Textilmunkás, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK­­ SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1981. JANUÁR ARA: 1,30 FORINT E"~n 'i—<—8—iwwiiw—'unna11 i in .................... Újévi köszöntő / -eszményekben gazdag, eredményekben javu­lt jó évet zártunk. Társadalmunk egésze, köz­tük a textilipari dolgozók is , nagy figyel­met fordítottak az MSZMP XII. kongresszusára, annak határozataira, amelyek megvalósítását jól tükrözik erőfeszítéseink. Gazdasági céljaink közelítését eredményezte a kongresszusi, majd a felszabadulás évfordulójára kibontakozott szocialista munkaverseny, amelyben a textilmunkások kis és nagy kollektívái nagy lelkesedéssel vettek részt. Miközben szakszervezeti tagságunk a gazdasági építőmunkában tevékenykedett, részt vett az ál­lamhatalmi — országgyűlési és tanácsi — képvi­selők, illetve a textilipar szakszervezeti alapszer­­vezeteinek és kongresszusunk választásaiban is. A textilmunkásoknak 1980-ban különleges ese­ménye is volt: ekkor ünnepeltük szakszervezetünk megalakulásának 75. évfordulóját. Az ünnepi ren­dezvénysorozat nemcsak megemlékezés volt, ha­nem felelevenítése, megismertetése a textilipari munkások tőkések ellen vívott harcainak, vala­mint a szocialista rendszer megteremtésében, meg­szilárdításában és építésében végzett munkájuk­nak. Szakszervezetünk 1980. október 25—26-án tar­totta XXV. kongresszusát. A kongresszus összegez­te az elmúlt időszakban végzett munkát. Megálla­pította, hogy a tagság a választott testületek irá­nyításával alapjaiban végrehajtotta az előző kong­resszus határozatait. Kedvezően változtak a tex­tilipari dolgozók élet- és munkakörülményei. A ter­vezettnek megfelelően emelkedtek a bérek, a szo­ciális ellátottság fejlődése pedig meghaladta azt. . Emelkedett a szakszervezeti és az üzemi demok­rácia színvonala. A bizalmiak és testületeik ha­tás- és jogkörének bővülése nemcsak színesebbé, hanem tartalmasabbá tette az alapszervezetekben a munkát. A beszámolási időszakban nőtt a text­­tilmunkások szakmai és általános műveltségének színvonala, szilárdult a munkafegyelem, a szocia­lista erkölcs. Javult a dolgozók egészségének, tes­ti épségének védelme, csökkentek a balesetek. Mindezek alátámasztják, hogy eredményesen te­vékenykedtek az egyének és a kollektívák. A XXV. kongresszus — többek között — megha­tározta a szakszervezeti testületek, aktívák, tiszt­ségviselők és az egész tagság gazdálkodást segítő feladatait. Kiemelt feladatként jelölte meg az el­ért színvonal megvédését, megszilárdítását. A mun­ka hatékonyságának emelésével meg kell terem­teni az életszínvonal további növelésének alapjait. E cél elérése nem kis feladat, de nem is elérhetet­len. Sokrétű és széles körű a tennivaló a gazdasági hatékonyság növelésére. Állandósítani kell pél­dául a belső tartalékok feltárását és hasznosítását. Ésszerűen kell takarékoskodni a nyers- és segéd­anyagokkal, az energiával. Többet kell törődni a termékek minőségével, korszerűsítésével. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése is fontos a fo­lyamatos termelés biztosításához. Érvényre kell juttatni a szocialista elosztás elvét a gyakorlatban. Továbbra fontos — talán az eddigieknél is fon­tosabb —, hogy a kollektívák ismerjék, mit, miért kell tenniük. Érvényesüljön az üzemi demokrá­cia. Ez esetben biztosított a dolgozók alkotó­kész­ségének kibontakozása, s eredményes lesz a szo­cialista munkaverseny. Ismerve a textilipari dolgozók eddigi munkáját, szakszervezetünk elnökségének meggyőződése, hogy a VI. ötéves terv — ezen belül az 1981. évi terv — textiliparra háruló feladatainak megoldásáért, a