Textilmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Nyolc gyárból 68 újítás és több szabadalom a kiállításon A hasznos újítások értékesítésére törvényes lehetőség van, ám az újítások értékesítésére a jelenlegi adózási rendszer nem ösztönzi a vállalatokat. Az újítási rendelet megjelenése óta sokat vitatott téma, hogy van-e mozgósító szerepe a nyilvános újítási kiállításoknak? E kérdésre választ adott a Pamutnyomóipari Vállalat, amikor gondos előkészítő munka után vásárlási lehetőséggel egybekötött országos újítási kiállítást rendezett múlt év november 22-én, a Kispesti Textilgyárban. A kiállításon a vállalat nyolc gyárából 68 különböző jellegű és rendeltetésű újítás megtekintését tették lehetővé részben üzemelés közben, részben leírás, illetve fényképes illusztráció formájában. A bemutatott szellemi termékek között néhány szabadalommal is megismerkedhettek az érdeklődők. A kiállítás szándékának komolyságát bizonyítja, hogy a bemutatott újításoknak a teljes műszaki dokumentációját is mellékelték, s ezzel az értékesítés lehetőségét szintén maximálisan elősegítették. Az újítási kiállítás rendezőinek másik, nem titkolt célja az volt, hogy felelevenítsék az elmúlt idők jól bevált módszerét, a tapasztalatcseréket, amit kedvező fogadtatás esetén országosan is intézményessé szeretnének tenni a többi vállalatok bevonásával. A most tapasztalt fokozott érdeklődés, az, hogy a textilipar 40 gyárából csaknem 120 szakember tekintette meg — a fáradtsággal nem törődve, az ország távoleső vidékeiről is felutazva — a kiállítást, azt bizonyítja, hogy társadalmi szükségletet elégítettek ki ezzel a jó kezdeményezéssel. A jelenlevők egyöntetű véleménye szerint a kiállítás elérte a célját. Valódi tapasztalatcsere-lehetőséget biztosított, elősegítette annak lehetőségét, hogy az új megoldásokat átvegyék. E véleménnyel mi is egyetértünk. S bízunk abban, hogy e jó kezdeményezés további követőkre talál, elősegítve a hasznos szellemitermékek széles körű alkalmazását, az újítómozgalom fejlesztését. KOVÁCS JENŐ A KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT A művezetők helyzetének rendezése Szakszervezetünk már 1970-ben, a kongresszusra készülés idején felfigyelt arra, hogy nagyobb gondot kell fordítani az iparban dolgozó művezetőkre, hiszen szakszervezeti tagságunk legfontosabb műszaki rétegéről van szó, számuk és a termelésben betöltött szerepük egyaránt jelentős. Sürgették ennek felismerését a textiliparban történő alapvető műszaki, gazdasági változások is és a vezetés korszerűsítése, amely egyik jelentős feltétele a rekonstrukciós célkitűzések megvalósításának. Az MSZMP Központi Bizottságának 1972 novemberi állásfoglalása komoly mértékben segíti a vállalatoknak és a felügyeleti szervezeteknek a törekvéseit a művezetők helyzetének javításában, amikor kimondja, hogy az ipar munkásaihoz hasonlóan, a művezetők bérét is átlagosan nyolc százalékkal fel kell emelni. BÖDÖR ZOLTÁNNÉ Mindezekből kiindulva szakszervezetünk 1971 elején megtette a kezdeti lépéseket. Vizsgáltuk és aparátusi szinten tárgyaltuk például a pamutipari művezetők helyzetét. Majd 1971 decemberében elnökségünk tárgyalta a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat művezetőinek gondjait. A két vizsgálat tapasztalatai alapján elnökségi határozat született a művezetők helyzetének 1972—73-ban történő rendezésére. Az elnökség ajánlása alapján vállalataink közel felénél tárgyalták, vagy jelenleg vizsgálják a művezetők helyzetét. A kezdeményezés nem maradt eredménytelen. Számos helyi intézkedést terveznek, elsősorban a hatáskörök meghatározásában