Textilmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA xxi. Évfolyam, 1. szám 1977. január VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! APJA: 50 FILLÉR Mryorsítsu­k meg az új esztendabelii tartalékaink feltárását 1976- ban tervszerűen folytatódott a textilipar álta­lános fejlesztése, a rekonstrukció második szakaszára megjelölt program végrehajtása. Dolgos évet zártunk. Erre az időszakra esett a vál­lalati ötödik ötéves tervek, az öt évre szóló kollektív szerződések, valamint a szociálpolitikai és oktatási ter­vek készítése. Az elvégzett­­munkára, erőfeszítésekre visszatekintve, talán a legnehezebb év volt az 1976-os esztendő. Gondjaink csak növekedtek a munkaerő foko­zódó csökkenésével. Már a tervidőszak első felében meg­közelítettük azt a többezres létszámcsökkenést, melyet csak a tervidőszak második felére feltételeztünk. Az 1977. évi tervünk teljesítése nehéz feladat. A ter­melékenység öt-hatszázalékos növelését, a cserearány javítását tűzzük ki célul. A belföldi szükséglet és a szocialista export maradéktalan teljesítése mellett a nem rubel elszámolású exportot az 1976. évinél is nagyobb mértékben kell növelni. A textiliparban 1977-ben tovább kell fokozni a termelés hatékonyságát, javítani a terv­­szerűséget, a minőséget, a termelés szerkezetét. Az előző évnél erőteljesebb ütemű termelésnövekedést szükséges elérni ahhoz, hogy 1977. év végére — az ötödik ötéves terv első két évében — elérjük a tervezett volument. Az 1977. évi gazdasági célkitűzések megvalósítása alapvetően a létszámcsökkenés mérséklésével biztosított. Ebből kiindulva, elengedhetetlenül szükséges a munka­erő megtartására tervezett intézkedések felülvizsgálása és végrehajtásának meggyorsítása. Az intézkedések közül is előtérbe kell helyezni a klímaviszonyok javítását, az anyagmozgatás, szállítás gyorsabb ütemű gépesítését, a szociális létesítmények, szállások fejlesztését, a szociálpolitikai és oktatási ter­vek maradéktalan teljesítését. Fokozni kell a három mű­szakban végzett munka könnyítését, a bérek reális, terv­szerű növekedését. Napirenden van a több műszakban végzett munka jobb anyagi elismerése. A béremelési le­hetőségek igazságos felhasználásával elérhetjük, hogy csökkenjen az elvándorlás iparunkból. A feladatok sike­res végrehajtása a textilipar minden dolgozójának aktív közreműködésétől függ. 1977- ben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Ennek jegyében határozzák meg a kollektívák a szocialista munkaverseny feladatait, a vállalásokhoz az ajánlásokat. Az ötödik iparági szocia­lista brigádvezetői tanácskozás 1977. február 26-án se­gítséget ad a brigádoknak a jó tapasztalatok közkinccsé tételével, hogy jobban a hármas jelszó követelményeihez igazíthassák munkájukat, életüket. Az iparágban van tartalék, s ezek feltárására kell hatékonyabban törekednünk. Hiszen gépek állnak, sok­szor órákra tétlenek a szorgalmas kezek• Hogy miért? Sokszor a szervezett anyagellátás és fegyelmezett mun­ka hiányában. Szakszervezetünk az 1977. évi feladatok sikeres teljesítése érdekében azért fordul a törzsgárda­­tagsághoz, a szocialista brigádok tagjaihoz, mert úgy látja, hogy 1977-ben a szubjektív termelési tényezők kell, hogy előtérbe kerüljenek. A minőség javításával egyes vállalatoknál tíz-tizenöt százalékkal is lehetne emelni az év végi nyereséget, a jobb kooperációval javítani lehet a belkereskedelem ellátását, az export teljesítését. Szakszervezetünk központi vezetősége áttekintette 1977. évi tennivalóit. A több mint 25 ezer választott szakszervezeti társadalmi