Textilmunkás, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
az embereket? a művelődésük fokozására tett intézkedésekről szakszervezetünk központi vezetősége Az emberekkel való bánásmód „konstrukciója" OROSZ LÁSZLÓ, a Szakszervezetek Országos Tanácsa agitációs, propaganda- és kultúrosztályának helyettes vezetője: — Ez a tanácskozás jelentősen hozzájárul ahhoz a munkához, amelyet a szakszervezeti mozgalom folytat — immár hosszú évek óta — a közművelődés, a dolgozók nevelésének fejlesztése ügyében. A jelentés alapos vizsgálat alapján készült el, s ez így helyes, mivel a feladatok megjelölése az alapok ismerete nélkül elképzelhetetlen. Jól érzékelhető, hogy a textiliparban a rekonstrukció mellett a nevelés rekonstrukcióját, az emberekkel való bánásmódot, a kulturális intézmények rekonstrukcióját is végre kell hajtani. Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt két-három esztendőben rendkívül fontos, neveléssel összefüggő határozatokat hozott. Itt, ma, a vitában elhangzottak is szorosan kapcsolódnak ezekhez a témakörökhöz. Melyek azok a tennivalók, amelyekkel a szakszervezeti mozgalomnak a nevelőtevékenységében és a közművelődési munkában előbbre kell lépnie? Mindenekelőtt a tudással kell az embereket felvértezni. Mert kik állnak ma a munkapadok mellé? Ezekben az években, a tudomány, a technika forradalmának éveiben elképzelhetetlen, hogy azt a tudásszintet kielégítőnek tartsuk, amellyel jelenleg társadalmunk egy rétege rendelkezik. A textiliparban a dolgozók 76 százalékának van meg a 8 általános, vagy ennél magasabb iskolai végzettsége. Azonban 24 százalékának még az alapműveltsége sincs meg... — Országosan évente 16 ezer fiatal nem fejezi be a nyolc általános iskolát, s ezeknek a fiataloknak a többsége a textiliparban helyezkedik el. S ők azok, akik a politikai alapfogalmakat, ismereteket sem sajátították még el, márpedig a tudást csak megfelelő politikai, ideológiai, világnézeti műveltséggel együtt lehet elképzelni, aminek következő lépése a szocialista életmód kialakítása kell hogy legyen. Az utóbbi időben divatos fogalmazássá vált: az érdekviszonyok egyeztetése. Az érdekviszonyokat próbáljuk meg az üzem és a művelődési otthonok kapcsolatára is átültetni. A szakszervezeti művelődési intézmények, otthonok, könyvtárak , a kultúra műhelyei, az embernevelés műhelyei. És, ha a szakszervezeti tisztségviselők, aktívák, valamint a gazdasági vezetők, az üzemekben tevékenykedő politikai vezetők ezeket az intézményeket ugyanolyan fontosságú műhelyként kezelik, mint például a termelő fonodát — akkor ezt a bizonyos érdekviszonyok egyeztetését gyorsabban tudjik elvégezni... perspektívában nagyobb lehetőség volt — ha tovább tanult. Ma, ha egy vezetőposztra ember kell — gyárkapun kívül keresik. Azt kellene megpróbálni elfogadtatni, hogy a káderutánpótlásnál elsősorban a gyárban dolgozó okos, rátermett munkásokra gondoljanak, azokra, akik a kétkezi munka mellett tovább tanultak! A szemlélet változtatására nemcsak ebben van szükség: jó lenne például, ha év végén az igazgató a termelési eredmények mellett arról is szólna, hogy a munkások művelődése érdekében mit tett a gyár abban az esztendőben?! A központi vezetőség az ülés befejezéseként a nagyüzemi munkások kulturális helyzetének, művelődésének fokozása érdekében megfogalmazott tennivalókat a végrehajtásra elfogadta. OROSZ LÁSZLÓ: „Mindenekelőtt tudással kell az embereket felvértezni. Mert kik állnak ma a munkapadok mellé?” A vezetők a továbbtanuló munkásokból kerüljenek ki! HORVÁTH ROZÁLIA, a Kelenföldi Textilművek szbtitkára : — Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a tehetséges munkások előtt A nevelési munka nemcsak reszortfeladat FLÓR MIHÁLY, a Szombathelyi Pamutipar szb-titkára: — A mi szakszervezeti bizottságunk nem tartja reszortfeladatnak az agitációs, propaganda- és nevelési munkát. Azon az állásponton