Textilmunkás, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1982. JANUÁR ÁRA: 2 FORINT Az elnökség 1981. december 16-ára összehívta a központi vezetőséget (Fotók: DARVAS PÉTER) A központi vezetőség ülése ii: dicséret a textilipar kollektívájának! „Nem több, hanem jobb munkára van szükség” A Textilipari Dolgozók Szakszervezete köz­ponti vezetősége 1981. december 16-án szak­­szervezetünk székházában kibővített ülést tar­tott, amelyre, tekintettel a napirendi pontok fontosságára, a vszb-titkárokat is meghívták. A tanácskozás résztvevői a következő témák­kal foglalkoztak: 1. Az 1981. évi vállalati tervek végrehajtásá­nak tapasztalatai, az 1982-es esztendő teen­dői. Előadó: Kelényi Gábor, az Ipari Miniszté­rium főtanácsosa. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete köz­ponti vezetőségének állásfoglalása a tervfel­adatok megvalósításának segítésére. Ellőadó: Turáni József, szakszervezetünk központi vezetőségének titkára. 2. Javaslat a központi vezetőség 1982. évi munkaprogramjára, az elnökség 1982. 1. fél­évi ülésrendjére. Előadó: dr. Martos Istvánné, szakszerveze­tünk főtitkára. 3. Előterjesztés a központi vezetőség és az elnökség 1982. évi költségvetésére. Előadó: Aigner Ferencné, szakszervezetünk központi vezetőségének titkára. 4. Jelentés a központi vezetőség két ülése között végzett tevékenységről. Előadó: dr. Martos Istvánné, szakszerveze­tünk főtitkára. 5. Előterjesztés személyi kérdésekben. Előadó: Bak Lajosné osztályvezető. Apró József elnöki megnyitóját követően Kerényi Gábor, az Ipari Minisztérium főtaná­csosa értékelte az 1981. évi vállalati tervek végrehajtásának tapasztalatait és körvonalaz­ta a következő esztendő teendőit. Elöljáróban leszögezte: a reális értékelés csak úgy lehet­séges, ha a gazdasági — könnyűipari, ipari, népgazdasági — környezetében vizsgáljuk a textilipar produktumát. Éppen ezért a főta­nácsos beszámolt azokról az eredményekről, feszültségekről és tendenciákról, amelyek 1981- ben jellemezték a népgazdaság, illetve az ipar fejlődését. Kerényi Gábor utalt arra, hogy a gazdasági irányítás 1981 gazdasági folyamatait nagy in­tenzitással és viszonylag korán kezdte vizs­gálni annak érdekében, hogy idejében meg­hozzák a mozgásirányoknak megfelelő szük­séges intézkedéseket. Mint közismert, nem indult könnyen az 1981-es gazdasági esztendő, a világgazdasági helyzet nem javult, hanem romlott, amiben politikai tényezők is közre­játszottak, és a helyzet súlyosbodásához hoz­zájárult az is, hogy az államközi szerződések a megszokotthoz képest kedvezőtlenebbül ala­kultak. Ez utóbbi következtében nagyobb mér­tékben vált szükségessé, hogy a népgazdaság, az ipar és a textilipar is dollárelszámolású importból szerezze be anyagait. Mindez ked­vezőtlen hatással volt a gazdaságossági folya­matokra. A főtanácsos utalt arra, hogy december kö­zepén, ha véglegesen nem is alakultak ki a termelési, gazdálkodási, jövedelmezőségi ada­tok, a várható számokat figyelembe véve már értékelhető az esztendő. A termelés a terve­zettnél kisebb, a fogyasztás és a felhalmozás a tervezettnél nagyobb volt, különösen a bel­ső felhasználás növekedett. A kivitel nem ér­te el a tervezett mértéket, a behozatal viszont igen, amely következtében a tervezett külke­reskedelmi egyensúllyal szemben hiány mu­tatkozott, a tavalyival azonos mértékben. Mindennek végső eredménye, hogy a nemzeti jövedelem is csökkent. Az ipar produktuma a tervezett 3—3,5 szá­zalékos növekedéssel szemben várhatóan 2 százalékkal nő. Különösen a bányászat, a ko­hászat és az építőipar teljesítménye marad el a tervhez képest, de nem éri el a tervezett szintet, a gépipar termelése sem. A mezőgaz­dasági szektor a tervezett mértékben