Textilmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
TEXTILMOKKAL ! 2 A húszesztendős Lőrinci Fonó köszöntése „Húsz esztendő egy gyár történetében nem nagy idő” — gondoltam magamban, amikor kezembe vettem a Lőrinci Fonó megalapításának évfordulójára kiadott díszes prospektust „Mi iz a Goldberger, a Ganz, a Láng múltjához?” — tettem fel a kimondatlan kérdést és lapozgatni kezdtem a kis füzetet. De már az első oldal mondatai megragadták a figyelmemet: „Óriási szenzáció! Örömhír hölgyeknek! Újra lesz selyem, bársony, karton. A Gazdasági Főtanács megvásárolt egy angol fonodát! Óriási szenzáció ...” olvastam, és akaratlanul magával ragadott a felszabadulás utáni évek hangulata. Azoknak a nehéz napoknak, hónapoknak a hangulata, amikor állás nélküli, szövőnők, fonónők, mérnökök szorongva reméltek kenyeret az új fonógyártól. A háború alatt elpusztult, vagy élelemre cserélt ruhadarabokat pótolni kellett, s bár megszületett már a jó forint, a romos textilgyárak még alig termelhettek... Eszembe jutott a kép, amely néhány hónapja Lőrincen fogadott. A legkorszerűbb, nyolcfejes, Textíla fésülőgép, a nagy teljesítményű előfonók, gyűrűsfonó berendezések, minden igényt kielégítő öltözők, mosdók, a tízféle ételt kínáló étterem, a kényelmes leányszállás. Most éreztem igazán, milyen óriási fejlődésen ment keresztül két évtized alatt az üzem. 1948 őszén hat megbízott utazott Angliába, hogy leszereljék s hazaküldjék — 330 vagonba csomagolva — a Crest Mill gyár berendezéseit, öt hónap alatt végeztek a munkával. A fonoda helyén akkor még repülőgépgyár hangárjai álltak. A lőrinciek lázas sietséggel építették át az épületeket, szerelték fel, a gépeket, hogy még a hároméves tervben fonalat kapjon az ország. A nehézségek Nem volt elegendő műszaki szakember. Negyvenhét fiatalemberből próbálták kinevelni az új műszaki gárdát. Közülük sokan akkor kaptak kedvet a tanuláshoz. S az üzem ma már méltán büszkélkedhet azzal: jó néhány munkásvezetőt nevelt, s adott a fonónak — sőt az országnak. A jelenlegi igazgató, Peer András munkásként kezdte, a fonodából nőtt ki Thin Győzőné, a nagyvállalati szakszervezeti tanács titkára, Gombold József mérnök, Kemenczes Sándorné előmunkás, országgyűlési képviselő és sorolhatnánk, akik tudásuk, szorgalmuk révén lettek vezetők. S a tanulás már hagyomány Lőrincen: 1980 óta a Fonónak saját technikuma van. Hét év alatt az üzemi általános iskolában 416-an végeztek. Sokan a különböző főiskolákon, egyetemeken szereztek diplomát Honnan indultak és hová jutottak? Legjobban a számok mutatják. 1948-ban a Lőrinci Fonó termelése az Egyenlítőt 978-szor érte volna körül. Ma? Egyévi termelésük a Föld és Hold közötti távolság csaknem ezerszeresével egyenlő! S . a. mennyiség soha nem ment rr minőség rovására. Ezt igazolja az erkölcsi és anyagi megbecsülés. Húsz esztendő alatt több mint háromezren egyéni elismerést, 26-an magas kormánykitüntetést kaptak, s az ezzel járó pénzjutalom mintegy 4 millió forintot tett ki. Az utóbbi 10 esztendő eredményeiért mindenekelőtt a szocialista és munkabrigádokat illeti dicséret Büszkék létesítményeikre 1949-ben épült a leányszállás, amelynek fenntartására évente csaknem 390 ezer forintot fordítanak. A vidékről jött fonónők itt valóban megtalálják mindazt ami az otthont pótolhatja: havi 100 forintért nyugodt pihenést, főzési, mosási, tanulási lehetőséget nyújt, nem is szólva a kellemes baráti társaságról. Az ebédlő üzemeltetésére, az étkezési hozzájárulásra évente mintegy 700 ezer forintot fordítanak, felújításra a közelmúltban több mint két és fél milliót költöttek. Az üzemi könyvtárat 1948- ban alapították. Az első hét könyvet Székely Lászlóné adományozta a sajátjából. Ma már több száz rendszeres olvasót tartanak nyilván a nemrégen átalakított sok ezer kötetes könyvtárban. A Ferihegyre vezető gyorsforgalmi út mentén mindenkinek feltűnik a modern külsejű művelődési otthon. Ez a művelődési központ a Lőrinci Fonó több mint kétezer dolgozójának tulajdona — a szó legszorosabb értelmében. Hiszen valamennyien kivették részüket az építésből — több mint 500 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá létrehozásához. Közös vagyon tehát a 323 személyes színházterem, a korszerű technikai felszerelés, a klubszoba, s minden, ami hozzá tartozik. Az utóbbi három évben 3900 hallgatója volt a falai között megtartott ismeretterjesztő előadásoknak, 32 ezer részvevője a munkásakadémiának. A számok — önmagukban — nem mondanak eleget. De azok, akik végigküzdötték a húsz esztendőt, tanúi annak, micsoda nagyszerű erőfeszítést, lelkes tenniakarást takarnak a számok. Megérdemlik a tiszteletet, a megbecsülést, akik két kezük munkájával írták a Fonó történetét, akik részesei voltak a két évtizednek, az élüzem cím több mint tucatnyi megszerzésének. Most a 20. évfordulón tisztelettel köszöntjük őket. S. P. 1969. JANUAR A TEXTIL- BŐR- ÉS RUHÁZATIPARI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKSÉGE a textil- és a ruhagyárak kapcsolatáról A Textil-, Bőr- és Ruhaipari Szakszervezetek Szövetségének elnöksége legutóbb értékelte a Kőbányai Textilgyár, a Magyar Posztógyár, illetve a Május 1. Ruhagyár, a Vörös Október Férfiruhagyár tapasztalatai alapján a textil- és a ruhagyárak munkakapcsolatát Megállapította, hogy a két rokon szakma 1964 óta a gyártmányfejlesztésben szocialista szerződéseket kötve működik együtt. Ez az együttműködés az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta javul. A Férfi Fehérneműgyár például hat, a Vörös Október Férfiruhagyár 12 textilgyárral létesített munkakapcsolatot. A ruhaipari vállalatok a külföldön szerzett tapasztalatokat átadják a textiliparnak, és áruminták bemutatásával is segítik a gyártmányfejlesztést. A Vörös Október Férfiruhagyár több új anyag kísérletezésére kötött szerződést a textilgyárakkal, amelynek költségeit közösen fedezték. Az új árucikkek közül több elnyerte az „év legszebb terméke” címet. A textil- és a ruhagyárak között a múlt évben — menynyiségi vonatkozásban — már csaknem problémamentes az együttműködés. A ruhaipar azonban sok esetben csak nehézségek árán képes teljesíteni a kereskedelem igényeit, mert a textilipar a rendelést nem a minta- és színelosztásnak megfelelően szállítja. Ezáltal a beérkezett árutömeg elfekvő készletté válhat , problémáktól eltekintve a vállalatok együttműködését az elnökség megfelelőnek tartotta. Hasonlóan nyilatkoztak a vállalatok vezetői is. A kapcsolat eddig főleg gazdasági vonatkozásban alakult ki. Figyelmet érdemel a Kőbányai Textilművek szakszervezeti tanácsa titkárának megjegyzése: helyes lenne, ha a két ipar társadalmi szervei között is élő, eleven kapcsolat jönne létre, amely a gazdasági problémák gyorsabb és eredményesebb megoldását is segítené. A szövetség elnöksége a továbbiakban meghallgatta Tóth Anna főtitkári jelentését az 1968-ban bevezetett munkaidőcsökkentés tapasztalatairól a három iparágban és az 1969. január elsejétől tervezett munkaidő csökkentéséről. A textilruha és bőrcipő iparágakban a múlt év január 1-től öt, július 1-től további 29, későbben még 14 vállalat csökkentette a munkaidőt. Az érintett 48 vállalatnál mintegy 120 ezer dolgozó élvezi a kormány határozatában biztosított kedvezményt. A munkaidő rövidítésének üteme gyorsabb, mint az az előzetes felmérések alapján várható volt A dolgozók nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a lehetőséget, s konkrét javaslatokkal, felajánlásokkal segítették a sikeres megoldást. 1969. január elsejével újabb vállalatok kértek és kaptak lehetőséget (a textilipar területéről újabb 9 vállalat), a munkaidő csökkentésére. Ez azt jelenti, hogy a textiliparban a dolgozók 80,3, a ruhaiparban 86,7, a bőr- és cipőipar 99,8 százalékának 1969. január 1-től részlegesen, vagy teljesen rövidebb a munkaideje. A kormányhatározatban biztosított négy órához viszonyítva a heti munkaidő csökkentése a textiliparban 2,92 óra, a ruhaiparban 3,84 óra, a bőr-, cipőiparban 4 óra. A vállalati felkészülési tervek felülvizsgálatánál és engedélyezésénél gyümölcsöző együttműködés alakult ki a minisztérium illetékes osztálya és a szakszervezet szervei között. Néhány vállalatnál nehézségekben ütközik a munkaidő csökkentése. Éppen ezért a textiles szakszervezet elnöksége megvizsgálja, milyen erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy ezek a vállalatok is bevezethessék a munkaidő-rövidítést. A szövetség elnöksége végezetül javasolta a szakmák elnökségének, hogy néhány dologra hívják fel az érdekelt szakszervezeti szervek figyelmét: Rendszeresen ellenőrizzék a keresetek alakulását, s az alapelveknek megfelelően biztosítsák, hogy a rövidebb munkaidő következtében sehol se csökkenjen a kereset Szervezzék és mozgósítsák a dolgozókat a belső tartalékok feltárására és hasznosítására. Vizsgálják a több szabadidő helyes felhasználásának lehetőségeit a vállalaton belül és a más szervek útján. Tartsák szem előtt a lányok és asszonyok pihenésének megszervezését, a második műszak terhének további csökkentését A vállalatoknál, ahol az önerőből történő munkaidőcsökkentés komoly akadályokba ütköznék, kezdeményezzék az okok feltárását és helyi tanulmányok elkészítését a szükséges segítség formájára és mértékére. M. K. Helyeseljük... A Pamunnyomóipari Vállalat Kelenföldi Textilgyárában a karácsonyi gyermekcsomagokat osztották szét valamennyi dolgozó gyermekének. Két év óta változtattak ezen. A szakszervezeti bizottság úgy döntött, hogy inkább a többgyermekes szülők kapjanak értékesebb ajándékokat. Az idén ennek megfelelően a három vagy annál több 11 éven aluli gyermekes szülők részesülnek segélyben, és az egyedülálló szülő, akinek két nem annál több 14 éven aluli gyermeke van. A segély összege, a gyermekek számától függően 350 Fttól 850 Ft-ig terjedt. Úgy véljük, hogy ez a megoldás találkozik a dolgozók igazságérzetével Az elaprózott ajándékot szinte észre sem veszi, aki kapja, így pedig azoknak jut, akiknek ez leginkább indokolt, és a segély valóban segít. Szakszervezeti látogatás három arab országban TÖBB MINT EGY ÉV telt el az 1967 júniusában a Kölel-Keleten kirobbant fegyveres konfliktus óta, melyben Izrael jelentős területeket foglalt el az Egyesült Arab Köztársaságtól, Jordániától és Szíriától. E területeket az agresszor azóta is megszállva tartja, semmibe véve az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát, mely elrendelte a megszállt arab területek kiürítését. Sőt, az eltelt időben mindennapossá lettek az izraeli fegyveres provokációk, békés polgári lakosok elleni terrortámadások A támadásokkal egyidejűleg széles körű arabellenes propagandahadjárat folyik a nyugati országokban, amely mintegy előkészítése a megszállt területek bekebelezésének s az újabb agressziónál. Az érintett arab országokban a legfontosabb feladat a függetlenség megvédése, az agresszió visszaverése és az elvesztett területeik felszabadítása. E nehéz harcban az arab munkástömegek és a szakszervezetek jelentős szerepet vállaltak. E küzdelemről, az agressziótól sújtott területek lakosainak nehéz helyzetéről kaptunk képet a munkássajtó képviselői számára Kairóban, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége által megrendezett szemináriumon. UTAZÁSUNK a harci övezetekben, a menekülttáborokban és Szíriában a polgári fegyveres kiképzésnél, valamint a Palesztinai Nemzeti Felszabadítani Front képviselőivel folytatott beszélgetések megmutatták: a függetlenségükért küzdő arab dolgozók tudják, hogy a szocialista országok segítik harcukat. Tudják, hogy Izrael csak az amerikai imperializmus segítségével győzött korábban és a tavaly júniusi támadó háborúban. De felismerték azt is, hogy összefogással — a munkások