Textilmunkás, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK, XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1974. JANUÁR ARA: 50 FILLÉR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Az elmúlt években, különösen év elején, nagy bizakodással, de egyben aggodalommal tekintettünk az új esztendő elé. A textilipar tervezett nagy változásaival szemben mindig felmerültek azok az aggodalmak, hogy ren­delkezünk-e mindazokkal a feltételekkel, esz­közökkel, melyek a céljaink megvalósításához szükségesek, illetve a bekövetkező változások vajon milyen hatással lesznek az itt foglal­koztatott dolgozókra. Az 1973-as évi mérlegünk sok tekintetben biztató, még akkor is, ha ennek a mérlegnek az eredményserpenyőjét számos nehézség, külső, belső kedvezőtlen hatás nem engedte túlzottan egyoldalra kibillenni, különösen né­hány vállalat esetében, ahol a kedvezőtle­nebb hatások jobban érezhetők voltak. A textilipar rekonstrukciójának eredménye 1973-ban az összlakosság, de az iparban dol­gozók számára is érzékelhetően jelent meg. A lakosság felső- és alsóruházati cikkekben nagyobb mennyiségben, választékosabb és jobb minőségű fogyasztási cikkekhez jutott. Mivel a termelésünk jóval meghaladja a bel­földi fogyasztás szükségleteit, így tovább nőtt a szocialista és tőkés piaci exportunk. Ez számunkra nemcsak azért jó, mert ezzel to­vább javítjuk a népgazdaság devizamérlegét, hanem azért is, mert ma már több mint száz ország divat-, választék- és minőségigényei­nek megismerésével a belföldi fogyasztók vá­lasztékos igényeinek kielégítését is gazdagít­juk. A termelés és termelékenység növekedésé­hez a vállalatoknál hozzájárultak a munka­verseny eredményei, melyben egyre megha­tározóbb a szocialista brigádmozgalom. Több kezdeményezés, mint például a DH-munka­­rendszer bevezetése, vagy az újítómozgalom fellendítése, mind jobban gazdagította a mun­ka- és szocialista brigádok vállalásainak le­hetőségeit. Éppen ezért szorgalmazzuk azt, hogy va­lamennyi munkaterületen olyan munka- és szociális feltételeket kell teremteni, mely le­hetővé teszi, egészségi károsodás nélkül a nyugdíjkorhatárig a munka végzését. Nyilván a jelenlegi helyzetben ez az érv nem hat megnyugtatóan, mert a gyors műszaki válto­zás ma még nem eredményez minden terüle­ten a munkakörülményekben gyors javulást. Például a zajártalmak csökkenése sem ilyen gyors folyamat. A szakszervezeti alapszerve­zeteinknek fontos feladata lesz, hogy ilyen munkakörben enyhítsék a dolgozókra háruló terheket, melyek esetenként a növekvő túl­óráztatásokkal még tovább nőnek. A jövedelmek kedvezőbb alakulása A dolgozók jövedelemnövekedésének mérté­ke ugyancsak az 1973-as esztendőben érte el az elmúlt évek legmagasabb szintjét. Az átlag tízszázalékos fejlesztés jó lehetőséget nyújtott a korábbi bérpolitikai elvek érvényesítésére. Ennek megfelelően, különösen a gépes terü­leteken, a szakmunkakörökben magasabb, mintegy 14 százalékot megközelítő fejlesztés valósult meg . Az MSZMP al határozatából adódó felada­tok szintén kihatással voltak a jövedelem ala­kulására. Ebből eredő, hogy a textilipar bér­átlaga jobban megközelítette az állami ipar bérátlagát. Ez a tendencia egyben segítheti az iparág bérelmaradásának fokozatos csök­kentését. Az ez évi központi bérfejlesztés lehetőséget nyújtott még az elosztás demokratizmusának erősítésére: a következő időszakra is jó pél­dát mutatott, hogy az ágazati vállalati bér­politika kialakításánál jobban kell számolni a kisebb-nagyobb kollektívák nem minden te­kintetben szubjektív véleményével Számos kérdésben — melyekben csak több éves folyamatban lehet értékelni a változások hatásait — történtek kezdeményezések. A nő­határozat és az ifjúsági törvény végrehajtá­sának érdekében vállalati intézkedési tervek készültek, melyeknek megvalósítása a helyi lehetőségek jobb felhasználásával kézzelfog­ható eredményeket jelentenek. Az 1973-as évben elért pozitív eredmények mellett, több olyan akadályozó tényező is je­lentkezett, melyek közvetlenül, vagy közve­tett módon mérsékelték az eredményeket, vagy azok hatásait. A dolgozók bér-, jövedelemhelyzetének, szo­ciális, kulturális lehetőségeinek bővítése nagy mértékben függött és függ ma is a vállalat nyereséghelyzetének alakulásától, az ered­mény nagysága pedig többfajta tényező ha­tásától. A belső tényezők közül talán