Textilmunkás, 1992 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

December 13-án országos titkári értekezletet tartottak a TDSZ székházában. A résztvevők feladata a négy nappal későbbre meghirdetett országos figyelmeztető sztrájkkal kapcsolatos állásfoglalás kialakítása volt. (Összeállítás a lap 3. oldalán) A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ALAPÍTVA 1906-BAN 87. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1992. JANUÁR ÁRA: 4 FORINT A Textilipari Dolgozók Szakszervezete jogi képviseletet biztosított 21 dolgozó igazságának kiderítésében A felszámolás alatt lévő Eperjesi Zsákgyártó Vállala­tot eladták, az új tulajdonos a MULTICOOP Kft. lett. A dol­gozókat az új tulajdonos nem vette át, így mindenkinek fel kellett mondani a munkavi­szonyát. A felmondás kétféle volt: közös megegyezéssel - ebben az esetben ígéretet kaptak az új tulajdonostól a felvételre, vagy a vállalat megszűnése miatti felmon­dás. A vállalat (felszámoló) által történt felmondásoknál nem tartották be az 1991. évi IV. törvény 23. § (3) bekezdésé­ben előírtakat, amely ki­mondja: „A létszámleépítéssel érintett munkavállalók mun­kaviszonyának megszünte­tésére a munkajogi szabá­lyok az irányadók azzal, hogy a létszámleépítés mi­atti felszámolás csak a tör­vény által előírt tájékoztatást követő 30 nap elteltével kö­zölhető. " Az elbocsátott dolgozók közül huszonegyen szak­­szervezetünket keresték meg gondjukkal és megbí­zást adtak, hogy jogi képvise­letet nyújtsunk számukra a munkaügyi perükben. A dol­gozók többsége szakszerve­zetünk tagja, de a megbízást adók között van a vállalatnál működött munkástanács vá­lasztott tisztségviselője és tagja is. A munkaügyi bíróság 1991. december 17-én tárgyalta a 21 dolgozó munkaügyi pana­szát. Megállapította, hogy a felszámoló által történt fel­mondás törvénytelen volt, mert nem tartották be az 1991. évi IV. törvény 23. §­­ában előírtakat. A panaszo­sokat visszahelyezték mun­kakörükbe és a kiesett időre az elmaradt keresetüket meg kell téríteni a felszámolónak. A nyugdíjkorhatár emelése ellen A nyugdíjkorhatár terve­zett felemelése élénk vitát, pontosabban fogalmazva til­takozást váltott ki a nődolgo­zók körében. A Buda-Flax Győri Lenszövő Rt.-ban tilta­kozásuk jeléül aláírásokat is gyűjtöttek, melyet csaknem háromszázan írtak alá a gyár félezer nődolgozója közül. (Erről részletesen írtunk a Textilmunkás novemberi számában.) December végén a Kis­pesti Textilgyár Soroksári Textilgyára, valamint a Glo­­vita Győri Kötöttkesztyűgyár kollektívája jelezte a TDSZ főtitkárának, hogy aláírás­­gyűjtést kezdeményezett a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. A Csongrád Megyei Bíróság november 19-én végzést hozott a Hadiköz felszámolásáról. Az ügy pikantériája: éppen egy textilesvállalat nyújtotta be ellenük a kérelmet. Pánik nélkül a túlélés irányában című írásunk a lap 5. oldalán Gyorsmérleg A tetőpont után lesz megoldás? „Örömtelivé akkor válik az 1992-es esztendő, ha békében, biztos megélhetést remélhetnek szakszervezetünk tagjai... ’ Úgy tűnik, a napi politikai események és a szakszervezet-politikai tennivalók nincsenek tekintettel arra, hányadikat is mutat a naptár, így eshetett meg, hogy alig egy héttel karácsony előtt figyelmeztető sztrájkra került sor országszerte és természetesen ezen belül a textiles­üzemekben. Advent, az ünnepvárás idején, amikor is a béke - legyen az családi vagy munkahelyi - a legfontosabb, kit mi késztet a figyelmez­tető sztrájkra? A válasz egyértelmű: nem öncél vezérelt senkit sem, nem csak a „sztrájkolás kedvéért” került minderre sor. Keleti Tamást, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárát két nappal a figyelmez­tető sztrájk után kértük helyzetértékelésre, az 1991-es év szakszerve­zeti „gyorsmérlegének” elkészítésére. Mi tagadás, beszélgetésünk ideje alatt vissza-visszatérő momentum volt a figyelmeztető sztrájk... - Az esztendő, melyet lassan ma­gunk mögött hagyunk, igazán bővel­kedett eseményekben, tennivalók­ban. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az MSZOSZ kongresszusa, majd ezt követően a figyelmeztető sztrájk volt a tetőpont, melyet az elmúlt hónapok eseményei kényszerítet­tek ki. 1991 ugyanis a textilipar fenn­maradásáért vívott harc esztendeje volt - mondja Keleti Tamás. -Több mint 1500 munkahely szűnt meg, havonta egy­ sor egykori állami vállalat tért át társasági for­mára, másutt ezzel egy időben folyt a privatizáció. Mindezek mellett a lakosság saját bőrén érezte életkö­rülményeinek rosszabbodását, az egyre növekvő terheket, a munka­­nélküliség tényét, vagy éppen an­nak eshetőségét. Nem volt véletlen tehát a nyári figyelmeztető sztrájk elhatározása, majd utolsó pillanat­ban történt leállítása, amellyel so­kan nem értettek akkor egyet alap­szervezeteink közül sem. Úgy ítél­ték meg alapszervezeteink, és ily módon foglalt állást az MSZOSZ november végi rendkívüli kongresz­­szusa is, hogy amíg a kormány csak „ígérget”, „tárgyalgat”, nem tesz konkrét intézkedéseket, nem ad ga­ranciákat, tudatosan, szándékosan becsüli le az érdekegyeztetési kí­sérleteket. Ebben az évben nagyon sok vitás eset eldöntésére kértük fel mi is az Alkotmánybíróságot, és örömmel vettük, hogy az esetek túl­nyomó többségében a mi észrevé­teleink, javaslataink voltak helye­sek, megalapozottak, nemcsak „ér­zelmi” oldalról, hanem a törvényes­ségi oldalról is. Több esetben értünk el pernyertes pozíciót a munkálta­tókkal szemben. Igyekeztünk segí­teni az alapszervezetek munkáját szervezeti oldalról is; szakmai se­gédanyagok készítésével könnyí­tettük az eligazodást, tájékoztatók kiadásával magyaráztuk, „bontot­tuk” le a tennivalókat, a napi esemé­nyek rendezésével segítettünk a gyárak, üzemek szakszervezeti tag­jainak. A tájékoztatásban természe­tesen felhasználtuk a TDSZ havonta megjelenő lapját, a Textilmunkást is.­­ A figyelmeztető sztrájkról szólva a sajtóban megfigyelhető a többcsatornás tájékoztatás. A kor­mány tompítani kívánja a történte­ket, sok helyütt azt mutatták be, ami nem történt meg, illetve amit szeret­tek volna, ha megtörténik... - Kétségtelenül ez is egyfajta nyomásgyakorlás. De elindult va­lami a munkavállalói érdekek mar­kánsabb megjelenítése, határozot­tabb érvényesítése irányába. A tex­tiles alapszervezetek majdnem százszázalékosan részt vettek - a nyugdíjasokkal együtt - a kétórás figyelmeztető sztrájkban, vagy mun­kásgyűlést tartottak, illetve kék zászlóval jelezve támogatásukat, aláírást gyűjtöttek. Máig (december 20-áig) 21 alapszervezetből mint­egy 5300 aláírás érkezett. (A tilta­kozó levél tartalmát lapunk 3. olda­lán közöljük. A szerk.) De aki figye­lemmel kísérte a december 17-i munkanap eseményeit, vagy csu­pán csak nyitott szemmel járt az ut­cán, s így „felfedezte” a járművekre kitűzött kék zászlókat, észlelhette, milliós nagyságrendű tiltakozó akci­óról volt (van) szó. S ez jelent vala­mit, meggyőzi talán a kétkedőket is.­­Ismert, hogy a kétórás figyel­meztető sztrájk mellett volt lehető­ség a rövid ideig tartó munkásgyű­lésre, aláírásgyűjtésre, a tiltako­zás e formájára is. Hogyan döntöt­ték el a munkahelyek, ki melyiket válassza?­­ Valamennyi munkahelyen ön­kéntes, minden kényszer nélküli volt minden megmozdulás, ahogy válto­zott, alakult a résztvevők köre, válto­zott a forma is. Formálta a helyzetet az is, hogy több üzemünkben az adott héten már nem volt termelés, vagy azért, mert megrendelés hiá­nyában nem dolgoztak, illetve sok helyütt már ledolgozták az ünnep előtti munkanapokat. Ezeken a munkahelyeken természetesen szó sem lehetett kétórás leállásról, de az ott dolgozók azonosultak a figyel­meztető sztrájk céljaival, és aláírá­sukkal is dokumentálták azt. A mai napig is folyik az aláírásgyűjtés. December végéig - hiszen a parla­ment ezekben a napokban fogadja el a költségvetést és azokat a törvé­nyeket, melyek egyes pontjai ellen a figyelmeztető sztrájk is irányult. Ha a változtatási javaslatokat figyelembe veszik, akkor az a tárgyalási kész­ség jeleként értékelendő. A tetőpon­tot, a figyelmeztető sztrájkot követ­heti a megoldás. És elmozdulást jelenthet majd a holtpontról. Ameny­­nyiben nincs készség a munkaválla­lók érdekeinek figyelembevételére, további teendőink egyeztetésére, ki­alakítására, ismételten tagságunk véleményére alapozott döntést, döntéseket kell hoznunk. 