Textilmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Radioaktív izotópokkal végezhető textilanyag-vizsgálati módszerek A textilipari technológia és kutatás nagy ütemben fejlődött az elmúlt évtizedben. Ezért természetes, hogy az olyan modern eszközt, mint az atomfizika révén ismeretessé vált mesterséges radioaktivitást, hamarosan céljainak szolgálatába állította. Mielőtt azonban rátérnénk részleteiben erre, néhány alapvető fogalmat ismertetünk, hogy az alkalmazott műszereket és azok működését könnyebben megérthessük, már korábban említett fényérzékeny lemezeket alkalmazzák. Ezeken ugyanis a jelzett elemi szálak előhívható fényképe jelenik meg. Fonalszerkezet vizsgálat A radioaktív sugárzás segítségével a fonal struktúrát, a szalagokban, való szálelrendezést is vizsgáljuk. Ezt általában úgy végzik, hogy csupán a laboratóriumi mintán alakítják át a szálak egy részére felvitt jelző preparáció valamelyik elemét, gamma sugárzóvá és ennek segítségével készítik a Röntgen-felvételhez hasonló fényképeket. Ugyanis, amint ismeretes, a sugárzó izotóppal jelzett elemi szálak nyomot hagynak a fényérzékeny lemezeken. Szövetszerkezeti vizsgálat Még ma is hiányoznak az ismereteink a szövetek szerkezetéről. Számos jellemzőt közvetett módszerekkel határoznak meg. Ilyen például a szövet porozitása, melyet a légáteresztő képesség, vagy higanytelítés segítségével mérnek, vagy a fonalak és az általuk körbezárt üveg terület viszonya, amelyet fényelnyelés segítségével próbálnak meghatározni. A Moszkvai Textilintézet már 1955 óta foglalkozik radioaktív izotópok szövetszerkezet-vizsgálat céljára történő alkalmazásával. Azonos nyersanyagból készült szövetek egy adott izotópra vonatkozó sugárzáselnyelése, megállapításuk szerint csak a szövet struktúrától függ. Ezt számos különböző kötésű, fonalsortratú, fonalfeszültségű szövettípuson vizsgálták. A bordaütés erő hatása, a lánc és vetülék szakítóerő, a szövetvastagság a szövet- súly változások és a radioaktív sugárzás elnyelés közötti összefüggést meghatározták. Legnagyobb jelentősége ennek a szövetszerkezet meghatározó, módszerének a műszaki szövetek ellenőrzésében van. Az ejtőernyő és szűrő szöveteket például már ilyen izotópos műszerrel vizsgálják. Szövetvastagság mérés Jelenleg, amikor a habhátú, kasírozott szöveteket és ragasztott textíliákat nagy mennyiségben gyártják, döntő fontosságú a vastagság mérése. Eddig a szövetvastagság mérését a területegység súlyának mérésével helyettesítették. A vastagság szórásának meghatározásához pedig számos mintadarab lemérése volt szükséges. A radioaktív sugárzást az előbb említett szövetszerkezet vizsgáló műszerhez hasonlóan felhasználják, a szövet vastagság mérésére is. A sugárelnyelésen alapuló szerkezettel, mintegy letapogatják a teljes szövetfelületet. Viztaszítás mérése Számos ruházati és műszaki szövettől megkívánjuk a viztaszítást. Az impregnáló szerek felvitele előtt biztosítanunk kell, a korábbi technológiai folyamatok alatt felvitt nedvszívó vegyszerek nyomtalan eltávolítását. Az impregnáló anyag mennyiségének egyenletes elosztását is vizsgálják. Mindkét esetben meghatározandó a szöveten levő impregnáló, illetve nedvszívó vegyszer mennyisége. Erre igen alkalmas a radioaktív nyomjelzés módszere. Az impregnáló, illetve a nedvszívó vegyszerben legjobban elkeveredő, izotópot választanak. Szövetek színmélységének mérése A folyamatos színezési eljárások alkalmazása közben nagy figyelmet kell fordítanunk a festék koncentráció állandó szintjének tartására. A még alig látható színelhalványodás, a készárut tekintve, már minőségi hibát okozhat. Izotóp segítségével a mindenkori színezék felhúzás, azaz a színmélység a szöveten magán mérhetővé válik. Ezt a műszert automatizálás céljára is felhasználják, amikor is egy megengedett sugárzáscsökkenés után, színezék pótlásáról gondoskodik a berendezés. Az elmondott vizsgálati módszerek és műszerek csak egy töredékét képezik a világszerte már kísérletezett, vagy esetleg már alkalmazott radioaktív sugárzáson alapuló textil-anyagvizsgálatoknak. műszaki