Textilmunkás, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XX. ÉVFOLYAM, ISZAKI 1379 JANUJÁR ARA: 50 FILLÉR )■ December 18-án szakszervezetünk székházában a vállalati és üzemi szakszervezeti bizottságok titkárainak részvételével kibővítve kezdte meg kétnapos ülését szakszervezetünk Központi Vezetősége. A tanácskozás második napján részt vett és felszólalt Timmer József, a SZOT titkára. Apró József elnöki megnyitója után a Központi Vezetőség elsőnek dr. Szabó Imre könnyűipari miniszterhelyettes és Turáni József, a Központi Vezetőség titkára előterjesztésében értékelte az 1978. évi terv teljesítését és meghatározta a szakszervezet feladatait az 1979-es terv teljesítésével kapcsolatban. A gazdálkodás javításának érdekében szükségessé váltak bizonyos importkorlátozó intézkedések is. Így például a nyers pamutszövet importja felére csökken, épp ezért fel kell készülni az így felszabaduló kikészítő kapacitások bérmunkával történő lekötésére. 10 százalékkal csökkenteni kell a tőkés vegyszerek, festékek importját. Ez 2,2 milliárd forintos behozatal mellett jelentős összeg. A hatékonyság növelésének kikényszerítésére is több rendelkezés született. Folyamatosan fel kell számolni a gazdaságtalan exportot. 1979-ben mintegy 45—47 milliárdnyi export árualapot jobb termékre kell kicserélni. Ezt természetesen nem lehet egy csapásra megvalósítani. Lényeges gond ezzel összefüggésben a minőség javítása. Ezt elsősorban nem az áru elkészültekor kell ellenőrizni, hanem minőséget biztosító intézkedések és rendszerek bevezetésével. A miniszterhelyettes ezután kitért a kollektív szerződések várható módosítására, s hangsúlyozta, hogy e munka során figyelembe kell venni, hogy csökkennek a vállalati források, s így elsősorban a szociálpolitikai célokat kell rangsorolni. A munkaerő-gazdálkodás hatékonyabbá tételéhez fontos lépés lehet, ha az eltávozó dolgozók helyett nem újakat vesznek fel, hanem a belső tartalékokra támaszkodnak. A textilipar bérhelyzete nem rossz, mert ott is, ahol nincs lehetőség az önerős bérfejlesztésre, megvalósítható a háromszázalékos emelés a jelentős bértömegtartalékokból. A miniszterhelyettes végezetül felhívta a figyelmet a vállalati tervek demokratikus megvitatásának fontosságára, valamint arra, hogy az előrelépés legfontosabb feltétele a belső fegyelem megszilárdítása, a munka minőségének javítása. Ezt követően Turáni József, szakszervezetünk Központi Vezetőségének titkára fűzött szóbeli kiegészítést az írásban kiadott állásfoglalás-tervezethez. A textilipar mondotta 1978-ban a rekonstrukció eredményeként tovább fejlődött. Megvalósult két új nagyberuházás. Tíz százalékkal nőtt a dolgozók jövedelme, fejlődött a szociális ellátás. Hosszú évek óta először mérséklődött a létszámcsökkenés. A termelés, a gazdálkodás feladatait az ipar azonban csak részben teljesítette. A múlt évben kitűzött célokat nem sikerült elérni. A textiliparra is egyértelműen vonatkozik az MSZMP Központi Bizottságának megállapítása, miszerint a menynyiségi fejlődés több területen nincs összhangban a gazdálkodás minőségi követelményeivel. Ennek több oka van. A külpiac és egyéb külső hatások kedvezőtlenül alakultak, melyeket a vállalatok nem tudtak jobb munkával ellensúlyozni. Több területen nemcsak emiatt romlott a munka hatékonysága. Jól mutatja ezt, hogy az év első kilenc hónapjában a termelékenység jóval alatta maradt a korábban megszokott és az ipar más területein most is elért szintnek. E visszaesést semmi nem indokolja. A rekonstrukció hatásaként a begyakorlottság növekedésével és nem utolsósorban a jelentős bérfejlesztés miatt jogos igény volt a termelékenység jelentős javulása. A magyarázat nem lehet más, mint a szervezetlen termelés és a rossz munkaerő-gazdálkodás. A szervezés, ami a hatékony munkának egyik lényeges forrása, nagyon sokszor megrekedt az elképzelések, kísérletezések szintjén. Jól példázza ezt az a huzavona, ami a korszerű művezetői rendszer, a művezető jog- és hatáskörének kialakításánál volt