Textilmunkás, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
teitilmunkAs 2 MINŐSÉG + GAZDASÁGOSSÁG + MUNKAFEGYELEM + TAKARÉKOSSÁG ... r.■ -■■■ ■' ■ ■ - I ' 1980. JANUÁR Apauló tehetőségek AMI A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM ELSŐ JELSZAVÁT ILLETI, ERRE AZ JELLEMZŐ, HOGY A BRIGÁDOK ÉVRŐL ÉVRE RÁLICITÁLNAK AZ ELŐZŐ ESZTENDŐ EREDMÉNYEIRE, S — ÁLTALÁBAN SIKERES — KÍSÉRLETET TESZNEK ARRA, HOGY TÚLHALADJÁK A KORÁBBI ÖNMAGUKAT. A TARTALÉKOK KIAKNÁZÁSA ÉS A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSE SOK MINDENEN MÚLIK. AZ ELSő, hogy Észrevegyék, meglássák a lehetőségeket. AZ EMBER SAJÁTJA, HOGY MINDIG ÚJABB ÉS ÚJABB MÓDSZEREKKEL FINOMÍTJA, ÉSSZERŰSÍTI A KORÁBBI MUNKAFOGÁSOKAT. AKADNAK AZONBAN OLYANOKIS — S EZ ALÓL SAJNOS SOK SZOCIALISTA BRIGÁDTAG SEM KIVÉTEL —, AHOL A FELISMERT TARTALÉKOKAT MA MÉG NEM AKNÁZZÁK KI TELJES MÉRTÉKBEN, CSAK AZÉRT, HOGY HOLNAPRA IS LEGYEN MIT FELAJÁNLANI, LEGYEN MIT FELMUTATNI. A Kender-Juta- és Politextil Alkotmány és Felszabadulás nevű brigádja — saját bevallásuk és az szb termelési felelőse szerint — nem az utóbbiak közé tartozik. Hudák Mihályné, a 12 tagból álló Alkotmány szocialista brigád vezetője mondja: — A brigád három különböző műszakban dolgozik. A gyűléseket is a szabad szombatokon tartjuk. Máskor meg,ha munka közben kell egy kiss időre összejönnünk, addig az Olefin műszaki brigád hajtja a gépeket. Minden brigádtagunk ellát valamilyen társadalmi tisztséget... Múlt év eleji vállalásunkban szerződést kötöttünk a vállalattal a termelés növelésére, az export és a belföldi szállítások határidőre történő teljesítésére, az anyag- és energiatakarékosságra, a szövőgépek hatásfokának és a termelékenységnek a javítására, a munkásvédelmi őrjáratra, a kommunista szombatra, és így tovább ... A kongresszus tiszteletére az Alkotmánybrigád ezeket a vállalásokat megtoldotta azzal, hogy egy-egy dolgozó az eddigi hét gép helyett eztán nyolcat kezel, s ez 14 százalékos termelékenységnövekedést, félmillió négyzetméter szövetet hoz évente. A brigád vállalásai közé sorolandó, hogy amennyiben a piaci igények úgy követelik, más üzemrészbe — a konfekcióba és a körszövőbe is átmennek kisegíteni. Felajánlották még, hogy miután, a raktár átépítése miatt átmenetileg gz üzemet is raktárként használják, a folyamatos rendrakással is hozzájárulnak a munkafeltételek biztosításához. Ami a múlt év eleji vállalásokat illeti, hasonlók mondhatók el a Molnár Istvánná vezette Felszabadulás brigádról is. — 1979-ben alakultunk — mesélte a brigádvezető. — Ez persze nem jelenti azt, hogy korábban nem vettünk részt a mozgalomban. Sőt! Javarészt idősebb munkásokból áll a brigád. Ez viszont akadályozta, hogy a kongresszus tiszteletére látványos vállalásokat tegyünk. Ugyanakkor össze is kell szoknia a társaságnak. — Ezekre az emberekre az utóbbi években az állandó átalakulás, átképzés volt a jellemző — mondata Králik Györgyné munkaverseny-előadó, az szb termelési felelőse. — Rengeteg új munkafolyamatot kellett elsajátítanunk, nehéz körülmények, építkezés, beruházás közepette. A technológia, a norma, a teljesítménybérezés adott. Az anyagellátással sincs gond. A brigádok eleve leterheltek, következésképpen pillanatnyilag se fizikailag, se technológiailag nem tudnak többet tenni. Azonban nem lebecsülendők a termelésen kívüli eredményeik. A Felszabadulás brigád például első díjat nyert a második világháború történetéről, eseményeiről hirdetett vállalati vetélkedőben. A feladatok nehézségét és a megoldások minőségét jellemzi, hogy rengetek adatot, dokumentumot, fotót kellett összegyűjteni, ezenkívül a vetélkedők történelmi riport- és plakátkészítésben is öszszemérték erejüket... Ám, mielőtt részletesebben megbeszélhetnénk a termelésen kívüli eredményeket, a két brigádvezető szerényen jelzi, hogy menniük kell: eddigi vállalásaikat is csak úgy teljesíthetik, ha pótolják, behozzák a beszélgetés miatti lemaradást... (M. P.) Az Alkotmány és a Felszabadulás brigád Egy délelőtt a varrodában Pamuttextilművek Angyalföldi Gyára: 1979. decemberében. Délelőttös műszak a varrodában. A színes frottírtörülközők