Textilmunkás, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
TEXTILMUNKÁS 1972. JANUÁR 4 A legnagyobb tartalék: a jobb markaszervezésben van! ÁLOM MARAD VAGY VALÓSÁG LESZ VÉGRE a nehéz fizikai munka megszüntetése a textiliparban? Míg tizenöt évvel ezelőtt az anyagmozgatás gépesítését elsősorban a nehéz fizikai munka csökkentésének érdekében és az ennek megfelelő eszközökkel vélték megoldani, ma a cél nem a nehéz fizikai munka könnyítése, hanem a megszüntetése! Tehát az anyagmozgatásnak oly módon való megoldása, hogy a lehető legkevesebbet kelljen emberi erővel hozzájárulni az anyag továbbításához a technológiai folyamatokban. A munkaerőhiány olyan szükségmegoldásra késztet néhány üzemet, hogy az anyagtovábbítás egy részét a termelő személyzetre bízza, így olyanok is, akik alapvetően nem alkalmasak erre a feladatra , nehéz fizikai munkát végeznek. Gondoljunk itt rögtön a flyercsévéknek kézben vagy a kocsival való hordására. Hogy a húszkilós tekercsekről már említést se tegyünk. A kisebb-nagyobb fonallal teli ládák rakodására sem mindig akad férfi munkaerő, akár keresztesévé, akár vetülékcséve van benne. Ezért mindenképpen érdemes néhány szót ejteni magáról a fizikai munkáról, az igénybevételről. Fonóink, szövőink, leszedőink munkájában figyelembe kell vennünk azt, hogy például egy naponta 10 000 kilogram nyersanyagot feldolgozó vertikális üzemben hányszor is kell a 10 000 kilogrammot megemelni, elszállítani, felrakni, kirakni, berakni, mindaddig, amíg fonal nem lesz belőle__ Ahhoz pedig, hogy felsoroljuk az összes rakodást, mozgatást, szállítást, míg a kész szövet, kelme elkészül — egy egész lapoldalra lenne még szükségünk. A megmozgatott egységek súlya 30 dekagrammtól 300 kilogrammig terjed a különböző helyeken. Az is megállapítást nyert, hogy csak az anyagmozgatással foglalkozókon kívül maguk a „gépesek” is sok anyagmozgatási munkát végeznek. Ez becslések szerint egyes területeken munkaidejük 30—50 százalékát is kiteheti. Az előzőekben említett anyagmozgatási munka pedig, ha az öszszes termelési időt figyelembevesszük — ami a nyersanyagtól a készáruig adódik — az a termelési idő 30 százaléka. Ez az egyetlen szám is az anyagmozgatás gépesítésének, automatizálásának szükségességére, a meglevő állapot továbbfejlesztésére utal. Igaz, hogy a megvalósítás nem olcsó, de figyelembe kell venni, hogy ezzel rövidíthető az átfutási idő, növelhető a termelékenység, csökkenthető a közvetett dolgozók aránya, egyszóval : többen dolgozhatnak közvetlenül a termelőgépeknél, ami a jelenlegi létszámviszonyok mellett nem kis dolog. Az elmúlt húsz évben sokat tettek az üzemekben a nehéz fizikai munkák könnyítésére, illetve megszüntetésére. Néhárny példát érdemes felsorolni a különböző megoldásokból, mivel nem minden üzemben tudtak mindent megvalósítani. A bálaszállítás — a bálaraktár és a tisztítóüzem közt — rakodólapos, felsőpályás, emelő-, szállítóberendezéssel, ma még ritkaság. Nem terjedt el még a kötött, felsőpályás tekercsszállítási megoldás sem, mellyel a kívánt kártológépre lehet az anyagot elhelyezni. A gyártás technológiája nem ad nagy lehetőséget az ilyen megoldásoknak, ezért a különböző célkocsik alkalmazásával könnyítik a munkát. Említésre méltó itt a bálafelrakó, asztalra adagoló, emelőberendezéssel ellátott kocsi, a flyercsévék szállítására alkalmas, oldalt nyitott, vagy rugósfenekű kocsi, amely megkíméli a dolgozót a hajlongástól; a forgózsámolyos, kerekekkel ellátott kannák pedig mentesítik