Textilmunkás, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
TEXTILMIMIÁS , 1981. JANUÁR Szennytaszító, szebb függönyök 1912-ben angol érdekeltséggel létesítették a győri Gardénia Csipkfüggönygyárat. Ahogy változott a technológia, a géppark is fokozatosan növekedett: csipkekészítő, szövő- valamint hurkoló gépeket szereztek be. Azt szeretnénk, ha csak függönyt kellene készítenünk — mondja Suhaj Istvánné igazgatóhelyettes. — Azt viszont, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Jelenleg azonban, még műbőrhordozókat, műszőrme alapszöveteket, labdabérlést, judoruha-alapanyagokat is készítünk. De mégegyszer hangsúlyozom: nem akarunk sokféle termék előállításával foglalkozni. Ezt, a szakosodási törekvést szolgálta az a rekonstrukció is, amelynek során csaknem százmillió forint értékű fejlesztést hajtottak végre az utóbbi másfél évben a Gardéniában. A függönygyártás korszerűsítése érdekében — egyebek között — 13 jacquard gépet állítottak munkába. Az új berendezések a régieknél lényegesen jobb minőségű, és szebb kivitelű függönyöket gyártanak. — A fejlesztés során elsősorban arra figyeltünk, hogy azonos műszaki vonalra emeljük az egész gyártási folyamatot — magyarázza az igazgatóhelyettes. — Ennek jegyében vásároltuk és helyeztük üzembe az úgynevezett széles mosógépet, amellyel percenként 30 méter függöny tisztítható. A berendezés eltávolítja a kelméből a fonóolajat, s így a kikészítés következő lépcsőjében, a fehérítő fürdőbe már a megtisztított függöny jut. Következésképpen, a kimosott függöny nem szenynyezi olyan gyorsan a fürdőfolyadékot, és így ritkábban kell cserélni. Ezzel az importból származó fürdőhöz használt fehérítő anyag számottevő hányadát tudjuk megtakarítani. A Gardénia a berendezések nagy részét egy nyugatnémet cégtől vásárolta, és az együttműködés alapján egy ideig a partner kártyaverői alapján állították össze a függönymintákat. Nemrégiben kártyaverőgépet is vásároltak, s most már saját mintáikkal szövik az ablakok díszeit. Beszereztek egy ólomzsinórvarró gépsort is, amely a függöny szélébe erősíti az ólomzsinórt, s ezzel szép esése lesz a kelmének. A rekonstrukció utolsó gépét februárban adták át, s ennek köszönhetően a hagyományos függönyből 3,5 millió, Jacuardból 3,1 millió négyzetméterre nőtt a Gardénia évi kapacitása. Az értékesített kelmékből 1980 első félévében 170 millió forint volt az árbevételük, és ez 101,4 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Az alig ötszáz tagú kollektíva tavaly egy év alatt 75 millió forint nyereséget termelt, az idén az első félévben 29 millió forintot. Mindez, figyelembe véve a szabályozóváltozásokat, amelyek alapján a nyereségből a korábbinál nagyobb hányad kerül a központi kasszába, szép teljesítmény. A vállalat egyik újdonsága az úgynevezett soil-releade (magyarul: szennyet eltüntető) kikészítéssel előállított függöny. A szennytaszító függönyöket ma már nemcsak exportra, hanem a hazai üzletek számára is gyártják. Az eljárással, amelyet a gyár technológusai dolgoztak ki, a szintetikus kelmét különleges vegyi fürdőbe mártják, s ezzel a szintetikát nedvszívóvá alakítják, így a függöny moshatósági tulajdonságokat kap. Az eljárásnak más előnye is van nevezetesen az, hogy a kelme centrifugálás közben kevéssé gyúródik, és az előállítás során nem keletkezik benne elektrosztatikus feszültség. A Gardénia az idén kizárólag csak szennytaszító függönyöket ad át a kereskedelemnek. (M. P.) ÜZEMSZERVEZÉS Egy-egy változás, legyen az szervezeti, vagy szervezési, mindig