Textilmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1971. JANUÁR ARA: 50 FILLÉR »­imuiPiRi dolgozók smsnomnHM mns I- IV. ötéves tervben Eddig még soha nem látott fejlődés indul meg a textiliparban! 8-10 évig tartó rekonstruáló ♦ Javulnak a munkakörülmények Ezekben a napokban, hetek­ben száznál több ezer textil­­munkás beszél bizakodva az ipar jövőjéről, a szép, de ne­héz feladat valóraváltásának hogyanjáról. Egyszóval: elkez­dődött — a párt, a kormány és az országgyűlés jóváhagyta IV. ötéves tervtörvény — a mindennapok munkájával, erőfeszítéseivel történő gya­korlati végrehajtása. Amit a textilipar öt év alatt ad Az alapvető célkitűzések, melyek valóra váltása a nép­gazdaság tervének egészéből a textiliparban dolgozók felada­ta­i a következők: A lakosság növekvő igényé­nek maximális kielégítése ér­dekében biztosítani kell a megfelelő minőségű és össze­tételű áruválasztékot. A mé­terárut gyártó és termelő ipar­ágaknak meg kell teremteni azt a biztonságot mellyel a ruházati ipar a hazai vásár­lók és a külföldre szánt ex­port igényeit megfelelő szin­ten kielégítheti. Belföldön a ruházati fogyasztás 1971—75 között 40—42 százalékkal nö­vekedik. Ennek megfelelően a textiliparnak — az öt év so­rán — mintegy 37 százalékkal kell növelnie értékben a ter­melés volumenét. Export feladatainkat meg­határozzák az állam kötele­zettségei, a szocialista orszá­gokkal kötött szerződések ma­radéktalan teljesítése. A tex­tiliparnak — a baráti orszá­­g,­okba 60—62, és tőkés relá­cióban — 30 százalékkal szük­séges növelni export volume­nét. E két alapvető feladat, a bel- és külföldi piacot szolgá­ló országosan felfutó textil­termelést lényegében csak 7 százalékos létszámtöbblettel, a termelés volumennövekedésé­nek 80—84 százalékát pedig a termelékenység növekedésé­vel kel­l biztosítani. S mindezt úgy, hogy a mennyiségi és minőségi kö­vetelmények növekedése mel­lett a választékot struktú­raváltozással jelentősen bőví­ti. E szempontból nézve a ter­vezett fejlődés a kötszövő iparnál átlagon felüli: 67 szá­zalékos, a gyapjú, a len-, ken­der és selyem iparnál átlagos, s még a pamutipar átlag alati fejlődése is 25 százalékos lesz. A textiliparban 1970-ben 154 ezer tonna nyersanyagot , rostot, szálas anyagot dol­goztak fel. Ez a mennyiség 1975-re 20—22 százalékkal lesz nagyobb: 188 ezer tonna. Eb­ből a természetes szálak rész­aránya 3,8 százalékkal csök­ken, a szintetikus szálaké pe­dig öt százalékkal emelkedik. A szövött áruk részaránya ki­lenc százalékkal csökken, s kötött és nem szőtt termékeké viszont ugyanennyivel növe­kedik, és amit­­ rekonstrukciótól kap A textiliparban most kezdő­dő termelés és nyersanyag felhasználás struktúrájának alapvető változása — kedvező, s olyan folyamat amely nem zárul le a IV. ötéves terv be­fejeztével sem, hanem tovább tart majd az V. ötéves terv időszakában is. Az 1971-ben induló nagy rekonstrukciós program elsősorban a gépi fejlesztést biztosítja, megte­remti annak lehetőségét, hogy a textilipar nagy része moder­nebb technikával üzemeljen. A 8—10 évet igénybevevő re­konstrukció eredménye a mű­szaki színvonal javulásában is megnyilvánul majd. Ennek illusztrálására most néhány számszerű példa. A fonodas gépek közül mint­egy 110 ezer fonóorsó kerül kiselejtezésre, illetve korsze­rűsítésre; a kártoló és nyújtó gépek egy részét háromszoros teljesítésű gépek váltják fel; 7—8 ezer szövőgép helyét automata, és 20 százalékban új rendszerű szövőszékek foglal­ják el, s ezzel a jelenlegi 31- ről 62 százalékra növekszik az automaták részaránya. De a szövödék mellett sor kerül az előkészítő és kikészítő üzem­részek rekonstrukciójára is. Minden textilmunkásnak so­kat ígérnek ezek a számok, jelentik egyben a munka-fel­­tételeknek, a munkakörülmé­nyeknek a javulását, s jelenti azt is, hogy a fejlett techni­kához jól képzett dolgozóikra van szüksége a