munkás segítségével összponto­sítani kívánja erejét az iparban meglevő tartalékok fel­tárására és a létszámcsökkenés lassítására. Külön gond­dal foglalkozik a bejárók, a művezetők, a két-három, és folyamatos műszakban dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javításával. A szakszervezeti bizalmiak ke­rülnek az első vonalba, mivel a szakszervezeti jogok szá­mukra kiteljesedtek, a gazdasági vezetésnek nemcsak véleményüket kell kérni bérezés, premizálás, kitüntetés, áthelyezés és más személyi kérdésekben, hanem egyet­értésüket is. A bizalmiak nagy része eddig is politikai „tényező” volt, ezután a szakszervezeti tagság és a központi veze­tőség még inkább számít rájuk. Befolyásukra várhatóan jobb lesz a dolgozók közérzete, kevesebb a törvénysér­tés, jobb a munkafegyelem, és az üzemi demokrácia is fejlődik majd. DR. BÍRÓ GYÖRGYNÉ főtitkár Minőségi javulást a gazdasági és mozgalmi munkában! Javaslatok a HÓDIKÖT brigádvezetői tanácskozásán A HÓDIKÖT-ben megtartott vállalati brigádvezetői tanács­kozáson egymás után álltak fel a brigádvezetők és mond­ták el észrevételeiket, bírála­taikat. De nemcsak ezt A rö­vid, tartalmas hozzászólások­ban jutott hely arra is, hogy megismerjük a brigádok mun­káját, eredményeiket és azt, mit tettek vagy tesznek a gon­dok megszüntetésére. Az ere­jüket meghaladó feladatok megoldására pedig sorra ér­keztek a javaslatok. Balogh Béláné elmondta, ho­gyan dolgozik brigádja, milyen eredményeket értek el a gaz­dasági munkában. Arról is szólt, mennyi nehézséget kell leküzdeniük vállalásaik telje­sítése érdekében. A keresetlen szavak mögött megfogalmazó­dott a brigádmozgalom célja: a gazdasági vállalások teljesí­tése összhangban a tanulás­sal, művelődéssel. A jól vég­zett munka és a rendszeres képzés, a tudati fejlődés, va­lamint a szocialista erkölcs normáinak betartása együtte­sen, egymást kiegészítve adja a szocialista brigádmozgalom tartalmát. Budai Sándorné a szocialis­ta együttélés elveiről beszélt. Elmondta, mennyire fontos, hogy felfigyeljünk a körülöt­tünk levő hibákra és azokat szóvá is tegyük. Nehezíti ezt az a helytelen gyakorlat, hogy néhány munkatárs a jó szán­dékú segíteni akaró bírálatot, tanácsot sértésnek veszi, visz­­szautasítja. A megoldás ebben az esetben a nevelés a „sér­tődés” dolgozók szemléletének megváltoztatása lehet. Azért kell erőinket e területekre összpontosítani, mert a gazda­sági feladatok teljesítése, a mind jobb termelési eredmé­nyekre való törekvés már szin­te természetes, de bizony az emberek gondolkodásmódján több az alakítani való — mondta Budai Sándorné. A tanácskozás természetesen nem csupán ilyen elméleti kér­dések körül forgott. Többen szóvá tették a gazdasági mun­ka területén tapasztalható hiá­nyosságokat, és a szükséges tennivalókat is meghatároz­ták. Talán a legégetőbb gond­juk a gazdasági vezetőiknek — de a munkásoknak is — a minőség alakulása. Nagyon ne­héz jó munkát végezni úgy, ha már az alapanyag sem megfe­lelő, vagy az előző üzemből hibás, rosszul előkészített fél­kész termék jön tovább­ fel­­dolgozásra. A Lenin brigád felkereste a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárá­nak fonó brigádját. Közvetle­nül tőlük kérték, hogy a fo­nal minőségének javításával a kistarcsaiak is segítsék a közös ügyet, a mind jobb ered­ményének elérését. Egy másik kezdeményezés arra hívta fel a figyelmet, hogy a brigádok minden üzemben vállalják: nem ad­nak tovább selejtes terméket. Az üzem dolgozói figyelem­mel kísérik a szocialista bére­zés elvének érvényesülését is, így Mészáros