és a bérek rendezésében. De a textilipari művezetők tarthatalan helyzete részintézkedésekkel nem oldható meg, alapvető változtatás szükséges. Erre azonban a vállalatok a felügyeleti szerv segítsége nélkül nem képesek, mivel a bérjellegű intézkedések bérfejlesztést igényelnek. A hatáskör rendezése pedig feltételezi az alkalmassá tételt is, illetve a művezetők felkészítését a megnövekedett feladatok ellátására. Az utánpótlásoknak a művezetői munkára való képzése, a háromműszakos munkarendre történő nevelése — elsősorban felügyeleti szintű intézkedést kíván. Mindezeket a Könnyűipari Minisztérium is látja, fontosnak és sürgősnek tartja a művezetők gondjainak ágazati szintű rendezését. Az új esztendő első felében e célból vizsgálatot végeznek, s a tapasztalatokat elnökségünkkel közösen megtárgyalják. A reálisabb helyzetmegítélés érdekében tervezik, hogy a művezetők egyes csoportjaival is megvitatják a hatáskörre és az anyagi, erkölcsi megbecsülésre vonatkozó elképzeléseket, javaslatokat. Az ágazati szintű rendezést a helyi vizsgálatok és intézkedések megelőzik és így azt jelentős mértékben gazdagítják, segítik. Erre enged következtetni többek között a Magyar Gyapjúfonó és Szövőipari Vállalat példája is, de a témával foglalkozó vállalatok többségénél ehhez hasonló jelenségeket tapasztaltunk. A Magyar Gyapjúfonó és Szövőipari Vállalatnál a művezetők — a jelenlegi helyzetükből kiindulva — gyengén kötődnek pályájukhoz, többségük nem szívesen művezető, és 1972-ben jelentős részük foglalkozott a kilépés gondolatával. A művezetők 80 százaléka szerint munkaidejük felét olyan tevékenységgel töltik el, amit szerintük nem kellene csinálniuk. Ezek közül első és második helyen a gépjavítás és a különböző segédmunkák szerepelnek. A művezetők úgy vélik, hogy munkakörük nagy felelősséggel jár, de az ehhez szükséges hatáskör nem biztosított számukra. Többek között hiányolják, hogy az anyagi ösztönzés, a premizálás nem általuk történik. Az informáltságuk nem kielégítő, csak mintegy 14 százalékuk tartja magát jól informáltnak. A közel egy évig végzett vizsgálat tapasztalatai alapján, amely, magában foglalja a vállalatnál dolgozó művezetők véleményét, javaslatait is — a gazdasági vezetők és a mozgalmi szervezetek jelentős és sürgős intézkedésekre készülnek. Többek között a művezetők gondjainak rendezését összekapcsolják a belső mechanizmus korszerűsítésével. Ezen belül egyes területeken a hagyományos művezetői munkakör kettéválasztását, és a második-harmadik műszak, műszaki irányításának megerősítését, illetve a főművezetői és diszpécseri rendszer mindhárom műszakra történő kiterjesztését tervezik. A termelés három műszakban történik, tehát ha mindhárom műszakban megfelelő hatékonysággal akarják az új gépeket üzemeltetni és jó minőségben gyártani az egyre korszerűbb termékeket, annak emberi feltételeit a közvetlen termelésirányításban is biztosítani kell. Tervezik továbbá, hogy a háromműszakos munkarendben foglalkoztatott művezetők a fizikai dolgozókhoz hasonló mértékű műszakpótlékban részesüljenek. A különböző szervezési intézkedésekkel párhuzamosan 1973 első negyedévében rendezik a művezetők hatáskörét és elkészítik bérük módosítására is a tervezetet. A vállalati szakszervezeti tanács a rendezés tervezetét most januárban tárgyalja, illetve véleményezi. A példaként említett vállalat vezetője és a szakszervezeti tanács titkára úgy nyilatkoztak, hogy a művezetők helyzetének javítása nem tűr halasztást, éppen ezért nem várnak központi intézkedésre, de a művezetői bérek rendezéséhez, a művezetők képzéséhez, továbbképzéséhez felügyeleti