Textilmunkás, 1994 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1994-01-01 / 1. szám
89. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1994. JANUÁR ÁRA: 4 FORINT A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA • ALAPÍTVA 1906-BAN • Munkásszolidaritás Embert próbáló a sztrájk. Türelmet, fegyelmet és nagy-nagy bizalmat követel. Bízni önmagunkban, hogy nem torpanunk meg, hogy nem adjuk fel. S bízni a többiekben, hogy ők is kitartanak. S ezt a kitartást segíti a munkásszolidaritás. Az, hogy az igazáért, a jogáért küzdő ember érzi, hogy nincs egyedül, melléje állnak, segítik. Lapzártáig a következő szervezetek fejezték ki erkölcsi és anyagi szolidaritásukat a kőbányaiakkal, a zalaegerszegiekkel: Dunai Vasmű, BHG HV szakszervezeti bizottsága, HUNGARN Fonó Bácsalmás, Rico, Latex fonószövő, Szalag és Zsinórgyár, Bajafil Kft., TDSZ munkahelyi szervezete, Bányászok, EDOSZ, Alba Color, Debreceni Kötött, Scarbautex, Bodajkfil, Budaflax Győri Len, MSV Mohács, Gardénia, Gardénia Független Szakszervezet, Coats, Kőbányai Sörgyár, Szalag, Hajdúböszörmény, Dunántúli Kőolajipari Gépgyár nagykanizsai gyára, Caola zalaegerszegi egysége, MSZDP Zalaegerszeg városi és megyei szervezet, a Liga Zala megyei szervezete, a Zalaegerszegi Városi önkormányzat, a Kőbányai önkormányzat, a Vasas, a Vegyész szakszervezetek. (A nevek sok helyütt pontatlanok, a telefonba mondott, a csekkre felírtak így szerepeltek.) MI TÖRTÉNT A SZTRÁJK UTÁN? KŐBÁNYÁN ÉS ZALAEGERSZEGEN? Nehéz válaszolni erre egy havi lapban. Az események ugyanis naponta, óránként követték egymást. Percenként változott a helyzet, miközben valójában semmi nem változott. Nem változott a merev elzárkózás, a tárgyalást halogató, a döntést elodázó taktika a többségi tulajdonosi ok részéről. Ám ami a bérharc során kiderült, a felszínre került csupán a jéghegy csúcsa. A baj mélyebb gyökerű , ami ma Kőbányán, Zalaegerszegen történik mindannak következménye, ami 1990-ben történt. Vagy ami nem történt meg. S ami sajnos úgy tűnik, nem egyedülálló az országban. Amit akkor elhibáztak(tunk), annak (is) sokáig fogja fizetni az árát az ország, de leginkább népe. A munkavállalók — írták az 1993. decemberi számban. Mit tudunk írni 1994 januárjában? A háromhetes sztrájk december 20-án befejeződött. Azóta dolgoznak. És tárgyalnak ... Pietro Piazzesi ügyvezető igazgató részére Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úr! Az 1993. dec. 14-i levelében közli, hogy a félbeszakadt egyeztető tárgyalások a bér és a kollektív szerződés tárgyában az önök részéről újra kezdődhetnek, amelynek sikerében őszintén szeretnénk bízni. Amint azt a munkáltatói oldal eddig is tapasztalhatta, a munkavállalók nem azért elégedetlenek és sztrájkolnak, mert kevés a tárgyalás, hanem azért, mert nincs megállapodás. A megállapodás hiánya nem a munkavállalóknak és az őket képviselő tárgyaló csoportnak róható fel, hanem személy szerint az ön magatartásának. Ha a tárgyalások hatékonyabbak lennének, amelynek feltétele, hogy komoly megállapodási (Folytatás a 2. oldalon.) A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE XXVIII. KONGRESSZUSÁT 1994. MÁRCIUS 25-26-ÁN TARTJA BALATONFÜREDEN Inkább munkát szereznek, mint elbocsátanak A Rico hosszú távon gondolkodik... ... és bízik abban, hogy ezzel a stratégiával megalapozza jövőjét. Ám az ehhez vezető út nagyon hosszú. Ma még csak az első lépéseknél tartanak, de