Textilmunkás, 1990 (34. évfolyam, 1-11. szám)
1990-01-01 / 1. szám
TEXTILMUNKÁS 1990. JANUÁR 2 . VITA A munkaerő ára Szentgotthárdon A beszámoló feletti vitában elsőként DEVECSERI LÁSZLÓNÉ, a Magyar Selyemipari Vállalat Szentgotthárdi Szövőgyárának küldötte kért szót. Keserűen beszélt a munkaerő áráról, amely náluk úgy fest, hogy 1400 aktív dolgozójuk közül 800-nak 6000 forint, vagy az alatt van a bruttó keresete. Kifogásolta, hogy a gazdasági összeomlás szélén politikai harcokkal telnek az értékes napok, nem csoda, hogy megrendült a textilmunkások hite. El kell jutni a felismeréshez, mondta a küldött, hogy a munkaerő elengedhetetlen feltétele a termelésnek. De ha már ide jutott az ország, akkor mindenki nézzen szembe a nehézségekkel, mindenki legyen türelmes, hiszen egyes rétegek ma is kiharcolhatják a béremelésüket. Devecseri Lászlóné Versenysemlegességet! KOVÁCS JÁNOS, a Latex vszb-titkára a gyárkapun kívüli érdekvédelem jelentőségét hangsúlyozta. Mint mondotta, a versenysemlegesség megvalósítása közvetett módon kapcsolódik a munkahelyek védelméhez. Szerinte az importból való nyersanyagokat és késztermékeket azonos adó alá kellene venni. Mert ha a késztermék kivételt élvez, az a hazai iparnak árt. Versenysemlegességet kell igényelni, hogy ne veszítsük el a munkahelyeket. Kovács János a szakszervezet legjelentősebb érdekvédelmi munkájának nevezte ezt. A reálbérek értékének védelméről kifejtette, hogy biztosítani kell a legkiszolgáltatottabb réteg, a nyugdíjasok nyugdíj-reálértékének megvédését, a megélhetés garanciáit. Mint a hozzászóló elmondta, morális és politikai kérdés egyben, hogy a háborút, majd az újjáépítést átélt nemzedék öregségére újra szenvedésre kényszerül. Kovács János „Nem mi akartuk, utasítottak bennünket!" A Magyar Gazdasági Kamara textil, textilruházati tagozatának vezetője, HONTI LÁSZLÓ szenvedélyes hangon állapította meg, hogy soha még ilyen rossz légkörben nem zajlott kongresszus, mint most. Visszautasította a vállalatokat ért szemrehányást, miszerint ők okolhatók a rossz gazdasági helyzetért. Nem mi akartuk a szocialista exportot ilyen mértékben növelni, erre utasítottak bennünket! — mondta Honti László, majd így folytatta: — a szocialistaexport-támogatást mindig szemrehányóan kapjuk meg, holott normális piaci viszonyok között meg kell, hogy térítsék a termelési költségeket. De Magyarországon nem működik a piac, jelentette ki a tagozatvezető. Elutasította azt a megállapítást is, hogy a textiles terület válságágazat. Szerinte a textilipar akkor is ott volt, amikor a tőkés exportot kellett növelni és akkor is, amikor bajba került a szovjet export. Honti László azzal biztatta a kongresszust, hogy ha ez az ipar 1000 év óta fenn tudja magát tartani, ezután is meg kell próbálnia a fennmaradást, meg kell állítania a spontán leépülést. A baj az, hogy a szabályozás gátja az érdemi munkának, decemberben még nem tudni, hogy január 2-án milyen szabályozók lesznek életben. De „fönn" mindenki nagyon elégedett magával, hiszen ez egy szakértői kormány, mondta Honti László, majd hozzátette: — Csak azt nem tudom, hogy miben. Végül emlékeztetett a TDSZ és a kamarai tagozat közös megállapodására, amely révén legutóbb például közös ajánlást tettek a vállalatok számára a dolgozói juttatások színvonalának megőrzésére, a szakszervezeti tisztségviselők bérbesorolására és jogvédelmének biztosítására. Honti László Jelmondat Érdekes lenne, ha visszamenőleg átnéznénk a