Textilmunkás, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Másfél évvel a tűz után összetartozni és összetartani .. alig vártam, hogy visszakerülhessek. . Nemcsak a babonások számára riasztó dátum tizenharmadika: 1983. február tizenharmadika óta a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár dolgozói számára is. Akkor történt ugyanis az a szörnyű tűzeset, az albertfalvai gyár fésűsfonodájában, amelyről akkoriban sajnos sokat hallhattunk, olvashattunk. — A tűzben megsemmisült két előfonó szortiment, két végelőfonógép és tíz gyűrűsfonógép — tájékoztat Szalma Károlyné, az albertfalvai gyár szakszervezeti bizottságának titkára. Négyszáztizenegyen dolgoznak jelenleg ebben a kettes számú gyárban, közülük százhuszonnyolcan a fésűsfonodában. Ugyanennyi dolgozója volt annak a gyárrészlegnek 1983. februárban is — őket érintette közvetlen közelről a katasztrófa. És lám, most novemberben mégis mindannyian itt ünnepelték az új fonoda átadását! Arról, hogy mi minden történt ezen a bizonyos gyártelepen, alig másfél év leforgása alatt, szinte regényt lehetne írni. Készült is egy kiadvány erről az időszakról, ebből, azonban csupán címszavakat emelünk ki az egyik legilletékesebb, Vér Béla mechanikai osztályvezető segítségével. Mindenekelőtt annyit említek meg, hogy a termelés szempontjából jól indult az 1983-as esztendő, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy február közepéig száz százalék fölött teljesítettük a terv időarányos részét. A sajnálatos esemény rendkívül megdöbbentette gyárunk valamennyi dolgozóját, és ebben a mély megrendülésben nagyon jólesett számunkra a testvérvállalatok és számos ismeretlen gyár, üzem, közösség együttérzése, azonnali segítségnyújtása, munkavállalása. Dolgozóink, már a tűz utáni első munkanapon munkapad mellé állhattak a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban, az Újpesti Gyapjúfonóban és a Magyar Posztógyárban. Akik pedig itt maradtak — többek közt a mechanikai osztály dolgozói — hallatlan energiával dolgoztak azon, hogy mentsék ami menthető, és mielőbb viszszakerüljenek munkatársaik az új fonodába. Ilyen helyzetekben látszik meg, hogy a dolgozók mennyire összetartanak. Még olyanok is itt maradtak, akik korábban már beadták a felmondásukat. A gépeknek mintegy kétharmada teljesen tönkrement, és a megmaradtakat is helyre kellett hozni, hogy ismét üzembe állíthassák. Nagyon sokat dolgoztak, voltak akik szinte a gyárban éltek. Az országos összefogás lendületet adott az elkeseredett dolgozóknak: szocialista brigádok jöttek, és más kollektívák ajánlották fel a munkájukat, pénzüket a bajba jutottaknak. És a rengeteg munka eredménye: 1984. november 5-én átadhatták az új fésűsfonodát. Igaz, a dolgozók már korábban visszakerülhettek, hiszen létesült egy ideiglenes előfonoda és egy ideiglenes gyűrűsfonoda. A végleges hely azonban mégiscsak más . . . — Hogy érzik magukat az új munkahelyen másfél évvel a tragikus esemény után? — kérdezem egy előfonó fiatalasszonytól, Foki Gyulánétól. — Én már alig vártam, hogy visszakerülhessek — mondja. — Tizenhét éve dolgozom itt, és mondhatom, nagyon letört a tűzeset híre. Egyébként az Újpesti Gyapjúfonóban dolgoztam öt másik kolléganőmmel , és bár sokat dolgoztunk ott is, az átlagbért bizony megéreztük . . . Nagyon örülünk ennek az új fonodának, egyet azonban mégis nehezményezünk, mégpedig a gépek elrendezését. Azelőtt úgy voltak elhelyezve az előfonógépek, hogy tudtunk segíteni egymásnak. Most pedig — a technológiai folyamatok zökkenőmentesebbé tétele miatt — szembe fordították a gépeket . . . — Én a Magyar Posztógyárba kerültem — mondja Mészáros Róna gyűrűsfonó — igaz, ott előfonógépeken dolgoztam. Aztán, amikor már visszakerültünk, mi is segítettünk amit tudtunk, például alkatrészeket tisztítottunk társadalmi munkában. Persze hogy jó volt visszajönni — sóhajt fel — a gyár miatt, magunk miatt, no meg a munka miatt, amit már megszoktunk itt. Csak az anyag minősége lenne kicsit jobb, és ne szakadna olyan gyakran a szál . . . Világos, tágas, korszerű üzemrész áll ma a tűzvész pusztította üzem helyén. Bereczki Irén gyűrűsfonó, a Tyereskova brigád vezetője, aki egyébként a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárba került ideiglenesen dolgozni, már belelendült az itteni munkába. Gépéhez vezetve sorolja, hogy mennyi a gond ezzel a termékkel, amivel most dolgoznak: a szálelszívó nem szívja el az elemi szálakat és a gép minden apró részére rátekerednek azok. A normának mintegy kétharmadát tudják ebből a termékből termelni! Még ezeket a nem éppen szívderítő mondatokat is jó itt és most hallani, hiszen ez azt jelenti: az élet visszatért a régi kerékvágásba. — Azt, hogy a mechanikai osztály mennyit tett az új fonoda érdekében, talán most lehet érzékelni — mondja Vér Béla. — Elfáradtak az emberek. Míg évek óta tízszázalékos létszámcsökkenés volt itt, 1984-ben húszszázalékos lett; a betegek arányáról nem is beszélve. Nagyon nehéz munkakörülmények közt, nagyon sok túlórát és azon felüli pluszmunkát vállaltak az utóbbi másfél évben, és nemegyszer nem megfelelő fölszereltséggel. Különösen a tmk Univerzál és az Április 4. brigádokat emelném ki, akik közül is a negyven-ötven év körüliek vállalták a legtöbbet . . . — A sok keserűség után jó érzés új tervekkel teli jövő elé tekinteni — mondja búcsúzóul az szb-titkár. — Most az az elsődleges, hogy a veszteségből kilábaljunk, és ha lehet mielőbb nyereséget is hozzunk a vállalatnak . . . ANTAL KLÁRA A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár Albertfalvai Gyárában 1984. szeptember 5-én ünnepélyesen átadták az újjáépített fésűsfonodát XXIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1985. JANUÁR A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ÁRA: 2,50 FORINT sím, poing vínettről! A textilipari vállalatok döntő többsége, és ennek eredményeként az egész iparág az 1984. évi tervét teljesítette, illetve számos vonatkozásban túlteljesítette. A központi vezetőségünk elé terjesztett állásfoglalás-tervezet fenti, nyitó mondata elégedettséggel tölthet el bennünket, a decemberi vezető testületi ülésünkön azonban terítékre kerültek azok a gondok, feszültségek is, amelyek úgyszólván nap mint nap nyomasztó hatást gyakorolnak ágazatunk vállalataira, dolgozóira. Kerényi Gábor, az Ipari Minisztérium főtanácsosa a textilipar 1984. évi gazdasági feladatainak teljesítéséről, és az 1985. évi feladatokról szóló tájékoztatásában elmondta, hogy mind a könynyűipar, mind a textilipar eredményes évet zárt. A mi ágazatunk — tizenegy hónap teljesítését figyelembe véve — a tervezett 6,7 százalékos termelésiérték-növekedés helyett november végén már 9,3 százaléknál tartott; jelentősen nőtt a termelés mennyisége is, különösen a pamut-, a len- és kenderiparban. A belkereskedelmi értékesítésünk a mindannyiunk által ismert okok miatt elmaradt a tervezett növekedéstől, s nem mindenben sikerült megfelelő választékkal szolgálnunk. Szocialista exportukban némi lemaradás mutatkozott, konvertibilis exportunkat viszont kimagaslóan túlteljesítettük. A tervezett 9,4 százalékos növekedés helyett 1984 tizedik hónapjában 34,8 