nehezebb körülmények között is odaadással, lelki­­ismeretesen és eredményesen fognak munkálkodni, S megköszönve 1980. évi munkájukat, szakszer­i­­vezetünk elnöksége nevében eredmények­ben gazdag, boldog új esztendőt kívánok szakszervezetünk minden tagjának, a textilipar minden dolgozójának. APRÓ JÓZSEF elnök A textilminiluteok neve kn­..." Fokozott gondoskodást! KRAUTH PÁLNÉ vezér­­igazgató (Pamutfonóipari Vállalat): Száztizenötezer textilipa­ri dolgozó nevében elmond­hatom, hogy az elmúlt év során sokat foglalkoztak a textilipar munkájának ér­tékelésével, a rekonstruk­ció eredményeivel. A kü­lönböző konferenciákon, testületi üléseken, és mun­kásaink előtt is bizonygat­ni kellett, hogy van jö­vőnk, szüksége van ránk az országnak, tehát van miért oda­adóan dolgozni. Az 1980-as évben már ko­moly bizonyítékát adtuk annak, hogy a rekonstruk­ció eredményeit kihasznál­va, a szervezettséget to­vább javítja, a termékszer­kezet váltásával, a költsé­gek csökkentésével a dol­gozók áldozatkész munkája nyomán kedvező az ipar egészének eredménye. Örülünk annak, hogy igyekezetünk nem volt hiá­bavaló. Ismerjük jól továb­bi feladatainkat is, a jobb belföldi ellátás biztosítéka mellett, tovább kell javíta­nunk termékszerkezetünket és exportunk hatékonysá­gát. Mindezeket a korszerű­ szervezési módszerek al­kalmazásával kívánjuk elő­segíteni. A feltételek a fel­adatokhoz nem könnyűek, de a munka javuló színvo­nalával remélem, megold­juk a népgazdasági felada­tokból ránk eső hányadot. A feladatok végrehajtásá­hoz jól képzett, szakmáját ismerő és szerető dolgozók­ra van szükség. A vállala­tok feladata, hogy előmoz­dítsa a dolgozók szakmai, politikai ismereteinek gya­rapítását, jóléti, szociális és kulturális igényeinek ki­elégítését. A fokozott gondoskodás a textiliparban különösen indokolt, mert: dolgozóink 68 százaléka nő, család­anya, vagy leendő anya; a három műszak, a gépek melletti állás, a zaj- és porártalom megerőltető, káros az egészségre; az el­múlt években jelentősen csökkent az átlagéletkor, nagyon sok a vidéki fiatal lány; a többségének ez az első munkahelye, és segí­tenünk kell a munkássá válás folyamatát; és végül, azért, mert mindent elkö­vetünk annak érdekében, hogy a fiatalok szeressék meg a szakmát és gyárain­kat. A legtöbb textilipari üzemben­­magasfokú a szociális ellátottság. Böl­csőde, óvoda, kulturált leányotthonok, sok helyen hazavihető ebéd, vacsora, fodrászat, klubok, kultúr­­házak — és még sok min­den más — állnak dolgo­zóink rendelkezésére. Ezeknek az intézmények­nek a fenntartása nagyon nagy terhet ró vállala­tainkra. Jelentős a költ­ség- és bérráfordítás, és a létszám rontja a termelé­kenységet, a létszámará­nyokat.. Mégis fennt kíván­juk tartani létesítményein­­k,­ mert a kollektíva ér­deke ezt kívánja, még ak­kor is, ha így hátrányo­sabb helyzetbe kerülünk a többségében férfiakat fog­lalkoztató üzemek mellett, ahol létesítményt nem tar­tanak fenn, csak költség­­hozzájárulást vállalnak a tanácsi óvodáknál. A kollektív szerződés rendszere tartalmában, ké­szítésének demokratizmu­sában állandó fejlődésen ment keresztül. Mi, veze­tők rájöttünk arra, hogy minél szélesebb körbe vonjuk be dolgozóinkat az őket érintő kérdések meg­tárgyalásába, annál több eredményt érünk el a vál­lalat munkájában. Nem­csak bevonjuk dolgozóin­kat, de az ismeretek bizto­sításával a bizalmiak se­gíts­égével fel is készítjük dolgozóinkat arra, hogy él­ni tudjanak törvényadta jogaikkal. Ma már elmond­hatjuk, hogy a kollektív szerződés rendszere jól be­vált, a dolgozók egyre job­ban magukénak érzik, hi­vatkoznak rá és élnek ve­le.