Piroska — töb­bek között — felhívta a figyel­met arra, hogy a tiszalöki gyár kézi javító üzemében szinte lehetetlen az egyéni tel­jesítményeket ellenőrizni, fi­gyelemmel kísérni. Ezért a ke­reseti lehetőség maximálását javasolta hozzászólásában. Egy másik felszólaló azt tet­te szóvá, milyen helytelen az, ha a kulturális vállalások tel­jesítését formálisan, csupán a könyvtár statisztikája szerint bírálják el. Nemcsak az számít művelt embernek, aki egy időegység alatt meghatározott számú könyvet elvisz a válla­lati könyvtárból. Maruzsa Istvánné arról be­szélt, hogyan segíti brigádjá­val a munkába és a hétközna­pi életbe beilleszkedni a testi fogyatékos munkatársakat. Négy ilyen brigádtagjuk van, és munkájuk eredményességét bizonyítja, hogy mind a né­gyen teljes értékű brigádtag­nak érzik magukat. Emellett felhívta a figyel­met a gépek karbantartásánál tapasztalható hiányosságokra és kérte a vállalat vezetőitől azok megszüntetését, mert a jó gép alapvető feltétele a jó minőségű termék előállításá­nak. A fenti néhány gondolat csak kis része a tanácskozáson el­hangzott hozzászólásoknak, ja­vaslatoknak. Egy rövid cik­k­ben nem is lehet összesűríteni a tenniakarást, ami e gyár kollektívájában összpontosul céljaik megvalósítása érdeké­ben. Mindenki egyformán ma­gáénak érzi azokat a feladato­kat, melyekről a beszámoló képet adott és a szakszerve­zeti bizottság maga mögött érezheti a brigádokat a mun­kásművelődés, a tudatformálás nehéz munkájában. E kollektí­va alkalmas arra, hogy meg­valósítsa a jövő talán még nehezebb feladatait, hiszen ab­ban is oroszlánrészük volt, hogy az 1976-os tervet már év vége előtt teljesítette a válla­lat. A HÖDIKÖT szocialista bri­gádvezetőinek tanácskozása munkaértekezlet volt, de az elmondottak komoly, őszinte tartalmú ünnepi hangulatot adott e fórumnak. ZAKA GYÖRGY, a központi vezetőség közgazdasági osztályának helyettes vezetője Szekeres Gyuláné, a Bagi Ho­na szocialista brigád vezetője is beszámolt eredményeikről a tanácskozáson A közgépi ellátási osztály gondjairól beszélt Katona Józsefné, a Szorgalom szocialista brigád vezetője A szakszervezeti munkáról Számadás A bizalmiak kezdik meg a beszámolók sorát Az új esztendő első negyedévében a vá­lasztások óta először számolnak be válasz­tóiknak a szakszervezeti tanácsok, a műhely-, az osztálybizottságok és a bizalmiak, hogy az öt évre kitűzött célokból az első évben mit és milyen színvonalon sikerült teljesíteni. A textilipar szervezett dolgozói várják ezt a számadást. Ezért nagy felelősséget jelent mindazok számára, akik beszámolnak, hogy olyan valós képet tudjanak adni választóik­nak, amely mint értékelés a leglényegesebb feladatok végrehajtását tükrözi és egyúttal előremutató a következő év feladatainak megoldásához. Mire terjedjen ki az értékelés? Ezúttal ne olyan beszámoló készüljön, mint a választások idején, hanem csak a leglé­nyegesebb feladatok végrehajtását­ értékel­jék. Ilyen feladatok voltak az elmúlt évben az ötödik ötéves terv elkészítése és indítá­sa, ebben a szakszervezeti testületek részvé­tele, a szociális tervek készítése, öt évre szóló kollektív szerződések megkötése, jogsegély­­szolgálat megszervezése, a munkaverseny­­mozgalom korszerűsítése, művelődési intéz­mények társadalmi vezetőségeinek választá­sa. Olyan fontos feladatainknak is eleget tettünk, mint a tisztségviselők négyéves ok­tatási tervének elkészítése, az ifjúsági parla­mentek lebonyolításában való részvétel, az új jog- és hatáskör, ezen belül a bizalmiak megnövekedett feladatainak kidolgozása. A beszámolás