Textilmunkás, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
1983. JANUÁR s3 1. A textilipar 1982. évi gazdálkodása összességében eredményes volt, bár a vállalatok az eltérő gazdálkodási körülmények miatt különböző mértékben teljesítik a célkitűzéseiket. A társadalmi-gazdasági folyamatokban bekövetkezett változások miatt kialakult feszültségek 1982-ben ugyanis a feltételezettet meghaladóan érintették a textilipart is. A mélyülő világgazdasági válság és a magas termelési költségek miatt nehezebb volt a termékek értékesítése a tőkés piacokon, szigorúbbá váltak a pénzügyi feltételek, és szűkösebben volt mód a nyersanyagok, alkatrészek, valamint az energia, energiahordozók beszerzésére. A nehezedő feltételekhez nem tudtunk mindenkor rugalmasan alkalmazkodni. A fizetőképességünk folyamatos megőrzése érdekében szükségessé váltak bizonyos kényszerintézkedések, elkerülhetetlen volt a közgazdasági szabályozó rendszer némelyik elemének szigorítása, esetenként a központi beavatkozás a vállalati gazdálkodásba. Mindezeket figyelembe véve nagy eredmény, hogy a gazdálkodás fejlődött, a nemzetközi fizetési mérleg javult, a tervezett passzívum helyett aktívum lett. A célkitűzéseknek megfelelően társadalmi méretekben megőrzésre került az életszínvonal. Az áruellátás és a fogyasztás összességében elérte a korábbi évek színvonalát. Kedvező folyamatok alakultak ki a vállalati gazdálkodás egyes szféráiban, többek között az anyag- és energiagazdálkodásban, a piaci kapcsolatokban, a gyártmányfejlesztésben, melyek jó kiindulási alapot nyújthatnak a következő év feladatainak. A textilipar vállalatai a minisztérium számítási anyagánál nagyobb termelésemelkedést prognosztizáltak, de tervteljesítéseik — elsősorban a korlátozott piaci igények hatására — általában elmaradtak saját elgondolásaiktól. Az értékesítés a termeléssel összefüggésben alakul, de annál alacsonyabb szinten realizálódik. A textilipar összességében megfelelő választékban kielégítette a belkereskedelem igényét, és ezzel hozzájárult a lakosság áruellátásához a csökkenő rendelésállomány ellenére. A rubelviszonylatú export alakulása az államközi szerződéseknek megfelelően várható. A nem rubelviszonylatú értékesítés tervezett (több vállalatnál export-többletvállalással emelt) növekedési ütemétől a szakágazatok teljesítése, a textilpiac tartós recessziója miatt elmarad, várhatóan még a bázisszintet sem éri el. Általánosan romlott az év során a vevők fizetőképessége. Mindezek következtében növekedtek a vállalatok termelői készletei. Az alapanyag-ellátásban feszültségek voltak, ami a vállalatok gazdálkodásában átmeneti anyaghiányt és a rendelések beérkezése helyenként ütemtelenséget, sőt egyes helyeken termeléskiesést, szerződésmeghiúsulásokat okozott. Ebben a helyzetben a vállalati kollektívák elismerést érdemlő erőfeszítéseket tettek a tervcélok elérése érdekében. A vezetők törekvéseiket a korábbinál jobban és gyakrabban egyeztették a szakszervezeti testületekkel, a vállalati kollektívákkal. Erősödött a demokratizmus, a közös felelősség. A vártnál nehezebb körülmények között számtalan megnyilvánulás bizonyította a dolgozók tettrekészségét, a vezetők és beosztottak együttes helytállását. Több vállalatnál sor került időleges munkaerőátcsoportosításokra vállalaton belül, de gyárak között is a dolgozókkal egyetértésben. A létszám szakágazatonként eltérő mértékben csökkent, illetve összetétele kedvezőtlenül változott, elsősorban a fő