Textilmunkás, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1975. JANUÁR ARA: 50 FILLÉR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Szakszervezetünk 140 ezer tagja megszokta már, hogy két választás között évente beszámolunk munkánkról a bizalmiaktól a központi vezetőségig. Az 1974. éves munkáról 1975. első félévében kellene számot adni, de a választásokra való tekintettel, most nem egy évről, hanem négy évről számolunk be. Érthető, hogy a vá­lasztásokra és ezekre a beszámolókra nagy felelősség­gel készülnek a választott tisztségviselők minden vál­lalatnál, minden üzemben. 1974-ben csakúgy, mint az 1971-ben megtartott XXIII. kongresszus óta, egyetlen évben sem kellett szégyen­kezni szakszervezeti aktivistáinknak. Bátran állhatnak választóik elé még akkor is, ha a tagságunktól meg­szoktuk, hogy kritikusan ítélik meg tevékenységünket. Sokoldalúan sikerült segíteni szakszervezeti munkánk eszközeivel 1974-ben a textilipari rekonstrukció felada­tainak végrehajtását. A szakmunkások és a felnőtt dol­gozók szakmai képzésének és továbbképzésének helyze­tét, a tennivalókat, a művezetők hatáskörének, után­pótlásának kérdéseit a Könnyűipari Minisztériummal közösen vizsgáltuk. A minisztérium a szükséges in­tézkedéseket­ megtette. Ennek alapján a jövőben a mo­dern, új gépek fogadására és működtetésére, az új tech­nológiák megtanulására a gépek — amelyek sokszor már műszerek — karbantartására jobb személyi felté­telek állnak majd rendelkezésre. A kongresszusi ver­seny, a DH munkarendszer, az üzem- és munkaszerve­zés feladatainak felkarolásában, segítésében is értünk el eredményeket. Az általános kulturális és politikai fejlődést a XI. pártkongresszus tiszteletére meghirdetett szocialista brigádvetélkedők szervezésével, a szakszervezeti bizal­miak tájékoztatását, a negyedévenként megjelenő kis tájékoztató füzettel segítettük elő. Pontos képünk van iparágunk dolgozóinak szociális, kulturális ellátottságá­nak színvonaláról. Ennek alapján konkrét javaslatokat fogalmazott meg szakszervezetünk központi vezetősége, amely javaslatokat az V. ötéves terv készítésénél a Könnyűipari Minisztérium és a vállalatok vezetői a lehetőségeket figyelembe véve mérlegelnek majd. Pártunk Politikai Bizottságának július 17-i határoza­ta — az eredményes szakszervezeti munkát elismerve — joggal hívta fel a figyelmünket arra, hogy a „már- konszolidált viszonyok között forradalmi módszerekkel... írta: Baranyai Tiborné főtitkor galmi módszereket” és a szakszervezeti demokráciát, a nevelő, felvilágosító munkát fejleszteni kell. A kelleté­nél talán több az értekezlet, és az írásos jelentés. Emi­att nem jut elég idő a szakszervezeti tagsággal közvet­len „élő” eszmecserét folytatni. Tájékoztattunk, de el­döntött kérdésekről. A döntés előtt kevés idő jut a vé­leménykérésre azoktól, akiket pedig a döntés közvetle­nül érint majd. A szakszervezeti testületek munkájá­ról, vitáinkról a gazdasági vezetéssel, eredményekről és a kudarcokról alig tud a tagság. Most, 1975 küszöbén, az előttünk álló feladatok vég­rehajtása közben, lehetőségünk lesz munkánk fogya­tékosságainak kijavítására. A XI. pártkongresszus tisz­teletére szervezett munkaverseny, hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulójának megünneplése, az V. ötéves terv készítése, a szakszervezeti szervek újraválasztása, a tagkönyvek cseréje, a kollektív szerződések módosí­tása nap mint nap eszmecserét jelentenek a tagsággal. Módunk lesz javítani agitációs és propagandamunkán­kon. Tájékoztatni tevékenységünkről a szervezett