kihatással van a dolgozók munkakörülményeire. Ez a tény, mivel jól kitapinthatóan az érdekvédelmi területébe tartozik, vitathatatlanul feltételezi a szakszervezet felelősségét is. Nem véletlen tehát, hogy a HÓDIKÖT új összetételű vállalati szakszervezeti bizottsága már a múlt esztendőben napirendre tűzte a munka- és üzemszervezés eddigi eredményeit, hiányosságait, és a jövő feladatait. A vállalatnál ez a tevékenység — éppen egy szervezeti módosulás nyomán —, akkor kapott igazi hangsúlyt, amikor az üzemszervezéssel foglalkozókat — akik egy elméleti jellegű főosztályhoz tartoztak —, átutalták a termelési igazgató hatáskörébe. A csoport felkészültsége erős: vezetője és tagjai főiskolát végzett fiatalok, illetve nagy tapasztalattal rendelkező kötés- és konfekciós szakemberek. Mit végeztek az elmúlt két esztendőben? A válasszal haladjunk a technológiai sorrend szerint. Belföldről kapott fonalaink minősége, hogy finoman fogalmazzunk, bizony kifogásolhatók. A bajok elsősorban a kötés-hurkolás munkafolyamatában csapódnak le. Az üzemszervezési csoport előtt, adott volt, a feladat: meg kellett változtatni — új kenési eljárással —, a fonal súrlódási viszonyát. Az akrilnál a jobb parafinösszetétel máris eredményt hozott, hiszen csökkent a leszakadás, javult a minőség. A többi alapanyaggal most kísérleteznek, hogy a megfelelő kenőanyagot megtalálják. Az idom- és karkötődében, valamint a síkhurkolóban bevezetett — a csoport által kidolgozott —, minőségi bérezéssel, bizony komoly bajok vannak! A termékek első osztályú aránya — mindhárom üzemben — „önálló’* életet él, sajnos, teljesen függetlenül a minőségért kifizetett többszázezer forinttól. A kettő között ugyanis nincs meg az összhang. Nagy a valószínűsége, hogy a mindenkori első osztályú arány alakulását be kell illeszteni a kifizetés feltételrendszerébe. A sok — és néha meddő —, vita mindenesetre azt sugallja, hogy az eddigieknél hatékonyabb megoldást kell keresni. Sőt, találni ! Először az új csorvási üzem átadásáról kell szólnunk. A régi, rozoga épületből, a korszerűbe való átköltözésre az üzemszervezési csoport elkészítette a munkahelyek kialakításának tervét. Természetesen, a szakemberek a helyszínen voltak a költözködés idején, arra az esetre számítva, ha valami zavar támad , segíthessenek. (Megjegyzésünk: ilyen munkát még nem láttak a vállalatnál. Szombat déltől, vasárnap estéig mindenki talpon volt, cip£ kerítek még a „bejárók” is. A legfőbb dicséret mégis a férfiaké, akik a költözködés nehezét végezték. S, hétfőin reggel — a csorvási asszonyok, lányok, a korszerű konfekcióban úgy ültek a gép mellett, mintha mi sem történt volna ...) Az úgynevezett 3M, már egy korábbi elhatározás valóra váltása, amit egy sikertelen próbálkozás előzött meg. A módszer alkalmazása most a közgépi, nevezetesen a tiszalöki konfekcióban indult. Igaz, az eddigi eredmények elemzése még tart, de az ismert adatok alapján elmondható: a kezdet szép reményekre jogosít. A szabolcsi üzem dolgozóinak átlagteljesítményeugyanis 1980. január 1-től, 1980. június 30-ig 16,83 százalékkal emelkedett. A vállalat vezetői a makói konfekcióbanis hasonló eredményeket várnak. A munka folytatódik a másik két profilban is. Biztató, hogy immár harminc dolgozó tett vizsgát a 3M 2, és 3M 1 és a 3M 2 tananyagából, s 1980 szeptemberétől pedig újabb tizenheten kezdték meg a tanulmányaikat... * NAGY ATTILA Gazdaságos exporttermékek Három vidéki és két fővárosi gyáregység, 4500 dolgozó, kelmegyártás és konfekcionálás, évi 1,1 