Textilmunkás, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 FORINT 1988. JANUÁR | |___ ^ _ kitüntetés Tu­ráni szakszervezetünk tit­­kárát, nyugdíjba vo­nulása miatt, 1987. dacamber 16-án a központi vezetőség felmentette titkári tisztségéből — a köz­ponti vezetőségi tag-IMéDköztársdSag El­nöki ■ 8H8CS8 87 Apri* 118 Negyedike Érdem** renddel tüntette ki. Turáni József 1928-ban született. Kereskedelmi isko­lai érettségit 1946-ban szer­zett, 1956-ban a Számviteli Főiskolán, majd a MLEE sza­kosítóján végzett. A Textilfestőgyárban 1947- től 1963-ig dolgozott. Először segédmunkás, később üzem­gazdász, majd osztályvezető volt. 1963-tól a Pamutnyomó­ipari Vállalat központjában a személyzeti oktatási főosz­tályt vezette, 1970-ben pedig a PNYV Pamutkikészítőgyár igazgatója lett. A TDSZ központi vezetősé­gének titkáraként, 1975-től a szakszervezet közgazdasági, szociálpolitikai teendőit irá­nyította. Mint a TMTE elnök­ségének és végrehajtó bizott­ságának a tagja, a szakszer­vezet és az egyesület együtt­működésének fejlesztését tar­totta feladatának. Munkájáért többször része­sült kitüntetésben. Kiváló Dolgozó és a Könnyűipar Ki­váló Dolgozója, a Munka Ér­demrend ezüst, a Szakszerve­zeti Munkáért arany fokoza­tú, valamint a Felszabadulá­si Jubileumi Emlékérem ki­tüntetésekkel ismerték el gazdasági és politikai tevé­kenységét. TURÁNI JÓZSEF Groszmann Tibor, ötgyer­mekes családban, 1944-ben született. A Than Károly Könnyűipari Technikumban textilvegyész technikusként végzett. Első munkahelye — tanulmányi szerződés alap­ján — a Gyapjúmosó és Szö­vőgyár volt, ahol 1970-ben a vállalat szakszervezeti taná­csának függetlenített titkárá­vá választották. Majd a válla­lat jogutódjánál, a Hazai Fé­sűsfonó és Szövőgyárban töl­tötte be ezt a tisztséget 1977- ig. Közben vegyipari gépész üzemmérnöki oklevelet szer­zett a Pollack Mihály Műsza­ki Főiskola levelező tagoza­tán. 1974-től az MSZMP Politi­kai Főiskoláján tanult az iparpolitikai szakon. 1977-től dolgozik a Textilipari Dolgo­zók Szakszervezetének appa­rátusában. Központi vezető­ségi titkárrá választása előtt a közgazdasági osztályt ve­zette. GROSZMANN TIBOR Az első napirendi pont előter­jesztője CSEH JÓZSEF, ipari mi­niszterhelyettes és TURÁNI JÓ­ZSEF, központi vezetőségünk tit­kára volt. CSEH JÓZSEF, a mi­nisztérium írásos előterjesztését kiegészítve kiemelte, hogy a tex­tilipar 1987-ben elért eredményei meghaladják a könnyűipar mu­tatószámait. Átlag fölött növelte termelését a pamutipar, a len­­kenderipar, a gyapjúipar és a rö­vidáruipar. A megszigorított im­portanyag-ellátás ellenére a válla­latok termelése dinamikusan nőtt. Növekedett az ágazat kon­vertibilis exportja; ezt a vállala­tok megfelelő alkalmazkodóké­pességgel, piacorientált gazdálko­dással, a gyártmányszerkezet korszerűsítésével érték el. Jól se­gítette az export növelését az a komplex pályázati rendszer is, amelyben az év első három ne­gyedévében 23,7 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában. Ugyanakkor előre­láthatóan három-négy vállalat veszteségessé válásával kell szá­molni. A textilipar 1988-as évi kiemelt feladatai közé tartozik a termék­szerkezet-fejlesztési folyamat ha­tározott folytatása, a piacképes termékek