Textilmunkás, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 FORINT 1988. JANUÁR | |___ ^ _ kitüntetés Turáni szakszervezetünk titkárát, nyugdíjba vonulása miatt, 1987. dacamber 16-án a központi vezetőség felmentette titkári tisztségéből — a központi vezetőségi tag-IMéDköztársdSag Elnöki ■ 8H8CS8 87 Apri* 118 Negyedike Érdem** renddel tüntette ki. Turáni József 1928-ban született. Kereskedelmi iskolai érettségit 1946-ban szerzett, 1956-ban a Számviteli Főiskolán, majd a MLEE szakosítóján végzett. A Textilfestőgyárban 1947- től 1963-ig dolgozott. Először segédmunkás, később üzemgazdász, majd osztályvezető volt. 1963-tól a Pamutnyomóipari Vállalat központjában a személyzeti oktatási főosztályt vezette, 1970-ben pedig a PNYV Pamutkikészítőgyár igazgatója lett. A TDSZ központi vezetőségének titkáraként, 1975-től a szakszervezet közgazdasági, szociálpolitikai teendőit irányította. Mint a TMTE elnökségének és végrehajtó bizottságának a tagja, a szakszervezet és az egyesület együttműködésének fejlesztését tartotta feladatának. Munkájáért többször részesült kitüntetésben. Kiváló Dolgozó és a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, a Munka Érdemrend ezüst, a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú, valamint a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetésekkel ismerték el gazdasági és politikai tevékenységét. TURÁNI JÓZSEF Groszmann Tibor, ötgyermekes családban, 1944-ben született. A Than Károly Könnyűipari Technikumban textilvegyész technikusként végzett. Első munkahelye — tanulmányi szerződés alapján — a Gyapjúmosó és Szövőgyár volt, ahol 1970-ben a vállalat szakszervezeti tanácsának függetlenített titkárává választották. Majd a vállalat jogutódjánál, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban töltötte be ezt a tisztséget 1977- ig. Közben vegyipari gépész üzemmérnöki oklevelet szerzett a Pollack Mihály Műszaki Főiskola levelező tagozatán. 1974-től az MSZMP Politikai Főiskoláján tanult az iparpolitikai szakon. 1977-től dolgozik a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének apparátusában. Központi vezetőségi titkárrá választása előtt a közgazdasági osztályt vezette. GROSZMANN TIBOR Az első napirendi pont előterjesztője CSEH JÓZSEF, ipari miniszterhelyettes és TURÁNI JÓZSEF, központi vezetőségünk titkára volt. CSEH JÓZSEF, a minisztérium írásos előterjesztését kiegészítve kiemelte, hogy a textilipar 1987-ben elért eredményei meghaladják a könnyűipar mutatószámait. Átlag fölött növelte termelését a pamutipar, a lenkenderipar, a gyapjúipar és a rövidáruipar. A megszigorított importanyag-ellátás ellenére a vállalatok termelése dinamikusan nőtt. Növekedett az ágazat konvertibilis exportja; ezt a vállalatok megfelelő alkalmazkodóképességgel, piacorientált gazdálkodással, a gyártmányszerkezet korszerűsítésével érték el. Jól segítette az export növelését az a komplex pályázati rendszer is, amelyben az év első három negyedévében 23,7 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában. Ugyanakkor előreláthatóan három-négy vállalat veszteségessé válásával kell számolni. A textilipar 1988-as évi kiemelt feladatai közé tartozik a termékszerkezet-fejlesztési folyamat határozott folytatása, a piacképes termékek hatékony előállítása, a kedvezőtlen jövedelmezőségű termékek visszaszorítása, a gyártmányfejlesztés gyorsítása. A textilipar piaci stratégiájának középpontjába változatlanul a konvertibilis export fokozását kell állítani, ugyanakkor törekedni kell a belföldi igények kielégítésére is, az olcsóbb és magasabb minőségű termékek széles választékának biztosításával. A témához kapcsolódó szakszervezeti állásfoglalás-tervezet kiegészítésekor TURÁNI JÓZSEF, bv-titkár mindvégig arra DR. MAROS ISTVÁNNÉ átadja a kitüntetést TURÁNI JÓZSEF- A Kender-Juta Nagyhalászi Gyárából SZABÓ IMRÉNÉ kv-tag sza- NEK váz (Fotók: KISS GYÖRGY) A megújulás szolgálatában központi vezetőségünk december 16-i ülésén a következő napirendi pontok szerepeltek: — Az 1987. évi gazdálkodás alakulása. Az 1988. évi termelést, gazdálkodást segítő szakszervezeti feladatok. — Jelentés a szövők helyzetének élet- és munkakörülményeinek alakulásáról. Javaslat a szükséges feladatokra; — A TDSZ kv-határozata az új szakszervezeti