Textilmunkás, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

1980. JANUÁR­ ­/11ÁG PROLETÁRJAI, E­GY­E­SÜ­LJ­ET­E­K! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT szö­vő verseny győztesei A Győri Textilipari Vállalat volt a házigazdája az SZTB- gépeken dolgozó szövők versenyének, amelyet novem­­ber 15. és 37. között rendeztek, meg. A verseny életre hívó­ja a Könnyűipari Miniszté­rium és a Textilipari Dolgo­zók Szakszervezete volt. Hogy miért éppen Győr-Sopron me­gye kapta a hagyományt te­remtő szándékkal életre hí­vott verseny megrendezését? Mert, a megye üzemeiben ta­lálható az országban levő SZTB-gépek számottevő ré­sze. S talán azért is, mert a Rábatext volt az az üzem, amelyik 1979-ben megszervez­te az országban levő SZTB- gépek koordinációs raktárát. Ezek után a versenyről, a tizenhárom vállalat 39 ver­senyzője három napon át mérte össze tudását. A Rába­­texten kívül, színhelye volt még a vetélkedőnek a Ri­chards Finom posztógyár, va­lamint az LSZV Győri Len­szövőgyára, és a Magyar Se­lyemipari Vállalat Soproni Gyára. A résztvevők a legter­mészetesebb körülmények és feltételek között mérhették össze tudásukat, azonos fel­tételek között nyolc-nyolcórás délelőtti és délutáni műsza­kokban. Az indulók kétféle lehetőség közül választhattak. Négy­szintes gépekből tízet, vagy kétszintesekből húszat kezel­hettek. A berendezéseket sors­húzással döntötték el, a ver­seny „tisztaságára” felírók, meósok és az ellenfelek kép­viselői vigyáztak. Az egyes vállalatokat háromtagú csa­patok képviselték, de voltak egyénileg versenyzők is. Mondani sem kell, nemcsak mesterségbeli tudásból, ha­nem elméleti ismeretekből is megmérettek az indulók. A résztvevőknek azért az iz­galmas és már-már kimerítő vetélkedő mellett, jutott ide­jük és erejük arra is, hogy megismerjék egymást, kicse­réljék gondolataikat, élménye­ket szerezzenek a Kisalföld tájairól. Az országos SZTE-verseny végeredményei: a csapatver­senyt a Rábatext nyerte Ba­­racskay Margit, Bödecs Bor­bála és Varga Lászlóné össze­tételű csapatával. Második lett az üzem második csapata, harmadik a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár együttese. Az egyéni versenyt Vida Márta, a­ Richards dolgozója nyerte, második lett Nagy Istvánná, a Hazai Fésűsfonó és Szövő­gyár, harmadik pedig Bödecs Borbála, a Rábatext verseny­zője. Tágabb értelemben azonban ennek a vetélkedő­nek csak nyertesei voltak. (F. J.) Beszéljünk őszintén a munkaverseny-mozgalom formális vonásairól és tartalékairól... Interjú úr. Bitró B­hyörggné fótit tut­r­ól — A textilipar mintegy 4000 szocialista brigádja nagy elismerést szerzett a mozga­lomnak — állapította meg egy esztendeje a szakszervezet el­nöksége. Miért volt mégis szükség arra, hogy a szak­­szervezet vezetői és a brigá­dok tagjai között az utóbbi fél esztendőben a szokásosnál intenzívebb eszme- és tapasz­talatcsere alakuljon ki a moz­galom helyzetéről, eredmé­nyeiről? — Elnökségünk az elisme­rés mellett a hiányosságokat is számba vette — kezdte a beszélgetést dr. Bíró György­­né főtitkár. — Nevezetesen: a vitathatatlan eredmények között jócskán akadnak for­mális vonások és kiaknázat­lan tartalékok is. Azt tapasz­taltuk, hogy a brigádvezetői tanácskozáson is őszintén be­szélnek ezekről a gondokról. Ennek ellenére ezeken a fó­­©Imokon — talán az idő rö­­­ndsége, talán a nagyobb nyil­vánosság miatt — csak át­szűrten kapunk képet. Elnökségünk éppen ezért úgy határozott, hogy a szak­­szervezet vezetői és politikai munkatársai a brigádgyűlése­ken győződjenek meg az ered­ményekről és a hiányosságok­ról. A munkával még nem vé­geztünk, december végéig mintegy 40 látogatás tapasz­talatait összesítettük. — A brigádgyűléseken mi­lyen volt a