technológiai folyamatokban: fonó, szövő, kikészítő. A létszámcsökkenés ellenére a termelékenység nem növekedett az elvárható mértékben. A gazdálkodás nehézségei különböző mértékben hatottak a vállalatokra. Nagy részük a felmerült zavarokra a korábban megszokottnál sokkal rugalmasabban reagált. Magatartásukban számos pozitívan értékelhető változás tapasztalható a belső tartalékok feltárásában és hasznosításában, a költséggazdálkodásban, de a gátló körülmények hatását teljes egészében ellensúlyozni nem tudták. Az átlagbérek növekedése az előző évinél alacsonyabb, de a tervezettet kismértékben meghaladja. A vállalati szociális tervek végrehajtása 1982-ben elősegítette a szociális ellátás szintentartását, helyenként a továbbfejlesztést is. Előrelépés történt az üzemi étkeztetésben, a munkásszálláson lakók életkörülményeinek javításában. Az üzemi és a tanácsi gyermekintézmények a dolgozók gyermekeinek elhelyezését biztosítani tudták. A vállalati üdülőkben a korábbi éveknél több dolgozó pihent. A munkakörülmények szerény mértékben javultak. A középtávú tervekben rögzített klimatizálási, zajelhárítási, anyagmozgatási fejlesztések ütemes végrehajtását az anyagi eszközök hiánya késlelteti. Kedvezőtlen, hogy emelkedett az üzemi balesetek száma, ezen belül a csonkulásos, halálos balesetek száma is. Ez a körülmény az ellenőrzés fokozását, a munkafegyelem megszilárdítását igényli. 1982. év kiemelt munkavédelmi feladata a munkavédelmi belső szabályozó rendszer kidolgozása. A szakszervezetek ebben a munkában kezdeményező, segítő szerepet vállaltak, azonban az előírt ütemezéshez képest elmaradás tapasztalható. Ennek okai elsősorban a vállalati szervezeti szabályzatok hiányosságai, a munkák nem kellő összehangolása és a kollektív munka hiánya. A központi vezetőség és a választott testületei, az alapszervezetek sajátos eszközeikkel igyekeztek hozzájárulni a célok megvalósításához, segítséget nyújtani a gazdálkodás nehézségeinek leküzdéséhez. A központi vezetőség állásfoglalást adott ki a tervek megvalósításának szakszervezeti feladataira. Kiemelt feladatként jelölte meg a nem rubelelszámolású export fokozását, hogy a textilipar fokozottabban járuljon hozzá a külkereskedelmi egyensúly kialakításához. Megfogalmazta, hogy a textilipar alapvető funkciója emellett továbbra is a lakosság színvonalas ellátása, amely szerves részét képezi a párt életszínvonal-politikája megvalósulásának. Az államközi szerződések pontos, maradéktalan teljesítése párosuljon a kivitel szerkezetének gazdaságosabbá tételével, a piaci munka eredményességének növelésével. Meghatározta a szakszervezetek részvételét az anyag- és energiagazdálkodás feladataiban, a tartalékok feltárásában. Elemezte a vállalati tervek részét képező szociális tervek végrehajtásának tapasztalatait, a vállalatok munkaerő-gazdálkodását, a szakmunkás-utánpótlás helyzetét. Az elnökség a vállalati belső irányítási rendszer korszerűsítésének elősegítése, a munkavégzés szervezettségének fokozása, az ehhez szükséges hatás- és jogkörök kialakítása érdekében vizsgálta a közvetlen termelésirányítók, művezetők helyzetét; a korszerű szervezési módszerek alkalmazásának tapasztalatait; a gazdaságosságra, a dolgozók terhelésére és keresetére gyakorolt hatását. Ajánlásokat adott az iparági vállalati újítómozgalom fejlesztésére, a szakszervezeti tennivalókra. Az alapszervezetek a központi vezetőség állásfoglalásának megfelelően vettek részt a tervezőmunkában, a