a gépkezelőket a 10—15 kilós súlyok emelgetésétől. A leszedésre is használható könnyűfém egységládák alkalmazása megszüntette a fonalszállításban a többszöri átöntögetést és a célnak megfelelő, könynyű kocsikkal a nagyobb súly is könnyebben szállítható. Van ahol kötöttpályás alsóvontatású kocsik automatikusan a berakóba viszik a fonalat. Az egységrakomány rendszer a teljes gyártási folyamatban jól alkalmazható: mind a keresztcsévélésben, mind a vetülékcsévélésben. A lánchengereket a felvetőből, a felsőpályás szállítólánc viszi az kezébe, ahol páternoszter rendszerű tároló adagolja a géphez. A hengerszerelők, pedig ma már hidraulikus emelővel ellátott kocsiról emelhetik a helyére a 100 kilogrammon felüli lánchengereket. Mindezt csak az tudja igazán értékelni, aki már kénytelen volt a kis kétkerekű kocsin a szövőgéphez tolni, majd másodmagával a helyére emelni a hengert. A korszerű üzemben az apparátfestéseknél a „Demag”, minden kiás beemelést, kocsirakást elvégez, és még sorolhatnánk a példákat tovább. Persze, az anyagmozgatás korszerűsítésében is tovább kell haladnunk, a nehéz fizikai munkát előbb-utóbb teljesen meg kell szüntetni, mert hovatovább nem lesz aki csinálja. Lehetővé kell tenni, hogy a gépesek csak a termeléssel foglalkozzanak. A korszerűsítésnek anyagi feltételei is vannak, s nem lehet a gazdaságosságot sem figyelmen kívül hagyni. A rekonstrukciók alkalmával figyelembe lehet ezt venni, az olyan új termelőberendezések, technológiák alkalmazásával, melyek egyrészt biztosítják a folyamatos anyagszállítást, másrészt a géplépcsők számát is csökkentik, így az az üzem, ahol a kártoló-tisztító aggregálást és a BD-fonást együttesen alkalmazza, máris kettővel csökkentette ugyanazon anyagmennyiség emberi erővel történő mozgatásának a számát, mert a BD fonásnál az előfonal-szállítás kiesik. De csökkenti a szállítási időket a nagy kiszerelésre való törekvés is. A legfőbb és a legolcsóbb tartalékot azonban a jobb munkaszervezés jelenti! Az anyag útjának rövidítése, a berendezések célszerű elhelyezése, a rendelkezésre álló eszközök célszerű kihasználása jelentős eredményt hozhat. Mindenki saját munkaterületét ismeri a legjobban, ezért fel tudja hívni a figyelmet a látszólagosan ugyan apró, de összességében mégis jelentős szervezési megoldásokra. Az anyagmozgatás, szállítás, tárolás további jobb megoldása döntően munkaszervezési feladat. Az MSZMP Központi Bizottsága december 1-i üléséről kiadott közlemény a következőkben jelöli meg a feladatot: „A Központi Bizottság megállapította, hogy a IV. ötéves terv teljesítésének és a gazdasági hatékonyság növelésének egyik fontos feltétele a vállalati üzem- és munkaszervezés színvonalának növelése. A gyorsuló műszaki haladás korában nemcsak a gyártmányok cserélődnek ki, hanem elavulnak a korábbi szervezési elvek és új szervezési elvek alkalmazása válik szükségessé.” Ezért kell, hogy az anyagmozgatás korszerűsítése állandóan napirenden legyen a textiliparban is! Bognár György Eredményekben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN termékei felhasználóinak és a textilszakma minden dolgozójának a KENDER ÉS JUTAGYÁR Budapest XIII., Váci út 189. A NEGYVENÉVES ADRIA SELYEMGYÁRBAN Hogyan fejlődött, miként gyarapodott a negyven évvel ezelőtt alapított gyár? — erről beszélgettünk Nádaskúti Lajossal, az MSV Adria Selyemszövőgyár igazgatójával. — A beinduláskor 20 munkás dolgozott 12 gépen, három helyiségben, s bár csak egy műszakban, de napi tizenkét órát. A felszabaduláskor az „Adria” már 120 szövőgéppel rendelkezett. Ma pedig 200 gépünk van. — A gyár, megalakulásától kezdve a mai napig, divatárukat állít elő. 1949-ben felszámolták a Kárpátia Selyem- és Gyapjúszövő gyárat; a dolgozók többsége hozzánk került. Ez időtől dolgozik a gyár 3 műszakban. 