híradó A „TEXTILMUNKÁS” ÉS A TEXTILIPARI MŰSZAKI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET MELLÉKLETE A radioaktivitás és a radioaktív izotópok Izotóp fogalma Bármely anyag atommagját Z számú proton és N .számú neutron alkotja. Ezek összege az úgynevezett tömegszám, vagy atomsúly (A). Tehát A — Z + N. Egy atom kémiai viselkedését a protonok szabják meg. Ezért eltérő tömegszámú (A) és neutron számú (N) atomok, melyeknek azonban a protonszámuk, azaz a rendszámuk (Z) azonos, kémiailag egynemű anyagként viselkednek és az illető anyag izotópjait képezik. Mérésekhez, műszerként való alkalmazásához sugárzó radioaktív izotópokra van szükség. Ilyenek a természetben is találhatók, például a rádium, mezozorium stb. Sugárzások fajtái és jellemzői Az atomreaktorok számának növekedésével egyidejűleg a mesterséges radioaktív izotópok előállítása is megkezdődött. Bármely elemet, vagy annak izotópját sugárzóvá lehet tenni. Általában az atomreaktorok neutron sugárzását használják fel erre. A különböző izotópok lehetnek alfa, béta vagy gamma sugárzók. Esetleg egyidejűleg több különböző erősségű sugárzást is kibocsáthatnak. Az alfa sugárzás Az alfa sugárzást kétszeresen pozitív töltésű hélium ionok alkotják. Ezeknek a sugaraiknak áthatoló képessége igen kicsi. 9 cm-es levegőréteg vagy 0,05 mm vastagságú alumíniumfólia még a legáthatóbbakat is elnyeli. Ionizáló képessége viszont igen nagy, ami azt jelenti, hogy a környéke feltöltődik. Egy alfa részecske útjában? 100— 300 000 iont hoz létre. A béta sugárzás A béta sugárzás elektronokból álló, nagy sebességű katódsugárzás. A sugárzás áthatoló képessége nagyobb, mint az alfa sugárzásé. Az ionizáló hatása viszont csak század része az alfa sugárzásnak. A béta sugárzáson belül két csoportot különböztethetünk meg. Az izotópok elektronkibocsátását béta-nak nevezzük, míg a mesterségesen sugárzóvá tett izotópok közül egyeseket béta-iának. A gamma sugárzás A gamma sugárzás a röntgensugárzáshoz hasonló elektromágneses rezgés. Tehát alapvetően eltér az alfa és a béta sugárzástól, melyek elektromosan töltött részekből állanak. A gamma sugárzás áthatoló képessége a legnagyobb, míg ionizáló képessége a legkisebb mindhárom sugárzás között. Sugárzást észlelők Ahhoz, hogy az egyes izotópok kisugárzását mennyiség, eloszlás, vagy minőség szerint mérni tudjuk, észlelőkre van szükség. Ilyenek például a szcintillációs ernyő, az ionizációs kamra, a Geiger— Müller számláló, a fényérzékeny lemezek, a kémiai doziméterek stb. Radioaktív izotópok textilipari célokra történő felhasználási módja néhány kivétellel 3 fő csoportba sorolható. Nyomjelzésen alapulók, az elnyelés és az ionizálás (tér vagy zóna) mértékének mérésével végzett vizsgálatok. Nyomjelzés A nyomjelzésen alapuló vizsgálatok egységes jellemzője, hogy valamely anyagot, anyaghányadot sugárzóvá teszünk és ezt a vizsgálandó anyagba keverjük, vagy arra rávisszük. Ezután a sugárzóvá tett anyag eloszlását, mennyiségét, jelenlétét, vagy egyéb változását mérhetjük. Sugárzás elnyelés A sugárzás elnyelés segítségével az olyan mérési feladatainkat oldjuk meg, ahol az ismert áthatoló képességgel valamely, a textíliákon nehezen mérhető fizikai jellemzőt (vastagság, sűrűség stb.) kívánunk meghatározni. Az ionizáció Az ionizáláson alapuló mérések valamely anyag, vagy környékének feltöltése révén adnak mérhető eredményt. Esetleg a feltöltés segítségével eloszlatott elektrostatikus feltöltődés csökkenéséből nyerjük a mérési adatainkat. A továbbiakban e három módszer textilanyag vizsgálatban való alkalmazásának egy-két kiragadott példáját ismertetjük. Nyersanyagvizsgálatok Vegyszer- és olaj eloszlás A textilipari nyersanyagokat, jobb feldolgozhatósági tulajdonságuk elérése céljából, vegyszerekkel és olajokkal kezelik. A vegyszerek és olajok alkalmazási céljából kitűnik, hogy ezek egyenletes eloszlása elsőrendű követelmény. Ez ideig általában a vegyi laboratóriumok feladata volt — a nyersanyagtételre jellemző mennyiségű — mintákból a vegyszerek mennyiségi meghatározása. Majd