Textilmunkás, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1966-ban­ 70 millió forint többlettermelés ,,A kongresszus tiszteletére a vállalt 18 millió forinttal szemben a mai napig­­ 27,6 millió forint többletnyereséget értünk el " A fenti szöveget a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár áviratából idéztük, amelyet­­ IX. Pártkongresszusnak küldtek a gyár dolgozói. A távirat teljes szövege így hangzott: „Jelentjük a kong­­■esszusnak, hogy éves tervün­ket november 25-ig ,teljesítet­­tük, s az év végéig 70 millió forint értékű többlettermelést érünk el. A kongresszus tisz­teletére a vállalt 18 millió for­int­tal szemben a mai napig 27,6 millió forint többletnye­reséget értünk el. December 81-ig ezt 30 millió forintra tel­jesítjük.’ 1966. XI. 29. Aláírás:­­ Győri Pamutszövő és Mű- bőrgyár dolgozói. A gyár dolgozói így köszön­­tötték a kongresszust. A körny­­nyűipar vezetői, de úgyszól­ván a nagy jelentőségű ta­nácskozás valamennyi részve­vője nagy elismerésel fogad­ta a jelentést. Hiszen ilyen nagyszerű teljesítmény a könnyűiparban sem kis dolog. A gyár dolgozóinak már biz­tos a 24 nap nyereségrészese­dés, a népgazdaság asztalára pedig 70 milliót tesznek.­­ Hogyan sikerült így tel­jesíteni kongresszusi váltá­­sok­at? — kérdeztük Czifrik András termelési főosztály­­vezetőtől. — Néhány hónappal ezelőtt a Textilmun­kásiban nagy cikk jelent meg gyárunkról, kong­resszusi vállalásunkról, fejlő­désünkről. A cikkíró megem­lítette, hogy a nagymértékű gyártmány-, gyártás- és gyár­­fejlesztéshez főként drága külföldi gépek beszerzéséhez, óriási összegű tranzakciós hi­telt vettünk fel. Most öröm­mel jelenthetem, hogy az utolsó fillérig visszafizettük ezt a hitelt, vagyis a gépek ára egy év alatt megtérült. Azzal kezdtük tehát, hogy műszakilag megalapoztuk vál­lalásunkat. A másik ennél je­lentősebb tényező: dolgozóink jó munkája, fő­ként a terebé­lyesedő szocialista brigádmoz­galom. Elsősorban róluk kell beszélni — válaszolta a kér­désre Czdfrik elvtárs. A gyárban valóban egyre több és több brigád alakul. A szakszervezeti bizottságon már alig győzik számukat nyilvántartani. Az elmúlt esz­tendőben, már minden mun­kahelyen alakult szocialista címért küzdő brigád. Amikor a legjobb eredményt elérő brigádok iránt érdeklődtem, csak hosszú gondolkodás után kaptam választ: — Valamennyi brigád di­cséretet érdemel az elmúlt év­ben végzett jó munkájáért. Mégis, talán a Műbőr II-ben, Nagy János Béke-brigádja, a szövődében Czapp András Kossuth KISZ-brigádja, a csé­véj­ében Pécsi Erzsébet Zrínyi­­brigádja, a kikészítőben Frang József Táncsics-brigádja, a Műbőr I-ben Sütöri István Kossuth, a Fördöd Andrásné vezette expedíció szocialista üzem, Pergel Rudolf Egyetér­tés villanyszerelő, Krajcz Ed­wi­ne Marie Curie labor brigád­ja dolgozott legjobban. — A szakszervezeti bizott­ság hogyan segítette a kong­resszusi munkaversenyt —­­kérdezzük meg a brigádveze­tőket. — Nálunk nemcsak a szak­szervezet foglalkozott a kong­resszusi munka­versennyel, hanem a párt, a KTSZ-szerve­­zet és a vállalatvezetés is. Véleményünk szerint a szak­­szervezeti bizottság azzal tett sokat, hogy aktívahálózatán keresztül időben ismertette a feladatokat, a