1949-es szinthez képest termelésünk megháromszorozódott. 1969-ben bevezettük a szabad szombatot, és 1971-ben a termelékenység növelésével már elértük a szabad szombat bevezetése előtti termelési szintet. — Ami szociális létesítményeinket illeti, el kell mondanom: önálló üzemi konyhánk nincs, a Hungária Jacquard Szövőgyárral kooperálunk, mindenki megelégedésére. 1969-ben 50 lány részére munkásszállást létesítettünk, így sikerült enyhíteni munkaerőgondjainkon. A munkaerőhiány azonban napjainkban, ismét jelentkezik. Ezért 1972. január 1-től növeljük az egy dolgozóra eső gépek számát. Ez az intézkedés profilváltozással is együtt jár: lányaink, asszonyaink a gyártmányfejlesztési osztályunkon előállított új poliészteres blúzanyagokat szövik: az új év első negyedévében már 150— 200 ezer métert. Reméljük, exportüzletfeleinket is érdekli majd az új termék. A gépek átállításától nagyon sokat várunk. Mivel kevesebb ember végzi ugyanazt a munkát, reméljük, megszűnhet a szövőhiány miatti gépállás, sőt arra is számítunk, hogy kialakíthatjuk a tartalék szövőgárdánkat is. Eredményeként öt-hat százalékos termelésnövekedést várunk. Persze mindez körültekintő szervezést követel: úgy kell kiválogatnunk az egymást váltó szövőnőket, hogy lehetőleg azonos képességűek legyenek. Az intézkedés alapos előkészítéséhez tartozik, hogy a szocialista brigádvezetők értekezletén a dolgozókkal megtárgyaltuk elképzeléseinket. Az érintett dolgozók így már nagyon várták az átállást, mivel ez három-négy százalékos keresetemelkedést is jelent számukra. Tehát mindez jó a dolgozóknak s jó a gyárnak, hiszen a magasabb kereset is segíti a gyárhoz való kötődést. Bár a IV. ötéves tervben nálunk nem lesz rekonstrukció, az a törekvésünk, hogy a gyár történetének ötödik évtizedét néhány új, korszerű termék gyártásával kezdjük, továbbra is versenyképesek szeretnénk maradni a selyemiparban ... B. Varga Zsuzsa Fejezetek a magyar textilipar történetéből (2.) Kapitalizálódás külföldi A következő 100 évben az iparban be kellett hozni a lemaradást. Jó üzletnek ígérkezett a textilgyártás. Több kísérlet után 1883- ban megalakul az Első Magyar Pamutfonó és Szövőgyár részvénytársaság francia, osztrák tőkeérdekeltséggel. Ezt veszi át a Süddeutsche Baumwoll-Industrie és a gyár 1887-től Magyar Pamutipar Rt néven dolgozik tovább. 10 188 fonóorsóval, 1280 cérnázóorsóval és 151 darab szövőszékkel. Egy év alatt 168 tonna pamutot használnak fel, ami ebben az időben nagyon soknak tűnik. A külföldi tőke behatolása jellemző a következő 50 évben. Ez határozza meg az egész iparban a gépi felszereltséget is. Míg a Magyar Pamutipar Rt többször gazdát cserélt — a részvények többsége külföldi kézbe vándorolt — a munkásság helyzete egyre romlott, a bérek csökkentek, így az első sztrájk is kitört 1893-ban. Abban az öthetes harcban, melyet a gyár dolgozói a monarchia textilmunkásainak segítségével vívtak, annyi eredményt tudtak elérni, hogy a tőkések a helyzetet nem ronthatták tovább, nem hajthatták végre a tervezett bércsökkentést. Akik 1940 után már textiliparunkban dolgoztak, találkozhattak azokkal a gépekkel, melyeket a századfordulón telepítettek, szerelték fel az