korábbi kongresszusok jelmondatait. Azért lenne tanulságos, mert minden ilyen országos összejövetel központi felirata tükrözi az adott időszak politikai hangulatát, a szakszervezeti tagság törekvéseit. Érvényes volt ez a TDSZ XXVII. kongresszusára is. Az elnöki asztal mögött égszínkék drapérián ezt olvashattuk a SZOT Központi Iskola nagytermében: „Együtt a tagság jogos érdekeiért!" Tartalmas jelszó. Jó választás volt. Rövid és pontos. Minden szó hangsúlyos. Egybeolvasva pedig kifejező, aktuális és mozgósító. Sok szinege van ebben az országban NAGYNÉ MARKÓ ZSUZSANNA, a Hadiköz vszb-titkára három témát ölelt fel hozzászólásában. Szintén az ipar védelmét, a munkahelyek megtartásának szükségességét emlegette, mondván, hogy a magas élelmiszerárak miatt amúgy is csökkenő vásárlóerő nem biztosít számukra kellő megrendelést, s ráadásul nagy mennyiségű importárut is hoznak be az országba. A küldött a munkanélküliség veszélyét érzi emiatt. Szerinte komplex szabályozómódosítás segíthet a magyar gazdaság összeomlásának elkerülésében. Szóvá tette, hogy a személyi jövedelemadó módosítása nem keltett elismerést, a szegény családok helyzete továbbra sem javul ezáltal. „Sok szinege van ebben az országban, jó lenne a vagyonukat államosítani" — tette hozzá végül. Nagyné Markó Zsuzsanna Javaslatok a tanulók érdekében SÜTŐ FRANCISKA, a szakmunkástanulói tagozat vezetője kijelentette, hogy ha a mozgalom nem törődik az ifjúsággal, akkor a jövőjével sem törődik. Ecsetelte a küldöttek előtt a szakmunkásképzés súlyos gondjait. Mint mondta, a finanszírozási és a felügyeleti rendszer elkülönülése gátja a fejlődésnek. A mai merev, szakoktatási rendszert a piaci igényekhez igazodó rendszerrel kellene feloldani, mondta. A fiatalokkal való törődés azért is nagyon fontos, figyelmeztetett Sütő Franciska, mert hazánk nem rendelkezik más tartalékokkal, mint az ember. A továbbiakban elmondta, hogy a TDSZ tanulói tagozata a fiatalok igényeit magáévá téve az alábbiakat javasolja: a gyermekek oktatása mindössze napi hat óra legyen és a bejárási nehézségek miatt az oktatás nyolckor kezdődjön. A nyári gyakorlat legfeljebb három hét legyen, hiszen a szakmunkástanulóknak is pihenniük kell. Emeljék fel az ösztöndíjat a második és harmadik évben, az ebéd legyen ingyenes. A fiatalok követelik az első munkahelyhez való jogot. Ennek érdekében a vállalatok kössenek szerződést, melyben vállalják tanulójuk későbbi foglalkoztatását. Sütő Franciska Szellemesen, hangulatosan Zord időkben, a komor arcok sűrűjében különösen kedveljük a szellemes kifejezéseket, megfogalmazásokat. A hosszú értekezletek nyúlós beszédei közben üdítő oázisnak hatnak az oldottabb gondolatok, a nevettető beszédelemek. Szerencsére volt bennük részünk a kongresszus kétnapos szóözönében. Kollár Enikő például így kezdte beszédét: Én úgy látom, nekünk (csak) három dologgal van bajunk: a múlttal, a jelennel és a jövővel. Volt, aki ezt mondta: A Bólogató Jánosoknak és a Lakáj Lajosoknak menniük kell . . . De hallottuk azt a megnyugtató megállapítást is: Frankón megszavaztuk . . . — Nyugdíj? Bér? Adó? Szociális védőháló? Akkora lyuk van rajta — mondta Kerényi István Nagykállóról — hogy átesik az egész ország rajta. Linzer Sámuelné, a Soproni Szőnyeggyár bizalmija pedig kérdőmondatot kreált egy régi, közismert szlogenből: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék” közmondást ekképpen aktualizálta a mai Magyarországra: „Aki nem eszik, az még