tagdíjrendszer bevezetésére, a kv hatáskörébe tartozó kérdések meghatározására; — Tájékoztató a központi vezetőség két ülése között végzett főbb tevékenységről; — Személyi előterjesztések: figyelmeztetett, hogy a szakszervezet a dolgozó ember oldaláról tudja leghatékonyabban segíteni a kibontakozást, a gazdasági munka segítésekor tehát nagyon oda kell figyelni arra, hogy az ágazatban dolgozók élet- és munkakörülményei a népgazdasági szinten megfogalmazottaknál ne legyenek kedvezőtlenebbek. E törekvést tükrözi szakszervezetünk állásfoglalása is, amely az eredmények felsorakoztatása mellett egyben a textilipari dolgozóknak kijáró köszönetét is megfogalmazza. Köztudott ugyanis, hogy az ágazat 1987. évi produktuma a dolgozók áldozatvállalása nélkül nem jöhetett volna létre; az 5 százalékot meghaladó létszámfogyás következtében a kollektívák csak többletterhek vállalásával nyújthatták az elvárt teljesítményt. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a textilipar strukturális átalakítása — amelynek kedvező folyamatai már 1987-ben megindultak —, 1988-ban már csak kényszerlépések útján folytatható. Az export és a belföldi ellátás imént felvázolt követelményeit szem előtt tartva, valamint az ár- és adórendszer változását figyelembe véve, a vállalatoknak az 1988. évi tervelképzeléseiket más szemléletben kell elkészíteniük. A szakszervezeti testületek feladata, hogy segítsék a reális, politikailag elviselhető, megalapozott tervjavaslatok kidolgozását. Meg kell találni a kibontakozás minden lehetséges eszközét, mind a műszaki, mind a keresetfejlesztés területén, el kell érni, hogy az éves térben megfogalmazódjanak a bérpolitika főbb célkitűzései, a teljesítmény fokozásának ösztönzési elvei és keretei. Fontos feladatnak tartja a szakszervezet annak elemzését is, hogy azonos teljesítmények esetében valóban biztosított legyen a nettó kereset változatlansága. A textiles ágazat is számol a várható foglalkoztatási gondokkal, szakszervezetünk azonban arra törekszik, hogy a feszültségek a lehető legkisebb mértékűek legyenek. Továbbra is cél a szociális ellátás szintentartása, a munkakörülmények lehetőség szerinti javítása. Az elkövetkező évek gazdasági sikere, a jövő év feladatainak elérése elképzelhetetlen a vállalati kollektívák, ezen belül a szocialista brigádok tenniakarása nélkül. Keresni kell tehát minden olyan lehetőséget, amellyel a dolgozók mind szélesebb csoportjai bevonhatók a vállalati célkitűzések teljesítésébe. A szakszervezeti testületeket és tisztségviselőket a termelést, gazdálkodást segítő tevékenységük során az vezérelte, hogy csak tartósan stabil gazdasági alapok teremthetnek forrást az eredményes érdekképviseletnek, érdekvédelemnek. Az előterjesztést követő vitában a hozzászólók kifejtették, hogy máris érezhető a pályázati rendszerek pozitív hatása, például a bérfejlesztésben. Szó esett a dolgozó kollektívák áldozatvállalásáról, ugyanakkor arról is, hogy fogytán vannak a tartalékok. A Rábatext vezérigazgatója úgy fogalmazott, hogy nem kell misztikusan kettéválasztani a célokat és a feltételeket, hanem azokat pontosan meg kell fogalmazni és összhangba hozni. A hozzászólók azt is felvetették, hogy nem kell feltétlenül megvárni egy termékszerkezet-váltás megvalósításához azt, hogy a vállalat tönkremenjen. Ez a tevékenység folyamatos kell hogy legyen. Az ipari miniszterhelyettes és a bv-titkár vitaösszefoglalója után a vezető testület elfogadta az állásfoglalás-tervezetet. Majd a központi vezetőség a szövők helyzetéről, élet- és munkakörülményeinek alakulásáról szóló jelentést vitatta meg. Ezután AIGNER FERENCNÉ, szakszervezetünk titkára előterjesztette a tagdíjfizetés új rendjéről, a bérlistán való levonásról szóló javaslatot, melyet a központi vezetőség elfogadott, majd tudomásul vette DR. MARTOS ISTVÁNNÉ főtitkár tájékoztatóját a két ülés között végzett főbb tevékenységről. Végül a testület személyi kérdésben döntött. HORVÁTH ILDIKÓ Vélemények a szövők helyzetéről A szövők országos helyzetét, élet- és munkakörülményeik égető gondjait tárgyilagos, sokrétű jelentésben tárta fel és összegezte a Textilipari Dolgozók Szakszervezete. A foglalkoztatottak létszámát tekintve kicsiny, ám annál meghatározóbb szerepet játszó réteg jelenét és jövőjét