üzemekbe, de 1890-es évjáratú gépeket szereltek még az 1920-as években is a külföldi tőkeérdekeltségek. A másutt kiszolgált nem teljesen korszerű gépek Magyarországon még eredményesen növelték a profitot. A századfordulón 64 000 pamutfonóorsó dolgozott három pamutfonodában, a megfelelő erőművekkel és 3500 tonna volt az évi fonaltermelés. Ha ehhez hozzáadjuk a már meglevő 33 000 gyapjúfonóorsót, akkor is minimális az orsószám Ausztria 3 400 000 orsójához képest. Ugyanakkor amikor például Újpesten, csak az 1905—1907-es években 24 sztrájk jelezte a munkásság elviselhetetlen helyzetét, egymás után alakultak az új gyárak a pamutiparágban. Az első világháborúig létesült gyárak közül az ismertebbek: a Magyar Cérnagyár Pozsonyban (Coats), a rózsahegyi Magyar Amerikai Northrop, a Kammer gyár, a pápai Peritz, a Kispesti Textilipar és a Szombathelyi Pamutipar. 1906-ban a Pamutipari sztrájk idején a Népszava írja: „A mesterek a legforutálisabb módon viselkednek” „... aki tiltakozni mer, egész napi keresetét elvonják” „...11—12 éves gyerekek dolgoznak éjjel.” Az a technológia és géppark amit a textilipar kapott, lényegében meghatározta a következő fél évszázadot. Az ipar minden ágazata fejlődésnek indult. Az, hogy a továbbiakban a pamutfonóipart hozzuk reflektorfénybe, nem jelenti, hogy ez a legfontosabb, vagy, hogy más iparágakból kevésbé érdekes momentumok idézhetők. Ez kizárólag csak e sorok írójának elsődleges szakmai érdeklődését tükrözi. Mi jellemezte tehát a pamutfonást? Sok géplépcső, gyártási átmenet, lassú termelési sebességek, kis nyújtások. A gépeken azonban — az adott körülmények között — jó nyersanyagból az igényeknek megfelelő, jó fonalat gyártottak. Egy 1915-ben Lipcsében kiadott szakkönyv — szerzője Max Gürtler — már részletesen leírja a gyártási-folyamatot és ismerteti a gépeket. Sok magyar fonoda még 1945-ben is ilyen rendszer szerint dolgozott. A bálabontógép után, úgynevezett keverőkamrákba került a pamut, ahol 24 órát pihentettek majd egy tisztítógépsoron — mely akkor még két külön részből állt — tekercset képeztek. Az egyik gépen készült tekercsekből négyet egyesítettek a végverőgépen. A kártológépek nem sokat változtak elvi működés szempontjából azóta sem, és közülük sok még a 60-as években is dolgozott. Jellemző volt a kis termelés. A szalagnyújtógépek három, sőt négy passage-ban (átmenetben) dolgoztak, az egyenletesség javítása érdekében előbb három, majd négy hengerpáros nyújtóművekkel. A mechanikai részek, a maiakhoz hasonlítva, még tökéletlenek voltak, a későbbi technológiai fejlődést elsősorban ezek korszerűsödése tette lehetővé. Lényegében nem változott a flyer sem, mely három, majd négy hengerpáros önterheléses, később kényszerterhelésű nyújtóművekkel volt felszerelve. A gépek alatt 8—10 kilogrammos súlyok lógtak. Az üzemben három, sőt négy előfonógépet is kellett alkalmazni ahhoz, hogy a magas finomsági számú fonalakat is tudják fonni. Hiszen a nyújtóművek csak négy-hatszoros nyújtásra voltak alkalmasak. Ugyanígy fejlődött lassan a gyűrűsfonógép nyújtóműve is: a 20-as évek elején eljutottak az áthúzóhengeres nyújtóműig, valamint a vegyes-, a kényszer- és az önterhelésig. Szép számmal dolgoztak szelfaktorok is, a kényes fonalakat ugyanis csak ezeken tudták előállítani. Bognár György (Folytatása következik) BOLDOG ÚJ ÉVET és az új évben sok munkasikert kíván valamennyi megrendelőjének és a szakma minden dolgozójának a HABSELYEM KÖTÖTTÁRUGYÁR Budapest XX., Török Flóris utca 116.