textiliparnak. A technikai változás, a fej­lődés időszakában is a terme­lési tervek teljes kapacitással számolnak. A termelési volu­men növelés elérhető, végre­hajtható, de nagyon fegyel­mezett és tervezett munkát igényel minden terület felelős vezetőjétől és dolgozójától. Ott, ahol műszaki fejlesztés­re kerül sor, a vezetőknek jó előre biztosítani kell a mo­dern technikai fogadását, a megfelelő, kulturált üzemter­vezés megszervezését, alkal­mazását. Azokban az üzemek­ben pedig, ahol a rekonstruk­ció csak részleges, vagy erre egyáltalán nem kerül sor , ott a termelékenység növelése érdekében a meglévő tartalé­kokat kell feltárni. A éterkérelmek elbírálása A textiliparban valamennyi vállalat kidolgozta fejlesztési elképzeléseit a IV. ötéves terv­re. A sok javaslat közül azok kerülnek megvalósításra, me­lyek leginkább elősegítik nép­gazdaságunk IV. ötéves tervé­nek realizálását, melyek vi­szonylag a legkisebb ráfor­dítással — a legnagyobb ha­tékonyságot biztosítják mind a vállalat, mind a népgazdaság részére. A fejlesztéshez, a rekonst­rukcióhoz szükséges anyagi­, műszaki erőforrásokat azok az egységek kapják majd meg, melyek versenytárgyaláson bi­zonyítják, hogy az adott egy­ség fejlesztése a legaktuáli­sabb és a leggyorsabban meg­oldható. A hitelkérelmek el­bírálásánál döntő szempont: a vállalat saját erőforrásaival milyen mértékben vesz részt, milyen időtartammal hajtja végre a rekonstrukciót, s mennyi idő alatt fizeti vissza a hitelt. Ugyan­ilyen fontos az is, hogy a fejlesztéssel mi­lyen mértékben növeli a mun­ka termelékenységét, mennyi­re tehermentesíti az építő­ka­pacitási szükségletet. Kik kapnak állami támogatást? A IV. ötéves tervtörvény a textiliparnak 10,8 milliárd ál­lóeszköz és 1,8 milliárd forgó­eszköz felhasználását biztosít­ja. Ebből az összegből az ál­lami támogatás: 1,6 milliárd forint, a többi a vállalatok saját erőforrásaiból, illetve a preferált állami hitelekből te­vődik össze. Az állami támogatás oda­ítélése a hitelverseny kereté­ben történik. Ott, ahol a pre­ferált hitel, illetve a vállala­ti erőforrások együtesen sem biztosítják a cél megvalósulá­sához a fedezetet, s a népgaz­dasági terv végrehajtása érde­kében feltétlenül szükség van a fejlesztésre — azok a válla­latok kiegészítésként kapják az állami támogatást. Az előzetes számítások alap­ján a következő üzemek re­konstrukciójához tervezik a 2,5 milliárd állami támogatás odaítélését öt év alatt: a fo­nodáihoz 150—200, a gyapjú­­fonodaihoz 450—480, a pamut és selyemszövőhöz 350—370, a kötöttárugyártáshoz 350—400, egy új síkkötő üzem létesítésé­hez 900, illetve a kikészítő üzemi fejlesztésekhez 200—250 milliót fordítanak. „Nagy arányú rekonstrukciót tervezünk és ez meg is fog valósulni. E rekonstrukció nemcsak a termelő erők modernizálására terjed ki, hanem az ott dolgozók hely­zetének javítására is. A magyar textilipar népgazdasá­gunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágaza­ta lesz és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is.” (Részlet Kádár Jánosnak, a X. pártkongresszuson el­mondott záróbeszédéből.) a pártkongresszus olyan je­­­­lentős politikai eseményt jelent, mely a társadalom egé­szének jelenét és jövőjét érin­ti. Így érthető az az óriási ér­deklődés, ami megelőzte és vé­gigkísérte munkáját. Arra lehetetlen vállalkozni, hogy e cikk keretén belül tel­jességgel felidézzük a X. kong­­resszus tanácskozásának me­netét, illetve, hogy a tanácsko­zások összefoglalását adjuk. De talán nem lesz felesleges felvillantani a kongresszuson elhangzott néhány megnyilvá­nulást, állásfoglalást, mely a cikk írójára, de másokra is maradandó benyomást tettek. Talán nem árt hangsúlyozni azokat a sajátos vonásokat, amelyek jellemezték, megha­tározták a kongresszus hang­ját és tartalmát, melyek azóta is szubszkttve foglalkoztatnak mindnyájunkat, E­­lsősorban ilyen