Textilmunkás, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1981. JANUÁR ARA: 1,30 FORINT E"~n 'i—<—8—iwwiiw—'unna11 i in .................... Újévi köszöntő / -eszményekben gazdag, eredményekben javult jó évet zártunk. Társadalmunk egésze, köztük a textilipari dolgozók is , nagy figyelmet fordítottak az MSZMP XII. kongresszusára, annak határozataira, amelyek megvalósítását jól tükrözik erőfeszítéseink. Gazdasági céljaink közelítését eredményezte a kongresszusi, majd a felszabadulás évfordulójára kibontakozott szocialista munkaverseny, amelyben a textilmunkások kis és nagy kollektívái nagy lelkesedéssel vettek részt. Miközben szakszervezeti tagságunk a gazdasági építőmunkában tevékenykedett, részt vett az államhatalmi — országgyűlési és tanácsi — képviselők, illetve a textilipar szakszervezeti alapszervezeteinek és kongresszusunk választásaiban is. A textilmunkásoknak 1980-ban különleges eseménye is volt: ekkor ünnepeltük szakszervezetünk megalakulásának 75. évfordulóját. Az ünnepi rendezvénysorozat nemcsak megemlékezés volt, hanem felelevenítése, megismertetése a textilipari munkások tőkések ellen vívott harcainak, valamint a szocialista rendszer megteremtésében, megszilárdításában és építésében végzett munkájuknak. Szakszervezetünk 1980. október 25—26-án tartotta XXV. kongresszusát. A kongresszus összegezte az elmúlt időszakban végzett munkát. Megállapította, hogy a tagság a választott testületek irányításával alapjaiban végrehajtotta az előző kongresszus határozatait. Kedvezően változtak a textilipari dolgozók élet- és munkakörülményei. A tervezettnek megfelelően emelkedtek a bérek, a szociális ellátottság fejlődése pedig meghaladta azt. . Emelkedett a szakszervezeti és az üzemi demokrácia színvonala. A bizalmiak és testületeik hatás- és jogkörének bővülése nemcsak színesebbé, hanem tartalmasabbá tette az alapszervezetekben a munkát. A beszámolási időszakban nőtt a texttilmunkások szakmai és általános műveltségének színvonala, szilárdult a munkafegyelem, a szocialista erkölcs. Javult a dolgozók egészségének, testi épségének védelme, csökkentek a balesetek. Mindezek alátámasztják, hogy eredményesen tevékenykedtek az egyének és a kollektívák. A XXV. kongresszus — többek között — meghatározta a szakszervezeti testületek, aktívák, tisztségviselők és az egész tagság gazdálkodást segítő feladatait. Kiemelt feladatként jelölte meg az elért színvonal megvédését, megszilárdítását. A munka hatékonyságának emelésével meg kell teremteni az életszínvonal további növelésének alapjait. E cél elérése nem kis feladat, de nem is elérhetetlen. Sokrétű és széles körű a tennivaló a gazdasági hatékonyság növelésére. Állandósítani kell például a belső tartalékok feltárását és hasznosítását. Ésszerűen kell takarékoskodni a nyers- és segédanyagokkal, az energiával. Többet kell törődni a termékek minőségével, korszerűsítésével. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése is fontos a folyamatos termelés biztosításához. Érvényre kell juttatni a szocialista elosztás elvét a gyakorlatban. Továbbra fontos — talán az eddigieknél is fontosabb —, hogy a kollektívák ismerjék, mit, miért kell tenniük. Érvényesüljön az üzemi demokrácia. Ez esetben biztosított a dolgozók alkotókészségének kibontakozása, s eredményes lesz a szocialista munkaverseny. Ismerve a textilipari dolgozók eddigi munkáját, szakszervezetünk elnökségének meggyőződése, hogy a VI. ötéves terv — ezen belül az 1981. évi terv — textiliparra háruló feladatainak megoldásáért, a nehezebb körülmények