Textilmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Feladataink az új esztendőben... Irta: TÓTH ANNA főtitkár Az 1965-ös esztendő küszöbén szakszervezetünk elnöksége nevében szeretettel köszöntöm szakszervezetünk tagjait, a tisztségviselőket, a textilipar minden dolgozóját. Az új esztendőben valamennyieknek jó eredményt és sikeres munkát kívánok. Új évet köszöntünk, kiemelkedő évforduló esztendejét! Húsz éve szabad hazánk! Nagy történelmi forduló, az igazi szabadság születésének huszadik esztendeje. Úgy dolgozzunk, olyan eredményekre törekedjünk, amelyek méltóak a nagy évfordulóhoz. Fokozott kötelességeket ró valamennyiünkre, hogy ebben az esztendőben fejezzük be második ötéves tervünket. S tervünk maradéktalan teljesítése jelentős hozzájárulás országunk erősítéséhez, népünk életének gazdagításához, jobbá tételéhez. Az elmúlt évben végzett munkát alapul véve, sikeresen készülhetünk fel a nagy feladatokra. MIT MUTAT AZ ELMÚLT ÉV MÉRLEGE? Bár csak 11 hónap eredményei állnak a rendelkezésünkre, de már ez is lehetőséget ad annak megállapítására, hogy a textilipar termelési színvonala 6,3 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Az ipar 102,2 százalékra teljesítette a programot. Az első háromnegyed évben 3,6 százalékkal növekedett a termelékenység. De azt a feladatot, hogy a termelés emelésének kétharmad része a termelékenység növekedéséből származzon, nem teljesítettük. Jelentősen emelkedett néhány fontosabb cikk exportja. Csak néhányat említek ezek közül: szeptember végéig pamutszövetből 17, kötöttáruból 11, gyapjútakaróból 19 százalékkal exportált többet a múlt évinél az ipar .A termelési költségek az első háromnegyed évben a vállalatok felénél a tervezettnél kedvezőbben alakultak. Legnagyobb iparágunkban, a pamutiparban azonban 0,3 százalékkal magasabb volt a költség. Bízunk abban, hogy a negyedik negyedévben itt is javul a helyzet. A textilipar 1964. évi kötelezettségeinek megvalósítását elősegítették a mintegy 800 millió forintot kitevő nagyarányú beruházások és rekonstrukciók. A textilipari munkások havi átlagkeresete 3 százalékkal —, egy százalékkal több az átlagosnál — emelkedett. 1965. ÉVI FELADATAINK TOVÁBB NŐNEK Mintegy négyezer tonna pamutfonallal és 12 millió négyzetméter pamutszövettel kell többet termelni, mint 1964-ben. Fésűs-gyapjúfonalból 380 tonnával, fésűsgyapjúszövetből 600 ezer négyzetméterrel magasabb a követelmény, kötöttáruból 510 tonnával többet vár tőlünk a népgazdaság. Az előző évekhez hasonlóan tovább emelkedik az exportra termelt áruk mennyisége is, mindenekelőtt pamutszövetben és kötöttáruban. Az új esztendőben a termelésemelés nagy többségét kell a termelékenység növelésével teljesíteni. Feladataink közül csak néhány jellemzőt emeltünk ki, de ezek is mutatják, hogy az 1965-ös évben milyen sok és szerteágazó tennivaló hárul a textilipar dolgozóira és vezetőire. A feladatok teljesítése megköveteli, hogy feltárjuk az üzemek belső tartalékait. Jó üzemi és munkaszervezéssel biztosítsuk a termelés folyamatosságát,zavartalanságát. FELSZABADULÁSUNK TISZTELETÉRE INDÍTOTT MUNKAVERSENY szervezésével, a jó módszerek alkalmazásával és elterjesztésével, a szocialista brigádok és műhelyek fokozott részvételével nyújtsanak segítséget a szakszervezeti bizottságok üzemük célkitűzésének teljesítéséhez. Ösztönözzön mindenkit az a tudat, hogy e nemes vetélkedés a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére, ötéves tervünk sikeres befejezéséért folyik. Szakszervezetünk elnöksége felhívja a textilipari dolgozókat terveink maradéktalan teljesítésére. Ugyanakkor főleg a szakszervezeti bizottságokat a legnagyobb nyomatékkal kéri, hogy mindennapi munkájukban elsők között tartsák szem előtt a