Textilmunkás, 1992 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
December 13-án országos titkári értekezletet tartottak a TDSZ székházában. A résztvevők feladata a négy nappal későbbre meghirdetett országos figyelmeztető sztrájkkal kapcsolatos állásfoglalás kialakítása volt. (Összeállítás a lap 3. oldalán) A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ALAPÍTVA 1906-BAN 87. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1992. JANUÁR ÁRA: 4 FORINT A Textilipari Dolgozók Szakszervezete jogi képviseletet biztosított 21 dolgozó igazságának kiderítésében A felszámolás alatt lévő Eperjesi Zsákgyártó Vállalatot eladták, az új tulajdonos a MULTICOOP Kft. lett. A dolgozókat az új tulajdonos nem vette át, így mindenkinek fel kellett mondani a munkaviszonyát. A felmondás kétféle volt: közös megegyezéssel - ebben az esetben ígéretet kaptak az új tulajdonostól a felvételre, vagy a vállalat megszűnése miatti felmondás. A vállalat (felszámoló) által történt felmondásoknál nem tartották be az 1991. évi IV. törvény 23. § (3) bekezdésében előírtakat, amely kimondja: „A létszámleépítéssel érintett munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésére a munkajogi szabályok az irányadók azzal, hogy a létszámleépítés miatti felszámolás csak a törvény által előírt tájékoztatást követő 30 nap elteltével közölhető. " Az elbocsátott dolgozók közül huszonegyen szakszervezetünket keresték meg gondjukkal és megbízást adtak, hogy jogi képviseletet nyújtsunk számukra a munkaügyi perükben. A dolgozók többsége szakszervezetünk tagja, de a megbízást adók között van a vállalatnál működött munkástanács választott tisztségviselője és tagja is. A munkaügyi bíróság 1991. december 17-én tárgyalta a 21 dolgozó munkaügyi panaszát. Megállapította, hogy a felszámoló által történt felmondás törvénytelen volt, mert nem tartották be az 1991. évi IV. törvény 23. §ában előírtakat. A panaszosokat visszahelyezték munkakörükbe és a kiesett időre az elmaradt keresetüket meg kell téríteni a felszámolónak. A nyugdíjkorhatár emelése ellen A nyugdíjkorhatár tervezett felemelése élénk vitát, pontosabban fogalmazva tiltakozást váltott ki a nődolgozók körében. A Buda-Flax Győri Lenszövő Rt.-ban tiltakozásuk jeléül aláírásokat is gyűjtöttek, melyet csaknem háromszázan írtak alá a gyár félezer nődolgozója közül. (Erről részletesen írtunk a Textilmunkás novemberi számában.) December végén a Kispesti Textilgyár Soroksári Textilgyára, valamint a Glovita Győri Kötöttkesztyűgyár kollektívája jelezte a TDSZ főtitkárának, hogy aláírásgyűjtést kezdeményezett a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. A Csongrád Megyei Bíróság november 19-én végzést hozott a Hadiköz felszámolásáról. Az ügy pikantériája: éppen egy textilesvállalat nyújtotta be ellenük a kérelmet. Pánik nélkül a túlélés irányában című írásunk a lap 5. oldalán Gyorsmérleg A tetőpont után lesz megoldás? „Örömtelivé akkor válik az 1992-es esztendő, ha békében, biztos megélhetést remélhetnek szakszervezetünk tagjai... ’ Úgy tűnik, a napi politikai események és a szakszervezet-politikai tennivalók nincsenek tekintettel arra, hányadikat is mutat a naptár, így eshetett meg, hogy alig egy héttel karácsony előtt figyelmeztető sztrájkra került sor országszerte és természetesen ezen belül a textilesüzemekben. Advent, az ünnepvárás idején, amikor is a béke - legyen az családi vagy munkahelyi - a legfontosabb, kit mi késztet a figyelmeztető sztrájkra? A válasz egyértelmű: nem öncél vezérelt senkit sem, nem csak a „sztrájkolás kedvéért” került minderre sor. Keleti Tamást, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárát két nappal a figyelmeztető sztrájk után kértük helyzetértékelésre, az 1991-es év szakszervezeti „gyorsmérlegének” elkészítésére. Mi tagadás, beszélgetésünk ideje alatt vissza-visszatérő momentum volt a figyelmeztető sztrájk... - Az esztendő, melyet lassan magunk mögött hagyunk, igazán bővelkedett eseményekben, tennivalókban. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az MSZOSZ kongresszusa, majd ezt követően a figyelmeztető sztrájk volt a tetőpont, melyet az elmúlt hónapok eseményei kényszerítettek ki. 1991 ugyanis a textilipar fennmaradásáért vívott harc esztendeje volt - mondja Keleti Tamás. -Több mint 1500 munkahely szűnt meg, havonta egy sor egykori állami vállalat tért át társasági formára, másutt ezzel egy időben folyt a privatizáció. Mindezek mellett a lakosság saját bőrén érezte életkörülményeinek rosszabbodását, az egyre növekvő terheket, a munkanélküliség tényét, vagy éppen annak eshetőségét. Nem volt véletlen tehát a nyári figyelmeztető sztrájk elhatározása, majd utolsó pillanatban történt leállítása, amellyel sokan nem értettek akkor egyet alapszervezeteink közül sem. Úgy ítélték meg alapszervezeteink, és ily módon foglalt állást az MSZOSZ november végi rendkívüli kongreszszusa is, hogy amíg a kormány csak „ígérget”, „tárgyalgat”, nem tesz konkrét intézkedéseket, nem ad garanciákat, tudatosan, szándékosan becsüli le az érdekegyeztetési kísérleteket. Ebben az évben nagyon sok vitás eset eldöntésére kértük fel mi is az Alkotmánybíróságot, és örömmel vettük, hogy az esetek túlnyomó többségében a mi észrevételeink, javaslataink voltak helyesek, megalapozottak, nemcsak „érzelmi” oldalról, hanem a törvényességi oldalról is. Több esetben értünk el pernyertes pozíciót a munkáltatókkal szemben. Igyekeztünk segíteni az alapszervezetek munkáját szervezeti oldalról is; szakmai segédanyagok készítésével könnyítettük az eligazodást, tájékoztatók kiadásával magyaráztuk, „bontottuk” le a tennivalókat, a napi események rendezésével segítettünk a gyárak, üzemek szakszervezeti tagjainak. A tájékoztatásban természetesen felhasználtuk a TDSZ havonta megjelenő lapját, a Textilmunkást is. A figyelmeztető sztrájkról szólva a sajtóban megfigyelhető a többcsatornás tájékoztatás. A kormány tompítani kívánja a történteket, sok helyütt azt mutatták be, ami nem történt meg, illetve amit szerettek volna, ha megtörténik... - Kétségtelenül ez is egyfajta nyomásgyakorlás. De elindult valami a munkavállalói érdekek markánsabb megjelenítése, határozottabb érvényesítése irányába. A textiles alapszervezetek majdnem százszázalékosan részt vettek - a nyugdíjasokkal együtt - a kétórás figyelmeztető sztrájkban, vagy munkásgyűlést tartottak, illetve kék zászlóval jelezve támogatásukat, aláírást gyűjtöttek. Máig (december 20-áig) 21 alapszervezetből mintegy 5300 aláírás érkezett. (A tiltakozó levél tartalmát lapunk 3. oldalán közöljük. A szerk.) De aki figyelemmel kísérte a december 17-i munkanap eseményeit, vagy csupán csak nyitott szemmel járt az utcán, s így „felfedezte” a járművekre kitűzött kék zászlókat, észlelhette, milliós nagyságrendű tiltakozó akcióról volt (van) szó. S ez jelent valamit, meggyőzi talán a kétkedőket is.Ismert, hogy a kétórás figyelmeztető sztrájk mellett volt lehetőség a rövid ideig tartó munkásgyűlésre, aláírásgyűjtésre, a tiltakozás e formájára is. Hogyan döntötték el a munkahelyek, ki melyiket válassza? Valamennyi munkahelyen önkéntes, minden kényszer nélküli volt minden megmozdulás, ahogy változott, alakult a résztvevők köre, változott a forma is. Formálta a helyzetet az is, hogy több üzemünkben az adott héten már nem volt termelés, vagy azért, mert megrendelés hiányában nem dolgoztak, illetve sok helyütt már ledolgozták az ünnep előtti munkanapokat. Ezeken a munkahelyeken természetesen szó sem lehetett kétórás leállásról, de az ott dolgozók azonosultak a figyelmeztető sztrájk céljaival, és aláírásukkal is dokumentálták azt. A mai napig is folyik az aláírásgyűjtés. December végéig - hiszen a parlament ezekben a napokban fogadja el a költségvetést és azokat a törvényeket, melyek egyes pontjai ellen a figyelmeztető sztrájk is irányult. Ha a változtatási javaslatokat figyelembe veszik, akkor az a tárgyalási készség jeleként értékelendő. A tetőpontot, a figyelmeztető sztrájkot követheti a megoldás. És elmozdulást jelenthet majd a holtpontról. Amenynyiben nincs készség a munkavállalók érdekeinek figyelembevételére, további teendőink egyeztetésére, kialakítására, ismételten tagságunk véleményére alapozott döntést, döntéseket kell hoznunk. 