Textilmunkás, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

teitilmunkAs 2 MINŐSÉG + GAZDASÁGOSSÁG + MUNKAFEGYELEM + TAKARÉKOSSÁG ... r.■ -■■■ ■' ■ ■ - I ' 1980. JANUÁR Apauló tehetőségek AMI A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGA­LOM ELSŐ JELSZAVÁT ILLETI, ERRE AZ JELLEMZŐ, HOGY A BRIGÁDOK ÉVRŐL ÉVRE RÁLICITÁLNAK AZ ELŐZŐ ESZ­TENDŐ EREDMÉNYEIRE, S — ÁLTALÁ­BAN SIKERES — KÍSÉRLETET TESZNEK ARRA, HOGY TÚLHALADJÁK A KORÁBBI ÖNMAGUKAT. A TARTALÉKOK KIAK­NÁZÁSA ÉS A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉ­SE SOK MINDENEN MÚLIK. AZ ELSő, hogy Észrevegyék, meglássák a le­hetőségeket. AZ EMBER SAJÁTJA, HOGY MINDIG ÚJABB ÉS ÚJABB MÓD­SZEREKKEL FINOMÍTJA, ÉSSZERŰSÍTI A KORÁBBI MUNKAFOGÁSOKAT. AKADNAK AZONBAN OLYANOK­­IS — S EZ ALÓL SAJNOS SOK SZOCIALISTA BRIGÁDTAG SEM KIVÉTEL —, AHOL A FELISMERT TARTALÉKOKAT MA MÉG NEM AKNÁZZÁK KI TELJES MÉRTÉK­BEN, CSAK AZÉRT, HOGY HOLNAPRA IS LEGYEN MIT FELAJÁNLANI, LEGYEN MIT FELMUTATNI. A Kender-Juta- és Polit­extil Alkotmány és Felszabadulás nevű brigádja — saját be­vallásuk és az szb termelési felelőse szerint — nem az utóbbiak közé tartozik. Hudák Mihályné, a 12 tagból álló Alkot­mány szocialista brigád vezetője mondja: — A brigád három különböző műszakban dolgozik. A gyűléseket is a szabad szomba­tokon tartjuk. Máskor meg,­ha munka köz­ben kell­ egy kis­s időre összejönnünk, addig az Olefin műszaki brigád hajtja a gépeket. Minden brigádtagunk ellát valamilyen társa­dalmi tisztséget... Múlt év eleji vállalásunk­ban szerződést kötöttünk a vállalattal a ter­melés növelésére, az export és a belföldi szállítások határidőre történő teljesítésére, az anyag- és energiatakarékosságra, a szövőgé­pek hatásfokának és a termelékenységnek a javítására, a munkásvédelmi őrjáratra, a kommunista szombatra, és így tovább ... A kongresszus tiszteletére az Alkotmány­brigád ezeket a vállalásokat megtoldotta az­zal, hogy egy-egy dolgozó az eddigi hét gép helyett eztán nyolcat kezel, s ez 14 százalé­kos termelékenységnövekedést, félmillió négyzetméter szövetet hoz évente. A brigád vállalásai közé sorolandó, hogy amennyiben a piaci igények úgy követelik, más üzemrész­be — a konfekcióba és a körszövőbe­­ is átmennek kisegíteni. Felajánlották még, hogy miután, a raktár átépítése miatt átmenetileg g­z üzemet is raktárként használják, a folya­matos rendrakással is hozzájárulnak a mun­kafeltételek biztosításához. Ami a múlt év eleji vállalásokat illeti, ha­sonlók mondhatók el a Molnár Istvánná ve­zette Felszabadulás brigádról is. — 1979-ben alakultunk — mesélte a bri­gádvezető. — Ez persze nem jelenti azt, hogy korábban nem vettünk részt a mozgalomban. Sőt! Javarészt idősebb munkásokból áll a brigád. Ez viszont akadályozta, hogy a kong­resszus tiszteletére látványos vállalásokat te­gyünk. Ugyanakkor össze is kell szoknia a társaságnak. — Ezekre az emberekre az utóbbi években az állandó átalakulás, átképzés volt a jel­lemző — mondata Králik Györgyné munka­­verseny-előadó, az szb termelési felelőse. — Rengeteg új munkafolyamatot kellett elsajá­títanunk, nehéz körülmények, építkezés, be­ruházás közepette. A