Textilmunkás, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVI ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1972. JANUÁR ARA: 50 FILLER4 imilipyi D81G0ZOK SZAKSHIVnntiEK IAPJ4 EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK AZ ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN Írta: Baranyai Tiborné, főtitkár Az óév legnagyobb eredménye, hogy ismételten bebizonyosodott:a textilipari dolgozókra, munkájukra, segítőkészségükre lehet számítani. Ez olyan erő, mellyel még nagyobb feladatokat is sikeresen végrehajthatunk. A napi termelési teendők mellett — amelyek nemegyszer próbára teszik a fonók, szövők, műszakiak, gazdasági vezetők nemcsak fizikai erejét, de idegeit is —, ez a nagy kollektíva eredményesen végrehajtotta egyéb társadalmi kötelezettségeit is. Elkészültek a vállalati IV. ötéves tervek, azok az öt évre szóló tervek, melyeket a vállalatok először készítettek a felszabadulás óta. Összeállításukhoz ezerszámra gyűltek a dolgozók javaslatai. Ezek nagy része kiegészítette a gazdasági vezetők elképzeléseit. A tervek segítik az előrelátást, lelkesítenek, mert a napi gondokon túlmutatnak és a textilipar, a vállalatok jövőjét — öt évre, előre mutatják. Nem csökkenti a tervek értékét az sem, hogy magukon viselik még a tapasztalatlanság jegyeit, és mint első ízben készített 5 éves tervek, az élet követelményeinek megfelelően állandó kiegészítésre, „karbantartásra” szorulnak, latait. Több energiát szükséges fordítani a szakszervezeti tagság véleményének formálására. A vitatott és kényes kérdéseket segítsék egyformán értelmezni, legyen az akár a textilipar jövőjének megítélése, a normarendezés, a béremelés, a nyereségelosztás, a tagdíjbesorolás, az életszínvonal alakulása, vagy a szakszervezeti élet bármely kérdése. Szakszervezetünk XXIII. kongresszusának határozatából adódóan 1972-ben, a textilipari dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását szakszervezeti eszközökkel kell befolyásolnunk. A IV. ötéves terv második évében el kell érni, hogy a tervezett szociális, kulturális és munkavédelmi intézkedések időarányosan megvalósuljanak. A tervtől való eltérés, halasztás — nem megengedhető! — már csak azért sem, mert nagyon szerényen, a legszükségesebb intézkedéseket tervezték meg, és minden halasztás negatív hatással lehet a munkerő-ellátásra, a rekonstrukció sikerére, s veszélyeztetné a nők, valamint a fiatalok élet- és munkakörülményeinek javítására hozott határozatok végrehajtását is. Központi vezetőségünk — a minisztériummal közösen — 1972-ben szorgalmazza az iparágban leginkább képviselhető bérarányok kialakítását, ezzel kívánunk segítséget adni a vállalati bérpolitikai tervek kidolgozásához, az igazságosabb bér- és jövedelem-elosztáshoz. Szakszervezetünk központi vezetősége ez évben is számít a 26 ezer választott tisztségviselőnek, szakszervezeti aktívának jó munkájára. Mindanynyiuktól a szakszervezeti taggyűlések színvonalának javítását, a szakszervezeti demokrácia különböző formáinak hatékonyságát, a szakszervezeti munka nyilvánosságának fejlesztését, és az egyéni gondok eredményesebb intézését várja. Tudjuk, ehhez a szakszervezeti aktívák joggal igénylik a jobb tájékoztatást, az egyéni vagy a tanfolyamszerű oktatást, ahol a szakszervezeti mozgalom előtt álló feladathoz „muníciót” kapnak. A szakszervezeti aktívák képzését, továbbképzését négyéves oktatási és káderfejlesztési tervben kívánja megtervezni központi vezetőségünk. Ennek alapján, évente az üzemben 2500 vszt-tiszt-tagnak, valamint 5000 bizalminak az oktatását szervezzük meg. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa négyhetes tanfolyamokon, több mint 1000 szakszervezeti bizottsági tag tanulásáról gondoskodnak. A bizalmi tanfolyamok propagandistáinak felkészüléséhez — az 1971/72-es oktatási évben először — a szakszervezeti központban tartott tanfolyamon adunk segítséget. A szakszervezeti bizottságok titkárainak országos titkári értekezleteit, tanfolyam jelleggel szervezzük meg, ahol elismert előadók, a szakszervezeti munka módszerein kívül, a gazdasági, a kül- és belpolitikai, valamint a kulturális témákról, feladatokról is tájékoztatást adnak. Az 1972. évi feladatokat szakszervezetünk központi vezetősége minden tisztségviselő számára a januári ülésen meghatározza. E feladatok eredményes végrehajtásához a szakszervezeti tisztségviselőknek, textilipari dolgozóknak sok sikert, eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok. A vállalati kollektívák nagy érdeklődése mellett megkötötték az öt évre szóló kollektív szerződéseket is. A vezérigazgatók és a szakszervezeti tanácsok titkárai az 1971-es évben írhatták alá a legnyugodtabban a kollektív szerződéseket, mert a dolgozók, a szakszervezeti tagság kritikájának hatására elérték, hogy alig került törvénysértő előírás ezekbe a szerződésekbe. Figyelembe tudták venni a dolgozók egyes rétegeinek kívánságát, így például: a fiatalkorúak, a nők, a többgyermekes és egyedülálló anyák, a törzsgárdatagok, a nyugdíjasok élet- és munkakörülményeinek javítására sokféle feladatot rögzítettek a szerződésekben. Út évi feladataink közé tartozik a vállalatok — most már valóban testhezálló — helyi „Munka Törvénykönyvének” végrehajtása. Ahogyan a kollektíva bölcsességének eredménye volt a jó kollektív szerződés, a végrehajtás ellenőrzése is elképzelhetetlen a kollektíva nélkül. Számítunk arra, hogy mindenki, akár látja, akár saját magán tapasztalja a törvénysértést, a kollektív szerződésben foglaltak be nem tartását, vagy az azzal ellentétes intézkedéseket — szóvá teszi azt, jelzi és fellép ellene. Az ipar dolgozóinak termelési feladatait könnyítette és nehezítette is egyben, hogy megkezdődött a textilipar részleges rekonstrukciója. Azoknál a vállalatoknál, ahol már a hitelszerződések aláírásra kerültek, és az új gépek megrendelése megtörtént, a napi munka nem ment zökkenő nélkül. A munkatermek bővítése, a gépek átcsoportosítása, az új technológiák kísérletezése, az új szakmai ismeretek megtanulása, sokszor bizony átmeneti időre a szociális, kulturális ellátottság és a munkakörülmények romlásával jár együtt. A rekonstrukció lelkesítő perspektívájáért érdemes küzdeni . Ahol a rekonstrukciós feladatok nem követeltek nagyobb erőfeszítéseket, ott a belkereskedelmi piacigények, a munkaerőhiány tette próbára az ipar dolgozóinak munkaerejét, lelkesedését, jövőbe vetett hitét. Csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni a dolgozók, a vezetők, a szakszervezeti aktívák mimnkájáról. Ez ad alapot arra, hogy az 1972. évi feladatokat is sikeresen végrehajtsuk. Szakszervezetünk központi vezetősége és elnöksége — ismerve az 1971. évben tett erőfeszítéseket — úgy ítéli meg, hogy nagy tartalékok vannak még, melyek feltárásában minden szakszervezeti bizottságra, aktívára számít. A tartalékok között első helyen kell foglalkoznunk a szocialista munkaverseny színvonalának emelésével. A novemberben, decemberben megtartott szocialista brigádvezetői tanácskozásokon is kiderült, hogy a szocialista brigádvezetők, ha megkérdezzük, maguk is száz és száz javaslatot tudnak tenni a brigádmozgalomban és a man- Ica versenyben rejlő lehetőségek kihasználására. A Magyar Selyemipari Vállalatnál 124-en szólaltak fel a tanácskozásokon, bár — e vállalatnál — az átlagosnál színvonalasabb és eredményesebb a szocialista brigádmozgalom, mégis a felszólalók többsége egyetértett abban, hogy ha jobban szinkronban vannak a vállalat előtt álló termelési feladatok, és a szocialista munkaverseny — s ezen belül a brigádmozgalom —, ha a vállalások differenciáltabban készülnének, jobban igazodnának az egyének képességeihez, a műhely, az üzem és a vállalat termelési feladataihoz, akkor kevesebb minőségi reklamáció érkezne a vállalathoz, csökkenne a fluktuáció, az önköltség, és talán olcsóbban