Textilmunkás, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK, XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1974. JANUÁR ARA: 50 FILLÉR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Az elmúlt években, különösen év elején, nagy bizakodással, de egyben aggodalommal tekintettünk az új esztendő elé. A textilipar tervezett nagy változásaival szemben mindig felmerültek azok az aggodalmak, hogy rendelkezünk-e mindazokkal a feltételekkel, eszközökkel, melyek a céljaink megvalósításához szükségesek, illetve a bekövetkező változások vajon milyen hatással lesznek az itt foglalkoztatott dolgozókra. Az 1973-as évi mérlegünk sok tekintetben biztató, még akkor is, ha ennek a mérlegnek az eredményserpenyőjét számos nehézség, külső, belső kedvezőtlen hatás nem engedte túlzottan egyoldalra kibillenni, különösen néhány vállalat esetében, ahol a kedvezőtlenebb hatások jobban érezhetők voltak. A textilipar rekonstrukciójának eredménye 1973-ban az összlakosság, de az iparban dolgozók számára is érzékelhetően jelent meg. A lakosság felső- és alsóruházati cikkekben nagyobb mennyiségben, választékosabb és jobb minőségű fogyasztási cikkekhez jutott. Mivel a termelésünk jóval meghaladja a belföldi fogyasztás szükségleteit, így tovább nőtt a szocialista és tőkés piaci exportunk. Ez számunkra nemcsak azért jó, mert ezzel tovább javítjuk a népgazdaság devizamérlegét, hanem azért is, mert ma már több mint száz ország divat-, választék- és minőségigényeinek megismerésével a belföldi fogyasztók választékos igényeinek kielégítését is gazdagítjuk. A termelés és termelékenység növekedéséhez a vállalatoknál hozzájárultak a munkaverseny eredményei, melyben egyre meghatározóbb a szocialista brigádmozgalom. Több kezdeményezés, mint például a DH-munkarendszer bevezetése, vagy az újítómozgalom fellendítése, mind jobban gazdagította a munka- és szocialista brigádok vállalásainak lehetőségeit. Éppen ezért szorgalmazzuk azt, hogy valamennyi munkaterületen olyan munka- és szociális feltételeket kell teremteni, mely lehetővé teszi, egészségi károsodás nélkül a nyugdíjkorhatárig a munka végzését. Nyilván a jelenlegi helyzetben ez az érv nem hat megnyugtatóan, mert a gyors műszaki változás ma még nem eredményez minden területen a munkakörülményekben gyors javulást. Például a zajártalmak csökkenése sem ilyen gyors folyamat. A szakszervezeti alapszervezeteinknek fontos feladata lesz, hogy ilyen munkakörben enyhítsék a dolgozókra háruló terheket, melyek esetenként a növekvő túlóráztatásokkal még tovább nőnek. A jövedelmek kedvezőbb alakulása A dolgozók jövedelemnövekedésének mértéke ugyancsak az 1973-as esztendőben érte el az elmúlt évek legmagasabb szintjét. Az átlag tízszázalékos fejlesztés jó lehetőséget nyújtott a korábbi bérpolitikai elvek érvényesítésére. Ennek megfelelően, különösen a gépes területeken, a szakmunkakörökben magasabb, mintegy 14 százalékot megközelítő fejlesztés valósult meg . Az MSZMP al határozatából adódó feladatok szintén kihatással voltak a jövedelem alakulására. Ebből eredő, hogy a textilipar bérátlaga jobban megközelítette az állami ipar bérátlagát. Ez a tendencia egyben segítheti az iparág bérelmaradásának fokozatos csökkentését. Az ez évi központi bérfejlesztés lehetőséget nyújtott még az elosztás demokratizmusának erősítésére: a következő időszakra is jó példát mutatott, hogy az ágazati vállalati bérpolitika kialakításánál jobban kell számolni a kisebb-nagyobb kollektívák nem minden tekintetben szubjektív véleményével Számos kérdésben — melyekben csak több éves folyamatban lehet értékelni a változások hatásait — történtek kezdeményezések. A nőhatározat és az ifjúsági törvény végrehajtásának érdekében vállalati intézkedési tervek készültek, melyeknek megvalósítása a helyi lehetőségek jobb felhasználásával kézzelfogható eredményeket jelentenek. Az 1973-as évben elért pozitív eredmények mellett, több olyan akadályozó tényező is jelentkezett, melyek közvetlenül, vagy közvetett módon mérsékelték az eredményeket, vagy azok hatásait. A dolgozók bér-, jövedelemhelyzetének, szociális, kulturális lehetőségeinek bővítése nagy mértékben függött és függ ma is a vállalat nyereséghelyzetének alakulásától, az eredmény nagysága pedig többfajta tényező hatásától. A belső tényezők