Textilmunkás, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1967. JANUÁR­­ TÍMIPÍRI DOJGOZt­K SZTOVHETM lAPJa Boldog új esztendőt kívántunk új esztendő kü­szödén a szakszervezet Elnöksége nevében köszöntöm iparunk valamennyi dolgozóját. Az újévi jókívánságokat telje­sebbé tehetik a köszönet, az elismerés szavai, az elmúlt évben kifejtett erőfeszítésért, helytállásért, eredményes munkáért, ami hozzájárult ahhoz, hogy iparunk min­den vonatkozásban teljesítette, sőt túlteljesítette a ter­vet, s gazdaságosan dolgozva a kívánt minőségben és választékban juttatott textilárut a hazai és külföldi fo­gyasztóknak. Élenjártak-e munkában a szocialista brigádok, ame­lyeknek ez alkalommal is hadd fejezzem ki Elnökségünk elismerését, megbecsülését. Az egész ipar tevékenységének nagy lendületet adott a kongresszusi munkaverseny, amely magával ragadta a dolgozókat és amelyben példamutatóan helytállva, politikai érettségről, magas fokú öntudatról tettek tanú­ságot. A párt IX. kongresszusa, — amelynek útmutatásai, tanulságai évekig irányítják tevékenységünket — is­mét bebizonyította, hogy a párt az egész dolgozó nép jólétéért, felemelkedéséért küzd. Az ország anyagi le­hetőségeihez képest újabb intézkedéseket javasolt a la­kosság életkörülményeinek javítására. Különös öröm­mel tölt el bennünket, hogy közülük több, közvetlenül érinti a dolgozó nőket. A következő években a párt és a kormány további erőfeszítéseket tesz a gyermekneve­lési gondok segítésére. A hatszáz forintos gyermekgon­dozási segély lehetővé teszi, hogy a dolgozó anya mun­kaviszonyaiból eredő jogainak fenntartása mellett két és fél évig otthon maradhasson. Megkönnyíti a nők helyzetét — a lehetőségek megteremtése után — a mun­kaidő csökkentése is az iparban. A kongresszus roppant anyagából azért emeljük ki e két mozzanatot, mert az ország jövője szempontjából sem mindegy, hogy a nők többsége — akiknek tevé­kenységére a családnak, a társadalomnak olyan nagy szüksége van — hogyan él. Éppen ezért üdvözöljük a párt javaslatait a dolgozó asszonyok életének könnyí­tésére. De tisztában vagyunk azzal is, hogy az új esztendő­ben e segítségen túlmenően, mi magunk is többet te­hetünk és kell is tennünk a jelenlegi helyzet megvál­toztatására. Az esetek túlnyomó többségében ugyanis a nők életviszonyainak alakulása nem esik egybe, nem nő párhuzamosan a család jövedelmének emelkedésével a TV, a könyvek és az egyéb kulturális igényeket ki­elégítő cikkek forgalmával. Hiszen a családban általá­ban nekik marad a legkevesebb idejük az olvasásra, TV-nézésre, művelődésre. A szakszervezettől, a szak­­szervezeti aktivistáktól is függ, hogy e helyzet változ­zék, hogy puszta jognak tekintjük-e az egyenjogúsá­got vagy pedig a munkahelyen és a családban tudato­san törekszünk-e az egyenlőtlen helyzet megváltozta­tására. A kongresszus sok összefüggésben, sokoldalúan fog­lalkozott a gazdasági építőmunkával. Ez előrehaladá­sunk alapja, feltétele. A kongresszus megerősítette, a gazdasági irányítás reformjának elveit, amelyek a ter­melés, a gazdasági tevékenység hatékonyságának nö­velésére irányulnak. A reform célja: erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, az életkörülmények javításának meggyorsítása. Ezt konkretizálja az ötéves terv, amelynek­ megvalósulása lehetővé teszi a tervezett reálbér és reáljövedelem emelést. Az új esztendőben, az új gazdasági mechanizmus elő­készítésével párhuzamosan, minden erőnket az ötéves tervnek erre az esztendőre eső részének teljesítésére kell összpontosítani. Ismét számítunk ebben a szocialista munkaversenyben részt vevő valamennyi dolgozóra, a szocialista brigádok szélesedő mozgalmára, s biztosak vagyunk abban, hogy ezúttal sem csalódunk bennük... Számítunk az örvendetes versenylendületre, amely a kongresszus nevében bontakozott ki, s amely az év utol­só hónapjaiban, ha lehet még fokozódott. Nem egy vál­lalat, gyáregység szinte megoldhatatlannak látszó fel­adatot teljesített. Az új esztendőben tovább ápoljuk a nemes versenyszellemet, amely céljaink megvalósulását hozza közelebb. Az új esztendő küszöbén tiszta szívből üdvözöljük a szakszervezeti tisztségviselőket, aktivistákat, akik oda­adással szervezték és összefogták