vagyunk: minden szakszervezeti aktíva agitál, intézkedéseivel, beszélgetéseivel, állásfoglalásaival. A munkásműveltség növelésével kapcsolatban több éves hagyománya van nálunk a szocialista brigádok részére szervezett TIT-előadássorozatnak — az utóbbi időben már helyi előadókkal, vállalati sajátosságokat is bemutató témákkal. NÉMETH ISTVÁNNÉ, nyugdíjas, a központi vezetőségtagja: — Részt vettem az írásos anyag készítését megelőző vizsgálatban, s azok a szakszervezeti tisztségviselők, aktívak, akikkel beszélgettem, elmondták: jó lenne, ha ugyanerről a fontos témáról az üzemek, vállalatok igazgatóival, gazdasági vezetőivel is konzultálna a szakszervezet központi vezetősége, mert a munka közös. A gyárakban kevés a pénz a kulturális nevelőmunkára POTHORSZKI LÁSZLÓNÉ, az LSZV budakalászi gyárának szb-titkára, a központi vezetőség tagja: — A gyárakban a kulturális nevelőmunkára fordítható pénzkeret nagyon kevés. Különösen azoknál a vállalatoknál, ahol a gazdasági eredmény nem jó. Ilyen helyzetben vagyunk mi is. Az az összeg, ami nekünk például rendelkezésünkre áll — amelyre költségvetést is készítettünk —, még a kultúrház fenntartási költségeire sem elég. Az lenne a jó, ha a kulturális, nevelési célokat szolgáló kiadásokat a vállalati költségekre lehetne elszámolni, az mindenkinek hasznos lenne, hiszen akkor sokkal többet tehetnénk a dolgozók nevelése érdekében ... - A tanácskozáson tizenketten mondták el véleményüket, javaslataikat, s mint ahogy a vitát lezárva dr. Bajor Józsefné, szakszervezetünk agitációspropaganda-, kultúr- és sportosztályának vezetője megállapította: a beszámoló jelentésnek nem volt egyetlen olyan fejezete sem, amelyhez észrevétellel ne kapcsolódtak volna a hozzászólók. HORVÁTH ROZÁLIA: „Tíztizenöt évvel ezelőtt a tehetséges munkások előtt perspektívában nagyobb lehetőség volt — ha tovább tanult.” VÉG LÁSZLÓ: „Sajnos, ma még az üzemekre hárul az a felelősség is, hogy az iparunkba kerülők elvégezzék a nyolc általánost.” GROSSZMANN TIBOR: „A munkahelyi vezetők termelésközpontú szemlélet kialakítására kényszerülnek...” 1974. JANUÁR jx^m OUJXKÁS^ Jó utat, győztesek! Novemberi lapszámunkban beszámoltunk azokról az előkészületekről, mellyel a csepeli Magyar Posztógyárban készülődtek a szocialista brigádok vetélkedőjére. A 152 brigád közül, akik beneveztek a versenyre, 18 kollektíva jutott a döntőbe, melyet november 21-én tartottak a gyár kultúrtermében. Az első díjat, a hétnapos jutalomutat a Szovjetunióba a gépészeti osztály „Bánki Donát” brigádja nyerte. Tagjai: Takács Béláné, gyártáselőkészítő technikus, Fejes Jánosné, szerkesztő technikus, Prechl József műszaki csoportvezető és Orbán István művezető. Közvetlenül az eredményhirdetés után beszélgettünk. Bár mind a négyen fiatalok, a több órán át tartó vetélkedő izgalmai alaposan elfárasztották őket. Alig-alig akarták elhinni az örömhírt, mert igaz ugyan, hogy nagyon sokat tanultak, főleg az utolsó héten, arra gondolni sem mertek, hogy első díjat nyernek. — Melyik témából volt a legnehezebb a felkészülés? — kérdeztem. — A Szovjetunióval foglalkozó kérdéscsoportból. — A szakmai részből. — A munkavédelemből. — A centenáriumi kérdésekből. Azaz, mint megállapították, nehéz volt mind a négy téma. A döntőn, ahol részben szóban, részben tesztlapok kitöltésével kellett válaszolni a kérdésekre, magam is csak ámultam a versenyzők felkészültségén. „Mikor kötötték a Breszt- Litovszki békeszerződést?” „Mikor kezdődött Szibéria meghódítása?" „Ki volt Moszkva alapítója?” „Pest, Buda és Óbuda egyesítésének terve, a szabadságharc leverése miatt, csak a kiegyezés után került előtérbe. Mikor volt a kiegyezés?” „1530-ban Buda városa ostromot élt át. Ki ostromolta meg?” „Milyen anyagból készül az akkumulátortöltő köténye?” „Minek alapján rendelte el a vállalat igazgatója a Munkavédelmi Szabályzat betartását?” Ez a néhány kiragadott kérdés is