Textilmunkás, 1990 (34. évfolyam, 1-11. szám)
1990-01-01 / 1. szám
A szakszervezet nem kívánja eljátszani a bólogató szerepet Elszegényedés helyett — érdemi intézkedéseket A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Megtartotta XXVII. kongresszusát a Textilipari Dolgozók Szakszervezete December 9—10-én 225 küldött részvételével megtartotta XXVII. kongresszusát a Textilipari Dolgozók Szakszervezete. A SZOT Központi Iskolában megrendezett kétnapos eseményen részt vett CSIKÓS PÁL, a SZOT titkára és CSEH JÓZSEF ipari miniszterhelyettes is. APRÓ JÓZSEF elnöki megnyitója után hosszas ügyrendi vita következett. Ennek elfogadását követően DR. MARTOS ISTVÁNNÉ főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a központi vezetőség írásos jelentéséhez. Mint DR. MARTOS ISTVÁNNÉ mondta, a textiliparban dolgozók sem mentesek az országban uralkodó rossz közhangulattól. Napjaink fő politikai törekvéseivel egyetértenek, de ugyanakkor erejükön felül teljesítenek, elviselhetetlen körülmények között élnek és dolgoznak; azt tapasztalják, hogy a megoldatlan gazdasági és szociális nehézségek további katasztrófával fenyegetnek. Az igazán lényeges gazdasági kérdések ma sincsenek a kormányzati, politikai munka középpontjában. Ehelyett hatalmi harc folyik a pártok, politikai tömörülések között. A tagság úgy érzi, nincs lehetősége az események alakítására. Nyomasztja a textilipar helyzete, jövőjének alakulása, az infláció, a bérek és a nyugdíjak reálértékének csökkenése. A természetbeni juttatás nettó 1500 forint lett A kérdésre, hogy mit csinált eközben a szakszervezet, dr. Martos Istvánné a következőket felelte: számos esetben közreműködött egyes vállalatok felszámolásának megakadályozása, pénzügyi szanálása rendezésében, hogy az ott dolgozó emberek ne kerüljenek az utcára; konkrét szakmai segítséget adott számos új vállalkozási forma, rt. kialakításához, ennek során még sztrájkot is megelőzött a szakszervezet a közreműködésével. Eljárt csoportos korengedményes nyugdíjazások ügyében. Közreműködött az 1989. évi gazdasági terv és szabályozók kialakításában, eljárt a kereskedelmi tárcánál a hazai ipar védelmében. A főtitkár ezután arról beszélt, hogy miután a kormányzat elzárkózott a béradó eltörlésétől, illetve a minimális adókedvezmény biztosításától is, törekvéseik középpontjába a személyi jövedelemadó csökkentését állították. Látva, hogy béradókedvezményt nem tud elérni a szakszervezet, a továbbiakban a textilipari természetbeni juttatás felemelését kezdeményezte. Ennek eredményeként ma minden textiles dolgozó évi nettó 1500 forintot kap ilyen címen. Dr. Martos Istvánná Hangszín A kongresszusi terem levegőjéből érezni lehetett azt a fokozódó kíváncsiságot, amivel a küldöttek várták Martos Istvánná szóbeli kiegészítését. Hogy mit mondott a főtitkár, azt hallottuk, olvastuk s itt a lapban is újra átböngészthetjük. Hogy hogyan mondta bevezető előadását a szónok, azt csak azok érzékelhették igazán, akik jelen voltak. Mert a hangszín is fontos, hiszen sok mindent elárul. Milyen volt ez a hangszín ? Kemény. Meglehetősen ingerült, dacos, helyenkéntmérges, keserű. Benne volt az egész iparág feszültségekkel terhes válságos állapota, a textiles dolgozók élet- és munkakörülményeinek elfogadhatatlanul mostoha, kilátástalannak tűnő helyzete. Martosné hangszíneiben a gyötrelmes valóság, a jövőért aggódás, a vívódó, jobbító harcosság fejeződött ki. 1990. JANUÁR XXXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 4 FORINT Az első taps Mikor csattant fel az első taps a főtitkári beszámoló hallgatásakor? Amikor ezt mondta Martos Istvánná:.......Halaszthatatlan, hogy kongresszusunk határozott felszólítást küldjön a kormány elnökének a felvetett kérdésekben. Kifogásoljuk, hogy ígérete ellenére hónapok óta nincs ideje tárgyalóasztalhoz ülni a szakszervezetek ágazati képviselőivel. Ez annál feltűnőbb, mert arra van ideje, hogy különböző kis létszámú politikai tömörülések képviselőivel sorozatosan konzultáljon". Megkezdődött az ágazat spontán leépülése • Az előző kongresszuson még azt állapíthatták meg a küldöttek, hogy a textilipar maradéktalanul eleget tett a vele szemben támasztott követelményeknek. Azóta megkezdődött az ágazat spontán leépülése. A túlzott igénybevétel, az ipartól elmaradó alacsony bérek miatt tovább csökkent a foglalkoztatottak száma. Az Állami Tervbizottság 