Textilmunkás, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1975. JANUÁR ARA: 50 FILLÉR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Szakszervezetünk 140 ezer tagja megszokta már, hogy két választás között évente beszámolunk munkánkról a bizalmiaktól a központi vezetőségig. Az 1974. éves munkáról 1975. első félévében kellene számot adni, de a választásokra való tekintettel, most nem egy évről, hanem négy évről számolunk be. Érthető, hogy a választásokra és ezekre a beszámolókra nagy felelősséggel készülnek a választott tisztségviselők minden vállalatnál, minden üzemben. 1974-ben csakúgy, mint az 1971-ben megtartott XXIII. kongresszus óta, egyetlen évben sem kellett szégyenkezni szakszervezeti aktivistáinknak. Bátran állhatnak választóik elé még akkor is, ha a tagságunktól megszoktuk, hogy kritikusan ítélik meg tevékenységünket. Sokoldalúan sikerült segíteni szakszervezeti munkánk eszközeivel 1974-ben a textilipari rekonstrukció feladatainak végrehajtását. A szakmunkások és a felnőtt dolgozók szakmai képzésének és továbbképzésének helyzetét, a tennivalókat, a művezetők hatáskörének, utánpótlásának kérdéseit a Könnyűipari Minisztériummal közösen vizsgáltuk. A minisztérium a szükséges intézkedéseket megtette. Ennek alapján a jövőben a modern, új gépek fogadására és működtetésére, az új technológiák megtanulására a gépek — amelyek sokszor már műszerek — karbantartására jobb személyi feltételek állnak majd rendelkezésre. A kongresszusi verseny, a DH munkarendszer, az üzem- és munkaszervezés feladatainak felkarolásában, segítésében is értünk el eredményeket. Az általános kulturális és politikai fejlődést a XI. pártkongresszus tiszteletére meghirdetett szocialista brigádvetélkedők szervezésével, a szakszervezeti bizalmiak tájékoztatását, a negyedévenként megjelenő kis tájékoztató füzettel segítettük elő. Pontos képünk van iparágunk dolgozóinak szociális, kulturális ellátottságának színvonaláról. Ennek alapján konkrét javaslatokat fogalmazott meg szakszervezetünk központi vezetősége, amely javaslatokat az V. ötéves terv készítésénél a Könnyűipari Minisztérium és a vállalatok vezetői a lehetőségeket figyelembe véve mérlegelnek majd. Pártunk Politikai Bizottságának július 17-i határozata — az eredményes szakszervezeti munkát elismerve — joggal hívta fel a figyelmünket arra, hogy a „már- konszolidált viszonyok között forradalmi módszerekkel... írta: Baranyai Tiborné főtitkor galmi módszereket” és a szakszervezeti demokráciát, a nevelő, felvilágosító munkát fejleszteni kell. A kelleténél talán több az értekezlet, és az írásos jelentés. Emiatt nem jut elég idő a szakszervezeti tagsággal közvetlen „élő” eszmecserét folytatni. Tájékoztattunk, de eldöntött kérdésekről. A döntés előtt kevés idő jut a véleménykérésre azoktól, akiket pedig a döntés közvetlenül érint majd. A szakszervezeti testületek munkájáról, vitáinkról a gazdasági vezetéssel, eredményekről és a kudarcokról alig tud a tagság. Most, 1975 küszöbén, az előttünk álló feladatok végrehajtása közben, lehetőségünk lesz munkánk fogyatékosságainak kijavítására. A XI. pártkongresszus tiszteletére szervezett munkaverseny, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójának megünneplése, az V. ötéves terv készítése, a szakszervezeti szervek újraválasztása, a tagkönyvek cseréje, a kollektív szerződések módosítása nap mint nap eszmecserét jelentenek a tagsággal. Módunk lesz javítani agitációs és propagandamunkánkon. Tájékoztatni tevékenységünkről a