Textilmunkás, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Együttes erővel Mindannyiunkat sokat foglalkoztatnak az 1966. évi terv fő célkitűzései és az ezzel együtt nyilvánosságra hozott ár- és bérügyi intézkedések. A dolog természetéből adódik, hogy több szó esik az utóbbiról, mint magáról a tervről. Ez természetes. Világos, hogy az embereket jobban megragadja és foglalkoztatja az, ami közvetlenül s rövid idő múlva érinti őket, mint a terv, amelynek hatása csak bizonyos idő múlva érezhető. De a kettő mégis szorosan összetartozik, hiszen a terv teljesítésétől függ, hogy azok, akiket a mostani intézkedések hátrányosan érintenek, minél kevésbé és minél rövidebb ideig érezzék a hátrányt, és a tervben biztosított reálbér- és reáljövedelememelkedést az egyes háztartások költségvetésében is realizálhassák. A terv és az intézkedések közötti szoros összefüggés gondolata vonul végig azon a felhíváson is, amellyel a SZOT fordult a magyar dolgozókhoz, szervezett munkásokhoz. A terv célja — hangoztatja a felhívás — hazánk gazdasági erejének növelése a termelőerők további fejlesztése, az életszínvonal emelése, a dolgozók élet-és munkakörülményeinek javítása. Ennek feltétele a nemzeti jövedelem, az ipari és mezőgazdasági termelés előirányzat szerinti teljesítése. A felhívás állást foglal amellett, hogy további intézkedéseket tegyünk a termelés szerkezetének a szükségletekkel való összehangolására, a műszaki színvonal emelésére, a gyártás- és gyártmányfejlesztésre, a termékek minőségének javítására, az ipar és a mezőgazdaság exportképességének fokozására, a gazdálkodás rendjének, fegyelmének megszilárdítására. A gazdaságossági szemléletnek végig kell vonulni életünk minden területén, takarékoskodjunk az anyaggal, munkaerővel pénzzel, idővel. Törekedjünk arra, hogy a termelés növelését mindenekelőtt a termelékenység emelésével érjük el. Az ár-, bér- és szociálpolitikai intézkedéseik bevezetésénél legfőbb szempont, hogy azok hatása kevésbé érintse az alacsony keresetű és a többgyermekes családokat, a keresetek arányosításával csökkenjenek a bérfeszültségek, a lehetőségekhez mérten érvényesüljenek a szociális szempontok, s igazságosabbá tegyük a közteherviselést. Az intézkedések népgazdasági szinten kiegyenlítik egymást. De ez nem jelenti azt, hogy hatásuk egyformán érint minden dolgozót, minden családot. Lapzártakor nem ismerjük még, hogy például a bérintézkedések miként érintik iparunk dolgozóit. Az azonban biztos, hogy akkor járunk el a kormányhatározat szellemében, mozdítjuk elő a kívánt célt, ha úgy élünk a lehetőségekkel, hogy az adott körülmények között iparunkban is javuljanak a kereseti arányok, csökkenjenek a bérfeszültségek, a gazdaságosabb termelésre ösztönözzenek. A határozat lelkiismeretes, körültekintő és gondos végrehajtása mellett beszéljünk az emberekkel, értessük meg minden szervezett dolgozóval az intézkedések szükségességét. „Együttesen kell vállalnunk a felelősséget szocialista hazánk jelenéért és jövőjéért” — hangzik a SZOT felhívása. Ha megértjük, az intézkedések lényege nem a népgazdasági egyensúly helyrehozása, hiszen az egyensúlyban van — teljesítettük az éves tervet, s a természeti csapások, elemi károk következményeit nem kellett a lakosságra áthárítani , hanem a termelőerők fejlődésének gyorsítása, népgazdaságunk erejének növelése, az életszínvonal rendszeres emelése, akkor könnyebb megérteni és másokkal is megértetni, hogy