dol­gozókat, és kérni a véleményüket, javaslataikat gond­jaink megoldásához. Ma, konszolidált viszonyok között is harci feladat a szakszervezeti munka, amihez fegy­verünk a párt politikája. A bizalmat, az ösztönzést, bátorítást a szakszervezeti aktivisták érzik. A politikai légkör, amelyben érdekvédelmi feladatainkat végezzük, könnyíti, segíti munkánkat, de növeli felelősségünket is. A textilipari rekonstrukció folytatása a IV. ötéves terv eredményes végrehajtása, a termelést segítő mun­kánk nem kis erőpróbája lesz. A kongresszusi ver­seny eredményei mellett még nem tudtunk elég ha­tást gyakorolni a minőség javítására, a készletek csök­kentésére, az energia, az anyag- és főleg az import anyagokkal való takarékosságra. A szocialista brigádok tehetnek még többet a munkaerő megtartásáért, a tex­tilmunkások általános politikai, szakmai műveltségé­nek fejlesztéséért. Általános panasz napjainkban, hogy a kiegyensúlyo­zott termelő munka, a munkaverseny anyagi, technikai feltételei nem mindig biztosítottak. Segítenünk kell a gazdasági vezetésnek feltárni a termelést akadályozó gondokat, és a szakszervezeti jogokkal és hatáskörök­kel élve, el kell érni, hogy a feltárt hiányosságokat konkrét, gyors intézkedések kövessék. Agitációs, felvilágosító és nevelő munkánkat a szak­­szervezeti bizottság segítségével kell javítanunk. A több mint hétezer szakszervezeti bizalmi kis csoportja 20—25 tagjával minden gazdasági, szociális és politikai kérdést gyorsan megbeszélhet. Ismeri és ismernie kell csoportja tagjainak véleményét, ezt szükség szerint for­málni és tolmácsolni is a legeredményesebben ő tudja. A bizalmiak többsége meg is felel ennek a követel­ménynek. Amennyiben az eddigieknél több lehetősége lesz véleménynyilvánításra, és tájékoztatást, „muníci­ót” is gyakrabban kap, munkája is eredményesebb lesz. A soron következő választásoknál el kell azonban ér­nünk, hogy elsősorban azt válasszák meg bizalminak, aki alkalmas, aki a legjobb munkás, és a legtájéko­­zottabb, akinek tekintélye van a kis kollektíva előtt, akire hallgatnak „lenn és fenn”. Biztosak vagyunk abban, hogy szakszervezeti tagsá­gunk kritikusan mérlegeli majd a két választás között végzett munkát. A választások arra is lehetőséget ad­nak, hogy egyre többen megértsék, hogy érdekükben mennyit tevékenykednek és nem is eredménytelenül a választott tisztségviselők. Szeretnénk elérni, hogy a ré­gi, de még napjainkban is sűrűn feltett kérdés: Mit ad a szakszervezet? — korszerűbb­ tartalmat kapjon, ami valahogy így hangzik: Mit csinál a szakszervezet? Erre a kérdésre válaszolunk nap mint nap munkánk­kal, és válaszolni fogunk a vezetőségválasztó taggyű­léseken, küldöttértekezleteken és szakszervezetünk 1975- ben tartandó XXIV. kongresszusán. Minden aktivista és tisztségviselő tegyen meg mindent azért addig is, hogy tagságunk, választóink elismerését, bizalmát a jö­vőben is kiérdemeljük. KITÜNTETÉS A Váci Kötöttárugyár Kossuth szocialista brigádja sokéves ki­váló munkájáért — amelynek nagyrésze szovjet exportra ké­szült —. ..A Magyar Népköz­­társaság és a Szovjetunió kö­zötti tudományos-műszaki együttműködés 25. évforduló­ja” alkalmából. Díszoklevéllel lett kitüntetve. Szakszervezetünk állásfoglalása az 1. ötéves tervhez Központi vezetőségünk jó­­előre, még az előkészítés idő­szakában alakította ki állás­­foglalását, hogy ezzel is se­gítse a szakszervezeti szervek tervezésben való aktív részvé­telét, az iparunkban dolgozók élet- és munkakörülményei­nek további javítását. Jólle­het, a beruházásokra fordít­ható „konkrét