kiemelhe­ti a fő alapvonása a kong­resszusnak a nagyfokú felelős­ségérzet, mely tükrözi a kö­­zösség ügyével való törődést, ostorozza a laza munkaerköl­csöket, a harácsolás, az önzés jelenségeit, a bizalommal való visszaélést, a bírálat elfojtását, a dolgozók véleményének le­becsülését. Kiemelhető alap­vonása a X. pártkongresszus­nak a mélységes humanizmus is, hiszen ha szabad így mon­dani, rendkívül emberközpon­túnak, emberközelinek érez­zük, bármiről esett szó. Ennek illusztrálására önkényesen hadd ragadjuk ki Gáspár elv­társ, a SZOT főtitkárának hoz­zászólásából az alábbi részle­teket: „Vannak már — és mind több olyan vezetőre van szük­ségünk —, akik emberi oldal­ról is értik mesterségüket, akik bátran támaszkodnak a dolgozókra a feladatok megol­dásában. Olyanok, akik hall­gatnak a munkásemberek, a munkáskollektívák semmivel sem pótolható tanácsaira, ész­revételeire. Az emberi kapcso­latok szocialista jellege, a szo­cialista humanizmus, az embe­ri méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető követel­ménye.” A párt első titkára Kádár A. János elvtárs előadói be­szédében és emlékezetes zár­szavában többször aláhúzta, hogy a párt a néphatalom meg­testesítője. A párt a népért van, tízmillió magyar javára, továb­bi boldogulása érdekében fára­dozik ezután is. Ő is hangsú­lyozta az egymással való törő­dés nagy jelentőségét, utalt arra, hogy a párt, az ország vezetői a legnagyobb bajban sem feledkeznek meg a huma­nitásról, nem tesznek különb­séget kis és nagy ügyek között, ha segíteni kell. Erről idézzük néhány mondatát:­­t e­mlékezzenek csak arra, hogy a tavaszi árvíz ide­jén az ország vezetésének mi mindent kellett tenni, milyen gyorsan kellett intézkedni, hogy a termelés, az ellátás, a normális élet feltételeit bizto­sítsa, s elmondhatjuk sikerrel, és mindvégig biztosította is. Még ahol a víz ömlött, még ott is meleg ételt ettek este az emberek.” Iparunk dolgozóinak nagy többsége nő, ezért számunkra külön meghatódottságot és örömöt jelentett az a megkü­lönböztetett figyelem, ahogyan a kongresszus és maga Kádár elvtárs is a dolgozó nők hely­zetével foglalkozott. Nagyon tetszettek gondolatai, melyek­nek alaphangulatát csak saját beszédeinek részleteivel lehet visszaidézni: a­ki kommunistának, vagy­­ egyáltalán felvilágosult embernek tartja magát, tisz­telje a dolgozó nőt! A termé­szet törvényein senki sem tud változtatni és ha a szó, fizikai értelmében terheket kell ci­pelni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki és min­dig tisztelni kell, hogy terhe­ket vesz magára.” E szubjektív hangú váloga­tást még soká lehetne folytatni, hiszen sok mindent megemlíthetnénk még a X. pártkongresszuson elhangzot­takról, vitaanyagairól, doku­mentumairól. E történelmi je­lentőségű esemény végeztével most megkezdődik a kongresz­­szusi útmutatások szerinti te­vékeny, alkotó munka. Meg­győződésünk, hogy a magyar dolgozók, közöttük a textil­munkások is bizakodást, erőt meríthetnek a pártkongresszus anyagából ahhoz, hogy az ott hozott határozatok mielőbb és maradéktalanul megvalósul­janak. R. R. Gondolatok a X. pártkongresszusról AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN AZ ÓÉV UTOLSÓ ÉS AZ ÚJ ÉV ELSŐ NAPJAI az embert mindig a múlt és a jövő mérlegelésére kész­teti. A TEXTILIPARI DOLGOZÓK ÓÉVI SZÁMADÁ­SÁNÁL — az egyéni boldogulás, vágyak, tervek teljesí­tésén túl — fontos mérlegelnünk azokat a körülménye­ket, lehetőségeket, melyek feltételei voltak az egyéni célok megvalósulásának is. A textilipar egyes ágazatai­nak különbségei kevés lehetőséget adnak az általánosí­tásra, mégis kiemelhető néhány jellemző vonás, mely kisebb, vagy nagyobb mértékben kedvezően érintették az ott dolgozókat. 