első helyen említhető az egyre súlyosbodó munkaerőgond, ami többnyire a meglevő gépi kapacitások ki­használatlanságát, s egyben eredménycsök­kenést idéz elő. De nem egy helyen, a hiány­zó munkaidőalap túlórával történő pótlását eredményezte, mely néhol már elviselhetetlen nagyságban csökkentette a dolgozók pihenésre szánt idejét. A munkaerőgondok feloldásában a szak­­szervezet is részt vállalt. A megoldást abban látjuk, hogy a munka- és szociális körülmé­nyek további javításával, a jobb munkahelyi légkör megteremtésével, óvodai, bölcsődei fé­rőhelyek és lányszállások létesítésével kell stabilizálni a munkaerő-állapotokat. A sokré­tű feltételek együttes biztosításával­­ a von­zóbb munkaterület megteremtésére kell töre­kedni. A bér- és jövedelemelosztásban pedig az iparban végzett munka nehézségi fokának megfelelő bérarányokat kell kialakítani. Mindezek mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ország munkaerőforrása ki­merülőben van, és a termelés további növe­lése csak tisztán a termelékenység emelkedé­séből realizálható. Ezzel a ténnyel, a műszaki fejlesztés hosszabb távú tervezésénél is, mint realitással számolni kell. A másik belső tényező az üzem- és mun­kaszervezés lehetőségeinek kiaknázása. Az ebben elért vállalati eredmények­­ szerény­nek értékelhetők. Voltak kezdeményezések komplett vállalati üzemszervezésben — mely mintaszervezésként tekinthető — mivel azon­ban ezek az egész vállalat mechanizmusát érintik, a vállalati eredményben csak hosz­­szabb távon jelentkeznek. A munkaszervezés­ben szintén nagyon sok belső intézkedési terv született, a végrehajtásban azonban itt is je­lentkeztek akadályok Szinte textilipari spe­cialitásnak tekinthető, hogy a közvetlen ter­melésirányítók, a művezetők szervezeti rend­szere generális átszervezést igényel, mely lé­nyeges feltétele a konkrét termelési területen, a munka szervezettségének javításában. Az kétségtelenül igaz, hogy az ipar közvetlen fogyasztásra termel, ezért a fogyasztók ma­gatartása, divatigénye, hosszabb távú elkép­zelései ingadozóvá teszik az egyenletes ter­melést, ami visszahat a kereskedelem maga­tartására­­ az iparral szemben. A külső piacon szintén hasonló tendenciák érvényesülnek Ezzel az iparnak, mint sajá­tos helyzettel, a realitás határáig számolni kell. Mégis jogosnak látszik az ebből eredő termelési gondok külső megoldásának igénye, mivel a nagyipari termelésnek a szigorú sza­bályai és a belső egyensúly megtartása nem tudja zavar nélkül elviselni ezeket a piaci egyenetlenségeket. Nagy gondot jelentett a nyersanyagpiacon jelzett, szinte állandósult áremelkedés. Bár bizonyos intézkedések történtek, azok semle­gesítésére, teljesen közömbösíteni azonban nem tudták, mivel a rendelkezés — nem min­den nyersanyagra vonatkozott — a belföldi árgyűrűztetést kívánta mérsékelni. Mindezek­nek az értékesítési gondoknak a megoldása a vállalatvezetőkre nagy terheket róttak. Las­san a legnagyobb energiát ez vonja el tőlük annyira, hogy a vezetők figyelme már nem a termelés szervezésére és a műszaki fejlesztés­re irányul. Több vállalatnál az is rendkívüli tényező­ként jelentkezett, hogy a rekonstrukció le­bonyolítása, az új berendezések üzembe állí­tása nem a tervezett ütemben történt. Az ebből eredő termeléskiesés is a tervezett ered­ményt csökkentette. A vállalatokat ért kü­lönböző hatások várhatóan a következő terv­időszakban is érvényesülnek. Ezekkel az év indításakor jobban kell számolni, mert ez esetben év közben a vezetőket és a dolgozókat is megkímélhetjük a csalódásoktól. Az 1974-es időszakra úgy kell készülnünk,­­ hogy a negatív hatásokkal szemben intézke­dések történjenek, és azok ne spontán módon érvényesüljenek. C^*:A mérleg két oldalán! A textilipar 1973. éves eredményei, s az új esztendő főbb tennivalói írta: KONRÁD ISTVÁN, a központi vezetőség titkára Javultak a munkakörülmények Jelentős eredménynek tekintjük a rekonst­rukció kapcsán a munkakörülmények és egészségügyi, szociális létesítmények fejlesz­tésében elért javulást, mely különösen az iparban foglalkoztatott nők számára jelent kedvezőbb munkafeltételeket és jobb szociá­lis ellátást kedvező — különösen a jövőre vonatkozóan —, hogy ebben mind az ipar irányítói, mind a vállalatok gazdasági veze­tői — egységes felfogásban érvényesítik a munka- és egészségügyi körülmények, a szo­ciális