­­Az új gazdasági szabá­lyozók rugalmas, a bel- és külföldi igényekhez kése­delem nélküli alkalmazko­dást igényelnek, különben a ránk váró feladatokat nem tudjuk teljesíteni. Fel kell készülnünk a piac dik­tálta váratlan fordulatokra is. A külpiac változásai — esetleg a mi nem elég gyors alkalmazkodásunk a divathoz, az igényekhez — egyenlőtlenül szabályozhat­ják a vállalat gazdasági eredményét egy tervsza­kon belül. Az állandóan csökkenő létszámmal sajnos csökken a képezhető szociális és kulturális alap is. Amíg tudjuk a szintentartás ér­dekében pótoljuk a része­sedési alapból. De előfor­dulhat, hogy adott esetben nincs miből pótolni. A kol­lektív szerződést új voná­sokkal kell rugalmassá tenni a feladatokhoz és a lehetőségekhez alkalmaz­­kodóan. Amennyiben m­indkét fél érdekében si­kerül rugalmas kollektív szerződést kötni, úgy az segíteni fogja a megtermelt javak elosztását, az érde­kek jobb egyeztetését, az üzemi demokrácia telje­sebb érvényesülését. Végül, néhány olyan ja­vaslattal szeretnék élni, amely nagy segítséget je­lentene közvetve, illetve közvetlenül a textilipari dolgozók számára: 1. Jelenleg a szociális és kulturális alap mintegy 50 százalékát az étkeztetési költségek hozzájárulása vi­szi­ el, tehát­­ megesszük. Javasoljuk, hogy a szabá­lyozók tegyék lehetővé az étkeztetési költséget a költ­égek között elszámolni, vagy az osztatlan adabból történő levonását engedé­lyezni. 3. A textilipari üzentek­ben a klímaberendezés lét­kérdés. A­­­ klímaberen­dezés nemcsak a három műszakban nem könnyű munkát végző nők munká­­jt­­ teszi könnyebbé, de a minőségi munka alapja is. Je­lenlegi beruházási szabályok figyelembevéte­lével a klímaberendezések cseréje szinte megvalósít­hatatlan. Szükséges lenne a klímaberuházásokra kü­lön elbírálást alkalmazni, hogy folytatni tudjuk a légállapotok javítását üze­meinkben. 3. Kérem a szakszerve­zeteket, segítsék a kollek­tív szerződések rugalma­sabb keretek közötti meg­kötését a következő terv­időszakra. A vezet­ők véleményezése •­ PARÓCZAI MÁRIA szö­vő, bizalmi (Magyar Se­lyemipari Vállalat Adria Selyemszövőgyár): Mi, textilipari dolgozók, bizalmiak kérjük a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusát, foglaljon állást abban, hogy a gaz­dasági vezetők munkájának éves véleményezése kerül­jön kiterjesztésre a közép­szintű vezetőkre is. Gondo­lunk itt az üzemvezetői, művezetői szintekre. A dolgozótársaim, és a bizalmiak véleménye alap­ján elmondhatom, hogy vállalati, gyári szinteken a vezetők­­ véleményezése bevált. A gazdasági veze­tők munkájuk során figye­lembe veszik és hasznosít­ják a testületek vélemé­nyét. Megállapítottuk azt is, hogy a kezdeti nehézsé­gek — az esetenkénti aka­dályoztatás — sokszor meg nem értés után a szakszer­vezeti testületek is élni tudnak ezzel a jogukkal. A vezetők véleményezé­sének további kiterjesztésé­től azt várjuk, hogy tovább erősödik az üzemi demok­rácia. Egyben lehetőséget biztosítunk a bizalmi cso­portoknak, hogy vélemé­nyüket, észrevételeiket összegezett formában is azon a szinten tudják el­mondani és érvényesíteni, ahol annak megvalósítása megtörténhet. Ezzel is ösz­tönözzük a középszintű ve­zetőket a m­ég jobb kollek­tív munkára, a folyamatos kapcsolattartásra, a külön­böző jog- és hatáskörök be­tartására, az érvényesülés feltételeinek megteremtésé­re. Végezetül, de nem utol­sósorban a vezetők vélemé­nyezésének­­ kiterjesztése elősegíti a szocialista, a de­mokratikus­­vezetési mód­szerek üzemi szinten tör­ténő megvalósulását is. időszak második felében, a textiliparban dolgozó tiszt­ségviselők, testületek mun­kája egyre jobban igazo­dott a változó gazdasági