Textilmunkás, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

TEXTILMUNKÁS I 2 mm. január Rugalmasabban... Hosszú ideig tartó folyamat eredményeként született meg a Minisztertanács, a SZOT Elnöksége és a KISZ KB együttes határozata a szocialista munkaversenyről. Évek óta sok-sok fórumon, munkahelyi kollektívák, elméleti szakemberek, politikai, mozgalmi vezetők kutatták a munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztésének útját, de mindig szem előtt tartva, hogy a meglevő értékek ne sikkadjanak el. Az a hallatlanul nagy erő, ami eddig is segítette a munka hatékonyságának növelését, a szocialista tudat formálását, a dolgozók felelősségérzetének kialakítását, a jövő céljainak elérésében változatlanul nélkülözhetetlen, sőt a gazdaságitársadalmi fejlődésben a szerepe még fokozódik. Ez a vita új formát és széles kereteket kapott, először a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozásán májusban, majd pedig a rendezettervezet nyilvánosságra hozatalával — túlzás nélkül állíthatjuk — az egész országban. Számtalan észrevétel, javaslat, vélemény hangzott el és került a rendelet-előkészítőkhöz. Természetesen — hiszen ez a demokratikus vita velejárója —, egymásnak homlokegyenest ellentmondó javaslatok is, például a brigádok elismerési fokozatának kérdésében vagy a vállalati gazdasági munkaközösségek tekintetében. A rendelet végül is elkészült. Még olyan időben, hogy előírásait, ajánlásait figyelembe lehet venni az 1984-es feladatok megtervezéséhez. Az éves tervekkel szoros összhangban, a munkahelyi sajátosságok, lehetőségek és adottságok figyelembevételével szervezhető újra a verseny, elkészülhetnek a vállalások, kialakítható az értékelési, anyagi elismerési rendszer. Mitől és mennyiben új ez a rendelet? Már az első olvasáskor is szembeötlős, hogy mentes minden formális kötöttségtől, nem tartalmaz merev korlátokat, pontokba szedve csupán alapelveket rögzít. Szinte minden kérdésben a gazdálkodó egységekre bízza — de egyben elő is írja — a belső rendszer, a szabályok kialakítását abból az alapelvből kiindulva, hogy a munkaverseny munkahelyi mozgalom. Célja pedig nem más, mint a vállalati tervek teljesítése. Megnő a jelentősége a vállalati munkaverseny-szabályzatoknak, ugyanis ebben kell rögzíteni a vállalatnál, a gyárakban, az üzemekben kialakított versenyformákat, az értékelési rendszert, a vállalat által alapított elismerési formákat, a különböző címek, kitüntetések, elismerések elnyerésének feltételeit, az elismerésekért járó jutalom mértékét. Bővebb tartalmat kap a munkaverseny demokratizmusa Azzal, hogy a szabályok kialakításában, a versenyformák meghatározásában, az értékelésben a demokratikus fórumokat a rendelet felhatalmazta a megfelelő jogkörrel. Mód van új elismerő címek, egyéni versenyformák kialakítására. A kollektíva és a vezetés önállóan dönthet arról, hogy fenntartja-e az eddig érvényben volt szocialista brigádfokozatokat vagy eltörli azt. Időszakos versenyeket szervezhetnek meghatározott feladatok elvégzésére, amit a teljesítéssel arányban álló, a többleteredményt figyelembe vevő anyagi elismerés követhet. Mindez feltételezi az értékelés nyilvánosságát, a teljesítmények mérthetőségét és számontartását. Feltétlenül el kell kerülni a ma még gyakran tapasztalható kampányszerűséget a verseny szervezésében és irányításában, hiszen a feladatok folyamatosan jelentkeznek, a munkavégzéshez nélkülözhetetlen feltételeket folyamatosan megteremteni. Ebben