fogadtatás? — Szakszervezetünk elnök­ségének a döntése helyesnek bizonyult. A brigádtagok örömmel fogadták a szakszer­vezet tisztségviselőit és erköl­csi elismerésnek tekintették a látogatást. Az igazgatók és a szakszervezeti titkárok a vár­ható visszajelzés miatt örül­tek, ez ugyanis a későbbiek­ben segíti majd a munkát. Jólesett, hogy igazi baráti be­szélgetések alakulhattak ki. Felhasználtuk a lehetőséget és információt adtunk az ipar helyzetéről, a szakszervezet tevékenységéről, ugyanakkor javaslatokat is tettünk a moz­galmi munka javítására. — Konkrétabban? — Például arra, hogy a bri­gádtagok munkáját egyénileg is értékeljék­ meg arra, hogy hozzanak létre munka- és komplex brigádokat, vonják be munkájukba a művezetőt is, és így tovább ... — Miként foglalhatók ösz­­sze a legfőbb tapasztalatok? — A látogatások megerősí­tettek bennünket abban, hogy a brigádok megérdemelten kapták az elismerést. Ugyan­akkor arról is meggyőződtünk, hogy a szocialista brigádok a munkabrigádokhoz hasonló gondokkal küszködnek. Neve­zetesen: a minőségi hibákkal, a szervezetlenséggel, a folya­matos termelés feltételeinek hiányával. A szocialista bri­gádokban is találkozni fegyel­mezetlenséggel, pesszimizmus­sal. Az is igaz viszont, hogy a szocialista brigádok tagjai összefognak, s esetenként könnyebben úrrá lesznek a nehézségeken. Példamutatóan helytállnak a munkában, s a gépeken dolgozó brigádok tagjai nem­csak nyolc órán belül, hanem azon túl is maximális leter­heléssel dolgoznak. Gondolok itt a túlórára, a társadalmi munkára, a tanulásra, a vál­lalások teljesítésére. Örömünkre szolgált, hogy a brigádtagoknak a gazdálkodás és a termelés iránti személyes felelősségérzete nagy. Mindez nem zokszó nélkül, hanem sok bírálattal, kritikával párosul­va nyilvánul meg. A Pamut­textilművek Békéscsabai Gyá­rának Béke brigádjában pél­dául elmondták, hogy gyak­ran az éppen beérkező teher­autóról dolgoznak. Szóvá tet­ték, hogy minőségi vizsgála­tokra nincs idő. A Szalag- és Zsinórgyár Béke brigád tag­jai a minőségi és a takaré­kossági feladatokról elmond­ták, hogy ehhez jobb gépek­re, jobb mérlegre lenne szük­ség. A brigádgyűlések eddigi tapasztalataiból egyértelműen kitűnik, hogy a már említett maximális helytállás mellett is még többet tudnának tel­jesíteni, amennyiben javulná­nak a feltételek és több se­gítséget kapnának a gazdasá­gi és műszaki vezetőktől. — A brigádok a valóság-­ nak megfelelően értékelik a munkájukat? Jól látják he­lyüket a termelésben? — A brigádok egy részénél talán többet beszéltek a má­sikról, a többiekről, a rajtuk kívül álló okokról. Személy­re szóló értékelés csak elvét­ve, elsősorban mint elmarasz­talás, hangzik el. Kevés szó esett — mint ahogy egyelőre kevés is — a brigádok közöt­ti együttműködésről, más vállalatok brigádjaival való kapcsolatról, kollektív véd­nökségről. — Milyen formális megnyil­vánulásokat tapasztaltak? — A brigádkollektívák egy részének még nem segítettek eleget ahhoz, hogy szembe­nézzenek a mai követelmé­nyekkel. Ez megmutatkozik abban is, hogy a gyakori min­taváltást, és a kis szériákat sokan a szervezetlenség jele­ként fogják fel. Holott épp ez a rugalmasság, gyorsaság­­kell legyen az ipar sajátja. A bri­gádok némelyike még mindig túlságosan ragaszkodik a cí­mekhez, rangokhoz. Brigádok oszlanak föl olyan indokkal, hogy nem kapták meg a meg­pályázott címet. A brigádnap­ló és az értékelési rendszer is sok helyütt formális. Bizony­­latainak, jegyzékeket, szín­ház-, rendezvényjegyeket csa­tolnak igazolásul. Ritka a sze­mélyekre szóló önértékelés. Van, ahol éveken át ugyan­azt a vállalást írják be. Sok a nem értékelhető vállalás. A formalitásra vall az a szem­lélet, hogy a­ vállalásokat „be­tonba