százalékost!) eredményről számolhatunk be. Az anyagellátást az elmúlt évekéhez hasonlóan akadozott, tovább csökkent az ágazat létszáma, a bérek 5,8 százalékkal nőttek. A vállalatok törekvéseiről szólva a főtanácsos kifejtette, hogy az előzetes elképzelések alatta maradnak a népgazdasági terv előirányzatainak. Az 1985-ös esztendő egyébként meglehetősen nehéz gazdasági év lesz, a gazdálkodás, termelés, értékesítés feladatait megváltozott körülmények , a szabályozóváltozások, a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése, az új vállalatirányítási formák bevezetése, szervezetkorszerűsítési tevékenységek — közepette kell megvalósítani, s a jövő év lesz a VII. ötéves terv felkészülési éve is, ekkor kell megteremteni a soron következő időszak termelésének feltételeit. A textilipar 1985. évi tervének megvalósítását segítő szakszervezeti feladatokról szóló állásfoglalás-tervezethez szakszervezetünk titkára, Turáni József fűzött szóbeli kiegészítést. Mint mondta, a textilipar összeségében eredményesen oldotta meg a feladatait, a dolgozók eredményes munkája azonban számtalan feszültséget is takar. A megfeszített munkával elért termelési teljesítmények csak kis mértékben jelentkeztek a vállalatok gazdasági eredményeiben, a vállalati nyereségekben, végső sorban a bérek alakulásában. A piaci igények és a létszám, valamint az időalap nem voltak összhangban, a dolgozók gyakran hét végi túlmunkára kényszerültek. Kiemelten szólt szakszervezetünk titkára az 1984-ben kibontakozott jubileumi munkaversenyről, amelynek eredményei nagymértékben hozzájárultak az eredmények eléréséhez, a vállalások teljesítése azt igazolja, hogy dolgozóink megértették, elfogadták gazdaságpolitikai célkitűzéseinket. Az elért eredményekért tisztelet és köszönet illeti a textilipari dolgozókat és tisztségviselőket, akik felismerték, hogy az érdekképviselet, érdekvédelem javítása csak jobb gazdasági eredmények talaján lehetéges, s ezért a termelést, gazdálkodást segítő munkájukat sokszínűbben végezték. Az 1985-ben előttünk álló feladatok az 1984. évi exportteljesítmény megismétlését igénylik, s változatlanul meghatározó lesz ágazatunk termelése a lakossági áruellátásban. Pótolnunk kell a szocialista exportunk 1984. évi elmaradásait, s tovább kell fokoznunk konvertibilis exportunkat. Az alapanyag ellátásában vállalataink sajnos hasonló feszültségek elébe néznek, mint 1984-ben. A szakszervezetek feladatáról szólva Turáni József elmondta, hogy nagy szerepük van az új irányítási és szabályozórendszer megismertetésében, gyakorlati alkalmazásában, s fontos feladatuk a gazdaságpolitikánknak megfelelő, a vállalati lehetőségekkel reálisan számoló, a dolgozók kezdeményezéseit figyelembe vevő tervek elkészítésében való részvétel. El kell érni továbbá, hogy a minőségi munkával, a piaci tevékenység javításával, az anyag, energia és munkaerő takarékos felhasználásával, a költségek csökkentésével, a textilipari vállalatok jövedelemteremtő képessége fokozatosan javuljon, a magasabb jövedelmezőség biztosítsa a dolgozók keresetének a végzett munkával arányos növekedését. A vállalati bérpolitika és gyakorlat kialakításánál — annak teljesítményösztönző jellege mellett — a szakszervezeti szervek vegyék figyelembe, hogy az új kategóriabesorolás az egyes munkakörökben az eddiginél jobban juttatja kifejezésre a szakma színvonalát, nehézségi fokát. A bérfejlesztés mértékét úgy kell meghatározni, hogy az gazdaságilag megalapozott és reálisan biztosítható legyen. Az elkövetkező időszakban szükség van arra is, hogy a szakszervezeti szervek