segítséget várnak. ÉSZREVÉTELEK: Lapunk októberi számának mellékletében közöltük szakszervezetünk központi vezetőségének irányelvtervezetét a munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztéséről, és felkértük szakszervezetünk tagjait, tegyenek észrevételeket, javaslatokat. A Pamutfonóipari Vállalat szakszervezeti tanácsának titkára, Tifán Győzőné is élt ezzel a lehetőséggel, és észrevételeit megküldte a szerkesztőségnek. Ezekből kívánunk néhányat kiemelni. Tiha Győzőné példákkal igazolja, hogy náluk a munkaversennyel való foglalkozás a gazdasági irányító munka szerves része, a gazdasági vezetők munkaköri kötelessége. „Példának megemlítem ezzel kapcsolatban — írja — a Lőrinci Fonót, ahol több mint 30 éves múltra tekint vissza a munkaversennyel való törődés, s ez az egész gyár eredményeiben, kollektív szellemén, szociális ellátottságában is megmutatkozik. Ebben a gyárban biztosították a személyi feltételeket, és azt jól összehangolták, a gazdasági eredmények, a különböző versenyformák nyilvántartását, amely részét képezte, és képezi ma is, a gazdasági munkának. Mindig volt versenyfelelős, segítőtársaként adminisztrációs, dekorációs, és az utóbbi években, fotós. Természetesen, mint ahogy az előbb is említettem, jól összehangoltan, a munkaversennyel való foglalkozáson túl, gazdasági tevékenységet is kifejtenek, mert például a fölös a különböző fonalminőség ellenőrzésekben szintén hasznos munkát végez. A fentiekkel azt kívánom bizonyítani, hogy nem új dolog született, mert eddig sem volt szokás, hogy a szakszervezet a gazdasági vezetők helyett egyedül lett volna gazdája a munkaversenynek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy vezetési szinten mindenki megértette, és érezte ennek szükségességét, hanem véleményem szerint az adott szakszervezeti szervezet tekintélyét is jelenti.” Mi is egyetértünk azzal, hogy nem született semmi új dolog. A központi vezetőség a munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztése érdekében szükségesnek tartja ismételten hangsúlyozni, hogy a munkaverseny és a munkavégzés nem két külön dolog, hanem ugyanazon tevékenység változata. Nagyon megszívlelendő amit Tiha Győzőné a szakszervezet vezető szerveinek, a központi vezetőségnek és elnökségnek, valamint a Könnyűipari Minisztériumnak a szocialista munkaverseny-mozgalom értékelésében, ellenőrzésében feladatként javasol megvalósításra. A Budapesti Harisnyagyár IIl., Folyamőr utca 21. minden kedves megrendelőjének és a szakma valamennyi dolgozójának Boldog új évet kíván! 1973. JANUÁR V .:\TII.MIKÁS -----| ----------3 A KÖZPONTI VEZETŐSÉG IRÁNYELVTERVEZETÉHEZ „Eddig azonban véleményem szerint — olvashatjuk Tiha Győzőné levelében —, sem minisztériumi, sem szakszervezeti elnökségi szinten nem volt olyan átfogó és felelősségteljes beszámoltatás, számonkérés, esetleg elmarasztalás annak érdekében, hogy a szocialista munkaverseny a vállalatoknál ténylegesen a kívánt szintet elérje. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatunkhoz hasonlóan máshol nem található megfelelő versenymozgalom, de általában vannak negatív tapasztalataim. Ezzel azt kívánom elmondani, hogy sokkal határozottabb, ellenőrzőbb tevékenységre van szükség mindkét szerv részéről. Ha ez nem történik meg, abban az esetben továbbra is csak irányelv marad az irányelv — tartalom nélkül. Javaslom az elnökségnek, illetve az apparátusnak, alakítson ki olyan módszert, amellyel elérheti, hogy minden vállalatról konkrét képet szerezzen, milyen is ott a szocialista munkaverseny színvonala. Ezt a Textilmunkáson keresztül propagálja. Így