965-ös évben milyen sok és szerteágazó tennivaló hárul a textilipar dolgozóira és vezetőire. A feladatok teljesítése megköveteli, hogy feltárjuk az üzemek belső tartalékait. Jó üzemi és munkaszervezéssel biztosítsuk a termelés folyamatosságát,­­zavartalanságát. FELSZABADULÁSUNK TISZTELETÉRE INDÍTOTT MUNKAVERSENY szervezésével, a jó módszerek alkalmazásával és elter­jesztésével, a szocialista brigádok és műhelyek fokozott részvételével nyújtsanak segítséget a szakszervezeti bi­zottságok üzemük célkitűzésének teljesítéséhez. Ösztönözzön mindenkit az a tudat, hogy e nemes vetélkedés a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére, ötéves tervünk sikeres befejezéséért folyik. Szakszervezetünk elnöksége felhívja a textilipari dolgozókat terveink maradéktalan teljesítésére. Ugyan­akkor főleg a szakszervezeti bizottságokat a legnagyobb nyomatékkal kéri, hogy mindennapi munkájukban elsők között tartsák szem előtt a dolgozók egészségének és testi épségének fokozott védelmét. Noha az ezer főre eső balesetek száma az elmúlt években kis mértékben csök­kent, de az előfordult balesetek súlyosabbak. Töreked­jünk arra, hogy fegyelmezett munkával és magatartással javítsunk e helyzeten. OLYAN KÖZSZELLEMET ALAKÍTSUNK KI hogy mindenki érezze kötelességének a saját és maga munkatársai testi épségének védelmét, a biztonságos munka megteremtését, a balesetek számának csökken­tését. Minden lehetőséget felhasználva munkálkodjunk azon, hogy tovább javítsuk a textilipari dolgozók élet- és munkakörülményeit, egészségvédelmét. A növekvő gazdasági feladatok, a szocializmus által megkívánt műveltség, a helytállás kötelessége a munka­helyen és a családban azt is követeli minden embertől, hogy gyarapítsa tudását, ismereteit. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK UTAT MUTATTAK abban, hogy a társadalomért végzett munka és az egyéni művelődés nem mond ellent egymásnak: jobban dol­goznak, szocialista módon segítik egymást, és amellett olvasnak, tanulnak, művelődnek. Legyünk azon, hogy minél többen kövessék példájukat. A szakszervezeti munka, feladatait szorosan kapcsol­juk össze a neveléssel, hogy minden szervezett dolgozó megértse a szocializmus lényegét, korunk fő vonásait, fő tartalmát. Munkánkkal a béke, a szocializmus és a népek közötti barátság erősítését szolgáljuk. Január 1-től február 29-ig újraválasztjuk alapszer­veinket. A bizalmiak, a műhelybizottságok, a szakszer­vezeti bizottságok, mint választott tisztségviselők és vezető testületek ez alkalommal számot adnak munká­jukról, egyben a fentiekről is beszéljenek. ELNÖKSÉGÜNK SZÁMÍT A TAGSÁG KÖZREMŰKÖ­DÉSÉRE A VÁLASZTÁSOKON Elvárja, hogy véleményt mondjanak és bírálják az eddigi munkát. Javaslataikkal segítsék, hogy a párt és a szakszervezeti mozgalom céljai érvényesüljenek az alapszervezet munkájában, hogy a szocializmus teljes felépítésének feltételei minél előbb megteremtődjenek hazánkban. Mit és hogyan valósítsunk meg országos és helyi terveinkből, az a tagságon és a vállalatok kollektí­váin, munkáján múlik. Várjuk, hogy a szakszervezeti tagság szavazatával vegyen részt a választásokon. Azokat a tisztségviselőket, akik jól dolgoztak, erősítse meg és a tagság bizalmát bíró, a feladatok elvégzésére alkalmas új jelöltek megválasz­tásával szilárdítsa a vezetést. Biztosak vagyunk abban, hogy tagságunk —, mint eddig mindig —, ezúttal is, teljes erővel támogatja szak­­szervezetünk célkitűzését, munkáját és példamutatóan részt vesz az 1965. évi feladatok megoldásában. IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1965. JANUÁR A munkakörül­­mények A beszámoló a dolgozók élet- és munkakörülményeivel is foglalkozik. Az ü­zem­ az át­lagosnál is rosszabb körülmé­nyeket örökölt és évekig nem sok lehetősége volt, hogy a helyzeten változtassanak. Tavaly azonban több, mint egymillió forintos beruházás­sal a szövő II. üzemrészben Új fürdőt és mosdót építettek. A kísérletezés félére Fél esztendővel ezelőtt ösz­­szeült a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat budakalászi üze­mének szakszervezeti bizottsá­ga. Fontos és érdekes javas­latról