verseny állá­sát, és nem sajnálta a fá­radságot az eredmények gya­kori nyilvánosságra hozására. Taggyűlésen meghallgatta a dolgozók véleményét és gon­doskodott az ott elhangzó ja­vaslatok, ötletek késedelem nélküli felhasznál­ák­ról. Mindezek eredménye, hogy tudatosult bennünk a kong­resszusi verseny jelentősége — válaszolták a szocialista brigádok vezetői. Az eredményeikben nagy része van a gyártmányfejlesz­tő­­brigádnak is. Hiszen a ko­rábban kikísérletezett Grabo­­na-félékből, poliuretán hab­szivacs termékből és orkán­anyagból már a tavalyinak két-háromszorosát gyártják 1967-ben. A gyár termékeinek 25 százalékát közvetlen, má­sik 25 százalékát pedig köz­vetett exportra készítik. (Kü­lönböző cipő- és ruházati ipari alapanyagokban.) .— Milyen újabb cikkel le­pik meg 1967-ben a belföldi és külföldi piacot? — kérdez­tük a fejlesztő brigádtól. — Tekintve, hogy a Grabo­­na-félék iránt változatlanul nagy az érdeklődés, elsősor­ban ezt a műbőrcsaládot fej­lesztjük. Ebből az anyagból kitűnő, szinte teljesen valódi bőrnek tűnő, csak súlyában könnyebb, ruházati cikkeket, kabátot, cipőt, csizmát, akta­táskát, női táskát, mappát és sokféle más cikket állít elő az ipar. Sikerült egy újfajta rán­­cosított műbőrt kikísérletezni, egyelőre a Grabowski­n nevet adtuk neki. 1967-ben már ebből is nagy tételeket gyár­tunk. A kereskedelem kérésé­re egyre több különböző mi­nőségű papír alapanyagú mos­ható falitapétát gyártunk, amit úgy nyerünk, hogy a műbőrgyártásnál már egyszer felhasznált papírt vékony, de rendkívül tartós műanyag ré­teggel vonjuk be. Az 1967-es Budapesti Nemzetközi Vásá­ron mutatjuk be először a 900 ezer négyzetméter alapterüle­tű felfújható, vízhatlan PVC- sátrunkat, amely különösen beruházási keretben szegény vállalatok raktárhelyiség­problémáit oldaná meg ol­csón. Jelenleg azon fárado­zunk, hogy teljesen hazai alapanyagból állítsuk elő, hogy még olcsóbb legyen. Távlati terveinkben szerepel még a hordozóanyag nélküli PVC padlóké­zpit gyártása is — válaszolták. A gyár dolgozói újítások­kal segítik a termelés és a termelékenység növelését Mi­­halik Béla, az indiklór festék alkalmazását oldotta meg, Li­­lity Mátyás a Brien-gép Ikapa­­eirisát növelte. Lengyel Ist­ván a kasírozógép ragasztó berendezését korszerűsítette, de lehetne még tovább sorol­ni az ötletes újítók neveit. A kongresszusi verseny na­gyszerű eredménye mögött tehát sok-sok szorgalmas és lelkiismeretes munkás, mű­szaki és irodai dolgozó mun­kája át. A gyár vezetőivel és dolgozóival beszélgetve meg­állapíthatjuk, hogy szinte ki­vétel nélkül valamennyien tudják, hogy gyárunk, a Győ­ri Pamutszövő és Műbőrgyár a jövő, a lehetőségek, a fejlő­dés üzeme. Tudják és átérzik ennek jelentőségét. Tudják, hogy népgazdaságunk egyre többet vár tőlük, egyre töb­bet és egyre jobbat, ezért az idén még a tavalyinál is job­ban akarnak dolgozni. KANITSCH TIBOR A Richards Finomposztógyár soproni gyárában házi divatbe­mutatót rögtönöztek a gyár új termékeiből készült női jersey ruhákból. A képen egyik csinos, háromrészes kosztüm lát­ható. ­ Délután két óra van. Benépesülnek a Váci úti gyárak kapui, jönnek­­mennek a műsza­kot kezdő és vég­ző emberek. A Kender—Juta­gyárban