között is odaadással, lelkiismeretesen és eredményesen fognak munkálkodni, S megköszönve 1980. évi munkájukat, szakszerivezetünk elnöksége nevében eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok szakszervezetünk minden tagjának, a textilipar minden dolgozójának. APRÓ JÓZSEF elnök A textilminiluteok neve kn..." Fokozott gondoskodást! KRAUTH PÁLNÉ vezérigazgató (Pamutfonóipari Vállalat): Száztizenötezer textilipari dolgozó nevében elmondhatom, hogy az elmúlt év során sokat foglalkoztak a textilipar munkájának értékelésével, a rekonstrukció eredményeivel. A különböző konferenciákon, testületi üléseken, és munkásaink előtt is bizonygatni kellett, hogy van jövőnk, szüksége van ránk az országnak, tehát van miért odaadóan dolgozni. Az 1980-as évben már komoly bizonyítékát adtuk annak, hogy a rekonstrukció eredményeit kihasználva, a szervezettséget tovább javítja, a termékszerkezet váltásával, a költségek csökkentésével a dolgozók áldozatkész munkája nyomán kedvező az ipar egészének eredménye. Örülünk annak, hogy igyekezetünk nem volt hiábavaló. Ismerjük jól további feladatainkat is, a jobb belföldi ellátás biztosítéka mellett, tovább kell javítanunk termékszerkezetünket és exportunk hatékonyságát. Mindezeket a korszerű szervezési módszerek alkalmazásával kívánjuk elősegíteni. A feltételek a feladatokhoz nem könnyűek, de a munka javuló színvonalával remélem, megoldjuk a népgazdasági feladatokból ránk eső hányadot. A feladatok végrehajtásához jól képzett, szakmáját ismerő és szerető dolgozókra van szükség. A vállalatok feladata, hogy előmozdítsa a dolgozók szakmai, politikai ismereteinek gyarapítását, jóléti, szociális és kulturális igényeinek kielégítését. A fokozott gondoskodás a textiliparban különösen indokolt, mert: dolgozóink 68 százaléka nő, családanya, vagy leendő anya; a három műszak, a gépek melletti állás, a zaj- és porártalom megerőltető, káros az egészségre; az elmúlt években jelentősen csökkent az átlagéletkor, nagyon sok a vidéki fiatal lány; a többségének ez az első munkahelye, és segítenünk kell a munkássá válás folyamatát; és végül, azért, mert mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a fiatalok szeressék meg a szakmát és gyárainkat. A legtöbb textilipari üzembenmagasfokú a szociális ellátottság. Bölcsőde, óvoda, kulturált leányotthonok, sok helyen hazavihető ebéd, vacsora, fodrászat, klubok, kultúrházak — és még sok minden más — állnak dolgozóink rendelkezésére. Ezeknek az intézményeknek a fenntartása nagyon nagy terhet ró vállalatainkra. Jelentős a költség- és bérráfordítás, és a létszám rontja a termelékenységet, a létszámarányokat.. Mégis fennt kívánjuk tartani létesítményeink, mert a kollektíva érdeke ezt kívánja, még akkor is, ha így hátrányosabb helyzetbe kerülünk a többségében férfiakat foglalkoztató üzemek mellett, ahol létesítményt nem tartanak fenn, csak költséghozzájárulást vállalnak a tanácsi óvodáknál. A kollektív szerződés rendszere tartalmában, készítésének demokratizmusában állandó fejlődésen ment keresztül. Mi, vezetők rájöttünk arra, hogy minél szélesebb körbe vonjuk be dolgozóinkat az őket érintő kérdések megtárgyalásába, annál több eredményt érünk el a vállalat munkájában. Nemcsak bevonjuk dolgozóinkat, de az ismeretek biztosításával a bizalmiak segítségével fel is készítjük dolgozóinkat arra, hogy élni tudjanak törvényadta jogaikkal. Ma már elmondhatjuk, hogy a kollektív szerződés rendszere jól bevált, a dolgozók egyre jobban magukénak érzik, hivatkoznak rá és élnek vele.Az új gazdasági