Textilmunkás, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
A SZOT-díjas Dorogi Zsigmond: A kétkezi dolgozók is ismerkedjenek meg a költészettel! Tíz esztendeje, hogy a Magyar Rádió irodalmi osztálya rendszeresen felkeresi a budapesti és vidéki üzemeket, könyvtárakat, falusi művelődési házakat, ahonnan nyilvános irodalmi műsort sugároznak. Dorogi Zsigmond, az irodalmi osztály SZOT-díjas vezetője mondja erről a műsorsorozatról: " Nyilvános irodalmi adásaink legfontosabb célja: megszerettetni az irodalmat a munkásközönséggel, a szocialista brigádok tagjaival. Nem véletlen, hogy elsősorban éppen a munkáslakta körzeteket, és a legnagyobb gyárakat keressük fel műsorainkkal. Az sem véletlen, hogy mindig jó színészeket, továbbá jó írókat és költőket igyekszünek megnyerni közreműködőknek, olyanokat, akik szívesen jönnek velünk az ország legtávolabbi vidékeire, eldugott kis falvakba is. Az elmúlt tíz év alatt, csupán én magam, 200—220 ilyen műsort szerveztem ... — Kik a műsorok rendszeres szereplői? — A teljesség igénye nélkül porolom: Agárdi Gábor, Avar István, Benkő Gyula, Berek Kati, Csernus Mariann, Dévai Nagy Kamilla, Kállai Ferenc, Moór Mariann, Szersén Gyula, Sinkovits Imre, Sinkó László, Váradi Hédi. A művészek számára különleges alkalmak ezek a fellépések, nem hasonlíthatók össze például egy színházi előadással. A mi műsorainkban a színészeik nemcsak szereplők, de beszélgetőpartnerek is! A közönség is jól jár, hiszen egyszerre sok színház tagjaival találkozik, ismerkedik művészi képességeikkel. S végül, a költők és írók számára is hasznosak az ilyen előadások, hiszen emberközelbe kerülnek műveik befogadóival, a közönséggel. A tapsból, a mosolyból azonnal lemérhetik egy-egy alkotásuk érzelmi-értelmi hatását, s egyúttal élményanyagot is gyűjthetnek. — Az irodalmi osztály mit tud még tenni a munkásművelődésért? — Osztályunk kidolgozta a műveltségi versenyek rendszerét, amely elsősorban a szocialista brigádok kulturális nevelését szolgálja. Ilyen például a Könyvpárbaj, vagy az a 12 részes műveltségi verseny, amelyben a magyar irodalom 60—65 alapművének ismeretéből adtak számot a brigádtagok. A Hangtárlat című műsorunkat a rádió dokumentumanyagaiból állítottuk össze, és a művelődési házak csapatai versenyeztek a győzelemért. Az elmúlt, 1977-es esztendőben Ady műveltségi versenyt rendeztünk, amelynek az volt a célja, hogy a kétkezi dolgozók is vegyék kezükbe az Adyköteteket, ismerkedjenek költészetével. Elképzelésünket siker koronázta: ezrek és ezrek olvasták és tanulták az Adyverseket. — Egy-egy vetélkedősorozat, vagy irodalmi műsor az irodalmi ízlésre való nevelést mennyiben segíti? — Programjaink vitathatatlanul népszerűsítik az irodalmat. Aki személyes résztvevője volt például az említett műsoraink egyikének is, az már máskor sem lesz közömbös, ha irodalomról lesz szó. És ez már eredmény. A legtöbb embernél azonban ennél nagyobb a hatás: igényt érez arra, hogy könyvet vegyen a kezébe. Az sem mellékes, hogy műsorunk az adott közösségben, faluban, kisvárosban, vagy gyárban eseményszámba megy, megpezsdíti a kulturális életet. Időről időre visszavárnak, visszahívnak bennünket... Hogy látogatásaink élménye milyen mélyen rögződik, arra csak egy példa. Jó néhány éve Ibrányban szerepeltünk, s a nézőtéren ott ült egy gimnazista is, aki azóta sem feledkezett meg akkori élményéről, amely szerepet játszott pályaválasztásában. Hegedűs D. Gézáról, a fiatal színművészről van szó... — Úgy tudom, a világon egyedülálló műsorfajtával is dicsekedhet a Magyar Rádió irodalmi osztálya. Szólna erről? ■— Szívesen, mert valóban a világ többi rádióállomása nem készít kétnyelvű irodalmi műsort. Mi viszont, tavaly 12 kétnyelvű műsorban népszerűsítettük külföldön, például Ady költészetét. Többek között jártunk Berlinben, Varsóban, Bukarestben, Tamperében, Bécsben, Duisburgban és Párizsban, ahonnan a helyi rádiók és mi is sugároztuk a nagy sikerű műsorokat. De nemcsak