hatékony előállítása, a kedvezőtlen jövedelmezőségű ter­mékek visszaszorítása, a gyárt­mányfejlesztés gyorsítása. A tex­tilipar piaci stratégiájának kö­zéppontjába változatlanul a kon­vertibilis export fokozását kell ál­lítani, ugyanakkor törekedni kell a belföldi igények kielégítésére is, az olcsóbb és magasabb minősé­gű termékek széles választéká­nak biztosításával. A témához kapcsolódó szak­­szervezeti állásfoglalás-tervezet kiegészítésekor TURÁNI JÓ­ZSEF, bv-titkár mindvégig arra DR. MAROS ISTVÁNNÉ átadja a kitüntetést TURÁNI JÓZSEF- A Kender-Juta Nagyhalászi Gyárából SZABÓ IMRÉNÉ kv-tag sza- NEK váz (Fotók: KISS GYÖRGY) A megújulás szolgálatában központi vezetőségünk december 16-i ülésén a következő napi­rendi pontok szerepeltek: — Az 1987. évi gazdálkodás alakulása. Az 1988. évi termelést, gazdálkodást segítő szakszervezeti feladatok. — Jelentés a szövők helyzetének élet- és munkakörülményei­nek alakulásáról. Javaslat a szükséges feladatokra; — A TDSZ kv-határozata az új szakszervezeti tagdíjrendszer bevezetésére, a kv hatáskörébe tartozó kérdések meghatározására; — Tájékoztató a központi vezetőség két ülése között végzett főbb tevékenységről; — Személyi előterjesztések: figyelmeztetett, hogy a szakszer­vezet a dolgozó ember oldaláról tudja leghatékonyabban segíteni a kibontakozást, a gazdasági munka segítésekor tehát nagyon oda kell figyelni arra, hogy az ágazatban dolgozók élet- és mun­kakörülményei a népgazdasági szinten megfogalmazottaknál ne legyenek kedvezőtlenebbek. E tö­rekvést tükrözi szakszervezetünk állásfoglalása is, amely az ered­mények felsorakoztatása mellett egyben a textilipari dolgozóknak kijáró köszönetét is megfogal­mazza. Köztudott ugyanis, hogy az ágazat 1987. évi produktuma a dolgozók áldozatvállalása nélkül nem jöhetett volna létre; az 5 szá­zalékot meghaladó létszámfogyás következtében a kollektívák csak többletterhek vállalásával nyújt­hatták az elvárt teljesítményt. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a textilipar strukturális át­alakítása — amelynek kedvező folyamatai már 1987-ben megin­dultak —, 1988-ban már csak kényszerlépések útján folytatha­tó. Az export és a belföldi ellátás imént felvázolt követelményeit szem előtt tartva, valamint az ár- és adórendszer változását figye­lembe véve, a vállalatoknak az 1988. évi tervelképzeléseiket más szemléletben kell elkészíteniük. A szakszervezeti testületek fel­adata, hogy segítsék a reális, poli­tikailag elviselhető, megalapozott tervjavaslatok kidolgozását. Meg kell találni a kibontakozás min­den lehetséges eszközét, mind a műszaki, mind a keresetfejlesztés területén, el kell érni, hogy az éves térben megfogalmazódjanak a bérpolitika főbb célkitűzései, a teljesítmény fokozásának ösztön­zési elvei és keretei. Fontos feladatnak tartja a szakszervezet annak elemzését is, hogy azonos teljesítmények ese­tében valóban biztosított legyen a nettó kereset változatlansága. A textiles ágazat is számol a vár­ható foglalkoztatási gondokkal, szakszervezetünk azonban arra törekszik, hogy a feszültségek a lehető legkisebb mértékűek le­gyenek. Továbbra is cél a szociá­lis ellátás szintentartása, a mun­kakörülmények lehetőség szerin­ti javítása. Az elkövetkező