feltételekhez, miközben a körülményekből követke­zően jelentős mértékben növekedett szerepük és fe­lelősségük. A munkamegosztásból következik, hogy a szak­­szervezetek jelentős fel­adatokat oldottak meg, mi­közben a munka során mind tudatosabbá vált az a felismerés, hogy a fejlő­dés, a változás önmagától, a dolgozó ember aktív cse­lekvése nélkül nem mehet végbe, vagyis mindenkor szükség van arra, hogy a szakszervezeti testületek döntéseik, állásfoglalásaik meghozatala előtt, a kol­lektíva kisebb-nagyobb csoportjától véleményt kérjenek. Ágazatonként, vállala­tonként, sőt munkahe­lyenként más és más a he­lyi sajátosságokat kifeje­zésre juttató, ahhoz igazo­dó, az eltérő körülmé­nyeknek megfelelő megol­dásokra van szükség a kö­zös célok eléréséhez. Megítélésem szerint a textiliparban nem új kö­vetelmény a piacorientált­ság, a termékszerkezet fo­lyamatos korszerűsítésé­nek igénye, hiszen döntő­en fogyasztási cikkeket gyártó, divatkövető iparról van szó, mely termelésé­nek mintegy felét külpia­cokon értékesíti. Éppen ezért az exporthatékony­sághoz igazodó árképzési rendszer bevezetése, az új szabályozórendszer iga­zolta az iparban korábban kialakult tendenciák he­lyességét, amit az is alátá­maszt, hogy a jelenlegi gazdálkodás körülményei között — sok év után elő­ször — sikerült a textil­iparban önerőből, a nép­­gazdasági átlagot némileg meghaladó mértékű bér­­fejlesztést elérni. Ez egy­ben elősegítette az egyes vállalatok, telepek és mun­kakörök közti bérarány ja­vítását, a munka szerinti differenciálást. A szakszervezeti testüle­tek a gazdálkodáshoz kap­csolódó témák véleménye­zése során számos esetben éltek az önálló kezdemé­nyezés lehetőségével, je­lentős segítséget adtak a gazdasági vezetőknek a to­vábblépést biztosító intéz­kedések végrehajtásához. Van azonban néhány olyan körülmény, melyek meg­léte a gazdálkodás során átmeneti bizonytalansá­got okoz, és esetenként megnehezíti a megfelelő hosszú távú fejlesztési és elosztási politika kialakítá­sát, ezért indokolt volna ezekre központilag odafi­gyelni, illetve szükség sze­rint felülvizsgálni őket. Ilyen például: a szabá­lyozórendszer fixnek mi­nősített elemeinek a gya­kori változtatása, valamint az indokolt változtatások visszamenőleges érvénye­sítése, a népgazdasági, a területi, az ágazati mun­kaerő-gazdálkodás össz­hangjának a hiánya, s a tartós vállalati együttmű­ködés kialakítása ellen ha­tó tényezők. Véleményem szerint, ma jelentős tartalékai a haté­kony vállalati munkának a következők: 1. Az újítómozgalom to­vábbra is jelentős mérték­ben járulhat hozzá a mű­szaki színvonal emelésé­hez, gazdaságosabb és kor­szerűbb termékszerkezet kialakításához, a munka­végzés szervezettebbé és biztonságosabbá tételéhez. Mindez azonban feltétele­zi az újítómozgalom anya­gi ösztönzési rendszerének korszerűsítését. (Folytatás: a 3. oldalon) A magyar szakszervezetek 1980. december 12-13-14-én tar­totta XXIV. kongresszusát. A szervezett textilmunkásokat har­mincan képviselték a magyar szakszervezeti mozgalom legna­gyobb eseményén. A harminc textilmunkás küldött közül ket­ten kaptak szót a plenáris ülé­sen, négyen a szekcióüléseken ismertették véleményüket, s öten - szó hiányában - írásban adták hozzászólásukat. Összeállítá­sunkban részleteket adunk a textilmunkások nevében elmon­dott, illetve leírt vélemények­ből ... Korszerűsítést igényelnek! HARKAI VILMOS vszb­­titkár (Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat): A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének közel­­múltban lezajlott kong­resszusa­ megállapította, hogy a tervidőszakban, ezen be­lül döntően a terv­

Next