Textilmunkás, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

TEXTILMIMIÁS , 1981. JANUÁR ­ Szennytaszító, szebb függönyök 1912-ben angol érdekeltséggel léte­sítették a győri Gardénia Csipkfüggöny­­gyárat. Ahogy változott a technológia, a géppark is fokozatosan növekedett: csip­kekészítő, szövő- valamint hurkoló gépe­ket szereztek be.­­ Azt szeretnénk, ha csak függönyt kellene készítenünk — mondja Suhaj Istvánné igazgatóhelyettes. — Azt viszont, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van ír­va. Jelenleg azonban, még műbőrhordo­zókat, műszőrme alapszöveteket, labdabé­r­lést, judoruha-alapanyagokat is készítünk. De mégegyszer hangsúlyozom: nem aka­runk sokféle termék előállításával foglal­kozni. Ezt, a szakosodási törekvést szolgálta az a rekonstrukció is, amelynek során csaknem százmillió forint értékű fejlesz­tést hajtottak végre az utóbbi másfél év­ben a Gardéniában. A függöny­gyártás korszerűsítése érdekében — egyebek kö­zött — 13 jacquard gépet állítottak mun­kába. Az új berendezések a régieknél lé­nyegesen jobb minőségű, és szebb kivite­lű függönyöket gyártanak. — A fejlesztés során elsősorban arra figyeltünk, hogy azonos műszaki vonalra emeljük az egész gyártási folyamatot — magyarázza az igazgatóhelyettes. — En­nek jegyében vásároltuk és helyeztük üzembe az úgynevezett széles mosógépet, amellyel percenként 30 méter függöny tisztítható. A berendezés eltávolítja a kel­méből a fonóolajat, s így a kikészítés kö­vetkező lépcsőjében, a fehérítő fürdőbe már a megtisztított függöny jut. Követke­zésképpen, a kimosott függöny nem szeny­­nyezi olyan gyorsan a fürdőfolyadékot, és így ritkábban kell cserélni. Ezzel az im­portból származó fürdőhöz használt fehé­rítő anyag számottevő hányadát tudjuk megtakarítani. A Gardénia a berendezések nagy részét egy nyugatnémet cégtől vásárolta, és az együttműködés alapján egy ideig a part­ner kártyaverői alapján állították össze a függönymintákat. Nemrégiben kártyave­rőgépet is vásároltak, s most már saját mintáikkal szövik az ablakok díszeit. Be­szereztek egy ólomzsinórvarró gépsort is, amely a függöny szélébe erősíti az ólom­zsinórt, s ezzel szép esése lesz a kelmé­nek. A rekonstrukció utolsó gépét február­ban adták át, s ennek köszönhetően a ha­gyományos függönyből 3,5 millió, Jacuard­­ból 3,1 millió négyzetméterre nőtt a Gar­dénia évi kapacitása. Az értékesített kel­mékből 1980 első félévében 170 millió fo­rint volt az árbevételük, és ez 101,4 szá­zalékos tervteljesítésnek felel meg. Az alig ötszáz tagú kollektíva tavaly egy év alatt 75 millió forint nyereséget termelt, az idén az első félévben 29 millió forin­tot. Mindez, figyelembe véve a szabályo­zóváltozásokat, amelyek alapján a nyere­ségből a korábbinál nagyobb hányad ke­rül a központi kasszába, szép teljesít­mény. A vállalat egyik újdonsága az úgyne­vezett soil-releade (magyarul: szennyet eltüntető) kikészítéssel előállított függöny. A szennytaszító függönyöket ma már nemcsak exportra, hanem a hazai üzletek számára is gyártják. Az eljárással, ame­lyet a gyár technológusai dolgoztak ki, a szintetikus kelmét különleges vegyi für­dőbe mártják, s ezzel a szintetikát nedv­szívóvá alakítják, így a függöny mosható­sági tulajdonságokat kap. Az eljárásnak más előnye is van nevezetesen az, hogy a kelme centrifugálás közben kevéssé gyú­ródik, és az előállítás során nem keletke­zik benne elektrosztatikus feszültség. A Gardénia az idén kizárólag csak szenny­taszító függönyöket ad át a kereskedelem­nek. (M. P.) ÜZEMSZERVEZÉS Egy-egy változás, legyen az szervezeti, vagy szer­vezési, mindig