halmazai között megállunk az egyik Textima gépnél. A varrógép asztallapján tucatnyi fürdőlepedő, mellette zsömle, sajt. Rövid barnahajú fiatalasszony villámgyors mozdulattal irányítja a tű alá a kelmét, közben egyet-egyet harap a tízóraiból. — Nagy a hajrá. Nincs idő a kényelmes étkezésre, így van ez minden év végén — magyaráz Montskó Miklósné üzemvezető. A varroda éves termelése meghaladja az 1 millió négyzetméter frottír feldolgozását. S e tetemes mennyiség fele tőkés piacokra és a Közel-Keletre kerül. Legnagyobb megrendelőjük az NSZK, de sokat szállítanak osztrák, francia, svéd, finn, angol és dán vevőknek is. Ez a szép, barna, drapp mintás törülköző hamarosan az osztrák üzletekben látható majd — mondja Szabó Áronn, a Petőfi Sándor aranykoszorús szocialista brigád vezetője. — Most bizony sok a munka, ki sem látszunk belőle. Egy rossz mozdulat, egy helytelen méretű szegőtölcsér alkalmazása máris lerontaná a minőséget. Szigorúbbak lettek a piaci követelmények. Természetes, hogy a pénzéért mindenki a legjobbat akarja megvásárolni. A varroda négy aranyjelvényes szocialista brigádja évről évre a legfontosabb vállalásának a minőségi követelmények betartását vallja. És nemcsak most, amikor az egész országban is fokozottabban ügyelnek a minőségre. Mint az üzemi szakszervezeti bizottság titkára, Verebes Jánosné fogalmazza: náluk létkérdés a jó minőség. Ellentmondások — A követelmények teljesítése meglátszik a fizetéseken is. A varrónők teljesítménybérben dolgoznak. Az átlagkeresetük 2700—3700 között van. A minőségi ellenőrök havidíjas elszámolás alapján kapják a fizetésüket. El is mondták, hogy bizony nincs összhangban munkájuk a bérrel. Jó lenne, ha az ő munkakörükbe is élni lehetne az anyagi ösztönzőkkel. — Teljesen érthető a meósok kérése. Náluk fix keresetek — miután nem elismert szakma az övék — 2200—2550 forint között vannak. Ezért aztán egy érettségizett szakember nem jön ide dolgozni — mondja az üzemvezető. — A régebben itt dolgozóknál mozgóbérrel egészítjük ki a kereseteket, ám az új belépők azonnal nem részesülhetnek a pénzjutalomból. — Úgy érzem, hogy mi, varrónők elégedettek lehetünk a fizetésünkkel — kapcsolódik a beszélgetésbe Szekeres Istvánná. Az őszülő hajú, halkszavú asszony régi dolgozója a gyárnak. — Olyan régi, hogy már csak néhány hét és végleg elbúcsúzom — mondja. — Februárban ugyanis nyugdíjba megyek. Szerettem ezt a munkát, kár, hogy sokan nem becsülik a textiles szakmát. Kérdésemre, hogy kik és miért, meglepő, nem várt a válasza: — Jó lenne, ha az asszonyok jobban a szívügyüknek tekintenék amit csinálnak. Akkor kevesebb lenne a selejt. Jó lenne, ha mindenki azon lenne, hogy csak szép és jó darab kerüljön ki a keze alól. Mi egyszerűen csak szegünk. Ám, akinek a mi törülközőnk kerül a fürdőszobájába, bizony megnézi, hogy miként is dolgozták el a széleket ...És nem mindegy, hogy milyen erről a véleménye. Tartani a szintet A gyár hat aranykoszorús brigádja közül négy ebben az üzemrészben dolgozik. Az átlag életkor 35 év. Sok a kisgyermekes mama és vannak közöttük egyedülálló édesanyák is. A gyár óvodát, bölcsődét biztosít számukra. A vidékiek jól felszerelt, korszerű leányotthonban lakhatnak. — Igyekszünk, hogy az országos szintnek megfelelő szociális ellátást biztosítsunk dolgozóinknak — mondja Verebes Jánosné. — Éppen ezért, nálunk minimális a fluktuáció —veszi át a szót az üzemvezető. Ebből az is következik, hogy a Petőfi Sándor szocialista brigád tizenöt dolgozója is mind törzsgárdatag. Jól összeszoktak, ismerik egymás munkabírását, családi körülményeit. Tartják a kapcsolatot a gyermekgondozási szabadságon levőkkel és a nyugdíjasokkal is, így érthető, hogy a kismamáknak eszük ágában sincs más munkahelyet keresni. Mint ahogy Bíró Béláné sem tette. Az ikrek édesanyja egy éve állt ismét munkába. Szereti és jól ismeri ezt a szakmát. Az üzemrész kiváló dolgozója. NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET Figyelemfelkeltő versenytábla az üzemben Volt idő, amikor még mosolyogni is elfelejtettek Újpesten, a Pamutnyomóipari Vállalat Magyar Pamutipar gyárában — a jelenlegi vállalat