Textilmunkás, 1991 (86. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) vélekedett, hogy a vidé­ki gyárakba kihelyezett fejlet­len technikáért nem nagyon tolonganak majd a vevők. Kér­dése: ezzel kapcsolatban van-e valami elképzelése a minisz­tériumnak? A munkanélküliség­ről pedig kifejtette: előbb megfelelő munkahelyeket kel­lett volna teremteni, ahová át lehetne csoportosítani az em­bereket. KERÉNYI ISTVÁN, a nagy­­kállói Textilipari Kereskedelmi és Hasznosítási Rt. titkára töb­bek között azt kérdezte meg: a kormány illetékesei szerint elfogadható-e, hogy egy há­rom műszakos textilipari mun­kásnak az évi bére annyi, mint amennyi egy parlamenti képviselő havi fizetése? A tex­tilipar jövőjével kapcsolatban az a véleménye, nehogy úgy járjunk, hogy na végre, fényt látni az alagútban, aztán ki­derül, szemben jön egy vo­nat, ami elgázol. Azt is meg­kérdezte, hogy az MSZOSZ delegációja miért vonult ki az Érdekegyeztető Tanács tárgya­lásairól? És a Szovjetunióval való kereskedelemről is be­szélt Kerényi István. Vélemé­nye szerint kár volt leépíteni a kapcsolatokat, s most meg újból próbálkozni, hiszen ha a temetőből visszahozzák a halottat, annak bizony már szaga van. És azt is tapasz­talni lehet, hogy nyugati tő­kések, akik vegyes vállalato­kat alapítanak Magyarorszá­gon, rajtunk keresztül akar­nak kereskedelmi kapcsolato­kat létesíteni a Szovjetunió­val. KISS TIBOR, az Újfehértói Textilgyár titkára azt kérdezte meg, hogy a kormánynak van-e valamilyen elképzelése dolgozói részvények kibocsá­tására a privatizáció során? DEÁK BALÁZSNÉ, a Viking Harisnyagyár Rt. titkára el­mondta, hogy őket különösen rosszul érinti az importlibera­lizáció, angol, olasz, spanyol termékek árasztják el az üz­leteket, s a hazai árut nagyon nehéz értékesíteni. Kérdése: a minisztérium ebben milyen se­gítséget tud adni? Az állam­titkár-helyettes korszerű veze­tésről beszélt, ezzel szemben az a tapasztalat, hogy a ré­gi vezetők nagy része a he­lyén maradt. A munkanélkü­liséggel kapcsolatban pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy amíg aktív korban lévő családos emberek nem tud­nak elhelyezkedni, addig sok vezető még a nyugdíjkorhatár elérése után is dolgozik, nem­egyszer előfordul, hogy valaki három-négy felügyelő bizott­ságnak is a tagja. NAGY PÉTER, a Rábatex Szolgáltató Rt. titkára azt ki­fogásolta, hogy a nagymér­tékű állami elvonás miatt nincs fejlesztési lehetőségük a vál­lalatoknak. Másrészt azt kér­dezte, hogy a tervezett adót a kormány szerint miből fog­ja befizetni a lakosság, ami­kor 1 millió 200 ezren kapnak minimálbért? BULYOVSZKY ANDRÁSNÉ, a Békéscsabai Kötöttárugyár­ból szintén arról szólt, hogy a vállalatoknak nincs pénzük be­ruházásra, s minimális bérfej­lesztésre is alig jut. GYŐRFI BÉLÁNÉ, a Szalag­­s Zsinórgyár Debreceni Gyá­rának titkára a jelenlegi adó­zási rendszer igazságtalansá­gait kifogásolta. Államtitkári válaszok DR. BOTOS BALÁZS vála­szában kiemelt néhány kérdés­kört. Azzal kapcsolatban, hogy a külföldi termékek eláraszt­ják a hazai piacot, a követke­zőket mondta el: a miniszté­rium mostanában dolgozott ki egy javaslatot az export-import konstrukcióra. Ebben néhány termékre magasabb vámot ja­vasolnak kivetni. Folyik a tár­caközi egyeztetés, mert más tárcáknak más az érdekük. Li­beralizáltuk az importot, hogy a mi exportunkat is liberali­zálják, ezzel pedig elfogad­tuk a játékszabályokat. Bizo­nyos termékek behozatalának megszigorítása nemzetközi megállapodásokba ütközik. A pénzügyi nehézségekről a helyettes államtitkár úgy vé­lekedett, hogy a sorban álló vállalatok adósságainak egy részét el kellene engedni. De erről az ipari minisztérium ön­magában nem dönthet. Más minisztériumok nemigen lelke­sednek ezért az ötletért. A minisztérium ismeri a fi­zetési aránytalanságokkal és a foglalkoztatással kapcsola­tos gondokat. De ez megint olyan kérdéskör, amelyet egye­dül az ipari minisztérium nem oldhat meg. Létrejött az Eg­zisztenciális Alap, amely a kis­vállalkozókat segíti. Persze, nem mindenki lesz vállalkozó, de végül is a vállalkozások létrejötte új munkahelyek meg­teremtését is jelenti. Az ipari minisztériumnak van javasla­ta a privatizációra, megvizs­gálták, hogy hol van erre iga­zán szükség, s megtették ész­revételeiket. A dolgozóirész­­vény-tervezetet a Munkaügyi Minisztérium már kidolgozta, az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium véleményezte.