évek gazdasági sikere, a jövő év feladatainak el­érése elképzelhetetlen a vállalati kollektívák, ezen belül a szocialis­ta brigádok tenniakarása nélkül. Keresni kell tehát minden olyan lehetőséget, amellyel a dolgozók mind szélesebb csoportjai bevon­hatók a vállalati célkitűzések tel­jesítésébe. A szakszervezeti testületeket és tisztségviselőket a termelést, gaz­dálkodást segítő tevékenységük során az vezérelte, hogy csak tar­tósan stabil gazdasági alapok te­remthetnek forrást az eredmé­nyes érdekképviseletnek, érdek­­védelemnek. Az előterjesztést követő vitá­ban a hozzászólók kifejtették, hogy máris érezhető a pályázati rendszerek pozitív hatása, példá­ul a bérfejlesztésben. Szó esett a dolgozó kollektívák áldozatválla­lásáról, ugyanakkor arról is, hogy fogytán vannak a tartalékok. A Rábatext vezérigazgatója úgy fogalmazott, hogy nem kell misz­tikusan kettéválasztani a célokat és a feltételeket, hanem azokat pontosan meg kell fogalmazni és összhangba hozni. A hozzászólók azt is felvetették, hogy nem kell feltétlenül megvárni egy termék­szerkezet-váltás megvalósításá­hoz azt, hogy a vállalat tönkre­menjen. Ez a tevékenység folya­matos kell hogy legyen. Az ipari miniszterhelyettes és a bv-titkár vitaösszefoglalója után a vezető testület elfogadta az állás­foglalás-tervezetet. Majd a köz­ponti vezetőség a szövők helyze­téről, élet- és munkakörülményei­nek alakulásáról szóló jelentést vitatta meg. Ezután AIGNER FERENCNÉ, szakszervezetünk titkára előter­jesztette a tagdíjfizetés új rendjé­ről, a bérlistán való levonásról szóló javaslatot, melyet a közpon­ti vezetőség elfogadott, majd tu­domásul vette DR. MARTOS ISTVÁNNÉ főtitkár tájékoztató­ját a két ülés között végzett főbb tevékenységről. Végül a testület személyi kér­désben döntött. HORVÁTH ILDIKÓ Vélemények a szövők helyzetéről A szövők országos helyzetét, élet- és munkakörülményeik égető gondjait tárgyilagos, sokrétű jelen­tésben tárta fel és összegezte a Textilipari Dolgozók Szakszervezete. A foglalkoztatottak létszámát te­kintve kicsiny, ám annál meghatározóbb szerepet játszó réteg jelenét és jövőjét alaposan áttekintő elem­zés nemcsak a gondok tudatosítására vállalkozott, hanem ezek megoldására is ésszerű és megszívlelen­dő javaslatokat tett. Az­ ágazati szakszervezeti központi vezetőségi ülésen az e témához hozzászólók valamennyien egyetértettek azzal, hogy a vitára bocsátott jelentés az előbb vázolt erényekről tanúsko­dik. Az ágazati szakszervezet vezető testülete mellett dolgozó ifjúsági tanács képviselője CZEBEI LA­­JOSNÉ, az ifjúsági tanács véle­ményét és állásfoglalását ismer­tetve többek között felhívta arra az ellentmondásra a figyelmet, hogy míg egyes vállalatoknál a kapacitás hiánya vagy más okok miatt vevőket küldenek el, addig több helyen a megrendelések csökkenésére hivatkozva gyára­kat, üzemeket szüntetnek meg. Javaslatuk szerint­ ezen ellent­mondásos helyzet feloldását szol­gálná, ha az Ipari Minisztérium az érdekelt külkereskedelmi vál­lalatokkal és az ágazati szakszer­vezettel együttműködve bejelen­tési kötelezettségre alapozott ko­ordinációs tevékenységet alakíta­na ki. Az e feladattal megbízottak segíthetnék a megszüntetett szö­­vödék gépeinek és berendezései­nek a