közül talán első helyen említhető az egyre súlyosbodó munkaerőgond, ami többnyire a meglevő gépi kapacitások kihasználatlanságát, s egyben eredménycsökkenést idéz elő. De nem egy helyen, a hiányzó munkaidőalap túlórával történő pótlását eredményezte, mely néhol már elviselhetetlen nagyságban csökkentette a dolgozók pihenésre szánt idejét. A munkaerőgondok feloldásában a szakszervezet is részt vállalt. A megoldást abban látjuk, hogy a munka- és szociális körülmények további javításával, a jobb munkahelyi légkör megteremtésével, óvodai, bölcsődei férőhelyek és lányszállások létesítésével kell stabilizálni a munkaerő-állapotokat. A sokrétű feltételek együttes biztosításával a vonzóbb munkaterület megteremtésére kell törekedni. A bér- és jövedelemelosztásban pedig az iparban végzett munka nehézségi fokának megfelelő bérarányokat kell kialakítani. Mindezek mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ország munkaerőforrása kimerülőben van, és a termelés további növelése csak tisztán a termelékenység emelkedéséből realizálható. Ezzel a ténnyel, a műszaki fejlesztés hosszabb távú tervezésénél is, mint realitással számolni kell. A másik belső tényező az üzem- és munkaszervezés lehetőségeinek kiaknázása. Az ebben elért vállalati eredmények szerénynek értékelhetők. Voltak kezdeményezések komplett vállalati üzemszervezésben — mely mintaszervezésként tekinthető — mivel azonban ezek az egész vállalat mechanizmusát érintik, a vállalati eredményben csak hoszszabb távon jelentkeznek. A munkaszervezésben szintén nagyon sok belső intézkedési terv született, a végrehajtásban azonban itt is jelentkeztek akadályok Szinte textilipari specialitásnak tekinthető, hogy a közvetlen termelésirányítók, a művezetők szervezeti rendszere generális átszervezést igényel, mely lényeges feltétele a konkrét termelési területen, a munka szervezettségének javításában. Az kétségtelenül igaz, hogy az ipar közvetlen fogyasztásra termel, ezért a fogyasztók magatartása, divatigénye, hosszabb távú elképzelései ingadozóvá teszik az egyenletes termelést, ami visszahat a kereskedelem magatartására az iparral szemben. A külső piacon szintén hasonló tendenciák érvényesülnek Ezzel az iparnak, mint sajátos helyzettel, a realitás határáig számolni kell. Mégis jogosnak látszik az ebből eredő termelési gondok külső megoldásának igénye, mivel a nagyipari termelésnek a szigorú szabályai és a belső egyensúly megtartása nem tudja zavar nélkül elviselni ezeket a piaci egyenetlenségeket. Nagy gondot jelentett a nyersanyagpiacon jelzett, szinte állandósult áremelkedés. Bár bizonyos intézkedések történtek, azok semlegesítésére, teljesen közömbösíteni azonban nem tudták, mivel a rendelkezés — nem minden nyersanyagra vonatkozott — a belföldi árgyűrűztetést kívánta mérsékelni. Mindezeknek az értékesítési gondoknak a megoldása a vállalatvezetőkre nagy terheket róttak. Lassan a legnagyobb energiát ez vonja el tőlük annyira, hogy a vezetők figyelme már nem a termelés szervezésére és a műszaki fejlesztésre irányul. Több vállalatnál az is rendkívüli tényezőként jelentkezett, hogy a rekonstrukció lebonyolítása, az új berendezések üzembe állítása nem a tervezett ütemben történt. Az ebből eredő termeléskiesés is a tervezett eredményt csökkentette. A vállalatokat ért különböző hatások várhatóan a következő tervidőszakban is érvényesülnek. Ezekkel az év indításakor jobban kell számolni, mert ez esetben év közben a vezetőket és a dolgozókat is megkímélhetjük a csalódásoktól. Az 1974-es időszakra úgy kell készülnünk, hogy a negatív hatásokkal szemben intézkedések történjenek, és azok ne spontán módon érvényesüljenek. C^*:A mérleg két oldalán! A textilipar 1973. éves eredményei, s az új esztendő főbb tennivalói írta: KONRÁD ISTVÁN, a központi vezetőség titkára Javultak a munkakörülmények Jelentős eredménynek tekintjük a rekonstrukció kapcsán a munkakörülmények és egészségügyi, szociális létesítmények fejlesztésében elért javulást, mely különösen az iparban foglalkoztatott nők számára jelent kedvezőbb munkafeltételeket és jobb szociális ellátást kedvező — különösen a jövőre vonatkozóan —, hogy ebben mind az ipar irányítói, mind a vállalatok gazdasági vezetői — egységes felfogásban érvényesítik a munka- és egészségügyi körülmények, a