vésik”. Holott, a köve­telmények és a körülmények változnak, s ha ehhez tudnak igazodni, máris sokkal többet tettek ügyünkért... Sajnos előfordul, hogy némelyik vál­lalatnál, ha nincs elég pén­zük, a nagy létszámú, de ki­tűnő brigádot kihagyják a ju­­talmazottak közül, vagy alul­értékelik munkájukat. Gyak­ran a fokozatok, s az eléré­sükért vállalt feladatok, a munka között nincs kellő kü­lönbség. — Milyen továbbadásra ér­demes módszerekkel találkoz­tak? — Elöljáróban megjegyez­ném, hogy a tapasztalatokról elnökségünk januári ülésén számot adunk, és az általá­nosítható eredményeket és hiányosságokat minden textil­ipari vállalatnak megküld­jük ... Követendőnek tartjuk a különböző tevékenységek megosztását: brigád­vezető-he­lyettes és reszortfelelősök vá­lasztását. A brigádgyűléseken szinte kivétel nélkül azt ta­pasztaltuk, hogy valamelyik brigádtag rövid tájékoztatót adott az időszerű bel- és kül­politikai eseményekről. Ez le­hetőség számunkra is, hogy a szakszervezeti feladatokról mi is adjunk írásos tájékoztatót. A központi vezetőség határo­zatainak végrehajtását is se­gítheti, ha szakszervezetünk a brigádokban dolgozó szakszer­vezeti tagokkal szorosabb kap­csolatot alakít ki. Követendő­nek tartjuk a Szalag- és Zsi­nórgyárban tapasztalt ön­­meózást. A Győri Kesztyű­gyár meóbrigádja viszont tár­sadalmi munkában ellenőrzi és újra minősíti a visszave­tett termékeket. Több brigád szorgalmazza a nemesebb anyagok hulladékarányának mérséklését, annak ellenére, hogy többségüket különöskép­pen semmilyen anyagi érdek nem ösztönzi erre... A bri­gádok belső életének demok­ratizmusa, s a gazdasági ve­zetőkkel való kapcsolattartás javult — Milyen feladatokat fo­galmaztak meg a látogatások kapcsán? — A szakszervezet tovább­ra is támaszkodik a brigád­mozgalomra. Azokat a mód­szereket kell kutatnunk, ame­lyek elősegítik a bizalmiak és a brigádvezetők jobb együtt­működését. Úgy látjuk, hogy a szakszervezet termelést se­gítő, érdekvédelmi és nevelő feladatainak továbbra is a brigádokon keresztül tehetünk a leginkább eleget. Követke­zetesen harcolnunk kell a bri­gádmozgalomban meglevő for­mális vonások ellen, és fel­színre kell segítenünk e cso­dálatos mozgalomban rejlő tartalékokat. — Köszönöm a beszélgetést. MOLNÁR PATRICIA Az 1980-as év A Könnyűipari Minisztérium vezetői 1979. december 15-én a minisztériumban megbeszélést tartottak a könnyűiparral együttműködő szakszervezetek, a Textilipari, a Ruházatipari, a Bőripari, a Helyiipari és Városgazdálkodási, az Építők, a Nyom­da-, Papíripari és Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkárai­­val, titkáraival, valamint az OKISZ elnökével. Értékelve az ágazat 1979. évi munkáját, megvitatták az 1980. évi feladatok végrehajtásának közös tennivalóit. A könnyűipar 1979. évi működését az jellemezte, hogy eredményei a főbb népgazdasági célokkal összhangban alakul­tak. Bár a termelés növekedésének üteme mérsékeltebb volt, a gazdálkodó egységek eleget tettek legfontosabb értékesítési feladataiknak. A gazdálkodásban több pozitív tendencia érvé­nyesült. A lakosság keresletét a terv követelményeinek megfe­lelően kielégítették, javult a hazai ellátás színvonala. Összessé­gében teljesülnek a­­szocialista országokba irányuló exportkö­telezettségek. A nem rubel elszámolású kivitel meghaladja a tervezettet és várhatóan 20 százalékkal lesz több az előző évi­nél. Pozitív eredménynek, értékelték a fajlagos anyagfelhaszná­lás javulását, a termékszerkezet átalakításáért tett előrehala­dást. Ezt úgy érték el, hogy a korlátozott anyagellátás mellett javult a gazdálkodás, csökkent az anyagi ráfordítás. Kedvező, hogy a szigorúbb pénzügyi intézkedések mellett is növekedett a nyereség, javult az export