­­ Hogy sok vezető a helyén maradt, ezzel kapcsolatban a helyettes államtitkár elmondta, hogy így is támadások érték a minisztériumot. De akkor is támadnák, ha sokkal több ve­zetőt cserélne le. Egyébként a pályázatok meghirdetésének az a tapasztalata, hogy kevesen jelentkeznek a vezetői posz­tokra. Az adózással kapcsola­tos észrevételekre dr. Botos Balázs elmondta, hogy a mi­nisztérium kínálatélénkítő, vál­lalkozást ösztönző gazdaságpo­litika mellett tette le a voksát, és javasolta az adó csökken­tését. De ez az állásfoglalás nem aratott sikert most, ami­kor a kormány minden kiadást igyekszik lefaragni a költség­­vetésben, amelyet olyan kínke­servesen hozott össze. A bé­rekről szólva elmondta, hogy a kormány elvetette a teljes liberalizációt, a részletkérdése­ket hamarosan egyeztetik a szakszervezetekkel. Csipogásra menni kell Ezzel DR. BOTOS BALÁZS be is fejezte válaszadását, mert a táskájában elhelyezett üzenetrögzítő csipogással je­lezte, hogy lejárt az ideje, vissza kell mennie a miniszté­riumba. Az ebédszünet után KELETI TAMÁS főtitkár válaszolt az Országos Érdekegyeztető Ta­nács munkájával kapcsolatban elhangzott kérdésre. Hangsú­lyozta: az MSZOSZ delegáció­ja nem adta fel a tárgyaláso­kat. Az MSZOSZ olyan adó­rendszert javasol, amely kö­veti az inflációs rátát. És vé­leménye szerint ez olyan kér­dés, amelyet a kerekasztalnak kellene tárgyalnia. A munkás­­tanácsok és a liga viszont szakértői szinten kíván erről tárgyalni, így szakértői csopor­tokban folyik a munka. A helyettes államtitkár el­ment, de ottmaradt az ülé­sen GALAMBOS ATTILA, az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium munkatársa, aki a to­vábbiakban elhangzott észre­vételeket továbbítja. Az ebéd­szünet után tehát folytatódott a vita az első napirendről, kereskedelmet, véleménye sze­rint felülről diktáltan romlott meg a kapcsolat, s az export felfüggesztése, illetve leállítá­sa miatt kerültek az utcára az emberek. SURÁNYI JULIANNA, a Ha­zai Fésűsfonó titkára elmond­ta, hogy úgy véli, ezen a tá­jékoztatón nem kaptak ele­gendő információt a textilipar helyzetéről és jövőjéről. Miért kerülik meg például a bérkér­dést? — kérdezte. Ezt az egész ipar érdekében felvállalhatná a minisztérium. OLLÉ FERENCNÉ, a Buda­print Utex Rt. titkára arról me­ditált, hogy vajon a sok jeles személyiség, akik elfogadták a tkt meghívását, vajon miért nem kért szót és miért nem mondta el egyikőjük sem a témáról a véleményét?! MARKÓ ZSUZSANNA, a Ha­dikör titkára azt ecsetelte, hogy milyen nehézségeket je­lentett év elején a szocialista export leállítása. És az a ta­pasztalat, hogy a nyugati tő­kések, akik nálunk befektet­nek, ugyancsak a Szovjetunió­ba akarnak szállítani. A pri­vatizáció során sajnos minden­hol számítani kell arra, hogy utcára kerülnek az emberek. Náluk például hatvanöt dol­gozónak mondtak fel. Úgy vé­li, hogy ezzel a kormány óriá­si hibát követett el. Konkrét segítséget várnak a termelő­vállalatok, nem pedig ígére­teket. KÖVÉR TIBORNÉ, a Latex Posztó- és Nemezgyár titkára a bérrendezést­­sürgette fel­szólalásában, mert sajnos az a tapasztalat, hogy az ala­csony nyugdíjjal rendelkezők jelentős része a textiliparból kerül ki. VÁMOS JÁNOSNÉ, a Gold­berger Rt. titkára szerint ezen a tájékoztatón semmi új nem hangzott el az iparágról. A je­lenből következik a jövő, ame­lyet az államtitkár úgy jel­lemzett, hogy csökken a ter­melés. Sajnos, az alacsony keresetek is hozzájárultak ah­hoz, hogy nem nő a kereslet a textilipari termékek iránt. El­keserítő, hogy a dolgozók azt kérik, külföldi­­használt ruhák­ból szervezzen vásárlási ak­ciót a szakszervezet, mert csak azt tudják megfizetni az