ezen értékek szórásából következtettek a vegyszer eloszlására. A radioaktív izotóp segítségével 10 milliószor pontosabb a vegyszerriosztás mérése, mint az eddigi analitikai módszerekkel. A fonóolajokba és vegyszerekbe izotópot kevernek, és azt megfelelő érzékenységű Geiger Müller számlálóból és diagramíróból összeépített műszerrel végigpásztázva, a vegyszer vagy olaj eloszlása nagy pontos 1ággal meghatározható. Nyersanyag keverékek homogenitása A feldolgozás és a végter-mék szempontjából meg kell követelnünk a jó nyersanyag - elkeveredést. A keverés ha- tásosságait mind a fonalelő- készítő, mind a fonás terüle-etén eddig úgy vizsgáltuk, hogy egy bizonyos anyag- hányadot a keveréktől eltérő színben hagytak vagy szíj nézték. Majd a vett minták- ban leszámolták a jelzett szálak számát. Ezt a hosszajdalmas vizsgálatot bizonyos radioaktív izotópoknak a nyomjelzés módszerével tör-ténő felhasználásával nagy- mértékben lerövidítették. Amennyiben egyes elemi szálak elrendezésére kíváncsiak, úgy nem az ionizációt, vagyis a sugárzás menynyiségét mérik, hanem a MŰSZAKI HÍREK Befejezéshez közeledik a kötszövő fonalak és cérnák szakmai szabványtervezetének elkészítése. Remélhetőleg az új szabvány csökkenteni fogja a fonalgyártók és felhasználók közti vitákat. A szabvány féléves időre, gyakorlati kipróbálásra kerül. Ennek során az esetleges tisztázatlan vagy nem eléggé pontosan körülírt előírások javíthatók. Rövidesen új Zellweger— Uster készülék (fonodas termékek egyenlőtlenségét vizsgáló műszer) kezdi meg működését a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban. A fonoda rekonstrukciója során vásárolt készülék beszerzése és alkalmazása nagymértékben hozzá fog járulni a fonodai hibák csökkenéséhez és a termékek minőségének javulásához. ★ A rekonstrukció során a legkorszerűbb olasz gépekkel szerelték fel a KISTEXT vigonyfonóját Előbb próbáljuk ki... Életszínvonalunk, kulturális fejlődésünk egyre fokozottabb igények kielégítését követeli meg ruházkodásunkban a textilipartól. Az ipar a hagyományos textilanyagok mellett egyre több szintetikus szálféleséget használ fel. Fokozottabban alkalmazza a modern kikészítési eljárásokat is, amellyel az árunak új tulajdonságokat (kopásállóság, rugalmasság, fény, fogás, melegtartó-képesség stb.) biztosít. Az új textilanyagok és kikészítési eljárások felhasználásával az ipar számos új gyártmányt állított elő, melyek egyes tulajdonságaikban eltérnek a hagyományos nyersanyagból és kikészítéssel gyártott textíliáktól. Például a szintetikus bekeverésű gyapjú-és pamuttípusú szövetek, poliuretán habra kasírozott textíliák, módosított szerkezetű szintetikus fonalból készült kelmék stb. Ezek tulajdonságai a felhasználást tekintve, lehetnek előnyösek és hátrányosak. Az előnyös vagy hátrányos tulajdonságok laboratóriumi vizsgálati módszerekkel egyértelműen nem mindig mutathatók ki. Ezért szükséges ezeknek a tulajdonságoknak a meghatározása gyakorlati igénybevétellel, próbahordással. A próbahordások döntő szerepet játszanak az új cikkek használhatósági, minőségi elbíráláskor. Mielőtt az új textília vagy a belőle készült áru tömeggyártásra kerülne, „hordás”, illetve használat útján „kipróbálják”. Ezt nevezik próbahordásnak. Az így kapott tapasztalatok alapján engedélyezik vagy tiltják meg az új gyártmány bevezetését, forgalomba hozatalát. Magyarországon a „próbahordási” kísérleteket a Textilipari Minőségellenőrző Intézet szervezi. A próbahordásra kerülő textíliát, új szövetet, selymet, bútorszövetet stb. a felhasználási célnak megfelelően feldolgoztatja, tehát például az előbbi cikkekből kosztümöt, női ruhát, fotelkárpit-bevonatot készíttet, és bizonyos számú, a kísérletben részt vevő felhasználónak kiadja használatra. A használat módját előírással szabályozzák. Hány óra, nap vagy hónap hordás, használat után kell bemutatni, tisztítani vagy mosni, és milyen módon stb. Mindezen előírások betartása után azután kiértékelésre kerül a próbahordáson átesett cikk. Ez a kiértékelés mind műszeres vizsgálatokból (szakítóerő, kopásállóság