dolgozhat?" Mit akar a munkás? Becsületesen dolgozni! SZABÓ PÁL, a Buda-Flax Tabi Kempingcikkgyár Leányvállalat szb-titkára elismerően szólt az írásos jelentés szóbeli kiegészítéséről, majd tömören kijelentette, hogy mit akar a munkás: becsületesen dolgozni. A jogait követelő munkást több szervezet, személyiség demagógiával vádolja. Akik ezt állítják, azoknak nem sok közük van a munkásosztályhoz, jegyezte meg a küldött. Aggódva szólt az új tulajdonformákról, amelyek nem mindig kedveznek a munkásnak. Szemrehányást tett a Pénzügyminisztériumnak, amely nagy leleménynyel időről időre új adónemet tud kitalálni. Szabó Pál is azt állítja, hogy az adónak teljesítményvisszatartó hatása van, elnyomorítja a munkát. Jólesően említette meg, hogy a TDSZ szép példáját adta a gyors segítségnyújtásnak, amikor egyik balesetet szenvedett dolgozójuk családjának nagy öszszegű segélyt folyósított. Szabó Pál Egy mondatban Szeretjük a rövid, tömör beszédet. Kedveljük az olyan frappáns megfogalmazásokat, amelyek ízesek, jellegzetesek, kifejezőek. Amelyek a kevéssel is sokat mondanak. Megfognak, elgondolkodtatnak, bennünk maradnak. Íme, egy csokorravaló: „Balkezes gazdaságpolitika... A munkahelyek védelme az érdekvédelem központja... Kopogtat a munkanélküliség ... Új csodavárás: a leányvállalat... Egy kérdőmondat: Meddig tart a türelem? Figyelmeztetés: Nehogy elszakadjon az a bizonyos céraszál! Szabó Pál így fogalmazott: „A magyar munkásosztály nagyon tűrőképes, de nem szabadna visszaélni a türelmével...” . .........- - Akik a szegénységet megismerik... — Elismerjük a nem termelő szférában dolgozók jogos bérkövetelését, de mi is követeljük a magunkét — jelentette ki NAGY PIROSKA, a Patex Mezőberényi Gyárának szb-titkára, aki fájlalta, hogy a tagság elvárásának csak minimálisan tudott a szakszervezet eleget tenni. Szinte követni se tudták az adóintézkedéseket, az áremelkedéseket, még nagyobb baj, hogy a bérnövekedés sem követte azokat. Nagy Piroska szükségesnek ítélte meg a korkedvezményes munkakörök kibővítését. Szerinte ez az engedmény megilletné az előkészítőket, a gépmestereket, segédmestereket is. Ő nyolc ledolgozott évre egy év kedvezményt javasol. Rettegéssel szólt a szabad árak várható hatásáról, mondván, hogy ha a kormány nem határoz meg sürgősen valamiféle maximumot, a textilmunkások lesznek az elsők, akik a szegénységet megismerik. A mezőberényi küldött kifogásolta, hogy a nyolcórai munkával keresett bér legfeljebb a létminimum fenntartásához elég, ugyanakkor aggódva említette, hogy az anyák elfoglaltsága, agyonhajszoltsága miatt ma egy kulturálatlan, neveletlen nemzedék nő fel. Javasolta, hogy a gyermekes anyáknak teremtsenek államilag támogatott, 4-5 órás munkahelyeket. Nagy Piroska Érdekvédelem?! KOMORNIK FERENCNÉ, a Magyar Posztógyár szövő főbizalmija kijelentette, hogy a különböző rétegek érdekképviselete az ágazati szakszervezeti vezetők minden törekvése ellenére sem valósult meg kellően. Munkatársai véleményét tolmácsolva közölte, hogy a kormány nem tekinti partnerének a textiles szakszervezetet. A főbizalmi több küldötthöz hasonlóan részletesen taglalta a szakma nehézségeit, a szövők, fonók által naponta megtett 25-30 kilométereket, a fokozódó terheket. Mint mondta, ez a szakma már nem vonzó a fiatalok számára. A klasszikus háromszor nyolc óráról már rég nem beszélünk. A hozzászóló felháborítónak találta, hogy a tagdíj mértéke a többletjövedelmet is magában foglalja. Komornik Ferencné