jövőnk, népünk, szocialista hazánk további felvirágoztatása érdekében érdemes vállalni átmeneti nehézségeket is. Csatlakozunk a SZOT felhívásához, amely minden magyar dolgozóhoz, szervezett munkáshoz fordul, érezze magáénak az 1966. évi népgazdasági terv célkitűzéseit, vegyen részt a terv célkitűzéseit elősegítő szocialista munkaversenyben. Járjanak élen ebben a szocialista brigádok, a szocialista munka műhelye, üzeme címet elnyert közösségek, a kiváló újítók és segítsék munkatársaikat, hogy legjobb tudásukkal vegyenek részt a vállalt kötelezettségek megvalósításában. Mindannyiunk eszére, szívére, tehetségére, tudására szükség van ahhoz, hogy fokozzuk hazánk, társadalmunk, közösségünk erőforrásait, mert így — csakis így — valósíthatjuk meg nagy nemzeti céljainkat, erősíthetjük a munkáshatalmat, s érhetjük el egész népünk tartós felemelkedését. Új cikk készül Békéscsabán A Pamuttextilművek békéscsabai gyárában ezelőtt sima pamutszövetet és nyüstös mintás pamutárut szőttek, amiből főként ágynemű és fehérnemű készült. E választékkal az üzem nem volt versenyképes. Az idén három újító: Varjas István, a Pamuttextilművek gyártmányfejlesztési oszályvezetője, Horváth Piroska tervező és Mitykó János, a békéscsabai gyár üzemvezetője a régi gépek átalakításával megoldotta a női ruhának és blúznak használható dréherszövet gyártását. Az új cikk igen tetszetős, sok variációval, több színben készíthető, alapanyaga pamut, szintetikus és gyapjúfonal. Az üzemszerű próbagyártást 5 géppel október elején kezdték meg. A dréherszövetből mintát küldtek a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalatnak, amely elismeréssel nyilatkozott róla. Az első negyedévben 13 ezer métert készítenek belőle, csaknem 80 százaléka export. Úgy tervezik, hogy — a megrendeléstől függően — 30 —40 gépet alakítanak át dréherszövet gyártására, melyekhez a munkásokat folyamatosan átképzik. E célra külön műhelyt rendeztek be. P. B. I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1966. JANUÁR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Önállóan, jól dolgozik a szakszervezeti bizottság A szakszervezeti bizottság nagy izgalommal várta a Budapesti Bizottság Elnökségét, amely a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár II. gyáregységében tartotta ülését Kétszeres volt az izgalom, mert az üzemek és a szakszervezeti bizottság munkáját egyaránt meg kívánták mutatni. Az szb írásos beszámolót készített munkájáról. Összegyűjtötte több szocialista brigád naplóját, a munkásakadémiák tematikáját, a műszaki konferenciák és termelési tanácskozások jegyzőkönyveit. Ezzel dokumentálta a mozgalmi munka színvonalát. Üzemlátogatással kezdődött a nap. Az szb titkára, Nagy Lajosné, és az üzem igazgatója, Szeli József, szívélyes házigazdaként megmutatták a műhelyeket és a szép termékeket. E látogatásnál feltűnt a tisztaság, a rend, de az is, hogy a verseny nyilvánossága, a munkavédelmi propaganda még hiányos. Az üzemlátogatás után a Budapesti Bizottság Elnöksége meghívta ülésére az szb tagjait. A szakszervezeti munkát vitatták meg. Az szb által készített beszámolót Nagy elvtársnő és az szb többi tagjai szóban is kiegészítették, és a kérdésekre örömmel, hozzáértéssel válaszoltak. A beszámolót, a kérdésekre adott választ, és a vitát összegezve, az elnökség megállapította, hogy az szb önállóan, jól dolgozik, munkája megfelel a mai követelményeknek. Ezt bizonyítja az is, hogy a