1987- ben áttekintette az ágazat helyzetét, értékelése megegyezett a szakszervezet minősítésével. Azonban érdemi intézkedés a kormányzati szervek részéről nem történt. Egyetlen kézzelfogható eredmény, hogy 1987-ben 300 millió forintot, 1989-ben 150 millió forintot irányzott elő a népgazdasági terv a textil- és textilruházati ipar szerkezet- és szervezetátalakításának elősegítésére, 30 millió forintot pedig bérpreferenciára, amelyből 17 vállalat részesült. A bérelmaradás már 2000 forintra nőtt Mint dr. Martos Istvánné elmondta, a nyereségcsökkenés, a magas elvonás, a restriktív hitelpolitika, a rubelexport-szabályozás állandó, utólagos szigorítása, a forint leértékelése, az egész gazdasági környezet tovább szűkítette a vállalatok mozgásterét. A fejlesztések hiánya miatt nem javul a versenyképesség, az exportban az érdekeltség nem kielégítő. Számos vállalat válsághelyzetben van, bizonytalan a dolgozók jövője. A bérek ipari átlagtól való elmaradása mára 2000 forintra nőtt. Tűrhetetlen, hogy a tagság 40 százaléka olyan keresettel rendelkezik, amely nem esik személyi jövedelem alá és 25 ezer dolgozó bérét érintette a november elsejével életbe léptetett határozat, amely a minimális béreket 4000 forintra növelte. Nem érkezett érdemi válasz! Keserűen említette meg dr. Martos Istvánná, hogy a kormányfőnek küldött levelére, amelyben a tagság súlyos gondjairól, az ágazat nehéz helyzetéről írtak, s határozottan igényelték a feszültség feloldására az intézkedést, nem érkezett érdemi válasz. Nagy taps kísérte a főtitkár megjegyzését, miszerint a kormány elnökének nincs ideje az ágazati szakszervezetekkel tárgyalóasztalhoz ülnie, de arra igen, hogy egész kis létszámú, különböző politikai tömörülések képviselőivel sorozatosan konzultáljon. Meggyőződésünk, mondta, hogy a kormány nem tud az infláció mértékére garanciát vállalni, akkor felelőtlenség részéről kivenni a vállalatok kezéből a szabad bérmegállapítás lehetőségét. A szakszervezet nem fogadja el a kormányzat azon kifogásait, hogy a bérliberalizmus bevezetése 10 milliárd forint költségvetési adóbevétel kiesést okozna, s ezt az állami kassza nem viseli el. Mi meg azt nem viseljük el, mondta dr. Martos Istvánné, hogy ezen adóbevételek is hozzájárulnak a költségvetési, szolgáltató ágazatok kiemelt bérfejlesztéséhez. A szakszervezet követeli, hogy ezt a költségvetés-kiesést a kormány más eszközökből biztosítsa. A főtitkár javasolta, hogy a követeléseket még a decemberi parlamenti ülésszak előtt küldjék meg a kormányfő részére. A szakszervezet csak a tagságnak tartozik elszámolással A mozgalom helyzetéről szólva kifejtette, hogy a tagság független, demokratikus, nyitott, önálló szakszervezetet akar, amely csak a tagságnak tartozik elszámolással. A tagság megérti a kettős funkció elvetését, de igényli az érték- és munkahelyteremtő tevékenység megőrzését. Leszögezte, hogy sem a pártok, sem a kormányzat részéről nincs megértés a szakszervezeti mozgalom iránt, a kormányzat a szociális demagógia vádjával illeti a szakszervezeteket és „csakazértis” intézkedések sorozatával sújtja a tagságot és a tisztségviselőket. Pedig be kell látnia, hogy a mozgalom nem kívánja többé eljátszani a megértő, bólogató szerepet. Eredménynek könyvelte el viszont a főtitkár, hogy a kormányzat számos szakszervezeti követelést mérlegelt, visszalépett például a jogsegélyszolgálat megszüntetésétől is, törvényes keretek között garantálja a szakszervezeti tisztségviselők jogvédelmét, további 140 millió forinttal támogatja az üdültetést, s ami különösen jelentős, a kormányzat elállt a szakszervezeti tagdíjak adómentességének megszüntetési szándékától. Juttatások Végül a főtitkár a szakszervezet pénzgazdálkodásáról szólt. Mint mondta, növelték a központi segélyezésre fordítható összeget, szolidaritási alapot hoztak létre, támogatták a nagycsaládosokat, hozzájárultak az üdültetési térítési díjakhoz. Dr. Martos Istvánná az alábbiakkal zárta le szóbeli kiegészítőjét: ..Közösen kell kialakítanunk egy valós, az egységre, szolidaritásra épülő szakszervezetet, amely erős szövetségen alapuló, közösen kialakított program megvalósításáért határozottan, elkötelezetten harcol, vállalja a küzdelmet és ehhez van önbizalma, önbecsülése". A kongresszus krónikáját írta: HORVÁTH ILDIKÓ A mozaikok szerzője: KÁRPÁTI SÁNDOR A felvételeket készítette: KISS GYÖRGY