tapasztalható. A vállalatok a többi között a rosszul értelmezett humanitás miatt vonakodtak ettől, mert néhány ember — bármennyire is indokolt — érzékenységét előbbre helyezik a kollektíva, a népgazdaság érdekeinél. A jó tapasztalatokat nem veszik át egyértelműen, ezért születnek az öszvérmegoldások. A hatáskörök decentralizálása a többi vezetői lépcsőben ráadásul még kevésbé történt meg. A nagyobb követelmények, a munka, a termék minőségének jelentős javítása a piac igényeinek megfelelő gazdaságos és gyors termékváltás azt igényli, hogy minden vezetői poszton megfelelő hatáskörrel rendelkező, tehát a célok eléréséért tenni képes, felelősséggel felruházott, kezdeményező vezetők legyenek. Egy-egy jó javaslat elvész azáltal, hogy túlzottan is érvényesül a „senki sem lehet próféta a saját hazájában” nézet. Ezzel függ össze az újítások számának alakítása. A gazdasági szabályozás szigorítása az erők jobb összefogását igényli vállalaton belül és vállalatok között is. A szabályozás a textilipar elé szakágazatonként és vállalatonként jelentősebb, magasabb (Folytatás a 2. oldalon) Turáni József, a Központi Vezetőség titkára. A szakszervezet termelést segítő munkáját magasabb szintre kell emelni Dr. Szabó Imre miniszterhelyettes: A gazdálkodásban az elsőrendű követelmény az egyensúly javítása Dr. Szabó Imre miniszterhelyettes ismertette a textilipar előtt álló feladatokat. Bevezetőben szólt az 1978. évi tapasztalatokról. A hazai piacon a II. és III. negyedévben az ért tékésítés a tervezettnél jobban sikerült. Ugyanekkor a tőkés exportban lemaradás várható. Az idei év termelésének jellemző hibái voltak az ütemtelen szállítások. A miniszterhelyettes ezután arról szólt, hogy a textilipar 1979. évi feladatai elválaszthatatlanok a népgazdaság jelenlegi helyzetétől. Épp ezért a megoldás módjai sem lehetnek eltérőek. A textiliparban az V. ötéves terv első három évében a tervezettnél mintegy másfél milliárd forinttal többet költöttek beruházásra. Ezt az összeget a tervidőszak következő éveiben kell megtakarítani. A gazdálkodásban az elsőrendű követelmény az egyensúly javítása. Ennek érdekében a termelésben csak minimális növekedés várható, a termelési ütem növekedése a korábbinál kisebb lesz. Egyes iparágak termelésének visszafogása nem cél, hanem következmény. Ha valaki gazdaságos termékből hatékonyabban többet tud produkálni, az előtt természetesen nyitva áll az ajtó. Szükségesek ezek a központi intézkedések, hiszen a textiliparban egyszázalékos termelésnövekedéshez 1,8 százalékos tőkés importtöbblet szükséges. Ezt a népgazdaság nem tudja fedezni. 1979-ben a textilipar belföldre körülbelül hasonló mennyiségű árut ad, mint 1978-ban. Ennek szerkezete, összetétele azonban meg kell, hogy változzon. A tőkés exportot mintegy 5 százalékkal kellene növelni, a szocialista export 1978-as szinten tartása mellett. A miniszterhelyettes ezután kiemelten foglalkozott a textilipari készletek növekedésével, amelyek 1978-ban tűrhetetlenül növekedtek. A három és fél milliárdos növekedés mögött fellelhetők a rossz készletgazdálkodás okai, valamint a rossz piaci tevékenység és az, hogy akkor is gyártottak, amikor tudták, hogy lehetetlenség eladni a terméket. A raktárakban heverő készáru értéke eléri a két és fél milliárd forintot. E nagy készleteket sürgősen le kell építeni, ha a vállalatok meg akarnak élni. 28 vállalatnál készletleépítési programot dolgoztak ki. Egy amerikai szervező cég tapasztalatai szerint a fonóiparban egy vállalat teljes anyagfelhasználását lehetne megtakarítani ésszerű gazdálkodással. Szabó Imre ezután szólt a vállalati ármunka, árpolitika megalapozottságáról. A szezonvesztés, az ütemtelen szállítás — mondotta — visszahat az árakra. Nagyon fontos volna olyan etikai helyzetet teremteni, mely a szerződéses fegyelem betartására ösztönöz. Ha egy vállalat piacot veszít szerződésszegés miatt, azzal az egész magyar iparnak árt. Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván a Textilipari Dolgozók Szakszervezete BUEK*