milliárdok” még nem kerültek meghatáro­zásra, az azonban eldöntött tény, hogy a textilipar meg­kezdett rekonstrukcióját to­vább kell folytatni. Szakszervezetünk sajátos eszközeivel, a testületek és a tagság erejének összponto­sításával, a szocialista munka­verseny hatékonyságának nö­velésével kívánja segíteni a r­ekonstrukció megvalósítását. Az ötéves tervidőszakban fokozottabban kell érvényt szerezni a korábban megjelent különböző párt- és kormány­­határozatoknak, így elsődlege­sen a nők gazdasági és szo­ciális hely­­tének megjavítá­sáról szóló határozatoknak, az ifjúsági törvények, az alága­­zati ifjúsági parlament aján­lásainak, valamint a dolgozók egészségének, testi épségének védelmével kapcsolatos köny­­nyűipari miniszteri utasítás­nak. A vállalati programok­ meg­fogalmazása legyen „ember­­központú”. A tervek reálisan elérhető munkaerő-kapacitás­ra épüljenek. Sehol se tervez­zék már előre a dolgozók tö­meges, munkaidőn túli igény­­bevételét. A textiliparral szemben tá­masztott növekvő követel­mény, a modern gépek, a szakmai kultúra általános nö­vekedését sürgetik. Éppen ezért a fizikai dolgozók, mű­szaki középvezetők elméleti, gyakorlati felkészítését, to­vábbképzését gondosan ter­vezzék meg és azok képezzék a vállalati tervek szerves ré­szét Az igények kielégítésére célszerű, ha a textilipari cent­rumokban a vállalatok közös összefogással — a koncentrált fejlesztés előnyeinek kihasz­nálásával — létesítenek és tartanak fenn szociális, kul­turális létesítményeket. A tervelőkészítés időszakában körültekintően vizsgálják meg ennek lehetőségeit és intézke­déseiket építsék be a tervek­be. Külön hangsúlyt kapott az állásfoglalásban a textilipari dolgozók bérhelyzetének javí­tása. A nehéz fizikai munka gé­­pesítésére, az anyagmozgatás korszerűsítésére tudatosabban kell felhasználni a központi és helyi anyagi eszközöket. Törekedni kell az e téren mu­tatkozó elmaradások felszá­molására. Határozottabban kell előre­lépni az éjszakai, illetve több­műszakban dolgozók munka­­körülményeinek javításában. Pihenőszobák létesítésével, munkaközi szünet megszerve­zésével, hűsítők és kávé biz­tosításával szükséges könnyí­teni a több műszak terheit. Sajnos, e tervciklusban sem teremthetők meg a feltételei a három műszak megszünte­tésének, de nem mondhatunk le arról, hogy az éjszakai mű­szakban foglalkoztatott női dolgozók létszámarányát to­vábbra ne csökkentsük. A vállalatok tárják fel a még meglevő tartalékokat és ke­ressenek jó megoldásokat. Az egészségvédelem és a munkabiztonság fokozására teendő intézkedések széles kö­rét is felöleli az állásfoglalás, valamint a munkásművelődési feltételek tervszerű javításá­val is foglalkozik. Ennek ér­dekében az elnökség ajánlás­ként kulturális normatívákat adott közre. ABONYI GYULA A KÖZPONTI VEZETŐSÉG NAPIRENDJÉN: A szakmunkásképzés Szakszervezetünk központi vezetősége tár­gyalta a szakmunkásképzés, továbbképzés helyzetét , és a minisztériummal közösen meghatározták a további tennivalókat. Meg­állapították, hogy a textilipari szakmunkás­­képzést napjainkig állandó mozgás, fejlődés jellemzi. Eredményeként: a textilipari kulcs­munkahelyek szakmunka-területeknek minő­sültek, és ez alapvetően elősegítette a szakmai színvonal emelkedését. Két — illetve egyes szakágakban — három év alatt sokoldalú, univerzális szakmunkásokat képeznek. A ké­pesítést igénylő munkahelyeken emelkedett a végzettséggel rendelkezők száma: 1960-tól 1974-ig 27 498 fiatal tanulta meg a textil­­szakmát, és 11516 betanított munkás nyert szakmunkásképesítést. Jelenleg a