a versenyt, a szocialis­ta brigádok mozgalmát, és fáradságot, áldozatot nem kí­mélve végezték társadalmi munkájukat, önzetlenül dol­goznak társaik érdekében. Köszöntjük szakszervezetünk tagjait, iparunk dolgo­zóit. Meg vagyunk győződve róla, hogy az idén is dere­kasan helytállnak a termelésben, itthon és külföldön öregbítik iparunk jó hírnevét, fejlesztik szakmai tudásu­kat, bővítik ismereteiket. S az év folyamán demokrati­kus lehetőségeikkel élve, megfontoltan és felelősséggel újraválasztják a szakszervezeti szerveket. Fokozza e választás jelentőségét, hogy a megválasztott tisztségvi­selők működése egybe esik a gazdasági reform beveze­tésével. A mostani választás azért nem egyszerűen a már megszokott aktus ismétlődése. Most nemcsak arról kell számot adni, hogy a tisztségviselők közül ki, ho­gyan dolgozik, mennyire népszerű, hanem azt is mérle­gelni kell, hogy ki hogyan felel majd meg az új köve­telmények között, s ez sokkal bonyolultabb és felelősség­teljesebb feladat, mint korábban volt: sokoldalúbbak­nak, mozgékonyabbaknak kell lenniük. Feladataink nagyok. De eredményeink sem csekélyek. Biztosak vagyunk abban, hogy az utóbbiakra támasz­kodva, tapasztalatait felhasználva, iparunk dolgozói az új esztendőben is dicséretes munkát végeznek. Ehhez kí­vánunk sok sikert, jó egészséget mindannyiuknak szak­­szervezetünk elnöksége nevében. Tóth Anna, a szakszervezet főtitkára Tudomány a gyárban Munkapszichológia - egészségvédelem Új, most fejlődő tudomány­ág a munka­pszichológia. Az első kezdeményezések eredmé­nyeképpen néhány éve alakul­tak meg az ország nagyüzemei­ben a lélektani laboratóriu­mok. Olyan neves gyárakban kezdtek kísérletekhez, mint a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, a Csepeli Vas- és Fém­művek, az Egyesült Izzó — és néhány hónapja a Pamutnyo­móipari Vállalat is. A „Golf” laboratóriumában dr. Molnár Imre vezetésével öttagú „stáb” dolgozik. Nemcsak elméleti ku­tatómunkát végeznek. Legfon­tosabb feladatuk az üzem problémáinak felmérése. Nem minden a betanítás. Igaz a textiliparban komoly munka­erőhiány van, mégis körülte­kintő, alapos vizsgálatot igé­nyel annak az eldöntése: az új munkaerők közül kit hová he­lyezzenek. A textilipari gépek balesetveszélyesek, s akinek bizonytalan a térérzéke, nem való gép mellé. Az új jelent­kezőknél különösen nagy a fe­lelősség, mert legtöbbjük fia­tal, szakmát keres. Az első hó­napok benyomásai, tapasztala­tai egész életükre nyomot hagynak. Évekre van szükség ... — Első feladataink egyike: megismerni, hogy az egyes munkafolyamatok milyen kö­vetelményeket támasztanak a dolgozóval szemben — mond­ta dr. Molnár Imre. — A pszichológiában egyik napról a másikra nem lehet eredményt elérni. Évekre van szükségünk a textil munkakörök minden veszélyének feltérképezéséhez. Nemcsak a lélektani tényező­ket, az összes külső adottságo­kat — a munkahelyek zaját, a port — a vizsgálatnál figye­lembe kell vennünk. S ha már az adottságokat ismerjük, ki­küszöbölésük módszereit kell kidolgozni. Nem hónapokra, évtizedekre szól. Vannak, akik 20—25 évig dolgoznak egy-egy helyen, s nehéz feladat megvalósítani, hogy negyed évszázad múltán se szenvedjenek semmilyen károsodást munkájuktól. . — Különös súlyt helyezünk az­ üzemi balesetek csökkenté­sére — mondta Bárkányi Im­re, a gyár igazgatója. — Új balesetvédelmi oktatást vezet­tünk be. Az egyes üzemrészek­ben kielemezzük az ott előfor­dult sérüléseket, megbeszéljük, hogyan lehetett volna elkerül­ni, mit kellett volna tenni. A paragrafusokat, rendszabályo­kat vita keretében ismertetjük. A legjobb tanácsokat jutalmaz­zuk, így valóságos szellemi ve­télkedő alakul ki. Néha két­­három órát vitatkoznak a rész­vevők. Azt szeretnénk elérni, hogy ugyanazon a munkahe­lyen két egyforma baleset ne forduljon elő. Nem régen az egyik munkahelyen már a kö­vetkező beszélgetést hallottam: „Emlékszel, amikor a kis Pi­roskával az a baleset történt? Akkor is...” A munkásokkal a Régi probléma, hogy a szö­­vedékben fontosabbnak tekin­tik a gépi időt, mint a kézi időt. Pedig megállapították: a rendszeresített munkaszüne­tekkel a termelés mennyiségi­leg nem csökken. A közbeikta­tott 10—15 perces szünetekkel a dolgozók nem fáradnak