1970-BEN A MEGELŐZŐ ÉVHEZ VISZONYÍTVA — BÁR még pontos adatok nem ÁLLNAK REN­DELKEZÉSÜNKRE —, VÁRHATÓAN (AZ EGYES ÁGAZATOKBAN PERSZE ELTÉRŐEN) 6 SZÁZALÉK­KAL NŐTT A DOLGOZÓK BÉRSZÍNVONALA, mely tovább javította az állami iparon belül az ágazatok kö­zötti beállási szintet. Ebben a bérnövekedésben már va­lamelyest kifejeződik az iparág sajátos helyzetéből adó­dó nagyobb igénybevétel elismerése. A dolgozók bér­színvonalának jelentős növekedése természetesen annak az eredményes munkának a következménye, amelyet a textilipar dolgozói az 1970-es gazdasági évben produ­kálni tudtak. A várható adatok szerint 2,6 százalékkal nőtt a termelés volumene, mely egyben az egész lakos­ság mennyiségben több, minőségben jobb ruházati ellá­tását segítette elő. A textilipar termelékenysége 5 szá­zalékos mértékben javult, ezt részben a kényszerű lét­számcsökkentésből, illetve a termelékenység emelkedé­séből tudták biztosítani. A MUNKA HATÉKONYSÁGÁNAK EREDMÉ­NYEKÉPPEN az 1969. évi nyereség időarányos részé­hez viszonyítva 1970-ben 17 százalékkal magasabb nye­reséget értek el a vállalatok. Ez egyben azt is jelenti, hogy a dolgozók nyereségrészesedése is átlagosan 4 nap­pal fog növekedni. A dolgozók jövedelemnövekedésén túl lényeges a munkahelyi környezet, a munka- és egész­ségi körülmények javulása, melyek további fejlesztésé­re még a jövőben is nagy várakozással tekintenek a dolgozók. 1970-ben már számos olyan új létesítménnyel gazdagodtak a vállalatok, melyek magasabb szintű szo­ciális, egészségügyi ellátást biztosítottak a dolgozóknak. A TEXTILIPAR EREDMÉNYEI TERMÉSZETESEN A DOLGOZÓK HELYZETÉNEK A JAVULÁSÁN TÚL NAGYBAN SEGÍTETTÉK A LAKOSSÁG JOBB EL­LÁTÁSÁT IS, az árualap bővítését és azok minőségé­nek javítását Mindezért a textilipar valamennyi fizikai, technikai és irányító dolgozójának elismerését és kö­szönetét fejezi ki szakszervezetünk Központi Vezetősé­ge és Elnöksége. AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN AZ ELÉRT ERED­MÉNYEKEN TÚL A JÖVŐ FELADATAIT IS SZÁMBA KELL VENNI. Ez most azért is könnyebb, mert ez év­től kezdődően a textiliparban olyan mértékű műszaki fejlesztés indul meg, mely az ipar jelentős részének re­konstrukcióját tűzi célul. Az egyes vállalatokat érintő tervek még nincsenek véglegesen kialakítva, de az egész iparra vonatkozó tervek már érzékelhetően mutatják a fejlődésnek azokat a kontúrjait, melyek a dolgozók élet­színvonalának, munka- és egészségügyi körülményeinek további javítását teszik lehetővé. S változást fog ered­ményezni a dolgozók bér- és jövedelem-növekedésében is. A KORÁBBI IDŐKHÖZ VISZONYÍTVA GYOR­SABBAN JAVULNAK MAJD A MUNKAKÖRÜLMÉ­NYEK és a modern magas technikai szinten működő gé­pi berendezések a termelékenység gyorsabb növekedé­sével párhuzamosan csökkentik a textiliparban régóta jogosan sérelmezett egészségi ártalmakat, a halláskáro­sodást, a mozgásszervi és idegrendszeri megbetegedések arányát. A IV. ÖTÉVES TERVBEN MEGVALÓSULÓ, MINT­EGY 12 MILLIÁRD FORINTOS REKONSTRUKCIÓ VÁRHATÓ VÁLTOZÁSAIT és hatásait e helyen tömö­ren nehezen lehet kifejezni, fontos azonban tudni, hogy a nagyarányú műszaki fejlesztés megvalósítása egyben komoly feladatot és felelősséget is ró az ipar dolgozóira, irányítóira. Fel kell készülni az új technika fogadására, mely sokoldalú továbbképzését igényli a dolgozóknak, hiszen szakmai felkészültségüktől függ az új termelő­berendezések hatékony kihasználása. A NÉPGAZDASÁGI BERUHÁZÁSNAK ELSŐDLE­GES KÖVETELMÉNYE, HOGY SEGÍTSE ELŐ A NÖ­VEKVŐ FOGYASZTÓI IGÉNYEK JOBB KIELÉGÍTÉ­SÉT MENNYISÉGBEN ÉS MINŐSÉGBEN, javítsa az exportlehetőségeket... Az e követelmén­yeknek meg­felelő tervek valóraváltása az iparág valamennyi szelle­mi és fizikai dolgozójától odaadó, áldozatkész, fegyelme­zett munkát és magatartást igényel. A TEXTILIPAR 1971-ES ÉVI ÉS A IV. ÖTÉVES TERV NAGY CÉLKITŰZÉSEINEK MEGVALÓSÍTÁ­SÁHOZ AZ IPARÁGUNK MINDEN EGYES DOLGO­­I­ZÓJÁNAK KÍVÁNUNK EREDMÉNYEKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET. V_____________________| ELNÖKSÉG

Next