milliárdos termelési érték - nagyjából így fest a Habselyem Kötöttárugyár főbb adatait összefoglaló „leltára”. A vállalat elsősorban női és férfi alsóruházati terméket gyárt, ezenkívül felsőruházati cikkeket, blúzokat, iskola- és munkaköpenyeket is készítenek. A vállalatnál előállított kelme 20 százalékát továbbfeldolgozásra konfekciós vállalatok vásárolják meg. A Habselyem Kötöttárugyár termelési értékének egy tizede tőkés piacokon lel gazdára, egynegyedét pedig a szocialista országok vásárolják - ezen belül az első hely a Szovjetunióé. Az elmúlt esztendőtől, a vállalatok megítélésében és boldogulási lehetőségeiben a korábbinál lényegesen nagyobb szerepet kapott az exporthatékonyság, az exportjövedelmezőség, ezen belül is a kemény devizáért értékesített áruk jövedelmezősége. Nos, a Habselyem Kötöttárugyár azok közé a gazdálkodó szervezetek közé tartozik, amelyek dollárkitermelési mutatójukat tekintve a textilipar rangos helyeire sorolhatók. Mostani eredményeik az évekkel ezelőtti fejlesztésekre, a kooperációs szerződésekre vezethetők vissza. A vállalat gazdasági „intimitásaiba” Rácz László gazdasági igazgató, Hollósi Ferencné üzemgazdasági főosztályvezető és Lázár Károly kelmetechnológiai osztályvezető vezet be. Tőlük tudom, hogy a vállalat néhány esztendeje jó érzékkel választott magának kooperációs partnert, az angol Nova Knit „személyében”. Annak idején használt — hároméves —, de világviszonylatban is korszerű, kifogástalanul működő körkötő gépeket vásároltak az angoloktól, és az üzletet divatprognózissal, szakmai segítséggel, szakembercserével is megtoldották. A berendezésekért a Habselyem , Kötöttárugyár angol fonalból készített konfekcionált termékekkel fizet. De a korszerű cikkekből — annak idején például a selyemgarbóból, később más, vásárdíjas divatos kelmékből és konfekcionált termékekből — a hazai üzletekbe is jut. Az egyik — őszi vásárdíjas, — újdonság például a Pamutfonóipari Vállalat poliészter—nyúlszőr keverékfonalából kötött kelme, amely előnyös tulajdonságai, lágy fogása, kellemes esése miatt máris népszerű. Most már a kereskedelmen a sor, hogy rendeljen is a termékekből! A Nova Knittel egyébként jövőre lejár a Habselyem Kötöttárugyár szerződése, a két cég most újabb üzletkötésen dolgozik. Anglián kívül — zömmel — az NSZK-ba szállítanak, de eljutnak termékeik a Közel-Keletre, Líbiába, Kuvaitba is. Az NSZK-ba főleg bérmunkában előállított konfekcionált cikkeket, a Közel-Keletre saját anyagos termékeket küldenek. Ami az exportgazdaságossági mutatót illeti, a vállalat számára jelenleg a bérmunka a kifizetődőbb — ebben közrejátszanak a rendkívül magas fonalárak. A Habselyem Kötöttárugyár tőkés exportjövedelmezősége 1980-ban 10 százalék fölött volt, mindez egyebek között a jelentős minőségjavulásnak köszönhető: egy esztendő alatt 2,5 százalékkal, 96,5 százalékra bővült az első osztályú termékek aránya. A vállalat a kötődében és a konfekcióban, az exportban és a belföldi termelésben egyaránt a minőségi munkára ösztönzi a fizikai dolgozóit. Emellett 1980. évi prémiumrendszerüket úgy alakították ki, hogy ez a vállalati vezetőket a nyereségnövekedésre, a tőkés export jövedelmezőségének javítására sarkallja. Ugyanakkor 1980-ban minden idő legfeszesebb, legtakarékosabb gazdálkodását tervezték. Erre szorította őket az a bizonytalanság és aggodalom is, amely a tervkészítés idejében a szabályozó módosítások következtében vállalatainkat általában jellemezte. Jóllehet, azóta kiderült, hogy az eredeti szerény, 10 milliós