stb.), mind szubjektív elbírálásból áll (például kifakulás, pillingesedés stb.). Az összesített eredmény alapján már megállapítható, hogy az új gyártmány a felhasználási célnak, az ár és cél figyelembevételével, alkalmatló a fogyasztók korszerű igényeinek kielégítésére. Ez esetben megkezdődhetik a tömeggyártás és a forgalomba hozatal. Ellenkező eredmény esetében újabb gyártási kísérleteket kell a textilgyárnak végeznie, vagy végérvényesen eltiltják a cikk hazai gyártását. A próbaviselések tapasztalatai és vizsgálati eredményeinek felhasználása mind a gyártómű, mind a fogyasztó szempontjából előnyös és indokolt. A gyártót segíti a helyes nyersanyag keverése, a gyártástechnológia és kikészítés megválasztásában, a fogyasztó pedig jó minőségű árut kap, és megkíméli a reklamációval kapcsolatos kellemetlenségektől. Hasznos nemzetgazdasági szempontból is, mert megelőzi a csökkent értékű, esetleg rendeltetésszerű felhasználásra alkalmatlan áruk gyártását. Nagy jelentősége van a laboratóriumi vizsgálati módszerek helyes kiválasztásánál és minőségi mutatókszámszerű előírásainak meghatározásánál is. Mivel a próbaviselések hoszszú időt és nagy költséget igényelnek, ezért minden esetben nem volna helyes ennek a vizsgálati módszernek alkalmazása. Nagy horderejű, új gyártmányok esetében azonban döntő fontosságú eredményeket hoz. Stenczinger József Hogy ne űzzék át a szövet... Vizsgálati módszerek a textíliák vízlepergető impregnálásának meghatározására Egy magyar szabvány, az MSZ 101/9 lapja foglalkozik a vízlepergető kikészítésű szövetek vizsgálati módszerével. A szabvány közöl egy gyors vizsgálati módszert, amely szerint a vizsgálati anyagot az esőztető készülék befogófejére az ismert módon felfogjuk, és egy percig esőztetjük, majd vizsgáljuk, hogy a vízcseppek két ujjal való megütés után lerázhatók-e. Ha a minta felülete száraz, rátapadt vízcseppeket nem tartalmaz, akkor az impregnálás megfelelő. Ha a felületen rátapadt vízcseppek vannak, de bal oldalon átszívás nem látható, akkor az impregnálás közepes. Ha bal oldalon felszívódás látható, akkor az impregnálás nem megfelelő. Ez a vizsgálati módszer mint gyors meghatározás a sűrűbben szőtt szöveteknél, így a ballonnál megfelelő, elsősorban tájékoztató jellegű eredményeket ad. A ritkább beállítású szövetek esetében ez a módszer nem használható megfelelő biztonsággal, mert ritkább beállítású szöveten a vízcseppek átverődnek, és a bal oldalt is nedvesíthetik, s így az értékelést zavarhatja. Jól alkalmazható azonban kiegészítő vizsgálatként a következő módszer: Desztillált vizet megfestünk valamely — az áru színétől eltérő — színűre. Ebből az oldatból a vizsgálandó árura 3 különböző helyen körülbelül egy borsószem nagyságú cseppet ejtünk. A vizsgálandó anyag alá itatóspapírt helyezünk. A csepp ráejtése után 1 percet várunk, majd a vizsgálati anyagot vízszintes helyzetből kimozdítjuk, és megfigyeljük, hogy a csepp tovagördülésekor a csepp formáját megtartja-e, az anyagra nem tapad-e. Ha az áru a csepp helyén és tovagördülése mentén az árura nem tapad, a csepp a formáját megtartja, úgy az impregnálás megfelelőnek minősül. Ha a csepp helyén és tovagördülése mentén az áru felületére tapad, és a csepp formáját csak részben tartja meg, de felszívódás az árun nem látható, úgy az áru impregnálása közepesnek minősül. Ha a csepp az árura ejtve vagy 1 perc elteltével felszívódást mutat, és ez a bal oldalon is megfigyelhető, esetleg az itatóspapírt is színezi, az áru felületén szétfolyik, és az áru felületéhez tapad, úgy az impregnálás nem megfelelő. A módszer előnye, hogy a vízcsepp kis sebességgel csapódik az áru felületére, és így a ritkább beállítású szövetnél sem verődik át bal oldalra, ugyanakkor a színes desztillált víz felületen való tapadása és felszívódása jól megfigyelhető. Ezek a vizsgálatok a gyakorlati életben hozzák meg eredményeiket, amikor az őszi-tavaszi nagy esőben sem ázik át a ballonkabát, és száraz marad alatta a többi ruha. S. J. .iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiitiiiiiiitiiiü