Textilmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1971. JANUÁR ARA: 50 FILLÉR »imuiPiRi dolgozók smsnomnHM mns I- IV. ötéves tervben Eddig még soha nem látott fejlődés indul meg a textiliparban! 8-10 évig tartó rekonstruáló ♦ Javulnak a munkakörülmények Ezekben a napokban, hetekben száznál több ezer textilmunkás beszél bizakodva az ipar jövőjéről, a szép, de nehéz feladat valóraváltásának hogyanjáról. Egyszóval: elkezdődött — a párt, a kormány és az országgyűlés jóváhagyta IV. ötéves tervtörvény — a mindennapok munkájával, erőfeszítéseivel történő gyakorlati végrehajtása. Amit a textilipar öt év alatt ad Az alapvető célkitűzések, melyek valóra váltása a népgazdaság tervének egészéből a textiliparban dolgozók feladatai a következők: A lakosság növekvő igényének maximális kielégítése érdekében biztosítani kell a megfelelő minőségű és összetételű áruválasztékot. A méterárut gyártó és termelő iparágaknak meg kell teremteni azt a biztonságot mellyel a ruházati ipar a hazai vásárlók és a külföldre szánt export igényeit megfelelő szinten kielégítheti. Belföldön a ruházati fogyasztás 1971—75 között 40—42 százalékkal növekedik. Ennek megfelelően a textiliparnak — az öt év során — mintegy 37 százalékkal kell növelnie értékben a termelés volumenét. Export feladatainkat meghatározzák az állam kötelezettségei, a szocialista országokkal kötött szerződések maradéktalan teljesítése. A textiliparnak — a baráti ország,okba 60—62, és tőkés relációban — 30 százalékkal szükséges növelni export volumenét. E két alapvető feladat, a bel- és külföldi piacot szolgáló országosan felfutó textiltermelést lényegében csak 7 százalékos létszámtöbblettel, a termelés volumennövekedésének 80—84 százalékát pedig a termelékenység növekedésével kell biztosítani. S mindezt úgy, hogy a mennyiségi és minőségi követelmények növekedése mellett a választékot struktúraváltozással jelentősen bővíti. E szempontból nézve a tervezett fejlődés a kötszövő iparnál átlagon felüli: 67 százalékos, a gyapjú, a len-, kender és selyem iparnál átlagos, s még a pamutipar átlag alati fejlődése is 25 százalékos lesz. A textiliparban 1970-ben 154 ezer tonna nyersanyagot , rostot, szálas anyagot dolgoztak fel. Ez a mennyiség 1975-re 20—22 százalékkal lesz nagyobb: 188 ezer tonna. Ebből a természetes szálak részaránya 3,8 százalékkal csökken, a szintetikus szálaké pedig öt százalékkal emelkedik. A szövött áruk részaránya kilenc százalékkal csökken, s kötött és nem szőtt termékeké viszont ugyanennyivel növekedik, és amit rekonstrukciótól kap A textiliparban most kezdődő termelés és nyersanyag felhasználás struktúrájának alapvető változása — kedvező, s olyan folyamat amely nem zárul le a IV. ötéves terv befejeztével sem, hanem tovább tart majd az V. ötéves terv időszakában is. Az 1971-ben induló nagy rekonstrukciós program elsősorban a gépi fejlesztést biztosítja, megteremti annak lehetőségét, hogy a textilipar nagy része modernebb technikával üzemeljen. A 8—10 évet igénybevevő rekonstrukció eredménye a műszaki színvonal javulásában is megnyilvánul majd. Ennek illusztrálására most néhány számszerű példa. A fonodas gépek közül mintegy 110 ezer fonóorsó kerül kiselejtezésre, illetve korszerűsítésre; a kártoló és nyújtó gépek egy részét háromszoros teljesítésű gépek váltják fel; 7—8 ezer szövőgép helyét automata, és 20 százalékban új rendszerű szövőszékek foglalják el, s ezzel a jelenlegi 31- ről 62 százalékra növekszik az automaták részaránya. De a szövödék mellett sor kerül az előkészítő és kikészítő üzemrészek rekonstrukciójára is. Minden textilmunkásnak sokat ígérnek ezek a számok, jelentik egyben a munka-feltételeknek, a munkakörülményeknek a javulását, s jelenti azt is, hogy a fejlett technikához jól képzett dolgozóikra van szüksége a textiliparnak. A technikai változás, a fejlődés időszakában is a termelési tervek teljes kapacitással számolnak. A termelési volumen növelés elérhető, végrehajtható, de nagyon fegyelmezett és tervezett munkát igényel minden terület felelős vezetőjétől és dolgozójától. Ott, ahol műszaki fejlesztésre kerül sor, a vezetőknek jó előre biztosítani kell a modern technikai fogadását, a megfelelő, kulturált üzemtervezés megszervezését, alkalmazását. Azokban az üzemekben pedig, ahol a rekonstrukció csak részleges, vagy erre egyáltalán nem kerül sor , ott a termelékenység növelése érdekében a meglévő tartalékokat kell feltárni. A éterkérelmek elbírálása A textiliparban valamennyi vállalat kidolgozta fejlesztési elképzeléseit a IV. ötéves tervre. A sok javaslat közül azok kerülnek megvalósításra, melyek leginkább elősegítik népgazdaságunk IV. ötéves tervének realizálását, melyek viszonylag a legkisebb ráfordítással — a legnagyobb hatékonyságot biztosítják mind a vállalat, mind a népgazdaság részére. A fejlesztéshez, a rekonstrukcióhoz szükséges anyagi, műszaki erőforrásokat azok az egységek kapják majd meg, melyek versenytárgyaláson bizonyítják, hogy az adott egység fejlesztése a legaktuálisabb és a leggyorsabban megoldható. A hitelkérelmek elbírálásánál döntő szempont: a vállalat saját erőforrásaival milyen mértékben vesz részt, milyen időtartammal hajtja végre a rekonstrukciót, s mennyi idő alatt fizeti vissza a hitelt. Ugyanilyen fontos az is, hogy a fejlesztéssel milyen mértékben növeli a munka termelékenységét, mennyire tehermentesíti az építőkapacitási szükségletet. Kik kapnak állami támogatást? A IV. ötéves tervtörvény a textiliparnak 10,8 milliárd állóeszköz és 1,8 milliárd forgóeszköz felhasználását biztosítja. Ebből az összegből az állami támogatás: 1,6 milliárd forint, a többi a vállalatok saját erőforrásaiból, illetve a preferált állami hitelekből tevődik össze. Az állami támogatás odaítélése a hitelverseny keretében történik. Ott, ahol a preferált hitel, illetve a vállalati erőforrások együtesen sem biztosítják a cél megvalósulásához a fedezetet, s a népgazdasági terv végrehajtása érdekében feltétlenül szükség van a fejlesztésre — azok a vállalatok kiegészítésként kapják az állami támogatást. Az előzetes számítások alapján a következő üzemek rekonstrukciójához tervezik a 2,5 milliárd állami támogatás odaítélését öt év alatt: a fonodáihoz 150—200, a gyapjúfonodaihoz 450—480, a pamut és selyemszövőhöz 350—370, a kötöttárugyártáshoz 350—400, egy új síkkötő üzem létesítéséhez 900, illetve a kikészítő üzemi fejlesztésekhez 200—250 milliót fordítanak. „Nagy arányú rekonstrukciót tervezünk és ez meg is fog valósulni. E rekonstrukció nemcsak a termelő erők modernizálására terjed ki, hanem az ott dolgozók helyzetének javítására is. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is.” (Részlet Kádár Jánosnak, a X. pártkongresszuson elmondott záróbeszédéből.) a pártkongresszus olyan jelentős politikai eseményt jelent, mely a társadalom egészének jelenét és jövőjét érinti. Így érthető az az óriási érdeklődés, ami megelőzte és végigkísérte munkáját. Arra lehetetlen vállalkozni, hogy e cikk keretén belül teljességgel felidézzük a X. kongresszus tanácskozásának menetét, illetve, hogy a tanácskozások összefoglalását adjuk. De talán nem lesz felesleges felvillantani a kongresszuson elhangzott néhány megnyilvánulást, állásfoglalást, mely a cikk írójára, de másokra is maradandó benyomást tettek. Talán nem árt hangsúlyozni azokat a sajátos vonásokat, amelyek jellemezték, meghatározták a kongresszus hangját és tartalmát, melyek azóta is szubszkttve foglalkoztatnak mindnyájunkat, Elsősorban ilyen kiemelheti a fő alapvonása a kongresszusnak a nagyfokú felelősségérzet, mely tükrözi a közösség ügyével való törődést, ostorozza a laza munkaerkölcsöket, a harácsolás, az önzés jelenségeit, a bizalommal való visszaélést, a bírálat elfojtását, a dolgozók véleményének lebecsülését. Kiemelhető alapvonása a X. pártkongresszusnak a mélységes humanizmus is, hiszen ha szabad így mondani, rendkívül emberközpontúnak, emberközelinek érezzük, bármiről esett szó. Ennek illusztrálására önkényesen hadd ragadjuk ki Gáspár elvtárs, a SZOT főtitkárának hozzászólásából az alábbi részleteket: „Vannak már — és mind több olyan vezetőre van szükségünk —, akik emberi oldalról is értik mesterségüket, akik bátran támaszkodnak a dolgozókra a feladatok megoldásában. Olyanok, akik hallgatnak a munkásemberek, a munkáskollektívák semmivel sem pótolható tanácsaira, észrevételeire. Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocialista humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető követelménye.” A párt első titkára Kádár A. János elvtárs előadói beszédében és emlékezetes zárszavában többször aláhúzta, hogy a párt a néphatalom megtestesítője. A párt a népért van, tízmillió magyar javára, további boldogulása érdekében fáradozik ezután is. Ő is hangsúlyozta az egymással való törődés nagy jelentőségét, utalt arra, hogy a párt, az ország vezetői a legnagyobb bajban sem feledkeznek meg a humanitásról, nem tesznek különbséget kis és nagy ügyek között, ha segíteni kell. Erről idézzük néhány mondatát:t emlékezzenek csak arra, hogy a tavaszi árvíz idején az ország vezetésének mi mindent kellett tenni, milyen gyorsan kellett intézkedni, hogy a termelés, az ellátás, a normális élet feltételeit biztosítsa, s elmondhatjuk sikerrel, és mindvégig biztosította is. Még ahol a víz ömlött, még ott is meleg ételt ettek este az emberek.” Iparunk dolgozóinak nagy többsége nő, ezért számunkra külön meghatódottságot és örömöt jelentett az a megkülönböztetett figyelem, ahogyan a kongresszus és maga Kádár elvtárs is a dolgozó nők helyzetével foglalkozott. Nagyon tetszettek gondolatai, melyeknek alaphangulatát csak saját beszédeinek részleteivel lehet visszaidézni: aki kommunistának, vagy egyáltalán felvilágosult embernek tartja magát, tisztelje a dolgozó nőt! A természet törvényein senki sem tud változtatni és ha a szó, fizikai értelmében terheket kell cipelni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki és mindig tisztelni kell, hogy terheket vesz magára.” E szubjektív hangú válogatást még soká lehetne folytatni, hiszen sok mindent megemlíthetnénk még a X. pártkongresszuson elhangzottakról, vitaanyagairól, dokumentumairól. E történelmi jelentőségű esemény végeztével most megkezdődik a kongreszszusi útmutatások szerinti tevékeny, alkotó munka. Meggyőződésünk, hogy a magyar dolgozók, közöttük a textilmunkások is bizakodást, erőt meríthetnek a pártkongresszus anyagából ahhoz, hogy az ott hozott határozatok mielőbb és maradéktalanul megvalósuljanak. R. R. Gondolatok a X. pártkongresszusról AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN AZ ÓÉV UTOLSÓ ÉS AZ ÚJ ÉV ELSŐ NAPJAI az embert mindig a múlt és a jövő mérlegelésére készteti. A TEXTILIPARI DOLGOZÓK ÓÉVI SZÁMADÁSÁNÁL — az egyéni boldogulás, vágyak, tervek teljesítésén túl — fontos mérlegelnünk azokat a körülményeket, lehetőségeket, melyek feltételei voltak az egyéni célok megvalósulásának is. A textilipar egyes ágazatainak különbségei kevés lehetőséget adnak az általánosításra, mégis kiemelhető néhány jellemző vonás, mely kisebb, vagy nagyobb mértékben kedvezően érintették az ott dolgozókat. 1970-BEN A MEGELŐZŐ ÉVHEZ VISZONYÍTVA — BÁR még pontos adatok nem ÁLLNAK RENDELKEZÉSÜNKRE —, VÁRHATÓAN (AZ EGYES ÁGAZATOKBAN PERSZE ELTÉRŐEN) 6 SZÁZALÉKKAL NŐTT A DOLGOZÓK BÉRSZÍNVONALA, mely tovább javította az állami iparon belül az ágazatok közötti beállási szintet. Ebben a bérnövekedésben már valamelyest kifejeződik az iparág sajátos helyzetéből adódó nagyobb igénybevétel elismerése. A dolgozók bérszínvonalának jelentős növekedése természetesen annak az eredményes munkának a következménye, amelyet a textilipar dolgozói az 1970-es gazdasági évben produkálni tudtak. A várható adatok szerint 2,6 százalékkal nőtt a termelés volumene, mely egyben az egész lakosság mennyiségben több, minőségben jobb ruházati ellátását segítette elő. A textilipar termelékenysége 5 százalékos mértékben javult, ezt részben a kényszerű létszámcsökkentésből, illetve a termelékenység emelkedéséből tudták biztosítani. A MUNKA HATÉKONYSÁGÁNAK EREDMÉNYEKÉPPEN az 1969. évi nyereség időarányos részéhez viszonyítva 1970-ben 17 százalékkal magasabb nyereséget értek el a vállalatok. Ez egyben azt is jelenti, hogy a dolgozók nyereségrészesedése is átlagosan 4 nappal fog növekedni. A dolgozók jövedelemnövekedésén túl lényeges a munkahelyi környezet, a munka- és egészségi körülmények javulása, melyek további fejlesztésére még a jövőben is nagy várakozással tekintenek a dolgozók. 1970-ben már számos olyan új létesítménnyel gazdagodtak a vállalatok, melyek magasabb szintű szociális, egészségügyi ellátást biztosítottak a dolgozóknak. A TEXTILIPAR EREDMÉNYEI TERMÉSZETESEN A DOLGOZÓK HELYZETÉNEK A JAVULÁSÁN TÚL NAGYBAN SEGÍTETTÉK A LAKOSSÁG JOBB ELLÁTÁSÁT IS, az árualap bővítését és azok minőségének javítását Mindezért a textilipar valamennyi fizikai, technikai és irányító dolgozójának elismerését és köszönetét fejezi ki szakszervezetünk Központi Vezetősége és Elnöksége. AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN AZ ELÉRT EREDMÉNYEKEN TÚL A JÖVŐ FELADATAIT IS SZÁMBA KELL VENNI. Ez most azért is könnyebb, mert ez évtől kezdődően a textiliparban olyan mértékű műszaki fejlesztés indul meg, mely az ipar jelentős részének rekonstrukcióját tűzi célul. Az egyes vállalatokat érintő tervek még nincsenek véglegesen kialakítva, de az egész iparra vonatkozó tervek már érzékelhetően mutatják a fejlődésnek azokat a kontúrjait, melyek a dolgozók életszínvonalának, munka- és egészségügyi körülményeinek további javítását teszik lehetővé. S változást fog eredményezni a dolgozók bér- és jövedelem-növekedésében is. A KORÁBBI IDŐKHÖZ VISZONYÍTVA GYORSABBAN JAVULNAK MAJD A MUNKAKÖRÜLMÉNYEK és a modern magas technikai szinten működő gépi berendezések a termelékenység gyorsabb növekedésével párhuzamosan csökkentik a textiliparban régóta jogosan sérelmezett egészségi ártalmakat, a halláskárosodást, a mozgásszervi és idegrendszeri megbetegedések arányát. A IV. ÖTÉVES TERVBEN MEGVALÓSULÓ, MINTEGY 12 MILLIÁRD FORINTOS REKONSTRUKCIÓ VÁRHATÓ VÁLTOZÁSAIT és hatásait e helyen tömören nehezen lehet kifejezni, fontos azonban tudni, hogy a nagyarányú műszaki fejlesztés megvalósítása egyben komoly feladatot és felelősséget is ró az ipar dolgozóira, irányítóira. Fel kell készülni az új technika fogadására, mely sokoldalú továbbképzését igényli a dolgozóknak, hiszen szakmai felkészültségüktől függ az új termelőberendezések hatékony kihasználása. A NÉPGAZDASÁGI BERUHÁZÁSNAK ELSŐDLEGES KÖVETELMÉNYE, HOGY SEGÍTSE ELŐ A NÖVEKVŐ FOGYASZTÓI IGÉNYEK JOBB KIELÉGÍTÉSÉT MENNYISÉGBEN ÉS MINŐSÉGBEN, javítsa az exportlehetőségeket... Az e követelményeknek megfelelő tervek valóraváltása az iparág valamennyi szellemi és fizikai dolgozójától odaadó, áldozatkész, fegyelmezett munkát és magatartást igényel. A TEXTILIPAR 1971-ES ÉVI ÉS A IV. ÖTÉVES TERV NAGY CÉLKITŰZÉSEINEK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ AZ IPARÁGUNK MINDEN EGYES DOLGOIZÓJÁNAK KÍVÁNUNK EREDMÉNYEKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET. V_____________________| ELNÖKSÉG