gazdasági feladatok végrehajtásában. A szakszervezeti bizottságok a korábbinál is gyakrabban tűzték napirendjükre a gazdálkodás különböző kérdéseit, fejlődött termelést segítő tevékenységük. A testületek és a tisztségviselők megfelelően képviselték a dolgozók érdekeit, jelentős szerepet vállaltak mozgósításukban, tudatformálásukban. Népgazdaságunk fejlődésének külgazdasági feltételei 1983-ban továbbra is kedvezőtlenek lesznek, folyamatosan nehezedő körülmények között kell gazdálkodnunk. A népgazdaság egyensúlyát tovább kell javítani, melynek érdekében a kivitelnek lényegesen jobban kell növekedni, mint a termelésnek. Az anyag- és energiamegtakarítással el kell érni, hogy a nem rubelelszámolású import ne növekedjen az export jelentős növekedése ellenére. A külkereskedelmi egyensúly további javításával egyidejűleg érhető el az életszínvonal megőrzésének célkitűzése. A rubelelszámolású export alakulását elsősorban az államközi szerződések határozzák meg. Az export összetételének javításával, a piaci munka eredményességének növelésével fokozni kell a vállalati jövedelmezőséget. A nem rubelexport területén a jelenlegi pozíciók erősítése révén törekedni kell a tőkés vállalatoknál még szélesebb körű kapcsolati formák kialakítására, és ezen keresztül a nem rubelelszámolású kivitel jelentős növelésére. A textilipari termelés volumenének szintentartása, esetleg növelése csak a nem rubelelszámolású export fokozásával biztosítható. A vállalatok a belső és a vállalatok közötti kooperációs kapcsolataik továbbfejlesztésével, a piacorientált együttműködés erősítésével járuljanak hozzá az exportnövelés népgazdasági szintű célkitűzéseinek teljesüléséhez és a kiegyensúlyozott hazai ellátáshoz. A vállalati önköltségcsökkentés, az anyaggal, energiávalés az élőmunkával való takarékosság és a jó piaci munka együttesen biztosíthatják csak a megfelelő vállalati jövedelmezőséget, ami minden dolgozó közvetlen érdeke, a bérek, jövedelmek alakulásának alapja. Az 1983. évi népgazdasági terv gazdaságpolitikája, a terv külső és belső feltételei, a külgazdasági egyensúly prioritása, az életszínvonal társadalmi méretű megőrzése a szakszervezetek számára is nagyobb feladatot, magasabb követelményt jelentenek. Tennivalóikat összhangba kell hozni a megváltozott körülményekkel. A központi vezetőség a gazdaságpolitikai célkitűzéseket megérti, támogatja, és megvalósulásukat segíti. Tudatában van annak, hogy továbbra is szükség lehet központi beavatkozásokra, vagy operatív intézkedésekre, amennyiben célkitűzéseink a tervezettől eltérő módon teljesülnek. A nehezebb gazdálkodási körülmények fokozott aktivitást, „egy nyelven” beszélést követelnek az irányítás és végrehajtás szintjén, elengedhetetlenné teszik a gazdasági vezetők és a szakszervezet még jobban összehangolt munkáját. Támogatni kell a gazdasági vezetők minden olyan célkitűzését, amely a hatékonyságnövelést, a piaci munka és a minőség javítását célozza, s a takarékosság, a belső tartalék feltárására irányul. A vállalati szakszervezeti testületeknek új megközelítésben kell elemeznie a vállalati fejlesztési forrásokat érintő korlátozások, az eszközöknek a jövedelmezőségi mutatón keresztül bekövetkező növekvő jelentősége a fejlesztési politika új megközelítését kívánja. A termelő alapok szintjének megóvása biztosítéka a nyereség, a bérek és a részesedés jövőbeni fedezetének. Az érdekvédelem, érdekképviselet a mai körülmények között növekvő jelentőségű, elért