Textilmunkás, 1992 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

Országos figyelmeztető sztrájk ❖ Országos figyelmeztető sztrájk KRÓNIKA Napról napra történt November 24. Tíz nap haladékot kapott a kormány az MSZOSZ rend­kívüli kongresszusán részt­vevőktől az érdekegyeztetés megkezdésére, ellenkező esetben egy esetleges figyel­meztető sztrájktól sem riad­nak vissza az MSZOSZ tag­­szervezetei. December 6. Kibővített elnökségi ülés a TDSZ-székházban az MSZOSZ rendkívüli kong­resszusának küldötteivel és a területi összekötők rész­vételével. A kibővített elnök­ségi ülés témája az volt, hogy az MSZOSZ rendkívüli kong­resszusán elhatározott célok teljesítésének radikális szá­monkérését, a további lépé­seket a tagság véleményé­nek birtokában határozzák meg. Az előzetes felmérés alap­ján a figyelmeztető sztrájk mellett voksolt a textiles tag­ság egynegyede, a többség pedig kifejezte szándékát, hogy részt vesz a kékszalag­akcióban és aláírást kez­deményez a követelések végrehajtása érdekében. Döntött a testület abban, hogy minden lehetséges do­kumentációt eljuttat az alap­szervezetek részére, hogy felkészülten, jogaik és köte­lességeik birtokában dönt­senek az akcióban való rész­vételről. A testület határozott állásfoglalást alakított ki ar­ról, hogy követeléseiket a kormánnyal szemben érvé­nyesíteni kell, ha másként nem, akkor figyelmeztető sztrájkkal és a tiltakozás más módjaival. December 10. és 11. Ülésezik a TDSZ sztrájk­­bizottsága. Felkészülés a december 17-ére tervezett figyelmeztető sztrájkra. A közös akciót a jog biztosít­ja! A figyelmeztető sztrájk­ban való részvételért senkit semmilyen hátrány nem ér­het. December 13. Országos titkári értekez­let. Témája a figyelmeztető sztrájkkal kapcsolatos texti­les állásfoglalás kialakítása volt. A figyelmeztető sztrájknak az elsődleges célja, hogy a folyó tárgyalások eredmé­nyességének adjon nyoma­­tékot. Ez a legfontosabb, amit tehetünk, ezzel tudunk nyomást gyakorolni a tárgya­lások eredményessé tételé­hez. Amennyiben december 31-ig nem érünk el ered­ményt, akkor az MSZOSZ- kongresszus döntése alap­ján keményebb eszközökhöz kell nyúlnunk. Ez a figyel­meztető sztrájk nem helyet­tesítheti a kongresszuson el­döntött országos sztrájkot - mondta a TDSZ főtitkára. Várhatóan december 29- én dönt a parlament a költ­ségvetésről, és ha elfoga­dásra kerül, akkor az ösz­­szes drasztikus intézkedés bevezetése várható, mely továbbra is megnyomorítja a munkavállalókat, és a tár­sadalmi béke veszélybe ke­rül. A résztvevők a helyszínen, a többiek levélben minden szükséges dokumentumot megkaptak az akció sikeres lebonyolításához. A TDSZ nyugdíjas-alap­­szervezete szolidaritást vál­lalt az akcióval, melyet levél­ben is kifejezésre juttatott. December 17. ^ A figyelmeztető sztrájk napja. (Folytatás az 1. oldalról.) gyári és regionális szóvivője: én kezdettől nem értettem egyet a sztrájkkal. E valóban végső eszközt nem szabad értéken aluli helyzetben hasz­nálni. Nekem úgy tűnik, hogy van még jó néhány „lépcső­fok”, amivel meg kell próbál­kozni, s csak akkor - de akkor komolyan - nyúlni a legkemé­nyebbhez. Ha nem jól látom, (vállalom a tévedésem), de nekem