emberek. Sajnos, Magyaror­szágon a munkaerő ma még nem áru. A munkanélküliség­gel kapcsolatban úgy vé­li, nagyon fontos, hogy a szak­­szervezet szorgalmazza a fog­lalkoztatáspolitikai törvényt. DEÁK BALÁZSNÉ ismét szót kért, ő is szakszervezeti fel­adatokra hívta fel a figyel­met. Arra, hogy ne adják fel a pótlékok adómentességéért a küzdelmet. És oda kell fi­gyelni arra a tervezetre, mi­szerint a harminc napig tartó betegállományt a vállalatok fi­zetnék. Sajnos, ez a nőket nagyon rosszul érintené. Konszenzusra kellene jutni Az elhangzott észrevételekre GALAMBOS ATTILA válaszolt. A szovjet exporttal kapcsola­tos gondokon segíthet az, ha a vállalatok megpróbálják maguk felkutatni és lebonyolí­tani a tehetséges cseréket. Em­lékeztetett arra, hogy a textil­ipari bérezés évek óta napi­renden szerepel. Bérnövelésre most nem sok kilátás van. Inkább adókedvezményekkel lehetne javítani a helyzeten, például célszerű lenne kedvez­ményeket adni a konvertibilis export növeléséhez. A válla­latok döntő része sajnos vesz­teséges. Kétféle lehetőség kí­nálkozik ennek megváltozta­tására. Az egyik az, hogy külföldi tőke bevonásával át­alakulnak vegyes vállalattá. De arra számítani kell, hogy ez létszámcsökkentéssel jár együtt, az eddigi tapasztala­tok mind ezt igazolják. A má­sik lehetőség a minőség és a munkamorál javítása, megvál­toztatása. Idejövel látta, hogy az Adidas bolt előtt legalább kétszázan álltak sorba. Nyil­ván nem ok nélkül keresettek az Adidas termékek. Ezután GROSZMANN TIBOR kért szót. Elmondta, hogy vé­leménye szerint bizonyos kér­désekben a minisztérium és a szakszervezet szakértőinek konszenzusra kellene jutniuk. Ilyen például az importlibera­lizáció hatásának vizsgálata és a védekezés módjainak ki­dolgozása. Elemezni szükséges a privatizáció hatását is, a külföldi tőke bevonásának ta­pasztalatait, a dolgozói rész­vények kibocsátásának felté­teleit, módjait. A szakszervezet szeretné megismerni a minisz­térium elképzeléseit az új munkahelyek teremtéséről is. És nem kerülhető ki a bér­kérdés sem ! Akár feladatának tartja a minisztérium, akár nem, kötelessége ezzel foglal­kozni. A minisztérium hazai, nemzeti ipart akar, ebbe pe­dig beletartozik az iparban dolgozó emberek jövője is! KELETI TAMÁS főtitkár zárta le a vitát az első napirend­ről. Elmondta, hogy elég ne­héz volt felvenni a kapcsolatot a minisztériummal, többszöri próbálkozás után végre sike­rült, így adott­­helyzetben visz­­sza lehet majd kérdezni, mit tett a minisztérium azokban a kérdésekben, amelyeket itt dr. Botos Balázs megjelölt. Gazdátlan nyeremények A második napirendről nem alakult ki vita. A testület tag­jai írásban megkapták a TDSZ vezetőtestü­leteinek szervezeti és működési szabályzatának tervezetét, valamint az aján­lást a vállalati és munkahelyi szervezetek működési és szer­vezeti szabályzatára. A testület tagjai ezeket a dokumentumo­kat egyhangúlag elfogadták. A főtitkár azonban hangsúlyoz­ta, hogy az elfogadott sza­bályzat a testület elhatározá­sa szerint bármikor módosít­ható. Végül a főtitkár aktuális kér­désekről adott tájékoztatót, így például elmondta, hogy a székház tetőterét és a nagy­terem egy részét kisebb iro­dákká alakítva szeretnék bér­be adni. Szólt arról is, hogy néhány nyereményért nem je­lentkeztek a szerencsés tulaj­donosok. A sorsjegyek sorozat­száma alapján azonban tud­ni lehet, hogy mely alapszer­­vezetek vették meg a sorso­láskor kihúzott jegyeket, így azt javasolta, hogy a gazdát­lan nyereményeket az alap­szervezetek kapják meg. Ez­zel a testület egyetértett, így az eddig gazdátlan egy darab színes televízió a Bodajki Fo­nó Kft. alapszervezetéé, a tíz­ezer forintos vásárlási utalvány pedig a Latexé lett. Ezenkívül még három darab ezerforintos vásárlási utalvány is így ta­lál gazdáira. KOCSIS GIZELLA Fotók: KISS GYÖRGY textilipar jelenerol, jovojerol Üzenetek a minisztériumba KERÉNYI ISTVÁN, a Natex Rt. titkára úgy vélte, hogy nem kapott kielégítő választ. Hely­telenítette, hogy tudatosan le­építették a Szovjetunióval való

Next