ezek a jövőformálás alapjai. A legelső lépés 1992. június 30-án volt, ez pedig az állami vállalat átalakulása részvénytársasággá. Ezt követően az ÁVÜ nyílt versenypályázatot írt ki a vállalat privatizációjára. Az első fordulót ez év nyarán nagy érdeklődés, sőt a vállalati dolgozók részéről nagy izgalom előzte meg. Az első nekifutás eredménytelen volt. A második forduló eredményét a tulajdonosok által november végén aláírt okirat bizonyítja. Ennek a privatizációnak erénye mellett érdekessége is van. Magyar kézben A legnagyobb erény: magyar kézben maradt a vállalat. Érdekesség viszont, hogy a tulajdonosok között 3 önkormányzat is van: Budapesten a főváros, illetve a XIII. kerület, továbbá Hajdúböszörmény, ahol telephelyén 250 dolgozót foglalkoztat a Rico. Mindez 9,2 százalékos tulajdoni részesedést jelent. Ma még az ÁVÜ tulajdonában levő 25 százalékot a Társadalombiztosítás egészségbiztosítási pénztára kapja meg. 50,1 százalék tulajdonrészen öt külső vállalkozó osztozik. A Rico 400 dolgozójának tulajdonosi részesedése 8 százalék, a menedzsmenté 7,7 százalék. Saját tőkéje 1,2 milliárd Ft, jegyzett tőkéje 1,1 milliárd Ft. A következő lépésekről Naményi Péterrel, a Rico Kötszerművek Rt. vezérigazgatójával és Heitner Gábor gazdasági igazgatóval beszélgettünk. A magyar tulajdonlás ténye mellett rendkívül lényeges, és reméljük távlatokat is meghatározó az, hogy működő gyárat mondhatnak magukénak a tulajdonosok. S az sem mellékes, hogy a menedzsment és a dolgozók „szövetkezése” jó, egészséges, hasznos szövetség — véli a vezérigazgató. És nemcsak ő, hanem a dolgozó kollektíva is, amely túljegyzéssel bizonyította, hogy hisz vállalkozása jövőjében, hisz abban, hogy jó ügyre adta voksát és pénzét. „A kesztyűt fel kell venni" A ’94-es esztendő meghatározó lesz a további úton. S bár remélik, ez az év nem jelent törést, hiszen sokat „építkeztek” létük fenntartásáért, megfelelő termelési feltételekkel, tettre kész kollektívával, jó műszaki gárdával rendelkeznek , de a továbbélés kemény küzdelmet is jelent. A Rico profiljában a piacon nagy a külföldi vetélkedés, éles a verseny, agresszív a konkurencia. Ezt „a kesztyűt felvenni” csak a gyártmányfejlesztéssel, rugalmas piaci stratégiával lehet. Vagyis a termékekkel ott kell lenni a fogyasztónál. Ehhez feltétlenül hozzásegít az, hogy termékeik a nemzetközi követelményeknek megfelelő tiszta üzemi körülmények között készülnek. A Rico-termékek minőségben ma is versenyképesek, ám nincs reklámjuk, s hiányzik „arculat-kialakításuk”. A külbecs — külső megjelenés, csomagolás —, a termékpropagandánál legalább olyan fontos, mint a belbecs, vagyis a minőség. Ez egyik fontos, sőt nélkülözhetetlen tennivaló. Természetesen ehhez pénz is kell. Az a vevő, amelyik megismeri termékeik jó tulajdonságát, meggyőződhet arról, hogy a hazai termék vásárlásával nem kerül hátrányba. Sőt! Az ismerkedést segíti a Madarász utcai mintabolt is, ahol kötszerekkel, egészségügyi, háztartási és kozmetikai higiéniai termékekkel várják a vásárlókat. Stratégia és taktika „Olcsón, jót” — továbbra is olyan törekvésük, amellyel a vevőkört szélesíteni tudják. Stratégia és taktika egyben az, hogy most a piacon a kórházak felé fordultak. S nem is akárhogyan. 