szabályozók rugalmas, a bel- és külföldi igényekhez késedelem nélküli alkalmazkodást igényelnek, különben a ránk váró feladatokat nem tudjuk teljesíteni. Fel kell készülnünk a piac diktálta váratlan fordulatokra is. A külpiac változásai — esetleg a mi nem elég gyors alkalmazkodásunk a divathoz, az igényekhez — egyenlőtlenül szabályozhatják a vállalat gazdasági eredményét egy tervszakon belül. Az állandóan csökkenő létszámmal sajnos csökken a képezhető szociális és kulturális alap is. Amíg tudjuk a szintentartás érdekében pótoljuk a részesedési alapból. De előfordulhat, hogy adott esetben nincs miből pótolni. A kollektív szerződést új vonásokkal kell rugalmassá tenni a feladatokhoz és a lehetőségekhez alkalmazkodóan. Amennyiben mindkét fél érdekében sikerül rugalmas kollektív szerződést kötni, úgy az segíteni fogja a megtermelt javak elosztását, az érdekek jobb egyeztetését, az üzemi demokrácia teljesebb érvényesülését. Végül, néhány olyan javaslattal szeretnék élni, amely nagy segítséget jelentene közvetve, illetve közvetlenül a textilipari dolgozók számára: 1. Jelenleg a szociális és kulturális alap mintegy 50 százalékát az étkeztetési költségek hozzájárulása viszi el, tehát megesszük. Javasoljuk, hogy a szabályozók tegyék lehetővé az étkeztetési költséget a költégek között elszámolni, vagy az osztatlan adabból történő levonását engedélyezni. 3. A textilipari üzentekben a klímaberendezés létkérdés. A klímaberendezés nemcsak a három műszakban nem könnyű munkát végző nők munkájt teszi könnyebbé, de a minőségi munka alapja is. Jelenlegi beruházási szabályok figyelembevételével a klímaberendezések cseréje szinte megvalósíthatatlan. Szükséges lenne a klímaberuházásokra külön elbírálást alkalmazni, hogy folytatni tudjuk a légállapotok javítását üzemeinkben. 3. Kérem a szakszervezeteket, segítsék a kollektív szerződések rugalmasabb keretek közötti megkötését a következő tervidőszakra. A vezetők véleményezése • PARÓCZAI MÁRIA szövő, bizalmi (Magyar Selyemipari Vállalat Adria Selyemszövőgyár): Mi, textilipari dolgozók, bizalmiak kérjük a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusát, foglaljon állást abban, hogy a gazdasági vezetők munkájának éves véleményezése kerüljön kiterjesztésre a középszintű vezetőkre is. Gondolunk itt az üzemvezetői, művezetői szintekre. A dolgozótársaim, és a bizalmiak véleménye alapján elmondhatom, hogy vállalati, gyári szinteken a vezetők véleményezése bevált. A gazdasági vezetők munkájuk során figyelembe veszik és hasznosítják a testületek véleményét. Megállapítottuk azt is, hogy a kezdeti nehézségek — az esetenkénti akadályoztatás — sokszor meg nem értés után a szakszervezeti testületek is élni tudnak ezzel a jogukkal. A vezetők véleményezésének további kiterjesztésétől azt várjuk, hogy tovább erősödik az üzemi demokrácia. Egyben lehetőséget biztosítunk a bizalmi csoportoknak, hogy véleményüket, észrevételeiket összegezett formában is azon a szinten tudják elmondani és érvényesíteni, ahol annak megvalósítása megtörténhet. Ezzel is ösztönözzük a középszintű vezetőket a még jobb kollektív munkára, a folyamatos kapcsolattartásra, a különböző jog- és hatáskörök betartására, az érvényesülés feltételeinek megteremtésére. Végezetül, de nem utolsósorban a vezetők véleményezésének kiterjesztése elősegíti a szocialista, a demokratikusvezetési módszerek üzemi szinten történő megvalósulását is. időszak második felében, a textiliparban dolgozó tisztségviselők, testületek munkája egyre jobban igazodott a változó gazdasági