szervezett dolgozókat, és kérni a véleményüket, javaslataikat gondjaink megoldásához. Ma, konszolidált viszonyok között is harci feladat a szakszervezeti munka, amihez fegyverünk a párt politikája. A bizalmat, az ösztönzést, bátorítást a szakszervezeti aktivisták érzik. A politikai légkör, amelyben érdekvédelmi feladatainkat végezzük, könnyíti, segíti munkánkat, de növeli felelősségünket is. A textilipari rekonstrukció folytatása a IV. ötéves terv eredményes végrehajtása, a termelést segítő munkánk nem kis erőpróbája lesz. A kongresszusi verseny eredményei mellett még nem tudtunk elég hatást gyakorolni a minőség javítására, a készletek csökkentésére, az energia, az anyag- és főleg az import anyagokkal való takarékosságra. A szocialista brigádok tehetnek még többet a munkaerő megtartásáért, a textilmunkások általános politikai, szakmai műveltségének fejlesztéséért. Általános panasz napjainkban, hogy a kiegyensúlyozott termelő munka, a munkaverseny anyagi, technikai feltételei nem mindig biztosítottak. Segítenünk kell a gazdasági vezetésnek feltárni a termelést akadályozó gondokat, és a szakszervezeti jogokkal és hatáskörökkel élve, el kell érni, hogy a feltárt hiányosságokat konkrét, gyors intézkedések kövessék. Agitációs, felvilágosító és nevelő munkánkat a szakszervezeti bizottság segítségével kell javítanunk. A több mint hétezer szakszervezeti bizalmi kis csoportja 20—25 tagjával minden gazdasági, szociális és politikai kérdést gyorsan megbeszélhet. Ismeri és ismernie kell csoportja tagjainak véleményét, ezt szükség szerint formálni és tolmácsolni is a legeredményesebben ő tudja. A bizalmiak többsége meg is felel ennek a követelménynek. Amennyiben az eddigieknél több lehetősége lesz véleménynyilvánításra, és tájékoztatást, „muníciót” is gyakrabban kap, munkája is eredményesebb lesz. A soron következő választásoknál el kell azonban érnünk, hogy elsősorban azt válasszák meg bizalminak, aki alkalmas, aki a legjobb munkás, és a legtájékozottabb, akinek tekintélye van a kis kollektíva előtt, akire hallgatnak „lenn és fenn”. Biztosak vagyunk abban, hogy szakszervezeti tagságunk kritikusan mérlegeli majd a két választás között végzett munkát. A választások arra is lehetőséget adnak, hogy egyre többen megértsék, hogy érdekükben mennyit tevékenykednek és nem is eredménytelenül a választott tisztségviselők. Szeretnénk elérni, hogy a régi, de még napjainkban is sűrűn feltett kérdés: Mit ad a szakszervezet? — korszerűbb tartalmat kapjon, ami valahogy így hangzik: Mit csinál a szakszervezet? Erre a kérdésre válaszolunk nap mint nap munkánkkal, és válaszolni fogunk a vezetőségválasztó taggyűléseken, küldöttértekezleteken és szakszervezetünk 1975- ben tartandó XXIV. kongresszusán. Minden aktivista és tisztségviselő tegyen meg mindent azért addig is, hogy tagságunk, választóink elismerését, bizalmát a jövőben is kiérdemeljük. KITÜNTETÉS A Váci Kötöttárugyár Kossuth szocialista brigádja sokéves kiváló munkájáért — amelynek nagyrésze szovjet exportra készült —. ..A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti tudományos-műszaki együttműködés 25. évfordulója” alkalmából. Díszoklevéllel lett kitüntetve. Szakszervezetünk állásfoglalása az 1. ötéves tervhez Központi vezetőségünk jóelőre, még az előkészítés időszakában alakította ki állásfoglalását, hogy ezzel is segítse a szakszervezeti szervek tervezésben való aktív részvételét, az iparunkban dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítását. Jóllehet, a