azonban két brigád nem siet haza, hanem ünneplőben a kul­túrteremben gyü­lekeznek. Az asztalok fe­hér abrosszal te­rítve, rajtuk ott­hon készített süte­mények, zserbó­szelet, sajtos pogá­csa, szendvicsek, sör és likőr. Zene is szól, egy lemez­játszó szolgáltatja. A két brigád, az Alkotmány és a Bán Tibor brigád tagjai külön aszta­loknál ülnek,­­ majd később ösz­­szevegyülnek. Varga Mária az Alkotmány brigád vezetője nyitja meg az értekezle­tet. Megemlíti, hogy 1959-ben munkabrigáddá alakultak, 1960- ban elnyerték a szocialista címet és azóta többször is részesültek ki­tüntetésben. Be­számol arról is, hogy a tervlema­radást túlórákkal, vasárnapi műszak­kal hozták be. Vietnami műsza­kot tartottak és kollektíven segí­tettek egy fiút, aki egy üzemi bal­eset következté­ben elvesztette a lábát. Az ünnepélyes értekezleten töb­ben felszólalnak. A fonoda osz­tályvezetője, Fi­­nocchi Ernő tréfá­san, de szigorúan ezt mondja: — Arra akarom kérni az összes kártolókat, hogy a gépeket ne járas­sák üresen. Azaz, ha járatják is, de ne normában tör­ténjen ... Lugosi Károly osztályvezető, az igazgató nevében beszél. Aztán kez­dődik a beszélge­tés, énekszó és tánc. — Nálunk már hagyománya van ezeknek a klubdélutánnal egybekötött bri­gád-értekezletek­nek. Mindig más és más brigádok kerülnek össze, — halljuk Szabó An­­talné szb termelé­si felelőstől. Így aztán a gyárudvaron, öltö­zőkben futólag ta­lálkozó, egymással félmondatnyrt vál­tó emberek meg­ismerkednek egy­mással, elbeszél­getnek az élet fo­lyásáról és a mun­káról. — Miből is áll tulajdonképpen a két brigád munká­ja? — kérdezzük a fonoda üzemve­zetőjétől Németh Lászlónétól? — Az Alkot­mány kártoló bri­gád. A rostkikészí­­tő telepről bálák­ban érkező anya­got ők hasítják, vékonyítják, pár­­huzamosítják, tisz­títják, finomítják és szalagot képez­nek belőle — vá­laszol. — Mennyire ne­héz ez? — Hm... Nem éppen könnyű. Van elő- és finom­­kártoló. Az elő­­kártoló napi két­­három ezer kiló, a finomkártoló napi hét-nyolcszáz kiló anyagot mozgat. Ezzel szemben mindkét brigád két műszakban dolgozik. Necz Jánosné a Bán brigád veze­tője 16 éves korá­tól ebben a gyár­ban dolgozik. Ma öt gyermek anyja, a legkisebb lánya közelebbről megismerni egymást... is már itt táncol a többiekkel. — Akkor a gyár melyik részében dolgozott? — Ugyanitt. Nyújtás voltam mint most. Ez a brigád nyújtással foglal­kozik. Itt is van elő- és finomnyúj­tás. A kártolóból szalagban kapott anyagot vékonyít­ják, minőségét ke­verik és egyesítik. A munkaidő 60 százalékában ki­szolgálják a gé­pet, negyven szá­zalékban pedig ügyelnek rá. — Volt-e ilyen együttes szórako­zás a gyárban az­előtt? — Nem. Ment mindenki a maga útján. Nem ková­­csolódtunk így össze. — Milyenek a mai fiatalok? — Mi sem vol­tunk jobbak. Én 53 éves vagyok, de hasonlónak ér­zem magam ve­lük. Mint idős bri­gádvezetőnek, ne­hezebb volt a dol­gom. Mindegyik magatartását meg­ismerni, de büsz­kén mondhatom, hogy sikerült... Varga Mária brigádvezető 1951. óta dolgozik itt, nem egészen más­fél év megszakí­tással. Orvosi ja­vaslatra munkate­rületet változta­tott. A hangszálai­ra túlságosan rá­rakódott a „szösz­­mösz”. Ez 1959- ben volt. — De visszahú­zott a szívem — mondja. Tagja a munkavédelmi csoportnak és jár­ják az üzemrészt és figyelmeztetik a dolgozókat, hogy karórát, gyűrűt, nyakláncot ne vi­seljenek. Fejkendő nélkül ne dolgoz­zanak. Régebben neki is kitépte az ujját egy álló gép fogaskereke. Be­leakadt a gyűrű. Közben egy fiú harmonikázni kezd: „Nem esek, nem esek, én a Balaton vizé­be ..Necz néni a kislányával tán­colja a csárdást, mi meg többeket megkérdezünk a brigád életéről: — Kétnapos ki­ránduláson vol­tunk Sopronban, meg Aggteleken — mondja Kiriska Istvánná, — szere­tünk közösen mo­ziba is járni. Mészáros Ist­vánná Tömör­kényből került fel Pestre: — Hűséges dol­gozó akarok itt lenni. Megszeret­tem a brigádot. Kovács Jánosné húsz éves, ez az első munkahelye. Előnyújtó: — Nehéz, de meg vagyok elé­gedve. Varga Joakimné is hasonlóan be­szél. Ő 1951 óta van itt. — A műszaki mutatót 109 száza­lékra teljesítettük, — mondja Mezei Gyula művezető —, az ellenőrzés könnyebb, minden brigád maga elle­nőriz, hiszen a terv szinte gépek­re le van bontva. Lent az üzemben általában idege­sebbek az embe­rek, itt a fehér asztal mellett köz­vetlen kapcsolat­ba kerülnek egy­mással, idősebbek, fiatalabbak és mindjárt másképp esik a munka is. Ahogy beszél■ tek róla és ahogy láttuk, így van .. Sarkady Mária A Kispesti Textilgyár jó eredménnyel zárta az évet Felkerestük Nagy Mihály elvtársat a Kispesti Textilgyár­­ főmérnökét és megkértük, mutasson rá, hogy érte el a kol­lektíva a kiváló eredményt. A teljesség igénye nélkül hét pontban foglalnám össze múlt évi eredményeink titkát — válaszolta. " Határidőre és hatékonyan befejeztük a rekonstrukciót, biztosítottuk az új gépek eredményes üzemeltetését, új technológiai eljárásokat vezettünk be, növeltük a termelés volumenét és a munka termelékenységét, javítottuk a mun­kakörülményeket és a szociális ellátottságot.­­ Feltártuk azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyeket a rekonstrukció kiegészítéseként saját erőnkből meg tudtunk valósítani. Pl.: a belső anyagmozgatás egyes terüle­teit korszerűsítettük. Kisebb üzemátrendezések segítségével a szállítási utakat rövidítettük. A fonoda és a szövőde között megvalósítottuk a közvetlen fonalátadást és ezáltal a fonal­berakó részleget megszüntettük. A leszedés munkáját is me­­chanizáltuk.­­ Gyártelepünk öt gyáregységének önállóságát nagymér­tékben fokoztuk. A döntési jogköröket átadtuk a gyár- s részlegvezetőknek, akiknek a szükséges információk leginkább rendelkezésére állnak. A gyáregységvezetők fegyelmi, jutal­mazási és béremelési jogkörrel rendelkeznek.­­ Létszámmegtakarításra és termelékenység-emelésre ösz­tönző bérgazdálkodási rendszert vezettünk be a gyár­­i egységekben és a funkcionális osztályokon. A megtakarított munkabér bizonyos hányadával a gyáregység vagy az osz­tály maga rendelkezik és a dolgozói bér javítására fordítja.­­ A legfontosabb műszaki fejlesztési feladatok elvégzésé­hez koncentráltuk a rendelkezésre álló erőket, és a vég­rehajtásban legjobb munkát végzett dolgozókat megjutalmaz­tuk. Pl. a kikészítő üzem appretúraműhelyének feszítő-szárító rámája a nagy javítással együtt áthelyezésre került A TMK- s szakmunkások három héttel lerövidítették a hathetes határ-­s­­dőt, és­ ezért tízezer forint jutalomban részesültek.