és más dolgozó rétegek harcával rendszerük megerősítéséért — olyan erővé válnak, amely mint mondták — békésen vagy fegyverrel távozásra kényszeríti Izraelt az elfoglalt arab területekről. Szuezben láttuk a csatornában a sűrűn egymás mellett veszteglő hajóóriásokat, amelyek tavaly június óta, s ki tudja még meddig, várják a szabad utat Igaz, hallottuk, hogy a biztosító társaságok már kifizették a rakományok árát. De ahol álltunk, valamikor egy olajtároló és rakodó központ volt Most jórészt romhalmaz. Magát Szuez városát az ismétlődő izraeli belövések miatt az egyiptomi hatóságok részben kiürítették. Csak a legfontosabb üzemek dolgozói maradtak ott De családtagjaikat szintén kitelepítették. Jordániában a Baka-i menekültek táborában ötvenötezer, többségében palesztínai menekült nyomorog sátrakban vagy a szabad ég alatt. A Palesztinai Felszabadítási Front egyik kiképzőhelye is e tábor. A táborvezető szavai: „A szabadságot nem lehet úgy megosztani, hogy a mi számunkra itt a táborban nincs, de az Egyesült Államokban, Európában élőknek van... Minket az USA segítségével győztek le, s az erőszak, a túlerő s a napalmbombák kényszerítettek lakóhelyünk elhagyására. Számtalan országtól, szervezettől kaptunk segítséget s ezt nagyon köszönjük ... de olyan segítséget nem fogadunk el, mellyel arra akarnak rábírni, hogy ne térjünk vissza hazánkba, Palesztinába... Nem akarjuk, hogy miattunk világháború törjön ki, politikai segítséget kérünk... Kérjük, értsék meg helyzetünket, azt, hogy állandó háborús helyzetben élünk, s nap mint nap támadást várunk, de el vagyunk szánva, hogy harcunkat mindaddig folytatjuk, míg vissza nem térhetünk hazánkba... egyedül csak ezt a megoldást fogadjuk el...” AZ EMBER ELGONDOLKOZIK: alig egy éve, ezek a tízezrek még valahol Palesztinában vagy Nyugat-Jordániában békésen éltek, s ma mindenüktől megfosztott földönfutók, mert így kívánta meg a nemzetközi olajmonopóliumok érdeke. Az egyik palesztínai menekült mondotta: „Fél órát adtak az izraeli katonák, hogy házamat elhagyjam. Aztán jöttek a földgyaluk, s ahol azelőtt a falum volt, új építkezést kezdtek az elűzött arabok helyére hozottak számára...” Egy szíriai kiképzőtáborban, Damaszkusztól nem messze a hadsereg tagjait képezték ki négy csoportban, különböző fegyverek kezelésére. Több száz polgári ruhás fiatalember közül néhányat megkérdeztünk, hol dolgozik, mi a foglalkozása. Az egyik banktisztviselő volt, a másik a postánál dolgozott. Meglepő volt a fegyelem, úgy látszik, a tanulságot levonták, csakis egy egészséges társadalommal, a dolgozó tömegekre, azok fegyveres harcára támaszkodva, fegyelmezett harccal lehet megvédeni az országot az imperializmus által bújtogatott izraeli agresszió ellen. DR. FAVZI, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára elnökletével és vezetésével megtartott üléseken tudományos előadások is elhangzottak a palesztínai kérdésről. Megértettük: az arab szakszervezetek és a munkás tömegek nem törekednek Izrael állam megsemmisítésére és nem uszítanak fajgyűlöletre, vagy az ott élők kiirtására. Az arab szakszervezeti vezetők elhatárolták magukat az ilyen — korábban más fórumon elhangzott — szélsőséges megnyilvánulásoktól s leszögezték: az agresszív cionizmus ellen harcolnak, amely ,,** imperializmus és kolonializmus eszköze a Közel-Keleten”. „Igazságos megoldás mellett vagyunk — mondották — amely abból indul ki, hogy Palesztinában különböző népek békében együtt éljenek, mint azelőtt, amikor még a térségben nem tört be az olaj és egyéb kincsekre éhes imperializmus, amely mesterségesen felszította az ellentéteket.” Törekvésekben és nehéz harcukban maguk mellett tudják a világ haladó erőit, amelyek segítségével felszabadítják az elfoglalt területeket, győzelemre viszik függetlenségi harcukat, a helyreállítják e térségben a békét. Bognár Perem Izraeli napalm Um a «rá» sebesültjei Jordániában