1992-ben is szeretnénk párbeszédet, együtt­működést a kormány tagjaival, akik, reméljük, felelős emberek, s ennek megfelelően döntenek majd az ér­demi tárgyalásokról. Nekünk saját tagságunk felé van elszámolniva­­lónk. Érdekeik védelme, képvisele­te, az ipar védelme, működőképes­ségének megőrzése a célunk. Örömtelivé akkor válik valamennyi­ünk számára az 1992-es esztendő, ha békében, munkát, biztos megél­hetést remélhetnek szakszerveze­tünk tagjai. -bk- Egy héttel karácsony előtt: Sztrájk országszerte­­ és a textilüzemekben Sztrájkfelhívást adtak ki azok a szakszervezetek, amelyek december 11-én egy december 17-én, 10 és 12 óra között megtartandó kétórás figyelmeztető mun­kabeszüntetésre szánták el magukat. A dokumentumban valamennyi munkavállalót akciójuk cselekvő támogatá­sára kértek. Részletesen felsorolták azokat a részeredményeket, amelyeket az elmúlt hetek­ben, napokban folytatott ér­dekegyeztető tárgyalások során sikerült elérni. „Ugyan­akkor jó néhány fontos, a munkavállalók helyzetét alapvetően meghatározó kérdésben nem született megállapodás, illetve nem mutatkozik készség a kor­mányzat, a munkáltatók ré­széről” - olvasható a felhí­vásban. Az egyesített sztrájkbizottságot létrehozó szakszervezetek figyelmez­tető sztrájkkal akarnak nyo­­matékot adni követeléseik­nek. Összeállításunk a texti­lesüzemekben készült, „hiteles” és kielégítő magya­rázatot a sztrájkolókkal szoli­daritást vállalók eme jelképé­re, de néhányat ezúton közre­adok: ...ez a béke színe­­ azt jelzi, hogy békésen harco­lunk, ... a szakszervezeti könyv színe is kék, azért lett a szakszervezeti harc szimbó­luma, ... a kék a hűvös erőn­(?) színe, a nyugalmat, de egy­ben a tettrekészséget érzé­kelteti. .. Ennyit a december 17-i csí­pős szélben a Szegedi Textil­művek homlokzatán is lenge­dező, sztrájkolókkal közös gondolatiságot vállaló „fel­adásáról”. Ami pedig a formai megnyilvánuláson túl a tartal­mat illeti - nos, abban is igen sokféle a megközelítés. Akik a véleményükhöz ne­vüket is adták: Balázs Lajos technikus: „Én személy szerint a sztrájk céljaival, az MSZOSZ által kormány felé megfogalmazott érdek-képviseleti szempon­tokkal messze egyetértek. Ezzel együtt úgy látom, hogy ezt is - mármint érdek-képvi­seleti harcunkat-tanulni kell. Nekünk, a szakszerve­zetbe tömörülteknek kell dönteni alkalmasint arról, hogy például sztrájkoljunk-e, ugyanakkor annyira ellent­mondásos információink van­nak a kormány és az MSZOSZ közti tárgyalások mikéntjéről, hogy itt ki-ki egyéni vérmérséklete szerint képes csak véleményt nyilvá­nítani. Talán a dolgok mai állása mellett mégiscsak ez a jelké­pes demonstráció tűnik a leg­jobbnak - kék zászló és alá­írásgyűjtés.­­ Hogy mindez mire jó? Jelzésértékű, talán ebből »fönn« is érzékelik, hogy léteznek még ebben az országban munkások is.” Ördögh Istvánné szövőnő: „Nálunk a szövődében a többség vállalta volna a két­órás munkabeszüntetéssel járó figyelmeztető sztrájkot, de a gyár többi részében ke­vesebben. Talán napjainkban még valójában elégséges az aláírásgyűjtés meg a kék zászló. Bizony megnyugvás­sal vettük volna, ha valameny­­nyi közvetlen termelésirányí­tónk kézjegyével „deklarálta volna” a velünk azonosulását - nem így történt! A műveze­tőnket viszont nem kellett kér­lelni, ebben is velünk tartott.” Nagy Sándor művezető, a Szolidaritás szakszervezet (Folytatás a 3. oldalon.) Kék színű zászló a gyár homlokzatán Az oly gyakran lobogó­zott közelmúltunk után napja­ink jóval ritkább zászlódíszes megnyilvánulásában egy új színfolt a kék. Igaz, környeze­temben senkitől sem kaptam A társadalombiztosítási változtatások idén nem január else­jével kezdődnek. Mit terveznek tehát 1992-re? Erről olvas­hatnak lapunk 6. oldalán

Next