technológia, a norma, a teljesítménybérezés adott. Az anyagellátás­sal sincs gond. A brigádok eleve leterheltek, következésképpen pillanatnyilag se fizikailag, se technológiailag nem tudnak többet tenni. Azonban nem lebecsülendők a termelésen kí­vüli eredményeik. A Felszabadulás brigád például első díjat nyert a második világhábo­rú­ történetéről, eseményeiről hirdetett vál­lalati vetélkedőben. A feladatok nehézségét és a megoldások minőségét jellemzi, hogy ren­getek adatot, dokumentumot, fotót kellett összegyűjteni, ezenkívül a vetélkedők tör­ténelmi riport- és plakátkészítésben is ösz­­szemérték erejüket... Ám, mielőtt részletesebben megbeszélhet­nénk a termelésen kívüli eredményeket, a két brigádvezető szerényen jelzi, hogy men­niük kell­: eddigi vállalásaikat is csak úgy teljesíthetik, ha pótolják, behozzák a beszél­getés miatti lemaradást... (M. P.) Az Alkotmány és a Felszabadulás brigád Egy délelőtt a varrodában Pamuttextilművek Angyalföldi Gyára: 1979. decemberében. Délelőttös műszak a varrodá­ban. A színes frottírtörülközők halmazai kö­zött megállunk az egyik Textima gépnél. A varrógép asztallapján tucatnyi fürdőlepedő, mellette zsömle, sajt. Rövid barnahajú fiatal­­asszony villámgyors mozdulattal irányítja a tű alá a kelmét, közben egyet-egyet harap a tízóraiból. — Nagy a hajrá. Nincs idő a kényelmes ét­kezésre, így van ez minden év végén — ma­gyaráz Montskó Miklósné üzemvezető. A varroda éves termelése meghaladja az 1 millió négyzetméter frottír feldolgozását. S e tetemes mennyiség fele tőkés piacokra és a Közel-Keletre kerül. Legnagyobb megrende­lőjük az NSZK, de sokat szállítanak osztrák, francia, svéd, finn, angol és dán vevőknek is.­­ Ez a szép, barna, drapp mintás törülkö­ző hamarosan az osztrák üzletekben látható majd — mondja Szabó Áronn­, a Petőfi Sán­dor aranykoszorús szocialista brigád vezetője. — Most bizony sok a munka, ki sem látszunk belőle. Egy rossz mozdulat, egy helytelen mé­retű szegőtölcsér alkalmazása máris lerontaná a minőséget. Szigorúbbak lettek a piaci köve­telmények. Természetes, hogy a pénzéért min­denki a legjobbat akarja megvásárolni. A varroda négy aranyjelvényes szocialista brigádja évről évre a legfontosabb vállalásá­nak a minőségi követelmények betartását vallja. És nemcsak most, amikor az egész or­szágban is fokozottabban ügyelnek a minő­ségre. Mint az üzemi szakszervezeti bizottság titkára, Verebes Jánosné fogalmazza: náluk létkérdés a jó minőség. Ellentmondások — A követelmények teljesítése meglátszik a fizetéseken is. A varrónők teljesítménybérben dolgoznak. Az átlagkeresetük 2700—3700 kö­zött van. A minőségi ellenőrök havidíjas elszámolás alapján kapják a fizetésüket. El is mondták, hogy bizony nincs összhangban munkájuk a bérrel. Jó lenne, ha az ő munkakörükbe is él­ni lehetne az anyagi ösztönzőkkel. — Teljesen érthető a meósok kérése. Náluk­­ fix keresetek — miután nem elismert szak­ma az övék — 2200—2550 forint között van­nak. Ezért aztán egy érettségizett szakember nem jön ide dolgozni — mondja az üzemveze­tő. — A régebben itt dolgozóknál mozgóbérrel egészítjük ki a kereseteket, ám az új belépők