jó szakszervezeti munkához szükséges feltételeket megteremtették, jó a kapcsolat a gazdasági vezetés, a párt-, a szakszervezeti vezetők között. A termelési és mozgalmi feladatokat közös erővel, gyorsan, és jól végrehajtják. Közös erővel érték el, hogy a szocialista brigádmozgalomban az üzem dolgozóinak 30 százaléka vesz részt. A különböző oktatási formákon 650-en, a dolgozók 45 százaléka tanul. Az szb munkája is hozzájárult, hogy az üzem az 1965. év végére minden termelési mutatóját teljesíti. A dolgozók 93 százaléka tagja a szakszervezetnek. Ez nemcsak az szb, hanem a szakszervezeti bizalmiak munkáját is dicséri, akiknek több mint a fele — különösen a szocialista brigádokban —, rendszeresen összehívja a csoportját. Ezekre a kis kollektívákra számíthatnak is az üzem vezetői. Nem volt könnyű a Budapesti Bizottság Elnökségének, egy jól dolgozó szakszervezeti bizottságnak megjelölni további tennivalóit. Az szb tagjaival együtt, mégis megállapodtak néhány feladatban. Szükséges például megjavítani a munkavédelmi propagan-dát és a szakszervezeti aktivisták közreműködésével elérni, hogy csökkenjen az üzemi balesetek száma. Segíteni a műszaki bizottság munkáját, hogy ugyanolyan színvonalon dolgozzon, mint a termelési, vagy a kulturális bizottság. Meg kell javítani néhány helyen a művezetők és a bizalmiak kapcsolatát. A szakszervezeti bizottságnak segítenie kell az üzemi KISZ-munkát, hogy a fiatalok megtalálják az utat a KISZ-hez. A Budapesti Bizottság Elnökségének tagjai jó benyomásokat szereztek. Megnyugtató, hogy az aktivisták nemcsak jól dolgoztak, hanem látják azt is, hol kell még munkájukon javítani. Az üzem szakszervezeti aktivistái kiérdemelték a Budapesti Bizottság Elnökségének dicséretét. Baranyai Tiborné Brigádok a „Gazella" tervért Milyen egy év végi „hajrá”, hol tart a munkaverseny? Ezt akartuk megnézni a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár 11. gyáregységében. Akartuk. Ám év végi hajrát nem találtunk. Munkaversenyt viszont... Na, de kezdjük elölről. A gyáregység exportra is termel. S a Hungarotex, piaci irányváltozás folytán nem tudta elhelyezni a IV. negyedévi fésűs műszálszövetet. Már úgy látszott: a gyár — önhibáján kívül — nem teljesíti exportkötelezettségét. Ez mindenkit érintett, mert az exportterv teljesítése négy napot adott volna a nyereségrészesedéshez. A gyár vezetősége a minisztériumnak és a Hungarotexnek felajánlotta, hogy kisebb részben pamutszövetben, nagyobb részben kártolt gyapjúszövetben pótolja a kiesést. Elfogadták. S ez a könnyű női ruhaszövetből, amelynek fantázianeve: Gazella, 70 ezer négyzetméter többlet gyártás jelentette. Termelési tanácskozásokon ismertették a feladatot. S a dolgozók vállalták. — Főleg a Kivarróban és a Festődében jelentett ez nagy problémát — mondja Hűvös Endre főmérnök. — Mindkét helyen a szocialista műhely címért küzdenek. A „Gazella” ugyanis nagyon munkaigényes.. A Kivarróban gondos munkát kíván, s a Festődében: darabfestést. Az export pedig hibamentes minőséget. — Most már elmondhatjuk — folytatja Hűvös elvtárs —, hogy a brigádok munkaversenyének eredményeképpen az éves tervet december 24-e helyett, a felemelt mennyiséggel együtt, december 15-re teljesítettük. Tehát a szocialista brigádok ... Szabó György vegyészmérnök, üzemvezető: — A festődés szocialista brigádok nélkül elképzelhetetlen lett volna a teljesítés. A „Vili. Pártkongresszus” szocialista brigád, a verseny