textiliparon belüli átcsopor­tosítását és hasznosítását is. A szakmai utánpótlás helyzeté­ről szólva hangsúlyozta, hogy to­vábbra is indokolt a hároméves képzési idő, annál is inkább, mi­vel a fiataloknak szervezetileg, szellemileg és lelkileg egyaránt fel kell készülniük a szakmára, a munkás hétköznapokra. A vég­zett szakmunkások fogadását, a kollektívákba való beilleszkedé­süket az ifjúsági tagozatok to­vábbra is segítsék. Az ifjúsági tanács véleménye szerint a szövők nehéz munkájá­nak, magas terhelésének és a kedvezőtlen munkakörülmények­nek az elismerése kell hogy tük­röződjön az e munkát végzők alapbérében is, s ennek elodázá­sára az sem lehet mentség, hogy a vállalatok nem képesek erre sa­ját erőből. Az ifjúsági tanács véle­ményét és állásfoglalását az ülés végén a jelenlévők döntése alap­ján mellékletként csatolták a ha­tározati javaslathoz. KOLLÁR ENIKŐ, a Magyar Selyemipar Vállalat vszb-titkára szerint való igaz, hogy a teljesítmények to­vábbi fokozása a normák szorítá­sával már nem érhetők el, a ter­helések növekedésével egy bizo­nyos határon túl sem a teljesítmé­nyek, sem a keresetek nem emel­kednek arányosan, sőt a minőség romlásával még csökkenhetnek is. Szólt az asszonyok, gyermekes anyák túlzott terheléséről, s en­nek egészségromboló hatásáról is.­­ Az egészségtelen, önkizsákmá­nyoló munkavégzés, a hátrányos munkakörülmények, az örökös feszített tempó egyaránt azt indo­kolják, hogy a szövők továbbra is nyugdíjkorkedvezményt kapja­nak, mondta BENEDETTINÉ OBRANKOVICS TERÉZIA, a Rábatext vszb-titkára. A nyugdíj­­rendszer jövő évi változásakor különösen ügyelni kell arra, hogy ez a kedvezmény valami módon el ne vesszen. LÉRÁNT KÁROLYNÉ, a Pá­pai Textilgyár szakszervezeti bi­zottságának munkatársa azokról a lehetőségekről beszélt, ame­lyekkel a létszámcsökkenés ellen­súlyozható. Egyszerű megoldáso­kat ismertetett. A létszámcsökke­nés ellen a pápaiak úgy küzde­nek, hogy a hagyományos gépei­ket úgymond „családokhoz” kihe­lyezve bérmunkásokat foglalkoz­tatnak. A házi szövést, a bérszö­vést nemcsak a gyár dolgozói vál­lalják, hanem sok külső cég, kö­zöttük nem egy termelőszövetke­zet is. Másik megoldásként a m munk­ák mind feszítettebb ki­használása, igénybevétele kínál­kozik. Ezekkel a módszerekkel azonban csak ideig-óráig lehet el­lensúlyozni a létszámhiányt, a csökkenő utánpótlást, és koránt­sem nevezhetők valódi, hosszú távra szóló megoldásnak. A szövőmunka elvárható és re­ális anyagi megbecsülését szor­galmazta BÁRDOS ISTVÁNNÉ, a Kender-Juta és Politextil Válla­lat vszb-titkára, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a vállalatok maguk is sokat tehetnek azért, hogy a szövők munkakörülmé­nyei javuljanak, s keresetük is gyarapodjon. Jobb előkészítéssel, munkaszervezéssel, egyenlete­sebb terheléssel, a gépek rend­szeresebb karbantartásával mindez elérhető, de mihamarabb szükség lenne arra is, hogy azok­nak a dolgozóknak, akiknek a munkája a szövők mennyiségi és minőségi teljesítését alapvetően meghatározzák, az anyagi ösztön­zését a szövők teljesítményéhez kapcsolják. MEZŐVÁRI GYULA CZEBEI LAJOSNÉ LÉRÁNT KÁROLYNÉ KOLLÁR ENIKŐ BENEDESTINÉ BARDOS ISTVÁNNÉ Minden kedves olvasónknak békés, boldog új esztendőt kívánunk!

Next