vívmányaink megőrzése továbbra is elsőrendű feladatunk. A központi vezetőség választott testületei az alapszervezetekig tekintsék legfontosabb feladatuknak az 1983. évi tervek célkitűzéseinek megértetését, végrehajtásuk segítését, szervezését, irányítását, mozgósítsanak a feladatok megvalósítására. Ennek érdekében a vállalati, gyári szakszervezeti testületek fordítsanak nagy figyelmet az éves tervek kialakítására. Minden eszközzel, a hatás- és jogkörök érvényesítésével segítsék a gazdasági vezetők munkáját. A tervek előkészítése, majd véglegesítése alapos felmérést kíván minden területen. Az intézkedések meghatározásánál a testületi döntések előtt széles körű tájékozódás szükséges. A vállalati tervezőmunka demokratizmusa a gazdálkodás nehezedő feltételei között nem csökkenhet, sőt erősítése és fejlesztése a megalapozottabb tervezést és a biztonságosabb végrehajtást szolgálja. A tervezésbe vonják be a dolgozó kollektívák széles rétegeit. Kísérjék figyelemmel, hogy a vállalati tervek megfeleljenek a népgazdasági, iparági követelményeknek, emelkedjen a gazdálkodás színvonala, javuljon a hatékonysága. Tegyék eredményesebbé az ilyen irányú törekvéseket a munkaerővel, ütemes anyagellátással, ésszerű munkaszervezéssel és egyéb intézkedésekkel. A terv járuljon hozzá — a Minisztertanács 1982. augusztus 1-én meghirdetett — az anyagokkal és energiával való ésszerű gazdálkodáshoz, az anyagtakarékos technológiák fejlesztési programjának teljesítéséhez. A takarékosság ne csak kampányjellegű legyen, legyen szervezett propagandája. Törekedjenek az újítókban, korszerűsítésben a műszakiak és fizikai dolgozók közötti tervszerű együttműködésre. Egyes vállalatoknál a gazdálkodást nehezítő létszámcsökkenés mellett a szakszervezeteknek fel kell készülni a textilipar exportelhelyezési, belföldi értékesítési nehézségeiből származó foglalkoztatottsági gondokra is. A kapacitások optimális kihasználása, a fajlagos költségek csökkentése, a termelési tényezők összhangjának kialakítása és fenntartása csak a nem rubelelszámolású export és az importot ésszerűen helyettesítő termékek növelése révén valósulhat meg. Az exportképes, valamint a behozatalt helyettesítő termékek mennyiségének csökkenése a kapacitás kihasználatlanságához vezet, drágítja a termelést, foglalkoztatottsági gondokat idézhet elő. Ez pedig veszélyezteti a dolgozók anyagi biztonságát, hatékony foglalkoztatásukat. A tervezés során mindezekre különös figyelmet kell fordítani, a szükségessé váló intézkedésekre időben fel kell készülni. A bérek növekedését a vállalati jövedelmezőség fokozásával, a belső tartalékok kiaknázásával kell megalapozni. A bérek reálértékének, megőrzésére ugyan nem lesz mód, de a jövedelmezőségi színvonal növelésével szükséges a minél magasabb béremelkedés fedezetét megteremteni. A dolgozók pedig a tényleges teljesítményük, munkaeredményeik arányában növelhessék keresetüket. Munkaszervezési intézkedésekkel, a dolgozók indokolt átirányításával, az ehhez tartozó átképzéssel egyidejűleg, a munkaviszonyt érintő valamennyi törvény és rendelkezés maradéktalan megtartása mellett is gondoskodni kell a munkavégzés szervezettségének fokozásáról, az optimális műszakszám kialakításáról. Igényeljék a teljesítménykövetelmények kiszélesítését minden olyan területen, ahol reális és mérhető követelmények állapíthatók meg, de ne támogassanak olyan törekvéseket, amelyek bevált módszereknél nem jobb normák bevezetésére irányulnak. A