külföldön, itthon is készülnek kétnyelvű műsorok, különösen a cseh és a szlovák rádiókkal jó a kapcsolatunk. Legközelebb január 16-án a szlovák rádióval közösen rendezünk kétnyelvű irodalmi műsort — Békéscsabán, R. E. KELL A JÓ KÖNYV A rendezett, áttekinthető polcokon tízezerötszáz kötet könyv. Hogy a Magyaróvári Kötöttárugyárban forgatják, olvassák a köteteket, ez jól látható a könyvek küllemén is... Egyszóval, ebben a gyárban a szocialista brigádok tagjai valóban felhasználják a könyvtár kínálta lehetőséget a művelődésre, tudásuk gyarapítására. A könyvek állagának állapotán túl, az is igazolja állításomat, hogy a gyár létszámának 54 százaléka — 1176 dolgozó és vezető — rendszeres látogatója és olvasója a könyvtárnak. Lelkesedésem hűtendő, teszi a statisztikai adat mellé, megfigyelésének őszinte közlését, az 1963 óta itt dolgozó üzemi könyvtáros Szolnoki Béláné, hogy: az 1176 látogatóból 70—76, aki csak kezébe veszi a könyvet, 100 átlapozza, s ezer azoknak a száma, akik el is olvassák... Én, megköszöntem ezt a szép — ritkán tapasztalható — őszinteséget. De a tények — azok tények. Hiszen melyik gyár, vállalat — különösen többségben nőket, családanyákat, leendő anyákat foglalkoztató —,dicsekedhet ilyen szép eredményekkel, hogy dolgozóinak több mint 50 százaléka látogatja az üzemi könyvtárat, s alig kevesebb, mint fele rendszeresen olvas is. Engem — a látottak alapján — inkább a könyvek állapota aggaszt: kívül és belül látszik rajtuk, hogy már generációk forgatták, kopottak... Az idő múlása, a tudásszomj, a betűkben nyugalmat keresés, az idegek pihentetése, mind mind együttvéve koptatta el a lapokat... A könyvtáros azonban megnyugtat: a felújításra a felfrissítésre van anyagi alap. A gyár szakszervezeti könyvtára megnyerte a Művelődésügyi Minisztérium felszabadulásunk harmincadik évfordulójára hirdetett, „Harminc év, harminc könyvtár” pályázatát. A jutalom: nyolcvanezer forint. S a szellemi gyarapodás tovább hatványozódott. Az elmúlt esztendőben a „Kiváló könyvtár” pályázaton ötvenezer forintot nyert a könyvtár. Ebből az összegből a könyvtárban zenesarkot rendeztek be (rádiót, lemezeket, magnetofont, hangfalakat és fülhallgatókat vásároltak az egyéni és a tömeges zenerajongók művelődésének elősegítésére. És már itt is a következő vállalkozás: a Magyaróvári Kötöttárugyár szakszervezeti könyvtára benevezett a „Kell a jó könyv” pályázatra... A gyár udvarán, az épületek falán — a felhívás plakátja. A könyvtárban, külön polcon, a 40 megA könyvtár nyolcvan füzetet kapott, mely ismerteti a pályázatot. A jelentkezőkre számítva ez a füzetmennyiség kevés. A szakszervezeti bizottság ezért decemberben, a szocialista brigádvezetői tanácskozáson is ismertette a pályázati felhívást. Az üzemi könyvtáros pedig rendszeres időközönként vitát rendez a 40 meghirdetett mű valamelyikéről. A TEXTILMUNKÁS ezer példányban jut el a Magyaróvári Kötöttárugyárba, s mikor a szakszervezet lapjában megjelent a felhívás: a pályázatra tömegesen jelentkeztek... A pályázat sikeréhez vezető út — megalapozott, a végső cél elérésének eredménye a résztvevők szorgalmától függ. A könyvtár küszöbéről visszatekintve, a gondosan rendezett polcokat látva, jóleső érzéssel nyugtázom, hogy a szocialista brigádok vállalásának teljesítéséhez minden feltétel adva van. S mert tudom, önművelődésükre tett felajánlásuk nem formális nem csak a statisztikai adat javítása érdekében tették meg vállalásukat — a Magyaróvári Kötöttárugyárban minden remény megvan arra, hogy sikeresen vegyenek részt a dolgozók a „Kell a jó könyv” pályázaton... PÉK IMRE hirdetett mű eddig megjelent köteteiből több példány is található. Az egyik kora téli napon, a délelőttös műszak után, a klubtereimben gyülekeztek a munkások a Váci Kötöttárugyár jászapáti gyáregységében. Huszonketten voltak: lányok meg asszonyok. A szakszervezet politikai oktatására jöttek. Látatlanban arra szavaztam volna, hogy a megyéből egy vezető megtartja