dolgozók egészségének és testi épségének fokozott védelmét. Noha az ezer főre eső balesetek száma az elmúlt években kis mértékben csökkent, de az előfordult balesetek súlyosabbak. Törekedjünk arra, hogy fegyelmezett munkával és magatartással javítsunk e helyzeten. OLYAN KÖZSZELLEMET ALAKÍTSUNK KI hogy mindenki érezze kötelességének a saját és maga munkatársai testi épségének védelmét, a biztonságos munka megteremtését, a balesetek számának csökkentését. Minden lehetőséget felhasználva munkálkodjunk azon, hogy tovább javítsuk a textilipari dolgozók élet- és munkakörülményeit, egészségvédelmét. A növekvő gazdasági feladatok, a szocializmus által megkívánt műveltség, a helytállás kötelessége a munkahelyen és a családban azt is követeli minden embertől, hogy gyarapítsa tudását, ismereteit. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK UTAT MUTATTAK abban, hogy a társadalomért végzett munka és az egyéni művelődés nem mond ellent egymásnak: jobban dolgoznak, szocialista módon segítik egymást, és amellett olvasnak, tanulnak, művelődnek. Legyünk azon, hogy minél többen kövessék példájukat. A szakszervezeti munka, feladatait szorosan kapcsoljuk össze a neveléssel, hogy minden szervezett dolgozó megértse a szocializmus lényegét, korunk fő vonásait, fő tartalmát. Munkánkkal a béke, a szocializmus és a népek közötti barátság erősítését szolgáljuk. Január 1-től február 29-ig újraválasztjuk alapszerveinket. A bizalmiak, a műhelybizottságok, a szakszervezeti bizottságok, mint választott tisztségviselők és vezető testületek ez alkalommal számot adnak munkájukról, egyben a fentiekről is beszéljenek. ELNÖKSÉGÜNK SZÁMÍT A TAGSÁG KÖZREMŰKÖDÉSÉRE A VÁLASZTÁSOKON Elvárja, hogy véleményt mondjanak és bírálják az eddigi munkát. Javaslataikkal segítsék, hogy a párt és a szakszervezeti mozgalom céljai érvényesüljenek az alapszervezet munkájában, hogy a szocializmus teljes felépítésének feltételei minél előbb megteremtődjenek hazánkban. Mit és hogyan valósítsunk meg országos és helyi terveinkből, az a tagságon és a vállalatok kollektíváin, munkáján múlik. Várjuk, hogy a szakszervezeti tagság szavazatával vegyen részt a választásokon. Azokat a tisztségviselőket, akik jól dolgoztak, erősítse meg és a tagság bizalmát bíró, a feladatok elvégzésére alkalmas új jelöltek megválasztásával szilárdítsa a vezetést. Biztosak vagyunk abban, hogy tagságunk —, mint eddig mindig —, ezúttal is, teljes erővel támogatja szakszervezetünk célkitűzését, munkáját és példamutatóan részt vesz az 1965. évi feladatok megoldásában. IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1965. JANUÁR A munkakörülmények A beszámoló a dolgozók élet- és munkakörülményeivel is foglalkozik. Az üzem az átlagosnál is rosszabb körülményeket örökölt és évekig nem sok lehetősége volt, hogy a helyzeten változtassanak. Tavaly azonban több, mint egymillió forintos beruházással a szövő II. üzemrészben Új fürdőt és mosdót építettek. A kísérletezés félére Fél esztendővel ezelőtt öszszeült a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi üzemének szakszervezeti bizottsága. Fontos és érdekes javaslatról tárgyaltak. Addig a vezetőbizalmiak üzeienként öszszekötőként, inkább azonban csak adminisztrátorként tevékenykedtek. Eladták a bélyegeket, felírták az elmaradásokat. A szakszervezeti bizottság új módszerrel kísérletezett: műhelybizottságokat választottak. A műhelybizottságok egyegy nagy részleget fognak öszsze: az előkészítőt, a szövődét, az alkalmazottakat, a rakta Budakalászon A beszámoló még csak vázlat, elképzelés. Miről lesz szó? — ezt a szakszervezeti bizottság csak körvonalazni tudja. Javaslatokat, bírálatokat, ötleteket vár. Most zajlanak le a jelölőtaggyűlések. Felhívták a tagság