alaposan áttekintő elemzés nemcsak a gondok tudatosítására vállalkozott, hanem ezek megoldására is ésszerű és megszívlelendő javaslatokat tett. Az ágazati szakszervezeti központi vezetőségi ülésen az e témához hozzászólók valamennyien egyetértettek azzal, hogy a vitára bocsátott jelentés az előbb vázolt erényekről tanúskodik. Az ágazati szakszervezet vezető testülete mellett dolgozó ifjúsági tanács képviselője CZEBEI LAJOSNÉ, az ifjúsági tanács véleményét és állásfoglalását ismertetve többek között felhívta arra az ellentmondásra a figyelmet, hogy míg egyes vállalatoknál a kapacitás hiánya vagy más okok miatt vevőket küldenek el, addig több helyen a megrendelések csökkenésére hivatkozva gyárakat, üzemeket szüntetnek meg. Javaslatuk szerint ezen ellentmondásos helyzet feloldását szolgálná, ha az Ipari Minisztérium az érdekelt külkereskedelmi vállalatokkal és az ágazati szakszervezettel együttműködve bejelentési kötelezettségre alapozott koordinációs tevékenységet alakítana ki. Az e feladattal megbízottak segíthetnék a megszüntetett szövödék gépeinek és berendezéseinek a textiliparon belüli átcsoportosítását és hasznosítását is. A szakmai utánpótlás helyzetéről szólva hangsúlyozta, hogy továbbra is indokolt a hároméves képzési idő, annál is inkább, mivel a fiataloknak szervezetileg, szellemileg és lelkileg egyaránt fel kell készülniük a szakmára, a munkás hétköznapokra. A végzett szakmunkások fogadását, a kollektívákba való beilleszkedésüket az ifjúsági tagozatok továbbra is segítsék. Az ifjúsági tanács véleménye szerint a szövők nehéz munkájának, magas terhelésének és a kedvezőtlen munkakörülményeknek az elismerése kell hogy tükröződjön az e munkát végzők alapbérében is, s ennek elodázására az sem lehet mentség, hogy a vállalatok nem képesek erre saját erőből. Az ifjúsági tanács véleményét és állásfoglalását az ülés végén a jelenlévők döntése alapján mellékletként csatolták a határozati javaslathoz. KOLLÁR ENIKŐ, a Magyar Selyemipar Vállalat vszb-titkára szerint való igaz, hogy a teljesítmények további fokozása a normák szorításával már nem érhetők el, a terhelések növekedésével egy bizonyos határon túl sem a teljesítmények, sem a keresetek nem emelkednek arányosan, sőt a minőség romlásával még csökkenhetnek is. Szólt az asszonyok, gyermekes anyák túlzott terheléséről, s ennek egészségromboló hatásáról is. Az egészségtelen, önkizsákmányoló munkavégzés, a hátrányos munkakörülmények, az örökös feszített tempó egyaránt azt indokolják, hogy a szövők továbbra is nyugdíjkorkedvezményt kapjanak, mondta BENEDETTINÉ OBRANKOVICS TERÉZIA, a Rábatext vszb-titkára. A nyugdíjrendszer jövő évi változásakor különösen ügyelni kell arra, hogy ez a kedvezmény valami módon el ne vesszen. LÉRÁNT KÁROLYNÉ, a Pápai Textilgyár szakszervezeti bizottságának munkatársa azokról a lehetőségekről beszélt, amelyekkel a létszámcsökkenés ellensúlyozható. Egyszerű megoldásokat ismertetett. A létszámcsökkenés ellen a pápaiak úgy küzdenek, hogy a hagyományos gépeiket úgymond „családokhoz” kihelyezve bérmunkásokat foglalkoztatnak. A házi szövést, a bérszövést nemcsak a gyár dolgozói vállalják, hanem sok külső cég, közöttük nem egy termelőszövetkezet is. Másik megoldásként a m munkák mind feszítettebb kihasználása, igénybevétele kínálkozik. Ezekkel a módszerekkel azonban csak ideig-óráig lehet ellensúlyozni a létszámhiányt, a csökkenő utánpótlást, és korántsem nevezhetők valódi, hosszú távra szóló megoldásnak. A szövőmunka elvárható és reális anyagi megbecsülését szorgalmazta BÁRDOS ISTVÁNNÉ, a Kender-Juta és Politextil Vállalat vszb-titkára, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a vállalatok maguk is sokat tehetnek azért, hogy a szövők munkakörülményei javuljanak, s keresetük is gyarapodjon. Jobb előkészítéssel, munkaszervezéssel, egyenletesebb terheléssel, a gépek rendszeresebb karbantartásával mindez elérhető, de mihamarabb szükség lenne arra is, hogy azoknak a dolgozóknak, akiknek a munkája a szövők mennyiségi és minőségi teljesítését alapvetően meghatározzák, az anyagi ösztönzését a szövők teljesítményéhez kapcsolják. MEZŐVÁRI GYULA CZEBEI LAJOSNÉ LÉRÁNT KÁROLYNÉ KOLLÁR ENIKŐ BENEDESTINÉ BARDOS ISTVÁNNÉ Minden kedves olvasónknak békés, boldog új esztendőt kívánunk!