a közvetlen munkahelyi vezetők szerepe a meghatározó. A szakszervezeti bizalmiak pedig jelzéseikkel, időben tett észrevételeikkel segíthetik a vállalások teljesítését, az egyenletes színvonalú, kiegyensúlyozott munkát. Mert végül is ez a legfontosabb, így nem válik öncélúvá vagy formálissá a verseny, a munka és a versengés nem válik külön, hanem szerves egységgé kovácsolódik. Nyilvánvaló, hogy az új követelménynek megfelelő, korszerű munkaverseny kialakítása rövidebb-hosszabb időt igényel, de az eredménye aligha lehet kétséges. Erre a textiliparban eddig elért sikerek adnak biztosítékot, az a vezető- és munkásgárda, a tisztségviselők, akik már nemegyszer nehéz viszonyok közepette bizonyították vállalkozókészségüket és odaadásukat. GROSZMANN TIBOR „Nem tudom mikor jövök haza, de pontos leszek” A kivarróüzem munkásasszonyai A tágas munkacsarnokban legalább hatvan lány és asszony dolgozik. Szövet fölé hajolva varrnak. A fekete vagy sötét anyaggal dolgozók kettős lupot tartanak a szemük elé, mint a gépészek, mint a szemészorvosok. De kell is a nagyító, hogy észrevegyék a hibát, s hogy korrigálni tudják. Az Újpesti Gyapjúszövőgyár kivarró üzemének munkásasszonyai dolgoznak itt. Amikor Bartha Tiborné munkaverseny-felelőstől a legjobb szocialista brigád felől érdeklődtem, rögtön a kivarró üzemre esett a választása, s ott is a kilenctagú Osztyapenkó brigádra. Velük beszélgetünk munkáról, társadalmi munkáról, vállalásokról, családról, egyszóval az életükről. Bartha Tiborné mondja: — A brigádtól még soha olyat nem tudtam kérni, amit ne teljesítettek volna. Pedig a kilenc aszszony közül nyolcnak több gyermeke is van. S az asszonyok napi 10-12 órát töltenek a gyárban. Sok minden belefér a nap felébe, a 12 órába. Olykor minden percnek feladata, értéke van. A nyolcórai műszak után gyakran végeznek társadalmi munkát, taggyűlésre, különböző politikai oktatásokra járnak, aztán még itt van a kultúrház is a jobbnál jobb programokkal, meg az újpesti öregek otthona, ahol idős embereket patronálnak. A brigádvezető, de a brigádtagok is gyakran csak levelezve „találkoznak” családtagjaikkal. A levelek üzenete nemegyszer humoros hangvételű: „Nem tudom mikor jövök haza, de pontos leszek. ” E néhány szó lassan-lassan már a brigád jelmondatává is vált. Mert hiszen a nap nekik is csak 24 órából áll, s közben persze meg kell felelni a munkahelyen és helyt kell állni a családban is. Ez pedig nem csekély feladat. Az immáron húsz esztendeje alakult brigád kétszer nyerte el A vállalat kiváló brigádja címet és 1980-ban a IV. kerületi pártbizottság kongresszusi oklevelét. Kérdezem a brigádvezető Simon Sándornétól, miért e sok feladatvállalás, miért e temérdek társadalmi munka? S az asszony válasza olyan természetes, mint hogy hétfő után kedd jön. — Tudja, ez embertípus kérdése is. Ha hallok a televízióban egy felhívást, az jut eszembe, segíteni kell. Másnap aztán összehívom a lányokat: mit lehet tenni? És együtt kieszelünk valamit. — Így került sor a IV. kerületi öregek támogatására is — veszi át a szót Kovács Árpádné a brigád egyik tagja. — Mindig is foglalkoztattak bennünket az idős emberek, akik nagyon hálásak. Tavaly a vállalat valamennyi brigádjának társadalmi munkájából származó pénzből 12 ezer forintot adtak a szociális otthonnak. Ebből az összegből hűtőszekrényt, olajkályhát vettek. Azt, amire szükségük volt. Viszonzásul az otthon lakói ünneplőbe öltözve várták a gyáriakat és műsorral