kihatással van a dolgozók munkakörül­ményeire. Ez a tény, mivel jól kitapinthatóan az ér­dekvédelmi területébe tartozik, vitathatatlanul feltéte­lezi a szakszervezet felelősségét is. Nem véletlen tehát, hogy a HÓDIKÖT új összetételű vállalati szakszerve­zeti bizottsága már a múlt esztendőben napirendre tűzte a munka- és üzemszervezés eddigi eredményeit, hiányosságait, és a jövő feladatait. A vállalatnál ez a tevé­kenység — éppen egy szer­vezeti módosulás­­ nyomán —, akkor kapott igazi hang­súlyt, amikor az üzem­­szervezéssel foglalkozókat — akik egy elméleti jellegű főosztályhoz tartoztak —, átutalták a termelési igaz­gató hatáskörébe. A csoport felkészültsége erős: vezető­je és tagjai főiskolát vég­zett fiatalok, illetve nagy tapasztalattal rendelkező kötés- és konfekciós szak­emberek. Mit végeztek az elmúlt két esztendőben? A válasszal haladjunk a tech­nológiai sorrend szerint. Belföldről kapott fona­laink minősége, hogy fino­man fogalmazzunk, bizony kifogásolhatók. A bajok el­sősorban a kötés-hurkolás munkafolyamatában csa­pódnak le. Az üzemszerve­­zési csoport előtt, adott volt, a feladat: meg kellett változtatni — új kenési el­járással —, a fonal súrlódá­si viszonyát. Az akrilnál a jobb parafinösszetétel máris eredményt hozott, hiszen csökkent a leszakadás, ja­vult a minőség. A többi alapanyaggal most kísérle­teznek, hogy a megfelelő kenőanyagot megtalálják. Az idom- és karkötődé­ben, valamint a síkhurko­­lóban bevezetett — a cso­port által kidolgozott —, minőségi bérezéssel, bizony komoly bajok vannak! A termékek első osztályú ará­nya — mindhárom üzem­ben — „önálló’* életet él, sajnos, teljesen függetlenül a minőségért kifizetett többszázezer forinttól. A kettő között ugyanis nincs meg az összhang. Nagy a valószínűsége, hogy a min­­den­kori első osztályú arány alakulását be kell illeszteni a kifizetés feltételrendsze­rébe. A sok — és néha meddő —, vita mindeneset­re azt sugallja, hogy az ed­digieknél hatékonyabb meg­oldást kell keresni. Sőt, ta­lálni ! Először az új csorvási üzem átadásáról kell szól­nunk. A régi, rozoga épü­letből, a korszerűbe való átköltözésre az üzemszer­vezési csoport elkészítette a munkahelyek kialakításá­nak tervét. Természetesen, a szakemberek a helyszí­nen volta­k a költözködés idején,­ arra az esetre szá­mítva, ha valami zavar tá­mad , segíthessenek. (Megjegyzésünk: ilyen munkát még nem láttak a vállalatnál. Szombat déltől, va­sárnap estéig mindenki talpon volt, cip£ kerítek még a „bejárók” is. A leg­főbb dicséret mégis a fér­fiaké, akik a költözködés nehezét végezték. S, hét­főin reggel — a csorvási asszonyok, lányok, a kor­szerű konfekcióban úgy ül­tek a gép mellett, mintha mi sem történt volna ...) Az úgynevezett 3M, már egy korábbi elhatározás valóra váltása, amit egy sikertelen próbálkozás elő­zött meg. A módszer al­kalmazása most a közgépi, nevezetesen a tiszalöki konfekcióban indult. Igaz, az­­ eddigi eredmények elemzése még tart, de az ismert adatok alapján el­mondható: a kezdet szép reményekre jogosít. A sza­bolcsi üzem dolgozóinak átlagteljesítménye­­ugyanis 1980. január 1-től, 1980. jú­nius 30-ig 16,83 százalék­kal emelkedett. A vállalat vezetői a makói konfekció­ban­­is hasonló eredménye­ket várnak. A munka foly­tatódik a másik két profil­ban is. Biztató, hogy im­már harminc dolgozó tett vizsgát a 3M 2, és 3M 1 és a 3M 2 tananyagából, s 1980 szeptemberétől pedig újabb tizenheten kezdték meg a tanulmányaikat... * NAGY ATTILA ­ Gazdaságos exporttermékek Három vidéki és két fővárosi gyáregység, 4500 dolgo­zó, kelmegyártás és konfekcionálás, évi 