Textilmunkás, 1992 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
Országos figyelmeztető sztrájk ❖ Országos figyelmeztető sztrájk KRÓNIKA Napról napra történt November 24. Tíz nap haladékot kapott a kormány az MSZOSZ rendkívüli kongresszusán résztvevőktől az érdekegyeztetés megkezdésére, ellenkező esetben egy esetleges figyelmeztető sztrájktól sem riadnak vissza az MSZOSZ tagszervezetei. December 6. Kibővített elnökségi ülés a TDSZ-székházban az MSZOSZ rendkívüli kongresszusának küldötteivel és a területi összekötők részvételével. A kibővített elnökségi ülés témája az volt, hogy az MSZOSZ rendkívüli kongresszusán elhatározott célok teljesítésének radikális számonkérését, a további lépéseket a tagság véleményének birtokában határozzák meg. Az előzetes felmérés alapján a figyelmeztető sztrájk mellett voksolt a textiles tagság egynegyede, a többség pedig kifejezte szándékát, hogy részt vesz a kékszalagakcióban és aláírást kezdeményez a követelések végrehajtása érdekében. Döntött a testület abban, hogy minden lehetséges dokumentációt eljuttat az alapszervezetek részére, hogy felkészülten, jogaik és kötelességeik birtokában döntsenek az akcióban való részvételről. A testület határozott állásfoglalást alakított ki arról, hogy követeléseiket a kormánnyal szemben érvényesíteni kell, ha másként nem, akkor figyelmeztető sztrájkkal és a tiltakozás más módjaival. December 10. és 11. Ülésezik a TDSZ sztrájkbizottsága. Felkészülés a december 17-ére tervezett figyelmeztető sztrájkra. A közös akciót a jog biztosítja! A figyelmeztető sztrájkban való részvételért senkit semmilyen hátrány nem érhet. December 13. Országos titkári értekezlet. Témája a figyelmeztető sztrájkkal kapcsolatos textiles állásfoglalás kialakítása volt. A figyelmeztető sztrájknak az elsődleges célja, hogy a folyó tárgyalások eredményességének adjon nyomatékot. Ez a legfontosabb, amit tehetünk, ezzel tudunk nyomást gyakorolni a tárgyalások eredményessé tételéhez. Amennyiben december 31-ig nem érünk el eredményt, akkor az MSZOSZ- kongresszus döntése alapján keményebb eszközökhöz kell nyúlnunk. Ez a figyelmeztető sztrájk nem helyettesítheti a kongresszuson eldöntött országos sztrájkot - mondta a TDSZ főtitkára. Várhatóan december 29- én dönt a parlament a költségvetésről, és ha elfogadásra kerül, akkor az öszszes drasztikus intézkedés bevezetése várható, mely továbbra is megnyomorítja a munkavállalókat, és a társadalmi béke veszélybe kerül. A résztvevők a helyszínen, a többiek levélben minden szükséges dokumentumot megkaptak az akció sikeres lebonyolításához. A TDSZ nyugdíjas-alapszervezete szolidaritást vállalt az akcióval, melyet levélben is kifejezésre juttatott. December 17. ^ A figyelmeztető sztrájk napja. (Folytatás az 1. oldalról.) gyári és regionális szóvivője: én kezdettől nem értettem egyet a sztrájkkal. E valóban végső eszközt nem szabad értéken aluli helyzetben használni. Nekem úgy tűnik, hogy van még jó néhány „lépcsőfok”, amivel meg kell próbálkozni, s csak akkor - de akkor komolyan - nyúlni a legkeményebbhez. Ha nem jól látom, (vállalom a tévedésem), de nekem úgy tűnik, hogy egyesek nagyon beleélik magukat a „munkásvezér” szerepébe, és meggondolatlanul vagdalkoznak a sztrájkkal. Csanádi József szb-titkár: Azzal kezdem, hogy egyáltalán nem használ a „beharangozott” és hamvában hunyt sztrájk. El kell ismerni, hogy a tömegtájékoztatást felhasználva „ügyes nyilatkozók” akadtak, kik végül is a tagság jelentős részében kételyeket ébresztettek a sztrájk szükségességét illetően. Arra is rá kell jönnünk, hogy egy dolog valamiről beszélni és más dolog abban tevőlegesen részt venni, végrehajtani. Ha valaki úgy véli, hogy a sztrájkban részt venni nem jár félelemmel, az téved. Igen félünk, félnek az emberek, amit az elmúlt évtizedeknél egyes mai „kiszólások” motiválnak. De a munkahelyféltés, a munkanélküliség lehetőségének réme sem arra sarkallja az embereket, hogy határozottan kiálljanak érdekeik mellett. Talán paradoxon, de szerintem amíg a félelem át nem fordul elkeseredésbe, addig mi nem fogunk eredményesen sztrájkot szervezni. Könynyen meglehet, hogy abbéli véleményemmel is magamra maradok, miszerint