azonnal nem részesülhetnek a pénzjutalom­ból. — Úgy érzem, hogy mi, varrónők elégedet­tek lehetünk a fizetésünkkel — kapcsolódik a beszélgetésbe Szekeres Istvánná. Az őszülő hajú, halkszavú asszony régi dol­gozója a gyárnak. — Olyan régi, hogy már csak néhány hét és végleg elbúcsúzom — mondja. — Februárban ugyanis nyugdíjba megyek. Szerettem ezt a munkát, kár, hogy sokan nem becsülik a tex­tiles szakmát. Kérdésemre, hogy kik és miért, meglepő, nem várt a válasza: — Jó lenne, ha az asszonyok jobban a szívügyüknek tekintenék am­it csinálnak. Ak­kor kevesebb lenne a selejt. Jó lenne, ha min­­denki azon lenne, hogy csak szép és jó darab kerüljön ki a keze alól. Mi egyszerűen csak szegünk. Ám, akinek a mi törülközőnk kerül a fürdőszobájába, bizony megnézi, hogy miként is dolgozták el a széleket ...És nem mindegy, hogy milyen erről a véleménye. Tartani a szintet A gyár hat aranykoszorús brigádja közül négy ebben az üzemrészben dolgozik. Az át­lag életkor 35 év. Sok a kisgyermekes mama és vannak közöttük egyedülálló édesanyák is. A gyár óvodát, bölcsődét biztosít számukra. A vidékiek jól felszerelt, korszerű leányott­honban lakhatnak. — Igyekszünk, hogy az országos szintnek megfelelő szociális ellátást biztosítsunk dolgo­zóinknak — mondja Verebes Jánosné. — Éppen ezért, nálunk minimális a fluk­tuáció —veszi át a szót az üzemvezető. Ebből az is következik, hogy a Petőfi Sán­dor szocialista brigád tizenöt dolgozója is mind törzsgárdatag. Jól összeszoktak, ismerik egymás munkabírását, családi körülményeit. Tartják a kapcsolatot a gyermekgondozási szabadságon levőkkel és a nyugdíjasokkal is, így érthető, hogy a kismamáknak eszük ágá­ban sincs más munkahelyet keresni. Mint ahogy Bíró Béláné sem tette. Az ikrek édes­anyja egy éve állt ismét munkába. Szereti és jól ismeri ezt a szakmát. Az üzemrész kiváló dolgozója. NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET Figyelemfelkeltő versenytábla az üzemben Volt idő, amikor még mosolyogni is elfelejtettek Újpesten, a Pamutnyomóipari Vállalat Ma­gyar Pamutipar gyárában — a jelenlegi vál­lalat jogelődjében — közel 100 éve, azaz 1883-ban indultak meg a fonó-, szövőgépek. A szövődéi rekonstrukció 1973-ban új épüle­tet, s a mechanikai szövőgépek cseréjét hoz­ta. A szovjet csereváltós AT 175 típusú szö­vőgépeket hamar megismerték, s a kezdeti átlagos 11 gépes kezelésről a termelékenysé­get fokozatosan javítva 1979-ben már 19 gé­pet kezelt átlagosan egy szövő. Az 1978-as év különösen jó eredményeket hozott, s szinte mindenki természetesnek vet­te, hogy az aranykoszorús Dózsa György bri­gád a gyár és a vállalat brigádjait 1979 ele­jén versenyre hívta. A felhívásra a csatla­kozás vállalatszerte megtörtént. Az első­ négy hónap sikeres is volt, a vállalást túlteljesítet­ték, azonban májustól visszaesés követke­zett be, re „programozták”. Kevesen hitték, hogy az első versenyszakasz sikeres lesz. Mégis bekö­vetkezett a változás, s amikor december 1i­án, a versenyszakasz értékelésekor a szövő­dében jártunk, újra sok vidám arcot, s a na­pi eredményeket jelző versenytáblán a túltel­jesítést mutató piros számokat láttunk. Sokan