úgy tűnik, hogy egyesek nagyon beleélik magukat a „munkás­vezér” szerepébe, és meg­gondolatlanul vagdalkoznak a sztrájkkal. Csanádi József szb-titkár: Azzal kezdem, hogy egyálta­lán nem használ a „beharan­gozott” és hamvában hunyt sztrájk. El kell ismerni, hogy a tömegtájékoztatást felhasz­nálva „ügyes nyilatkozók” akadtak, kik végül is a tagság jelentős részében kételyeket ébresztettek a sztrájk szüksé­gességét illetően. Arra is rá kell jönnünk, hogy egy dolog valamiről beszélni és más do­log abban tevőlegesen részt venni, végrehajtani. Ha valaki úgy véli, hogy a sztrájkban részt venni nem jár félelem­mel, az téved. Igen félünk, félnek az emberek, amit az elmúlt évtizedek­­­nél egyes mai „kiszólások” motiválnak. De a munkahelyféltés, a mun­kanélküliség lehetőségének réme sem arra sarkallja az embereket, hogy határozottan kiálljanak érdekeik mellett. Talán paradoxon, de sze­rintem amíg a félelem át nem fordul elkeseredésbe, addig mi nem fogunk eredménye­sen sztrájkot szervezni. Köny­­nyen meglehet, hogy abbéli véleményemmel is magamra maradok, miszerint a női mun­kavállalók (textiliparról lévén szó, zömében ők a foglalkoz­tatottak), nehezebben mozgó­síthatók effajta drasztikus módszerek alkalmazására. Ezt jelzi, hogy a bányáknál, vasüzemeknél mindig is ke­ményebb volt a kiállás... A valamitől való tartást, az óva­tos háttérben maradás szán­dékát mutatja, hogy többen is akadtak, kik véleményüket el­mondták, de nevüket nem ad­ták. - Ugyan már miért sztráj­kolnánk? - Talán azért, hogy a lassan már lakbérre, fűtésre sem elegendő fizetésünkből még ezt a kieső időt is levon­ják?! - Nézze, én egyetértek a fölhívásban megfogalmazot­takkal, de se nem sztrájkolok, se nem írok alá semmit, mert ki tudja, hogy holnap ki és miért kerül „lapátra”... - Jó lenne már észrevenni, hogy a követelőzésből nincs mit elosztani, itt dolgozni és megint csak dolgozni kell.” VÍGH ZOLTÁN Kék zászló a gyár homlokzatán Országos titkári értekezleten egyeztették véleményüket a textilesek. (Fotó: Kiss György) Az állásfoglalás valamennyiük elhatározását tükrözte A címzett: a miniszterelnök Tisztelt Antall József Miniszterelnök Úr! Ismertté vált az egész ország előtt, a súlyos, nehéz helyzetben élő dolgozók a mai napon kétórás munkabeszüntetéssel tiltakoz­nak, felhíva a kormány figyelmét, hogy a választáskor ígért demokratikus átalakulásra hiába várunk. Sem a kormány, sem a parlament nem gondol a gazdaságban, a társadalomban felgyülemlett feszültségek megoldására. A munkások számára, a bérből és fizetésből élők számára a jelenlegi demokrácia nem más, mint élelem nélküli félelem, ami már nemcsak a nyugdíjasok rétegeit érinti, hanem a bérből és fizetésből tengődők százezreit. Míg „nincs pénz" a dolgozók munkájának tisztességes megfi­zetésére, százmilliókat fordítanak növekvő állami bürokráciára. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete 24 000 nyugdíjasának megbízásából a kormány, a parlament tudomására hozzuk: egyetértünk, szolidárisak vagyunk a munkások, alkalmazottak mai napra tervezett kétórás munkabeszüntetésével. Mi, akik egy élet munkájával csak arra kaptunk jogot és lehetőséget a kormánytól, hogy élet-halál közt tengessük életünket, nem akarjuk, nem tűrjük, hogy a még dolgozó textilmunkások is a mi sorsunkra jussanak. Velük vagyunk! Követeljük, hogy a kormány és a parlament figyeljen már végre oda a nép agonizálására, míg a türelem, a remény utolsó szikrája tart. Ne kényszerítsék a népet a jelenleginél is keményebb lépések megtételére! Budapest, 1991. dec. 17. Takács Lászlóné, a TDSZ nyugdíjastagozatának vezetője * A Balassagyarmati Finomkötött Rt. dolgozói - támogatva az MSZOSZ által megfogalmazottakat - az alábbi követelésekkel fordulnak a miniszterelnök úrhoz: 1. Nem fogadjuk el a munkanélküliséget tartós élethelyzetnek. A kormány kezelje elsődleges feladatként a munkanélküliség általános és regionális problémáinak megoldását. A munkaerő-kí­nálat mérséklése, a meglévő munkahelyek védelme, a munkaerő iránti kereslet növelése, valamint a munka nélkül maradók szociá­lis ellátottsága érdekében mielőbbi hathatós intézkedéseket kö­vetelünk, Nógrád megye hátrányos helyzetének figyelembevéte­lével. 2. Meg kell állítani a bérek vásárlóértékének csökkenését! 3. Töröljék el a központi bérszabályozást, 1992-től béralku-me­chanizmus működjön minden érdek-képviseleti szinten. A jövő évi adórendszer ne növelje a bérből és fizetésből, valamint a nyugdíj­ból élők adóterheit. 4. Törvény által szabályozott és munkavállalói részvétellel folyó privatizációt akarunk! Dolgozzák ki a munkavállalói résztulajdo­nosi programot, annak törvényi garanciáit, biztosítsák a szak­­szervezetek beleszólási és részvételi jogát. A munkavállalók térítés nélkül jussanak a szociális és jóléti célokat szolgáló vagyonrészhez. 5. A létrehozandó társadalombiztosítási önkormányzatokban érvényesüljenek a munkavállalók és nyugdíjasok érdekei szak­­szervezeteik részvétele által. Az állam feladata továbbra is az állampolgári jogon megszerezhető alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatások biztosítása. 6. Az egyéni és kollektív munkavállalói jogok csak törvényi garanciákkal kiépített érdekegyeztetési mechanizmus által érvé­nyesüljenek! 7. Nem fogadjuk el a kollektív és egyéni munkavállalói jogok megnyirbálását, a szakszervezetek szerepének visszaszorítását. Balassagyarmat, 1991. december 5. 1992. JANUÁRI TEXTILMUNKÁS 3 Több ezer aláírás Alulírottak - vagyis a TDSZ több mint 5300 dolgozója írta alá december 20-ig az alábbiakat. És az aláírás­gyűjtés folytatódik... - Ne kelljen a kilátástalan munkanélküliség állandó fenyegetése közepette élnünk. - Álljon meg végre a munkájukból élők és a nyugdíja­sok elszegényedése.­­ Ne kelljen aggódnunk gyermekeink, a pályakez­dők, családalapítók kilátástalan jövője miatt KÖVETELJÜK A kormány, a munkaadók és a szakszervezetek között érdemi tárgyalásokon szülessen megállapodás: 1. A személyi jövedelem adómentességéről évi 120 ezer Ft-ig 2. A munkahelyi étkeztetési támogatás fenntartásá­ról 3. A bérek reálértékének megőrzéséről 4. A szociális és jóléti intézmények dolgozói tulaj­donba adásáról 5. A végkielégítés és a munkanélküli-járadékra való jogosultság szétválasztásáról 6. A kormány felelősségvállalásáról a foglalkoztatási helyzet javításáért 7. A dolgozók privatizációba történő beleszólási jogá­nak biztosításáról. Ha a tárgyalások nem hoznak eredményt, készek vagyunk követeléseinknek általános sztrájkkal is nyo­­matékot adni. Lakástextil Vállalat Mindenki maga döntötte el, csatlakozik-e vagy nem Mintegy hat és fél ezren vettek részt a figyelmeztető sztrájkban Vas megyében. 