a női munkavállalók (textiliparról lévén szó, zömében ők a foglalkoztatottak), nehezebben mozgósíthatók effajta drasztikus módszerek alkalmazására. Ezt jelzi, hogy a bányáknál, vasüzemeknél mindig is keményebb volt a kiállás... A valamitől való tartást, az óvatos háttérben maradás szándékát mutatja, hogy többen is akadtak, kik véleményüket elmondták, de nevüket nem adták. - Ugyan már miért sztrájkolnánk? - Talán azért, hogy a lassan már lakbérre, fűtésre sem elegendő fizetésünkből még ezt a kieső időt is levonják?! - Nézze, én egyetértek a fölhívásban megfogalmazottakkal, de se nem sztrájkolok, se nem írok alá semmit, mert ki tudja, hogy holnap ki és miért kerül „lapátra”... - Jó lenne már észrevenni, hogy a követelőzésből nincs mit elosztani, itt dolgozni és megint csak dolgozni kell.” VÍGH ZOLTÁN Kék zászló a gyár homlokzatán Országos titkári értekezleten egyeztették véleményüket a textilesek. (Fotó: Kiss György) Az állásfoglalás valamennyiük elhatározását tükrözte A címzett: a miniszterelnök Tisztelt Antall József Miniszterelnök Úr! Ismertté vált az egész ország előtt, a súlyos, nehéz helyzetben élő dolgozók a mai napon kétórás munkabeszüntetéssel tiltakoznak, felhíva a kormány figyelmét, hogy a választáskor ígért demokratikus átalakulásra hiába várunk. Sem a kormány, sem a parlament nem gondol a gazdaságban, a társadalomban felgyülemlett feszültségek megoldására. A munkások számára, a bérből és fizetésből élők számára a jelenlegi demokrácia nem más, mint élelem nélküli félelem, ami már nemcsak a nyugdíjasok rétegeit érinti, hanem a bérből és fizetésből tengődők százezreit. Míg „nincs pénz" a dolgozók munkájának tisztességes megfizetésére, százmilliókat fordítanak növekvő állami bürokráciára. A Textilipari Dolgozók Szakszervezete 24 000 nyugdíjasának megbízásából a kormány, a parlament tudomására hozzuk: egyetértünk, szolidárisak vagyunk a munkások, alkalmazottak mai napra tervezett kétórás munkabeszüntetésével. Mi, akik egy élet munkájával csak arra kaptunk jogot és lehetőséget a kormánytól, hogy élet-halál közt tengessük életünket, nem akarjuk, nem tűrjük, hogy a még dolgozó textilmunkások is a mi sorsunkra jussanak. Velük vagyunk! Követeljük, hogy a kormány és a parlament figyeljen már végre oda a nép agonizálására, míg a türelem, a remény utolsó szikrája tart. Ne kényszerítsék a népet a jelenleginél is keményebb lépések megtételére! Budapest, 1991. dec. 17. Takács Lászlóné, a TDSZ nyugdíjastagozatának vezetője * A Balassagyarmati Finomkötött Rt. dolgozói - támogatva az MSZOSZ által megfogalmazottakat - az alábbi követelésekkel fordulnak a miniszterelnök úrhoz: 1. Nem fogadjuk el a munkanélküliséget tartós élethelyzetnek. A kormány kezelje elsődleges feladatként a munkanélküliség általános és regionális problémáinak megoldását. A munkaerő-kínálat mérséklése, a meglévő munkahelyek védelme, a munkaerő iránti kereslet növelése, valamint a munka nélkül maradók szociális ellátottsága érdekében mielőbbi hathatós intézkedéseket követelünk, Nógrád megye hátrányos helyzetének figyelembevételével. 2. Meg kell állítani a bérek vásárlóértékének csökkenését! 3. Töröljék el a központi bérszabályozást, 1992-től béralku-mechanizmus működjön minden érdek-képviseleti szinten. A jövő évi adórendszer ne növelje a bérből és fizetésből, valamint a nyugdíjból élők adóterheit. 4. Törvény által szabályozott és munkavállalói részvétellel folyó privatizációt akarunk! Dolgozzák ki a munkavállalói résztulajdonosi programot, annak törvényi garanciáit, biztosítsák a szakszervezetek beleszólási és részvételi jogát. A munkavállalók térítés nélkül jussanak a szociális és jóléti célokat szolgáló vagyonrészhez. 5. A létrehozandó társadalombiztosítási önkormányzatokban érvényesüljenek a munkavállalók és nyugdíjasok érdekei szakszervezeteik részvétele által. Az állam feladata továbbra is az állampolgári jogon megszerezhető alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatások biztosítása. 6. Az egyéni és kollektív munkavállalói jogok csak törvényi garanciákkal kiépített érdekegyeztetési mechanizmus által érvényesüljenek! 