1992-ben is szeretnénk párbeszédet, együttműködést a kormány tagjaival, akik, reméljük, felelős emberek, s ennek megfelelően döntenek majd az érdemi tárgyalásokról. Nekünk saját tagságunk felé van elszámolnivalónk. Érdekeik védelme, képviselete, az ipar védelme, működőképességének megőrzése a célunk. Örömtelivé akkor válik valamennyiünk számára az 1992-es esztendő, ha békében, munkát, biztos megélhetést remélhetnek szakszervezetünk tagjai. -bk- Egy héttel karácsony előtt: Sztrájk országszerte és a textilüzemekben Sztrájkfelhívást adtak ki azok a szakszervezetek, amelyek december 11-én egy december 17-én, 10 és 12 óra között megtartandó kétórás figyelmeztető munkabeszüntetésre szánták el magukat. A dokumentumban valamennyi munkavállalót akciójuk cselekvő támogatására kértek. Részletesen felsorolták azokat a részeredményeket, amelyeket az elmúlt hetekben, napokban folytatott érdekegyeztető tárgyalások során sikerült elérni. „Ugyanakkor jó néhány fontos, a munkavállalók helyzetét alapvetően meghatározó kérdésben nem született megállapodás, illetve nem mutatkozik készség a kormányzat, a munkáltatók részéről” - olvasható a felhívásban. Az egyesített sztrájkbizottságot létrehozó szakszervezetek figyelmeztető sztrájkkal akarnak nyomatékot adni követeléseiknek. Összeállításunk a textilesüzemekben készült, „hiteles” és kielégítő magyarázatot a sztrájkolókkal szolidaritást vállalók eme jelképére, de néhányat ezúton közreadok: ...ez a béke színe azt jelzi, hogy békésen harcolunk, ... a szakszervezeti könyv színe is kék, azért lett a szakszervezeti harc szimbóluma, ... a kék a hűvös erőn(?) színe, a nyugalmat, de egyben a tettrekészséget érzékelteti. .. Ennyit a december 17-i csípős szélben a Szegedi Textilművek homlokzatán is lengedező, sztrájkolókkal közös gondolatiságot vállaló „feladásáról”. Ami pedig a formai megnyilvánuláson túl a tartalmat illeti - nos, abban is igen sokféle a megközelítés. Akik a véleményükhöz nevüket is adták: Balázs Lajos technikus: „Én személy szerint a sztrájk céljaival, az MSZOSZ által kormány felé megfogalmazott érdek-képviseleti szempontokkal messze egyetértek. Ezzel együtt úgy látom, hogy ezt is - mármint érdek-képviseleti harcunkat-tanulni kell. Nekünk, a szakszervezetbe tömörülteknek kell dönteni alkalmasint arról, hogy például sztrájkoljunk-e, ugyanakkor annyira ellentmondásos információink vannak a kormány és az MSZOSZ közti tárgyalások mikéntjéről, hogy itt ki-ki egyéni vérmérséklete szerint képes csak véleményt nyilvánítani. Talán a dolgok mai állása mellett mégiscsak ez a jelképes demonstráció tűnik a legjobbnak - kék zászló és aláírásgyűjtés. Hogy mindez mire jó? Jelzésértékű, talán ebből »fönn« is érzékelik, hogy léteznek még ebben az országban munkások is.” Ördögh Istvánné szövőnő: „Nálunk a szövődében a többség vállalta volna a kétórás munkabeszüntetéssel járó figyelmeztető sztrájkot, de a gyár többi részében kevesebben. Talán napjainkban még valójában elégséges az aláírásgyűjtés meg a kék zászló. Bizony megnyugvással vettük volna, ha valamenynyi közvetlen termelésirányítónk kézjegyével „deklarálta volna” a velünk azonosulását - nem így történt! A művezetőnket viszont nem kellett kérlelni, ebben is velünk tartott.” Nagy Sándor művezető, a Szolidaritás szakszervezet (Folytatás a 3. oldalon.) Kék színű zászló a gyár homlokzatán Az oly gyakran lobogózott közelmúltunk után napjaink jóval ritkább zászlódíszes megnyilvánulásában egy új színfolt a kék. Igaz, környezetemben senkitől sem kaptam A társadalombiztosítási változtatások idén nem január elsejével kezdődnek. Mit terveznek tehát 1992-re? Erről olvashatnak lapunk 6. oldalán