1,1 milliárdos termelési érték - nagyjából így fest a Habselyem Kö­töttárugyár főbb adatait összefoglaló „leltára”. A vállalat elsősorban női és férfi alsóruházati terméket gyárt, ezenkívül felsőruházati cikkeket, blúzokat, isko­la- és munkaköpenyeket is készítenek. A vállalatnál elő­állított kelme 20 százalékát továbbfeldolgozásra kon­­fekciós vállalatok vásárolják meg. A Habselyem Kötöttárugyár termelési értékének egy tizede tőkés piacokon lel gazdára, egy­negyedét pedig a szocialista országok vásárolják - ezen belül az első hely a Szovjetunióé. Az elmúlt esztendőtől, a vállalatok megítélésében és boldogulási lehetőségei­ben a korábbinál lényege­sen nagyobb szerepet ka­pott az exporthatékonyság, az exportjövedelmezőség, ezen belül is a kemény de­vizáért értékesített áruk jö­vedelmezősége. Nos, a Habselyem Kö­töttárugyár azok közé a gazdálkodó szervezetek kö­zé tartozik, amelyek dollár­kitermelési mutatójukat te­kintve a textilipar rangos helyeire sorolhatók. Mosta­ni eredményeik az évekkel ezelőtti fejlesztésekre, a kooperációs szerződésekre vezethetők vissza. A válla­lat gazdasági „intimitásai­ba” Rácz László gazdasági igazgató, Hollósi Ferencné üzemgazdasági főosztály­­vezető és Lázár Károly kelmetechnológiai osztály­­vezető vezet be. Tőlük tudom, hogy a vállalat néhány esztendeje jó érzékkel választott ma­gának kooperációs part­nert, az angol Nova Knit „személyében”. Annak ide­jén használt — hároméves —, de világviszonylatban is korszerű, kifogástalanul működő körkötő gépeket vásároltak az angoloktól, és az üzletet divatprognózis­sal, szakmai segítséggel, szakembercserével is meg­­toldották. A berendezése­kért a Habselyem , Kötött­árugyár angol fonalból ké­szített konfekcionált termé­kekkel fizet. De a korszerű cikkekből — annak idején például a selyemgarbóból, később más, vásárdíjas di­vatos kelmékből és kon­fekcionált termékekből — a hazai üzletekbe is jut. Az egyik — őszi vásárdí­jas, — újdonság például a Pamutfonóipari Vállalat poliészter—nyúlszőr keve­rékfonalából kötött kelme, amely előnyös tulajdonsá­gai, lágy fogása, kellemes esése miatt máris népszerű. Most már a kereskedelmen a sor, hogy rendeljen is a termékekből! A Nova Knittel egyéb­ként jövőre lejár a Habse­lyem Kötöttárugyár szerző­dése, a két cég most újabb üzletkötésen dolgozik. Anglián kívül — zömmel — az NSZK-ba szállítanak, de eljutnak termékeik a Közel-Keletre, Líbiába, Kuvaitba is. Az NSZK-ba főleg bérmunkában előál­lított konfekcionált cikke­ket, a Közel-Keletre saját anyagos termékeket külde­nek. Ami az exportgazda­ságossági mutatót illeti, a vállalat számára jelenleg a bérmunka a kifizetődőbb — ebben közrejátszanak a rendkívül magas fonalárak. A Habselyem Kötöttáru­­­gyár tőkés exportjövedel­mezősége 1980-ban 10 szá­zalék fölött volt, mindez egyebek között a jelentős minőségjavulásnak köszön­hető: egy esztendő alatt 2,5 százalékkal, 96,5 százalék­ra bővült az első osztályú termékek aránya. A válla­lat a kötődében és a kon­fekcióban, az exportban és a belföldi termelésben egy­aránt a minőségi munkára ösztönzi a fizikai dolgozóit. Emellett 1980. évi pré­miumrendszerüket úgy ala­kították ki, hogy ez a vál­lalati vezetőket a nyereség­növekedésre, a tőkés ex­port jövedelmezőségének javítására sarkallja. Ugyanakkor 1980-ban min­den idő legfeszesebb, leg­takarékosabb gazdálkodá­sát tervezték. Erre szorítot­ta őket az a bizonytalan­ság és aggodalom is, amely a tervkészítés idejében a szabályozó­ módosítások kö­vetkeztében vállalatainkat általában jellemezte. Jóllehet, azóta kiderült, hogy az eredeti