jogelődjében — közel 100 éve, azaz 1883-ban indultak meg a fonó-, szövőgépek. A szövődéi rekonstrukció 1973-ban új épületet, s a mechanikai szövőgépek cseréjét hozta. A szovjet csereváltós AT 175 típusú szövőgépeket hamar megismerték, s a kezdeti átlagos 11 gépes kezelésről a termelékenységet fokozatosan javítva 1979-ben már 19 gépet kezelt átlagosan egy szövő. Az 1978-as év különösen jó eredményeket hozott, s szinte mindenki természetesnek vette, hogy az aranykoszorús Dózsa György brigád a gyár és a vállalat brigádjait 1979 elején versenyre hívta. A felhívásra a csatlakozás vállalatszerte megtörtént. Az első négy hónap sikeres is volt, a vállalást túlteljesítették, azonban májustól visszaesés következett be, re „programozták”. Kevesen hitték, hogy az első versenyszakasz sikeres lesz. Mégis bekövetkezett a változás, s amikor december 1ián, a versenyszakasz értékelésekor a szövődében jártunk, újra sok vidám arcot, s a napi eredményeket jelző versenytáblán a túlteljesítést mutató piros számokat láttunk. Sokan nem örültek a minőségi bérezésnek Új minősítési rendszert, új szabványt vezettek be a vállalatnál, így az újpesti gyárban is. Az új minőségi bérezés a népi szabványos áruk csökkentését, a minőség javítását kívánta elősegíteni. Az új bérezés nem váltott ki mindenkinél örömet, egyetértést. Az első hónapokban csak a szövők 15—20 százaléka kapott minőségi prémiumot, a többieket érzékenyen érintette a hibák utáni levonás, a bércsökkenés. Augusztusban úgy látszott, hogy bizony nem lesz meg a 101 százalékos mennyiségi vállalás, a minőségi eredmények sem alakultak úgy, ahogy várták. A versenyszellemről híres három szakmány — az Alkotmány, a Béke és a Szabadság neveket viselő kollektívák — hangulata sem volt a legjobb. Ahogy mondani szokás, még mosolyogni is elfelejtettek. Augusztus végén látott napvilágot az a munkaverseny-felhívás, melynek sikerével kívánják köszönteni a közelgő pártkongresszust és hazánk felszabadulásának 35-ik évfordulóját A versenyhez a Magyar Pamutipar is csatlakozott, és az első versenyidőszak feladatait szeptemberre, októberre és november Az AT-szövödében A helyezések között a „célfotó" döntött Napról napra szívesen olvassák ismét a versenyhíradót, s a minőségi prémiumot elért szövők névsorát. Az októberi teljesítmény alapján a szövőknek a 74 százaléka, a novemberi eredmények után pedig már a 90 százaléka kapott prémiumot. Az Alkotmány szakmány biztosan nyerte a szakmányok versenyét, de a második és harmadik helyezett között is csak a „célfotó” döntött, egy század százalékkal előzte meg a Szabadság szakmány a Békét. Az egyéni versenyben az első helyezettek 108—112 százalék közötti mennyiségi eredmény mellett, 95 százalék feletti első osztályú árut gyártottak (a terv 80 százalék volt). A versenyszakasz legjobb eredményét a Béke szakmány szövője, Varga Margit érte el, őt ugyancsak jó eredménnyel követi az Alkotmány szakmánybál Gera Klára és Bondár Mária, a Szabadság szakmányból pedig Fehér Gyuláné és Debreceni Tiborné. A bizelmi tanúsítja: Nem titok a titok! Ezek után már mindenki biztosbra veszi a 101 százalékos felajánlás teljesítését. Tatár Mihályné, az Alkotmányszakmány fűzőnője, aki 1979. december 8-án töltötte utolsó munkanapját a szövődében, boldogan mesélte: ennél szebb ajándékot senkitől sem kaphatott volna nyugdíjba vonulása alkalmából, hiszen elsők lettek a kongresszusi verseny első szakaszában. S mivel nemcsak fűzőnő, hanem szakszervezeti bizalmi is volt a gyárban, utódjának vajon milyen útravalót adott? Erről így beszélt: — A versenyben igyekeztem a legjobb tudásom szerint dolgozni. Úgy éreztem ezzel tartozom a munkatársaimnak. Nagy öröm, hogy a versenyben elsők lettünk, hiszen eddig inkább a középmezőnyben végeztünk. Utódomnak a gazdasági és a mozgalmi munkában egyaránt azt tudom ajánlani, hogy a balsikerek és a gondok ne vegyék kedvüket A becsületes, szorgalmas munka eredménye előbb-utóbb beérik, s az ilyen munkasikerek feledtetik a bosszúságokat is... A nyugdíjba vonuló fűzőnő — aki harminc évig dolgozott a gyárban — az eredményes verseny „titkát” fogalmazta meg. BANGHA KATALIN