bizonyítja, valóban nem volt könnyű a vetélkedőre való felkészülés. — A megadott könyvek tanulmányozásán kívül, milyen módon készültek még a versenyre? Orbán István válasza: — A szakmai kérdésekhez nem volt külön segédkönyv, ezért a pontos válaszokhoz a vezetők segítségét kértük. Jegyzeteket készítettünk ebből a kérdéscsoportból — így készültünk. Takács Béláné: — Utolsó héten már zúgott a fejünk a sok adattól. Egymásnak is állandóan kérdéseket tettünk fel, és ma délután, amikor leültünk az asztalhoz, már igazán úgy éreztük, hogy semmit nem tudunk. A „Bánki Donát” brigád négy tagja az 1974-es év első negyedében veszi át a „jutalmat”, azaz akkor vesznek részt egy IBUSZ- utazáson a Szovjetunióban. Megérdemelt sikerükhöz gratulálunk, és jó utat kívánunk! (L. I.) A barcikai „tizenhármak“ szeretnének testvérbrigáddá fogadni egy keletnémet kollektívát A Habselyem Kötöttárugyár 4-es számú részlege Borsod megye legfiatalabb üzemei közé tartozik Kazincbarcikán. Az alig egyesztendős üzem kollektívája is a legfiatalabbakból került ki. Így aztán, nem véletlenül, egy ifjúsági brigádot, pontosabban a Kossuth Lajos kollektívát mutatjuk be a gyárból. A kollektíva idén júliusban csaknem a gyáravatást követő napokban alakult. Homonnai István elmondotta, hogy feladatuk a varroda kiszolgálása, a géppark karbantartása, a termelés zavartalan biztosítása. Tizenhárman vannak, de azt mondják, nerro babonásak. A kollektívában dolgozik az üzem KISZ-szervezetének csúcstitkára, Zsigovics Mihály, Varga Zoltán műszerész csoportvezető, Juhász Elemér, Bodnár József, Bubrovszki István, Molnár József, Nagy Emil, Boros József (aki augusztus óta katona), Grepsik Béla, Oláh Gyula, Rác András és Miskolci Feri bácsi géptisztító (aki a négy „ikszével” huszonötre tornázta fel a brigád átlagéletkorát). Az alakuláskor pontokban rögzítették a vállalásaikat. Ezek között első helyen szerepeltek az üzem gazdasági munkáját segítő tevékenységek. Emellett, személyenként húsz óra társadalmi munkát vállaltak. A KISZ-szervezettel közösen patronálják a Dimitrovgrád téri általános iskolát. Az újonnan épült iskolában több apró villamossági munkát dönzetlenül, társadalmi munkában elvégeztek. A jövőben segítenek az iskola rádiójának kiépítésében és a szemléltető eszközök elkészítésében. Nemrégiben Csánki Mihály, a gyár főmérnöke megemlítette, hogy jó lenne tavasszal parkosítani az üzem udvarát. A fiatalok azonnal felajánlották, hogy ezt is bízzák csak rájuk! S még mindig nem szóltunk a kollektíva kommunista műszakjáról, amelynek teljes bérét a Világifjúsági Találkozó alapjára fordították. A fiatalok közül tízen járnak politikai továbbképzésre, többen állami oktatáson is továbbtanulnak. A cél, hogy 1974. év végére elnyerjék a szocialista brigád kitüntető címet. Beszélgetésünk ideje alatt többször jött be a blokkvezető közölni valamelyik gép hibáját. Minden ilyen alkalommal egy-egy műszerész „kiugrott’* a szomszédos modern varrodaterembe helyrehozni a hibát. Bőven akadt munkájuk. Csaknem kétszáz varrógép állandó üzemmenetét kell biztosítaniuk. A varrónők az NDK-beli Textima varrógép különböző típusán dolgoznak. A gépek kitűnőek, az alkatrészellátás kielégítő és a műszerészek elégedettek a cég gyártmányaival. Mégis úgy gondolják, jó lenne megismerkedniük, kapcsolatot teremteni az az NDK-beli gyár dolgozóival. Tervbe vették, hogy megkeresik őket, s ha mód van rá, szeretnének testvérbrigáddá fogadni egy keletnémet kollektívát. Továbbmenve jó lenne egy kölcsönös gyárlátogatás. Sok hasznot ígérne a barcikai üzemnek, ha a műszerészei közvetlenül a keletnémet varrógépgyárban ismerkednének meg a legújabb gépek konstrukcióival. Ennyit, a Kossuth Lajos ifjúsági brigád életéről! SZÁNTÓ ISTVÁN PAMUTTEXTILMŰVEK (Budapest XI., Hauszmann Alajos utca 20.) vezetősége és valamennyi dolgozója az új év alzalmából Löszönti a „TEXTILMUNKÁS” minden kedves olvasóját!