a beszámolót, a hallgatók megköszönik az előadást és hazamennek. Szerencsére, a valóságban más fogadott ... Ugyanis a politikai foglalkozáson megjelent egy fiatalember: Pataki László műszerész, a gyár munkása, a jelenlevők propagandistája. Témája: az Európai Békeszerződés Helsinki után. S ezt kibővítette a következő gondolattal: mit tettek a szerződés megvalósítása érdekében a szocialista országok az aláírás óta? Az előadó összegezte ismereteit a békeszerződésről, valamint az eddig tett erőfeszítésekről, amelyeket a Szovjetunió és a szocialista országok tettek az elvek gyakorlati, érvényesítéséért. Ezt követően a csoport tagjai kérdeztek: mindenről, ami számukra nem világos. Majd jött a vita, amikor is kiderült: az alapokkal mindenki egyetért. De amikor arról volt szó, hogy mit tehetünk mi (a szocialista tábort az elvek helyes alkalmazásáért, ha a másik fél (a tőkés világ) nem úgy akarja — már itt élénk vita bontakozott ki. Egy dologban azonban egyetértett mindenki: a munkások itt, Jászapátiban is úgy érzik, hogy minden nehézség ellenére, elveik feladása nélkül, meg kell valósítani a szerződésben megfogalmazottakat. S amiről örömmel tudósíthatok: a munkások, a nem túl nagy ipari hagyományokkal rendelkező Jászapátiban is jól ismerik a szerződés alaptételeit! És most vitatják a végrehajtás menetét. Meg azt is: milyen elvi, politikai okai vannak annak, hogy az Egyesült Államok mellett Kanada is aláírta a szerződést, s ugyanakkor más világrész egyes országai — nemi? Mindez jelzi: bővül a munkások politikai látóköre ... A foglalkozáson résztvevők közül ketten — akiket megkérdeztem —, úgy vélekedtek: az oktatáson elhangzottak számukra világos, érthető. Eleinte maguk se gondolták volna, hogy a műszerész-kolléga enynyire elfogadható módon tanítja majd a politikát... — Természetesen — mondta Kiss Andrásné varrónő —, először ő, vagyis Pataki László tanult, méghozzá Szolnokon, elég magas fokon. Tehát, bármennyire velünk egyenragú munkás is, a politikai ismeretei alaposabbak a miénknél, tehát tud nekünk újat mondani... Aztán, még hozzátette Kiss Andrásné, hogy mint háziaszszonyok, ők bizony nem érnek rá annyit a politikai élettel foglalkozni, mint a férfiak. A nőknek ugyanis, otthon is adódik egy műszak , amiből a férfiak ma még nem veszik ki úgy a részüket, ahogy kellene. Ezért is jó, hogy a szakszervezeti oktatáson világosan, tömören fogalmazzák meg, mi újság a politikai életben, mert otthon ugyan ott van a rádió, a televízió, meg jár az újság is, de „amit azok mondanak — így a varrónő — azt csak meghallgatjuk, vagy elolvassuk, de velük nem lehet a dolgokat megvitatni. Márpedig amit látunk, hallunk, vagy olvasunk, azt nem merem eskü alatt vallani, hogy mindenkor meg is értjük”! Tóth Lászlóné meós, szintén dicséri az üzemi tanulási lehetőséget. Márcsak azért is, mert itt én is megértem a lényeget”. Ez a mondat pedig már az alkalmazott módszert, s annak helyességét is igazolja! Talán a szervezésben tehetnénk még valamit a hallgatók érdekében, amit az itteni tapasztalatom alapján mondok: amíg a vidékről bejárók (Tóthné például Jászdózsáról jár be) közül ketten-hárman az órát hallgatják, addig a többiek — néha húszan is, akik más csoportban tanulnak — ülnek a buszon, és a két-három emberre várnak. Az ötlet pedig kézenfekvő, itt mondták a munkások: „Aki egy községből jár be, mindenkit egy csoportba kellene beosztani, és nem várna a másikra senki... és viszont." Ehhez az igazgató is megadja a segítséget. Érdemes az ő segítségét ezügyben is igénybe vennni. BALOGH GYÖRGY Dantiscu Boffunások un. január . TEXTILKOTNIKÁS 3 Klubvezetők találkozója Az óesztendő utolsó heteiben került sor első ízben Hódmezővásárhelyen, a HÓDIKÖT művelődési házában, a textilipar ifjúsági klubvezetőinek találkozójára. A Szegedről, Békéscsabáról, Gyuláról, Budapestről, Debrecenből, Pápáról, Győrből, Kaposvárról jött fiatalokat Aszalai Sándorné, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte. Králl