szakmunka­helyeken a képesítéssel rendelkezők aránya 65 százalék. A dolgozók életkorát tekintve is megfiata­lodott a textilipar, a foglalkoztatottak közel fele (63 000) KISZ-korú fiatal. Ezek a jól fel­készült fiatal szakmunkások könnyen és gyor­san elsajátítják az új gépek, berendezések ke­zelését, nem jelent különösebb gondot átirá­nyításuk egyik részterületről a másikra. A IV. ötéves tervidőszakban, a rekonstruk­cióval szoros összefüggésben a textiliparban is felgyorsult a szakmai képzés. Ma már dol­gozók, vezetők egyaránt vallják, hogy a tex­tiliparban is tanulni kell, ez mind az egyén­nek, mind a kollektívának az érdeke. Ettől­­függ a sokféle, nagy teljesítményű, új rend­szerű gép megfelelő szintű üzemeltetése, s a dolgozók új gépekre kerülése és részben kere­setük növekedése is. A­ kongresszus utáni idő­szakban kétszeresére emelkedett az általános iskolát és több mint négyszeresére a felnőtt szakmásító tanfolyamot végző dolgozók szá­­­ma. A központi vezetőség ülésén az elért ered­mények mellett sok szó esett azokról a ma is fellelhető gondokról, amelyek végig kísér­ték a textilipari szakmunkásképzés fejlődését és jelenleg is hatnak. Többek között a leány­­kollégiumok hiánya. A jelentkező 14—15 éves leánytanulók 95 százaléka vidéki, elhelyezé­sük ma még kizárólag a vállalatokat terheli. A vállalatok növekvő anyagi ráfordításai sem hozták meg a várt eredményt, hogy a szak­munkás-utánpótlást teljes mértékben szak­munkástanulókból nyerjék. Tehát a szakmun­kahelyeken dolgozó betanított munkások szá­ma részben újratermelődik. A jelen időszak­ban egyre több fizikai dolgozó kapcsolódik be az iskolarendszerű oktatásba. A szakmában 10—15 éve betanított munkásként dolgozók részéről is megnövekedett az igény, a szak­munkás-képesítés megszerzésére. Még mindig a harmincezret meghaladja azoknak a szá­ma, akik a 8 általános iskolai végzettséggel nem rendelkeznek, és több mint tízezren be­tanított munkásként szakmunkát végeznek. Ezek az elmaradások az új rendszerű mun­kástovábbképzés elterjesztésének is akadályai. A minisztérium és a szakszervezet közös ál­lásfoglalásában szerepelnek mindazok a fel­adatok, amelyek a munkások képzésének, to­vábbképzésének meggyorsításához szüksége­sek. Többek között: az V. ötéves tervidőszak­ra, a textilipar műszaki fejlesztésével össze­hangolt iparági és vállalati középtávú oktatá­si tervet kell készíteni. A feladatokat fontos­sági sorrendben két-három évre szóló prog­ramtervezetben rangsorolják. A minisztérium, a szakszervezet és a vállalatok munkatársai­ból egy szakbizottságot kell létrehozni. Fel­adata lesz választ adni a szakma kiterjeszté­sének, az oktatás továbbfejlesztésének, a fel­nőttképzés korszerűsítésének kérdéseire. Ho­gyan lehet például általánossá tenni a levele­ző típusú, egyéni felkészülésen alapuló okta­tási formát, mind az általános iskolai képzés­ben, mind a felnőtt szakmásításban. Az egyé­ni felkészüléshez a felnőtteknek megfelelő tananyagot, jegyzeteket és a rendszeres kor­repetálását kell nyújtani. A 30 éven felüli nő­dolgozók általános és szakmai képzéséhez maximális segítséget kell adni. Az életkor és szakmai gyakorlat figyelembevételével meg­könnyíteni a képesítés megszerzését. A központi vezetőség értékelte a szakszer­vezeti bizottságok szakmunkástanuló-képzést segítő munkáját. Meghatározták a Textilszak­szervezet és a szakszervezeti bizottságok to­vábbi tennivalóit. BÖDÖR ZOLTÁNNÉ Szakszervezetünk központi vezetősége és elnöksége sikerekben gazdag, boldog új évet kíván­­ a textilipar minden dolgozójának

Next