nyereségterv akár 40 millióra is növelhető (végül is ténylegesen ennél is többet, összesen 120 milliót remélnek az elmúlt esztendőre), a gazdálkodás szigorán, feszességén, az eredeti követelmények következetes számon kérésén nem változtattak. Egyebek között ennek is köszönhetik exportgazdaságosságuk javulását. MOLNÁR PATRÍCIA Korszerűsítés Még ma is sokan emlékeznek arra a forró hangulatú termelési tanácskozásra, amit 1980 júniusában tartottak a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Budapesti Gyárában. Zsúfolásig megtelt a terem, s még a bejáratnál is álltak az érdeklődők, akik azt akarták hallani, milyen lesz korszerűsítés után a kikészítő gyárrészleg. Azzal tisztában voltak az emberek, hogy az átalakítás minden szempontból időszerű. Egyrészt a szociális körülmények indokolják, mert javítani kell a klímaviszonyokat és könnyíteni sok nehéz fizikai munkát, másrészt a magas gyapjútartalmú szövetek igényes kikészítéséhez sem megfelelőek a régi berendezések. Az első, valóban szembetűnő változás augusztus végén történt. Kiszuperálták a régi fakádakat és felszereltek helyettük két modern mosoványoló gépet. Az Olaszországból érkező szerelő, aki Ordasi Sándort, Popovics Gézát meg Váraljai Józsefet betanította a gép kezelésére, talán még emlékszik arra a néhány magyar szóra, amit közben megtanult: hideg ... meleg ... víz... Egy mosógép kezelésénél ugyanis ezek kulcsszavak, amiket napjában talán százszor iselmondanak. Popovicsék pedig jól megjegyeztek mindent, amit a vendégtől tanultak, olyannyira, hogy ma már az ő tanítványaik is zavartalanul dolgoznak az új berendezések mellett. Igaz, azt mondják, aki ismeri ezt a szakmát, az egyetlen új géptől sem jöhet zavarba. Ordasi Sándor így fogalmazott: — Nem arról van szó, hogy vadonatújak ezek a dolgok. A munka lényege ugyanaz marad akkor is, ha a berendezés változik, és sok olyasmi van, amire nekünk magunknak kell rájönnünk, menetközben. Ami azt illeti, a berendezés alaposan megváltozott. Míg a régi fakádakba hat véget raktak egyszerre, ebbe 16-ot lehet befűzni, ha meg ványolnak rajta, akkor nyolcat. Igaz, hogy a kezelő munkáját ez bonyolítja, viszont jóval egyszerűbb is a dolga azáltal, hogy a különböző folyamatokat (hőmérséklet, idő, nyomás) automatikusan lehet beállítani, és műszerekkel ellenőrizni. A korszerűsítés második lépcsőfoka, az úgynevezett Hemmer terem kialakítása. Itt a munka a korábbinál sokkal könynyebbé válik azáltal, hogy a széles táblabontót új kötegbontóval váltják fel. Különböző átalakításokkal megoldották, hogy egységes légtérben működjön az egész nedves kikészítő, és javuljanak a klímaviszonyok. Nagy könnyebbség az is, hogy rövidebb utat kell megtenni az anyagmozgatással és áttekinthetőbbé válik az egész üzem. Újdonság a Sperotto gyártmányú gép, mellyel a vasalási méretállandóságot lehet javítani. Beszélgetés közben is emlegették, hogy szeretnének néhány hónappal idősebbek lenni. Nem lehet csodálni ezt az óhajt, tekintve, hogy sűrűsödnek a feladatok a budapesti gyár kikészítőjének a korszerűsítésében. Eleinte csak egy-egy műhely érzte a kényelmetlenséget, később már mindenütt bontottak szereltek, építettek valamit. Mégis alapvető tény az, hogy a kényelmetlenség csak átmeneti. Weöres Tibor fejlesztési főmérnök mondta: — Hetenként koordinációs beszélgetéseken egyeztetjük a feladatokat, és így minden az előre meghatározott ütemterv szerint halad. Az új berendezések előreláthatóan 1981 első napjaiban teljes egészében bekapcsolódnak a termelésbe. GÁL JUDIT