gazdálkodás növekvő nehézségei, a vállalatok hiteltörlesztési kötelezettségei még inkább aláhúzzák az óvatos, fegyelmezett pénzügyi gazdálkodás szükségességét. Ennek megfelelően a bér- és keresetfejlődés mértékét gazdasági számításokra alapozottan a források ismeretében határozzák meg. A bérkereteket és az R- alapból történő kifizetéseket egyaránt a vállalati és munkaköri célkitűzések teljesítésének fokozottabb ösztönzésére kell felhasználni. Igényeljék, hogy pontosan előírt, objektíven mérhető és értékelhető feladatok teljesítésére történjenek a kifizetések. A teljesítménykövetelmények és a bérarányok rendszeres felülvizsgálata és karbantartása során a fokozatos és egyben reális, megalapozott ösztönzésre kell törekedni. A dolgozók a munkaversenyvállalásaikkal kapcsolódjanak a tervben megfogalmazott vállalati célkitűzésekhez, a gazdasági vezetők pedig fogalmazzák meg konkrétan, hogy miben kérik a kollektívák segítségét. Az éves munkaversenyajánlásban összegezzék azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek már az év elején ismertek. Ugyanakkor hívják fel a figyelmet arra is, hogy a változó körülmények és az azokból adódó gondok elengedhetetlenül szükségessé teszik a kollektívák gyors és céltudatos kapcsolódását és közreműködését az adott helyzethez. A vállalati célkitűzések eredményes megvalósítása érdekében a szocialista brigádok élenjáró tevékenysége mellett erősíteni kell a munkabrigádban, komplexbrigádban dolgozók és egyénileg versenyzők részvételét is, különösen a minőség javításában. Tovább kell és lehet javítani a munka- és technológiai fegyelmet, valamint a munkaverseny, a brigádmozgalom és az újítói tevékenység összhangját. Kezdeményezzék a gyáregységekben, üzemrészenként az energiafogyasztás mérési lehetőségeinek kialakítását. Tárják fel a túlfogyasztás területeit. Alakítsanak ki megfelelő ösztönzési rendszert. A teljesítésekért ne csak a vezetőket tegyék anyagilag érdekeltté. A politikai nevelőmunka során kapjanak nagyobb hangsúlyt az eddig elért eredmények, ezek megtartására irányuló feladatok. A következő időszakban kiemelten fontos és a szakszervezeti élet minden szintjén jelentős agitációs és propagandafeladat: a gazdaságpolitika állandó és változó elemeinek bemutatása; az adott időszak legfontosabb kérdéseinek megválaszolása; a népgazdasági, az ipari, vállalati, illetve gyári eredmények, gondok és feladatok szoros, együttes kezelése; az összefüggések mind szélesebb körű megértetése. Az agitációs, propagandamunka segítse, hogy a dolgozók felismerjék valóságos helyzetüket, és készek legyenek az egységes cselekvésre. A hatékonyabb szakszervezeti munka igényli, feltételezi és szükségessé teszi a sokoldalú meggyőző munkát, a rétegek közti differenciált eszmei nevelő, politikai tevékenységet. Ezért minden tisztségviselő feladata a saját ismeretének bővítésére alapozott meggyőző és érvelő agitációs és propagandamunka, a helytállás, hogy az elért eredmények megtartása mellett az 1983-as célkitűzések valóra váljanak. A mozgalom számára a nehezedő gazdasági feladatok megoldása idején is alapvető, hogy mi történik a döntések előtt. Az eddignél is jobb felkészüléssel kell törekedni arra, hogy minden jelentős állásfoglalás kialakítása előtt kikérjék minden szakszervezeti csoport, minden dolgozó véleményét. Nagyobb gondot kell fordítani már az előkészítés során is a mozgalom fórumainak működtetésére, elsősorban azokra, ahol a tagság közvetlenül vesz részt a