figyelmét, akinek észrevétele van a szakszervezeti munkáról akár szóban, akár írásban jelezze. Most készülődnek. A számvetések ideje ez, mi volt, hogyan történt és hogyan legyen ezután írásokat, így közvetlenebb kapcsolatot teremthetnek a dolgozókkal, közelebbről ismerik a problémákat, könnyebben segíthetnek. Volt ellenvetés. Új aktivisták „bevetéséről” lenne szó — gyakorlatlanok — mondották. Hogyan lennének képesek felismerni a feladatokat? Azután úgy döntöttek, hogy a gyár szakszervezeti bizottsága legrégibb, kipróbált munkatársai vállalják el egy-egy műhelybizottság vezetését. Addig, amíg mellettük felnőnek az újak. Az átszervezés megtörtént. Milyen eredménnyel? VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVIZEINEK LAPJA Tettek és tervek a mérlegen Készülődés a választásokra Pápán Látszólag mi sem egyszerűbb, mint kitűzni egy határidőt és értesíteni az érdekelteket: ekkor és itt jelölő, illetve szavazatszedő bizottsági ülést tartunk, szakszervezeti bizalmikat, új szakszervezeti bizottságot választunk. Valójában azonban már a szervezés is nagy gondot jelent. A Pápai Textilművekben például több mint 200 szakszervezeti bizalmi van. Több, mint kétszáz jelölő, illetve bizalmiválasztó gyűlést kellett időben úgy egyeztetni, helyiségről gondoskodni, hogy az időpont a három műszakban dolgozó bizalmiaknak és a szakszervezeti csoport tagjainak egyaránt megfeleljen. Egyszóval számtalan apróbb-nagyobb tényt kellett figyelembe venni, hogy zavartalanul folyhassanak a választások. Kedvező időben A jelölő- és a szavazatszedő gyűléseket még decemberben minden alapszervezetben megtartották. A legutóbbi választások adataival összehasonlítva, a részvétel mintegy harminc százalékkal emelkedett. Körülbelül három hétig tart, amíg az új esztendő első napjaiban elkezdődő bizalmiválasztó gyűlések sorozata az egész gyár területén befejeződik. Minden bizalmi írásbeli beszámolót készít munkájáról. Ehhez természetesen segítséget kap a patronáló szakszervezeti bizottság, illetve a megyebizottsági tagtól. De nemcsak a bizalmiak munkája kerül mérlegre, hanem a szakszervezeti bizottság egész tevékenysége is. És mérlegre kerülnek a kívánságok és a tervek. Az érem két oldala A Pápai Textilgyár szakszervezeti bizottságának beszámolójában több kérdés szerepel. Az egyik így hangzik: a törvények és a rendeletek betartása. Az szb ugyanis megvizsgálta, milyen mértékben tartják be a dolgozók jogait védő törvényeket és rendeleteket. Sok vita származott például abból, hogy egyes műszakiak a napi gondok között szem elől tévesztették, hogy a termelés összhangban legyen a dolgozók érdekeivel. Előfordult, hogy nem engedélyezték az arra jogosult nődolgozók részére az úgynevezett családvédelmi napok kivételét. Hasonló volt a helyzet a kisgyermekes anyák jogainak biztosításával is. Éles viták, hosszú beszélgetések eredménye, hogy ma már gyökeresen megváltozott a műszaki és gazdasági vezetők szemlélete. De nem feledkezett meg az szb az érem másik oldaláról sem. Arról, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel hozzájáruljon a munkafegyelem megszilárdításához, az indokolatlan hiányzások megszüntetéséhez. A törvények és rendeletek betartását tartotta szem előtt az egyeztető bizottság is, amikor három elbocsájtott dolgozó esetében a felmondást hatálytalanította, részben azért, mert a nem megfelelő indokok alapján mondtak fel, egy esetben pedig figyelembe vette a szóban forgó dolgozó szociális körülményeit. A fonalfestőde rekonstrukciója alkalmával pedig korszerű elszívóberendezés biztosítja a mérgező gázok elvezetését. A munkakörülményeket javították a vetülékcsévelőben felszerelt automatagépek. Korszerűsítették az irodahelyiségeket is. A bölcsőde és a