állíthatnák elő termékeiket. Szóvá tették itt is, mint a legtöbb vállalati szocialista brigádvezetői tanácskozáson, hogy a szocialista brigádvezetők elé magasabb követelményeket kell állítani, de e magasabb követelmények járjanak nagyobb anyagi elismeréssel. Az csak a mozgalom lejáratásához vezethet, ami jelenleg nem egy helyen tapasztalható, hogy a jutalmak öszszegéből csupán 30—40 forint jut a brigádban egy dolgozóra. Ha a termelési feladatok kevésbé válnak el a munkaversenytől, akkor a szocialista munkaversenyre fordított jutalomösszegek átcsoportosításával ezen nemcsak javítani lehet, de kell is! Feladataink végrehajtásában számítani lehet, az üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékokra is. Egyes közgazdászok szerint a termelési eredményeket 15—20 százalékkal lehetne emelni, ha ezeket a tartalékokat feltárnánk. A szövők, a fonók, a gépen dolgozók, nagyobb közgazdasági tudás nélkül is szóvá teszik és elítélik az ütemtelen munkát, ami dezorganizálja a munkafegyelmet, káros hatással van egészségükre, idegeikre, hiszen egyik nap állnak, a másik nap meg túlóráznak — és az állóórák nemcsak bércsökkenést okoznak, de növelik a költségeket, a kihasználatlan kapacitást, ami szintén negatív hatással van az év végi nyereségre, a textilipari dolgozók jövedelmének alakulására. Szakszervezetünk elnöksége 1971. második félévében, miután megvitatta a munka- és üzemszervezéssel kapcsolatos szakszervezeti tennivalókat, valamennyi szakszervezeti bizottság feladatává tette, hogy gyűjtse össze a dolgozók — a szakszervezeti tagság — véleménye alapján, a folyamatos munkát akadályozó tényezőket, eredjenek ezek akár a hibás intézkedésekből, vagy a nem megfelelő utasításokból, a hiányos szakmai képzésből, a tervszerűtlen anyagellátásból, a nem megfelelő karbantartásból, az elégtelen tájékoztatásból stb. és tegyenek javaslatokat, kérjenek intézkedéseket a gazdasági vezetőktől mindezek felszámolására. Az új esztendőben végre el kellene érni, hogy az úgynevezett „szakállas”gondok, amelyek több éven át minden termelési tanácskozás, szakszervezeti taggyűlés jegyzőkönyvébe újból és újból bekerülnek, elintézést nyerjenek, vagy legalábbis csökkenjenek. Ezek között nagyon sok, a többségében munkaszervezéssel kapcsolatos kritika, észrevétel. A jó munkaszervezés azonban fegyelmet kíván. A munkafegyelem megsértése 1971-ben sok helyen kicsit „bocsánatos bűnnek” számított. A művezetők, a munkavezetők, de sokszor a vezérigazgatók is arra hivatkoztak, hogy nem lehet a fegyelmet megkövetelni, mert már úgyis állnak a gépek, s a fegyelemsértő kilépése is kár lenne. Ez tűrhetetlen szemlélet! A fegyelemsértés elnézése nemcsak újabb fegyelemsértéseket szül, hanem a becsületes, a pontos, a rendes munkások kedvét is elveszi. Egységes intézkedésre, bátor fellépésre van szükség a fegyelmezetlenekkel szemben. Számíthatnak a gazdasági vezetők a dolgozók többségére, a szakszervezeti aktíváknak a segítségére, kérjék bátrabban ezt a segítséget. Az egyszemélyi felelős vezető nehéz feladatát jobban meg kell osztani a kollektíva bölcsességével. Egyetlen vezető sem tud eredményesen megbirkózni az új esztendőben az előtte álló feladatokkal, ha a tennivalókkal járó gondokat nem osztja meg a kollektívával. A vezetők munkájával szemben támasztott igényt a decemberben tartott gazdasági aktíván Keserű Jánosné könynyűipari miniszter a következőképpen fogalmazta meg: „A textilipari rekonstrukcióval együtt a vezető, irányító munka rekonstrukciójáról is szó van, enélkül nem oldhatjuk meg sikeresen feladatainkat.” A szakszervezeti partnerek a vszt-k, az szb-k, a műhelybizottságok vezető, irányító munkájának továbbfejlesztése is napirenden lévő, előttünk álló feladat. A különböző jogkörök gyakorlásakor mielőtt dönt, véleményét, vagy egyetértését nyilváníttatja a szakszervezeti választott testület ismernie kell a tagság érintett rétegeinek véleményét, javas