és kulturális fejlesztések meggyorsítá­sát. Ezt a felfogást jól példázza, hogy már ebben az ötéves tervidőszakban is az e cél­ra fordított összegek meghaladták az egy mil­liárd forintot, mely a műszaki fejlesztéshez mérve is jelentős, annak mintegy tíz-tizenkét százalékát fogja kitenni. Számos vállalat új szociális létesítményei — csak példaként em­lítve a Selyemipari Vállalat tolnai gyára, a Hazai Fésűs kistarcsai gyára, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyáregysé­ge, a Richards Finomposztógyár és még na­gyon sok más üzem is — magas színvonalon, a mai követelményeknek megfelelően elégí­tette ki a dolgozók szociális szükségleteit. Az érintett textilmunkások nagy örömmel fogadták a fonók, szövők korkedvezményes nyugdíjaztatásának lehetőségét. Ez az intéz­kedés többek számára a nehéz fizikai mun­kának és rossz egészségügyi körülmények kö­zött 20—25—30 évet végzett munkának az elismerését jelentette. E lehetőség pozitívu­mainak a hangoztatása mellett látnunk kell: néhány, más munkakörben dolgozók ugyan­akkor azt sérelmezik, hogy nekik is az előb­biekéhez hasonló munkakörülményük van, s rájuk miért nem terjesztik ki a korkedvez­ményes nyugdíjaztatást. A jelenlegi helyzet­ben ennek az igénynek az elfogadását nyo­mós érv korlátozza: a népgazdaság teherbírá­sa, költségvetésének korlátai. Ami nemcsak a textiliparon múlik A külső tényezőiknek a vállalatokra gyako­rolt hatásai sokrétűbbek, több esetben érzé­kenyebben is érintik a termelést és azok ered­ményeit Az egyik ilyen gátló hatás volt az értéke­sítésben jelentkező átmeneti vagy tartós za­var. Ez 1973-ban erőteljesebben a közszövő­­ipari vállalatoknál jelentkezett: zavarta a termelés ritmusát és rontotta az eredményt A szakszervezet feladatai Az 1974-es évre a gazdálkodásban jelentke­ző feszültség feloldása az előbbiekből követ­kezően adódnak. A szakszervezet a termelés­ben, munkaszervezésben, versenymozgalom­ban, az újító-, a DH- és a brigádmozgalom erősítésében, a gazdálkodás jobb feltételeinek megteremtésében igyekszik segítséget nyújta­ni. A dolgozók körülményeinek és helyzeté­nek javításában is meg kell határozni azokat a tennivalókat, amelyek a termelés személyi feltételeinek megteremtésében, valamint a dolgozók részéről jogosan elvárható szükség­letek kielégítését segíti megoldani. A sorrendiséget tekintve a legsürgetőbb fel­adat a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek további javulását jelentő bér-, szociális intézkedések szorgalmazása. A várható jöve­delemfejlesztéssel a vállalatok többségénél a gépes munkakörben foglalkoztatott dolgozókat stabilizálni kell. Mert a gépi kapacitás ki­használatlansága tovább ronthatja a vállala­ti hatékonyságot, de egyben a népgazdasági szükségletek kielégítését is veszélyeztetheti. Behatóbban kell vizsgálni a közszövő-ipar konfekcionáló dolgozóinak jövedelemhelyzetét és az itt jelentkező feszültségeket is fel kell oldani. Mélyebben kell vizsgálni a mai dolgozói összetételben jelentkező rétegeződést és több szempontból is ehhez kell igazítani a szak­­szervezeti reszortmunkák feladatait. A kor szerinti megoszlásban jelentkező ré­teghez jobban igazodóan kell a versenymoz­galom, ezen belül a brigádmozgalom kulturá­lis, sport- és egyéb tevékenységeiben a fel­adatainkat meghatározni. Ebben az évben aktívabb részvétellel kell segíteni a termelésben átmenetileg jelentke­ző zavarok feloldását, de egyben határozot­tan kell fellépni a mértéktelen túlóráztatá­sokkal szemben. További erőfeszítéseket szükséges tenni a nő- és az ifjúsági határozatok végrehajtásá­­ban, ezen belül is a nagyobb hangsúlyt, a dolgozók sokoldalú művelődési lehetőségeinek megteremtésére, szakmai képzésük megoldá­sára kell helyezni. Lényeges előrelépést kell elérni a közvet­len termelésirányító művezetők helyzetének és belső szervezeti rendszerének megoldásá­ban. Végül, a minden szinten dolgozó szak­­szervezeti szervezetek számára szinte azonos kötelezettséget jelent az üzemi demokratiz­mus fejlesztésében az olyan út keresése, mely a képviseleti demokratizmus érvényesítése mellett, konkrét formákban a dolgozók köz­vetlen, demokratikus részvételét biztosítja a termelésirányításban, és az őket közvetlenül érintő kérdésekben. Szakszervezetünk elnöksége és központi vezetősége minden szervezett dolgozónak boldog új esztendőt kíván!

Next