köszönték meg az ajándékokat. Verset mondtak, énekeltek. Az Újpesti Gyapjúszövőgyár brigádjai pedig az üzem életéről meséltek. Arról, hogyan végzik a munkájukat. Fontos dolgok ezek, hiszen a ma idős emberei a tegnap dolgos munkásai voltak. S ha munkáról esik szó, abban valamennyien otthon érzik magukat. Meg hát nem is kell sok. Elég néhány meleg emberi szó, hogy legyen kihez kötődni, legyen kit várni hetenként az ablak előtt. Mert az Osztyapenkó brigád aszszonyai felváltva, hetenként látogatják Sas Gyulánét, a kivarró üzem egykori munkatársát, aki negyvennégy évet dolgozott a gyárban és öregségére magára maradt a betegségével. Ezen a magányon enyhítenek az Osztyapenkó brigád asszonyai, az alapító Holbok Péterné, és Takács Pálné is, meg Menus Józsefné és a többiek: Gertner Józsefné, Szőke Jánosné, Szűcs Ferencné, Holló Jánosné. Értelmes célokért dolgoznak. Akkor végeznek társadalmi munkát, amikor a gyárnak szükséges, a terv teljesítéséért, az export kiszállításáért. S a társadalmi munkájukért járó pénzt, idős embereknek viszik. Legutóbb pedig ezer forinttal járultak hozzá a Nemzeti Színház építéséhez. És most, a legújabb országos munkaverseny-felhíváshoz — amelyet hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára hívott életre a textiliparban az LSZV Rózsa Ferenc brigádja — természetesen csatlakozott az Osztyapenkó brigád is. Konkrét feladatok megoldására vállalkoztak. Mik ezek a feladatok? A minőség javítása, az exportkiszállítási határidők betartása, a szakma megszerettetése a fiatalokkal. S társadalmi végek varrása — így nevezi a brigád a társadalmi munkavégzést — ami a fonódás, a szövődéi hibák javítását jelenti. — Csúnyából szépet varázsolunk. Ez a mi munkánk, ez a mi feladatunk. Ezt végezzük nap nap után — mondják. B. LENGYEL ANNA Az Újpesti Gyapjúszövőgyár Osztyapenkó szocialista brigádjának a tagjai A 40. évfordulóra A cél a devizamegtakarítás Még csak 1984. januárt írunk, de már gondolunk a jövő évre, pontosabban 1985. április 4-re, hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára. A négy évtizedes ünnepre jubileumi munkaversenyt kezdeményeztek. A SZOT és a TDSZ felhívására a textiliparban máris sokan csatlakoztak a nemes versenyhez. Köztük van a Lenfonó és Szövőipari Vállalat Budapesti Fonógyárának Béke és Barátság aranykoszorús szocialista brigádja is. 1983-ban A vállalat kiváló brigádja címet pályázta meg. Tagjai karbantartók, lakatosok, esztergályosok. Mint mondják, az ő munkájuk is nagyon fontos, bár nem közvetlenül a termelésben dolgoznak, de nélkülük nem menne zavartalanul a fonászni, marni, gyalulni kell, mire kialakul a várva várt alkatrész. Amikor nagyon szorít az idő, rajzot sem készítünk, a mintadarab alapján hozzáfogunk a gyártáshoz. — Igyekszünk, hogy minél kevesebb állóóra legyen az üzemben — folytatja a brigádvezető. — Ennek érdekében szorosan együttműködünk a fonodai brigádokkal Együttműködési szerződést kötöttünk például az Osztyapenkó és a Május 1. brigádokkal, ők azonnal szólnak nekünk, ha szükségük van valamire, meghibásodott egy gépük, vagy alkatrész kellene, s akkor mi soron kívül, azonnal megcsináljuk. • Társadalmi munka Érthetően büszke a brigád öt tagja arra is, hogy minden társadalmi munkában részt vesznek, hogy az idén nem fordult elő náluk baleset, s hogy nyolc újítást nyújtottak be, amelyből eddig négyet már el is fogadtak. A politikai oktatásokon mindannyian részt vesznek, s van köztük két párttag, szakszervezeti