tárgyaltak. Addig a ve­zetőbizalmiak üze­ienként ösz­­szekötőként, inkább azonban csak adminisztrátorként tevé­kenykedtek. Eladták a bélye­geket, felírták az elmaradáso­kat. A szakszervezeti bizottság új módszerrel kísérletezett: műhelybizottságokat választot­tak. A műhelybizottságok egy­­egy nagy részleget fognak ösz­­sze: az előkészítőt, a szövődét, az alkalmazottakat, a rakta­ Budakalászon A beszámoló még csak vázlat, elképzelés. Miről lesz szó? — ezt a szakszervezeti bizottság csak kör­vonalazni tudja. Javaslatokat, bírálatokat, ötleteket vár. Most zajlanak le a jelölőtaggyűlések. Felhívták a tagság figyelmét, akinek észrevétele van a szakszervezeti munkáról akár szóban, akár írásban jelezze. Most készülődnek. A számvetések ideje ez­­, mi volt, hogyan történt és ho­gyan legyen ezután í­rásokat, így közvetlenebb kap­csolatot teremthetnek a dolgo­zókkal, közelebbről ismerik a problémákat, könnyebben se­gíthetnek. Volt ellenvetés. Új aktivisták „bevetéséről” lenne szó — gyakorlatlanok — mon­dották. Hogyan lennének ké­pesek felismerni a feladato­kat? Azután úgy döntöttek, hogy a gyár szakszervezeti bizott­sága legrégibb, kipróbált mun­katársai vállalják el egy-egy műhelybizottság vezetését. Ad­dig, amíg mellettük felnőnek az újak. Az átszervezés megtörtént. Milyen eredménnyel? VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVIZEINEK LAPJA Tettek és tervek a mérlegen Készülődés a választásokra Pápán­­ Látszólag mi sem egyszerűbb, mint kitűzni egy határidőt és értesíteni az érdekelteket: ekkor és itt jelölő, illetve szava­­zatszedő bizottsági ülést tartunk, szakszervezeti bizalmikat, új szakszervezeti bizottságot választunk. Valójában azonban már a szervezés is nagy gondot jelent. A Pápai Textilművekben például több mint 200 szakszervezeti bizalmi van. Több, mint kétszáz jelölő, illetve bizalmiválasztó gyűlést kellett időben úgy egyeztetni, helyiségről gondoskodni, hogy az időpont a három műszakban dolgozó bizalmiaknak és a szakszervezeti csoport tagjainak egyaránt megfeleljen. Egy­szóval számtalan apróbb-nagyobb tényt kellett figyelembe venni, hogy zavartalanul folyhassanak a választások. Kedvező időben A jelölő- és a szavazatszedő gyűléseket még decemberben minden alapszervezetben meg­tartották. A legutóbbi válasz­tások adataival összehasonlít­va, a részvétel mintegy har­minc százalékkal emelkedett. Körülbelül három hétig tart, amíg az új esztendő első nap­jaiban elkezdődő bizalmivá­­lasztó gyűlések sorozata az egész gyár területén befejező­dik. Minden bizalmi írásbeli beszámolót készít munkájáról. Ehhez természetesen segítséget kap a patronáló szakszerve­zeti bizottság, illetve a megye­bizottsági tagtól. De nemcsak a bizalmiak munkája kerül mérlegre, ha­nem a szakszervezeti bizottság egész tevékenysége is. És mér­legre kerülnek a kívánságok és a tervek. Az érem két oldala A Pápai Textilgyár szak­­szervezeti bizottságának beszá­molójában több kérdés szere­pel. Az egyik így hangzik: a törvények és a rendeletek be­tartása. Az szb ugyanis meg­vizsgálta, milyen mértékben tartják be a dolgozók jogait védő törvényeket és rendelete­ket. Sok vita származott pél­dául abból, hogy egyes műsza­kiak a napi gondok között szem elől tévesztették, hogy a termelés összhangban legyen a dolgozók érdekeivel. Előfor­dult, hogy nem engedélyezték az arra jogosult nődolgozók részére az úgynevezett család­­védelmi napok kivételét. Ha­sonló volt a helyzet a kisgyer­mekes anyák jogainak biztosí­tásával is. Éles viták, hosszú beszélgetések eredménye, hogy ma már gyökeresen megválto­zott a műszaki és gazdasági vezetők szemlélete. De nem feledkezett meg az szb az érem másik oldaláról sem. Arról, hogy minden ren­delkezésére álló eszközzel hoz­zájáruljon a munkafegyelem megszilárdításához, az indoko­latlan hiányzások megszünte­téséhez. A törvények és rendeletek betartását tartotta szem előtt az egyeztető bizottság is, ami­kor három elbocsájtott dolgo­zó esetében a felmondást ha­tálytalanította, részben azért, mert a nem megfelelő indokok alapján mondtak fel, egy esetben pedig figyelembe vette a szóban forgó dolgozó szociá­lis