beruházásokra fordítható „konkrét milliárdok” még nem kerültek meghatározásra, az azonban eldöntött tény, hogy a textilipar megkezdett rekonstrukcióját tovább kell folytatni. Szakszervezetünk sajátos eszközeivel, a testületek és a tagság erejének összpontosításával, a szocialista munkaverseny hatékonyságának növelésével kívánja segíteni a rekonstrukció megvalósítását. Az ötéves tervidőszakban fokozottabban kell érvényt szerezni a korábban megjelent különböző párt- és kormányhatározatoknak, így elsődlegesen a nők gazdasági és szociális helytének megjavításáról szóló határozatoknak, az ifjúsági törvények, az alágazati ifjúsági parlament ajánlásainak, valamint a dolgozók egészségének, testi épségének védelmével kapcsolatos könynyűipari miniszteri utasításnak. A vállalati programok megfogalmazása legyen „emberközpontú”. A tervek reálisan elérhető munkaerő-kapacitásra épüljenek. Sehol se tervezzék már előre a dolgozók tömeges, munkaidőn túli igénybevételét. A textiliparral szemben támasztott növekvő követelmény, a modern gépek, a szakmai kultúra általános növekedését sürgetik. Éppen ezért a fizikai dolgozók, műszaki középvezetők elméleti, gyakorlati felkészítését, továbbképzését gondosan tervezzék meg és azok képezzék a vállalati tervek szerves részét Az igények kielégítésére célszerű, ha a textilipari centrumokban a vállalatok közös összefogással — a koncentrált fejlesztés előnyeinek kihasználásával — létesítenek és tartanak fenn szociális, kulturális létesítményeket. A tervelőkészítés időszakában körültekintően vizsgálják meg ennek lehetőségeit és intézkedéseiket építsék be a tervekbe. Külön hangsúlyt kapott az állásfoglalásban a textilipari dolgozók bérhelyzetének javítása. A nehéz fizikai munka gépesítésére, az anyagmozgatás korszerűsítésére tudatosabban kell felhasználni a központi és helyi anyagi eszközöket. Törekedni kell az e téren mutatkozó elmaradások felszámolására. Határozottabban kell előrelépni az éjszakai, illetve többműszakban dolgozók munkakörülményeinek javításában. Pihenőszobák létesítésével, munkaközi szünet megszervezésével, hűsítők és kávé biztosításával szükséges könnyíteni a több műszak terheit. Sajnos, e tervciklusban sem teremthetők meg a feltételei a három műszak megszüntetésének, de nem mondhatunk le arról, hogy az éjszakai műszakban foglalkoztatott női dolgozók létszámarányát továbbra ne csökkentsük. A vállalatok tárják fel a még meglevő tartalékokat és keressenek jó megoldásokat. Az egészségvédelem és a munkabiztonság fokozására teendő intézkedések széles körét is felöleli az állásfoglalás, valamint a munkásművelődési feltételek tervszerű javításával is foglalkozik. Ennek érdekében az elnökség ajánlásként kulturális normatívákat adott közre. ABONYI GYULA A KÖZPONTI VEZETŐSÉG NAPIRENDJÉN: A szakmunkásképzés Szakszervezetünk központi vezetősége tárgyalta a szakmunkásképzés, továbbképzés helyzetét , és a minisztériummal közösen meghatározták a további tennivalókat. Megállapították, hogy a textilipari szakmunkásképzést napjainkig állandó mozgás, fejlődés jellemzi. Eredményeként: a textilipari kulcsmunkahelyek szakmunka-területeknek minősültek, és ez alapvetően elősegítette a szakmai színvonal emelkedését. Két — illetve egyes szakágakban — három év alatt sokoldalú, univerzális szakmunkásokat képeznek. A képesítést igénylő munkahelyeken emelkedett a végzettséggel rendelkezők száma: 1960-tól 1974-ig 27 498 fiatal tanulta meg a textilszakmát, és 11516 betanított munkás nyert szakmunkásképesítést. Jelenleg a szakmunkahelyeken a képesítéssel rendelkezők aránya 65 százalék. A dolgozók életkorát tekintve is megfiatalodott a textilipar, a foglalkoztatottak közel fele (63 000) KISZ-korú fiatal. Ezek a jól felkészült fiatal szakmunkások könnyen és gyorsan elsajátítják az új gépek, berendezések kezelését, nem jelent különösebb gondot átirányításuk egyik részterületről a másikra. A IV. ötéves tervidőszakban, a rekonstrukcióval szoros összefüggésben a textiliparban is felgyorsult a szakmai képzés. Ma már dolgozók, vezetők egyaránt vallják, hogy a textiliparban is tanulni kell, ez mind az egyénnek, mind a kollektívának az érdeke. Ettőlfügg a sokféle, nagy teljesítményű, új rendszerű gép megfelelő szintű üzemeltetése, s a dolgozók új gépekre kerülése és részben keresetük növekedése is. A kongresszus utáni időszakban kétszeresére emelkedett az általános iskolát és több mint négyszeresére a felnőtt szakmásító tanfolyamot végző dolgozók száma. A központi vezetőség ülésén az elért eredmények mellett sok szó esett azokról a ma is fellelhető gondokról, amelyek végig kísérték a textilipari szakmunkásképzés fejlődését és jelenleg is hatnak. Többek között a leánykollégiumok hiánya. A jelentkező 14—15 éves leánytanulók 95 százaléka vidéki, elhelyezésük ma még kizárólag a vállalatokat terheli. A vállalatok növekvő anyagi ráfordításai sem hozták meg a várt eredményt, hogy a szakmunkás-utánpótlást teljes mértékben szakmunkástanulókból nyerjék. Tehát a szakmunkahelyeken dolgozó betanított munkások száma részben újratermelődik. A jelen időszakban egyre több fizikai dolgozó kapcsolódik be az iskolarendszerű oktatásba. A szakmában 10—15 éve betanított munkásként dolgozók részéről is megnövekedett az igény, a szakmunkás-képesítés megszerzésére. Még mindig a harmincezret meghaladja azoknak a száma, akik a 8 általános iskolai végzettséggel nem rendelkeznek, és több mint tízezren betanított munkásként szakmunkát végeznek. Ezek az elmaradások az új rendszerű munkástovábbképzés elterjesztésének is akadályai. A minisztérium és a szakszervezet közös állásfoglalásában szerepelnek mindazok a feladatok, amelyek a munkások képzésének, továbbképzésének meggyorsításához szükségesek. Többek között: az V. ötéves tervidőszakra, a textilipar műszaki fejlesztésével összehangolt iparági és vállalati középtávú oktatási tervet kell készíteni. A feladatokat fontossági sorrendben két-három évre szóló programtervezetben rangsorolják. A minisztérium, a szakszervezet és a vállalatok munkatársaiból egy szakbizottságot kell létrehozni. Feladata lesz választ adni a szakma kiterjesztésének, az oktatás továbbfejlesztésének, a felnőttképzés korszerűsítésének kérdéseire. Hogyan lehet például általánossá tenni a levelező típusú, egyéni felkészülésen alapuló oktatási formát, mind az általános iskolai képzésben, mind a felnőtt szakmásításban. Az egyéni felkészüléshez a felnőtteknek megfelelő tananyagot, jegyzeteket és a rendszeres korrepetálását kell nyújtani. A 30 éven felüli nődolgozók általános és szakmai képzéséhez maximális segítséget kell adni. Az életkor és szakmai gyakorlat figyelembevételével megkönnyíteni a képesítés megszerzését. A központi vezetőség értékelte a szakszervezeti bizottságok szakmunkástanuló-képzést segítő munkáját. Meghatározták a Textilszakszervezet és a szakszervezeti bizottságok további tennivalóit. BÖDÖR ZOLTÁNNÉ Szakszervezetünk központi vezetősége és elnöksége sikerekben gazdag, boldog új évet kíván a textilipar minden dolgozójának