ki annyira, s a 6-, 7-, 8-adik órá­ban is az első órák színvona­lán tudják tartani a termelést. Csillaghegyen néhány éve a gyakorlatban is bevezették, s az eredmény: az évi megtaka­rítás 100 szövőnő­­ havi kere­sete, felvételtől a betanításig rend­szeresen foglalkoznak. Mivel hazai hagyományok még nin­csenek, a témaköröket külföl­di tapasztalatok alapján dol­gozzák ki. Úgy tervezik, nyom­tatott könyvecskét adnak ki, amiből az új dolgozók mindent megtudnak a gyárról. Benne lesznek a munkával kapcsola­tos tudnivalók, a szórakozási lehetőségek, sőt tájékoztatást ad majd az üzemi sportéletről is. — Mi volt a laboratórium első munkája? — Mindenekelőtt a balese­tekkel foglalkoztunk — mond­ta a laboratórium vezetője. A nyilvántartás segítségével fel­mértük, kikkel történt a leg­több baleset az elmúlt öt év alatt. Adataikat hasonló korú, nemű, azonos körülmények kö­zött dolgozó kollegáikéval ha­sonlítottuk össze, ők az úgy­nevezett „szociológiai ikerpá­rok”. Alapos, körültekintő vizsgálat alá vettük őket, ösz­­szehasonlítottuk kézügyességü­ket, színérzéküket, reflexeiket. Kiderült: azok, akik gyakrab­­­ban szenvednek balesetet, alat­ta maradtak az „ikerpár” adottságainak. A textilgyárakban magas a női dolgozók arányszáma. A Goldbergerben néhány év alatt 42 százalékról 52-re emelke­dett, a férfi munkaerőkínálat pedig visszaesett. A laborató­rium feladatai közé tartozik megállapítani, melyek azok a munkahelyek, ahol nemcsak férfiak, de nők is dolgozhatnak. Hagyomány volt a gyárban. Az egyik legérdekesebb kí­sérletet még Csillaghegyen a szövőgépekkel végezték. Köz­tudott, a kezelésük nem egy­forma igénybevételt jelent. Van, amelyiket nehezebb ki- és bekapcsolni, másikat köny­­nyebb. Egy-egy műszakban ezt a mozdulatot közel 480— 600-szor kell megismételni. A fizikai terhelést mérték három különböző géptípus esetében. Megvizsgálták a dolgozók pul­zusszámát, vérnyomását, a gáz­anyagcserét. Kiderült, hogy nehéz gépek jóval nagyobb igénybevételt jelentenek a szervezetre, mint a könnyűek. A normatervezésnél ezt ter­mészetesen figyelembe kell venni. A vizsgálat a megszokás fontosságára is rámutatott. Ha valaki hosszú ideig nehéz gé­pen dolgozott, az aránylag ki­sebb igénybevétellel kezeli azt, mint olyan kollegája, aki könnyebbhez szokott. Viszont a nehéz gép kezelője a köny­­nyű gépen több energiát hasz­nál el, mint az, aki rendszere­sen azon dolgozik. Ezt a gyá­rakon belüli áthelyezéseknek nem szabad figyelmen kívül hagyni. A munkapszichológiai laboratórium feladata az is, hogy a belépő dolgozó fizikai hogy a fénynyomó gép mellé csak férfiak kerültek. „Férfi munka nem nőnek való” — mondogatták, pedig még ez a munka sem jelent különösebb fizikai igénybevételt. A méré­sek ezt igazolták. Hogy mégis mi volt az oka ennek a merev elzárkózásnak? Az idős „sza­kik” bizalmatlanul fogadták a nőket: „Itt dönteni kell, néha nehéz helyzetekben. Nem fog­ják tudni csinálni.” adottságainak figyelembevéte­lével a számára legmegfelelőbb géphez osszák be. A laboratórium munkájában nemcsak pszichológusok vesz­nek részt. Nemegyszer segítsé­gül hívnak matematikusokat, fiziológusokat és szociológuso­kat, s az adatok feldolgozásá­hoz a központ a PNYV Holle­­rit gépeit. Az országban több mint 20 hasonló jellegű labo­ratórium működik. Munkáju­kat központi szervek, például színdinamikai kérdésekben a Világítástechnikai Intézet, zaj­mérésnél a SZOT Munkavé­delmi Kutató Intézete is segí­ti. Természetesen a tapasztala­tokat egymás közt is kicserélik. A Goldberger vizsgálati mód­szerei, a mérőműszerek sokban hasonlítanak a Lenin Kohásza­ti Művek kutatóival. A nehezen beszerezhető, különle­ges készülékeket a Beloiannisz Gyár közreműködésével kap­ják meg. A laboratórium nem régen alakult. A tapasztalt dr. Mol­nár Imre­ mellett két fiatal pszichológus dolgozik. A MA munkájának eredményét iga­zán talán csak ők fogják majd értékelni... Somfai Péter A munka-pszichológia — egészségvédelem Pulzus és vérnyomás ellenőrzés Mozgásbiztonság vizsgálata a Molnár—Várnagy készülékkel A pszichológus nemcsak műszerekkel vizsgál, beszélgetnie is kell az emberekkel A laboratórium felkészül a zajos üzemekben dolgozók hallásérzékenységének vizsgálatára

Next