javítsák, korszerűsítsék a termelést, gazdálkodást segítő tevékenységüket, használják ki a korábbi éveknél erőteljesebben lehetőségeiket, mozgósítási erejüket. A vállalatok gazdasági és társadalmi vezetői biztosítsanak a munkaversenymozgalom számára olyan mozgásteret, amelyben a kollektívák önkéntes vállalásai az éves tervben megjelölt és a menet közben fellépő feladatok eredményes teljesítését szolgálják. A napirend vitájában felszólalók megerősítették a minisztériumi főtanácsos és a szakszervezetünk titkára által elmondottakat. Többen kitértek a változatlanul égető létszámgondra, amely, egyes vállalatoknál már-már a termelés folyamatosságát zavarja. Mások abbeli örömüket fejezték ki, hogy a műszakpótlék emelése, a bérfejlesztés hatására mérséklődött a fluktáció, sok helyütt pedig jelentős eredményként könyvelik el, hogy a csökkenő létszám mellett is szinten tartották a termelést. Szinte valamennyi felszólaló úgy tett említést a jubileumi munkaversenyről, mint a termelés hathatós segítőjéről, a munkaverseny több helyen nagy lendületet adott a termelésnek, a törzsgárdatagok bizakodása, példás munkája magával ragadta az új dolgozókat is. A várható feladatokat — kétségtelen — feszítettnek, kemény helytállást követelőnek tartják a textilipari dolgozók, de többségük kész a jövőben is helytállást tanúsítani. Még akkor is, ha a felszólalók kertelés nélkül megfogalmazták, hogy a megfeszített munka, a más szakmákhoz viszonyított bérelmaradások, a három műszak terhei miatt a dolgozók olykor a tűréshatáron állnak, megértésük a népgazdaság gondjaival, feladataival szemben véges, helyzetük javítása érdekében — hasonlóan más szakmákhoz — központi intézkedésekre van szükség. Gondként nehezedik az ágazatra az alapanyag, az energia árának emelkedése is, s nem kedvez a jövő feladatai teljesítésének a géppark jelenlegi műszaki állapota. Többen hangsúlyozták a szakszervezeti szervek, tisztségviselők felelősségét az új vállalatirányítási formák bevezetésének előkészítésében, a vállalati tanácsok létrehozásában, a gazdálkodás-termelés segítésében a sok tekintetben megváltozott körülmények között. A hozzászólásokból az is kicsendült, hogy a dolgozók jó része a megfeszített munka mellett sem mondott le a művelődés, a sport kínálta lehetőségekről, amelyeket megteremteni a jövőben is változatlanul fontos szakszervezeti feladat lesz. A vita után a központi vezetőség állást foglalt az 1985. évi gazdasági terv megvalósítását segítő szakszervezeti feladatokról, majd dr. Martos Istvánné főtitkár előterjesztésében elfogadta a központi vezetőség 1985. évi programjára, az elnökség 1985 első félévi munkatervére vonatkozó javaslatot, illetve a tájékoztatót a két ülés között végzett főbb tevékenységről. Végezetül meghitt esemény tanúja volt a központi vezetőség. Bak Lajosnénak, szakszervezetünk osztályvezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából eredményes mozgalmi tevékenysége elismeréseként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta. A magas kitüntetést a december 18-i ülésen dr. Martos Istvánné főtitkár adta át Bak Lajosnénak. HORVÁTH ILDIKÓ Ülést tartott központi vezetőségünk Eredményes, de nem gondmentes évet zártunk Hogyan zárták a textilipar vállalatai az 1984-es esztendőt, sikerült-e elérni a tervekben meghatározott feladatokat, s mit tartogat számunkra az 1985-ös év? E nagy jelentőségű, szerteágazó téma szerepelt központi vezetőségünk december 18-i kibővített ülésének napirendjén, ahol megjelentek s szót kértek a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetői is.