növelte produktumát. Kelényi Gábor a népgazdasági helyzetet ele­mezve különösképpen a külkereskedelem ala­kulását hangsúlyozta. A rubelelszámolású be­hozatal mérséklődött, miközben a nem rubel­import gyorsan nőtt, mintegy 4 százalékkal, miközben a kivitel alig emelkedett. Az ipari gazdálkodó szervezetek kivitele például mind­össze 2—3 százalékkal bővült. A népgazdaság belső és külső egyensúlyi helyzetének alakulásához hozzájárul az is, hogy a nemzeti jövedelem lassuló növekedé­se mellett a belső fogyasztás — a beruházási és a lakossági szférában egyaránt — a terve­zettnél nagyobb volt. Ami például a lakossági fogyasztást illeti, a reálbér és a reáljövedelem is több volt a szándékoltnál. Ez önmagában nem lenne negatívum, azonban a jövedelem­­növekedést a gazdasági folyamatok, a nemze­ti jövedelemnövekedési színvonal és a ha­tékonyság, valamint a termelékenységjavulás nem támasztja alá. Mindez azzal jár, hogy 1982- ben a belföldi felhasználás jelenlegi szin­­tentartása sem válik lehetővé. Nem oldható meg a szintentartás külföldi kölcsönökből sem: az ország rubel- és dolláradósság-állomá­nya tovább nem növelhető. Mindezek alapján az 1982-es esztendő gaz­daságpolitikai irányvonalát továbbra is a ha­todik ötéves tervben megjelölt feladatok kö­vetése határozza meg. Nevezetesen, változat­lanul a külső egyensúly javítása és ezzel egy­idejűleg az 1980-as életszínvonal megőrzésé­nek biztosítása a cél. A fő feladatokból faka­dóan az exportorientáció továbbra is népgaz­daságunk fontos teendője, mindenekelőtt a nem rubelelszámolású kivitel fokozására van szükség. Emellett a nemzeti jövedelem növe­kedésének kizárólag az egyensúlyjavítást sza­bad szolgálnia, a beruházási felhasználás nem növekedhet. Az 1982-es gazdasági esztendő változatlan súlypontja az energiagazdálkodás javítása. Az ezzel kapcsolatos teendőket tovább sürgeti, hogy ebben az esztendőben a rubelelszámolá­sú forgalomban csökken az energiabehozatal. Az 1982. évi népgazdasági terv összefüggéseiről szólva a főtanácsos hangsúlyozta: a nemzeti jövedelem egyszázalékos növekedése szüksé­ges ahhoz, hogy termelési lehetőségeinket és mai követelményeinket figyelembe véve a külgazdaság egyensúlyban legyen. 1982-ben az elképzelések szerint mérséklőd­nek a felhalmozási folyamatok. A beruházá­soknak mintegy 6—7 milliárd forinttal kell csökkenniük, miközben az energiaracionalizá­lási programokra kiadott összegek 2—3 mil­liárd forinttal emelkednek. Mindez azt is je­lenti, hogy egyéb ágazatokban, különösen a feldolgozóiparban az átlagnál is jobban mér­séklődnek a beruházások. A könnyűiparra, s ezen belül a textiliparra különösen nagy feladatokat ró, hogy a fo­gyasztás alig növekvő színvonala mellett meg kell őrizni az árukínálat kedvezőbb vonásait, a választékbővítést, a­ minőséget. Az ipari ter­melés a népgazdasági terv szerint 2—2,5 szá­zalékkal növekszik úgy, hogy a belföldi érté­kesítés nem nő és ezen belül csökken a beru­házási célú értékesítés. A terv a gépiparban, a vegyiparban, és a könnyűiparban dinamikus exportnövekedéssel számol. Az 1981. november 1-én, illetve az új eszten­dőben életbelépő szabályozó módosítások kö­vetkeztében a vállalati körből származó költ­ségvetési befizetések a terv szerint 8,9 szá­zalékkal emelkednek, ennek eredményekép­pen a költségvetés egyensúlyi helyzete 1982- ben a tavalyihoz hasonlóan alakul. A számokkal is alátámasztott teendők vilá­gos, de kemény követelményrendszert jelen­tenek minden iparcsoport számára — szögez­te le a főtanácsos, majd a népgazdasági fel­adatokból fakadó könnyűipari tennivalókat elemezte. A könnyűipar számára a népgazda­sági terv változatlan áron 2 százalékos, folyó áron 4,5 százalékos termelésnövekedést