lehetne elérni azt, hogy az egész textiliparon belül a nagy nyilvánosság előtt is tisztán látható lenne, hogy szakszervezeti központunk részéről hogyan ítélik meg a vállalatok munkaversenytevékenységét. Csak ez nyújtana lehetőséget arra, hogy bizonyos kezdeményezésekkel élni tudjanak a Könnyűipari Minisztériumnál.” Az előbbiekhez sok hozzátennivalónk nincsen, a javaslatok helyesek, részben az irányelvekben, részben a munkában kell figyelembe venni. Végül, közöljük Tiha Győzőné véleményét a munkaverseny nyilvánosságáról. „Véleményem szerint azért nincs a munkaverseny-nyilvánosság a megfelelő szinten, mert a különböző munkaversenyformák szervezésére nem fektetnek megfelelő súlyt, nincs megfelelő nyilvántartás és ennek következtében nem is lehet megfelelő nyilvánosságot adni, mert nem ismeretes, hogy ki, miért, milyen vállalások alapján érte el a jó eredményeket és kap különböző címeket. Ezért történik esetenként úgy a jutalmazási címek odaítélése, hogy év végén a vezetők összeülnek, s valamilyen adat alapján igyekeznek eldönteni: kik nyerjenek kitüntetést, elismerést vagy jutalmat.” Ezek a versenynyilvánossághoz kapcsolódó észrevételek lényegében a gyakorlatban tapasztalt és a különböző vitákon is elhangzott hiányosságokra hívják fel a figyelmek Az irányelvekben is hangsúlyozottabban kell szólni a megfelelő vállalati nyilvántartások és értékelések vezetéséről, melyek nélkül a jól megalapozott munkaverseny-mozgalom el sem képzelhető. A központi vezetőségnek a beküldött észrevételek hasznos segítséget nyújtanak a végleges irányelvek kialakításához. SÉNYI FERENC A brigád minden tagja tanul Szegeden A Szegedi Textilművek 165 brigádjából álló nagy családnak az egyik tagja, az ezüstjelvényes Aranyfonal szocialista brigád. 104—105 százalékos termelési eredményükkel azok közé tartoznak, akik lelkiismeretes munkájukkal, vállalásaik rendszeres túlteljesítésével arra törekednek, hogy kiérdemeljék munkatársaiknak és a gyár vezetőinek a megbecsülését. Évről évre magasabb szintű politikai és szakmai képzésen vesznek részt. Jelenleg öten szakszervezeti szemináriumra járnak, öten a Marxizmus—Leninizmus középiskola hallgatói, hárman az üzemi szaktanfolyamon és ketten középiskolai oktatáson vesznek részt. A fárasztó munka,a tanulás mellett törődnek egymással is. Nem feledkeznek meg a felüdülést és szórakozást biztosító, valamint az általános műveltséget növelő színházi és mozielőadások látogatásáról, de a családi és baráti öszszejövetelekről, tapasztalatszerző országjárásokról sem. Ilyen sokrétű vállalás teljesítése nem könnyű feladat, főleg akkor nem, ha a tagok egy része vidékről bejáró dolgozó. Az Aranyfonal szocialista brigád mégis megteremtette saját számára a feltételeket ahhoz, hogy eredményesen valóra váltsa célkitűzéseit. Segít mindebben a brigád vezetője, Füstös Nándorné is, aki következetes igényességével kivívta a brigád tagjainak tiszteletét, ő maga is képezi magát, hogy megfelelő szellemi irányítója tudjon maradni brigádjának. Ha kell, akkor fegyelmez, nevel. Ha szükséges, akkor határozottan képviseli brigádjának érdekeit. Tudjuk, hogy nem az Aranyfonal szocialista brigád az egyetlen, amelynek tagjai így látják életüknek és tevékenységüknek értelmét. De szeretnénk, ha minél többen ilyenek lennének. A Szegedi Textilművek fonodájában az Aranyfonal brigád példát mutat, mindent megtesznek annak érdekében, hogy kiérdemeljék az arany fokozatú kitüntetést. Boldog új évet kívánunk termékeink felhasználóinak és a „TEXTILMUNKÁS” minden kedves olvasójának. Lőrinci Vattagyár Pestlőrinc, Budapest XVIII., Reviczky utca 9-11.