gazdaságossága. Ez az év sem volt mentes a gondoktól. Néhány területen az importanyag késedelmes beérkezése, egyes területen — a pamut- és a papíriparban — a vártnál nagyobb létszámcsökke­nés hátráltatta a folyamatos és szervezettebb munkát. A leg­főbb gond, hogy nagyon differenciált a fejlődés mind a ter­mékszerkezet-átalakításban, mind a piaci munka, a belső szer­vezettség javításában, mind a munkaerőgazdálkodásban. Van­nak a gazdálkodás változó körülményeihez jól alkalmazkodó vállalatok, s akadnak olyanok is, amelyeknél lassan bontako­zott ki e folyamat. Az eredményes tendencia folyamatos meggyorsítása, álta­lánossá tétele lesz a legfőbb feladat 1980-ban. A korszerűsödő üzemek, technológiák, erősödő piaci kapcsolatok lehetőséget adnak arra, hogy a továbbra is mérsékelt — egyszázalékos — termelésnövekedés mellett, a gazdaságos termékszerkezet-vál­tás üteme meggyorsuljon. Szakágazatonként, gazdálkodó egy­ségenként is eltérő lesz a fejlődés, azoknál az üzemeknél lesz dinamikusabb, és azok juthatnak újabb beruházásokhoz, ame­lyek a kivitelt hatékonyan növelik és importot gazdas­ágosan váltanak ki, jól alkalmazkodnak a belföldi kereslethez. A könnyűipar értékesítési feladatai változatlanul jelentő­sek. Számolni kell azzal, hogy a hazai lakosság keresletére ha­tással lesznek a termelői árintézkedések, egyes cikkekből nö­vekedhet, másutt csökkenhet a kereslet és rendkívül fontos, hogy javuló választékkal megfelelő szintű legyen az ellátás. Emellett az exportot mintegy 10—15 százalékkal kell növelni. Az ár- és szabályozórendszer jobb feltételeket teremt a szolgáltatások minőségének javulásához. Színvonaljavulás vár­ható elsősorban a textiltisztításnál, a bútoripari javításoknál, a cipő javításánál, valamint a ruházati szolgáltatásoknál. A konzultáció résztvevői megvitatták, hogy az irányítási, szervezési, ösztönzési módszerek hogyan segíthetik az egysé­ges szemlélet és cselekvés kialakítását. Tekintve, hogy a Munka Törvénykönyve és abból eredően a kollektív szerződések mó­dosításai új feltételeket teremtenek, a társadalmi szervezetek fokozottabban részt vesznek abban, hogy fórumaikon a dol­gozókat rendszeresen tájékoztassák munkahelyük, vállalatuk fel­adatairól, s azok megoldásába cselekvően bevonják őket. Tá­mogatást nyújtanak a szervezettebb, takarékosabb gazdálko­dáshoz. Segítik az olyan bérpolitikai intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a képességek és kezdeményezések jobb kibonta­kozásához, a felelősségteljesebb, jobb minőségű munka és a nagyobb teljesítmény elismeréséhez. Fokozottan ellenőrzik a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtését, gondos­kodnak a szociális ellátás szinten tartásáról, s a gazdasági eredményektől függően a fejlesztéséről. A miniszter, a szakszervezetek és az OKISZ vezetői egyet­értettek abban, hogy mind az 1980. évi vállalati és szövetkezeti tervek kidolgozásában, mind pedig végrehajtásukban hatáso­sabban kell érvényesíteni az üzemi demokráciát. Az intézke­déseket összehangolják a munkahelyek konkrét helyi céljai­­val. Újabb eredmények érhetők el az MSZMP XII. kongresszu­sa és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére kibontako­zott munkaverseny-mozgalom lendületes továbbfolytatásával, amely a meglevő eszközök, szellemi erők, adottságok, vállalati tartalékok jobb kihasználását célozza. Az értekezleten a továbbiakban megvitatták a munkások és középfokú végzettségű szakemberek továbbképzésének a VI. ötéves tervidőszakra kidolgozott koncepcióját. Az értekezlet résztvevői úgy döntöttek, hogy az 1980. évi vállalati, szövetkezeti feladatok végrehajtásához útmutatásként közös irányelvet adnak ki. Békés, boldog ú­j esztendőt kivetnünk minden textilmunkásnak!

Next