több lépcsőben történik. Elő­ször a bizalmiak, utoljára a vállalati szak­­szervezeti tanácsok számolnak be tevékeny­ségükről. Azért fontos ezt kiemelni, mert az eddigi beszámolásoktól eltérően a szakszer­vezeti tanács — ahol nincs ilyen választva, ott a szakszervezeti bizottság — a bizalmiak tanácskozásán számol be a végzett munká­ról. A több gyárat irányító vállalati szakszer­vezeti tanácsok pedig bizalmi küldöttek ta­nácskozásán, a műhely-osztálybizottságok taggyűlésen számolnak be. Mindebből következik, hogy most először hárul a bizalmiakra rendkívüli feladat a be­számolási időszakban. Nemcsak csoportjuk­nak számolnak be, hanem értékelik a tagság nevében a szakszervezeti tanácsok (bizottsá­gok) munkáját is. Ez nagy felelősség a bizal­miak számára, de egyúttal az előző módszer­rel szemben a szakszervezeti demokrácia ki­­teljesedését is jelenti. A­­beszámolást előkészítő és szervező szak­­szervezeti szervek feladata, hogy biztosítsák a szakszervezeti bizalmiak számára azokat az információkat, amelyek alapján maradékta­lanul eleget tudnak tenni minden szinten a rájuk háruló feladatoknak. Csak a feltételek teljes biztosítása mellett várható el a bizal­miaktól, hogy hozzáértő, aktív részvevői le­gyenek az értekezleteknek. Kiegészíthetjük testületünket A szakszervezeti vezető testületek, a bizal­miak beszámolóját és a soron következő leg­fontosabb feladatokat a részvevők nyílt sza­vazással, egyszerű szavazattöbbséggel hagy­ják jóvá. Mód nyílik arra, hogy a testületek kiegészítésre kerüljenek ott, ahol a választás óta bármilyen oknál fogva tisztségviselők ki­­váltak a testületekből. A beszámolások idején mindig reflektor­­fénybe kerül a szakszervezeti tisztségviselők, társadalmi munkások tevékenysége. A szak­­szervezeti munka kilép a mindennapi esemé­nyek sodrából a nyilvánosság elé. Minden szakszervezeti tisztségviselő és társadalmi munkás számára nagy esemény et és bizton­ságot, bíztatást ad a munkánk további vég­zéséhez, amikor a sikeres beszámolás alapján tagságunk ismét megerősít bennünket bizal­mával. KISS D. TIBOR, a központi vezetőség szervezési és káder osztályának helyettes vezetője Szakmai szövetségi elnökségi ülés A Textil-, Bőr- és Ruhá­zatipari Szakszervezetek szövetségének elnöksége az óév utolsó ülését, december másodikén, a Zalaegerszegi Ruhagyárban tartotta. Az elnökség tagjait a gyár ve­zérigazgatója, Szántó György tájékoztatta a Za­laegerszegi Ruhagyár ter­melési eredményeiről. A vendégek ezután üzemláto­gatáson ismerkedtek a gyár életével. A délután megtartott el­nökségi ülésen a vitát Tóth Tiborné, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára indította. Szólt a textil- és ruházatipari vál­lalatok alapanyag-ellátásá­nak gondjairól, valamint a szállítási fegyelem megsér­téséből adódó nehézségek­ről. Az elnökség tagjainak vé­leménye egységes volt ab­ban, hogy a szakszerveze­teknek a gondok megoldá­sát sajátos eszközeikkel kell segíteniük, így, állásfogla­lásukban — többek között — szorgalmazták, hogy a két alágazat, vállalatainak gazdasági vezetői kössenek szocialista elveken alapuló együttműködési szerződést, s egyben a szövetség elnöksé­ge kezdeményezi a vállala­tok közös érdekeltségi rend­szerének megteremtését is. A testület döntéséről az el­nökség tájékoztatja a Köny­­nyűipari Minisztérium ve­zetőit. Az elnökség tagjai a to­vábbiakban megvitatták a két ülés között végzett mun­kát, majd megtárgyalták a szövetség 1976. évi nemzet­közi tevékenységének ered­ményeit. Végezetül elfogad­ták a szövetség 1977. évi munka­tervét.

Next