szociális és kulturális fejlesztések meggyorsítását. Ezt a felfogást jól példázza, hogy már ebben az ötéves tervidőszakban is az e célra fordított összegek meghaladták az egy milliárd forintot, mely a műszaki fejlesztéshez mérve is jelentős, annak mintegy tíz-tizenkét százalékát fogja kitenni. Számos vállalat új szociális létesítményei — csak példaként említve a Selyemipari Vállalat tolnai gyára, a Hazai Fésűs kistarcsai gyára, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyáregysége, a Richards Finomposztógyár és még nagyon sok más üzem is — magas színvonalon, a mai követelményeknek megfelelően elégítette ki a dolgozók szociális szükségleteit. Az érintett textilmunkások nagy örömmel fogadták a fonók, szövők korkedvezményes nyugdíjaztatásának lehetőségét. Ez az intézkedés többek számára a nehéz fizikai munkának és rossz egészségügyi körülmények között 20—25—30 évet végzett munkának az elismerését jelentette. E lehetőség pozitívumainak a hangoztatása mellett látnunk kell: néhány, más munkakörben dolgozók ugyanakkor azt sérelmezik, hogy nekik is az előbbiekéhez hasonló munkakörülményük van, s rájuk miért nem terjesztik ki a korkedvezményes nyugdíjaztatást. A jelenlegi helyzetben ennek az igénynek az elfogadását nyomós érv korlátozza: a népgazdaság teherbírása, költségvetésének korlátai. Ami nemcsak a textiliparon múlik A külső tényezőiknek a vállalatokra gyakorolt hatásai sokrétűbbek, több esetben érzékenyebben is érintik a termelést és azok eredményeit Az egyik ilyen gátló hatás volt az értékesítésben jelentkező átmeneti vagy tartós zavar. Ez 1973-ban erőteljesebben a közszövőipari vállalatoknál jelentkezett: zavarta a termelés ritmusát és rontotta az eredményt A szakszervezet feladatai Az 1974-es évre a gazdálkodásban jelentkező feszültség feloldása az előbbiekből következően adódnak. A szakszervezet a termelésben, munkaszervezésben, versenymozgalomban, az újító-, a DH- és a brigádmozgalom erősítésében, a gazdálkodás jobb feltételeinek megteremtésében igyekszik segítséget nyújtani. A dolgozók körülményeinek és helyzetének javításában is meg kell határozni azokat a tennivalókat, amelyek a termelés személyi feltételeinek megteremtésében, valamint a dolgozók részéről jogosan elvárható szükségletek kielégítését segíti megoldani. A sorrendiséget tekintve a legsürgetőbb feladat a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javulását jelentő bér-, szociális intézkedések szorgalmazása. A várható jövedelemfejlesztéssel a vállalatok többségénél a gépes munkakörben foglalkoztatott dolgozókat stabilizálni kell. Mert a gépi kapacitás kihasználatlansága tovább ronthatja a vállalati hatékonyságot, de egyben a népgazdasági szükségletek kielégítését is veszélyeztetheti. Behatóbban kell vizsgálni a közszövő-ipar konfekcionáló dolgozóinak jövedelemhelyzetét és az itt jelentkező feszültségeket is fel kell oldani. Mélyebben kell vizsgálni a mai dolgozói összetételben jelentkező rétegeződést és több szempontból is ehhez kell igazítani a szakszervezeti reszortmunkák feladatait. A kor szerinti megoszlásban jelentkező réteghez jobban igazodóan kell a versenymozgalom, ezen belül a brigádmozgalom kulturális, sport- és egyéb tevékenységeiben a feladatainkat meghatározni. Ebben az évben aktívabb részvétellel kell segíteni a termelésben átmenetileg jelentkező zavarok feloldását, de egyben határozottan kell fellépni a mértéktelen túlóráztatásokkal szemben. További erőfeszítéseket szükséges tenni a nő- és az ifjúsági határozatok végrehajtásában, ezen belül is a nagyobb hangsúlyt, a dolgozók sokoldalú művelődési lehetőségeinek megteremtésére, szakmai képzésük megoldására kell helyezni. Lényeges előrelépést kell elérni a közvetlen termelésirányító művezetők helyzetének és belső szervezeti rendszerének megoldásában. Végül, a minden szinten dolgozó szakszervezeti szervezetek számára szinte azonos kötelezettséget jelent az üzemi demokratizmus fejlesztésében az olyan út keresése, mely a képviseleti demokratizmus érvényesítése mellett, konkrét formákban a dolgozók közvetlen, demokratikus részvételét biztosítja a termelésirányításban, és az őket közvetlenül érintő kérdésekben. Szakszervezetünk elnöksége és központi vezetősége minden szervezett dolgozónak boldog új esztendőt kíván!