szerény, 10 milliós nyereségterv akár 40 millióra is növelhető (végül is ténylegesen en­nél is többet, összesen 120 milliót remélnek az elmúlt esztendőre), a gazdálkodás szigorán, feszességén, az eredeti követelmények kö­vetkezetes számon kéré­sén nem változtattak. Egyebek között ennek is kö­szönhetik exportgazdasá­gosságuk javulását. MOLNÁR PATRÍCIA Korszerűsítés Még ma is sokan emlékeznek arra a for­ró hangulatú termelési tanácskozásra, amit 1980 júniusában tartottak a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Budapesti Gyá­rában. Zsúfolásig megtelt a terem, s még a bejáratnál is álltak az érdeklődők, akik azt akarták hallani, milyen lesz korsze­rűsítés után a kikészítő gyárrészleg. Azzal tisztában voltak az emberek, hogy az átalakítás minden szempontból időszerű. Egyrészt a szociális körülmé­nyek indokolják, mert javítani kell a klí­maviszonyokat és könnyíteni sok nehéz fizikai munkát, másrészt a magas gyapjú­tartalmú szövetek igényes kikészítéséhez sem megfelelőek a régi berendezések. Az első, valóban szembetűnő változás augusztus végén történt. Kiszuperálták a régi fakádakat és felszereltek helyettük két modern moso­ványoló gépet. Az Olaszországból érkező szerelő, aki Ordasi Sándort, Popovics Gézát meg Váraljai Józsefet betanította a gép keze­lésére, talán még emlékszik arra a né­hány magyar szóra, amit közben megta­nult: hideg ... meleg ... víz... Egy mo­sógép kezelésénél ugyanis ezek kulcssza­vak, amiket napjában talán százszor is­­elmondanak. Popovicsék pedig jól megjegyeztek mindent, amit a vendégtől tanultak, oly­annyira, hogy ma már az ő tanítványaik is zavartalanul dolgoznak az új berende­zések mellett. Igaz, azt mondják, aki ismeri ezt a szakmát, az egyetlen új géptől sem jöhet zavarba. Ordasi Sándor így fogalmazott: — Nem arról van szó, hogy vadonat­újak ezek a dolgok. A munka lényege ugyanaz marad akkor is, ha a berendezés változik, és sok olyasmi van, amire ne­künk magunknak kell rájönnünk, menet­közben. Ami azt illeti, a berendezés alaposan megváltozott. Míg a régi fakádakba hat véget raktak egyszerre, ebbe 16-ot lehet befűzni, ha meg ványolnak rajta, akkor nyolcat. Igaz, hogy a kezelő munkáját ez bonyolítja, viszont jóval egyszerűbb is a dolga azáltal, hogy a különböző folyama­tokat (hőmérséklet, idő, nyomás) automa­tikusan lehet beállítani, és műszerekkel ellenőrizni. A korszerűsítés második lépcsőfoka, az úgynevezett Hemmer terem kialakítása. Itt a munka a korábbinál sokkal köny­­nyebbé válik azáltal, hogy a széles tábla­bontót új kötegbontóval váltják fel. Kü­lönböző átalakításokkal megoldották, hogy egységes légtérben működjön az egész nedves­ kikészítő, és javuljanak a klímaviszonyok. Nagy könnyebbség az is, hogy rövidebb utat kell megtenni az anyagmozgatással és áttekinthetőbbé vá­lik az egész üzem. Újdonság a Sperotto gyártmányú gép, mellyel a vasalási mé­retállandóságot lehet javítani. Beszélgetés közben is emlegették, hogy szeretnének néhány hónappal idősebbek lenni. Nem lehet csodálni ezt az óhajt, te­kintve, hogy sűrűsödnek a feladatok a budapesti gyár kikészítőjének a korsze­rűsítésében. Eleinte csak egy-egy műhely érzte a kényelmetlenséget, később már mindenütt bontottak szereltek, építettek valamit. Mégis alapvető tény az, hogy a kényelmetlenség csak átmeneti. Weöres Tibor fejlesztési főmérnök mondta: — Hetenként koordinációs beszélgeté­seken egyeztetjük a feladatokat, és így minden az előre meghatározott ütemterv szerint halad. Az új berendezések előre­láthatóan 1981 első napjaiban teljes egé­szében bekapcsolódnak a termelésbe. GÁL JUDIT

Next