főbizalmi, bizalmi, önkéntes rendőr és tűzoltó. A brigád tagjai a gyári rendezvényeken általában teljes létszámmal megjelennek, olvasói a könyvtárnak és 1983-ban tíz könyv elolvasását vállalták, amit teljesítettek is. A formalitás nem az ő műfajuk. A brigádvezető ezért siet hozzáfűzni, hogy eddig hat könyvet meg is vitattak a brigádtagokkal de voltak 1983-ban közös múzeumlátogatáson, kiállításokat néztek meg és tagjai a bélyegszakkörek is. — Úgy tudom, hogy eddig háromszor kapták meg az arany fokozatú jelvényt, hogyan tovább? — Igen. Ezek után szeretnénk előbbre lépni és kiérdemelni A vállalat kiváló brigádja címet. Az elmúlt évben — érzésem szerint — ennek érdekében valóban mindent megtett a brigád —, mondja Nagy Béla. Bizakodnak tehát a sikerben s az év végi „hajrá” idején már azt tervezgették, mit vállalnak a jubi- Segítjük a fonónőket Vállalásaik legfontosabb pontjai a munkára vonatkoznak. Nagy Béla brigádvezető máris sorolja: — Az üzemvezető minden hónap végén igazolja, hogy milyen eredményt értünk el. Első felajánlásunk 1983-ban az volt, hogy gyorsan felszereljük a kétszíjas nyújtóműveket a Spinnbau fonógépekre. Ez azért is volt fontos, mert így nemcsak 10-es finomságú fonalakat tudnak rajtuk készíteni, hanem el tudnak menni egészen az 50-es finomságig. Műszak után társadalmi munkában is az üzemben maradtunk, hogy idejében el tudjunk vele készülni. Egyébként minden eszközzel igyekszünk, hogy a fonónők is teljesíthessék a normáikat. Ha például nincs meg a javításhoz szükséges pótalkatrész, régieket újítunk fel, vagy magunk gyártjuk le az újakat. Ennek a munkának a nagy részét két esztergályosunk, Bálint László és Radó Antal végzi. — Nem lehet könnyű új alkatrészeket készíteni — jegyzem meg. — Nem bizony — kapcsolódik a beszélgetésbe Bálint László is. — Sok-sok műveletet kell elvégezni a nyersanyagon, esztergál leumi munkaversenyre, hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára. Nagy Béla A terveik reálisak — Milyen vállalásokra gondoltak? — Mivel a mi munkaterületünkön százalékosan nehezen kimutathatóak az eredmények, arra gondoltunk, hogy a népgazdaság és a vállalat szempontjából is a leghasznosabb volna, ha a devizamegtakarításhoz próbálnánk az eddigieknél is jobban hozzájárulni. Olyan alkatrészeket fogunk készíteni, amelyek segítségével csökkenthetjük a tőkés importot. Tervezzük például, hogy a Spiribau gépekhez bakelit meghajtókerekeket gyártunk. Ezekből elég sok kell, és így jelentős összegeket tudunk majd megtakarítani. — Felajánlásaink reálisak és értékelhetők lesznek — egészíti ki az elhangzottakat Bálint László. — Az import alkatrészek legyártásán túl, a legtöbbet a fonógépek állapotának javításával, az állóidők csökkentésével használunk a gyárnak. Ezért az is szerepel majd a jubileumi vállalásainkban, hogy 1984-ben számottevően javítjuk a vizes- és szárazfonógépek, valamint a Mayer keresztcsévélőgépek műszaki állapotát. A bridád tagjai optimisták: remélik, hogy mindkét tervük teljesül 1984-ben. Elnyerik a remélt címet, s eredményesen vesznek részt a jubileumi munkaversenyben. Eddigi munkájuk biztosíték rá, hogy terveik reálisak és elérhetők. SZÉNÁSI ÉVA Tartják a lépést a felnőttekkel Amikor 1976. július 1-ével a tanácsi irányítású vállalatból, a Habselyem Kötöttárugyár 5. számú gyáregységévé vált a kiskunfélegyházi Kiskunsági Ruhaipari Vállalat, a brigádmozgalom még gyermekcipőben járt az üzemben. A nagyvállalathoz tartozás azonban rövid időn