körülményeit. A fonalfestőde rekonstrukciója alkalmával pedig korszerű el­szívóberendezés biztosítja a mérgező gázok elvezetését. A munkakörülményeket javítot­ták a vetülékcsévelőben fel­szerelt automatagépek. Kor­szerűsítették az irodahelyisé­geket is. A bölcsőde és a nap­köziotthon, valamint a kultúr­terem felépítését azonban, bármilyen sürgetők legyenek is azok, a gyáriak jelenleg sa­ját erőből nem képesek meg­oldani. A tanulás A tervezett beszámolóban szó lesz: „A vezetés színvona­lának emeléséről.” Ezzel kap­csolatban az szb többek között javasolja, hogy új bizalmiként csak olyanokat jelöljenek, akik az általános iskola nyolc osztályát elvégezték. Termé­szetesen a régi bizalmiak újra­választásánál nem ez a fő szempont. Tervezik egyébként, hogy a múlt őszihez hasonlóan ismét rendeznek szakszerve­zeti aktivisták részére elő­adássorozatot és a lehetőség szerint minél több aktivistát küldenek szakszervezeti isko­lára, tanfolyamokra, főként a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa négy-hathetes tanfolya­maira. Tettek és tervek kerülnek tehát mérlegre a szakszerve­zeti választásokon. És mérleg­re kerülnek az emberek is, a bizalmiak és a szakszervezeti bizottság tagjai, akiknek több­sége sok szívvel, fáradtságot nem ismerve, odaadóan és be­csületesen képviselte a dolgo­zók érdekeit. S a választások után ez a bizalom és ügysze­retet bizonyára nem csökken, hanem növekszik. P. H. — Eddig még minden jól halad — mondja Ágoston Mi­hály, a szakszervezeti bizott­ság titkára —, vannak ered­ményes próbálkozások, javas­latok, a műhelybizottságok tö­rekednek az önállóságra. Az üzemvezetők először furcsál­­lották, hogy nem a szakszer­vezeti bizottság vezetőivel tár­gyalnak, nem ők a partnereik. Aztán megszokták. Az előké­­szítő műhely bizottsága java­solta például a munka szerve­zettségének javítását. A rak­tárban rengeteg volt az in­kurrens fonal. A javaslat nyo­mán — élénk vita után — ezeket feldolgozták. Azután könnyebben tárolták a fonala­kat. Rendszerezettebbé vált az előkészítés. Ritkábban fordul elő, hogy különböző minőségű fonalak összekeveredjenek. A műhelybizottság első komo­lyabb javaslata tehát sikert aratott. K­fíjjon, de hol ? Ez ma a legnagyobb problé­ma, összejönni valahol, be­szélgetni, tanulni. Találkozni munka után, amikor nem siet­tet a szövés­rk, amikor az em­berek közelébb kerülhetnek egymáshoz. A munkásakadé­mia előadásait szívesen hall­gatnák. De nincs helyiség. S a taggyűléseket is raktárakban, alagsori szobákban tartják, ahová legfeljebb harminc­negyven ember fér. Nagy gond ez. És állandó fejtörés. A kultúrhelyiség nem a gyárban van. Kiesik az út­vonalból, nehezen fűthető. Az irodaépületet másfél éve épí­tik, s legalább ugyanennyi idő­be telik, mire elkészül. Kihe­lyezett technikum működik az üzemben, helyet kell szorítani a politechnikai oktatásnak. A kulturális nevelőmunká­ról sok szó lesz a beszámoló­ban. S ebben a helyiségproblé­ma sajnos, főszerepet kap... Az érdekek védelmében... Ami jó: kétszázötvenre nőtt az aktivisták száma. Beteglá­togatótól a bizalmiig fiatalok és idősebbek segítik Budaka­lászon a szakszervezeti mun­kát. A szakszervezeti bizottság pedig az asztalra ül, vala­hányszor arra szükség van. Elkészült például egy vado­natúj üzemrész. Dísze a gyár­nak. Büszkélkedni lehetett vol­na vele, ha nem csúfította vol­na egy szépséghiba. Emeleten volt. A raktár és az előkészítő pedig a földszinten. Megfelelő szállítóeszköz hiány­ában kézi erővel kellett volna szállítani az árut az emeletre. A szak­­szervezeti bizottság tiltakozott és nem engedett. Az üzem nem indult meg addig, amíg ezt a problémát meg nem ol­dották. Ami a jövőt illeti, szeretnék a központi női öltöző kibővíté­sét. S javasolták a szállítás kisgépesítését. Ha bárkinek gondja, baja támad, olyan magától értető­dő természetességgel keresi fel az üzemi bizottság irodá­ját, mintha rokonaitól, jóbará­taitól kérne segítséget. A közeljövő nem könnyű. Előkészíteni a választásokat és megoldani a hétköznapok min­dennapi feladatait. A volt szakszervezeti bizott­ság tagjai mindezt szívesen vállalják. B. L

Next