­­ A munkakörülményeket lényegesen javítottuk és a munka örömtelibbé tétele érdekében négy műhelyt­­ mintaüzemmé alakítottunk át. A falfestésnél színdinamikát al­­l­kalmaztunk, jó világításról gondoskodtunk és a dolgozók kézi csomagjainak tárolására dekorlemezzel borított tetszetős szek­rényeket rendszeresítettünk.­­ Végül, de korántsem utolsóként említem meg a kong­resszusi munkaversenyt, amely megindulásától fogva magas érzelmi hőfokot és feszítőerőt adott a termelő munká­nak — fejezte be nyilatkozatát Nagy Mihály elvtárs. Ezek után Hevesi Pál elvtárshoz, a KISTEXT szb termelési bizottsága vezetőjéhez fordultunk azzal a kérdéssel, hogyan segítette a szakszervezet a vállalatvezetést a jó gazdasági eredmények elérésében, a kongresszusi munkaverseny ki­bontakozásában. „ Hosszú évek szervező munkájával teremtettük meg az alapot, amellyel a kongresszusi verseny jó eredményei megszülettek — válaszolta Hevesi elvtárs. — Különösképpen a kiváló dolgozó célkitűzések szabatos és széles körű megálla­pítása érdekében tettünk nagy erőfeszítéseket. Ma már ott tartunk, hogy 3800 dolgozónkra személy szerint vagy munka­kör szerint megállapítottuk mit kell tennie, hogy kiváló dol­gozó lehessen.­­ . Ezt követőleg a szocialista brigádoknak nyújtottunk se­­­­gítséget vállalási javaslatainkkal. A termelési, a mű­szaki, az újítási, a munkavédelmi és a kultúrbizottság sokszem­pontú ajánlási rendszert dolgozott ki a brigádok számára. En­nek segítségével a brigádok olyan vállalásokat tehettek, amelyek a gyártelep szempontjából legfontosabb feladatok megoldását segítették elő. Munkánkkal, hogy úgy mondjuk, szerveztük és helyes irányba tereltük a brigádok munkalen­dületét.­­ A vállalatvezetőséggel egyetértésben jutalmazási alapot teremtettünk a kongresszusi verseny legjobbjai és a ki­váló brigádok számára. E célra összesen 140 ezer Ft-tal ren­delkezünk, amelynek időarányos részét már kiosztottuk.­­ Szépen berendezett szocialista brigád klubot létesítet­tünk, ahol a brigádok szórakoznak, művelődnek vagy szakmai ismereteiket fejlesztik. A szervezeti szabály alapján működő klubnak 15 tagú vezetősége van, amely változatos programról gondoskodik. Brigádjaink értekezletek vagy kö­tetlen jellegű összejövetelek céljára is szívesen igénybe ve­szik a klubot.­­ Brigádmozgalmunk eredményeiről és hibáiról havonta megjelenő brigádhíradóban számolnak be. Ez tartal­mazza a brigádklub mindenkori programját is.­­ A Textilipari Szakszervezet Budapesti Bizottsága által szervezett vetélkedőkbe eredményesen kapcsolódtunk be, mert a brigádok szakmai, politikai és kulturális művelődése fontos eszközének tartjuk. A versenyben 19 brigádunk neve­zett be, közülük egy a döntőbe is bejutott és a negyedik helyen végzett. „ Nagy gondot fordítottunk a verseny nyilvánosságára, mert azt tartjuk róla, hogy elősegíti a jó eredményeket.­­ A versenyértékelési formákat bemutató „Gazdálkodj okosan!”­­ kiállításunkat több száz dolgozónk tekintette meg, és végül is fi. díjat nyert a Hazai Fésűsfonóban rendezett zsűrizésen, fe­dezte be tájékoztatóját Hevesi elvtárs. Madarász Andor A Kispesti Textilgyár új homlokzati része.

Next