ír elő. A terv szerint a rubelelszámolású export — amely végső soron államközi szerződéseket követően dől el — változatlan áron 2,2 szá­zalékkal­­növekszik. A terv a könnyűipartól a nem rubelelszámolású export 13,1 százalé­kos növelését várja, változó áron. Az előadó a textilipar 1981. évi gazdasági folyamatait elemezve elmondta, hogy a ter­melés várhatóan kismértékben meghaladja a tervezettet: az 1980-ashoz képest 4,5 százalé­kos teljesítménybővülés várható. Ez a volu­mennövekedés kedvező, ugyanis a textilipa­ron belül — feltehetően a jövedelmezőségi és hatékonysági tényezőknek megfelelő — elté­réseket, differenciákat takar. Az átlagosnál lényegesen dinamikusabb a növekedés a len- és a kenderiparban, a gyapjúiparban. A se­lyemipar a tervezettnek megfelelően bővítet­te termelését, a kötőipar termelésnövekedése is magasabb az átlagnál, de kevesebb a ter­vezetthez képest. Lassult a rövidáruipar fej­lődése, és csökkent a pamutipar termelése, mind a szövetkezet, mind a fonaltermelést te­kintve. Az iparágakon belüli és vállalatok kö­zötti jelentős szóródás arra utal, hogy a gaz­daságosságnak megfelelő differenciálódású fo­lyamatok kezdődtek meg. A textilipar 1981. évi értékesítését tekintve kétoldalú megítélés lehetséges. Az ipar dol­lárelszámolású kivitele jó esetben azonos lesz az 1980. évi mennyiséggel, de az is előfordul­hat, hogy nem éri el azt. Ez jelentős elmara­dás, ha figyelembe vesszük, hogy a népgazda­ság a könnyűipar egésze számára 16—17 szá­zalékos nem rubelelszámolású kivitelnöveke­dést irányzott elő. A termeléstöbblet — mi­után a rubelelszámolású export az államközi szerződések szerint alakult — a belkereske­delmi fogyasztásba vándorolt. Így a népgaz­dasági szintű, magas jövedelemkiáramlás nem okozott gondot — volt mire költeni. Kedvező az is, hogy a korábbi tartós ellátási nehézsé­gek 1981-ben nem fordultak elő, legfeljebb át­meneti zökkenők akadtak az ellátásban. Ami a textilipar termelési feltételeit illeti, két anyag (a len és a poliészter) kivitelével nem volt rosszabb az ellátás, mint korábban, annak ellenére, hogy az anyagszükséglet 70 százalékát, a korábbinál nagyobb részét dol­lárelszámolású piacokról kellett beszerezni. A jen- és a poliészter-anyagellátásban minőségi és választékbeli gondok is nehezítették a vál­lalatok helyzetét. Jóllehet, a gazdálkodó szervezetek többsé­ge létszámcsökkenéssel számolt az 1981. évi terv készítésénél, ezt a tervet azonban erősen túlteljesítették: 4,5 százalékos a létszámapa­dás. A munkaerőhelyzetet súlyosbítja, hogy el­sősorban a közvetlen termelő területeken csökkent a létszám. Mindez az 1982-es eszten­dő munkaerő- és termelési helyzetét is nagy­ban meghatározza. 1981-ben a textiliparban is lényegesen job­ban nőttek a bérek a tervben meghatározot­taknál. A pesszimista vállalati tervek még 3,5 százalékos bérfejlesztést tartalmaztak, a tény­leges növekedés valószínű, hogy meghaladja ennek a kétszeresét. Ezt a bérnövekedést ön­magában nem is lehet minősíteni. Az azonban a textiliparban is igaz, hogy a bérnövekedést — csakúgy, mint a népgazdaság egészében — nem fedezi a termelés növekedése. Az 1981-es esztendő textilipari nyeresége várhatóan 50 százalékkal több lesz, mint az azt megelőző évben volt. Ehhez hozzájárult az is, hogy a dollárkitermelési mutatók javí­tása a korábbi esztendőkhöz hasonlóan folyta­tódott. Mindez annak ellenére következett be, hogy a textilipari világpiacot két esztendeje tartós csőd kíséri. Gondot okozott azonban az, hogy az exportjövedelmezőség javulását nem kísérte volumennövekedés. (Folytatás a 2. oldalon) Kerényi Gábor, az Ipari Minisztérium főtanácsosa Boldog új esztendőt kíván a ' . * .­­ AZ ELNÖKSÉG

Next