nem örültek a minőségi bérezésnek Új minősítési rendszert, új szabványt ve­zettek be a vállalatnál, így az újpesti gyár­ban is. Az új minőségi bérezés a népi szab­ványos áruk csökkentését, a minőség javítását kívánta elősegíteni. Az új bérezés nem váltott ki mindenkinél örömet, egyetértést. Az első hónapokban csak a szövők 15—20 százaléka kapott minőségi prémiumot, a többieket ér­zékenyen érintette a hibák utáni levonás, a bércsökkenés. Augusztusban úgy látszott, hogy bizony nem lesz meg a 101 százalékos mennyiségi vállalás, a minőségi eredmények sem alakul­tak úgy, ahogy várták. A versenyszellemről híres három szakmány — az Alkotmány, a Béke és a Szabadság neveket viselő kollek­tívák — hangulata sem volt a legjobb. Ahogy mondani szokás, még mosolyogni is elfelej­tettek. Augusztus végén látott napvilágot az a munkaverseny-felhívás, melynek sikerével kí­vánják köszönteni a közelgő pártkongresszust és hazánk felszabadulásának 35-ik évfordu­lóját A versenyhez a Magyar Pamutipar is csatlakozott, és az első versenyidőszak fel­adatait szeptemberre, októberre és november­ Az AT-szövödében A helyezések között a „cél­fotó" döntött Napról napra szívesen olvassák ismét a versenyhíradót, s a minőségi prémiumot elért szövők névsorát. Az októberi teljesítmény alapján a szövőknek a 74 százaléka, a no­vemberi eredmények után pedig már a 90 százaléka kapott prémiumot. Az Alkotmány szakmány biztosan nyerte a szakmányok versenyét, de a második és harmadik helyezett között is csak a „célfo­tó” döntött, egy század százalékkal előzte meg a Szabadság szakmány a Békét. Az egyéni versenyben az első helyezettek 108—112 százalék közötti mennyiségi ered­mény mellett, 95 százalék feletti első osztá­lyú árut gyártottak (a terv 80 százalék volt). A versenyszakasz legjobb eredményét a Bé­ke szakmány szövője, Varga Margit érte el, őt ugyancsak jó eredménnyel követi az Alkot­mány szakmánybál Gera Klára és Bondár Mária, a Szabadság szakmányból pedig Fehér Gyuláné és Debreceni Tiborné. A bizel­mi tanúsítja: Nem titok a titok! Ezek után már mindenki biztosbra veszi a 101 százalékos felajánlás teljesítését. Tatár Mihályné, az Alkotmány­szakmány fűzőnője, aki 1979. december 8-án töltötte utolsó mun­kanapját a szövődében, boldogan mesélte: en­nél szebb ajándékot senkitől sem kaphatott volna nyugdíjba vonulása alkalmából, hiszen elsők lettek a kongresszusi verseny első sza­kaszában. S mivel nemcsak fűzőnő, hanem szakszer­vezeti bizalmi is volt a gyárban, utódjának vajon milyen útravalót adott? Erről így be­szélt: — A versenyben igyekeztem a legjobb tu­dásom szerint dolgozni. Úgy éreztem ezzel tartozom a munkatársaimnak. Nagy öröm, hogy a versenyben elsők lettünk, hiszen ed­dig inkább a középmezőnyben végeztünk. Utódomnak a gazdasági és a mozgalmi mun­kában egyaránt azt tudom ajánlani, hogy a balsikerek és a gondok ne vegyék kedvüket A becsületes, szorgalmas munka eredménye előbb-utóbb beérik, s az ilyen munkasike­rek feledtetik a bosszúságokat is... A nyugdíjba vonuló fűzőnő — aki harminc évig dolgozott a gyárban — az eredményes verseny „titkát” fogalmazta meg. BANGHA KATALIN

Next