feltételekhez, miközben a körülményekből következően jelentős mértékben növekedett szerepük és felelősségük. A munkamegosztásból következik, hogy a szakszervezetek jelentős feladatokat oldottak meg, miközben a munka során mind tudatosabbá vált az a felismerés, hogy a fejlődés, a változás önmagától, a dolgozó ember aktív cselekvése nélkül nem mehet végbe, vagyis mindenkor szükség van arra, hogy a szakszervezeti testületek döntéseik, állásfoglalásaik meghozatala előtt, a kollektíva kisebb-nagyobb csoportjától véleményt kérjenek. Ágazatonként, vállalatonként, sőt munkahelyenként más és más a helyi sajátosságokat kifejezésre juttató, ahhoz igazodó, az eltérő körülményeknek megfelelő megoldásokra van szükség a közös célok eléréséhez. Megítélésem szerint a textiliparban nem új követelmény a piacorientáltság, a termékszerkezet folyamatos korszerűsítésének igénye, hiszen döntően fogyasztási cikkeket gyártó, divatkövető iparról van szó, mely termelésének mintegy felét külpiacokon értékesíti. Éppen ezért az exporthatékonysághoz igazodó árképzési rendszer bevezetése, az új szabályozórendszer igazolta az iparban korábban kialakult tendenciák helyességét, amit az is alátámaszt, hogy a jelenlegi gazdálkodás körülményei között — sok év után először — sikerült a textiliparban önerőből, a népgazdasági átlagot némileg meghaladó mértékű bérfejlesztést elérni. Ez egyben elősegítette az egyes vállalatok, telepek és munkakörök közti bérarány javítását, a munka szerinti differenciálást. A szakszervezeti testületek a gazdálkodáshoz kapcsolódó témák véleményezése során számos esetben éltek az önálló kezdeményezés lehetőségével, jelentős segítséget adtak a gazdasági vezetőknek a továbblépést biztosító intézkedések végrehajtásához. Van azonban néhány olyan körülmény, melyek megléte a gazdálkodás során átmeneti bizonytalanságot okoz, és esetenként megnehezíti a megfelelő hosszú távú fejlesztési és elosztási politika kialakítását, ezért indokolt volna ezekre központilag odafigyelni, illetve szükség szerint felülvizsgálni őket. Ilyen például: a szabályozórendszer fixnek minősített elemeinek a gyakori változtatása, valamint az indokolt változtatások visszamenőleges érvényesítése, a népgazdasági, a területi, az ágazati munkaerő-gazdálkodás összhangjának a hiánya, s a tartós vállalati együttműködés kialakítása ellen ható tényezők. Véleményem szerint, ma jelentős tartalékai a hatékony vállalati munkának a következők: 1. Az újítómozgalom továbbra is jelentős mértékben járulhat hozzá a műszaki színvonal emeléséhez, gazdaságosabb és korszerűbb termékszerkezet kialakításához, a munkavégzés szervezettebbé és biztonságosabbá tételéhez. Mindez azonban feltételezi az újítómozgalom anyagi ösztönzési rendszerének korszerűsítését. (Folytatás: a 3. oldalon) A magyar szakszervezetek 1980. december 12-13-14-én tartotta XXIV. kongresszusát. A szervezett textilmunkásokat harmincan képviselték a magyar szakszervezeti mozgalom legnagyobb eseményén. A harminc textilmunkás küldött közül ketten kaptak szót a plenáris ülésen, négyen a szekcióüléseken ismertették véleményüket, s öten - szó hiányában - írásban adták hozzászólásukat. Összeállításunkban részleteket adunk a textilmunkások nevében elmondott, illetve leírt véleményekből ... Korszerűsítést igényelnek! HARKAI VILMOS vszbtitkár (Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat): A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének közelmúltban lezajlott kongresszusa megállapította, hogy a tervidőszakban, ezen belül döntően a terv