alatt annyit teljesített, mint a festöde három brigádja az előző időszak másfél hónapja alatt. Viszonylag kis létszámú üzem a miénk, de ilyenkor látszik, hogy az egész gyár gazdasági életére milyen döntő befolyást gyakorolhat. — Talán a megalakulásunkról — mondja Molnár István, műszak- és brigádvezető. — 1962- ben még csak termelési vállalást tettünk: 110—118 százalékos teljesítést vállaltunk, 1963- ban hozzávettük a minőséget és az anyagtakarékosságot. A következő évben e feladatokhoz egyéni tanulást, általános iskola befejezését, szakmai tanfolyamok elvégzését is hozzávettük. S mindezt teljesítettük. Ketten elnyerték a „szakma kiváló dolgozója” címet, akik két éve még azt sem tudták, milyen is az a festés ... 1965-ben még az átfestési arány is 30 százalékkal javult az előző évhez viszonyítva. Vaskos brigádnapló piroslik az asztalon. Benne Molnár elvtárs gyöngybetűivel egy kis közösség élete. Hogyan alakul a szocialista ember? Gazsó János, raktáros: „Az 1965-ös évben elvégzem az általános iskola VI., VII. osztályát". Szabó István, E. M. Remarque: „Nyugaton a helyzet változatlan”, Keller András, Móricz: „Rózsa Sándor” című könyvét olvasta. Decemberben a brigád 1800 Ft személyi jutalomban részesült, mert megnyerte a november 7-e tiszteletére indított munkaversenyt. A Kivarró üzemben Hollósi Ferencné üzemvezető, Martin Antalné, a műhelybizottság titkára, Tóth Jánosné, a Gagarin-brigád vezetője és Virág Józsefné elmondják, hogy eredetileg a Magyar Posztógyár kivarróüzemének a segítségével kívánták megoldani a „Gazella”-tervet. Mert a szokásos körülmények között még túlórákkal sem lettek volna képesek elvégezni. Ez, persze többletköltséget, szállítási és túlóradíjat jelentett volna. De nem kellett a másik gyárat igénybe venni. Mindenki egy emberként dolgozott. A szövődében úgy igyekeztek, hogy lehetőleg hibátlan anyagot adjanak. Az egész gyárban javították a minőséget. Eredmény: a kivarrási idő a felére csökkent. Időben leadhatták a festődébe. S mindezt a szocialista brigádokkal. A „Gagarin” brigád naplójából: „Látogatás a Budafoki Borpalackozóban. Jól éreztük magunkat, a vezető magyarázatára nem igen emlékszünk. „Július 5-i bejegyzés: „Brigádunk egyik tagja, Vass Frigyesné kilép a gyárból. Lakásához közelebb helyezkedik el. Emlékül egy készlettel leptük meg. Mi szeretettel adtuk, ő szeretettel fogadta.” Brigádnaplók, látszólag kis történetekkel. De ezek mutatják a kis közösség összetartozását, szeretetét egymás és a gyár iránt, és erejét, lám, a munkaverseny eredményes volt. Simon Gyuláné, a termelési felelős fekete, eleven fiatalasszony elmondja, hogy 40 brigád alakult a gyárban, és ezek fegyelme, hangulata a többi emberre is kihat — Hogy érték el? Mosolyog: — Rendelet mondja ki, hogy ez a vezetők munkaköri kötelességei közé tartozik. Erre figyelmeztettük őket, és szinte hiúsági kérdésnek tekintik a brigádmozgalom szervezését, tanítását. A beszélgetésre Nagyné elvtársnő, az szb-titkár tesz pontot: — Brigádmozgalom nélkül már el sem képzelhetnénk a termelést. Nálunk meglátszik, hogy mindannyian magukénak érzik a gyárat. Az élüzemfeltételeknek is megfeleltünk. Az ütemességet biztosítottuk. Jelentős mennyiséget gyártottunk terven felül — túlóra nélkül. Biztatóan nézünk az 1966-os év elé. Sarkady Mária Adrigán József, Farkas Ida, a VII. pártkongresszus szocialista brigád tagjai Szirmai Antalné, Erdélyi Vilmosné, a Gagarin szocialista brigád tagjai