napköziotthon, valamint a kultúrterem felépítését azonban, bármilyen sürgetők legyenek is azok, a gyáriak jelenleg saját erőből nem képesek megoldani. A tanulás A tervezett beszámolóban szó lesz: „A vezetés színvonalának emeléséről.” Ezzel kapcsolatban az szb többek között javasolja, hogy új bizalmiként csak olyanokat jelöljenek, akik az általános iskola nyolc osztályát elvégezték. Természetesen a régi bizalmiak újraválasztásánál nem ez a fő szempont. Tervezik egyébként, hogy a múlt őszihez hasonlóan ismét rendeznek szakszervezeti aktivisták részére előadássorozatot és a lehetőség szerint minél több aktivistát küldenek szakszervezeti iskolára, tanfolyamokra, főként a Szakszervezetek Megyei Tanácsa négy-hathetes tanfolyamaira. Tettek és tervek kerülnek tehát mérlegre a szakszervezeti választásokon. És mérlegre kerülnek az emberek is, a bizalmiak és a szakszervezeti bizottság tagjai, akiknek többsége sok szívvel, fáradtságot nem ismerve, odaadóan és becsületesen képviselte a dolgozók érdekeit. S a választások után ez a bizalom és ügyszeretet bizonyára nem csökken, hanem növekszik. P. H. — Eddig még minden jól halad — mondja Ágoston Mihály, a szakszervezeti bizottság titkára —, vannak eredményes próbálkozások, javaslatok, a műhelybizottságok törekednek az önállóságra. Az üzemvezetők először furcsállották, hogy nem a szakszervezeti bizottság vezetőivel tárgyalnak, nem ők a partnereik. Aztán megszokták. Az előkészítő műhely bizottsága javasolta például a munka szervezettségének javítását. A raktárban rengeteg volt az inkurrens fonal. A javaslat nyomán — élénk vita után — ezeket feldolgozták. Azután könnyebben tárolták a fonalakat. Rendszerezettebbé vált az előkészítés. Ritkábban fordul elő, hogy különböző minőségű fonalak összekeveredjenek. A műhelybizottság első komolyabb javaslata tehát sikert aratott. Kfíjjon, de hol ? Ez ma a legnagyobb probléma, összejönni valahol, beszélgetni, tanulni. Találkozni munka után, amikor nem siettet a szövésrk, amikor az emberek közelébb kerülhetnek egymáshoz. A munkásakadémia előadásait szívesen hallgatnák. De nincs helyiség. S a taggyűléseket is raktárakban, alagsori szobákban tartják, ahová legfeljebb harmincnegyven ember fér. Nagy gond ez. És állandó fejtörés. A kultúrhelyiség nem a gyárban van. Kiesik az útvonalból, nehezen fűthető. Az irodaépületet másfél éve építik, s legalább ugyanennyi időbe telik, mire elkészül. Kihelyezett technikum működik az üzemben, helyet kell szorítani a politechnikai oktatásnak. A kulturális nevelőmunkáról sok szó lesz a beszámolóban. S ebben a helyiségprobléma sajnos, főszerepet kap... Az érdekek védelmében... Ami jó: kétszázötvenre nőtt az aktivisták száma. Beteglátogatótól a bizalmiig fiatalok és idősebbek segítik Budakalászon a szakszervezeti munkát. A szakszervezeti bizottság pedig az asztalra ül, valahányszor arra szükség van. Elkészült például egy vadonatúj üzemrész. Dísze a gyárnak. Büszkélkedni lehetett volna vele, ha nem csúfította volna egy szépséghiba. Emeleten volt. A raktár és az előkészítő pedig a földszinten. Megfelelő szállítóeszköz hiányában kézi erővel kellett volna szállítani az árut az emeletre. A szakszervezeti bizottság tiltakozott és nem engedett. Az üzem nem indult meg addig, amíg ezt a problémát meg nem oldották. Ami a jövőt illeti, szeretnék a központi női öltöző kibővítését. S javasolták a szállítás kisgépesítését. Ha bárkinek gondja, baja támad, olyan magától értetődő természetességgel keresi fel az üzemi bizottság irodáját, mintha rokonaitól, jóbarátaitól kérne segítséget. A közeljövő nem könnyű. Előkészíteni a választásokat és megoldani a hétköznapok mindennapi feladatait. A volt szakszervezeti bizottság tagjai mindezt szívesen vállalják. B. L