munkában. Az éves szociális tervek kidolgozásakor — a középtávú terveket stratégiai célnak tekintve — nagyobb gondot kell fordítani a feladatok rangsorolására. Különösen a fejlesztési alapot igénylő beruházásoknál, a dolgozók nagyobb létszámát érintő, a súlyosabb egészségi ártalmat megelőző beruházások előkészítését és megvalósítását kell előtérbe helyezni. A tervek készítésekor fokozottabban támaszkodjanak a műszeres mérések eredményeire. A termelési költségekről tervezett intézkedéseknél az alapvető munka- és egészségvédelmi, szociális juttatások élvezzenek elsőbbséget. Az életbiztonság rovására nem tehetők engedmények a gazdasági nehézségek esetén sem. Az alapszervezetek feladata, hogy továbbra is segítsék a munkavédelmi szabályozás sikeres befejezését, szorgalmazzák a szükséges pontosítások elvégzését, különös tekintettel a munkaköri leírásokra. Működjenek közre az új követelmények megismertetésében, a munkavédelmi vizsgák lebonyolításában. Ezzel párhuzamosan fejlesszék a munkavédelem társadalmasítását, hozzák létre az új követelményeknek megfelelő felügyelői hálózatot. Az ellenőrzések hatékonyságának fokozásával, az előírások betartásának megkövetelésével segítsék elő a munkafegyelem megszilárdítását, az üzemi balesetek megelőzését. A bekövetkezett balesetek okainak elemzésével, a vezetők beszámoltatásával is segítsék a hatékonyabb megelőzést. Záradék A szakszervezeti bizottságok a gazdasági vezetőkkel közösen készített ütemterv szerint gondoskodjanak arról, hogy a tervek 1983. január 20-ig a bizalmi testületek előtt megtárgyalásra kerüljenek. Az ütemezésnél biztosítsák, hogy az érdemi megvitatáshoz az előterjesztések 14 nappal előbb kerüljenek a testületi tagok kezébe. A szakszervezeti bizottságok készítsenek állásfoglalásokat, amelyek a tervjavaslattal együtt kerüljenek kiadásra, hogy a bizalmiak a csoportjukkal az előterjesztést érdemben megvitathassák. Az állásfoglalásban hívják fel a figyelmet, mely területen látnak nehézséget, feszültséget, mihez kérnek javaslatot, segítséget. A testületnek komplextervet kell megtárgyalnia ügyelve arra, hogy az egyes fejezetek megvitatása más-más jogkörbe tartozik. A bizalmi testület az éves terv elfogadása mellett döntsön abban a kérdésben is, hogy mely esetben kell a tervet vagy annak valamely fejezetét ismételten testület elé vinni. A terv újratárgyalására akkor van szükség, ha olyan lényeges, alapvető kérdésekben történik változtatás, amelyek a dolgozók széles rétegeit érintik; élet- és munkakörülményeik alakulására, keresetükre jelentős hatást gyakorolnak. Egyéb esetekben a bizalmi testület bízza meg a szakszervezeti bizottságot, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel az éves terv teljesítését, és rugalmasan, gördülékenyen segítse a célok megvalósítását, amelyekről rendszeresen tájékoztassák a bizalmi testületet. Az éves tervek tárgyalásával egy időben ítéljék meg a minisztériumi hatáskörben lévő felső vezetők éves tevékenységét. A központi vezetőség apparátusa segítse a szakszervezeti testületeket a tervek kidolgozásában való részvételben. Kísérje figyelemmel az átmenetileg vagy tartósan nehéz helyzetbe kerülő vállalatokat, figyeljen fel a helyenként kialakuló feszültségre, és késlekedés nélkül kezdeményezze a szükséges intézkedések megtételét. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének állásfoglalása a textilipar 1983. évi tervének megvalósítását segítő szakszervezeti feladatokra TEXTILMUNKÁT