belül — sok más kedvező hatásával együtt — a brigádmozgalomban is változást eredményezett. A már meglévő brigádok mellé újabbakat szerveztek. De még két évnek kellett eltelnie addig, míg sikerült létrehozni az első ifjúsági brigádot. Ma már a 490 emberrel dolgozó gyárban 253 taggal 23 brigád működik, köztük négy ifjúsági brigád, amelyben összesen 42-en tevékenykednek. Az ifjúsági brigádok közül a tizennégy tagú varrodai Zója brigád rendelkezik a leghosszabb múlttal: 1978-ban alakult, de a tagjai csak tavaly tudták kiharcolni a Kiváló Munkabrigád címet. Vezetőjük, Papp Éva varrónő elmondta, hogy az 1983-as évben a bronzkoszorús elismerést pályázták meg. Még egy ifjúsági brigád működik a félegyházi varrodában, s megalakult a fiatalok brigádja a bugaci telepen is, a legfiatalabb kollektíva pedig 1983. januárjától a tiszakécskei telepen található. Az ifjúsági brigádok megalakítását elősegítette a szakmunkásképzés lehetőségének megteremtése: a frissen végzett szakmunkások úgy gondolták, hogy az iskolai évek után is együtt marad- nak, közösen próbálnak meg eredményeket elérni. Dicséret illeti őket ezért, még ha nem is hallgathatjuk el: munkateljesítményük, már ami a mennyiséget illeti, még bizony alatta marad az idősebb, tapasztaltabb munkásnőkből álló brigádokénak. A félévi értékelések szerint 90—95 százalékos a teljesítésük, de a gyár vezetői bíznak abban, hogy a szakmai tapasztalatok növekedésével emelkedik teljesítményük is. Ezt a célt szolgálja, hogy a gyárban új teljesítményösztönző rendszert vezettek be, amely a korábbi átlagteljesítményekhez hasonlítva, progresszíven 60—100 forint közötti jutalmat biztosít annak, aki magasabbra emeli az átlagát. Ez az ösztönzés sikeresnek bizonyult: az 1982-es 92 százalékról 1983 derekára már 97 százalékra emelkedtek az egyéni teljesítmények a gyárban. Ami miatt viszont már most sem kell szégyenkezniük a fiataloknak, az a minőség. Vállalaton belül a kiskunfélegyházi gyár dicsekedhet a legjobb minőségi mutatóval: az általuk varrt termékeknek csak egy százaléka nem felel meg az első osztály követelményeinek. A 99 százalékos első osztályú arányt az ifjúsági brigádok is képesek hozni! Természetesen erre nagy szükség is van, ugyanis a gyárban készült öltönyök, tréningruhák és pólók nyolcvan százaléka külföldi piacokon talál vevőre, ahol — különösen most, a viággazdasági válság idején, amikor még a korábbinál is kiélezettebb a küzdelem a vevőért — a kereskedők nagyon is kritikus szemmel nézik: megfelel-e a termék az általuk támasztott magas követelményeknek? Az ifjúsági brigádokat dicséret illeti a közösségi munkájukért. Patronálják az iskolákat, az úttörőket, gyárlátogatást szerveznek a részükre, beneveznek a különböző vetélkedőkre, s KISZ-tagokként az ifjúsági rendezvények szervezésébe is besegítenek. A Zaja brigád a gyáron belüli társadalmi munkából is részt kér. A gyári dolgozók gyermekeinek például — gyermeknapi meglepetésként — hulladékanyagból mellényeket készítettek. Az óvodának függönyt, kispárnahuzatot varrtak, bábokat készítettek, továbbá patronálják a szociális otthon két idős lakóját is. Mindenképpen hasznosnak ítélhető hát az ifjúsági brigádok léte a félegyházi gyárban. Már csak azért is örülni lehet annak, hogy — a közelmúltban — egy újabb ifjúsági brigád szervezése kezdődött meg a legnagyobb blokkon, a férfiöltönyvarró szalagon. Talán mire e sorok megjelennek, már múlt időben is fogalmazhattunk volna . . . DR. REIGL ENDRE