Textilmunkás, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XX. ÉVFOLYAM, ISZAKI 1379 JANUJÁR ARA: 50 FILLÉR )■ December 18-án szakszervezetünk székházában a vállalati és üzemi szakszervezeti bizottságok titkárainak részvételével kibővítve kezdte meg kétnapos ülését szakszervezetünk Központi Vezetősége. A tanácskozás második napján részt vett és felszólalt Timmer József, a SZOT titkára. Apró József elnöki megnyitója után a Központi Vezetőség első­nek dr. Szabó Imre könnyűipari miniszterhelyettes és Turáni József, a Központi Vezetőség titkára előterjesztésében értékelte az 1978. évi terv teljesítését és meghatározta a szakszervezet feladatait az 1979-es terv teljesítésével kapcsolatban. A gazdálkodás javításának érdekében szükségessé váltak bizonyos importkorlátozó in­tézkedések is. Így például a nyers pamutszövet importja fe­lére csökken, épp ezért fel kell készülni az így felszabaduló kikészítő kapacitások bérmun­kával történő lekötésére. 10 százalékkal csökkenteni kell a tőkés vegyszerek, festékek im­portját. Ez 2,2 milliárd forin­tos behozatal mellett jelentős összeg. A hatékonyság növelésének kikényszerítésére is több ren­delkezés született. Folyamato­san fel kell számolni a gazda­ságtalan exportot. 1979-ben mintegy 45—47 milliárdnyi ex­port árualapot jobb termékre kell kicserélni. Ezt természe­tesen nem lehet egy csapásra megvalósítani. Lényeges gond ezzel összefüggésben a minő­ség javítása. Ezt elsősorban nem az áru elkészültekor kell ellenőrizni, hanem minőséget biztosító intézkedések és rend­szerek bevezetésével. A mi­niszterhelyettes ezután kitért a kollektív szerződések várható módosítására, s hangsúlyozta, hogy e munka során figyelem­be kell venni, hogy csökken­nek a vállalati források, s így elsősorban a szociálpolitikai célokat kell rangsorolni. A munkaerő-gazdálkodás hatéko­nyabbá tételéhez fontos lépés lehet, ha az eltávozó dolgozók helyett nem újakat vesznek fel, hanem a belső tartalékok­ra támaszkodnak. A textilipar bérhelyzete nem rossz, mert ott is, ahol nincs lehetőség az önerős bérfejlesztésre, meg­valósítható a háromszázalékos emelés a jelentős bértömegtar­­talékokból. A miniszterhelyettes végeze­tül felhívta a figyelmet a vál­lalati tervek demokratikus megvitatásának fontosságára, valamint arra, hogy az előre­lépés legfontosabb feltétele a belső fegyelem megszilárdí­tása, a munka minőségének javítása. Ezt követően Turáni József, szakszervezetünk Központi Vezetőségének titkára fűzött szóbeli kiegészítést az írásban kiadott állásfoglalás-tervezet­hez. A textilipar mondotta 1978-ban a rekonstrukció ered­ményeként tovább fejlődött. Megvalósult két új nagyberu­házás. Tíz százalékkal nőtt a dolgozók jövedelme, fejlődött a szociális ellátás. Hosszú évek óta először mérséklődött a lét­számcsökkenés. A termelés, a gazdálkodás feladatait az ipar azonban csak részben teljesí­tette. A múlt évben kitűzött célokat nem sikerült elérni. A textiliparra is egyértel­műen vonatkozik az MSZMP Központi Bizottságának meg­állapítása, miszerint a meny­­nyiségi fejlődés több területen nincs összhangban a gazdálko­dás minőségi követelményei­vel. Ennek több oka van. A kül­piac és egyéb külső hatások kedvezőtlenül alakultak, me­lyeket a vállalatok nem tud­tak jobb munkával ellensú­lyozni. Több területen nem­csak emiatt romlott a munka hatékonysága. Jól mutatja ezt, hogy az év első kilenc hónap­jában a termelékenység jóval alatta maradt a korábban megszokott és az ipar más te­rületein most is elért szintnek. E visszaesést semmi nem in­dokolja. A rekonstrukció hatá­saként a begyakorlottság nö­vekedésével és nem utolsó­sorban a jelentős bérfejlesztés miatt jogos igény volt a ter­melékenység jelentős javulása. A magyarázat nem lehet más, mint a szervezetlen termelés és a rossz munkaerő-gazdál­kodás. A szervezés, ami a ha­tékony munkának egyik lé­nyeges forrása, nagyon sok­szor megrekedt az elképzelé­sek, kísérletezések szintjén. Jól példázza ezt az a huza­vona, ami a korszerű műveze­tői rendszer, a művezető jog- és hatáskörének kialakításánál volt tapasztalható. A