7. Nem fogadjuk el a kollektív és egyéni munkavállalói jogok megnyirbálását, a szakszervezetek szerepének visszaszorítását. Balassagyarmat, 1991. december 5. 1992. JANUÁRI TEXTILMUNKÁS 3 Több ezer aláírás Alulírottak - vagyis a TDSZ több mint 5300 dolgozója írta alá december 20-ig az alábbiakat. És az aláírásgyűjtés folytatódik... - Ne kelljen a kilátástalan munkanélküliség állandó fenyegetése közepette élnünk. - Álljon meg végre a munkájukból élők és a nyugdíjasok elszegényedése. Ne kelljen aggódnunk gyermekeink, a pályakezdők, családalapítók kilátástalan jövője miatt KÖVETELJÜK A kormány, a munkaadók és a szakszervezetek között érdemi tárgyalásokon szülessen megállapodás: 1. A személyi jövedelem adómentességéről évi 120 ezer Ft-ig 2. A munkahelyi étkeztetési támogatás fenntartásáról 3. A bérek reálértékének megőrzéséről 4. A szociális és jóléti intézmények dolgozói tulajdonba adásáról 5. A végkielégítés és a munkanélküli-járadékra való jogosultság szétválasztásáról 6. A kormány felelősségvállalásáról a foglalkoztatási helyzet javításáért 7. A dolgozók privatizációba történő beleszólási jogának biztosításáról. Ha a tárgyalások nem hoznak eredményt, készek vagyunk követeléseinknek általános sztrájkkal is nyomatékot adni. Lakástextil Vállalat Mindenki maga döntötte el, csatlakozik-e vagy nem Mintegy hat és fél ezren vettek részt a figyelmeztető sztrájkban Vas megyében. 180 alapszervezet húszezer tagja aláírta a felhívást, jelezve, hogy egyetért a sztrájk követeléseivel. A megye legnagyobb vállalatánál, a Lakástextil Vállalatnál két gyáregységben csatlakoztak a sztrájkhoz. A szombathelyi Fonó- és Szövőgyárban 250-en, a kőszegi bútorszövetgyárban 130-an álltak le két órára, a délelőttös műszakban. A másik két gyáregységnél aláírásokat gyűjtöttek. A dolgozók 80-90 százaléka nyíltan egyetértett a figyelmeztető sztrájk követeléseivel - tudtuk meg a vszb megbízott titkárától, Smolczer Józseftől. - A vállalati szakszervezeti bizottságnak az volt az álláspontja, a sztrájk állampolgári jog, mindenki maga döntse el, csatlakozik-e vagy nem? Hogy a sztrájk nem mozgatott nagyobb tömegeket - véleményem szerint - az volt az oka, hogy a kormány és az Érdekegyeztető Tanács megbeszélései nem kaptak elég nagy nyilvánosságot, nem sokat tudtunk az eredményekről. A sztrájk másnapján a Latex törzsgyárában gyűjtöttünk véleményeket az előző nap eseményeiről. Huszár Tibor gépmester, szb-tag: - Azok a követelések, amelyeket az MSZOSZ megfogalmazott, jogosak. Itt van például a második számú, ami a végkielégítésre vonatkozik. Az a szerencsétlen ember, akit elküldenek a munkahelyéről, a végkielégítésből kezdhetne talán valamihez. De ha nem kapja a munkanélküli-segélyt, kénytelen ezt a pénzt felélni. És különben is, a végkielégítés azért jár a dolgozónak, mert az évek során ebben a gyárban, munkahelyen letett valamit az asztalra. A követelések között vannak olyanok is, amelyeket szerintem nem lehet kivitelezni. Ilyen például a minimálbér összege. Olyan sok embert érintene, hogy elvinné az egész évi bérfejlesztési lehetőséget. Girus Sándor portás: - Azt gondolom, azért nem volt nagyobb a sztrájk országosan, mert az embereknek már ehhez nincs kedve. A helyzet annyira kilátástalan, hogy teljesen lekötnek bennünket napi, megélhetési gondjaink. Az MSZOSZ követeléseit tanulmányoztam, s az a véleményem, hogy jogosak, de most teljesíthetetlenek. Az biztos, ha nem is beszélnénk róluk, honnan tudnák odafönn. Azok az emberek, akik a nagy országos ügyekről döntenek, nem ismernek filléres gondokat. Ha lenne nekik ilyen, másképpen gondolkodnának. Görög László, tmk-előadó: - Nem volt figyelmeztető sztrájk a gyárban, mert ilyen helyzetben nem is lett volna értelme. Hónapok óta alig van munka, az emberek örülnek, ha dolgozhatnak. Akkor meg mi lenne a szerepe a leállásnak? A másik dolog, a sztrájktól idegenkednek az emberek, mert az sehogy sem jó. Valahol mindenki érzi, hogy ebben a nagy szegénységben nem sokat lehet elérni. Legfeljebb hosszú távon. Megélni viszont naponta kell. Kit vigasztal az, hogy egyszer majd jobb lesz? Ha a kormány hirtelen, meggondolatlan lépést tesz, egy bizonyos dologra való koncentrálással nagyobb eredményt lehet elérni. KÁMÁN ISTVÁN