Gyuláné szakszervezetünk központi vezetőségének titkára — a találkozó jelentőségét hangsúlyozva — arról szólt, hogy a textiliparban megnőtt a fiatalok száma. Ez az örvendetes tény azonban, egyben nagy feladatot is jelent mindazoknak, akik vállalják a fiatalokkal való foglalkozást, törődést, azt, hogy formálják, alakítgatják műveltségi szintjüket. Az ehhez szükséges feltételek megteremtése, korszerűsítése érdekében az elmúlt időszakban már sok minden történt, de azért még mindig van behozni való. Mint a központi vezetőség titkára elmondta, a szabadidő hasznos eltöltésének egyik legjobb helye az ifjúsági klub. Ezért a szakszervezet évente mintegy 300 ezer forintot fordít az ifjúsági klubok anyagi támogatására. A pénz azonban nem minden. Arra van szükség, hogy a fiatalok igényes programokkal töltsék meg a klubok, a művelődési otthonok és könyvtárak életét... Králl Gyuláné szavait követően, Németh Irén, a HÖDIKÖT ifjúsági klubjának vezetőségi tagja adott tájékoztatást a vállalati klub programjairól, a különböző rétegszakkörök tevékenységéről. Elmondta, hogy kétszer — 1972-ben és 1976- ban — elnyerték a Kiváló Ifjúsági Klub címet. A találkozó első napi programja a művelődési házban tett sétával zárult: a résztvevők megtekintették a könyvtárat, a hímző szakkört, és az Ady-kiállítást. Másnap, kötetlen eszmecserével folytatódott a munka. Többek között szó esett a klubok irányításáról, a fiatalok nevelésének időszerű feladatairól. Megbízták a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, valamint a HÖDIKÖT ifjúsági klubját, hogy készítsenek működtetési modellt, melyet azután a többi vállalat közössége is hasznosítani tud. A legközelebbi találkozóra — a tervek szerint — májusban kerül sor Budapesten, a Pamutnyomóipari Vállalat Textilfestőgyárában. NAGY ATTILA Tájékoztatónk azokról az újonnan megjelenő könyvekről szól, amelyeket érdemes megvásárolni, illetve a könyvtárból kikölcsönözni. A kiválasztás megkönnyítésére az alábbi minősítést alkalmazzuk: x = szórakoztató, de nem túl igényes alkotás; xx ■*== jó, érdekes, hasznos olvasmány; xxx a kiválóan megírt, nagy élményt nyújtó mű. Heinrich Mann Ronda tanár úr XXX A könyv főszereplője pedagógus, fő törekvése, hogy gimnazista tanítványait az erkölcsi fertőtől megmentse. Ebből a célból keresi fel a kétes hírű lebujt, ahol megismerkedik a könnyűvérű művésznővel. Kapcsolatukból szerelem születik, melynek hatására a szigorú erkölcsű nyárspolgár teljesen megváltozik. A kitűnő olvasmányos regény a századforduló polgárságának szellemes bírálata. A műből készült „Kék angyal” című filmben Marlene Dietrich játszotta a főszerepet. (16 Ft.) Schalk Gyula Planetárium és csillagászat xx A közelmúltban nyitotta meg kapuit a Népligetben felépült új közművelődési intézmény, a budapesti Planetárium. A Planetárium olyan optikai és elektronikus vetítő berendezés, mely kupola alakú vetítő vásznán szemléletesen bemutatja az égitestek mozgását. A kiadvány ismerteti az első Zeiss Planetárium történetét, és a budapesti Planetárium megtekintésének lehetőségeit. A számos képpel illusztrált kiadvány feleleveníti és részletezi a Planetáriumban szerzett ismereteket. (16 Ft.) _, Peter Abraham Királylányt vettem feleségül xx Rolland, az ifjú teherautóvezető éli gondoktól mentes életét. Hamarosan megházasodik. De a fiatal pár kezdeti boldogságát egy közbejövő „harmadik” megzavarja. A szórakoztató történet egy házasság kudarcának okait elemzi. (11 Ft.) Jerzy Grzymkowski A sötét folyó XXX A könyv főszereplője balesetet szenved, nyomorék lesz. A reá szakadt szerencsétlenség emberkerülővé teszi, szerelmesét is elveszíti. A második világháborúban, mint partizán hősiesen harcol a megszállók ellen. A béke éveiben egy új szerelem, s a történelmi változások segítik abban, hogy most már véglegesen a jobb ügy oldalára álljon. Az olvasmányos könyv hitelesen közvetíti egy érzékeny élet állomásait. (20 Ft) RIBICSKA RAYMOND