vállala­tok a többi között a rosszul értelmezett humanitás miatt vonakodtak ettől, mert néhány ember — bármennyire is in­dokolt — érzékenységét előbb­re helyezik a kollektíva, a népgazdaság érdekeinél. A jó tapasztalatokat nem veszik át egyértelműen, ezért születnek az öszvérmegoldá­sok. A hatáskörök decentra­lizálása a többi vezetői lép­csőben ráadásul még kevésbé történt meg. A nagyobb köve­telmények, a munka, a termék minőségéne­k jelentős javítása a piac igényeinek megfelelő gazdaságos és gyors termék­­váltás azt igényli, hogy min­den vezetői poszton megfelelő hatáskörrel rendelkező, tehát a­ célok eléréséért tenni képes, felelősséggel felruházott, kez­deményező vezetők legyenek. Egy-egy jó javaslat elvész azáltal, hogy túlzottan is ér­vényesül a „senki sem lehet próféta a saját hazájában” nézet. Ezzel függ össze az újí­tások számának alakítása. A gazdasági szabályozás szi­gorítása az erők jobb összefo­gását igényli vállalaton belül és vállalatok között is. A sza­bályozás a textilipar elé szak­ágazatonként és vállalaton­ként jelentősebb, magasabb (Folytatás a 2. oldalon) Turáni József, a Központi Vezetőség titkára. A szakszervezet termelést segítő munkáját magasabb szintre kell emelni Dr. Szabó Imre miniszterhelyettes: A gazdálkodásban az elsőrendű követelmény az egyensúly javítása Dr. Szabó Imre miniszterhe­lyettes ismertette a textilipar előtt álló feladatokat. Beveze­tőben szólt az 1978. évi tapasz­talatokról. A hazai piacon a II. és III. negyedévben az ért tékésítés a tervezettnél jobban sikerült. Ugyanekkor a tőkés exportban lemaradás várható. Az idei év termelésének jel­lemző hibái voltak az ütemte­­len szállítások. A miniszterhelyettes ezután arról szólt, hogy a textilipar 1979. évi feladatai elválasztha­tatlanok a népgazdaság jelen­legi helyzetétől. Épp ezért a megoldás módjai sem lehet­nek eltérőek. A textiliparban az V. ötéves terv első három évében a tervezettnél mintegy másfél milliárd forinttal töb­bet költöttek beruházásra. Ezt az összeget a tervidőszak kö­vetkező éveiben kell megtaka­rítani. A gazdálkodásban az elsőrendű követelmény az egyensúly javítása. Ennek ér­dekében a termelésben csak minimális növekedés várható, a termelési ütem növeke­dése a korábbinál kisebb lesz. Egyes iparágak termelésének visszafogása nem cél, hanem következmény. Ha valaki gaz­daságos termékből hatéko­nyabban többet tud produkál­ni, az előtt természetesen nyit­va áll az ajtó. Szükségesek ezek a központi intézkedések, hiszen a textil­iparban egyszázalékos terme­lésnövekedéshez 1,8 százalékos tőkés importtöbblet szükséges. Ezt a népgazdaság nem tudja fedezni. 1979-ben a textilipar bel­földre körülbelül hasonló mennyiségű árut ad, mint 1978-ban. Ennek szerkezete, összetétele azonban meg kell, hogy változzon. A tőkés exportot mintegy 5 százalékkal kellene növelni, a szocialista export 1978-as szin­ten tartása mellett. A miniszterhelyettes ezután kiemelten foglalkozott a textil­ipari készletek növekedésével, amelyek 1978-ban tűrhetetle­nül növekedtek. A három és fél milliárdos növekedés mö­gött fellelhetők a rossz kész­letgazdálkodás okai, valamint a rossz piaci tevékenység és az, hogy akkor is gyártottak, amikor tudták, hogy lehetet­lenség eladni a terméket. A raktárakban heverő készáru értéke eléri a két és fél mil­liárd forintot. E nagy készle­teket sürgősen le kell építeni, ha a vállalatok meg akarnak élni. 28 vállalatnál készletle­építési programot dolgoztak ki. Egy amerikai szervező cég ta­pasztalatai szerint a fonóipar­ban egy vállalat teljes anyag­felhasználását lehetne megta­karítani ésszerű gazdálkodás­sal. Szabó Imre ezután szólt a vállalati ármunka, árpolitika megalapozottságáról. A sze­zonvesztés, az ütemtelen szál­lítás — mondotta — visszahat az árakra. Nagyon fontos volna olyan etikai helyzetet teremteni, mely a szerződéses fegyelem betartására ösztönöz. Ha egy vállalat piacot veszít szerződésszegés miatt, azzal az egész magyar iparnak árt. Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván a Textilipari Dolgozók Szakszervezete BUEK*

Next