1994. január 1-től 20- 25%-kal olcsóbban adják a kötszereket a kórházaknak. Ezt a lépésüket két tény, illetve megfontolás motiválta. Az egyik: tudják, hogy a kórházak szegények, kötszerre ennek ellenére nagy szükségük van, a Ricónak viszont piac kell, s a nagy fogyasztó kórházak igenis biztos partnerek. Méghozzá nemcsak időlegesen, így hát a jelenlegi árengedmény a hoszszabb távú biztonságot is megalapozhatja. A Rico érdeke a több termelés, a foglalkoztatottság fenntartása. Igaz, ez utóbbit „korlátokkal, fékekkel” lehet csak biztosítani. (Ebbe tartozik a természetes fogyás — kilépés, nyugdíjazás — figyelembevétele is.) Elvük: inkább munkát szerezni, mint elbocsátani. A piacot nemcsak belföldön képzelik el. Exportra is gondolnak, illetve a jelenlegi export mennyiségük növelésére. S ez a nagy konkurencia mellett sem elképzelhetetlen, hiszen például a keleti piacokon ma is ott vannak a potenciális vásárlók. Az elvesztett piacok egyben óriási lehetőségek is, amelyek azonban nem nélkülözhetik a financiális és a menedzselési teendőket sem. Ezen a területen a barterkereskedelem lehetőségeit kell jobban kihasználni. Például alapanyagért terméket ma — a realitásokat figyelembe véve — igazán aktuális piaci szervező elv. A Rico hosszú távon gondolkodik, tehát a lehetőségeket ennek érdekében akarja megkeresni és kihasználni. Sok sikert ehhez! Marsi Ersébet Méltányos nyugdíjkorhatárt Tovább gyűjtik a tiltakozó aláírásokat az MSZOSZ női választmányának tagjai, miután 1993. december 27-én reggel 21 ezernél több kézjegyet tartalmazó iratcsomagot adtak át Szabad György titkárának. ötvenezer aláírás után a honatyák számára kötelező lesz újratárgyalni a női nyugdíjkorhatár emelésének kérdését, mondta Szabó Istvánné, a választmány elnöke. A szakszervezet nőcsoportja december 9-én kezdett aláírásokat gyűjteni a nyugdíjkorhatár emelése miatt. Nem kérik, hogy maradjon a régi korhatár, de azt igen, hogy a döntés előtt végezzenek hatásvizsgálatot a nők egészségi állapotáról, a foglalkoztatási környezetről, a demográfiai helyzetről. Szabóné szerint a parlamentnek csak a saját 60/1991. határozatát kellene megtartania. Abban az áll, hogy „alapos vizsgálatot kíván a nyugdíjkorhatár emelése és a foglalkoztatási feszültségek közötti összefüggés.” Szabó Istvánné aláhúzta: szerintük a korhatár emeléséhez elengedhetetlen a munkanélküliség 10 százalék alá süllyesztése. Kifogásolják továbbá, hogy nincs lehetőség a munkában megfáradt nők nyugdíjkorhatár előtti visszavonusulására. A textiliparban dolgozók közül például az 55. évhez közeli nődolgozók egyharmada kényszerül a nyugdíjkorhatár előtt leszázalékolt rokkantként abbahagyni a munkát. A szervezet álláspontja szerint hiába hangoztatják a rendelet megalkotói, hogy a fejlett államokban is magasabb a nők nyugdíjkorhatára, az összehasonlításban döntő szerepet játszik a lakosság egészségügyi állapotának összevetése is. Ezen a területen pedig köztudottan lemaradásban van hazánk a jóléti államokhoz képest. Az MSZOSZ női választmánya legkorábban az ezredforduló elején látja realitását a női nyugdíjkorhatár emelésének. „Ezeknek a kutatásoknak az ellenőrzésében a társadalombiztosítás önkormányzatának jogosítványt kell kapnia” — idézte Szabóné. A nők szerint semmiképpen sem tartható, hogy egyes idős asszonyos erőn felül dolgozzanak, miközben saját lányuk otthon munka nélkül kénytelen élni. Azt is el szeretnék érni, hogy az egészségre ártalmas szakmákban korábban lehessen nyugdíjba vonulni. Az aláírásgyűjtés hallatán sok nő önként keresi meg az MSZOSZ- eseket, maga is vállalva a gyűjtést.