180 alapszervezet húszezer tagja aláírta a felhívást, jelez­ve, hogy egyetért a sztrájk követeléseivel. A megye legnagyobb vál­lalatánál, a Lakástextil Válla­latnál két gyáregységben csatlakoztak a sztrájkhoz. A szombathelyi Fonó- és Szö­vőgyárban 250-en, a kőszegi bútorszövetgyárban 130-an álltak le két órára, a délelőt­tös műszakban. A másik két gyáregységnél aláírásokat gyűjtöttek. A dolgozók 80-90 száza­léka nyíltan egyetértett a fi­gyelmeztető sztrájk követelé­seivel - tudtuk meg a vszb megbízott titkárától, Smol­­czer Józseftől. - A vállalati szakszervezeti bizottságnak az volt az álláspontja, a sztrájk állampolgári jog, min­denki maga döntse el, csatla­kozik-e vagy nem? Hogy a sztrájk nem mozgatott na­gyobb tömegeket - vélemé­nyem szerint - az volt az oka, hogy a kormány és az Érdek­egyeztető Tanács megbeszé­lései nem kaptak elég nagy nyilvánosságot, nem sokat tudtunk az eredményekről. A sztrájk másnapján a La­tex törzsgyárában gyűjtöt­tünk véleményeket az előző nap eseményeiről. Huszár Tibor gépmester, szb-tag: - Azok a követelések, amelyeket az MSZOSZ meg­fogalmazott, jogosak. Itt van például a második számú, ami a végkielégítésre vonat­kozik. Az a­ szerencsétlen ember, akit elküldenek a munkahelyéről, a végkielégí­tésből kezdhetne talán vala­mihez. De ha nem kapja a munkanélküli-segélyt, kény­telen ezt a pénzt felélni. És különben is, a végkielégítés azért jár a dolgozónak, mert az évek során ebben a gyár­ban, munkahelyen letett va­lamit az asztalra. A követelé­sek között vannak olyanok is, amelyeket szerintem nem le­het kivitelezni. Ilyen például a minimálbér összege. Olyan sok embert érintene, hogy el­vinné az egész évi bérfejlesz­tési lehetőséget. Girus Sándor portás: - Azt gondolom, azért nem volt nagyobb a sztrájk orszá­gosan, mert az embereknek már ehhez nincs kedve. A helyzet annyira kilátástalan, hogy teljesen lekötnek ben­nünket napi, megélhetési gondjaink. Az MSZOSZ kö­veteléseit tanulmányoztam, s az a véleményem, hogy jogo­sak, de most teljesíthetetle­nek. Az biztos, ha nem is beszélnénk róluk, honnan tudnák odafönn. Azok az em­berek, akik a nagy országos ügyekről döntenek, nem is­mernek filléres gondokat. Ha lenne nekik ilyen, máskép­pen gondolkodnának. Görög László, tmk-előadó: - Nem volt figyelmeztető sztrájk a gyárban, mert ilyen helyzetben nem is lett volna értelme. Hónapok óta alig van munka, az emberek örülnek, ha dolgozhatnak. Akkor meg mi lenne a szerepe a leállás­nak? A másik dolog, a sztrájk­tól idegenkednek az ember­ek, mert az sehogy sem jó. Valahol mindenki érzi, hogy ebben a nagy szegénység­ben nem sokat lehet elérni. Legfeljebb hosszú távon. Megélni viszont naponta kell. Kit vigasztal az, hogy egyszer majd jobb lesz? Ha a kormány hirtelen, meggondolatlan lé­pést tesz, egy bizonyos do­logra való koncentrálással na­gyobb eredményt lehet elérni. KÁMÁN ISTVÁN

Next